-Jaj de félek! - játszom el a rettegőt, még a kezeimet is az arcom két oldalára helyezve, mint azon a Sikolyos festményen, de aztán elnevetem magam. Vicces, amikor Luna fenyegetőzik, de jobb, ha ennek nem adok sok hangot, a végén még megsértem, amit nem szeretnék. Vagy végül tényleg megharap, amit ha egy mód van rá, elkerülném. Pont úgy, mint ő az edzőtermet, hiába próbáltam már többször rávilágítani az előnyeire, valahogy nem vevő rá. Bár... most kapok egyfajta ultimátumot, amire határozottan bólintok. -Rendben. De aztán szavadon foglak ám! - emelem fel a mutatóujjamat, ezzel adva nyomatékot a szavaimnak, aztán tényleg elengedem ezt a témát, nem borzolom tovább az idegeit olyan témákkal, mint az egészséges életmód. Fujj, hova is gondoltam?

-Jha, én ilyen jófej barát vagyok. Elmenekülni úgyse tudnál, a hatalmas hátsóddal nem tudnál elrejtőzni, tökéletes célpont lennél vele. Jó-jó bocsi, ezt muszáj volt, magas labdát dobtál, le kellett csapnom! - emelem fel a kezem már előre védekezően, mielőtt úgy döntene, itt az ideje valamilyen módon megtámadni csipkelődős megjegyzésem miatt. Hiába próbálok jófiú lenni, előtör belőlem ez a személyiségem, bár mostanra Luna már tudhatja, milyen hullámvasútra vett jegyet, mikor úgy döntött, velem barátkozik.

-Hát, nem mondom, hogy ez nincs benne a pakliban. - billentem meg párszor a fejemet jobbra-balra, amikor a fülemhez hajolva megosztja velem egy kétségét a részegséggel kapcsolatban. - De figyu, úgyis ott leszek, aztán majd vigyázok rád. Ha meg olyan gátlástalanra iszod magad, hogy ne adj isten rám is rám hajtanál, hát ünnepélyesen megesküszöm, nem fogok visszaélni a helyzettel. - rávigyorgok, és úgy érzem, muszáj egy kicsit poénnal elütni a dolgot, mert mintha tényleg komoly félelme lenne, hogy az alkohol ezt váltaná ki belőle. Valóban nem kellemes, mikor ez történik, bár tudom, hogy vannak olyan nők, akik pont hogy kihasználják ezt az állapotot, és rámásznak minden hímnemű egyedre. 

Amíg az étteremben az ételre várunk - remélhetőleg nem kell sokat, nincsen tumultus, és csak egy spagettiről van szó -, Lunát a foglalkozásáról kérdezem, a válasza azonban meglep, nem épp erre számítottam. Kicsit meg is bánom, hogy egy ártatlannak szánt kérdéssel ilyen komorrá tettem a hangulatot - még ha csak egy rövid időre is, mert aztán átcsap lelkesedésbe, aminek én kifejezetten örülök, mert vigasztalásban nem jeleskedem túlzottan. -Sajnálom, ami a szüleiddel történt, de tök jó, hogy mindazt a kreativitást és emlékeket amit tőlük kaptál, így tudod kamatoztatni. Biztos büszkék rád. - rámosolygok, hangom kicsit lágyabb, mint általában, de most ez nem a viccelődés helye, ez igenis komoly téma. Nem is akarom sokáig feszegetni, mindenesetre magamban hálás vagyok, hogy ezt megosztotta velem, kellemetlen helyzetbe azonban nem szeretném hozni, így hangosan ezt inkább nem említem meg. Inkább terelek. Abban jó vagyok.

-Oké, te kizárod a vérben tocsogó horrort, én meg a nyálas romantikus szarokat. Keresünk valami vígjátékot. Tuti jött mostanában ki valami. - előveszem a mobilomat, és néhány gyors pötyögéssel rákeresek a moziműsorra. -Tessék, ehhez mit szólsz? Kijött valami Adam Sandler film, a csávó mindig vicces, szeretem a filmjeit. - felé tartom a telefont, este 7-kor játsszák, ha gondolja, elolvashatja miről szól. 

