-Már miért ne lennék? Ők is ugyanolyan emberek mint te vagy én. Oké, kicsit ráncosabbak, kicsit szenilisebbek, de aranyosak. Meg amúgy...én is mindig elfelejtek mindent, meg jönnek már elő a ráncaim is, én is lassan költözhetek be oda hozzájuk. - egy széles vigyorral az arcán emeli meg a szemöldökét, ezzel összegyűrve a homlokát, illetve a szeme melletti nevetőráncokra mutat, ezzel ábrázolva, hogy ő is bizony öregszik, de aztán jóízűen felkacag. Rengeteg dologban különböznek a Hill lányok, Lena sokkal gyakorlatiasabb és földhöz ragadtabb, mint nővére, ám ettől függetlenül a közöttük lévő kötelék elszakíthatatlan, és még a szüleik rosszalló tekintete sem állhat közéjük.
-Nincs konkrét tervem, tudod, hogy az életem nagy része improvizációból áll. Ruhát is úgy választok, hogy ami a kezembe akad reggel, azt magamra aggatom. - mutat végig magán, és aki csak ismeri, az bizony tudja, hősnőnk tényleg igen kaotikusan tud felöltözni. Nem érdekli az aktuális divat se a szín, se a fazon tekintetében. Sosem vesz új ruhát, magának varrja, vagy épp turkálóból szerzi be, emiatt igen kicsi az esélye, hogy bármelyik darabot meglátja valaki máson. -Csacsogjunk, sütizzünk, aztán ha hirtelen valamihez kedvünk támad, akkor megcsináljuk, mit szólsz? - válaszol kis gondolkodás után Pixie, és át is nyargalnak a pasik témakörére, ami a kamaszokat általában igencsak szokta érdekelni, így nem meglepő, hogy Lenával is felmerül, ám a fiatal leányzó nagyon gyorsan átpasszolja a labdát nővérének.
-Johnny-val? Mi lenne? Barátok vagyunk, időnként összefutunk a menhelyen, szoktunk beszélgetni. Jaj azt meséltem, hogy elvitt télen egy közeli farmra? Volt ott egy beteg ló, és elhívott magával. Megnéztük az összes állatot a ranchon, annyira jó volt! Johnny annyi mindent tud az állatokról, teljesen elképesztő! -áradozik egy korábbi élményéről, ami maradandó emléket hagyott hősnőnkben, akinek háromszor kellett hajat mosnia, hogy ne érezze az istállók szagát a hajában, na nem mintha ez őt zavarná, de kellett idő, míg kikopik.
-Mi rosszat mondtam? - nevet fel, mikor Lena a földre köpi a limonádét az unokás megjegyzése után, de hát tényleg úgy lesz, ahogy mondja. Pixie még magára sem tud vigyázni sokszor, nem hogy egy gyerekre. Meg hát amúgy is, kitől lenne neki gyereke? Elvégre nem pasizik, olyan messze áll ez jelenleg tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. Imádja a gyerekeket, csak...nincs abban a helyzetben, hogy ilyeneken kellene gondolkodnia.
-A felmosó? Hmm...hova is tettem? -gondolkodik vörös kobakját vakargatva Pixie, majd homlokon csapja magát. -Áh már emlékszem, véletlenül eltörtem, vennem kell újat, de nézd csak! Voilá, volt folt, nincs folt. - ezzel a lendülettel hősnőnk végighúzza a zokniját a kilöttyent limonádén, ezzel száraz is a padló, szóval megütögeti a helyet a kanapén maga mellett, visszainvitálva a hugicáját.

Elena & Flora

-Hihetetlen, hogy mennyire el vagy velük.-mondtam kicsit megrökönyödve, oké én sem vagyok egy magamba forduló típus, de azért néha tényleg nem értem a nővéremet. Próbálkozok egy mosollyal, ami mondhatni elég jól sikerül.
-Szegény néni. Akkor tényleg örülhet neked. Meg az ápolók is, hogy elvonod a figyelmét.-vontam meg a végén a vállam, mivel valószínűleg így nem nekik kell hallgatni a néni sápítozását. És ismerik Pixie-t is, hogy milyen. Anyáék annyira aggodalmasok, nehogy véletlenül jól érezzem magam. Én most nemtudok annyira felocsúdni, de nővérkém már tovább is lépett. Néha irigylem, de tényleg.
-Igazából nemtudom, én úgy jöttem, hogy a kedvedért bármire kapható leszek. Most kivételes amit te szeretnél csinálni.-mondtam kacsintva, bár sejtem, hogy megfogom bánni, de amíg örömet okozok neki erre a kis időre, már azért is megéri. Az asztalra nyúlok a limonádémért, majd megfogom a kezembe és hallgatom, ahogy taglalja a pár választási szokásokat.
-Persze, persze.-mondom, majd húzogatni kezdem a szemöldököm rá és egy huncut mosoly jelenik meg az arcomon.-Ééééééés Jhonny-val mivan?-nézek rá kajánul, hátra dőlve a kanapén, de mikor bele innék az italomba éppen, hogy a számba ér gy kevés reflexszerűen ki is köptem, félig magamra, félig a földre. Próbáltam elhúzni a lábam, így a nadrágom nem lett olyan, viszont a felsőm igen.
-Meg vagy te húzatva?! Megakarsz fullasztani ilyen beszólásokkal?!-kérdeztem nevetve, nem vettem zokon, hiszen végül is valahol igaza van. Leraktam a poharat és felálltam, elindulva a felmosó irányába,ami persze nem volt a helyén, így kérdőn vissza néztem Pixie-re.
-Hol a felmosó?-kérdeztem, kissé meglepődve, hiszen mindig ide szokta vissza rakni.

