178 centiméter magas, vékony alkatú férfi, az a típus, aki csupán hosszú órák és verejtékezés váltságdíján válthatta meg szálkás izomzatát, nem pedig a genetikai lottón nyerte el azt. Haja sötétszőke, borostája csupán néhány árnyalattal sötétebb. Barna szemei olyanok mintha a forró csokoládé rá tudna mosolyogni az emberre a bögréből: szeretettől és gyengédségtől csillognak, a durvaság és harcias vehemencia szikrája is hiányzik belőlük. Tökéletes és vakító fogsora szinte ellentétben áll szerénységre törekvő megjelenésével, hiszen akár egy egész város áramellátását is biztosítaná ha áramtermelésben mérnénk erejét.

Sorsának és örökségének jeleként testét számos korábbi sérülés nyoma bélyegzi meg: itt az öltések nyomai, ott egy vágás vadhúsosan összeforrt emléke, törött bordái sosem forrtak be tökéletesen és ha megjön a front hát bizony öregember módjára biceg egykor szétroncsolódott jobb lábával - mely azonban az egyetem lépcsőjéről való lezúgás örök ajándéka.

Megjelenésében mindig a visszafogott eleganciára törekszik gondosan megválasztott öltönyeivel, de nem egyszer kelti őrült professzor képét vihartépte nyakkendőivel ha az egyetemről hazavezető úton netalántán egy démon toppan elé.

   Jó tulajdonságok:
   - bölcs és intelligens: Nick szellemi tevékenysége mind magánéletében, mind publikus és nem publikus szakmájában lenyűgöző és elismerésre méltó. Széleskörű lexikális tudása már egészen fiatalon kiemelkedővé tette tanulmányaiban, nem is volt véletlen hát, hogy a Harvardon marasztalták óraadó tanárnak. Meglátja az összefüggéseket az általa olvasott elméletek és a valóságban fellelhető gyakorlat között. Elemez, megfigyel és mindig meglátja az igazságot. Szinte feddhetetlen.
   - türelmes: Jámborsága és álhatatossága kiváló álcát kölcsönöz neki az Elsőket nem ismerő árnyak számára. Emberfia nem mondaná meg, hogy bizony vér tapad a kezéhez és hogy éjjel nem nyugodtan, a mitológiában fellelhető számmisztika silabizálásával alszik el. Akár jó, akár gonosz lélek kerül a keze közé - vagy éppen lelketlen pokolfajzat - ő fogyhatatlan türelemmel és kegyelemmel fordul majd felé. Mindenkiben a jót keresi és intelligensen fogadja környezete esendőségét.
   - nyugodt és megfontolt: Igazi bikaként Nicket szinte képtelenség kihozni a sodrából. A legátláthatatlanabb káosz közepette és sziklaként áll, magára veszi a nehézségeket és nem mulaszt el mosolyt villantani közben. Nem aggódik, nem pánikol és nem kombinál: az ész útját járja és tudja, minek nincs ma megoldása, hát a holnap elhozza majd. Sosem mutatja, ha a sértés telibe talál, legyint rá és azonnal megbocsát. Ő az, ki dugóban ülve is képes a kormányon dobolva élvezni a sztráda melletti kilátást (még akkor is, ha az egy pár elhagyatott pottyantós wc).
   - barátságos: Nicknek biztosan lesz egy-két jó szava még a kocsmában mérget keverő pultos démonhoz is. Jó pap módjára osztogatja azt, mire környezetének legjobban szüksége van: megértés, bók, dicséret, biztatás. Lehetetlenség nem kedvelni, hiszen soha egy rossz, vagy hangos szava nincs senkihez sem. Mikor valaki rosszat tesz vele, csak sóhajt. Szinte misszionáriusként próbálja javítgatni az embereket és más furcsa szerzeteket, hogy semmiképp se kelljen annyi terhet cipelniük a hátukon, mint neki.