-Ártatlan lélek? Még jó, hogy idekint mondasz ilyeneket, különben ránk szakadna a plafon. - cukkolom egy vigyorral  a képemen. -Egyébként meg a pólód másik fele még szabad és tiszta, esetleg törlésre azt tudom ajánlani. - egyszer tuti biztos túl fogom feszíteni a húrt a poénkodással és nagy pofonnak leszek kis gazdája, de egyszerűen nem bírom ki, a viccelődés és a másik vérének a szívása szerintem a vérembe van kódolva, és a tesóimmal is így nőttünk fel. Az utóbbi hónapokban kicsit talán befeszültem Darica miatt, és amiatt, hogy próbáltam olyanná válni aki megfelel neki, hogy visszaállítsam olyanná a kapcsolatunkat, mint amilyen anno volt - most azonban, hogy elkezdtem fejben elengedni érzem, hogy kezdek visszatérni a régi önmagamhoz, ez pedig azt kell mondjam, felszabadító érzés. Csak most épp Luna issza meg ennek a levét, bár szó se róla, egész jól veszi ezeket az akadályokat.

Hangosan nevetek a felháborodásán a nyúlpörköltet illetően. Pontosan olyan reakciót váltott ki belőle, mint amilyet magamban megjósoltam. Tényleg látom elborzadni, így inkább nem is feszegetem tovább ezt a témát, a végén még elszalad. - Ilyen számító embernek nézel, akinek ürügyekre van szüksége ahhoz, hogy a barátaival lógjon? Vagy elérje, hogy a barátai vele akarjanak időt tölteni? Kérlek. - legyintek, megjátszva a puffogást, de sokáig nem tudok komoly maradni. -Szimplán csak szem előtt tartom az egészségedet. Teljesen önzetlenül, meg jófejségből. - teszem még hozzá, mert amúgy tényleg ezen kívül nincs hátsó szándék ebben az egészben.

-Feltörni? Kérlek, szerintem még ki se nőttem belőle. - villantok rá egy széles vigyort, és valahol egyébként tényleg így van. Tudok komoly lenni ha arról van szó, de még 30 évesen is tudok úgy hülyülni meg viccelődni, mint 16 évesen. De ezzel szerintem amúgy nincs baj, fontos, hogy az ember idősödve is meg tudja őrizni a humorérzékét. Meg hogy tudjon bulizni, ami úgy tűnik, Lunának vagy kimaradt, vagy csak általános iskolás módjára csinálták, limonádéval és szörppel. -Igaz, lehet az alkohol csak rontana rajta. Lehet, hogy agresszív kötekedős lennél, és mindenkit le akarnál karatézni. - így ültömben néhány karate mozdulatot teszek, de aztán elnevetem magam. -Ééés igen, valahogy a filozófust sem tudom elképzelni. Na mindegy, majd kiderítjük. - jelentem ki határozottan, de persze ráerőltetni az alkoholt nem fogom, csak ha úgy jön ki a lépés, és ő is akarja. Már elmúlt 21 szóval legálisan is ihat, ezzel a felével nem lesz gond.

Az étteremben követem Lunát egy hátsóbb asztalhoz, nekem tök mindegy volt hova ülünk, ezért is bíztam rá a dolgot. A kaja választás viszont nem ennyire egyszerű, futtatom a szemem a kínálaton, majd Luna szavain elgondolkodom. -Spagetti? Jól hangzik, nekem is az lesz. - csapom össze az étlapot, és ha jön a pincér az italokkal, leadom a rendelést. -Szekrény és éjjeliszekrény? Nem semmi. Nemtom' kérdeztem-e már, de miért is ezt a szakmát választottad, és nem valami... testhezállóbbat? - kérdezem, kényelmesen hátradőlve a széken, majd elgondolkodom a felém intézett kérdésen.

-Hát, most evés után egy kis chill, aztán edzés, aztán... nem tudom. Ha adnak jó filmet a moziban, lehet elmegyek. Neked van programod estére, vagy elcsábítható vagy egy mozira? - ha nem ő, hát elhívok mást, de kézenfekvőnek tűnik, hogy ha már ő itt van, akkor neki vetem fel először az ötletet, mielőtt letámadnám a többi barátomat ezzel.

