Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 52 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 52 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (186 fő) Szomb. 21 Szept. 2024 - 21:56-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


it will not be easy

When a witch meets a demon EmptyElodie Rhodes
Pént. 20 Szept. 2024 - 10:37


Put me up & put me down.

When a witch meets a demon EmptyLuna Wheatfield
Vas. 15 Szept. 2024 - 18:36


Legacies FRPG

When a witch meets a demon EmptyAdmin
Vas. 15 Szept. 2024 - 16:41


nothing is what it seems

When a witch meets a demon EmptyLevana Moon
Szomb. 7 Szept. 2024 - 15:57


Rookie mistake

When a witch meets a demon EmptyHeath Snyder
Szer. 4 Szept. 2024 - 9:13


when we first meet

When a witch meets a demon EmptyZoey Woods
Szer. 4 Szept. 2024 - 8:25


Uborkaszezon uborka nélkül

When a witch meets a demon EmptyClara McLeod
Vas. 1 Szept. 2024 - 19:09


Oh, the view!

When a witch meets a demon EmptyBethany Montgomary
Vas. 1 Szept. 2024 - 9:24

Megosztás
 
When a witch meets a demon
Minden mágia megköveteli a maga árát.
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásWhen a witch meets a demon EmptyKedd 15 Aug. 2023 - 10:42

Véget ért a játék
Archíválásra került
Moderator
A staff
Moderator
Elõtörténet :
When a witch meets a demon B33f683b8dda320cc683c9db3762a601aa3d7083
az élet írja
Titulus :
Elfogadó szép üzenet
Kapcsolatban :
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
When a witch meets a demon Dad5623e64ffe52e1fd958cd231591bec5d62aeb
User :
staff

When a witch meets a demon Empty
TémanyitásWhen a witch meets a demon EmptyKedd 15 Aug. 2023 - 10:04

Bár az arcán látszódnak halvány rezdülések, nem tudja véka alá rejteni, hogy nem különösebben kedvel bennünket. A szavai ugyan passzívak, és nem adja jelét durva elutasításnak, mindvégig érződik benne, egyfajta távolságtartás. Amin nem is csodálkozom, hiszen időnként én magam is elhatárolódnék magunktól. A jegyzetfüzetet mégis elveszi tőlünk és ezt jó jelnek fogjuk föl. A füzet nála van, ez azt jelenti, hogy hamarost megtekinti és felleli a fzet tartalmban rejlő "kincseket", helyes-helyes. Amikor közli, hogy nem ígére semmit, a kezemet felemeleme, mint egy jelezvén, hogy nem kell szabadkoznia és szóval is megerősítem.
- Nem kell ígérgetnie. Szükségtelen. Az ajánlat nyitott, határidő nélküli. - mi úgyis tudni fogjuk, hogy mikor bukkan fel a keresztútnál és akar esetleg többet vagy kér segítséget. Mire fel ez a nagy segítőkészség? Ugyan kérem, egydémontól fogad el segítséget, fekete mágiához. passzív pokolra juttatás, elvégre a gonosszal cimborál, még a lelkére sem kell alkudnom. Anélkül hajtja a malmunkra a vizet, hogy tudna róla. Végül eljutunk a munkahelyére és egy röpke pillanatig végig pillantok az épület méretein, formáján. Szavai rántanak vissza a valóságba és könnyedén, bólintunk.

- Öröm volt megismernem. - mondtuk és nem szorítottuk meg a kezét a kézfogás során, az a röpke pillanat is, amíg elfogadta kinyújtott kezemet, azt jelentette, hogy bár nem vagyunk szimpatikusak neki, ódzkodik tőlünk, mégsem zárkózik el teljes mértékben. Csöndbenpillantunk még végig utna, ahogy eltűnik az ajtó mögött és még pár másodpercig, szinte látjuk magnk előtt a sziluettjét. A füzet tartalma meg fogja győzni arról, hogy érdemes minket felkeresnie. S akkor ... akkor végre olyas valaki mellett foglalhatunk állst, aki érdemes lehet arra, hogy tudásunkkal megfelelő tanácsokat adjunk neki. Ahogy egydül maradtunk az utcán, lassan körbepillantottunk.
- Szép ez az épület, de nem lángol eléggé. - lassan indultunk utunkra, hogy egyéb borzalmakon törjük a fejünket. Egy dolog biztos, túl békés ez a kisváros, sehol egy komolyabb konfliktus, legfeljebb azóta fájdult meg egy-két ember feje, hogy mi felütöttük a fejünket. Szegény rendőrfőnök, biztosan jobban van azóta, meg kellene látogatni újra. Fel kellene eleveníteni a barátságot egy régi, korunkbeli démonnal. Hmm. Ő nem is lenne rossz választás. Kellőképpen óvatos, mégis tudja, hogyan kell, olyan galibát szítani, ami kellően felrázza a várost. Mellesleg idejét sem tudjuk, hogy mikor bumliztunk együtt utoljára. Ő a legmenőbb succubus, akivel valaha is egy partiban voltunk. Mikor is? Hmm, valamikor utoljára a Római Birodalom egyik császári udvarában.
- Ébresztő, ébresztő kicsikéim. Meg kell szervezni egy meghívást! Mondtuk csöndben magunknak és lelkünk mélyén több száz lélek mosolyodott el, olyan módon, amiktől a halandóknak a hideg futkorászott volna a hátán.
Vendég
Vendég
Anonymous

When a witch meets a demon Empty
TémanyitásWhen a witch meets a demon EmptyHétf. 14 Aug. 2023 - 13:56


