Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 47 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 47 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (194 fő) Szer. 20 Nov. 2024 - 2:09-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


my little army ~ niky

another mess. Archie&Lodie EmptyTamara Mason
Ma 15:38-kor


Daniella Cartier

another mess. Archie&Lodie EmptyAdmin
Ma 9:12-kor


Caleb Donovan

another mess. Archie&Lodie EmptyAdmin
Ma 8:55-kor


good cars get you from point A to point B

another mess. Archie&Lodie EmptyAdmin
Tegnap 16:46-kor


One hungry wolf

another mess. Archie&Lodie EmptyAdmin
Tegnap 16:46-kor


Speak of the devil

another mess. Archie&Lodie EmptyAdmin
Tegnap 16:35-kor


Stroke it, don’t poke it.

another mess. Archie&Lodie EmptyAdmin
Tegnap 16:35-kor


Rookie mistake

another mess. Archie&Lodie EmptyAdmin
Tegnap 16:31-kor

Megosztás
 
another mess. Archie&Lodie
Minden mágia megköveteli a maga árát.
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
Témanyitásanother mess. Archie&Lodie EmptyVas. 10 Nov. 2024 - 13:54



Némelyik szava olyan, mintha egyből gyomorszájon vágna. Na, nem mintha a vodka olyan gyorsan párologna a szervezetemből, de egészen józanító a dörmögése. Amit néha viccesnek találok. Annyira más, mikor az ember azért beszél egy férfival mert kell valami, vagy mert szüksége van valami másra. Én pedig úgy ültem ott, mint egy kislány, aki nem tudja, hogy melyikre van nagyobb szüksége. Még is a mondat, ami elhagyja a száját, még ha alig hallhatóan csak fel pillantok rá és lassan bólintok. Most jutottam el oda, hogy a válasz szinte pofon vág. Még jó, hogy stabilan ülök, mert különben már a földön lennék.
Mert tudtam, hogy van benne valami, ami azt súgja, hogy nem kell minden ruhát ledobálni azért, hogy valaki megérintsen. Na, nem. Ebben az egészben annyi kémia van, mint egy fizika tankönyvben. Egyáltalán nem érzem azt, hogy bármit is akarnék tőle, azon kívül persze, hogy ne tartóztasson le.
- Tudtam, hogy több van benned – döntöm oldalra a fejem, ahogy újra végig mérem. Most már leginkább az, hogy mi az, amit ő üldözi. Mert a magamét tudom és felkeltette a kíváncsiságomat, hogy mi az, ami elől ő menekül. Mert kétlem, hogy a munkája miatt mondta. Azt elég jól csinálja. Mármint összeszedett egy rászorulót és segít neki, anélkül hogy látványosan pálcát törne felette. Még ha még kótyagosan is megpróbál rájönni mi a bajom, ami miatt ilyen helyzetbe sodortam magam.
- Ünneprontó vagy Arhibald – biggyesztem le ajkaimat, mintha olyan szomorúvá tett volna ezzel a mondatával, de persze a csukódó ajtó mögül is hallhatja göndör kacajomat, ahogy keresem a mosdót. Hasonlít a bátyámra, ahogy azonnal segíteni akar a gyámoltalanokon. Miközben egyáltalán nem vagyok az, csak a helyzet így kínálta fel a dolgokat.
Ahogy visszatérek és koccintásra emelem a vizes poharamat a hangja figyelmeztető és egyben gyöngédnek hat. Azonnal lefut rajtam minden, hogy komolyan gondolja, nem pedig csak úgy üresben mondja. Egy pillanatra csak a vizet nézem, majd szemeimet az övéhez szegezem.
- Te vagy az első, aki erre kér, nem pedig arra, hogy térdeljek le. Kissé hajazol a bátyámra – mosolyodom el, ahogy hátra dőlök a székbe és a pohár peremén futtatom az ujjamat.
- Miért tennél ilyet? Mármint egy idegen részeg nő vagyok, azon kívül, hogy nem vagyok az eseted – nevetek fel halkabban, majd leteszem a poharamat. Oké, legyen úgy, hogy elveszek egy jegyzet tömböt, majd egy tollat és lefirkantom apám nevét, majd a telefonszámomat. Félig meddig rendőr, szóval könnyen megkaphatja az aktákat.
- Ha minden után mentél és úgy érzed, hogy megérdemlem a második esélyt, az irodám a fő utcán van – teszem le elé a megkaparintott dolgokat, és újra a poharat veszem. Az alkohol csúnya csapdája, hogy kiszárít és úgy érzed, hogy ki tudnád inni a legközelebbi tavat is.
- De! - emelem fel az ujjam végül. -Ha én nyílt kártyákkal játszom neked is azt kell – mosolyodom el bájosan. Hiszen elszólta már magát, hogy mennyi sötét dolog rejtőzik benne, ami elől menekülne.


Emme
Elodie Rhodes
Városlakó
Elodie Rhodes
Elõtörténet :
Karakter idézet :
With a senseless smile.. And when you come, my porcelain heart trembles.
Play by :
bridgett satterlee.
༄ ༄ ༄ :
another mess. Archie&Lodie C85f8d8f66ca7c3e3410ed9bb5c13c9bb468fb28
User :
Nette

another mess. Archie&Lodie Empty
Témanyitásanother mess. Archie&Lodie EmptyHétf. 4 Nov. 2024 - 10:00