-Na, ne duzzogj, nem áll jól. - lököm játékosan meg őt a vállammal, mert látom rajta, hogy elkezdett kicsit a hangulata megváltozni, ahogyan ez az egész pasi téma előjött. Nehezen kezdek bármit is a bánatos nőkkel, szóval nem akarnám már csak ezért se, hogy Luna esetlegesen belesüllyedjen valami ilyesmibe. A humor a legnagyobb fegyverem és ellenszerem, általában ehhez nyúlok, ha ki kell zökkenteni az aktuális állapotából az embereket. Most is ehhez nyúlok inkább, de azért némi motivációt próbálok belecsempészni Lunának. -Na, ez a beszéd. - pillantok rá, vigyorral a képemen - teljesen igaza van, akinek nem tetszik az, amilyen ő vagy épp bárki más, akkor az kapja be, keressen más társaságot. Bár ez a fajta agresszívabb beszéd mókás az ő szájából, ránézésre egy cuki lány, de aki kicsit is megismeri rájön, annyira azért mégsem kell félteni.

-Az lehet nem vagy veszett, de attól még nem értékelem a nyáladat a bőrömön. -nevetek vele miután megharapott, és csak azért is az ő ruhájába törlöm meg a karomat, ellenkezzen bármennyire is. Viszont addig jó, míg nem engem akar megenni, kiegyezik valami mással is. -Cukik? Végülis igen. Akkor gondolom a nyúlpörkölt nálad kizárva. - rávigyorgok, szándékosan játszva az idegeivel. Nem rajongok érte én sem, de ezt most nem tudtam kihagyni.

-Jó, jó, felfogtam, nem nyüstöllek tovább ezzel az edzőterem témával... Ma... - az utolsó szót már csak halkan, szinte az orrom alatt motyogva teszem hozzá. Úgyis tudja ő is, hogy csak baráti szeretetből szívom a vérét, nem azért, mert szeretném komolyan megbántani vagy hasonlók. Sőt, ha valaki ilyenre vetemedne, ahhoz lenne egy-két szavam is tutira. Mint például ez az Alex, akiről jó lenne tudni többet, ki fia-borja mert láthatóan kicsit padlóra küldte Lunát valamivel. Most azonban nincs itt az ideje hogy erről kérdezősködjek, inkább megvárom, míg majd egy alkalmasabb pillanatban esetleg magától kezd el róla beszélni.

-Uuuuuncsi. Nem tudod miből maradsz ki. - cukkolom, mikor azt mondja, nem iszik alkoholt. 21 éves, már legálisan is kiszolgálják a bárokban és a boltokban, nehogy már ebben a korban ne igyon. Én ennyi idősen szétbuliztam az agyamat az egyetemen. Vannak is bőven kieső időszakok, amiket csak úgy meséltek el nekem utólag. -Sírós részeg? Ugyan. Nem olyan biztos az, lehet, hogy a kötekedő típus. Vagy filozofálgatós. Tudod te hány részeg típus van? Tudnék mesélni sztorikat. - sorolom, és villannak be történetek régebbről. -Egyszer kiderítjük, milyen is vagy. Ez lesz az új küldetésem még idénre. - jelentem ki eltökélten, és ha tetszik neki ha nem, ez lesz. Majd ráveszem, meggyőzésben jó vagyok.

Csevegés közben oda is érünk az étteremhez, hagyom, hogy ő válasszon asztalt, majd a táskámat belülre a lábam mellé dobva leülök vele szemben, egy percen belül pedig már a kezünkben is van az étlap. Inni csak savas vizet kérek, tényleg feltett szándékom ma még edzeni, bár kaja után meg kell majd 1-2 óra szünet. De nem baj, előttem a nap, szabad vagyok. -Na, maradsz a steak-nél? Még választhatod a salátát, nem foglak cikizni érte. Nagyon.

