Barna hajjal, kék szemmel és 185 cm magassággal áldott meg az élet, ez utóbbinak kiváltképp a katonaságnál vettem hasznát. Nem hagytam sosem, hogy mások a földre vigyenek, ha kellett hátrányból is igyekeztem fordítani. A hajam többnyire röviden hordom, megszokásból és elvárásokból, bár most nem lenne kötelező ennyire katonásan visszanyírnom. Borostám már szívesebben hagyom meg.
Határozott kiállással rendelkezem, figyelek az ízlésemre, a megjelenésemre, minden egyes apró részletre igényes vagyok. Mondhatni az élet és a neveltetés különös szépérzékkel áldott meg mind az öltözködés, az ízlések terén, legyen szó művészetről, vagy bármi másról.
Erő. Tisztában vagyok vele, hogy meddig tartanak a határaim, azonban szeretem feszegetni azokat. Mindig újabb és újabb célokat tűzök ki magam elé, maximalizmusomnak köszönhetően pedig elmondható, hogy nem csak mentális tudásommal remekelek, de a fizikai tűrőképességem is sokkal kitolhatóbb, mint bárki másnak. Az élet nem könnyű. Én pedig igyekszem elejét venni a problémáknak.


Jó tulajdonságok:

Ambiciózus vagyok. Ha valamit eltökélek, azt véghez viszem. Ha kell, mindent a terveimnek rendelek alá, ha kell manipulálok, ha kell, cselekszek. Efelől mindenki meggyőződhet, nem ismerek sem istent, sem embert, nem rettenek el semmilyen eszköztől. Ha kell, meghunyászkodok, ha kell, akkor szövetséget kötök. Olyat is, amit addig talán el sem tudtam volna képzelni. Mindent a cél érdekében. Alapvetően megfontoltan cselekszem, nyugalmat árasztok, a kényelmes ember látszatát keltem. Egyszerre egy dologgal foglalkozom, de azzal alaposan. Észjárásom egyszerű, logikus és eredményes.

Következetes és pontos vagyok. Nagyon tudok összpontosítani. Teljes lényem benne van abban, amit csinálok. Ennek a hozzáállásomnak köszönhető, hogy amire vágyom, azt meg is szerzem.

Lojális. Önmagamhoz, szeretteimhez, akihez csak kell. Akiben úgy érzem, nem csalódok, akiben hasznot lelek, aki biztosítja számomra a biztonságot, a hitet.

Jó a humorom, nagy a szám, társaságközpontú vicces figura tudok lenni. De persze csak az én társaságomnak, a humorom néha éles, néha élcelődő.

Túlzás, hogy ölni tudnék a családomért, de ha valaki sértegeti őket, bevarrom a száját.

Rossz tulajdonságok:

Akaratos vagyok. Ha valamit nem akarok, akkor azt nem is fogom később sem akarni. Ezt vegyék tudomásul. Nyomásra ugyanis ellennyomással reagálok. Amúgy szentül meg vagyok győződve arról, hogy mindenki olyan, mint én – állhatatos és makacs. Nehezen ismerem be a tévedéseimet, nehezen és lassan alkalmazkodom az új környezethez. Sokszor tapintatlan vagyok.

Birtokló. Remélem ezt nem kell senkinek sem magyarázni. Amit egyszer megszereztem, azt többé el nem eresztem. Szeretek birtokolni. Az a biztos, ha saját – azt senki el nem veheti tőlem. Szeretem, ha a dolgok rólam szólnak.

Hazudok ha kell, mint a vízfolyás. Határozott egyénnek tartom magam, aki tökéletesen tisztában van azzal, hogy az élete egy megrendezett színdarab. Valahol élvezem is, valahol árnyoldalát látom. Azt azonban tökéletesen tudom, ha valaha is tudomást szereznének arról, hogy én miről mit gondol, már rég nem ott tartanék, ahol most. Már rég egy cellában rohadnék, vagy ami rosszabb, nem is élnék.

Ahhoz képest, hogy mennyi jó tulajdonságom van és bizony tudok mivel dicsekedni, úgy vagyok egy kicsit hivalkodó is kissé, amit már említettem korábban, hogy egy bizonyos humort senki sem kedvel tőlem, de lehet kettőt sem. A saját törvényeim szerint élek és sokszor vagyok forrófejű.