Nora & Georgine



Az üzleti főiskolán sok mindent megtanítják az ember, ami a szakmai oldalát illet a dolgoknak, ám úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy valaki valóban sikeres legyen, ahhoz kell egy megfelelő személyiség is. Valaki, aki alamuszi nyuszi, aki csak behódol és megadja magát a másiknak, sosem viszi sokra. Lehet, hogy elevickél a farvizen, talán még meg is él abból, amit onnan keres, ám engem nem ilyen fából faragtak, sőt, azt hiszem elmondhatom, egy családi vonás. Minden Lackwood ambíciózus, határozott, így természetesen mindez belőlem sem maradt ki. 
Megforgatom a szemem önmaga által minden bizonnyal roppant szellemesnek vélt replikára, ami az öt percet illeti, de nem reagálom le, csak veszek egy mély levegőt, és épp csak a szemem sarkából rá-rásandítva hallgatom mondókáját. Némileg gyanakodva veszem át a felém nyújtott füzetet. Nem gondolnám, hogy meg van átkozva, ha mégis, hát elég erős amulettekkel és bűbájokkal vagyok védve, ilyen könnyen nem tud bennem kárt tenni. Nem engedek a kíváncsiságomnak, és nem nézek bele, csak a karomba fogom, és egy félhangos hümmögéssel nyugtázom, amit mond. Mester-Tanítvány viszonyról beszélt, de én nem feltétlen ennyire erősen hierarchikus kooperációban gondolkodnék, HA, és itt óriási betűkkel álljon a "ha" szócska, egyáltalán úgy döntök, hajlandó vagyok valamiféleképpen szövetkezni vele.
Ismét hangnemet vált, eddig tegezett, most újra magáz...kikészít ez a szeszélyesség, nehezen tolerálom az ilyet, szóval ez azért egy elég erőteljess red flag, hogy úgy mondjam, persze ezt kívülre nem engedem látszani, továbbra is marad a pókerarc és a hűvös kisugárzás. Mindezen majd ráérek gondolkodni irodám magányában, vagy épp ismét meglátogatom a Pokol Szájánál a barlangot. Azóta nem voltam ott, hogy Lendarral megbeszéltük, hogy találkozunk. Ő akkor felültetett, pedig kölcsönösen egymás hasznára válhattunk volna, vele mégsem kockáztattam volna akkorát mint ezzel a démonnal, hiszen Lendar hozzám hasonlóan boszorkány. Na mindegy, ez már a múlt, nem emésztem már olyanon, amire cseppet sincs ráhatásom. A jelennel foglalkozom, valamint a jövővel, mással nincs is értelme.
-Nem ígérek semmit. Meg fogom fontolni az ajánlatodat. - az mondjuk hótziher, hogy nem fogok alkut kötni egy démonnal, fiatal vagyok, de nem ostoba, nem ment el az eszem. Nem, kizárólag akkor mennék bele bármibe, ha egyenlő felek vagyunk, nem pedig neki és az ő szeszélyeinek vagyok alárendelve. Mindenesetre valóban át fogom gondolni, és munkám végeztével át fogom lapozni a jegyzeteit is, akár mágiát használva is, sőt. Könnyen lehet, hogy szükség lesz rá, hiszen tisztában vagyok vele, hogy a démonok rafinált lények. 
-Most viszont ha megbocsátasz...ezer a dolgom. - jelentem ki határozottan, hiszen odaértünk az irodámat rejtő épület elé, így elfogadom a felém nyújtott kezét, és csak az illem kedvéért, egy-két másodperces határozott kézfogásban részesítem. Még egy aprót biccentek, ha pedig nincs további hozzáfűznivalója, Rubint magam előtt beterelve az ajtón rövidesen eltűnök a démon szemei elől. Egyszer sem nézek vissza, de magamon vélem érezni az üvegajtón keresztül, ahogyan a pokolfajzat tekintete szinte lyukat éget a hátamba, az érzéstől pedig megborzongok, amint irodám nyugalmába érek. 



Ambition is the path to success
But her heart was so cold that she could hold ice in her mouth and it would never melt
Nora Lackwood
A Lackwood koven tagja
Nora Lackwood
Elõtörténet :
Titulus :
Üzletfejlesztési tanácsadó
Karakter idézet :
“A bölcsnek nem kapnia, hanem adnia kell a parancsot, s nem ő tartozik másnak engedelmeskedni, hanem őt kell követni a kevésbé bölcsnek."
Play by :
Katie McGrath
༄ ༄ ༄ :
When a witch meets a demon Tumblr_inline_nl4dfwy0eF1rifr4k
༄ ༄ ༄
When a witch meets a demon MRl_lh
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

When a witch meets a demon Empty
TémanyitásWhen a witch meets a demon EmptyCsüt. 10 Aug. 2023 - 9:17

Igazán remek beszélgetőpartner ez a nő, nem buta és nem rohan fejjel a falnak, megfontolt, aki tudja, hogy mit akar, mégsem akarja ő húzni a rövidebbet. Egyértelmű számunkra, hogy szíves örömest venné egy hozzánk hasonló, nagyhatalmú démon pártfogását, de tart attól, hogy rossz üzletet köt. Közli is, hogy az élete az alkudozásból és üzletkötésből áll. Ezzel nincs is semmi baj, az üzletben szerencsésnek és  sikeresnek érzi magát.  Egyértelmű számunkra, hogy jól akar járni, tudni akarja, hogy amennyiben velem köt egyezséget, ő jól jár-e. Sőt! Ő akar kettőnk közül a legjobban járni. Hnyszor találkoztam már ilyen emberrel, akit hajtott a tudsvágy, benne volt az ambíció és közben, próbált sunyiskodni, hogy ő járjon jobban. Ez azonban működésképtelen elképzelés. Tudnia kellene, minden halandnak, hogy a velünk, démonokkal kötött üzleteke többségében, többnyire mi járunk jól és nem véletlenül. Méltatlankodó szavaira, nem adok választ, ezek nem kérdések, mindössze megjegyzései azzal kapcsolatban, hogy nem kedvel. Ami a részemről nem baj. Érezzen, ht így, majd rájön. Nyugodt léptekkel követem és amikor végül közli, hogy csak öt perce van, egy pillanatra elmosolyodunk.