Another
mess

Lehunyom egy pillanatra a szemem, ahogy a seb utolsó kötését is biztosra húzom Elodie karján, és azon tűnődöm, vajon hányszor kellene ezt még megtennem, hogy tényleg eljusson hozzá a tanulság. Hogy miért jött ki ma este is félrészegen, az alkohollal a kezében, és miért tiltakozott annyira a kórház ellen – vagy épp az ellen, hogy bárki is törődjön vele. Érzem a szavaiban a szándékos közönyt, ahogy a vállát vonogatva mesél a kalandjairól, mintha ezek mind semmiségek volnának, de egy másodpercre sem csap be. A mosoly mögött ott van valami más is, talán a bizonytalanság, amit mindannyian próbálunk elrejteni.
Ahogy felegyenesedem, próbálok úgy tenni, mintha nem érdekelne az élete részleteinek könnyelműsége. Kifújom a levegőt, kicsit hátrébb lépek, és félmosollyal, száraz megjegyzéssel válaszolok.
– Hát, ha ilyen éjszakáid vannak, talán ideje lenne kicsit lassítani. – jegyzem meg halkan, és keresztbe fonom a karjaimat. Tudom, hogy nem fog mélyebb jelentést keresni a szavaimban, de talán valahol megérzi majd, hogy egy fokkal komolyabban is vehetné magát. Figyelem, ahogy felnevet, és elmerül a monológjában a jogról és a meneküléséről, amit az papírmunkába ásva talál. Ahogy hallgatom, valahol mégis van benne valami megértésre érdemes. Olyan, mintha saját magával folytatna párbeszédet, miközben hangosan nekem mesél. Ismerős érzés, olyan, ami kísérteni tud, ha hagyjuk.
– Talán nem vagy egyedül ezzel. – mondom végül, ahogy elkapom a tekintetét. – Mindannyiunknak megvannak a módszerei arra, hogy elhallgattassa a fejében kavargó gondolatokat. Nem ítéllek el érte. Én is jól tudom, milyen az, amikor az ember elől fut, csak épp a saját fejében.
Látom, ahogy megrezdül egy pillanatra, talán zavarja, hogy ezt kimondom, talán jobban szerette volna a felszínt karcolgatni. De azért ott marad egy apró, lágy mosoly az ajkán, és amikor viccelődik a bilincsekkel, a tréfás árnyalatú beszólásom is kiszalad a számon.
– Bilincselés? A mókás kedvedet inkább hagyjuk meg máskorra. Nem a törvény miatt vagyok itt, hogy kiszolgáljalak.
Megfordul, hogy kimenjen, de én közben lehajtom a fejem, és próbálok nem túl sokat gondolkodni azon, hogy Elodie mi elől menekül. Mert akárhogy is tagadja, ennek a félvállról vett szövegnek van egy másik jelentése is. Talán csak azért teszi, mert azt hiszi, hogy a felszín alatt nem látok át, vagy hogy könnyebb nekem, ha én sem látom, mintha a figyelmeztetésem csak egy játék lenne.
Mire visszatér, már egy pohár vízzel a kezében ül le elém, és nevetve mutatja fel, mintha ez is ugyanazt jelenthetné, mint az a vodka, ami miatt szilánkokban kötött ki az este. Az orrom alatt mosolygok, de komolyabbra váltok, figyelve a hangomra:
– Ha egyszer úgy döntesz, hogy abbahagyod a menekülést, talán tudok segíteni. Addig is figyelj magadra, rendben?
Látom, ahogy végignéz rajtam, mintha most először hallaná meg igazán, amit mondok, és érzem, hogy a közömbössége mögött megbújik valami több is. Talán majd egy nap nem csak egy részeg pillanat lesz, hanem komolyabb döntés. De egyelőre még ennyi elég.
Lodie & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
another mess. Archie&Lodie Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

another mess. Archie&Lodie Empty
Témanyitásanother mess. Archie&Lodie EmptyCsüt. 31 Okt. 2024 - 9:03



Amikor úgy érzed, hogy a világ úgy gyomorszájon vág, hogy nem tudod mire vélni az egészet. Hirtelen csak arra vágysz, hogy a fejedben a hangok elhalkuljanak. Hiszen a saját magunk vagyunk a magunk ellenségei. A fejünkben mindig motoszkál valami, amitől nem tudsz kikapcsolódni. Vannak praktikák, amikhez én is nyúltam, de úgy tűnik, hogy a sors ma igen csak humoros kedvében van és megcsavarja még a dolgokat.
- Ha olyan részeg vagy, hogy nem is tudod ki van alattad vagy épp feletted akkor hamar összemosódik minden és egynek hat – vonom meg a vállam. Nem is egyszer tipegtem ki bárhonnan és fogalmam sem volt kiadta az a pár perc örömöt. Mert részegen nagy kihívás minden féle mozgás. Főleg ha a másik fél is épp csak a lábán áll.
Csak el piciny mosolyra futja, ahogy legalább fiatalnak titulál, nem vagyok öreg. Nem akarok olyan kapcsolatba bele ugrani, amire nem vagyok felkészülve. Most pedig nem akarom ezzel eltölteni a szabadidőmet.
- Én a jogba menekültem, száraz, kemény és minden gondolatot leköt. Bár lehet nem ártana néha elmenni edzeni. A katonaságba gondolom gyilkos óráid voltak – nevetek fel, mert igaza van, ha az agyam dolgozik és elnyomja a belső hangokat, akkor egész emberi tudok maradni. Még önmagamhoz is. Ami meglepő, de úgy vagyok vele, hogy ez lesz a legjobb. Ha nem erőltetem ezt a témát, látszik, hogy mennyire nem akar. Még ilyen kótyagos fejjel is érzem, hogy csak a kellemesebb részeket mondja el, kikerülve a témát, amire rátapintottam.
- Összetörted a szívem – biggyesztem le az ajkaimat, majd persze kitör belőlem a nevetés. Nem az esetem, ő ehhez túl jó fiú.
- Dobálnak csak? Ez kedves, mondjuk én sem vagyok helybeli és ezt nem csak a viselkedésemmel vívom ki. Jó, nem mondom nem léptem rá pár tyúkszemre, de ha tini korod óta itt nősz fel, családi zűrrel a hátad mögött sem fognak úgy tekinteni rád, hogy barát vagy – megvonom a vállam, ez egy nyomorult város és nem érzem úgy, hogy bárkit is szívesen látna. Olyat meg főleg nem, aki nem szívesen áll be a sorba. - Oké, tudod hol találsz – nevetek fel, mármint nem az út szélére gondoltam, hanem az irodámra, a nevemet tudja, innen már egy ilyen városban hamar megtalálja a dolgokat.
- Azt te borítottad ki! - ráncolom a homlokomat, hiszen ott locsolta szanaszét a betonon, mintha valami sivatagba lennénk és itatná a szomjazókat.
- Köszi – bólintok az útmutatásra és már majdnem elérem az ajtót, ahogy nem bírom ki, hogy ne húzgáljam meg a bajszát. Persze egyáltalán nem komolyan gondolva az egészet.
-  Megbilincselsz? Van, amit sose próbáltam ki, de még az én fantáziámat is cirógatják – nevetek fel, ahogy a papír formát hozza elő, majd csak fel tartott kezekkel lépek ki az ajtón, majd vissza dugva a buksimat öltök nyelvet felé.
- Vicceltem, voltam bilincsben, nem kényelmes – vigyorogva távozom a mosdó felé, ahol kissé rendbe szedve minden sallangot leszedek magamról, persze a tenyerem ég és üvölteni tudnák, fél kézzel nehéz megmosakodni, meg egyéb apróságok. De megoldom. Vissza érve egy poharat megfogva eresztek magamnak egy pohárba vizet.
- Vodka is így néz ki, de a vodka becsapott – emelem fel a kezem, amit nem is olyan régen szépen rendbe rakott. Majd csak hátra dőlök a székbe.