Hangosan röhögök fel, amikor fujjogva a vállamra csap, még a fejemet is hátrahajtom pár pillanatra, felháborodását látva. -Azok után hogy azt mondtad rám, hogy pfuj? Felejtsd el, hogy visszavonom, már csak azért se. - vigyorgok rá, de sértettségnek nyoma továbbra sincs, pontosan tudom, hogy értette ezt az egészet. Én is inkább mint egy testvérként tudok rá tekinteni, nem mint potenciális barátnőre. De eltökélem, hogy bármennyire néz csúnyán vagy nyűglődik, nem fogom visszavonni amit az előbb kijelentettem. Úgyis tudja, hogy nem fogok rányomulni, ezt később azért más kontextusban meg is erősítem.

-Hát jó, te tudod. De az ajánlatom áll, ha bármikor is meggondolnád magad. - egy laza vállvonással nyugtázom, hogy nem kér a kerítő szerepből, bármennyire is jószívű barátként ajánlottam ezt fel neki. Nem tartom kizártnak, egyszer még kopogtat nálam, hogy na, hozzam össze valakivel, de erőltetni nem fogom a témát, értem én, hogy sokan szeretik inkább természetes úton hagyni, hogy az ilyen dolgok megtörténjenek. Én is inkább ebbe a kategóriába tartozom, bár voltam már korábban néhány vakrandin, amit a lelkes haverok szerveztek. Hát...maradjunk annyiban, hogy nem mind sült el túl jól. 

-És annyira nem is vagy flúgos tyúk. Kicsit hebrencs meg szétszórt, de ez még aranyos is tud lenni, tetszhet a pasiknak. Emiatt ne változz meg. - nem fogok én itt lelkesítő hegyi beszédet tartani neki arról, hogyan pasizzon, csak ha már témánál voltunk, elmondtam neki, hogy én hogy látom ezt a dolgot. Mondjuk ha már kattantság, amikor nekiáll azon agyalni, hogy vajon milyen lehet engem ténylegesen megenni, csak a fejemet rázva nevetem el magam. Kicsit tényleg hibbant, de még nem az a típus, amelyik átesne a ló túloldalára, ismerek én jóval őrültebbeket is, ami már cseppet sem lenne vonzó szerintem egy épeszű férfinak. Luna még simán határon innen van - de ismétlem, nem nekem. Valakinek viszont biztosan. 

-Hékás! Szájkosarat fogok tenni rád, és akkor aztán nincs több fagyi ténylegesen. - vigyorodom el jókedvűen, mikor megharap. Nem fáj, ellenben csupa Luna-nyál lettem, amit nem is átallok pofátlanul az ő ruhájába törölni a vállánál. Na de némi kellemetlen téma után ismét kellemes jön, méghozzá a kaja. Szerencsére nem mondani meg rólam, mert teszek ellene, de imádok enni. Kábé mindig tudnék enni, és majdnem mindegy is, hogy mit. A saláta említésére viszont felvonom a szemöldökömet. -Ugyan kérlek. Az nyúlkaja. Nincs semmi baj a steak-kel meg a krumplival, időnként simán belefér, ha utána el is égeti az ember a bevitt nyolcmillió kalóriát. - legyintek egyet megvonva a vállam, de nem akarok itt nagyon táplálkozási guru lenni - annyira még én se ástam bele magam a témába, inkább alapokat tudok, de a "csak saláta" vonalat elítélem. Szerintem menő ha egy csaj tud és szeret enni, de ezt neki inkább nem említem meg, még a végén megint félreérti.

-Aaaaaha. Lebuktál, szóval Alexnak hívják azt a fafejet. - hunyorítok rá egy elfojtott félmosollyal, eddig nem említette, pontosan ki is volt az, aki elültette azt a bogarat a fejében, hogy valami baj van vele. Innentől gyanús lesz minden Alex a teremben vagy a tűzoltóságon. Még az is, akiről tudom, hogy amúgy meleg. -De igenis, ne is gondoljunk rájuk. - felé nyújtom a kezem, egyrészt megpecsételve az alkut, másrészt pedig ha szeretné, felsegítsem a padról, aztán az övéhez igazítva a lépteimet elindulunk az étterem irányába, amit kiválasztott. -Bort? Kérlek. Szívfájdalomra tequila kell. - nézek rá vigyorogva, és átfut az agyamon, hogy vajon hány feles megivása után érné el Luna azt az állapotot, hogy fejen állva kakukkol részegen. Talán... 3? Egyszer ki kell próbálni, na nem leitatni akarom, csak baráti szórakozás. Meg amúgy is, figyelnék rá, ennyi felelősség azért szorult belém.

