Another

Hogy mennyire nem szerettem, amikor ellenszegültek az akaratomnak? Azt szoktam mondani rá, mint magánember csak bosszantott, de ha mint szolgálatos ellent mondtak nekem, akkor azon könnyen elpattanhatott egy idegszálam is. Most mégis kénytelen voltam önuralmat gyakorolni. A farkasnak egyáltalán nem tetszett a nő viselkedése, meglehet egyébként sem olyan nőies vonás, amikor ennyire csatak részegre issza magát valaki és még kötekedik is. Szívem szerint úgy cselekedtem volna ahogy kérte és inkább hagytam volna itt a francba.
Ki akarna vesződni vele?
Annál azonban jóval nagyobb volt a kötelességtudatom, hogy csak úgy hagyjam hazabotladozni. Még az is meglehet, beleesik egy virágágyásba és reggel nem csak illuminált állapotban találják, de még a végén kórházba is jut. Az ilyen felelőtlenül italozókkal egyébként sem volt sosem hálás az élet, a legabszurdabb balesetektől kezdve a halálesetekig bezárólag széles palettán mozogtak. Tőlem lett volna felelőtlenség magára hagyni.
Szerencsére mintha hallgatott volna rám, talán józanodik is?
Amilyen intenzív volt a vér szaga, annyira csúnya vágást is sikerült összeszednie. Nem ült ki undor az arcomra, láttam már sokkal rondábbakat is. De egy utcai balesetet nem nagyon lett volna értelme összehasonlítani leszakadt karokkal, szitává lőtt katonákkal és bombák okozta károsodásokkal. Megcsóváltam csupán a fejem.
- Miért, melyik kocsmatölteléknek hagyjam itt? - egyértelmű volt, hogy kiöntöm az alkoholt. Igya be a föld, de még egy randalírozót sem szeretnék ma éjjel meglátni. Ha pedig ezt magára vette, akkor nagyon gyorsan öltözködhetett abba az ingbe, mert félig neki is szántam a célzást. Ha felcsattan, akkor nem fogom elhallgatni.
Szerencsére a kocsiba ülve már csillapodtak a kedélyei. Bár nem tudtam eldönteni, hogy az alkohol hatása vagy épp hiánya idézi ezt elő, a beletörődése vagy a vérveszteség. Legalább hallgatott rám és rá szorította a sebre.
- Majd leszedni hogy fog fájni. - nem is volt rosszabb annál, mint a letapadt papírzsepicafatok beletéptek a sebbe, ami talán már félig meg is alvad mire az őrsre érünk.
- Öreges vagy sem, engem csak így tudsz hívni. Vagy Collins főhadnagy. - ha már hivatalos megszólításnál jártunk, akkor ezt is körbejárhattuk nekem nyolc.
Most ez pillanatnyilag nem érdekelt hogy miképp vélekedi a nevemről, inkább aggasztó pillantással néztem át felé, ahogy az ablakot emlegette.
- Lehetőleg ne akarj kihajolni. - amiatt nem féltem, hogy kizúgna, az öv erősen fogta. Én ellenben a gázra tapostam és a kihalt útszakasz maradékán már végigszáguldottam. Én sem tartottam be most a sebességet, de megvolt az okom rá. Ebben az esetben pedig mindenkinek lehetnek kivételek.
Amint sikerült beállnom a feljáróra, már pattantam is ki a kocsiból, hogy a túloldalra igyekezzek. Ha jártányi ereje sem marad, akkor kénytelen leszek ölbe venni, ha még jártányi ereje marad, akkor pedig betámogatni. Gyorsan oldottam ki az övet és indultam is meg vele a bejárathoz. A cellák helyett azonban az irodám felé vettem az irányt, hogy minél előbb leültethessem a székbe. Gyorsan felnyomtama világítást és már siettem is el a dobozért. Kötszer kell ide, sok, lámpa meg csipesz ha marad szilánk.
- Ez most fájni fog. - adtam a tudtára egyben azt is, hogy nem leszek olyan kíméletes. Közben pedig a szanaszét ázott papírzsepi maradványokat húztam le óvatosan a fertőtlenítővel lefújt csipesszel. Nem voltam orvos, a kézügyességem pedig nem erre a manőverre specializálódott. De nem akart bemenni a kórházba, én pedig bíztam benne, hogy nem fog elvérezni és nem kell sebet ölteni.