Emme
Elodie Rhodes
Városlakó
Elodie Rhodes
Elõtörténet :
Karakter idézet :
With a senseless smile.. And when you come, my porcelain heart trembles.
Play by :
bridgett satterlee.
༄ ༄ ༄ :
another mess. Archie&Lodie C85f8d8f66ca7c3e3410ed9bb5c13c9bb468fb28
User :
Nette

another mess. Archie&Lodie Empty
Témanyitásanother mess. Archie&Lodie EmptyPént. 9 Aug. 2024 - 17:55



Another
mess

Felkészületlenül várni az estét, hogy majd egy nyugis és eseménytelen műszakot hajthatok le naivitásra utalt. De egyébként is nyugtalanított valami és kényelmesebb volt lefoglalni magam és az utcákat róni, mint tespedni bent az irodán, ahol amúgy is ott voltak a többiek. Volt ügyelet, akiket riaszthattam is volna, hogy jöjjenek ki és foglalkozzanak a nővel, de mégsem tetem így. Nem egy butuska lánynak tűnt, aki felelőtlenül túllövi a mértéket és véletlenül kínos szituációba csöppen. Inkább olyannak, akinek problémái vannak és csak szerette volna levenni róla a fókuszt. Ha tényleg árt a munkájának, akkor talán mégsem kellene az ügyeletesekre bízni, mindazonáltal felelőtlenség lett volna útjára engedni ellátás nélkül. Ilyen állapotban ki tudja mennyire és hogyan látta volna el magát.
- Ez már nem is egy, hanem egyből két dolog. – megmosolyogtatott a nyelvbotlása, de abszolút átéreztem ezt a szituációt. Én jó ideje igyekeztem kimászni egy olyan gödörből, ami egyre csak süppedt a lábaim alatt, mint egy kibaszott tölcsér, melynek az alján a farkas várt lesben, hogy leterítsen. Ó én aztán abszolút átéreztem ezt a helyzetet, nem is kell tovább magyaráznia nekem a bizonyítványát. De hogy ne csak a viccelődést vonja le, azért a véleményem is hozzá mellékeltem. Elég személyes dolgokat osztott meg magáról, bár a szituációból ítélve kétlem, hogy ezzel inkább keringőre invitált volna, inkább panaszkodott.
- Ráérsz még kapcsolatokba bonyolódni, fiatal vagy. – na nem a sok réteg máz miatt, anélkül is fiatal volt, hogy egy kicsit elkenődött volt az arca a fájdalomtól, a kínlódástól. Nem tudom az üveg előtt merre járt és mit csinált, de az sokkal fontosabb volt, hogy egy valamiben megerősítsem.
- Talán nem fájdalomból, alkoholból és pillanatnyi örömből kellene merítened, hanem valami olyanból, ami érdekel, hosszú távon leköt és igazán profitálsz belőle. Amikor a húszas éveim elején jártam, haszontalannak éreztem magam, aki sem a családja sem a társadalom javára nem tud mit felmutatni. Önkéntes szolgálatokat vállaltam a katonaságnál eleinte, vagyis kiképeztek az alapokra, részt vettem ételosztásnál, egyéb más társadalmi szervezésen, miközben rájöttem, hogy az elégedettséget vált ki belőlem, hogy adhatok másoknak. Közben sok mindent kaptam. Utána be is vonultam, azért vagyok katonai rendőr. – magyaráztam még a kis útra valómat, hiszen biztosan feltűnt neki, hogy más az öltözetem vagy bármi.
- Sajnálom, ki kell ábrándítsalak. – én is nevettem, ahogy láttam mindjárt jobb kedvre derült a mondandómtól. Eszerint még nem fanyar a humorom.
- Ezzel a bandával itt a helyszínen, az új emberekkel, akik nem tartanak ide valónak. Az utóbbi időben sokszor lettem áthelyezve ide vagy oda, megszámolni is nehéz lenne. Szóval valami állandónak én is örülnék. Mit szólsz ahhoz, ha azt mondom, ha mindketten megtaláljuk azt a bizonyos számítást itt a szívatás közepette, akkor beszélünk róla megint? – dobtam fel a hirtelen ötletet. Persze teljesen biztos voltam benne, hogy majd másnap úgyis elfelejti vagy csak nyűg, de ilyen esetben azt tanították, nem szabad elfordulni.
- Szerintem az, amikor kiömlött az üveg alkohol, hogy ne mérgezd tovább ma már magad. – láttam rajta, hogy kicsit megfeszül, így oldani szerettem volna a hangulatot. Én végeztem a dolgommal, így kényelmesen dőltem hátra a székemen. Egy jegyzőkönyvet azért írok a fióknak.
- Persze, ha kimész balra hamar megleled. De ha nem csapvizet innál, akkor van az ajtó mellett a ballonban is. – biccentettem a kérdésére, kicsit talán el is méláztam, amíg a kérdését viszont nem hallottam. Na nem azért, de humorára talált. Utolsó lettem volna, aki kihasználja azt az előnyét, hogy saját irodám volt és az jött meg ment, aki csak akart. Nem ilyen voltam, egyébként is tisztességgel kell bánni a nőkkel. Nevetve csóváltam meg a fejem, miután egy pár pillanatig csak méregettem a nagy előadása közepette.
- Biztos sok ilyen fickóval találkoztál, aki ilyen mentalitású. De ha ilyeneket mondasz, kénytelen leszek elővenni a papírformát. – dobtam vissza a labdát neki, ha már itt ugrattuk egymást, szerettem volna megnézni a reakcióját rá.
Lodie & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
another mess. Archie&Lodie Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

another mess. Archie&Lodie Empty
Témanyitásanother mess. Archie&Lodie EmptySzomb. 15 Jún. 2024 - 18:55



Bár a fejem kevésbé gyorsan tisztult, mint reméltem. Már legalább felfogtam, hogy az állásommal játszottam, hogy ilyen módon kötekedtem egy olyannal, aki képes lenne letartóztatni. Ez pedig már azonnal megjelenne az anyagomban és cseszhetek mindent. Elvennék az életem maradék részét. Mozgásom még igen csak koordinálatlan és úgy érzem, hogy a fejem minden felé mozog csak egy helyben nem áll. Mondjuk a vodka mennyiség és az, hogy Mara mennyire megbolygatott mindent, talán elég mentség lenne a tetteimre, ha lenne olyan, aki ezt mind ismeri. De neki csak egy mocskosul részeg nő vagyok, aki képtelen viselkedni. Csodálatos érzés amúgy is.
Próbáltam elnyomni minden fájdalmas hangot magamból, de nem megy olyan könnyen, ha a fertőtlenítő épp szét égeti a tenyered és szedegetik ki a nem oda illő dolgokat. Értékeltem, hogy legalább tényleg nem vitt a kórházba, mert ilyen állapotban nem kellene senkinek látni.
Viszont plusz pont a fiatalembernek, hogy megpróbált más felé terelni, még ha nálam nincs is jó terelési irány.
Egy kissé gúnyos hang csúszik ki a számon és felnézek a szemébe, majd grimaszt vágva dőlök kicsit hátra.
- Tudod ha saját magadat rombolod, akkor csak egy dologra tudsz gondolni. Hogy két dolog van a világon, ami csillapítja a fájdalmat. Én ma éjjel az alkoholt választottam. Az a férfi pedig még nem lépett be az életembe, aki nem csak a másodikra lenne jó. Mert egy éjszaka és végzek velük. Nem lennék képes kapcsolatban élni. De nem vagyok apáca sem – nevetek fel végül. Nem, nem akarok kikezdeni vele. Még a végén tényleg lefog tartóztatni. Nem is tudom melyik lenne ütősebb a papírjaimon. A nyilvános részegség és italozás, vagy az, hogy felkínálom magam egy hatalmi szervnek dolgozónak, aki méghozzá a munkaidejét tölti. Üzleti kéjelgés. Egyre jobban villannak be a z életem apró részletei.
- Ouch! Archie, ez most szíven talált. Reméltem, hogy legalább különleges vagyok – biggyesztem le ajkaimat csalódottan. Majd elnevetem magam, hogy lássa nem gondoltam komolyan, végül rendezem magam és szemeiben keresem a választ. - Téged mivel szívat? - mert attól, hogy ki nem mondta, sejthető, hogy őt sem kíméli az élet.
Bár nem szeretek takarítani, rossz nézni, hogy miattam lett minden ennyire.. mocskos. Bár felajánlottam a segítségemet, valószínű, hogy nem épp bízik abban, hogy nem szerzek még pár maradandó sérülést a nagy igyekezetemmel.
- Amikor megtaláltál – nyelek egyet, ahogy másra nem tudok gondolni. Mert azért még ködös agyam is felfogta, hogy ez nem mehet örökké így. Mert most is, ha más talál rám már vethetném a keresztet mindenre, ami a célommá vált az életemben.
- Mosdót használhatom? Szomjas vagyok és megmosakodnék – nézek végig az igen csak retkes ruhámon, majd elhúzom a számat, hogy leginkább nem válaszolok. Nem akarom feltartani, de van egy kisebb aggodalom a hangjában, ahogy arra kér másfelé távozzam.
- Hány nőt hoztál már ide fel? - nevetek fel végül. Mert egy férfi mindig a legrosszabbra gondol. - Szóval ne úgy sétáljak le a lépcsőn, hogy a számat törölgetem? - cukkolom kicsit, majd bólintok.
- Nyugi, nem sodorlak bajba, te se tetted velem.


Emme
Elodie Rhodes
Városlakó
Elodie Rhodes
Elõtörténet :
Karakter idézet :
With a senseless smile.. And when you come, my porcelain heart trembles.
Play by :
bridgett satterlee.
༄ ༄ ༄ :
another mess. Archie&Lodie C85f8d8f66ca7c3e3410ed9bb5c13c9bb468fb28
User :
Nette

another mess. Archie&Lodie Empty
Témanyitásanother mess. Archie&Lodie EmptyKedd 11 Jún. 2024 - 14:02



Another
mess

Feltaláltam magam elég hamar, ha esetleg szorult helyzetbe kerültem volna. Ez az előnye annak, ha valaki csak magára számíthat. Megtanulja kizárni mások segítségét. Amiatt pedig nem estem kétségbe, ha valaki ellenkezett volna, számos módszert ismertem arra, hogyan bírjam jobb belátásra. Nem tagadom megfordult a fejemben, hogy valamelyiket bevessem, de az ittas kisasszony meggondolta még épp idejében magát ahhoz, hogy megkísértse a sorsát. Nem voltam én olyan szívtelen, mint azt az első feltételezéséből vissza kaptam volna.
Nem mondom, hogy hidegen hagyott a kezdődő rosszulléte, ami erőteljesen az arcára ült, én pedig azt számolgattam magamban, mekkora esélye van annak, hogy menten ide rókázik. Inkább jobban a gázra tapostam, hogy minél hamarabb megérkezzünk a helyszínre és felvigyem feltűnésmentesen az irodába egy gyors elsősegélyre. Talán addigra józanodik még egy kicsit és nem lesz hányingere sem. Nem jött volna rosszul, bár ha nagyon nem tudna innét a saját lébén távozni, akkor majd kocsival haza is viszem pont annyira gyors útvonalon, mint ahogy behoztam.
De hogy ne legyen ekkora a csönd, vagyis az, hogy még szenved is mellé, inkább feldobtam egy témát. Egyfelől pontosan tudnom kellett, hogy mi és hogyan történt, másfelől pedig az idő is gyorsabban telt, ha a fókusz megoszlott.
- Pedig olyan korosztálynak tűnsz, aki nyakig van abban a korszakban vagy legalábbis már volt része benne. Vagy valaki csúnyán kibabrált veled... - nálam fiatalabb volt, annyi teljesen biztos. Hogy mennyivel, azt még egyelőre fogalmam sincs, de nem is tőle fogom megkérdezni, hanem az azonosítójától. Persze ahhoz sincs közöm pontosan, hogy kivel és mit csinált.
- Az élet mindenkit szívat, ne érezd ilyen különlegesnek magad. - megeresztettem egy félmosolyt a megjegyzésem mellé, hogy lássa nem élcelődni akarok rajta. Mindenki hordozott magával valamit, nem? Ebben a pillanatban őt is pont ugyanolyan akaratgyenge embernek láttam mint magamat, csak épp ő nem gyógyszerrel oldotta meg a problémáit. Mellékesen nálam se sokáig hatott.
- Megoldom, köszönöm. Inkább mesélj, az estéd melyik pontja volt kimondottan értékelhető. - szóval akartam tartani, különben is bocsánatkérés elfogadva. Addig amíg foglalatoskodtam a kötés befejezésével, volt is alkalom kicsit szusszanni.
- Ha gondolod, maradhatsz még kicsit, amíg összeszeded magad. Én úgyis éjszakás vagyok, ráérek. - megfordult az is a fejemben, hogy az iménti zajok esetleg kiszűrődtek innét és odalent a portán meghallották. Ügyeletes rendőrök mindig is voltak idebent, teljesen üres nem is lehetne a hely.
- Azzal sincs semmi baj, ha egérutat keresel. Ez a város pont jó arra, hogy kizoomolj a megszokott életedből. - mondtam mintegy észrevételként, azt nem kell tudnia, hogy magamra gondoltam közben.
Lodie & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
another mess. Archie&Lodie Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

another mess. Archie&Lodie Empty
Témanyitásanother mess. Archie&Lodie EmptyCsüt. 23 Május 2024 - 11:06



Voltak már megborulásaim, elég sok és millió -féle. De ez most más volt. Úgy éreztem, hogy amit eddig felépítettem magam köré darabjai hullik. A vasbeton fal omladozik és nem bírom tovább tartani. Az alkohol az egyetlen menekülésem, ami befogad és kedvel épp annyira, hogy ne gondoljak arra, hogy most mi lesz a következő lépés. Mennyire szeretnék menekülni mindentől, ami jelen van az életemben. Helyette mi van? Csak a kapkodás és a bolyongás. A sebzettségem most már látványos és fájdalmassá válik az idő múlásával. A társaság, amit kerülni vágytam, még is megtalált. Bár legalább nem úgy akar segíteni, hogy babusgat, hanem keményen megmondja szédült fejemnek, hogy mekkora idióta vagyok. Így csak továbbra csendben tűröm azt, hogy a kezem lángol és a vér is egyre erősebben szivárog. Bár belülről üvöltök és úgy érzem, hogy most fogok robbanni, hát mikor máskor?
A víz és az ágyam említésére érzem, hogy egyre jobban kiszikkadtam. El is felejtettem, hogy az alkoholtól igazán szomjassá válok. Elég nyomorult érzés, hogy miközben segíteni akarnak én csak kötekedni tudok. Védekezem. Nem kell még egy ember az életembe, aki felborítsa azt, ami már amúgy is a feje tetejére állt. Alig vártam, hogy bekerüljünk a zárt falak közé, mert érezni kezdtem, hogy a kabát elkelt volna. Még ha csak egy pár perces út is volt tervezve a lakásból.
Érzem, hogy nem vagyok jól, ahogy a fejemben a gondolatok csak úgy üvöltenek, hogy meneküljek. Pakoljak és keresek egy másik kisvárost, ahol épp szükség van egy nagypofájú ügyvédre és ne úgy ítéljenek meg, hogy az apám sorozatgyilkos. Lehunyt szemekkel csak hatalmasakat nyelve igyekszem kizárni a fájdalmat és azt, hogy valaki a kezemnél matat. Persze már türelmetlenné válok, hogy elinduljak haza. Még ha ez kissé zötykölődősen is menne. De mint mindent, ezt is megoldom. Egyedül.
Hangja mély és érdesen utasít rendre, hogy várjak már egy kicsit, míg nem vérzem el teljes mértékben és remélhetőleg nem fogok vérmérgezést kapni attól, hogy sietettem és kimarad egy lépés. Felnyögök, ahogy a fertőtlenítő a sebhez ér, szinte lángra lobban a kezem, ahogy a csuklómra marva görnyedek össze, megpróbálva a helyén tartani azt és inkább csak a szék aljába kapaszkodva szitkozódást elnyelve zihálni végül, hogy ne sikítsak bele a csendes irodába.
Ahogy végre a kötés megnyomja a sebet és lüktetéssé csillapodik a fájdalom újra kinyithatom a szemem. Hát szép kis káoszt okoztam ebbe a fess irodába. Akár csak az életem. Ezt jelenti, ha valaki bele csöppen az életemben. Már épp talpra akarnék kerülni, hogy távozzak, mikor megakaszt a műveletben egy kérdés.
Gunyoros pillantással és keserű nevetéssel válaszolok.
- Azt se tudom mit jelent az, hogy randi – válaszolok kissé epésebben, mint kellene, de persze azonnal rendezem magam, hogy a ruha, ami régen szépen ragyogta be az estét, most már mocskosan, vérben tocsogva mutat rajtam. Megigazítva magam a széken húzom védelmembe a kezem és az ölembe védve mindentől megrázom a fejem.
- Az élet kegyetlen, ha nincs más, oda menekülsz ami adhat egy cseppnyi vigaszt. Még ha alattomosan is, de még lejjebb lök önmagadba – válaszolok kissé kegyesebben, mint ahogy eddig megtiszteltem azzal, hogy kinyitottam a szám és figyeltem, ahogy megpróbál rendet rakni.
- Segítsek? Végül az én hibám – most már teljesen magamba roskadtam. Miért okozok ekkora károkat? Miért nem lehet egy normális életem?
- Köszönöm -bólintok, ha már legalább nem akar a rácsok mögé dugni, így attól mentesültem, hogy fel kelljen hívjam a bátyám, hogy legyen szíves tolja a seggét a repülőre és szedje ki a kishúgát a börtönből, ahova mások sértegetéséért jutott.
- Bocs, hogy bunkó voltam..


Emme
Elodie Rhodes
Városlakó
Elodie Rhodes
Elõtörténet :
Karakter idézet :
With a senseless smile.. And when you come, my porcelain heart trembles.
Play by :
bridgett satterlee.
༄ ༄ ༄ :
another mess. Archie&Lodie C85f8d8f66ca7c3e3410ed9bb5c13c9bb468fb28
User :
Nette

another mess. Archie&Lodie Empty
Témanyitásanother mess. Archie&Lodie EmptySzer. 22 Május 2024 - 9:35



Another
mess

Nem azért a két szép szeméért, de az, hogy többet ivott a kelleténél nem csak abból látszott meg, hogy nem fázott ebben a dekoratív szettben, de az erősen artikulálatlan megnyilvánulásából is ezt vettem le. Lefogadom, ha most sétáltatni akarnám egyenesen, akkor sem menne neki ha fognám közben a kezét. A kezét, ami úgy egyébként egyre erősebben vérzett és a vérszag egyre jobban facsarta az orrom. Úgy összességében elég gyászosan festett az összkép, milyen szerencse hogy nem emiatt ítéli meg az ember, hogy most akkor segít vagy sem. Én pedig nem akartam úgy itt hagyni, hogy láthatóan tisztában sincs azzal, mennyire mélyen megvágta magát.
- Aranyom neked víz jár otthon, nem alkohol. Meg ágy, hogy kialudd magad. - nem mondhatja igazán, hogy annyira tahó lennék, mi több inkább minden megnyilvánulásom csak az ő javára szólna. Ha pedig már nem akartam itt hagyni az út szélén, vállaltam azt is, hogy a kocsit is összekenheti a vérével ha nagyon ficánkolna. Igyekeztem úgy segíteni neki elindulni is, hogy nehogy még el találjon esni a saját lábában. Nem tenne jót, ha valami másik sebe is felszakadna, mert akkor nem az irodába viszem, hanem az ügyeletre akármennyire tiltakozik is. Nem kerülte el a figyelmem, ahogy felszisszent. Helyes, érezze is, hogy ez nem játék véletlenül sem. Igazából egész jófej vagyok, hogy választási lehetőséget is adok neki, ő pedig inkább az előbbi mellett dönt. Szóval csak semmi hivatalos, világos. De legalább nem gúnyos, tényleg mintha józanodna.
Az ilyen esetekből tanulmányt lehetne írni. Voltak azok a részegek, akik végeláthatatlanul ontották a szót, néha unalmasra néha viccesre itták magukat. Akadtak azok, akik ilyenkor a világ összes fájdalmát magukra vették és mély depresszióba süllyedtek amíg a sírás nem enyhített ezen az érzésen. Voltak az agresszív részegek, akiket néha meg is kellett bilincselni, hogy engedelmességre foghassam őket és voltak persze azok, akik ilyenkor teljesen használhatatlanok voltak és vagy elbotlottak egy fűszálban vagy nyomban elaludtak volna. Még eddig nem sikerült kiderítenem melyik kategóriába esett, mert folyamatosan változott. De alighanem ő egy kifejezetten passzív-agresszív kategóriába esett, jobb volt csöndben megvárni, amíg kicsit a lélekjelenlétére lel.
Befelé már sokkal készségesebb volt, főleg amikor realizálta, hogy mennyire nehéz magától menni. De már nem tolta el a segítséget magától, ez is valami. Nem tudtam még mindig, hogy ez a nő mitől volt most ennyire mélyen, az is lehet egyszerűen nem ismeri a mértéket. Mondjuk egy nagyvárosban több félnivalója volt, mint itt.
Miután mindennel összekészültem és ő is a helyén volt, már neki is láttam a szilánkok kigyűjtésének. Néha vissza is kellett húznom a kezét, amit önkéntelenül el akart rántani. Mindjárt megleszünk.
- Mindjárt. - ismét felpillantottam rá, ahogy letettem a csipeszt az alkohollal felöntött tálkába. Ezt vagy alaposan csináljuk vagy sehogy. De azért ellenőrizni szerettem volna, hogy még okés, a pulzusából ítélve nem óhajtott kókadozni.
- Rosszul sikerült a randi?  - perszze az illuminált állapota magában hordozta a választ miért nem szeretett volna a kórházba menni, de én kíváncsi voltam rá miért egyedül rótta az utcát. Meg amúgy sem szerettem annyira a csöndet, amikor épp ennyire munkában voltam. Márpedig a szilánkok kiszedegetése után várt még rá egy alapos fertőtlenítős beborogatás, aztán nekiláttam a seb összehúzásának és lekötözésének.
- Eltekintve attól, hogy illetlenül viselkedtél egy rendfenntartóval, nem fogom szabályszegést kiróni rád. - ideje volt elásni azt a nem létező csatabárdot és egy picit biztatóan rá mosolyogni. Na meg persze elpakolni, mert a holmik nem csomagolják össze magukat.
Lodie & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
another mess. Archie&Lodie Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

another mess. Archie&Lodie Empty
Témanyitásanother mess. Archie&Lodie EmptyPént. 17 Május 2024 - 13:35



El akartam szakadni a valóságtól és persze annál jobban kerültem a problémák középpontjába. Már az alkohol sem tud feloldozni minden bűnöm alól és csak fájdalmat okoz. Erre persze bizonyíték a rengeteg seb hely, amit a ruhák takarásával oldom meg, hogy eltüntessem a kíváncsi szemek elől.
Na, ma ez nem volt benne, hogy szét szabdalom magam egy hülye kupak miatt és felöklelve valakit a fenekemen kössek ki, szégyentelenül lábra se állva. Csak reménykedve, hogy esetleg a semmiből belém csap a villám és felszabadít minden bűnöm alól. Nem. Nem így lett. Csak egy idegen sodródik elém, aki hős megmentőnek gondolva magát igyekszik eltüntetni az utcáról. Persze a nagy szám megint csak úgy gondolja, hogy örömmel kéne mindenkit elküldeni a búsba. Főleg, hogy a lelkemben dúló vihar egyre erőteljesebben zakatol és nem akarok az lenni, akit meg kell menteni, főleg saját magától. Ahogy ellavírozom a kocsiig érzem, hogy legalább szemével követi a kicsit sem egyenletes mozgásom. Valószínű azt várja, hogy egyszerűen kidőlök és kevesebb gondja lesz. Bezár egy cellába és megoldódott a probléma. Majd egyszer kijózanodok. De annyit nem ittam, hogy érezzem annak a veszélyét, hogy ez megtörténhet. Még ha a fejem húz.
- És ha még meg akartam volna inni? Mondjuk otthon? - úgy kérdezek vissza, mintha ez megfordulna a fejemben, mert most már biztosan, hogy a vodka nem lesz a kedvencem, szépen elbánt velem, ahogy a kezemből csepegő vérem is mutatja. Legalább a vérnyomok alapján megtalálnák a hullám. Főleg, hogy a kocsinak támaszkodva rázom meg a fejem bosszúsan. Amitől csak jobban megpördül a világ körülöttem. Talán el kéne hagynom ezeket a meggondolatlan mozdulatokat. Ahogy végre a kocsiba kerülünk még nem tudom, hogy melyik opció is van a fejében, nem túl bőbeszédű. Tehát megértem, biztos a kásás hangom rémiszti el attól, hogy egyáltalán megpróbálkozzunk a társalgással. Na meg a cseppet sem kedves énem bújt elő a vodkás üveg mögül. Felszisszenve egy lökés jön a fejembe, hogy az alkohol mintha párologna belőlem, most már legalább érzem a fájdalmat, ami a nyomás gyakorlása után érzem. Majd csak egy grimaszra futja, hogy emlékeztet rá, hogy le is kell vennem majd a sebről és az sem lesz egy leányálom. Remek. Újabb kör fájdalom azért mert hülye vagyok.
- Megfelel az Archie is – suttogom halkan. Hiszen most én sem Dr. Rhodes-ként ücsörgök ebben a kocsiba. Pedig munkánkat tekintve még találkozhatunk vagy találkozhattunk volna már. Bár akkor valószínű, hogy nem ilyen állapotban lennék. Főleg, ha most úgy dönt, hogy bekötözés után betessékel a cellába elvesztem mindenemet. Az egyetlen célt, aminek eddig betudtam az életemet. A munkám. A hivatásom. Az álmom. Most pedig ott lóg súlyos bárdként a fejem felett.
- Nem fogok – biztosítom, ahogy lejjebb engedve azt engedek be egy kis friss hűs levegőt. Kicsit észhez kell térítsem magam. Csak szédülés enyhüljön és akkor jó vagyok. A hányás nem játszik nálam, az alkoholt nem kevertem, hogy ez megtörténjen és nem is ittam annyit, csak mondjuk ma a két szem keksz elfogyasztásával a gyomrom nem telt meg, hogy felszívhassa az alkoholt. Így hamar beütött a probléma.
Fel sem tűnik az idő, vagy a sebesség. A sötétséget nézem, minél messzebb a lámpáktól, hogy ne érezzem még rosszabbul magam. Csak arra figyelek fel, hogy megállt az autó és nyílik a mellettem lévő ajtó. Kisebb segítséggel kijutok a járműből. Pár erőtlen lépés után biztos kapaszkodóként fogok a karjára, mielőtt tényleg összeesem. Az instrukciókat követve huppanok le ahova mondja és várom, hogy mennyire fog megkínozni.
Pár pillanat magányomban végig nézek a helyen és tényleg minden katonásan volt a helyén. Elhúzva a számat figyeltem, hogy mennyi mindennel manőverezik felém és felé nyújtom sebesült kezem, majd bólintok, hogy kezdheti és végül összeszorítva az ajkaimat behunyt szemekkel tűröm, hogy megszabaduljak a nem oda való szilánkoktól és néha megrázkódva nyögök fel.
- Kész? - remeg meg a kezem, ahogy már nem érzem a csipeszes matatását és végre felnyithatom a szemem, hogy megnézzem mennyire haladt az újdonsült munkájával.


Emme
Elodie Rhodes
Városlakó
Elodie Rhodes
Elõtörténet :
Karakter idézet :
With a senseless smile.. And when you come, my porcelain heart trembles.
Play by :
bridgett satterlee.
༄ ༄ ༄ :
another mess. Archie&Lodie C85f8d8f66ca7c3e3410ed9bb5c13c9bb468fb28
User :
Nette

another mess. Archie&Lodie Empty
Témanyitásanother mess. Archie&Lodie EmptySzomb. 27 Ápr. 2024 - 14:58



Another
mess

Hogy mennyire nem szerettem, amikor ellenszegültek az akaratomnak? Azt szoktam mondani rá, mint magánember csak bosszantott, de ha mint szolgálatos ellent mondtak nekem, akkor azon könnyen elpattanhatott egy idegszálam is. Most mégis kénytelen voltam önuralmat gyakorolni. A farkasnak egyáltalán nem tetszett a nő viselkedése, meglehet egyébként sem olyan nőies vonás, amikor ennyire csatak részegre issza magát valaki és még kötekedik is. Szívem szerint úgy cselekedtem volna ahogy kérte és inkább hagytam volna itt a francba.
Ki akarna vesződni vele?
Annál azonban jóval nagyobb volt a kötelességtudatom, hogy csak úgy hagyjam hazabotladozni. Még az is meglehet, beleesik egy virágágyásba és reggel nem csak illuminált állapotban találják, de még a végén kórházba is jut. Az ilyen felelőtlenül italozókkal egyébként sem volt sosem hálás az élet, a legabszurdabb balesetektől kezdve a halálesetekig bezárólag széles palettán mozogtak. Tőlem lett volna felelőtlenség magára hagyni.
Szerencsére mintha hallgatott volna rám, talán józanodik is?
Amilyen intenzív volt a vér szaga, annyira csúnya vágást is sikerült összeszednie. Nem ült ki undor az arcomra, láttam már sokkal rondábbakat is. De egy utcai balesetet nem nagyon lett volna értelme összehasonlítani leszakadt karokkal, szitává lőtt katonákkal és bombák okozta károsodásokkal. Megcsóváltam csupán a fejem.
- Miért, melyik kocsmatölteléknek hagyjam itt? - egyértelmű volt, hogy kiöntöm az alkoholt. Igya be a föld, de még egy randalírozót sem szeretnék ma éjjel meglátni. Ha pedig ezt magára vette, akkor nagyon gyorsan öltözködhetett abba az ingbe, mert félig neki is szántam a célzást. Ha felcsattan, akkor nem fogom elhallgatni.
Szerencsére a kocsiba ülve már csillapodtak a kedélyei. Bár nem tudtam eldönteni, hogy az alkohol hatása vagy épp hiánya idézi ezt elő, a beletörődése vagy a vérveszteség. Legalább hallgatott rám és rá szorította a sebre.
- Majd leszedni hogy fog fájni. - nem is volt rosszabb annál, mint a letapadt papírzsepicafatok beletéptek a sebbe, ami talán már félig meg is alvad mire az őrsre érünk.
- Öreges vagy sem, engem csak így tudsz hívni. Vagy Collins főhadnagy. - ha már hivatalos megszólításnál jártunk, akkor ezt is körbejárhattuk nekem nyolc.
Most ez pillanatnyilag nem érdekelt hogy miképp vélekedi a nevemről, inkább aggasztó pillantással néztem át felé, ahogy az ablakot emlegette.
- Lehetőleg ne akarj kihajolni. - amiatt nem féltem, hogy kizúgna, az öv erősen fogta. Én ellenben a gázra tapostam és a kihalt útszakasz maradékán már végigszáguldottam. Én sem tartottam be most a sebességet, de megvolt az okom rá. Ebben az esetben pedig mindenkinek lehetnek kivételek.
Amint sikerült beállnom a feljáróra, már pattantam is ki a kocsiból, hogy a túloldalra igyekezzek. Ha jártányi ereje sem marad, akkor kénytelen leszek ölbe venni, ha még jártányi ereje marad, akkor pedig betámogatni. Gyorsan oldottam ki az övet és indultam is meg vele a bejárathoz. A cellák helyett azonban az irodám felé vettem az irányt, hogy minél előbb leültethessem a székbe. Gyorsan felnyomtama világítást és már siettem is el a dobozért. Kötszer kell ide, sok, lámpa meg csipesz ha marad szilánk.
- Ez most fájni fog. - adtam a tudtára egyben azt is, hogy nem leszek olyan kíméletes. Közben pedig a szanaszét ázott papírzsepi maradványokat húztam le óvatosan a fertőtlenítővel lefújt csipesszel. Nem voltam orvos, a kézügyességem pedig nem erre a manőverre specializálódott. De nem akart bemenni a kórházba, én pedig bíztam benne, hogy nem fog elvérezni és nem kell sebet ölteni.
Lodie & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
another mess. Archie&Lodie Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

another mess. Archie&Lodie Empty
Témanyitásanother mess. Archie&Lodie EmptyPént. 26 Ápr. 2024 - 19:40



Eddig szerencsésen megúsztam azt, amibe most sikeresen beletenyereltem. Szó szerint. Nem szándékoztam bajba keveredni, főleg nem egy tiszttel szócsatát vívni. Azt meghagyom a tárgyalóterem négy fala közé. De most persze az alkohol lazított minden ingeremen. Így csak igyekeztem nem még lejjebb süllyedni. Szavaira megvonom a vállam. Hát persze, biztos jó buli egy részeg embert fogdába zárni és hallgatni a nyikorgását, hogy mit képzel magáról. De nem is érdekelt, mennem kellett volna. Várt otthon.. Mi is? Ja, az üres lakás és pár elszáradt kóró, amik még anno virágnak is lehetett volna nevezni.
Így csak megmutattam, hogy megoldok én mindent, hiszen erős, független nő vagyok. Még most is, ilyen állapotban. Ahogy kapaszkodom a lámpa oszlopba, még hihető is.
De nem enged, így feladóan nyújtom felé sebzett kezemet, hogy akkor nézegesse ha már ennyire kíváncsi rá. Amitől persze nem lesz könnyebb. Kórházat emlegeti, amitől a pánik azonnal elönti a fejem. Nem láthat így senki. Legalább ezt megfogadja, hogy ott nem fogunk kikötni. Legalább is remélem, hogy nem csak apró füllentés. Mondjuk ránézésre nem úgy tűnik, hogy egy laza srác, aki csak poénkodik. Egy merev figura, aki a munkáját végzi befásulva. Már a nyelvemen is van, hogy ezt a gondolatot hangosan is kimondjam. De félő, hogy tényleg bilincsben a rácsok mögött végzem.
- Holnap elmegyek egy tetanuszért. Ígérem, csak most ne.. - könyörögve nézek rá, már ez is kényelmetlen, hogy egy rendvédelmis így lát. Miközben sosem tudhatom, hogy mikor fúj össze a szél a tárgyalóba aztán neki nem az ügyvéd leszek, hanem az esti italozós kislány, aki szét szabdalta magát.
- Legyen – sóhajtok fel, azzal csak nem vesztek pontokat, hogy beköti a kezem és mehetek is a dolgomra. Vagyis, haza mindenképp. Kialszom magam és holnap ráérek elmenni a kórházba. Nem az első alkalom, hogy kicsit várva lépek be, hogy baleset történt. Még jó, hogy van egy nővér, aki megismer és minden kérdés nélkül vagy ítélkezés nélkül ellát. Remélem holnap is dolgozni fog. Bár, lehet látnom sem kellene. A fejem, szédülve keveregnek a gondolataim.
Ránézek a kezemre, bár sokat nem látok hiába állok a villanyoszlopnál, a szemem ködös az alkohol miatt, így nem tudom. Megérinteném, de a fájdalom kezdi kilökni az alkoholt és egyre erősebben jelzi a testemnek és a fejemnek, hogy valami történt. Fájdalom nyilall, ahogy vissza húzva karolom magamat.
Így mielőtt tényleg összeszedek valamit, csak elindulok  a kocsi felé, még persze meg remeg a lelkem a vodkás üvegért, de inkább megyek tovább és ijedten fordulva vissza billenek meg, ahogy látom mit művel vele és felháborodottan nyögök.
- Hé’, ezt muszáj volt? - nyikkanok meg, ahogy mellém ér, nem fogok vele kiabálni, még csak az kell, hogy felhívjam a figyelmet magunkra. Vagyis, csak magamra, ő a munkáját végzi, ahogy már az orrom alá dörgölte. Érzem, hogy a lábaim egyre nehezebben tartanak meg így beülve a kocsiba csak mélyet sóhajtva kuporodom össze. A zsepit utasításnak megfelelően rá nyomva próbálok nem rosszul lenni.
- Kupakja begurult a konténer alá, ott kutatva sértettem fel – válaszolok tömören és végül csak erősebben szorítom. -Baszki, rohadtul fáj – nyögök fel és csak reménykedem, hogy van legalább egy fájdalomcsillapítója. Tényleg el kell menjek a kórházba holnap.
- Archie? Azt hittem vénemberekkel kihalt ez a név – elmélkedem, de nem megsérteni akartam, nem is rejtett a hangom semmi ilyet. Mostanában nem is hallottam ilyen nevet. Most láss csodát, sikerült. - Lehúzhatom az ablakot? Kicsit szédülök – bökök a fejemmel az említett felé.


Emme
Elodie Rhodes
Városlakó
Elodie Rhodes
Elõtörténet :
Karakter idézet :
With a senseless smile.. And when you come, my porcelain heart trembles.
Play by :
bridgett satterlee.
༄ ༄ ༄ :
another mess. Archie&Lodie C85f8d8f66ca7c3e3410ed9bb5c13c9bb468fb28
User :
Nette

another mess. Archie&Lodie Empty
Témanyitásanother mess. Archie&Lodie EmptyCsüt. 25 Ápr. 2024 - 20:33



Another
mess

Valahol sejtettem, hogy nem fog rám hallgatni. Az ilyen esetek többségében úgy vettem észre, hogy mindig mindenki talált valami jó kifogást amiért ő mégsem sértett törvényt. Csak épp nem ez volt a egfelelő megoldás. Én nem ülhettem kocsiba és hajthattam tovább, ők nem folytathatták így az útjukat. A farkas mélyen legbelül kíváncsian szemlélődött, olykor fintorgott egyet a vérszagra. Nem tetszett neki ez az intenzitás, ami éppenséggel belengte a leülepedő levegőt.
- Én csak a munkámat végzem. - ezzel se nem hazudtam, se szánalmassá nem tettem a helyzetét. Mindenkivel előfordulhattak balesetek, nem? Pont annyira nem ismertem őt a városban, mint a legtöbb mindenkit. Nagyjából semennyire. Se név, se emlékem nem fűzött hozzájuk sok. Talán amikor jöttem az unokaöcséimhez az évek alatt, néha megmaradt egy-egy arc de semmi több.
Féloldalas mosoly ült ki az arcomra, ahogy kicsit pontosabban fejtette ki. Tehát akkor tudatában is volt annak, hogy elkövette a bűncselekményt. Tényleg választhattam aközött, hogy fogdába vigyem vagy ellássam a sebét. Esetleg mindkettő, ha sokáig ellenkezik.
- Nem szükséges összevérezni még több mindent. Még a végén vérmérgezést kapsz. - nem akartam semmivel sem jobban szennyezni a sebet, épp eléggé a csukló tájékát érhette a vágás, hogy kockáztassak. Közelebb sétáltam csupán hozzá, ahogy magához szorította a karját. Szemmel láthatóan szenvedett és egyszerre intézett el néhány elnagyolt mozdulatot is. Ez csak alátámasztotta az illumináltságát, ilyenkor a koordináció nem volt senkinek a helyzete magaslatán. Nyújtottam csupán a kezem felé, még egyelőre nem akartam a karjára fogni. Felém nyújtotta azt, pár pillanatig tüzetesebben megvizsgáltam a sebet. De nem voltam orvos, hiába is láttam jól a sötétben is.
- Nem viszlek oda, de azért engedd meg, hogy ellássam. Hacsak nem olyan tűpontosan látod a sérülésed, hogy még a végén elvérzel. Semmi szükség erre. - a farkas bensőmben elégedetlenül morrant egyet. Miért jó az embereknek az, hogy még jobban megnehezítsék a saját helyzetüket?
- Akkor gondunk lesz arra is, hogy megnézzük maradt-e a sebben. - az már meg sem lepett, hogy ügyvéd. Mégis ennyire eláztatta magát valami miatt. Hosszasan eltűnődtem, vajon mi vezethetett neki ennyire lejtmenetbe, de nem az én dolgom ezt forszírozni.
Mintha hatottak volna az észérvek rá, nem kell a karja után nyúlnom, megindul magától is felém, vagyis a kocsi felé. Okos kislány, rakd le szépen csak az üveget. Nekem még gondom volt arra, hogy felkapjam és szanaszét locsoljam a drága tartalmát, aztán a kukába dobjam, ahová való. Csak utána fordultam vissza felé, gyors léptekkel máris a kocsinál voltam. Eszembe jutott, hogy akad némi zsepi a kocsiban, így miután segítettem neki beülni és én is hamarjában a volán mögött voltam, már szorítottam is rá a vágásra.
- Ezt csak fogd ide. Beviszlek az őrsre, ott van elsősegély. - átnyúltam fölötte, hogy segítsek neki az öv becsatolásánál, majd így tettem én magam is. Nem akartam időt pocsékolni azzal, hogy jobban összevérezze akár magát akár a kocsit, így inkább gyorsan visszatereltem az útra a kocsit és meg is fordultam vele, hogy ellentétes irányba induljak. Ahonnét jöttem.
- Archie. Nem úgy tűnt, mintha a te üveged éles lett volna, valami más vágott meg? - jó lett volna ennek utána járni, jelen esetben a gyorsaság a barátunk volt.
Lodie & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
another mess. Archie&Lodie Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

another mess. Archie&Lodie Empty
Témanyitásanother mess. Archie&Lodie Empty

Ajánlott tartalom

another mess. Archie&Lodie Empty
 

another mess. Archie&Lodie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» You don’t want to mess with a demon prince
» Don’t mess with a squirrel ☆ Sora
» Archie morzejelei
» Nem kell félnem a bűnöktől!
» Te itt? - Mara & Archie