- Bájos tévképzet, hogy azt gondolja,mindössze öt perce van hátra az életéből. Örömmel közlöm a jóhírt, hogy akár elfogadja,  akár ragaszkodik zavaros tévképzetéhez, határozottan hosszabb idő áll rendelkezésére. De félre a viccel. A Tanatvány nevezi meg Mesterét, de mindig a Mester választ Tanítványt. Ez egy örök igazság, amelyt el lehet vicceni vagy tréfálni, de akkor is igazság marad. Némí étvágygerjesztő és kóstoló abból, hogy mit kínálok. - mondom, azzal felé nyújtom a jegyzetfüztetet, nem gondolhatja, hogy csak egy általa hibásnak feltüntetett rajz van benne, főleg, hogy az nem az első oldalon volt.
-  Ne gondolja, hogy csak egy hibásnak tűnő rajz van benne. Ezt most mégis, ingyen átadom. - töredéke csak annak, amely tudással én magam bírok, elvégre az ősi rituálék, szertartások és démoni tudás közel kimeríthetetlen tárháza vagyok.  
- Miért az ajándék? Nos, ha megvizsgálja és tanulmányozza a benne rejlő információkat, megfogja látni, hogy bár személyiségünket talán terhesnek véli, nem árulunk zsákba macskát. Mondhat nemet? Természetesen, mindig lehet nemet mondani a kísértésre. Az általunk átadott tudás, amely ebben a füzetben rejlik, nem akkora horderejű, hogy ha nemet mond, akkor főjjön tőle a fejünk.  

Az órámra pillantok, majd egy félhangos, érezhetően bosszankodó "francba, még van két percünk" verbális kifejezést követően, visszapillantok a boszorkányra. Egyenesen a szemeibe pillantok. Röpke időn belül eldöntjük, hogy bár bájos első ránézésre, mégsem olyan jó, hogy megszállt porhüvlelyünk legyen. Hiányzik belőle valami kellem és báj, ami viszont Georgineban megvan.
- Ha elfogadja a felkérésem és úgy dönt, hogy ad magának egy esélyt, ezzel az egésszel kapcsolatban... nos .. a Lincoln és a 16. sarkán, éjfélkor várom. - ha megnézte valaha Rose Harbor térképét Nora, akkor tudhatja, hogy az említett csomópont egy fordított keresztet formáz. Kereszteződés, keresztút. Ha átvette tőlünk a jegyzetfüzetet, utána a kezünket nyújtjuk felé.  
- Remélem hasznát látja majd. - elvégre már az is olykor-olykor bőven elég, ha a démoni tudás beékelődik valakinél. Amely dolgokat pediglen találni fog, nos biztos lehet benne, hogy nem beszéltünk félre a felszedhető tudással kapcsolatban. Hogy a jegyzetfüzet tartalmaz néhány, hihetetlenül gonosz és világpusztító tervet? Ugyan, mégis mivel ütné el az idejét egy démon, ha nem éppen azzal, hogy olyan terveket gondol ki, amely emberek ezreinek az életét követelné. A permanens pokolkpau nyitásáról nem is szólván.
Vendég
Vendég
Anonymous

When a witch meets a demon Empty
TémanyitásWhen a witch meets a demon EmptyCsüt. 3 Aug. 2023 - 10:47


Nora & Georgine



Kezdem elveszíteni a türelmemet, és bár ezt egyelőre kívülre igyekszem nem mutatni, ez a démon igencsak jó úton halad afelé, hogy kihozzon a béketűrésemből. Ő láthatólag fantasztikusan mulat, bár hogy rajtam, vagy magát szórakoztatja belső monológokkal, azt nem tudom megállapítani, mindenesetre bosszantó jószág, meg kell hagyni.
-Ühüm.- csak ennyivel reagálom le azt amit más fajok lenézésével kapcsolatosan mond. A kettő lényegében ugyanaz, felsőbbrendűség érzete árad belőle, ami egy kicsit akár görbe tükör is lehet, hiszen én is hasonlóképp érzek a boszorkányokkal kapcsolatosan, de hát az éremnek a másik oldalán lenni annyira nem jó érzés. Nem is kívánok már túl sokat a társaságában időzni, így induláshoz szedelőzködöm, amikor pedig megkérdezi, haragszom-e rá (ezt a többesszámot nagyon nem értem, de nem engedek a kíváncsiságnak, hogy rákérdezzek), egy visszafogott, hűvös mosollyal válaszolok csak.
-Haragudni? Ugyan. Csak fontos dolgok várnak még rám ma, és nem érek rá itt ücsörögni... - talán épp csak icipici rosszindulat fedezhető fel a hangomban, de inkább hűvös és kimért vagyok. Azt már természetesen csak magamban teszem hozzá, hogy a falra mászom a stílusától, nem ettem meszet, hogy ily módon esetlegesen felbosszantsam őt.
Elindulok vissza az irodám felé, oldalamon Rubinnal, ám kopogó magassarkús léptek ütik meg a fülemet, hamarosan pedig a maga sötétlő aurájával ismét megjelenik mellettem a démon. -Micsoda véletlen. - ismétlem meg csak az orrom alatt méltatlankodva egy kicsit. Kezdem bánni, hogy korábban engedtem a kíváncsiságomnak és megszólítottam őt. Miután familiárisom megugatta, szimplán úgy kellett volna tennem, mintha nem tűnne fel, kicsoda-micsoda ő, és akkor most nyugtom lenne. Hiba volt, aminek most viselnem kell a következményeit, így legközelebb okosabb leszek.
Természetesen nem úszom meg a monológot, igencsak szereti hallatni a hangját. Menet közben épp csak a perifériámból nézek rá, megnőtt a tömeg most az út ezen szakaszán, és inkább arra figyelek, hogy ne ütközzön nekem senki, most még az pont nem hiányozna a hangulatomhoz. - Az életem ebből áll, alku és üzletkötés. Értek hozzá. - csak ennyit reagálok szavaira, legalábbis egyelőre. Van valami célja, ezt még a vak is látja, és van egy olyan érzésem, hogy akkor is megtudom, ha nem adom alá a lovat. A szavai alapján megpiszkáltam a fantáziáját, nem véletlenül jött utánam. Eddig talán azt hitte ő van jobb pozícióban, de kezdem azt érezni, talán inkább nálam van az irányítás gyeplője.  
-Még öt percem van. - feleslegesnek tartom szaporítani a szót, egyébként sem vagyok a szószátyárok császárnője, de határozott hangomból kihallhatja, hogy ha akar valamit, akkor ennyi ideje van. Utána elválnak útjaink, nem óhajtok egy pokolfajzatot pesztrálni a délután hátralévő részében, határidős munkáim vannak, és jelenleg nem mutatott fel olyan dolgot, ami miatt megérné nekem ezeket elhanyagolni, vagy éjszakába nyúlóan dolgozni, hogy be tudjam őket fejezni.  



