Néha még most is furcsán érzem magam, amikor összefutunk a városban, pedig nem táplálok irántad haragot... Inkább zavarnak nevezném, hiszen te voltál az első fiúm. Na, nem mindenben az első... De te voltál az, aki először kézenfogott, és megcsókolt. Egy álmodozó kamaszlánynak ez éppen elég. Hálás vagyok a tapasztalásért, még úgy is, hogy utána kisírtam a szemem miattad. Régen volt, szóval ha megpróbálnál velem beszélgetni, valószínűleg nem rohannék homlokegyenest a másik irányba... Azt hiszem.
Tudod, hogy az egyik meseillusztrációmat te ihletted? Valószínűleg nem, hiszen kinőttél már abból a korból, hogy mesekönyveket lapozgass - és végülis, miért is látnád meg magad egy űrhajós macskában?
Aki ismer engem, azt tudja, hogy sosem álltam szóba az exeimmel a szakítás után, de a mi barátságunk sokkal erősebb volt a butuska gimis románcunknál. Majdnem minden körülmény közrejátszott abban, hogy végülis sértettség nélkül szakítottunk, és maradtunk jó haverok. Mindketten ugyanazzal küzdünk, a családunk régimódi gondolkodásmódjával, és bár az évek során elfoglalt felnőttek lettünk, a ritka alkalmakkor, mikor le tudunk ülni beszélgetni, mindig megbizonyosodok róla, hogy soha nem szűntünk meg egymás szövetségesei lenni. Ha el akarok lógni egy Alapítói vacsorát, vagy csak el akarok szabadulni a túlzottan komolykodó emberek közül, tudom, hol talállak.
Az egyetemi vetélkedőről ismerjük egymást és ha nem hallom meg már távolról az ízes közép-atlanti akcentusodat, talán még sármosnak is tartottalak volna. Milyen kár, hogy ti amerikaiak annyira hangosak vagytok. A csapatotok fűbe harapott és miénk lett a trófea amiből aztán este te is sört ittál és igen, nem tagadhatom, hogy nekem is sikerült elég gin tonicot legurítanom ahhoz, hogy csevegjünk egy keveset a családodról, a családomról, az akkor mulatságosnak tűnő hasonlatosságról meg a természetfelettiről. Nem vetted észre, hogy mikor kanyarítottam magamra a kabátomat, hogy hazasétáljak a csípős tavaszi éjszakában, de egy hónappal később a vonatról leszállva megláttalak az ablaknál ülve és intettem. Mosolyogtál amikor visszaintettél.
༄Your mom's ring in your pocket
My picture in your wallet
Your heart was glass, I dropped it
Champagne problems༄
Zenedoboz :
༄ Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomoru lenne.
Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,
a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a szökőkutak,
a nagy karcsú szökőkutak a parkban. ༄
Karakter idézet :
"Just watch, all of youmen.I’ll show you what awomancan do … I’ll go across the country, I’ll race to the Moon… . I’ll never look back." ༄ "Women are seekingfreedom.Freedom in theskies!They are soaring above temperamental tendencies of their sex which have kept them earth-bound. Flying is asymbol of freedom from limitation."
Egy évvel jártál alattam az évfolyamban, de a sulin kívül is eleget láttuk egymás gyászos arcát, mert egyikünk jobban unta ezeket a puccos alapítói smúzolásokat mint a másik. Végre volt valaki aki nem úgy nézett rám mintha rossz gyereket hoztak volna el a szüleim a kórházból. Jók voltak azok az évek, Logan, és még mindig elvernélek dartsban. Erre bármikor szívesen emlékeztetlek. De persze elküldtek Európába, mint a legtöbb nagy reménységet a generációnkból és már nem úgy jöttél vissza ahogy elmentél. Nem fogok bocsánatot kérni azért a boszorkányos viccért mert az a kedvencem, de legalább egy sör mellett elmesélhetnéd, hogy mégis mi a búbánat történt odaát amitől puszipajtásod lett a természetfeletti. Legyen két sör. Csak, hogy jobban csússzon a történet.
Az életemet is odaadnám érted, de mostanában nagyon aggódom, hogy felravatalozás közben szemmel veri majd megboldogult testem az a boszorka aki után úgy elepedsz. Jaj, ugyan már, keresd meg azt az extra kelléket amire a férfiak annyira büszkék (súgok, még mindig a lábad között van) és gyere vissza fejvadásznak! Meg hát hol maradnak a közös meccsnézések, a beerpong, a zacskós kínai levesek a kanapén...? Tudom mi kéne neked: egy jó alapos verekedés. Talán Philipet is felrázná a búbánatból. Darica nem jöhet át ma este, mert bizony Isten naplementéig ültetek egy varsafát a kertbe. Tudod mennyire utálok kertészkedni. Csak elrontanád vele a napomat.
Was I stupid to love you?
Was I reckless to help?
Was it obvious to everybody else
That I'd fallen for a lie?
You were never on my side
Fool me once, fool me twice
Are you death or paradise?
Now you'll never see me cry
There's just no time to die
Zenedoboz :
The blood you bleed
Is just the blood you owe
Karakter idézet :
"Gondolkozz, ahogy apád tanított! Élj, ahogy anyád tanított!"
Figyuu bocsmáááá' hogy gyakran ellógom az edzéseinket, de hát a sok szép chica keresztülhúzza a számításaimat. Hát mégsem hagyhatom cserben őket, nem?
Te is voltál fiatal, ne mondd, hogy nem csajoztál folyamatosan. Nem tudsz átverni, láttam a régi évkönyveket, minden bálon és bulin más lány mellett virítottál. Ja, hogy már megkomolyodtál és megállapodtál? Bleh, uncsi.
Jövő csütörtökön viszont fixen megyek. Hacsak nem jön közbe valami. Majd kereslek.
I know the rules but rules do not know me
Other people will call me rebel, but I just feel I'm living my life and doing what I want to do. Life is a game with rules. Learn to break them.
Az a kábé öt perc, amit a középiskolában együtt jártunk... Az egyik legborzalmasabb döntés volt, amit valaha meghoztam. Hamar kiderült számomra, hogy nem illünk össze, de csak későn jöttem rá, hogy osztálytárssal kezdeni nem a legjobb ötlet. Még két évig kellett bámulnom a képed, pedig a hátam közepére sem kívántalak. Nyugi, a kicsinyes bosszúkból már kinőttem, de most már bevallhatom, hogy én voltam az, aki akkoriban egy döglött békát hagyott a szekrényedben. (Gabriellel kellett megfogatnom, undorító volt!) Persze azóta már mind a ketten felnőttünk, és megtaláltuk a magunk boldogságát. A kapcsolatunk kevesebb, mint semleges, mert gyakran még a fejem is elfordítom, amikor látlak... Előfordulhat, hogy a duzzogásból mégsem tudtam annyira kinőni, mint ahogyan azt szeretném elhitetni másokkal. De most komolyan egy boszorkánnyal? Mindegy. Sosem volt ízlésed. Csak meg kell nézni, hogy kiért hagytál ott. -