   Rossz tulajdonságok:
   - bizonytalan: De csak akkor, ha önmagáról van szó. Saját magával szemben képtelen arra az elnézésre és befogadó szeretetre, mivel mindenkit megajándékoz környezetében. Éjszaka álmatlanul fekszik és annyiszor pörgeti vissza döntéseit, hogy a végén már az agya hátsó zugában és hibát talál. Nem tartja magát sem vonzónak, sem elég karizmatikusnak. Egyedül tudása a mentsvára, s könyvei, hová előszeretettel menekül. Kevéssé tartja szeretetreméltónak saját magát ahhoz, hogy bízzon benne, az emberek kedvelik és nem látják benne a tépelődést - melyet valahogy mindig sikerül tökéletesen elrejtenie.
   - esetlen a magánéletében: Míg szakmailag - Elsőként és egyetemi tanárként is - zseniként tartják számon, magánélete nélkülöz mindent, mire a szakmában képes: érzelmeit képtelen kifejezni, nehezen létesít mély kapcsolatokat és csak halmozza a rossz döntéseket. Ennek legjobb példája, hogy praktikus okokból egy olyan nővel készül frigyre lépni, kit nem szeret viszont.
   - képtelen továbblépni: Képtelen tovább lépni első szerelmén, szerettei halálán és döntésein. Nem enged el semmit - mi sem láthatóbb jele ennek, mint hogy otthonában több ezer példányból álló könyvtárat halmozott fel olyan könyvekből, melyeket sosem lesz ideje elolvasni. A múltja rabja és a jelenben még csak-csak, de jövőjében még annál kevésbé sincs jelen ép eszével.

   
    Mindig barátságos. Mindig. Bárkivel is találkozzon, egy szelíd mosoly kíséretében megtalálja azokat a szavakat, mikre az embernek a legnagyobb szüksége van. Hihetetlen intelligenciájával bukottakhoz hasonló képességgel tudja letapintani mások érzelmi állapotát. Mindig figyelmes, alkalomhoz illő és udvarias. Sosem viselkedne úgy, hogy az másoknak kellemetlen legye, vagy beszennyezze a Baaiman nevet.

Szerelmi kapcsolatában tárgyilagos, praktikus és a gyakorlati dolgokra fókuszál. Éppen ez vezérelte arra, hogy racionális tényezőket mérlegelve megkérje Caprice Decker kezét, miközben szíve még mindig Samantha Heavenfordért dobogott. A lassú víz azonban - ha lassan is - de partot mos. 2020 tele folyamán a jegyesek között az értelem helyét bimbózó érzelmek vették át és megindultak azon az úton mely tulajdonképpen minden szerelmi kapcsolat első lépése kellene, hogy legyen: felfedezik az egymás iránt táplált érzelmeket. Nick szíve sokkal egyértelműbben és már-már hevesebben ver Cap iránt. Hogy ezen fellobbanó szikrából mindent elsöprő szerelem alakulhat-e, vagy a múlt árnyékai megölik a fényt...? Csak az idő a megmondója.

   
   Nick védőszelleme az Aten névre hallgató viharmadár, fegyvere a Métely, a mágikus kard, aminek egyetlen vágása végzetes mérgezést indít el annak a testében, akit megsebez. Talán nem is szállhatott volna karakteridegenebb pusztító eszköz Nickre: pont annyira távoli a férfitól az öldöklés és erőszak minden formája, amint a négy közül talán legveszélyesebb fegyver.
Nick egyetlenegy dologra vágyik. Normális ember szeretne lenni. Ha tehetné, hát napestig az egyetem könyvtárában végezné elemzői munkáját, hazavezetne rettenetesen nevetséges Rangere volánja mögött, csókot lehelne menyasszonya arcára, majd másnap megismételné.
Ehelyett egy sokkal másabb sors jutott osztályrészéül... Nick sosem panaszkodik, de szíve minden nap az átok elmúlásának imáját suttogja.