Ambition is the path to success
But her heart was so cold that she could hold ice in her mouth and it would never melt
Nora Lackwood
A Lackwood koven tagja
Nora Lackwood
Elõtörténet :
Titulus :
Üzletfejlesztési tanácsadó
Karakter idézet :
“A bölcsnek nem kapnia, hanem adnia kell a parancsot, s nem ő tartozik másnak engedelmeskedni, hanem őt kell követni a kevésbé bölcsnek."
Play by :
Katie McGrath
༄ ༄ ༄ :
When a witch meets a demon Tumblr_inline_nl4dfwy0eF1rifr4k
༄ ༄ ༄
When a witch meets a demon MRl_lh
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

When a witch meets a demon Empty
TémanyitásWhen a witch meets a demon EmptyVas. 30 Júl. 2023 - 16:11

Azért furcsa ez a boszorkány, azt mondja, hogy ambíciózus, de közben, merev tartózkodást, ótszkodást veszünk észre rajta. ez mondjuk érthető, ha megpróbáljuk az ő szemüvegén keresztül lesni a világot, elsőre megfájdul a fejünk, ami roppant kellemetlen érzés, másodjára, belátható, hogy ha elsőre találkozott démonnal, akkor fél. Még akkor is, ha ezt nem is akarja mutatni nekünk, biztosan attól tart, hogy akkor, csak bátorítana vagy, ami még jobb, kiszemelnénk magunknak eleségül. Pedig, ezt a boszorkányt, tényleg nem akarom bántani, de hát nem hiszi el, nem képes felfogni, bele sem mer gondolni, hogy igazság lehet abba, ha azt mondom neki, hogy nem hazudok.
- Kis Szívem,  semmi baj, elnézzük neked. Mi ezért nem fogunk megharagudni rád. - mondjuk zsigerből, megtldva egy kegyintéssel, hogy pont hidegen hagy bennünket, őt mennyire zavarja vagy éppen ellenkezőleg mennyire nyeri meg a stílusunk. Nem isértjük, hogy mégis mire számít vagy számított, hogy mi fogtörténni, ha találkozik egy démonnal? Az majd azonnal megnyeri magának? Cukik leszünk, megértők és szimpatikusak? Az emberek egyik nagy hibja, velünk kapcsolatban, hogy nhányan még akkor is emberként akarnak kezelni, elhelyezni a maguk is kapcsolati hálójában, amikor tudjk, hogy démonok vagyunk. Ez mondjuk egyfelől nem rossz, hiszen ha félre kezelnek, rosszul értelmezik létezésünk és motivációnk, az nekünk csak jó.

Igazán vicces, amikor azt mondja nekem, hogy lenézem a többi fajt. Nem tudjuk, hogy ezt honnan gondolja rólunk, mi nem nézünk le senkit. Mindenkiben akadhat kemény ellenfél és kellő tudás nélkül, bármelyik faj jelenthet veszélyes ellenfelet.
- Kis Szívecském, igazán köszönjük, az információt arról, hogy mennyire jól vagy tájékoztatva arról, hogy nem csak ti emberek léteztek a Föld nevű sárgolyón. Azzal kapcsolatban azonban tévedsz, hogy lenéznénk az összes fajt, ez sajnos ...fals. Mi inkább úgy mondanánk, tisztában vagyunk vele, hogy mi vagyunk a legjobbak, a legszebbek és a legokosabbak. - közöljük azt a tényt, hogy igazából önimádó, nácisztikus létformák vagyunk. Nem nézzük le, csak tudjuk, hogy szegény nem elég jó hozzánk.  Könnyedén vonjuk meg a vállainkat, amikor közli az álláspontját, hogy igazából mi tévesztjük össze az ambíciót a gőggel. Szegénykém, sokmindent nem tud, de hát nem vethetjük a szemére szegénykének, hogy még olyan fiatal ahhoz, hogy egyáltalán megpróbáljon felkapaszkodni hozzánk. Egy pár ezer évvel előrébb járunk nála.
- Kis Szívem, most haragszol ránk? - tesszük fel neki a kérdést, mintha számítana, hogy milyen lelki és érzelmi stációkon megy szegény keresztül. Igazából kezdjük élvezni, hogy gyötörhetjük ezt a boszorkányt, anélkül, hogy észre enné, hogy mi magunk mennyire jól szórakozunk. Amikor feláll és közli, hogy neki dolga van és távozik, elég az a pár másodperces késlekedés, hogy összeszedjük egy gyors mozdulattal a papírjainkat és felálljunk magunk is az asztaltól.
- Remek! Nekünk is abba az irányba van dolgunk, amerre neked. Micsoda véletlen! - mondjuk és miközben a bal hónunkalatt tartjuk a papírjankat, a jobbunkkal betoljuk a székünket, lássa már, hogy mennyire rendszeretőek vagyunk.  Rend a lelke mindennek, de a rend maga is a káoszból fakad.  Zokszó nélkül indulunk el mellette és még a kutyája vagy lelki segítője sem zavar minket.  
- Kis Szívem, tudod, meg kell mondjuk neked, mert őszinték vagyunk, ezt jobb, ha most borítékoljuk, hogy szimpatikus vagy nekünk. Sok hülye, zokszó nélkül ugrik fejest a sekélyesbe, hogy beleálljon az iszapba, mint gerely a rossz helyen állóba. De Te, elbűvölően képes vagy az ambíciózus természeteden felülkerekedve, olyan alku pozíciót kialakítani magadnak, amelyből te jöhetnél ki jól. Ravasz egy dög vagy, ugye tudod?
Mondjuk, miközben sétálunk mellette, ha elindult.
Vendég
Vendég
Anonymous