szószám || zene || megjegyzés ||  kredit

 - Oooooookili dooooookili. - bólint beleegyezőn Flora arra a tényre, hogy Lena megpróbál elszabadulni, hogy másnap elmenjen vele nagyilátogatóba. Jajj a nagyi olyan boldog lenne, ha mindkét unokája egyszerre meglátogatná, hiába fájlaja mostanában a lábát, nagy rá az esély, hogy fogná magát, és egyszerűen táncra perdülbe örömében. Drága idős néni, remélhetőleg sokáig boldogítja még a környezetét, hajlott kora ellenére szellemileg szinte tökéletes állapotnak örvend, az egészsége rosszalkodik néha, de egyelőre abszolút kordában tartható.
- Örülök, hogy tetszik a munka, és nincs afelől kétségem, hogy te vagy a legjobb munkaerő, hugi. - mosolyog szeretetteljesen testvérére Pixie, majd viccelődni kezd Lena újdonsült ismerőseivel, akik még véletlenül sem az udvarlói, na nem mintha azzal olyan nagy problémái lennének. Hősnőnk azt szeretné, ha Lena boldog lenne, neki más nem is számít.
- Egyébként nem rossz hely, a személyzet tündéri, csak épp a konyha nem a legjobb. Összességében élvezi a nagyi, tönkrever mindenkit dámában, illetve most sakkozni tanul egy bácsitól, bár még eddig egyszer sem nyert, de igen lelkes! Nekem nem lenne türelmem megtanulni a sakkot, túl bonyolult, a múltkor néztem amíg játszottak, de hogy őszinte legyek hamar eluntam, és inkább elmentem zenélni egy idős, demens nénivel, aki azt hiszi, én vagyok az unokája, nekem pedig nincs szívem kiábrándítani. Az ápolók mondták, hogy nincs senkije, rossz a memóriája, így ha ennyivel örömöt tudok neki okozni, akkor én már boldog vagyok. - csacsog az öregek otthona beli élményeiről. Heti egyszer biztosan elmegy, van, hogy többször is, ha ideje engedi, és ilyenkor nem csak Hill nagyival, de a többi ott lakóval is szívesen tölt időt, a legtöbben pedig kedvelik a bohókás nőt a tiritarka ruháival és csilingelő kacajával.
Flora talán még sosem kapott ilyen szép ajándékot, főleg, hogy ennek erős szentimentális értéke is van, így nem győzi ölelgetni Lenát, majd gyermeki izgalommal csodálja meg az előszobai tükörben magát, nyakában a medállal, jobbra-balra illegeti magát, mint a kislány mikor megkap egy csinos fodros szoknyát.
- Imádom! - tapsikol örömében, majd mikor Lena telefonja csörögni kezd és kéri, hogy maradjon csendben, akkor úgy csinál, mint aki becipzározza a száját, és eldobja a kulcsot messzire, majd közelebb hajol a tükörhöz, leheletével bepárásítva az üveget, úgy nézegeti még a nyakláncot, amíg húga lebonyolítja a beszélgetést.
- Jajj ne! - hősnőnk rövid időre bánatosan biggyeszti le az ajkait. Már úgy várta, hogy végre az egész délutánt együtt tölthessék, erre megint épp csak pár órájuk lesz. Na de sebaj, Pixie annál pozitívabb szemléletű, minthogy hagyja, hogy maga alá temesse a szomorúság, így ajka újra felfelé ível.
- Naná, veled mindig jó! Van valami, amit kifejezetten csinálnál, míg itt vagy? - kérdezi, miközben visszalibben testvére mellé a kanapéra. Lena kérdésén felnevet.
- Ugyan kérlek, mégis ki lenne? Meg amúgy is, tökéletesen elvagyok én így, nem értem az égető vágyat sokakban, hogy nekik mindenképp pár kell. Eddig is megvoltam nélkülük, ezután is teljes lesz a boldogságom. - legyint, Pixie jókedvűen. Nem szokott gondolkodni azon, hogy ő pasit akar, sosem volt udvarlója, még csak a csók élményét sem tapasztalta meg soha, de nem is hiányzik neki, ebből is látszik, mennyire elvarázsolt álomvilágban él ez a kis furabogár.
- Te leszel az, aki majd ellátja unokákkal anyákat, szóval kösd fel a gatyát, hugi. Persze nem most, még ráérsz. - emeli fel mutatóujját játékos fenyítés jelleggel, majd előrehajol, elvesz egy muffint, és nem törődve a leszóródó apró morzsákkal (elvégre van porszívó, majd az felszedi) kezdi el majszolni, közben pedig limonádéval öblíti le. 

