Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot

Daniella Cartier


A legtöbb felhasználó (194 fő) Szer. 20 Nov. 2024 - 2:09-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


my little army ~ niky

Accident EmptyTamara Mason
Ma 15:38-kor


Daniella Cartier

Accident EmptyAdmin
Ma 9:12-kor


Caleb Donovan

Accident EmptyAdmin
Ma 8:55-kor


good cars get you from point A to point B

Accident EmptyAdmin
Tegnap 16:46-kor


One hungry wolf

Accident EmptyAdmin
Tegnap 16:46-kor


Speak of the devil

Accident EmptyAdmin
Tegnap 16:35-kor


Stroke it, don’t poke it.

Accident EmptyAdmin
Tegnap 16:35-kor


Rookie mistake

Accident EmptyAdmin
Tegnap 16:31-kor

Megosztás
 
Accident
Minden mágia megköveteli a maga árát.
ÜzenetSzerző
TémanyitásAccident EmptyHétf. 29 Ápr. 2024 - 12:13

Nem terveztem erre eljönni. Az egész a nyugati városrész néhány utcájának lezárása miatt van: valami csőtörést javítanak éppen - már négy napja, jó lehet, ha az ember munkája ennyire ráér -, amiatt kerültem inkább észak felé mindenestül. Nem mintha nem lett volna több lehetőség, de az egyik szűk óvárosi utcákat érintett volna - ahol a járda szélére rendszeresen kitett kukáktól fejfájás minden kanyar -, a másik pedig a kertváros fekvőrendőrökkel bőségesen megpakolt iskolai negyedét. Nem vagyok a magam ellensége, így az elsőről letettem. A második eleve szóba sem jöhetett. Nem vagyok az a fajta ember, aki képes lett volna kőből emelt lassítókon is végigugráltatni azt a kétszázharminc fontos cseresznyefa koporsót, amely alatt a mai napon egyszer már kitört az asztalos bútorszállító állványának csuklós kereke is. Természetesen az én oldalamon, amitől az egész rárogyott a lábamra: a koporsót ugyan elkaptam - az első és a második, de még a harmadik gondolatom is az volt, a rohadék legalább egy tonna -, de az asztal rozsdamentes lapja magában is nyomott vagy ötven fontot. Még most is sajognak a bal lábamban a középcsontok, a hátammal kapcsolatban pedig csak remélem, hogy mire a hosszabb útvonalon megérkezem a vállalat irodájába, vérfarkasgyorsasággal helyükre kerülnek benne az érzésre legalább hatfelé csúszott korongok és szalagok. Hamar kiderül, hogy lesz rá idő.
Mert még csak az út háromnegyedénél járok, amikor jobbról és hátulról belém jön a Volkswagen.

Csepp kis autó, különösen a hat és fél méter hosszú, háromtonnás Heritage -hez képest, de lendületben van, így képes megtaszítani minket előrefelé. Az övfeszítőm bekapcsol, az automata biztonsági öv beleprésel a nagy bőrülésbe, amitől a fájós hátammal egész Tejútra való csillagot látok. Jobb kézzel vakon rávágok a vészvillogó gombjára, ballal a kürtöt nyomom - mivel előttem szabad az út, természetes ösztöneimet elfojtva nem fékezek nagyot, nehogy a Beetle ennél is jobban belém gyűrödjön. A tükörben csak a szélét meg a tetejét látom, de ezt a típust nem lehet semmi mással összetéveszteni. Gurulunk, félig-meddig belefagyva az egyre lassuló koccanásba.
Megállni már csak eszedbe jut, még az idén. Ugye?
Eszébe jut: csikorogva állunk meg. Majdnem rögtön, pár yard volt az egész. Nyögve rántom meg az övet, hogy ki tudjam csatolni, és a hevesen dobogó szívemet visszanyelve frusztráltan vetem a fejem a fejtámlának. Mintha hátradörömbölnék. Nedves, hideg tenyerem az arcomba kenem. Lehunyt szemmel, torokhangon szitkozódom egy sort, méltón a hivatásomhoz.
- Rohadt, szemét, lepra életbe, mi van már ma itt! Hülye vak, süket fasz. Ki a fasz megy már neki egy pompakocsinak, de tényleg. Ne már.
Jobban mondva: méltón egy olyan emberhez, akit ma már majdnem agyonütött egy koporsó és egy autó is.
És még ebédidő sincs.