When a witch meets a demon Empty
TémanyitásWhen a witch meets a demon EmptyHétf. 24 Júl. 2023 - 12:59


Nora & Georgine



A stílus és a hang is egy kicsit megváltozik, mikor következőnek megszólal, ami egy pillanatra meglep (kívülre természetesen nem mutatom), de betudom szimplán annak, hogy tudom, a démonok bizony szeszélyes lények tudnak lenni. Szinte felháborodik azon, hogy fenyegetéssel vádolom, és bármennyire igyekszik terelni, én továbbra is fenntartásokkal kezelem a szavait, de nem reagálok, nem célom magamra haragítani egy pokolfajzatot, így a gerinc hajtogatásra sem reagálok, bár ölembe ejtett kezeim ökölbe szorulnak, ahogyan igyekszem visszafogni magam. Rubin átveszi a hangulatomat, némileg idegesen fészkelődni kezd, mire én inkább végigsimítok a hátán, mielőtt ismét combjaimra helyezném a kezem.
-Semmi szükség erre a nyájaskodó, tenyérbemászó stílusú kioktatáshoz. Nem vagyok óvodás. - sziszegem a fogaim között, mert a stílusától egészen egyszerűen feláll a szőr a karomon, és futkos a hátamon a hideg. A falra tudok mászni az ilyen emberektől. Vajon a démon véletlenül viselkedik így, vagy érzi, milyen stílust tolerálok nehezen, és szándékosan játszik erre? Bárhogy is, nagyon erőltetnem kell magamra a türelmet és a nyugalmat, de ez a következő hosszabb monológjáig tart csak. Veszek két mély levegőt és megköszörülöm a torkomat.
-Látom, azok közé a démonok közé tartozol, akik lenézik az összes többi fajt, de minimum felsőbbrendűnek képzelik magukat. - a hangerő visszafogott, de éles, immárom mellőzve a korábbi udvariassággal együttjáró magázást. Az előbbi kijelentésem némiképp öngól, hiszen én is a többi fajnál jobbnak tartom a boszorkányokat, ám mikor én vagyok a "másik oldalon", akkor ez nagyon piszkálja a csőrömet. Főleg az a gúnyos kacaj, amitől familiárisom hátracsapja a fülét, olyan frekvenciát sikerül megütnie ezzel a hanggal.
-Továbbá eszem ágában sincs vitatkozni. Az ambíciót könnyű összetéveszteni a gőggel és a fennhéjázással, ha így könyvelsz el magadban, ám legyen. - jelentem ki határozottan, majd hátratolom a székemet, felállok, és végigsimítok a szoknyám üléstől kialakult egy-két ráncán. Természetesen az előbbiek után eszem ágában sincs itt maradni. Még ha bennem is van a kíváncsiság, vajon mi mindent tanulhatnék egy démontól, ami segíthet a céljaim elérésében, egészen egyszerűen azt a stílust, amit ez a példány képvisel, számomra igen nehezen tolerálható.
-Ha most megbocsátasz, dolgom van. További jó mulatást. - visszaszorítom a kikívánkozó gúnyosságot, és szimplán hűvös hangnemet ütök meg. Remélem, kívülre is úgy hangzott teljes mértékben, ahogy szántam. Igyekszem megválogatni a szavaimat, mert nem áll szándékomban mindenáron magamra haragítani egy démont. Elég nekem egy olyan erős ellenfél, mint amilyen az unokatestvérem, Alex, nem hiányzik még egy alvilági is. Még két másodpercig állok az asztal mellett, kíván-e bármit mondani, ha nem, akkor viszont lelépek ismét a járdára, hogy az irodám felé vegyem az irányt. 

Nora Lackwood
A Lackwood koven tagja
Nora Lackwood
Elõtörténet :
Titulus :
Üzletfejlesztési tanácsadó
Karakter idézet :
“A bölcsnek nem kapnia, hanem adnia kell a parancsot, s nem ő tartozik másnak engedelmeskedni, hanem őt kell követni a kevésbé bölcsnek."
Play by :
Katie McGrath
༄ ༄ ༄ :
When a witch meets a demon Tumblr_inline_nl4dfwy0eF1rifr4k
༄ ༄ ༄
When a witch meets a demon MRl_lh
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

When a witch meets a demon Empty
TémanyitásWhen a witch meets a demon EmptySzomb. 22 Júl. 2023 - 7:41

Az emberek már csak ilyenek, képtelen felfogni, hogy egy démon jó kedélyűen egyszerűen csak szórakoztató módon kommunikál a másik féllel. Már megint azzal jön valamelyik okos, hogy reméli nem fenygetem,csak mert közöltem vele, hogy megjegyeztem ám, hogy el akar küldeni ebből a csinos kis városból. Lemondóan sóhajtok. Még egy pillanatra a szemeimet is forgatom. Ez a boszorkány ki fog borítani, komolyan mondom, mindjárt személyiséget váltok, mert ezt már nem lehet bírni. Egy pillanatra lehunyom a szemeim, aztán jön a meglepetés, mert egy kissé mélyebb, bár még mindig nőies hangon válaszolok.
- Nézd Szívecském, öregek vagyunk mi már ahhoz, hogy fenyegetőzzünk, mikor egyszerűen csak meg is lehet jegyezni, amit mondtál. Ha ettől joban érzed magad, fogd fel úgy, hogy igéretet tettünk rá, hogy nem felejtjük el vendégmarasztaló, kedves szavaidat. - mondtuk, majd a kezünkbe vettük, az eddig a tányérunkon pihenő villát, könnyedén, erőlködés nélkül hajlítjuk meg, csak annyival, hogy jobbunk ujjaival, külöböző irányokba tekergetjük. Majd a boszrokányra pillantunk és a tányérra ejtjük a villát.
- Kicsi Szívem, remélem ezt értetted, hogy mennyire nem kell nekünk különösebb trükkökhöz folyamodni. Egy ilyen gerinc hajtogatástól, semmi sem véd meg.