words ❖ youtube ❖ note: xx

❖

Elena & Flora

A nagyi említésére csak elmosolyodtam, de azért, hogy miért jött fel már a fejemben elkezdtek kattogni a kis fogaskerekek. Tény, hogy régen voltam a nagyinál, de anyáék nem is nagyon szeretik ha megyek. Mert, hogy mindig valamilyen buta kis mesével tömi a fejemet teli, pedig okés, hogy mesél, de nem veri bele a fejembe. Szimplán csak szeretem hallgatni.
-Megpróbálok elszabadulni. De nem ígérek semmit.-mondtam, kicsit félre húzott szájjal.-De telefonon úgy is értesítelek majd.-fejeztem be és az én részemről ez a téma le is volt zárva, nem szerettem volna jobban bele menni. Főleg nem akartam Flora előtt, mert akkor egyből elkezd rajta aggodalmaskodni, amit nem akartam, szóval vissza raktam a mosolyt az arcomra. Szegény Béci. Néztem a teknős irányába, eddig elvolt hanyagolva most meg dugig tömik, a gondolatomon jót kuncogtam, biztos, hogy a nővérkém is észre vette, de olyan volt, mint ha azon kuncogtam volna amit mondott.
-Hidd el, szívesen mennék. Meg tudom, hogy nálad jó helyem lenne, de abban is biztos vagyok, hogy sokat nem dolgoznánk.-mondtam egy nevetéssel a végén, hiszen az egész napunk szórakozásból állna.-De amúgy igen jó hely a kávéház és jól meg is fizetik.-mondtam büszkén kihúzva magam.-Főleg ilyen jó munka erővel, mint én.-mondtam, majd elvigyorogtam magam, nem bírtam tovább tartani magam.
-Na az kellene még nekem.-mondtam nevetve, Marcus arcát magam elé képzeltem, de Rod-nál tuti bevernék neki, mert amilyen szemtelen tény kinézem belőle, hogy tud viselkedni, de egyszer kétszer biztos nem állná meg szó nélkül.
-Uh...el is tudom képzelni, ha én öreg leszek nem akarok oda be kerülni.-mondtam fintorogva, mikor viszont oda adtam a nyakláncot a szívemben melegség járt át. Imádtam azt az arcot neki, mint ha nem is a nővérem lett volna, hanem a húgom, a segítségre pedig egyből a nyaklánc után nyúltam és finoman rá nyomtam a kis pöcköt.
-Kész is.-mondtam, majd elé léptem és megfogtam a két vállát, persze csak óvatosan és őszinte mosollyal mértem végig.-Gyönyörűen áll rajtad.-mondtam, majd megöleltem Pixie-t és kicsit erősebben is, mint kellett volna, majd vissza léptem a kanapéhoz és elhelyezkedtem ugyan úgy, ahogy eredetileg ültem ott. Viszont a nyugodt pillanatot a telefonom csengőhangja törte meg. Ahogy elővettem, elfintorodtam. Anya felirat volt a telefonon.
-Most ha nem akarsz bajt, akkor maradj csendben.-mondtam komolyan és megvártam, amíg Pixie nyugtázza a dolgot, aztán felveszem a telefont. A beszélgetés gyorsan lezajlott, kérdezte merre vagyok, ettem-e már, mikor megyek haza és, hogy ők mikor jönnek haza. Mikor ehez a témához értünk, kicsit elfintorodtam, majd elköszöntem és lenyomtam a telefont.
-Nos...Az biztos, hogy anyáék már nincsenek a városban. Viszont, nem este felé érnek haza, mint ahogy mondták. Hanem már olyan 5 óra fele itthon lesznek úgy látszik.-mondtam a híreket Flora-nak.-De addig is kiélvezünk minden pillanatot.-fejeztem be egy vigyorral az arcomon, majd arrébb dobtam a telefont a kanapén és csintalan mosollyal Pixie-re néztem.
-Naaaaa és mesélj. Nálad valaki a láthatáron?-kérdeztem szemöldökömet húzogatva nővéremre, tudtam, hogy nem vesz komolyan, de nem is volt az a szándékom.