-Nem dőlök be ennek a szempilla rebegtetésnek, ne is próbálkozz. - nevetek fel, mikor ártatlanságot próbál színlelni, de természetesen nem hiszem el. Rám nem hatnak az efféle praktikák, de bájos, ahogy Luna azért még kísérletet tesz rá. Viszont ezután csak odaszúr, oké nem konkrétan nekem, de a pasiknak. Szépen vagyunk, valaki nagyon megsérthette a büszkeségét vagy ilyesmi, ha ilyen negatív véleménnyel van rólunk. Nem vagyok benne azonban biztos, hogy egy ilyenre én lennék a megfelelő partner kitárgyalni, ezt jobb lenne inkább valami barátnővel, így inkább csak magára a vádra reagálok.

-Hé, azért ne általánosíts. Én például kifejezetten szeretek udvarolni, ha más körülmények között találkoztunk volna, még lehet meg is tapasztalhattad volna. - hangom nem sértett, inkább csak szeretném azt hangsúlyozni, hogy nem mindenki olyan, mint azok a pasik, akik miatt ezt a koncepciót vonta le. Magamat valóban relatíve romantikusnak tartom, na nem a nyálas módon, de mindig szerettem szavakkal, apró ajándékokkal kifejezni tetszésemet és szeretetemet a választott hölgynek. Nem lamentálok túl sokat azon, hogy tényleg csaptam volna-e a szelet Lunának, ha épp nincs barátnőm mikor találkozunk és munka helyett egy bárban futottunk volna össze - ezt már sose tudjuk meg. Tény, hogy csinos fiatal nő, de már nem hiszem, hogy tudnék úgy tekinteni rá, mint például Daricára. A mi kapcsolatunk más alapokon nyugszik, és úgy gondolom, ez mindkettőnk számára tökéletesen megfelel.

Pont ezért nem bánt meg az sem, ahogyan azt mondja, túl nagy falat lenne nekem, inkább poénra veszem én is a figurát, ha már szemmel láthatóan a kisasszony igencsak jól szórakozik. -Túl nagy falat? Alábecsülsz engem, Luna. De ne aggódj, ettől függetlenül nem fogom megpróbálni megváltoztatni ebben a véleményedet.  - villantok rá egy vigyort, a biztonság kedvéért szavakkal is megerősítve, hogy nem tervezek ráhajtani, miután szakítok Daricával. Na de ne is erről beszéljünk vagy agyaljunk, felesleges lehetetlen forgatókönyveket gyártani, amik úgysem történnek meg.

-Már megint az általánosítás. - rázom meg rosszallóan a fejem, de ebben igazából csak játékosság van, a szám szélén mosoly bujkál. -Oké, nem mondom, hogy nincsenek ott ilyen izomagyak, de hát szerintem nincs olyan terem, ahol ilyenek nem fordulnak elő. Ha gondolod, bemutatlak pár olyan srácnak akinek egy sültkrumplinál több agysejtje van. - ajánlom fel, mert tényleg tudnék neki ajánlani pasikat, de aztán lehet, hogy ennél ő büszkébb, vagy épp már "csakazértse" akarna edzőtermes férfit. Sebaj, én nem erőltetem. Inkább folytatom a viccelődést vele, és jókedvűen nevetek fel a fenyegetését hallva.

- Oké-oké, meg ne egyél. - emelem fel védekezőn a két kezemet a mellkasom elé, felé néző tenyerekkel, részben elismerve a vereséget, hogy a munkája tényleg elég energiaigényes, és biztosan sokat mozog. Inkább nem is mondok ezzel kapcsolatban többet, mert a végén még tényleg előtör belőle az agresszív plüsstigris. És akkor a kondiba járó pasik kompenzálnak, na ja, és akkor mi van az alacsony csajokkal? Ott van például Jet is, ő sem nőtt magasra, mégis annyi düh és energia szorult belé, mint kettő másikba. Nem tudom jóban lennének-e Jet elég... szabadszájú, hogy így mondjam, ráadásul agresszívebb, mint Luna, bár én ettől függetlenül nagyon csípem őt. Egyelőre azonban azt hiszem, nem engedném össze őket.