Lodie & Archie

Another

Valahol sejtettem, hogy nem fog rám hallgatni. Az ilyen esetek többségében úgy vettem észre, hogy mindig mindenki talált valami jó kifogást amiért ő mégsem sértett törvényt. Csak épp nem ez volt a egfelelő megoldás. Én nem ülhettem kocsiba és hajthattam tovább, ők nem folytathatták így az útjukat. A farkas mélyen legbelül kíváncsian szemlélődött, olykor fintorgott egyet a vérszagra. Nem tetszett neki ez az intenzitás, ami éppenséggel belengte a leülepedő levegőt.
- Én csak a munkámat végzem. - ezzel se nem hazudtam, se szánalmassá nem tettem a helyzetét. Mindenkivel előfordulhattak balesetek, nem? Pont annyira nem ismertem őt a városban, mint a legtöbb mindenkit. Nagyjából semennyire. Se név, se emlékem nem fűzött hozzájuk sok. Talán amikor jöttem az unokaöcséimhez az évek alatt, néha megmaradt egy-egy arc de semmi több.
Féloldalas mosoly ült ki az arcomra, ahogy kicsit pontosabban fejtette ki. Tehát akkor tudatában is volt annak, hogy elkövette a bűncselekményt. Tényleg választhattam aközött, hogy fogdába vigyem vagy ellássam a sebét. Esetleg mindkettő, ha sokáig ellenkezik.
- Nem szükséges összevérezni még több mindent. Még a végén vérmérgezést kapsz. - nem akartam semmivel sem jobban szennyezni a sebet, épp eléggé a csukló tájékát érhette a vágás, hogy kockáztassak. Közelebb sétáltam csupán hozzá, ahogy magához szorította a karját. Szemmel láthatóan szenvedett és egyszerre intézett el néhány elnagyolt mozdulatot is. Ez csak alátámasztotta az illumináltságát, ilyenkor a koordináció nem volt senkinek a helyzete magaslatán. Nyújtottam csupán a kezem felé, még egyelőre nem akartam a karjára fogni. Felém nyújtotta azt, pár pillanatig tüzetesebben megvizsgáltam a sebet. De nem voltam orvos, hiába is láttam jól a sötétben is.
- Nem viszlek oda, de azért engedd meg, hogy ellássam. Hacsak nem olyan tűpontosan látod a sérülésed, hogy még a végén elvérzel. Semmi szükség erre. - a farkas bensőmben elégedetlenül morrant egyet. Miért jó az embereknek az, hogy még jobban megnehezítsék a saját helyzetüket?
- Akkor gondunk lesz arra is, hogy megnézzük maradt-e a sebben. - az már meg sem lepett, hogy ügyvéd. Mégis ennyire eláztatta magát valami miatt. Hosszasan eltűnődtem, vajon mi vezethetett neki ennyire lejtmenetbe, de nem az én dolgom ezt forszírozni.
Mintha hatottak volna az észérvek rá, nem kell a karja után nyúlnom, megindul magától is felém, vagyis a kocsi felé. Okos kislány, rakd le szépen csak az üveget. Nekem még gondom volt arra, hogy felkapjam és szanaszét locsoljam a drága tartalmát, aztán a kukába dobjam, ahová való. Csak utána fordultam vissza felé, gyors léptekkel máris a kocsinál voltam. Eszembe jutott, hogy akad némi zsepi a kocsiban, így miután segítettem neki beülni és én is hamarjában a volán mögött voltam, már szorítottam is rá a vágásra.
- Ezt csak fogd ide. Beviszlek az őrsre, ott van elsősegély. - átnyúltam fölötte, hogy segítsek neki az öv becsatolásánál, majd így tettem én magam is. Nem akartam időt pocsékolni azzal, hogy jobban összevérezze akár magát akár a kocsit, így inkább gyorsan visszatereltem az útra a kocsit és meg is fordultam vele, hogy ellentétes irányba induljak. Ahonnét jöttem.
- Archie. Nem úgy tűnt, mintha a te üveged éles lett volna, valami más vágott meg? - jó lett volna ennek utána járni, jelen esetben a gyorsaság a barátunk volt.