szószám || zene || megjegyzés || kredit

Vigyorogva bólint, valóban volt már rá példa, hogy Lena megjegyezte, hogy nem épp rózsaillatú a lakás, és akkor ez a megjegyzés teljesen jogos volt. Kísérletezett egy újfajta növénnyel, ami nem reagált jól egy hatóanyagra, napokra bebüdösítve az erdő széli házikót. Még jó, hogy kellemes idő volt, és nyitva lehetett hagyni az ablakokat anélkül, hogy az embernek lefagy a lábujja.
Na de hősnőnk figyelme már el is kalandozott erről a témáról, és izgatott tekintettel figyeli, tetszik-e húgának a kis ajándékcsomag, és repes a szíve, mikor úgy látja, eltalálta a testvéréhez illő aromákat.
- Akkor pizza. - szalutál, mint egy katona, majd amint megtudakolja Lenától hogy milyen feltéttel kéri a pizzáját, rendel egyet neki, meg egy Hawaii-t magának. Ezután hogy addig se maradjanak üres hassal, Pixie bátorságpróba elé állítja húgát a muffinnal, aki bátran bele is harap. Nem terült el holtan a padlón, ez már félsiker. Lena mutogatására egy piruett kiséretében a hűtöhöz perdül, majd kiveszi a nagy kancsót, amibe már elkészített előre limonádét, kitölti azt egy katica mintás üvegpohárba, majd húga fel nyújtja.
- Hmm...talán legközelebb kevesebb liszt kell bele. Vagy több tej. Majd megkérdezem a nagyit, holnap úgyis megyek be hozzá látogatóba. Te el tudsz esetleg szabadulni holnap is? Nem is feltétlen kell tudniuk anyáéknak hogy velem jössz, szimplán csak mondanád, hogy mész meglátogatni a nagymamádat. Biztos örülne, a héten voltam bent nála, és mondta, hogy hiányzol neki. Sztorizott arról, milyen aranyosan belelógtak a hullámos kis fürtöcskéid a hajadba amikor totyogós voltál, ezért mindig masnis hajpántott tett a hajadba, amitől meg anya frászt kapott, azt mondta úgy nézel ki mint valami díszpinty. - csacsog tovább hősnőnk, és játékosan, vigyázva hogy ne húzza meg a haját egy említett vörös tincset ujja köré csavar, majd elengedi. Béciről is fecseg egy hosszabb litániát, akit Johnny-tól kapott. Mentett teknős, az előző gazdája nem nagyon törődött vele, ezért került a menhelyre, majd onnan Florához, aki nagyon igyekszik tökéletesen gondját viselni, de hát még van mit tanulnia.
- Tuuudom tudooom, hát mindig úgy pislog rám, mint aki éhen akar halni. Az előző gazdája ritkán etette, nekem meg megesik rajta a szívem. Na de majd most keményebb leszek. - jelenti ki határozottan, de szája szegletében mosoly bujkál, ahogy még a lábával is dobbant egyet, mintegy nyomatékot adva szavainak, majd most Lenán a sor, hogy meséljen, ő pedig egy muffint nyammogva hallgatja.
- Na, örülök, hogy jól megy a suli. Még mindig a kávéházban vagy? Mondanám, hogy gyere hozzám a gyógynövényboltba segíteni, de gondolom anyáék nem engednék. Pedig aztán hozzám akkor jönnél amikor tudsz, rugalmasan kezelnénk a beosztásodat. A fizu is jó, és a tulaj is egész jófej, azt hallottam. - vigyorog ezerwattos mosollyal az arcán, amikor felveti, hogy milyen jó is lenne, ha Lenával együtt dolgozhatnának Flora üzletében. Na de ez valószínűleg csak álom, annak viszont nagyon szép.
- Oké-oké, én nem ítélkezem! Bízom benned, hogy nem csinálsz semmi butaságot, de azért ha kell, én elbeszélgetek a két úriemberrel, hogy csak ésszel a hugicámmal. - most Pixie-n a sor, hogy játékos fenyegetéssel felemelje az ujját. Természetesen csak viccel, nem valami házsártos hárpia ő, hogy fenyegessen minden hímnemű egyedet, aki megkörnyékezi a húgát, bár igenis szeretné, hogy Lena egy arra méltó pasival randizzon, ha majd arra kerül a sor.
- Ó jaj, sajnálom. Ha már lógsz, csinálj úgy, hogy ne vegyék észre. - kacsint rá mókázva Lenára. Ő többször kószált másfelé, mint amiről a Hill szülők tudtak, bár tény, hog Florára egészen másként tekintettek már régen is, mint most Lenára. Elena a szemük fénye, míg Pixie egy zsákutca, bár az ő fejében ez egyáltalán nem így csapódik le, ő nem neheztel a szüleire, mindig szeretettel gondol rájuk. Flora túlságosan elvarázsolt álomvilágban él, hogy lássa a valóságot, amit egy "normális" ember pillanatok alatt leszűrne.
- Ömm, azt hiszem 20-25 perc, szóval nem kell sokat várni. Ha marad, lehet viszek a nagyinak is, mindig panaszkodik, hogy a legtöbb kaja borzasztó az idősek otthonában. -  megvakargatja az állát mintegy elmélázva az ötleten,csak arra eszmél, hogy az orra alá dugnak egy ajándékot, mire gyermeki izgalom csillan a szemeiben.
- ÚRISTEN LENA! Azt hittem ez rég elveszett! Emlékszem anno a nagyi nekem ígérte, azt mondta, egy nap majd elárulja, mit jelent az idegen írás rajta, de aztán elkallódott. Jaj te jó ég de boldog vagyok, köszönöm hugi! Jajj olyan izgatott vagyok, remeg a kezem, segítesz felrakni? - tapsikol örömében, és odanyújtja Lena felé a medált, majd hátat fordít neki, és váll alá érő vörös tincseit félrehúzza, hogy testvére odaférjen a nyakához. 