-Majd lesz valahogy. - vonom meg a vállam egy lemondó sóhajjal még a Daricával való kapcsolatomra célozva, de aztán tényleg nem akarok ezen sokat agyalni most, úgyis tudom mi lesz a vége, szóval inkább csak szoktatom magam a gondolathoz. Ettől függetlenül még nem érzem úgy, hogy egyből belevetném magam a csajozásba, bármilyen zavarba is jött egy ártatlan mosolyomtól az a leányzó, aki elsétált előttünk. Tudom, hogy részben megérdemlem azt, hogy a második próbálkozásunk is zátonyra futott Daricával, hiszen az első alkalommal én rúgtam fel mindent - tovább azonban már nem tudom emészteni magamat emiatt. Változtunk annyit, hogy már nem működik a dolog, így elfogadom. Aztán hogy mikor lép be valaki új az életembe, hát majd elválik.

-Hűha, akkor nem unatkozol. Ha valami nagyon nehéz vagy kell segítség, akkor szólj, nem ám beleszakadsz. - ajánlom fel, és bár sok szabadidőm két állás mellett nincs, de nem venném a lelkemre, ha Luna megsérülne azért, mert egyedül próbál óriási terheket mozgatni. Nem is tudom hogy juthatott anno eszébe pont ezt a szakmát választani. De inkább nem is kérdezem meg, a végén még ismét csak egy szúrós nézést kapok. Mindenesetre szeretném ha tudná, ha kell, akkor rám számíthat.

-Enni mindig tudok. Edzeni pedig ráérek később is, szóval menjünk. És csak hogy lásd, nem vesztek még ki a gáláns férfiak, meghívlak. - vigyorgok rá, mert pont kiszúrom, hogy pár pillanatra mintha kicsit elkenődne ahogy eszébe jut, elvileg nekem programom van. Viszont így, hogy magamat akarom edzeni nem pedig vendég jön hozzám, így teljesen szabadon alakítom a napomat. -Mit ennél? - kérdezem, miközben felállok a padról, és ismét átvetem a vállamon a táskámat.  

Azt hiszem, a húgom tehet arról, hogy az ilyen lányokat vonzom magam köré, mint például Luna. Aki nem fél beszólni, csipkelődni még úgy sem, hogy annyival magasabb vagyok nála, hogy ha akarom, simán a fejére tudok könyökölni és még kényelmes is lenne. Clara mellett megszoktam az erős, határozott nőket, talán nem is véletlen, hogy a legtöbben körülöttem ilyenek. Elég csak például Yarára gondolnom vagy Jetre, de Daricát sem kell félteni. Oké, mára kicsit átalakult a kettőnk dinamikája, de az első időkben bizony ha úgy alakult, simán kiosztott, például ha elvontam a figyelmét a tanulásról. 

-Ezt akkor vegyem fenyegetésnek? - vigyorgok rá, mikor azzal ijesztget, hogy beárul Clarának. Félreértés ne essék, nem félek én a tesómtól, nagy a szája és ha kell fenékbe rúg, de ott vagyunk egymásnak. Ő mosott fel anno Angliában is, mikor szakítottunk Daricával. Soha olyan rosszul nem voltam még repülőn, mint akkor, annyit ittunk a hotelban, a reptérre menet meg a repülőtéren. Régi szép idők. Na mindegy, hol is tartottunk? Ja igen, az problémák.