- Ugyan Szívecském, most ezt is meg kell magyarázzuk? Hát jó, csak a te kedvedért. Az a helyzet kicsi Szívem, hogy az ember lelke, messziről bűzlik, ha feketemágiát akar használni, tanulni. Reméltük, hogy szórkoztatóbb, ha így adjuk a tudtodra, hogy nem kerülte el a figyelmünket a dolog. - mondjuk, majd vajmi erőfeszítéssel hajtogatjuk vissza a villát, szegény evőeszköz nem tehet arról, hogy valakinek kilúgozták az agyát az egyetemen és már arra is képtelen, mert annyira el van szállva magától, hogy felfogja, ha valaki szórakoztatóan adja elő magát. De nekünk mindegy ám.

- Szívecském, a választék valóban nagy ezen a téren, a kérdés csupán az, mennyire érdekel a minőség?Nem is szólva az ár-érték arányról. Talán kissé nehéz természetűek vagyunk? Mindenféleképpen, elvégre sokan vagyunk. - aztán jön itt nekünk azzal is, hogy a rajz, amit az előbb látott, az hibás és pontatlan. Rápillantunk a füzetre, majd vissza a boszorkányra. Kedvesen mosolygunk rá.
- Ne aggódj Szívem, amit tanulmányoztam, nem vonatkozik rád, semmilyen formában se. Ugyanakkor, ha nincs ránk szükséged, meg bosszant a stílusunk, akkor mi a fenét ülsz még mindig itt? Egy hozzád hasonló, művelt nő, amilyen te is vagy Szívem, nem ül le vitatkozni, ha nem akar semmit. Oh, tudjuk már! Annyira el vagy szállva magadtól, az arrogáns, fennhéjazó, mindenkinél jobb vagyok képzelgésedtől, hogy leültél velem vitatkozni. Ez a gőgösség bűne. Izgatsz minket Szívem. - mondjuk, majd gyöngyöző hangon felkacagunk. Mondhatni a szeme láttára nevetjük ki.
- Rég nem nevettünk, ilyen jót.- még tapsolunk is egyet örömünkben.
Vendég
Vendég
Anonymous

When a witch meets a demon Empty
TémanyitásWhen a witch meets a demon EmptyCsüt. 20 Júl. 2023 - 15:39


Nora & Georgine



Fogalmam sincs, hogy ez a beszélgetés a démonnal hova fog kilyukadni, de azt nem mondhatnám, hogy félnék tőle. Egészséges tartás, mint pokolbéli lénytől bennem van, ám megfelelő amulettekkel vagyok ellátva, hogy túl nagy kárt ne tudjon bennem tenni, még ha akarna sem. A Lackwood koven áll a legerősebb boszorkányokból a városban, így már csak emiatt is fel vagyok készülve minden eshetőségre. Finom célzásom a költözésre valamilyen számomra érthetetlen módon szórakoztatja, egy fél pillanatra egyik szemöldököm fel is emelkedik, de aztán visszatér a szokásos hűvös pókerarcom. -Remélem, ezt nem burkolt fenyegetés akart lenni. - válaszolom reflexből szavaira, de hangom továbbra is kimért, ám jégkék tekintetem egy pillanatra bosszúsan megvillan. Továbbra sem vagyok meggyőzve arról, hogy szemernyit is szimpatizálok vele, de az egy-egy elejtett információmorzsa miatti kíváncsiságom egyelőre erősebb.
Amikor Rubin a démonból kiszökő hang miatt nyüsszen egyet, felé kapom a fejemet, kezemet a hátára teszem, sugallva felé, hogy nincs semmi baj, amitől pillanatokon belül megnyugszik. A familiáris átveszi a hozzá tartozó boszorkány érzéseit, hangulatát, így hamarosan ismét mellettem ül, és amennyire csak egy kutya tud, dühösen pislog a démon felé, és hasonló érzelmeket tükröz az én arcom is, szemeim szinte szikrákat szórnak. Azonban nem adom meg neki azt az örömöt, hogy szóvá is teszem a dolgot. Az egész színpadias, drámai gesztusok és mozdulatok, amiket itt előad, teljesen mintha valami dámát játszana, aki elvárja, hogy mindenki a lába elé boruljon. Hát velem rossz lóra tett, bár ezt még ő maga nem tudhatja. 
Amikor folytatja a mondókáját, egyáltalán nem nyűgöz le azzal, hogy az orrával villog, mit vél érezni, de nem jelenik meg különösebb érzelem az arcomon. Előredőlök, az asztallapon összekulcsolt ujjakkal. - Lehet, hogy másoknál bejön ez a tudálékos szövegelés, de nálam ezzel nem megy semmire. - jelentem ki határozottan, majd hagyok neki két másodpercet, hogy emésztgesse szavaimat. -Nem Ön az egyetlen, aki esetleg - és itt ezt a szót kihangsúlyozom. - hasznos lenne számomra bizonyos érdeklődési területeimet illetően. - ismét egy kis szünetet tartok, míg körbenézek, nem vontuk-e magunkra bárkinek a figyelmét, de mindenki teljesen el van foglalva a saját maga kis világával. 
- Nehogy azt higgye, szükségem van Öntől szívességre, viszont... jelezném, hogy az előbbi kis rajzocska amit oly' elmélyülten tanulmányozott, bizony hibás. - talán azt várta volna hogy megijedek tőle, de engem nem olyan fából faragtak. Kőkemény tárgyalófél vagyok, ezért is olyan sikeres a vállalkozásom, és én magam is, épp emiatt jó lenne, ha démoni képességek ide vagy oda, de nem becsülne alá ez a pokolfajzat sem. 