words ❖ youtube ❖ note: xx

❖

Elena & Flora

A buta kérdésére csak legyintettem mosolyogva.
-Hidd el ha zavart volna szólok.-tudtam le ennyivel a választ, hiszen így is volt. Nem foglalkozom már ilyen apróságokkal nála, már mondhatni megszoktam, ahhoz képest, hogy milyen ritkán járok ide. Mikor megkaptam az ajándék csomagot, nem néztem meg egyből megvártam amíg beérünk a konyhába. Miután ő is csatlakozott mellém és elkezdte a sütijét dícsérni vagy nem is tudom mit csinálni, közben félig az ajándékban voltam. Ahogy megláttam a testpermetet muszáj volt kinyitnom, miközben a rendelési lehetőséget vizslattam magamra fújtam belőle egy keveset. Imádom, amiket Pixie csinál és ennek az aromája is eltelítette az orromat, de még sem volt az a kellemetlenül erős.
-Hm...taláááán....-húztam végig a szemem a listán, majd miután eltettem a permetet és kivettem egy szappant belőle, a szabad kezemmel a listán szereplő egyik kis étteremre mutattam. Nem egy nagy cucc,nincs is nagy neve még is már jártam ott párszor. Igazi olaszos étterem.
-Innen. Egy pizza nekem megfelel ehez a csajos naphoz.-mondtam mosolyogva, miközben a szappant megvizslatva néha Flora-ra terelődött a szemem. Mikor vissza tettem a bonbont csak a tasakon belül néztem meg és mosolyogva nyugtáztam, hogy megint a kedvencemet vette. Arrébb raktam a tasakot az asztalon, közben a kezembe vettem a tányéron lévő süti egyikét és bátran bele haraptam. Hirtelen jött az érzés, hogy ízre nagyon jó, viszont a tetejét még így is sikerült megégetnie.
-Nagyon....finom....-, de nem terveztem bele fulladni, így mutogatni kezdtem, hogy valami inni valót hozzon nekem. Számomra mindegy, mindent megeszek amit elém rak, na jó azért annyira bátor nem vagyok. De amint az üdítő vagy akármit is rak oda elém kerül, nagyokat kortyolok belőle.
-Kicsit száraz, de isteni lett nővérkém. Le a kalappal.-mondom neki, amint sikerül lemennie a sütinek a torkomon az itallal együtt. Aztán hátra dőltem és hallgattam a mondandóját.
-Na ennek örülök, legalább lekötöd magad.-mondtam vigyorogva, majd felálltam és kicsit nyújtóztam, miközben megkaptam a számomra érthetetlen lázból vett kis kedvencének történetét. A cégén csak nevettem.
-Csodálkozol?!-mondtam kacagva-Ha kell ha nem eteted azt az állatot.-mondtam még mindig kacagva. Tipikus Pixie, mindig próbál a dolgok mögé látni valamit.
-Hidd el, hogy jobb ha hallgatsz Jhonny-ra.-mondtam, miután befejeztem a kacagást, kicsit komolyabban.-Különben tudod, hogy mennyire szívén viseli az állatok sorsát és hiába vagytok jóban, neked sem fog kivételt tenni.-mondtam, miközben fenyegetően felemeltem az egyik kezem és a mutató ujjammal rá mutattam. Ez általában használ, hogy ha azt akarom, hogy komolyan vegye kicsit a dolgokat, nem szeretném, hogy ha tényleg nem lehetne egy élőlény sem a közelében ez miatt. Kész csoda mondjuk, hogy az a telnős eddig is túlélte, de nem akarom elrontani most se az ő se az én kedvemet egy ilyen beszólással. Miután most ő kérdezett vissza és a végén szemöldököt ráncolgatott azt hittem leesek a székről.
-Ezt inkább ne, mert megijesztesz.-mondtam nevetve, de ezek után felemelte a telefont és meg ejtette a rendelést, amit én nem akartam megzavarni a beszédemmel. Megvártam amíg letette a telefont és csak utánna kezdtem neki.
-Hát a suli az szokásos, minden úgy megy ahogy kell. A meló az kicsit nehéz, főleg a sulival való össze egyeztetés miatt, de meg lehet oldani.-mondtam, miközben felálltunk az asztaltól és elindultunk a nappali felé. A karácsonyi találkozónk kicsit gyorsra sikerült és így nem is tudtunk annyit beszélni, szóval úgy voltam vele, hogy felhozom neki a két fiút akivel úgy mond jóba lettem.
-Viszont, ha már a fiúknál tartunk. Szereztem 2 új barátot, vagyis még nem a barátaim csak ismerősök. De a legjobb, hogy majd, hogy nem egymás ellen tettjei.-mondtam, majd leültem a kanapéra félig neki döntve a hátam a hát támlájának és az egyik lábamat amolyan török üléses pozícióba helyeztem, a másikat lógattam lefelé.
-De!-emeltem fel ismét a mutató ujjam fenyegetőleg-Nincs hozzájuk semmi közöm.-támasztottam alá, mielőtt még Pixie fejébe jutna, hogy esetleg van valami közöm Rod-hoz, vagy Marcus-hoz. Tény, hogy mind a kettő helyes és jól lehet velük szórakozni, de egyenlőre semmilyen közeli szálat nem érzek egyik irányába sem.
-Éééés vissza kanyarodva, anyáékra.-mondtam kicsit félre húzva a számat, egyikőnk sem szeret róluk beszélni ilyenkor, de néha muszáj-Velük sem egyszerű, volt egy kilógásom a munkából és feléjük is egy füllentés, amin sajnos fülön csíptek anya szokásos kotnyeles viselkedése miatt, de már megenyhültek.-mondtam, persze Pixie orrára sem akarom kötni, hogy az egyik srác miatt volt.
-Amúgy, mit mondtak mennyi idő a kaja? És a nagyival mi újság?-jutott eszembe a kérdés, imádom őt is, de vele sincs rendben valami. Lehet engem csak az ilyen izgalmas emberek vonzanak már néha magam sem tudom. A nagyiról jutott eszembe, hogy én is hoztam Pixie-nek valamit. Felkeltem a kanapéról, miközben ha kaptam válaszokat arra is figyeltem és egy kis papír zacskót vettem elő a mellényem zsebéből, már vagy 2 hete őrizgettem. Oda sétáltam Flora-hoz és a kezébe nyújtottam mosolyogva.
-Egy kis meglepetés neked is.-mondtam sejtelmes mosollyal az arcomon, a jó múltkor anyáék tartottak egy kisebb zsibvásárt a nagyi cuccaiból, aminek sem én sem Flora nem örült annyira, de hát kik vagyunk mi, hogy bele szólhatunk az ő dolgaikba és volt egy nagyon régi medál, amit meg mentettem. Remélem fog neki örülni nagyon, egy elég furcsa írás volt rajta én nem kerestem rá, nem nagyon izgatott. De Pixie-t ismerve lefogja kötni ez is egy darabig.