Kérdőn emelem fel a szemöldökömet a válaszára. -Régimódi? Ezt hogy érted? Elvárod hogy udvaroljanak vagy hasonlók? - kérdezek vissza, mert nem teljesen értem, hogy mire céloz ezzel kapcsolatban. A második kérdésére gondolkodás nélkül válaszolok. - Persze, simán. Én is simán megmaradok, vagy én nem vagyok elég férfi? - kihúzom magam, szórakozottan felemelve a tőle távolabb eső karomat (azért ezt,hogy véletlenül se üssem meg), hogy mutogassam az izmaimat, persze csak poénból, aztán vissza is engedem a combjaimra. -Oké tudom, mi ketten nem úgy vagyunk, de tök őszintén mondom, biztosan fogsz találni valakit. Ne temesd a dolgot, hisz mennyi is vagy? 21 éves? - csak tippelek, annyit tudok, hogy nálam fixen fiatalabb jó pár évvel. Biztatni próbálom, de az ilyenekben sosem voltam túl jó, szóval egyszerű pasilogikával próbálom ezeket megoldani. Aztán kérdés, mennyire használ nála.

Aztán kicsit elkomolyodik, na a másik amiben csapnivaló vagyok, az a vigasztalás. Luna igencsak próbára tesz így rögtön az elején, de én aztán nem ijedek meg, viszont próbálok terelni, hátha nem megyünk bele nagyon. -Oh. Oké, egye fene elismerem, megérdemled a fagyit. Most az egyszer. - emelem fel a mutatóujjamat játékos fenyegetéssel, majd inkább hogy eltereljem a figyelmét még jobban, az edzőteremmel kezdem húzni az agyát. -Nocsak, és még ők sem voltak elég motivációk, hogy legalább kipróbáld? Pedig ott aztán tuti fugnál magadnak pasit. - vigyorgok rá némileg talán szemtelenül, de na, ez magas labda volt. -Aha, persze, Twixet mi? Részemről oké, de aztán ha utána azzal jössz hozzám, hogy segítsek neked lefogyni, mert a fenekedre ment az összes elfogyasztott édesség, akkor dupla árat számítok az órákért. - oké, most már tényleg lehet hogy egy baráti taslit kockáztatok, de na, ezt még így muszáj volt. De tényleg befejezem, nem szívhatom folyamatosan az ő vérét. Néha szünetet kell tartani.

Felnevetek a becenevemen, amit nem először hallok a szájából, és nagyon viccesnek találom, szerintem sose hívott még senki így, pedig voltak anno barátnőim, akik szerettek mindenféle néven hívni, de ez pont kimaradt. Figyelem, ahogy a kukához sétál, majd visszahuppan, arca kicsit gondterheltebbnek tűnik. -Tudom, tudom, nincs ennek jövője csak na. Attól még valahol szar. - vonom meg a vállam, de nem zuhanok magamba. Pár hete még jobban megviselt maga a gondolat, ma már tényleg lazábban kezelem. Szerintem valahol tényleg teljesen elengedtem már Daricát. 

-Nem kell nekem, hogy folyton egymás nyakán lógjunk, de azért az, hogy hetente egyszer találkozunk kb, az azért nem elég. - nem akarok panaszkodni, már én magam is lépnék inkább tovább hogy valami viccessel elüssem, amikor Luna tekintetét követve ránézek a lányra, aki elsétál előttünk. Reflexből rámosolygok, de nem kétes szándékkal, és még csak nagyon végig sem mérem őt - technikailag még van barátnőm, szóval nem érezném helyesnek. -Nagy Logan. - elnevetem magam a megnevezésen. -Asszem kinőttem már abból, hogy hetente váltogassam a csajokat, a gimiben meg az egyetem alatt nem kellett félteni. - nem nagyképűségből, de akkoriban még tényleg nem gondolkodtam túl komoly kapcsolatokban. Akkor is mindig csak egy barátnőm volt egyszerre, nem volt rám jellemző, hogy több vasat tartok a tűzbe, de panaszkodni nem nagyon tudtam.

-Na mindegy, alakul ahogy alakul. Inkább mesélj, mik voltak a terveid miután belapátoltad a fagyit? - terelem inkább vissza rá a témát, mert az én céljaim délutánra nyilvánvalóak, de az övét még nem tudom. Azt hiszem felesleges azzal próbálkoznom, jöjjön velem a terembe, úgyis sejtem a válaszát. Inkább fel se hozom többet ezt a részét.