A legtöbb művész magának való… Rám ez azt hiszem, hatványozottan igaz. Bár éltem pár évig New Yorkban, és mozogtam nagyobb társaságban, mégis akkor vagyok a legboldogabb, ha alkothatok. Ritkán hagyom el a házat, emiatt páran bogarasnak tartanak a városban, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen elzárkózom mások elől. Vannak barátaim, akikkel szívesen töltöm együtt az időmet, de a húgom a legfontosabb ember az életemben. Ha kell, érte szembe nézek azzal is, aminek a létezéséről csak sejtéseim vannak.
Kapcsolatok, amelyeket keresek: régi ismerősök és barátok (egy potenciális legjobb barát); egykori osztálytársak és egyetemi csoportársak; szomszédok; balul sikerült randi alanyok (a félénkségem miatt néha ghostingolok); bármi, amit adni tudsz