Nora Lackwood
A Lackwood koven tagja
Nora Lackwood
Elõtörténet :
Titulus :
Üzletfejlesztési tanácsadó
Karakter idézet :
“A bölcsnek nem kapnia, hanem adnia kell a parancsot, s nem ő tartozik másnak engedelmeskedni, hanem őt kell követni a kevésbé bölcsnek."
Play by :
Katie McGrath
༄ ༄ ༄ :
When a witch meets a demon Tumblr_inline_nl4dfwy0eF1rifr4k
༄ ༄ ༄
When a witch meets a demon MRl_lh
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

When a witch meets a demon Empty
TémanyitásWhen a witch meets a demon EmptyKedd 18 Júl. 2023 - 15:38

Elégedetten bólogatok, amikor közli, hogy felfogta a kis történetemet és teljes mértlkben felfogta azt, hogy tulajdonképpen az ide való érkezésemet ecsteltem. Érdeklődve nézem végig, ahogy leül az asztalomhoz végül, még az ebére is villantok egy kedves mosolyt. Engem aztán pont nem zavart, hogy itt ül mellette a blöki, ugyanis nem akarom bántani vagy megtámadni a boszorkányt. Ha ezlenne a szándékom, már réges rég szenvedne. Én meg kellemesen, jól érezném magamat a kínjai láttán.
- Ezt igazán örömmel hallom, hogy mindent ért. - nyugtázom röviden és egy bólintással megtoldva még azt a tényt, hogy végre leült az asztalhoz.

Ajánlatára, hogy nyugodtan menjek egy nagyobb városba, ha em felel meg eme kisváros, bájosan, csilingelő hangon kuncogok föl,miközben megtörlöm a számat a szalvettával.
- Igazán kedves, hogy ennyire diplomatikusan közli velem, hogy akár el is húzhatnék erről a településről. Megjegyeztem ám. - mondom egy szinpadias mosollyal megtoldva és értésére adva hogy ezt bizony nem felejtem el és pontosan értettem, hogy miképpen gondolja. Aztán végre odig is eljutunk, hogy összeszedi minden bátorságát és kényelmesen hátradől a székében. Az ekkor feltett kérdésére nem mosolyodom el, de előre dőlve a kezeimet az állam alatt összekulcsolva, rápillantok, egyenesen a szemeibe. Olyan hangon, adok egyetlen szavas választ kérdésére, éppen akkora hangerővel, hogy ő maga hallja, hogy a mellette lévő kutya, legyen az bármilyen őrző lélek, egyszerűen bemászik a széke alá és nyüszögö hangot ad ki magából egy pillanatra.
- Igen. - mondtam különösebb izgatottság vagy minden, olyan jelzés értékű, non-verbális komunikációt melleőzve, amellyel azt sugallnám, hogy viccelek. Nem viccelek.

- Tisztában vagyok vele, hogy Önt is érdeklik, olyan tantárgyak, amelyek szemernyit sem különböznek az előbb emltettől. Honnan tudom? Nos, érzem a parfümjén, hogy a Soul sorozat, egyik új trendjét, a Dark Magic illatcsaládot használja. Azok használnak ilyen illatot, akikben meg van a vágy a megértésre, sőt! Hovatovább, a megszerzett tudás, gyakorlatban való alkalmazására. Tévedek? - kérdezem és újfent kényelmesen terpeszkedem el a székemben.
Vendég
Vendég
Anonymous

When a witch meets a demon Empty
TémanyitásWhen a witch meets a demon EmptyKedd 18 Júl. 2023 - 14:38


Nora & Georgine



Ahogy sejtettem, nem épp lakásfelújítás a terve, vagy épp vállalkozásfejlesztés, amiben esetelegen a segítségére lehetnék. Gyors pillantásokkal körbetekintek, nem paranoid módon, inkább csak megbizonyosodva arról, valóban bámulnak, vagy ez csak valami pszichológiai trükk akart lenni a démon részéről. Azt kell mondanom, hogy is-is, bár a néhány embernek, akivel összeakadnak jégkék szemeim, inkább nyűgözi le Rubin fenséges alakja, mint az, hogy úgy beszélgetek valakivel, hogy az ül, én pedig az asztala mellett állok. A színpadiasnak tűnő nyakmasszírozásnak nem dőlök be, valakinél biztosan működik, azért alkalmazza, de én nem ma jöttem le a felvédőről.
Gyors mérlegelést követően kihúzom a nő melletti széket, leülök, lábaimat keresztbe téve. Familiárisom szokásához híven a balomra ül, szorosan mellém, fülei hegyesen felcsapva, orra folyamatosan jár, szemmel tartja egyrészt a környezetet, másrészt pedig a démont, akiben természetesen továbbra sem bízom meg, ám jelen esetben győzött a kíváncsiságom. Az ölembe ejtem a kezeimet, egymásra téve azokat, miközben a másik egy újabb sztoriba kezd bele. Remélhetőleg érdekfeszítőbb lesz, mint a korábbi, ne kelljen megbánnom, hogy elhanyagolva a munkámat itt hesszelek egy démonnal.
Aprót bólintok, pontosan tudom, miről beszél, az egész boszorkányközösség visszhangzott az esettől. Magam részéről sokkal keményebben büntettem volna a fiatalokat, de hát sajnos - egyelőre - nem voltam a tanácsban, nem volt beleszólásom. Nem mintha amúgy a városban lettem volna a történtekkor, éppen utolsó évemet töltöttem az egyetemen, így csak Ariától és Alexandertől hallottam, mi történt.
-Mindent értek. - bólintok kimérten, miután hangsúlya alapján érzékelem, hogy mondókája végére ért. Sejthető volt, hogy azok az oktondi fiatalok elrontanak egy-két dolgot, és megjelenik néhány extra démon, mindezidáig azonban ez csak mendemonda volt, mert nem találkoztam eggyel sem. -A lehetőségek tárháza végtelen. Ha nincs megelégedve a jelenlegi vendéglátással, amit Rose Harbor nyújtani tud, akkor esetleg tudok ajánlani valami nagyobb várost. - hangom továbbra is hűvös, nem rosszindulatú vagy negédes, teljesen semleges, de magamban azért némileg rosszallva gondolok arra, hogy burkoltan bár, de kijelentette, hogy ha tehetné, rombolna a kis városunkban. Ezt a részét mondjuk ahogy tudnám, megakadályoznám, elvégre ez az otthonom, és terveim vannak itt, kovenen belül és azon kívül is, és nem hagyhatom, hogy egy pokolból szabadult, illetve szökött lény keresztbe tegyen. Mondjuk nem csak neki, senkinek nem hagynám, hogy beleköpjön a levesembe.
Hátradőlök egy picit, nem elterpeszkedve, épp csak annyira nekidöntve hátamat a támlának, ahogyan az még elegáns. -Szóval magántanár. És mit akarna oktatni? Lélekkínzás  kezdőknek és haladóknak? - oké, ebben volt némi szarkazmus, de nem tudok túllépni azon a stíluson, ahogy ez a nő itt most előadja magát. A "tantárgy" nevét természetesen szinte épp csak suttogom, de pontosan tudom, hogy hallja így is, feleslegesen azonban nem akartam volna felhívni magamra a figyelmet.