szószám || zene || megjegyzés ||  kredit

Nem lehet eléggé hálás, hogy húga annak ellenére szereti és elfogadja Florát, hogy otthon a szüleitől valószínűleg nem erre biztató dolgokat hall. Épp ezért pár másodpercre jobban megszorítja Lenát, miután egymás nyakába ugranak az erdő széli házikó bejáratánál.
- Nagyon zavaró? Tegnap csináltam levendulás tusfürdőt meg krémet. Jajj jut is eszembe! - csap a homlokára Pixie, majd az előszobai kis szekrényről levesz egy virágmintás kis ajándéktasakot, amiben saját készítésű epres testpermet, tegnap készült levendulás kézkrém és egy doboz bombon van. - Ez a tied hugi, csak úgy, mert nagyon szeretlek. - villantja rá hősnőnk a lányra ezerwattos mosolyát, majd már húzza is a konyhába a sütihez.
- Bizony! Félsiker, nem égett oda nagyon, az íze kérdéses. Bátor vagy, meg mered kóstolni? - kacag fel, és húga felé nyújt egy muffint, majd maga elé is húz egyet.
- Mit ennél, honnan rendeljünk? - a sütiről meg is feledkezve kezd el kutatni a városban lévő éttermek kis szórólapjain, és kiteríti Lena elé, hogy tudjon választani. Ő néha komplett étkezéseket kihagy, mert szimplán elfelejti, ha most nem jött volna Elena, lehet csak vacsira evett volna legközelebb. Már ha eszébe jut.
- Jajj minden szuper! A bolt jól megy, most hogy jön a tavasz, több a vásárlóm, szabadidőm nagy részében gyártom az ilyen-olyan termékeket. A kamilla kivonatot vitték, mint a cukrot, holnap új adagot kell csinálnom. - kicsit belefeledkezik a csacsogásba, de Pixie már csak ilyen, mindenről őszinte, gyermeki lelkesedéssel tud mesélni.
- Béci szépen nő, pont a napokban vittem el Johnny-hoz rutinvizsgálatra, egészséges, mint a makk, bár Johnny azt mondta kicsit duci, etessem kevesebbet. De hát ha éhes a drága? - tárja szét a karját, majd jókedvűen felkacag. Még jó, hogy az említett állatorvos jó barátja, és nem akarta egyből elvenni Bécit tőle. Amennyire aggódott az elején, hogy nem fogja tudni ellátni, életben tartani, annyira belejött, és pillanatok alatt a szívéhez nőtt a kis állatka.
- És veled mi újság? Hogy megy a suli? Van valami pasi a láthatáron? - megvonogatja a szemöldökét egy cinkos vigyorral, na nem, mintha szeretné kínos helyzetbe hozni a húgát, szimplán ritkán tudnak találkozni, és mindent szeretne tudni a leányzóról. Közben ha választottak honnan rendeljenek, akkor Pixie megejt egy gyors telefont, majd a sütit tálcára pakolja, kezébe fogja, és beterelgeti húgát a nappaliba, ahol a kanapén meg a fotelban kényelmesebben tudnak ülni, sőt a kandalló előtt (melyben kellemesen ropog a tűz) még egy hintaszék is van, ha Lena esetleg azt választaná.   

words ❖ youtube ❖ note: xx

❖

Elena & Flora

Reggel már majd kiugrottam a bőrömből, örültem ennek a napnak. A mai nap volt a karácsony óta az első, aminek valami értelme is volt.  Felkaptam magamra egy csőszárú farmert, egy piros, rövid ujjú blúzt, ami a dekoltázst kicsit kiemelte és a hasam is kint volt belőle, de vettem rá egy kicsit bővebb fekete pulóvert, ami nem volt se túl vastag, se túl vékony és rá vettem a piros mellényem, amit nem is olyan rég vettem a kis félre tett pénzemből. Egyenlőre azért örülök, hogy tudok félre tenni és többé a szüleim tartanak el, nem szégyen, hiszen kiskorú vagyok még. Ahogy leértem, anyáék éppen készülődtek indulni, berobogtam a konyhába elvettem a szokásos gofrit és félúton majszolva vettem fel a fekete bokáig érő sportcipőmet. Anyáék