Kimondani a kimondhatatlant és megfejteni a megfejthetetlent. Sodródni az árral az amúgy sem fényes úton egy meredek, sötét és mély szakadék felé. Ha nem lenne elég az, hogy vérfarkas vagyok és ennek teljes felelősségével és minden kínjával együtt kell élnem, akkor még a bátyám hozzáállása is rádob egy lapáttal. A hír, ami beárnyékolja a család jelenét és jövőjét és viszályt szít közöttünk.  Ez merőben változtatja meg a bizalmamat azok felé, akikben egykor bíztam és mindenki más felé is, akiket sohasem ismertem igazán, hiszen a feladatok mindig elszólítottak, hiába jöttem "haza". Haza, otthon, ki minek nevezi, számomra csupán egy kies kiüresedett lakás és az ismerős, mégis oly' ismeretlen arcok tömkelege. Ha nem lenne elég, hogy a rendőrök bizalmatlanul méregetnek, mert közéjük tartozom, mégsem uralkodnak fölöttem. Néha jobb csak delíriumban létezni egy üveg alkohol vagy a bogyóim hatása alatt. A  p*csába is, hogy itt Oxynál nincs erősebb cucc.


Fél évvel ezelőtt történt. Homályosan dereng, mintha a tudatom szeretné a létezése tényét is törölni az emlékeimből. Irakban teljesítettem szolgálatot, amikor elszabadult a téboly. Egy csapat helyi szerveződés ütött rajta a konvojon, amely haladását biztosítanom kellett volna. A nagy felfordulásban akkor még fogalmam sincs hogy került elő egy farkas, de csak a szerencsén múlott, hogy a találkozást túléltem. Tisztán emlékeztem arra, hogy nem a torkomra ment, még csak nem is létfontosságú pontra. Majd a felfordulásban eltűnt, mintha a puskaropogás riasztotta meg. Ma már nem szerencseként élem meg. Az első lázálmos éjszakám pokoli volt a táborban. Életemben először rettenetesen féltem. Féltem, hogy elveszítem a pozícióm, hogy valami kórságot kaptam el és féltem, hogy meghalhatok. A kínra emlékszem, másra nem.
Aztán megmutatkozott a halál a szememben. Az egész osztagom odaveszett, amikor teliholdas éjszakán bevetésre mentünk. Csak én tértem vissza és senki nem értette mi történhetett. Gyanúsítottak, úgy volt megfigyelnek, mielőtt hadbíróság elé visznek, mert furcsán kezdtem el viselkedni. Az aktámban az olvasható, kezelhetetlenül ingerültté váltam és még a feletteseimmel is ordítottam. De magyarázatot semmire nem tudtam adni. Nem akartam. Nem mertem.
A hadbíróságtól egy felsővezető és a tisztje mentettek meg, amikor a seregből az Amerikai Katonai Rendőrséghez helyeztek át. Haza. Vidékre. Most más dolgom lenne, de érzem, hogy mindenki számkivetettként tekint rám. A tiszt azzal eresztett szélnek, keressem meg a belső hangom és békéljek meg vele.


2010. május 21. - Besorozásom napja. Egy olyan pillanat, amikor az ember érzi döntésének súlyát, tisztában van azzal, hogy valami olyan lépésre szánja el magát, ami kihat az egész életére. Nem tudtam akkor, hogy mi vár rám. Azt sem, hogy fogom-e teljesíteni, vagy fűbe harapok. Egy dolog lebegett a szemeim előtt, hogy a családom anyagi helyzete rendbe jöjjön. Még 2002-ben bukkantam rá egy behívólevélre. Az afganisztáni háborút hirdette. De akkor még fiatal voltam és tele reményekkel, hogy majd jól mennek a dolgok. Nem mentek, nehezen találtam kezdőként állást, vagy ha volt is nehezen jöttünk ki anyagilag. Kicsit talán irigyeltem is a bátyám, aki az első adandó alkalommal dobbantott otthonról. A számlák csak jöttek és éreztem a terhet a vállamon, valamit lépnem kell már csak a szüleim jövője érdekében is. Megléptem, jelentkeztem az amerikai hadseregbe. Sokra vágytam, megbecsülésre, elismerésre, tiszteletre. Elvágyódtam abból, amiben felnőttem messze a felhők fölé is ha kell.

2013. december 24. - Egy újabb karácsony a családom nélkül. Folyamatosan tartom a kapcsolatot velük, az unokaöcséim napról napra egyre csak nőnek és nőnek, és úgy érzem mindenből kimaradok. Az első lépésekről, az első szavairól, a közös ünnepekről. Az életükből.
A kiképzés folyamatos, arról nem panaszkodom. Ahogy a napról napra való túlélés is szokványos. Azonban akadnak napok, amikor úton vagyunk, vagy épp zavargásokat oszlatunk el, ki tudja melyik pillanat lesz az utolsó nekem. Láttam már a konvojban előttem felrobbanó autót, vagy a csatatéren elesett jó barátomat. Nehéz napok ezek, és lelkileg kell igazán túlélni. Mégis motivál az, hogy napról napra úgy érzem, ez az én igazi terepem.