Nora Lackwood
A Lackwood koven tagja
Nora Lackwood
Elõtörténet :
Titulus :
Üzletfejlesztési tanácsadó
Karakter idézet :
“A bölcsnek nem kapnia, hanem adnia kell a parancsot, s nem ő tartozik másnak engedelmeskedni, hanem őt kell követni a kevésbé bölcsnek."
Play by :
Katie McGrath
༄ ༄ ༄ :
When a witch meets a demon Tumblr_inline_nl4dfwy0eF1rifr4k
༄ ༄ ༄
When a witch meets a demon MRl_lh
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

When a witch meets a demon Empty
TémanyitásWhen a witch meets a demon EmptySzomb. 15 Júl. 2023 - 12:44

Tökéletesen egyetértünk abban, hogy a beszélgetésünknek, jelenlegi formájában nincsen tétje. Ha nem akar semmit, részemről tovább is sétáltathatja azt az ebet. ha meg szeretne valamit, akkor úgyis ki fogja bökni, hogy mit szeretne. Szóval szavaira, csak bólintokm, miközben kortolyolok halálos csndben a teából. Nem mintha nekünk szükségünk lenne erre a löttyre, de könnyebb fenntartani az álcám, már ha fenn akarom tartani. Kifejti az álláspontját, amely szerint ő még mindig nem látja pontosan a kooperációnk tárgyát és terítsem ki a krtyáimat, hátha akkor jobban megértjük egymást. Én azért kétlem, ha felvázolnám előtte a terveimet, akkor olyan nagyon jól megértenénk egymst, sőt, tartok attól, hogy mindannyiunk terveit felvázolnánk neki, akkor aztn tényleg nem értene.
- A beszélgetsünknek, tényleg nincsen tétje. De nézzen körül. - mutatok diszkréten körbe, hogy kapcsoljon; egy teraszon vagyunk. Biztosan sok embert érdekelne, amikor felvetem, hogy teljesen jó poén lenne a Ley-vonlak segítségével, permanens kapukat nyitni a Pokolba. Éppen csak anélkül tudnám kiírtani ezt az egész kócerájt, hogy én magam, egyetlen embert is megölnék. A másik meg ...
- Elvárja, hogy teregessem ki a kártyáimat, miközben percek óta ácsorog az asztalomnál és többen is magát nézik, ez eléggé... bizar. Tartok tőle - itt, jobbommal megmasszírizom egy pillanat erejéig a nyakam. - be fog görcsölni a nyakam, ha tovább kell felnéznem magára. - lebiggyesztem alsó ajkam, mint, aki komolyan sajnálja a kialakult helyzetet.

Várok egy keveset, hogy leül végre vagy tovább toporzékol az asztalomnál, mint egy feleség, aki a férje csábítóját fülöncsípve, éppen felelősségre vonja. Akár leül az asztalomhoz, akár nem, elkezem elpakolni az asztalomra kirakott, mostanra összehajtott jegyzeteimet.
- Elmesélek egy másik történetet, mert kíváncsi rá, hogy mik a céljaim, maga kérdezte. Hát őszinte leszek. Úgy, egy évvel ezelőtt, maga helybéli, biztosan hallott róla, egy-két kontár, gondolt egyet és úgy döntött, hogy meghívót ad fel. Illetve le. - szimpatikus kuncogás. A kacatjaimat besöpröm a táskámba. - Igen ám, de a meghívó, elég .. pocsékul lett megszervezve. Annyira borzalmasan lett meghatározva, hogy az ilyen alkalmanként, előfordul, hogy nem csak, hogy nem az érkezik, akit eredetileg vártak, de néhány szemfüles is belóg a partyra. Tudom, igazi gazember vagyok, hogy volt arcom hívatlanul felbukkanni. - kérdőn széttárom a kezeimet. - De mit lehessen tenni, ha az ember előtt kinylíik egy ajtó, akkor azon átmegy. Időközben kiderült, hogy a hozzám hasonló tanácsadóként dolgozó személyek, igazán eltudják unni magukat, ha a party kéretlen vendége és senki nem hajlandó vele beszélgetni. Esetleg tanácsot kérni. Ebben a házban pedig több partyvendég is van, akiket nem szívesen látnak vagy éppen, kéretlen vendég. Nos, miattuk, bizonyos szórakozási formák, sajnálatos módon nem elérhetőek. Szívesen felcsapnék mondjuk magán tanárnak, el ne unjam magam.

Mégsem mondhatom azt, hogy valami idóta barom kaput nyitott a pokolba és rajtam kívül még érkezett egy-két démon. Mondjuk nem is feltétlen a legutóbbi alkalomról van szó, a herceg és a csicskája, például elég rég itt lehetnek. Ha nem érti, hogy miről beszélek, akkor nem is nagyon értelme tovább folytatni vele a társalgást, mert úgysem képes mentálisan felérni arra a szintre, ahol én magam vagyok. Amiképpen azt sem mondhatom, hogy csak azért nm nyitok végleges pokolkaput, mert attól tartok, hogy egy-két magasabb rangú fajtárs megorrolna rám.
Vendég
Vendég
Anonymous

When a witch meets a demon Empty
TémanyitásWhen a witch meets a demon Empty

Ajánlott tartalom

When a witch meets a demon Empty
 

When a witch meets a demon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» are you a witch or not
» You don’t want to mess with a demon prince
» Witch encounters ❆ Nora
» S minden démon reá jegyezte bélyegét