még valami olyasmit kiabáltak, hogy este nem kell őket megvárnom, csak a kutyának adjak enni, amit egy hangos oké válasszal nyugtáztam, de már félig kint voltam a kapun. Telefonon úgy is fog még keresni, ahogy ismerem. Nagy nehezen elértem a buszt, ami után persze futnom kellett, mert persze sose menetrend szerint jön, mindig vagy előbb vagy később. Elnyújtóztam a buszon, ami egyenesen Pixie háza felé visz. Nem is értem, minek kellett ilyen messzire költöznie. Értem én, hogy fura meg minden, de ebből is látszik, hogy nem vagyunk egyformák. Az utolsó előtti megállónál kell leszállnom, már ismerem az utat, szóval ezért felálltam és oda sétáltam az ajtóhoz, már amennyire normálisan lehetett. Ezen az útszakaszon van néhol kátyú és persze a sofőröknek ezt mindig meg kell találniuk. Ahogy leszálltam, megcsapott a friss erdei levegő és mint ha egy pillanatra bele is szédültem volna a túlzott oxigén mennyiségtől, elindultam a kis erdő széli faház felé, amit már messziről ki lehetett szúrni. Remélem a szüleim nem követnek, pillantottam körbe, mint ha valami égbe kiáltó rossz dolgot tennék, pedig ez csak nekik volt az. Ahogy közeledtem a ház felé körbe pillantottam, nem sok minden változott, a ház előtt ugyan úgy virágok tömkelege és persze a méhek meg a többi dolog. A mosoly az arcomon egyre inkább kezdett kiülni. Végre! Lehet én is őrült vagyok kicsit, külső szemlélőként annak tűnhetett ez a vigyor, mint ha valami jót látnék magamba, még sem izgatott most. Ahogy az ajtó elé értem, kopogtattam és amíg vártam, igaz az volt talán egy fél pillanat egy szivárvány tömkeleg ugrott a nyakamba. Viszonoztam az ölelést egy sűrű puszilgatás keretében.
-Sziaaa! Drága nővérkém!-mondtam, miközben kicsit megszorongatva elengedtem őt és hagytam, hogy betereljen a házba. Ahogy beléptem az orrom levendula csapta meg.
-Ennyire készültél, hogy még a házat is kifüstölted levendulával?-kérdeztem csíntalanul, persze sejtettem, hogy valami kotyvasztás volt a dologban. De ennek legalább kellemesillata van, nem úgy, mint a múltkori találkozónál, hogy a ház elmehetett volna egy pácoló vagy füstölő üzemnek is. Az ebédre vissza térve, nem is vettem észre, hogy ennyire elment az idő az utazással, ránéztem a telefonomra, majd nem dél. Jézusom. Észre se vettem. Levettem a mellényem és felakasztottam,, plusz a cipőmet is levettem és felvettem a szokásos papucsom miközben válaszoltam Pixie-nek.
-Nem ettem még, szóval egy rendelés az jöhet.-mondtam, majd bentebb lépve karba tettem a kezem és gyanakodva körbe néztem.
-Te? Sütöttél?-kérdeztem vigyorogva, miközben a nővérem a kezemnél fogva húzott maga után, persze hagytam magam, hiszen én is annyira örültem neki, mint ő nekem. Mikor beértünk, megálltam az asztalnál és lejjebb hajolva megfogtam a hajam és alaposabban szemügyre vettem a sütiket.
-Ügyes!-mondtam, majd hirtelen vissza hajoltam és megölelve Pixie-t adtam egy puszit az arcára, a kezeimet a nyakába aggatva.-Most legalább meg maradt a ház!-mondtam nevetve miközben körbe pillantottam, majd elengedtem a lányt és leültem az asztal mellé, kicsit kintebb húzva az egyik széket.
-De inkább mesélj, mi újság veled? A bolttal? Bécivel?-tettem fel a kérdést, miközben a kezeimet ökölbe szorítva a térdeimre raktam és vártam izgatottan a válaszát. Sokan azt hinnék, hogy ő a komolyabb, de ez inkább nekem jutott, még is előtte nem szoktam titkolni az érzéseim.