2018. október 07. - A szíriai háborúban való részvételem első napja. Ismét a háborús fronton találtam magam, a zűrzavar hatalmas volt. Mindenfelől lőttek, az emberek pedig csak úgy hullottak, legyen az szövetséges vagy ellenség. Borzalmas körülmények között voltunk, és csak arra tudtam figyelni, hogy teljesítsem a feladatom. Egy katonának ez a pont az, ami a biztos. Ha nem a feladatába kapaszkodik, akkor céltalanul elhullik a többivel együtt. Nem úsztam meg azonban karcolás nélkül, sikerült egy rossz ponton meglőni. A hadi kórházban ébredtem fel, és maradtam is ott napokat, amíg lábra nem tudtam állni. Milyen jellegű kötődésnek számít az, ha valakinek épp az őt ápoló nővér tetszik meg?

2019. április 10. - Van az úgy, hogy tetszünk egymásnak. Egy szép nő tetszik a szemnek, egy tisztességes nő tetszik a szívnek, az egyik ékszer, a másik kincs. Egy férfi értéke a készségei, a tudása, hogy képes-e biztonságot nyújtani és mennyire szórakoztató társaság. Van az úgy, hogy tudjuk, az út nem közös, hiszen egy ponton másfelé kanyarog. Hogy a másik szabadságát nem szabad megzabolázni, különben ami addig gyönyörű volt és mámorító, az tajtákké válik. Hiszen ilyen a természetünk. Vannak szavak, amelyek örökre kimondatlanok maradnak. Mert annak kell maradniuk. Nincsenek véletlenek az életben. Csak döntések. A döntések után pedig kínzó tud lenni a hiány. De tudni kell tovább lépni, ki-ki a maga útján, hogy céljait megvalósíthassa. Az övé a család volt, az enyém a háború.

2022. március 12. - Átvezényeltek Irakba. Új terep, új arcok, új közösség. Tele lehetőségekkel, amelyek csak arra vártak, hogy bizonyítsak. A pályafutásom mégis roppant rövidéletű lett itt. Az ISIS terjeszkedése változó volt, mikor jobban sikerült visszaszorítani, mikor kevésbé, de olyanok voltak mint a penész, ha valahol megtelepedtek, akkor mindig aljasul visszakúsztak. Az egységemet rám bízták, amikor egy gócpontot kellett felszámolnunk. Sok civil élete forgott veszélyben néhány fenyegetőző önkéntes merénylőtől. Lépnünk kellett, lefülelni a csapatot, benyomulni a közepébe és felszámolni azt, hogy biztosíthassuk a konvoj zavartalan haladását. Az élelmiszertartalékok megrövidítése nem kicsit keserítette meg a mindennapjainkat. Aztán bekövetkezett a baj. Akkor világosodott meg előttem, hogy örökké most már nem hunyhatom le a szemem azok előtt, akik nem gyarló emberek mint én magam is, hiszen már én is közéjük tartoztam.

2022. szeptember 26. - Itthon vagyok, de mégsem. Nem a régi már a világ. Úgy érzem magam, mintha aközösség kirekesztene. Nem tudom kezelni a dühkitöréseimet, mintha nem is én lennék sokszor. A megbízatásom ide szólt, felettesem az egység dandátrábornoka, akinek jelentéseket kell készítenem. Különös dolgok történtek itt az utóbbi időben, ami után már egyéb szervek szimatoltak. Fáradtnak éreztem magam a feladatra. Hiába kaptam szolgálati lakást, hiába élhettem függetlenül itt mindenkitől. Egyedül éreztem magam, miután a bátyámmal összekülönböztünk csak jobban rám telepedett ez.


Abraham Collins:  (NJK) - ember - apa
Mary (née Robinson) Collins:  (NJK) - ember - anya
Lawrence Collins:  (NJK) - alakváltó -  idősebb (fél)testvér
Emma (née Fisher) Collins :  (NJK) - alakváltó - sógornő
Layton Collins:  (NJK) - alakváltó -  unokaöcs
Leith Collins:  (NJK) - alakváltó -  unokaööcs
Lysander Collins:  (játékos karakter) - alakváltó -  unokaööcs