   
    Kucu 1990-1991: Apa nem engedte, hogy megtartsuk Kucut. Azt mondta, hogy megbűvölhető és hogy gonosz lények így közel férkőzhetnének hozzám, vagy a családunkhoz. Ott kellett lennem, mikor apa vízbe fojtotta. Azt mondta nehéz életet lehelni egy vízbe fojtott tengerimalacba. Sokáig kapálódzott szegény és buborékok jöttek fel. Én szerettem volna a kert végébe temetni, de apa azt mondta kiáshatják. Tüzet raktunk és Kucut el kellett égetni. Sokat sírtam, azt hiszem szerettem. Apa rettenetesen szigorú, megszidott engem és azóta nem sírok.

Samantha Heavenford 1997 - 2012: Saját üvöltésemre ébredtem. Zsinórban a harmadik éjszaka telt így és még csak szerdát írtunk. A múlt hét kivétel nélkül mind álmatlan éjszakával, vagy épp ellenkezővel, rémálmokkal kínzott. És az előző is. Meg az azt megelőző. Samantha sírja úgy kísértett, mint valóság, s az álmok annyira élőnek hatottak, hogy egyik éjjel sem tudtam tudatosítani magamban, hogy amit látok saját, rettegésben tartott agyam fikciója. Apám beteg agya lassan az enyémet is megmérgezi... És ott van Samantha. Különös ez, hiszen a lány még csak gyerek, rám pedig a legnehezebb sors vár, mit férfi el tud viselni... Sam éppen ezért szerencsés és lesz féltve őrzött titkom és csillagom, míg élek. Ha mást nem is vihetek véghez, óvó tekintetem elkíséri majd, bármerre is jár. Erre megesküszöm!

Anette Baaiman 1984 - 2015: - Anette - a lelkem zokogott, míg a szemem előtt fekete karikák úsztak a rettenettől. Lábam mellett hányásom csordogált - az, mi elhagyta gyomrom, mikor apa a Métellyel először nővérem hasába, majd torkába metszett. A fiatal nő teste most élettelenül hevert lábam előtt, nyakából még mindig lüktetve tört elő a meggypiros vér... - Apa - suttogtam rekedt és mély fájdalommal teli hangon - Apa, Anette ártatlan volt... - Boszorkányságot tanult - érkezett a hűvös válasz. - Nem, apa... Anette nem... - torkom mélyéről bugyborékolásszerűen tört elő a kín és térdre roskadtam. A félelem és veszteség érzése alatt vállaim megtörtek, testem szinte megadta magát... Apám ép elméje és a testvérem egyszerre lettek oda... tudtam, hogy sosem kaphatom vissza őket.

Cronus Baaiman 1956 - 2016: Apa elment. Ha igazat akarok adni, apa már réges-régen elment. Elment, mikor minden sarokban árnyakat és reánk leselkedő veszélyt látott. Elment, mikor sóval szórta fel birtokunkat, Énoki pecsétet vésett minden ajtóra, varsafákat ültetett tucatszámra, s tükrökkel borította be házunk minden falát. Apa elment és ne haragudj, de nem voltam jó fiad. Nem az a fiad voltam, kire vágytál, s kit akartál, ahogy te sem az az apám voltál, kit megérdemeltem volna... s kit Anette megérdemelt volna. Apa... elmentél és én küldtelek el, mikor anyára támadtál. Álmodban, hogy ne nézhess őrült tekinteteddel szemembe és ne lássam meg benne a sok gyilkosság gyújtotta sötétséget. Apa... úgy volt jó, hogy ha én küldtelek el, hát én is tegyelek sírba, s mellé a magamét is megássam... megástam és csak az Úr tudja mikor juttat oda valami... vagy tán saját magam...

   
   Cronus Baaiman: HALOTT - első -  ÉDESAPA
   Dolores Baaiman: NJK - ember -  ÉDESANYA
   Anette Baaiman: HALOTT - ember (tanult boszorkány) -  NŐVÉR
   @Caprice Decker: JÁTÉKOS KARAKTER (becks) - ember/alapító -  FELESÉG