Kedvem lenne ki se szállni, hogy ne is lássam az illetőt, meg a kocsikat sem. És leginkább azt ne lássam, ami a raktérben történt. Ez persze nem így megy, érzékelem a járdán sétafikálók bámulását. Rég bekapcsolt a kötelességérzetem is, belenézek hát a tükörbe - nem hiányzik, hogy a kinyíló ajtómat is elvigyék -, és előmászom a volán mögül, kinyújtóztatva a hirtelen adrenalinlökettől még nem, de nemsokára biztosan megsajduló térdemet. Leveszem a tányérsapkám, hátratűröm a hajamat (aztán oda sem figyelve előresimítom, mint mindig, ha ideges vagyok), és visszateszem.
Első a másik jármű. Nyilván.
Még a saját autóm végéhez sem értem el, amikor megpillantom Cathrine-t. A látvány elég hozzá, hogy egycsapásra megfeledkezzem a bosszúságról meg úgy általában mindenről, amit eddig éreztem. Falfehér és remeg, mindennél élesebben elárulva, hogy ő ült a Volkswagenben, gyorsan végigmérem, hogy megállapítsam, valami baja esett-e, noha ránézésre egyben van. Félúton érjük el egymást: ha engedi, megfogom a vállát. Még biztos tart a sokk.
- Cath! Ó Cath, nincs semmi baj. - Megfordítom a kezét, hogy lássam, megvágta-e, megütötte-e valahol. - Nézz rám, semmi baj. Megálltál, állunk, már állunk. Jól vagy? Megütötted magad valahol? A fejed? Volt veled valaki? Ülj le. Igyál egy korty vizet. Mindjárt jobb lesz.
És ha azt látom, hogy nem fog összecsuklani, előhalászom a jobb első ülés alól előregurult ásványvizes üveget, hogy felbontva odaadhassam neki. Éppenhogy bicegek, azt is csak akkor, amikor nem lát rám rendesen. Amikor lát, akkor csak lopva nyújtóztatom ki a derekamat.
- Ha szédülsz, vedd a fejed a térdeid közé. Segít. Ígérem.



There is always the return.
And the wound will take you there.
Charles Talent Manx
A rose harbori falka tagja
Charles Talent Manx
Elõtörténet :
Titulus :
rose harbor temetkezési vállalat sofőrje
Zenedoboz :
Karakter idézet :
‘no creature can learn that which his heart has no shape to hold.’
Play by :
Zachary Quinto
༄ ༄ ༄ :
Accident UjObPmH
User :
hellebore

Accident Empty
TémanyitásAccident EmptySzomb. 27 Ápr. 2024 - 11:26



To: Charlie


-






Épp a reggelimet fogyasztottam miközben a bevásárlási listát írtam össze. Mandula tej, kávé, cukor.. írtam fel pontról pontra. Apróságok de valamivel elkell foglalnom magam a délutáni munka előtt és mi más is jobb egy nagybevásárlásnál? Omlettem elfogyasztása után bepakoltam a mosatlant a mosogatógépbe majd megindultam, hogy felöltözzek és elkészüljek.

Leparkoltam a bevásárlóközpont előtti hatalmas parkolóban. Fogtam egy bevásárlókocsit és útnak indultam. Célirányosan vetettem bele magam a sorok labirintusába. Csak akkor kezdtem tétovázni mikor a polc előtt állva nem találtam a megszokott kávét. Már a sokadik ember sétál el mellettem de én még mindig nem döntöttem.   - A férjem erre esküszik vagy harminc éve - szólalt meg egy idősebb hölgy mellettem aki épp levette a megszokott kávéját. Kedvesen rámosolyogtam majd levettem én is ugyan azt. - Köszönöm - ejtettem is bele a kocsiba a polcról levett kávét. Tovább haladva a sorok között szép lassan kipipáltam az összes tételt a listán. Már csak nèhány dolog volt mikor egy idős bácsi jött oda hozzám. - Kedveském megtudnád nekem mondani, hogy merre vannak a tészták? - kérdezte félve. - Persze, jöjjön megmutatom - mosolyogtam rá majd a saját kocsimat megfogva elindultam a megfelelő sor felé. - Jajj drágám ne haragudjon. Azt hittem maga is itt dolgozik.. tudja otthon felejtettem a szemüvegemet - kért bocsánatot. - Ugyan semmi gond, biztosan a piros blúzom zavarta meg - legyintettem - Egyébként is szívesen segítek. És itt is vagyunk - mutattam a sorban sorakozó tészták felé. - Köszönöm még egyszer - mosolygott sután az idős férfi majd beleveszett a tészták rengetegébe én pedig elköszöntem és beszereztem a még maradék dolgot ami hiányzott.