szószám || zene || megjegyzés ||  kredit

- Jaj de csodálatos napunk van ma Béci! Jön hozzánk Elena! - csiripeli Flora ékszerteknősének, miközben a terráriumába dob némi halat ebéd gyanánt. Mondhatnánk, hogy az állat hősnőnkhöz hasonlóan feldobódott a hír hallatán, de sokkal inkább lekötötte a friss elemózsia, meg hát nem is túl intelligens állatról beszélünk, hiába társalog vele mindig Pixie.
Béci megetetése után a konyhába libben, hogy kivegye a csokis-málnás muffint a sütőből, amit direkt kishúga tiszteletére készített, és most épp csak egy picit égette meg a tetejét. Ez már haladás, volt eset, amikor kis híján magára gyújtotta a konyhát, mert megpróbált sütni.
A pultra teszi hűlni a tepsit, majd az előszobában izgatottan fel-le sétálva várja testvére érkezését, aki végre nem csak 1-2 lopott órát, hanem az egész délutánt itt tölti. Szüleik továbbra sem enyhültek meg idősebb lányuk irányába, továbbra is bolondnak tartják, így nem engedik Lenát találkozni vele. A lányok azonban szembe mennek ezzel, és ritkán ugyan, de igenis töltenek együtt időt. Ma Jack munkája városon kívülre szólította a házaspárt, és csak késő este várhatóak haza, így a Hill nővérek előtt szabad a pálya.
Amikor Lena megérkezik, Pixie sikkant egyet örömében, majd fut is ajtót nyitni. Lena egy vöröshajú színkavalkáddal találja szembe magát, Flora ezen a napon rózsaszín-fehér csíkos, szürke cicát ábrázoló pólót vett fel, kék kantáros farmert, lábára pedig szivárványszínű zoknit húzott.
- Sziaaaa! Jaj de hiányoztál hugicám! - ölelgeti meg a lányt, majd észbe kap, és beterelgeti a házba, ahol a tegnapi kotyvasztás miatt kellemes levendula illat árad.
-Ebédeltél? Elfelejtettem főzni, de tudunk rendelni, meeeeeg csináltam sütiiiiit! - egy levegővel mondja végig, szemmel láthatóan majd’ kicsattan a boldogságtól, miközben kezénél fogva vezeti be Elenát a konyhába.  

words ❖ youtube ❖ note: xx

❖