Lodie & Archie

Another

Hagytam futni azt a seggfejet, akit már egy ideje követtem. Nem azért, mert jobb dolgom is akadt, hanem mert pillanatnyilag nem volt semmim, amit a nyakába akaszthattam volna. Egyre többször aludtam jól az utóbbi időben, így kapóra jött néhány kör járőrözés ilyenkor is. Újabban túl sok időt töltöttem el mások vegzálásával, főleg a rendőröket vettem komolyan górcső alá. Hogy miért? Belső frusztrációm vezetett mindehhez, ami azóta kínzott ennyire, hogy itt tartózkodtam a városban.
Amikor mással társalogtam, sikerült annyira elvonni a figyelmem, hogy némiképp kicsit könnyedebben zuhanhassak vissza az emberi lét talajára. Ez itt nem a sereg volt és nem bevetésre mentem, de éjjel még egy ilyen kisvárosban is találhattam érdekes arcokat. Mondjuk ezt a nőt, aki a nyílt utcán egy üves alkohollal sétálgatott.
Szemmel láthatóan illuminált állapotban vajon tudja, hogy szabályt szegett?
Eltekintettem attól, hogy a kupak sem volt az üvegen. A sérülése már viszont komolyabbnak tűnt, mint némi maszatolás a ruháján. Mit bánom én mivel teszi tönkre ezt a darabot, de nem hagyhattam így kint annyi szent.
- Inkább csak fogadd el, hogy segíteni szeretnék. - gyorsan határoztam el magam amellett, hogy most nem törődök a törvénysértés részével. A vér szaga egyre jobban csípte az orrom és ez határozottan nem tetszett.
- Ugye tudod, hogy ezért a fogdára is vihetnélek? - kényszeredetten a fejemre csaptam a sapkát és kiszálltam a kocsiból. Nem szerettem volna ennél határozottabban fellépni vele szemben, de ha még mindig lerázni szeretne, akkor nem tudok mit tenni. Nem kellett körülnéznem ahhoz, hogy tudjam nem jön most semmilyen kocsi erre, így csak átsétáltam hozzá a túloldalra. A remek hallásomat ilyenkor nem bántam, amikor elcsöndesedett a város. Ellenben az ő szabálytalan lélegzetét annál is inkább.
- Had lássam el legalább az örsön, ha nem szeretnél bemenni az ügyeletre ezzel. - nyújtottam a kezem az övé felé. Szerettem volna közelebbről is megszemlélni, láthatóan eret nem ért a vágás, azt pedig én is be tudom kötözni.
- Hamarosan úgyis kimegy az alkohol hatása és akkor fázni is fogsz. Máskülönben az utcán nem szabad italozni. - dorgálón ráncoltam össze a szemöldököm, ha esetleg még ellenkezne. De ha hajlandóságot mutatott az ajánlatomra, akkor kész voltam átterelni a kocsihoz.

Lodie & Archie

Another

Érzem a bőrömön, hogy egyre hidegebb van. Mintha a város is rideg lenne, az emberek pedig estére kabátot húznak, hogy ne fázzanak. Én teszek az egészre, pedig érzem, hogy a karomon a szőrszálak szinte egyesével érzékeltetik, mennyire hideg van. Én csak a várost kémlelem egy a szolgálati kocsiból.
Megint szem elől vesztettem azt a randalírozót, pedig már a nyomában voltam. Mintha tudná, hogy követik, persze hogy tudja, hisz az ösztönei neki is megsúgják azt, amit az enyémek nekem. Sajnos egy ponton össze vagyunk kötve és ez a hasonlóságokban merül ki.
Továbbfordulok egy egészen új irányba, hátha sikerül a nyomára bukkannom.
Már napok óta nehezen találtam a helyem, folyamatosan a gondolataimba mélyedtem és újra meg újra a történteket zongoráztam le fejben. Mara felbukkanása, a zsigeri ösztönből jött reakcióm rá, a tudat, hogy mennyire rohadt kicsi a világ.
Mégsem vettem még rá magam, hogy azonnal utána nyomozzak, ellenben nagyon sokszor zoomoltam ki a rádió hallgatásából csak elbambulással. Még a szokásoshoz képest is hallgatagabb voltam, nem figyeltem. Ez pedig hozzám képest is feltűnő volt. Valami hasonlóból zoomoltam vissza akkor is, amikor meghallottam a férfi felmorranását. Nem szoktam ennyire szétszórt lenni és ez engem is bosszantott.
- Minden okés?  - egyértelműen elárult a kérdés, hogy nagyon nem láttam pontosan mi történt, de szükségét éreztem közelebb gurulni a kocsival és kihajolni az ablakon. Azt nem csak hogy jól láttam, de fene mód erősen éreztem, hogy vérzik a keze. A fémes szag pillanatok alatt megcsapta az orrom, fintorogva vissza is húzódtam, mielőtt még észrevenné ezt. Aztán csak feltekertem az ablakot, vettem egy nagy levegőt és kinyitottam az ajtót. Ugyan már, ez csak egy kis vér, a fronton több lesz.
- Úgy látom ellátásra szorulsz.

Lodie & Archie