A piros bogár csomagtartója nem volt nagy, de cserébe majdnem tele volt a megvásárolt cuccokkal. Rápillantottam a karórámra miután befejeztem a pakolást és elégedetten konstatáltam, hogy sikeresen elbolyongtam majdnem az egész délelőttöt.
Már javában vezettem mikor úgy döntöttem megállok Lou bácsi csemegéinél és veszek pár süteményt, majd este felé átmegyek Robékhoz. Biztos örülnének a lányok neki.. gondolkoztam el mikor felvillant egy emlékeztető a telefonomon. A műszerfalra erősített állványon volt a telefonom így sokat nem kellett pötyögnöm rajta és az útra is tudtam figyelni. De amint elolvastam az értesítést mintha hirtelen megáll volna körülöttem a világ. Ma délután néztünk volna meg pár helyszínt az esküvőre.

Összeszorult a szívem, pillanatokra meg is feledkeztem, hogy mit csinálok, aztán hirtelen visszakapcsolt az agyam én pedig beletapostam a fékbe. De már késő volt. - Jézusom - suttogtam magam elé, de a kormányt nem eresztettem, sőt egyre szorosabbra fogtam. A kocsi megállt de nem a fékezésnek köszönhetően hanem annak, hogy bele mentem egy másik autóba. Uramisten. Az emberek kíváncsian fürkésztek én pedig se moccani se válaszolni nem bírtam. Nem azért mert bármi fizikai sérülésem lett volna egyszerűen kikapcsoltam, mert bele ütköztem más autójába. Farkasom szintén reszketve tombolt belsőmben. Kellett néhány levegővételnyi idő mire kiszálltam az bogárból és megkerestem a másik sofőrt. - Ugye jól van? - szegeztem egyből neki a kérdést mèg mielőtt rájöttem, hogy ki is az áldozat. - Charlie… én annyira sajnálom! Kifizetem a kárt! Csak.. csak nem figyeltem mert.. - ujjaim végig siklottak szőke fürtjeimben majd elhallgattam. - Sajnálom, ugye jól vagy? - ismételtem meg a kérdést. Habár nem volt nagy karambol még is úgy érzékeltem mintha halálos balesetet követtem volna el. Szörnyű érzés járta át a testemet.  

words ❖ youtube ❖ note: xx ❖ kredit

Cathrine Evans
A rose harbori falka Alfája
Cathrine Evans
Elõtörténet :
Titulus :
Pszichiáter
Kapcsolatban :
I will always love you…
Karakter idézet :
" Az ember hivatása, hogy megismerje az igazságot, szeresse a szépet, kívánja a jót, és cselekedje a legjobbat. "
Play by :
Dianna Agron
༄ ༄ ༄ :
Accident Tumblr_m5e4xd6vJq1r7ifqv
--
Accident 7f7e09ead8e38970c8342baece9dd00ab39ddaea
User :
kittina

Accident Empty
TémanyitásAccident EmptySzomb. 27 Ápr. 2024 - 11:19


Charles Talent Manx & Cathrine Evans
Accident

Kisebb, de forgalmas útszakasz. 2022. szeptember közepe
Cathrine Evans
A rose harbori falka Alfája
Cathrine Evans
Elõtörténet :
Titulus :
Pszichiáter
Kapcsolatban :
I will always love you…
Karakter idézet :
" Az ember hivatása, hogy megismerje az igazságot, szeresse a szépet, kívánja a jót, és cselekedje a legjobbat. "
Play by :
Dianna Agron
༄ ༄ ༄ :
Accident Tumblr_m5e4xd6vJq1r7ifqv
--
Accident 7f7e09ead8e38970c8342baece9dd00ab39ddaea
User :
kittina

Accident Empty
TémanyitásAccident Empty

Ajánlott tartalom

Accident Empty
 

Accident

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal