Nem szeretem, ha beleköpnek a levesembe. Nagyon nem.Mivel hatalmam alá akarom vonni Rose Harbor-t, ezért mindenhol van szemem és fülem, a városháza sem kivétel, így már akkor értesültem arról, hogy egy bukott angyal fog közvetlenül a polgármesternőnek dolgozni, amikor még csak interjúra ment be. Nem tettem tiszteletemet nála, ahogy teszem mondjuk a városba kerülő démonokkal, mert nem tartoznak a kedvenceim közé a szárnyaszegett kis angyalkák. 
Az a maroknyi természetfeletti, aki tud arról, hogy egy démonherceg bújt meg Anders Morton befektető ingatlanmágnás bőrében, bölcsen inkább meghúzódik, minthogy bárhogy is keresztbe tegyen nekem, hiszen a hírem megelőzött, a név pedig kötelez. Joya Mitchell-en is csak rajta tartottam a szemem, nem foglalkoztam azzal, hogyan ver át, lop meg másokat, vagy épp hajtsa a saját malmára a vizet. Hozzám képest igencsak kishal, így jótékonyan engedtem, hogy űzze a piti kis ügyeit. Azonban most mellényúlt a kis ex-hárfás. Nem a jó embert károsította meg, mert ez nem csak a tulajt érintette, hanem az én üzletemet is, mint befektető. 
Dean Wrighton egy wilmingtoni belsőépítész egy egészen jól menő vállalkozással, én pedig úgy egy éve vásároltam be magam, így szépen csurran-cseppen onnan is a pénz. Amikor a városháza épületének egyik szárnyát akarták felújítani, Wrighton-t kérték meg, aki becsületesen el is végezte a munkát még idő előtt, ám a költségek kicsit magasabbra rúgtak, mint ahogyan az az előzetes kalkulációkban benne volt, és Joya Mitchell a kis ármánykodásával elérte, hogy a városvezetés ne legyen hajlandó ezt kifizetni az építésznek. Dean Wrighton nem egy nagyon keménykezű üzletember, így nem kakaskodott, én viszont nem vagyok hajlandó az ilyet eltűrni, és mivel már korábban is azért feszegette a tűréshatáromat a szöszi, most eldöntöttem, hogy meglátogatom. 
Pontosan tudom hol lakik, azt is mikor végez a munkával, és a lakásába betörni sem volt nehéz észrevétlenül, így amikor hazaér, engem talál a nappalijának foteljében, amikor felkattintja a lámpát.
-Szép estét, Joya.- szólalok meg kellemesen mély hangomon, mely határozottan cseng. Ha azt látom rajta, hogy megijed, még egy apró gúnyos félmosoly is megjelenik arcomon, ahogyan felállok a fotelből, megigazítva tökéletesen rám szabott sötétkék öltönyömet, és nyakkendőmet.
-Bár valószínűleg tudod ki vagyok, az illem úgy kívánja, hogy bemutatkozzam. Mephistopheles. - nyújtom felé a jobbomat, amit határozottan szorítok meg ha elfogadja, nem finomkodok csak azért, mert nő.-Talán sejted, mi hozott ide ezen a szeles, márciusi koraestén.- hangom egyelőre nem tartalmaz semmilyen fenyegető élt, már-már inkább nyájasnak tekinthető, de ez bármikor megváltozhat, és barna tekintetem is azt sugallja felé, ha jót akar magának, megválogatja a szavait.