Logan & JetFriendship is a wildly underrated medication.
Egy bólintással nyugtázom, hogy Jetnek is jöhet a sör, így ha felszedtük az összes cuccunkat, már indulhatunk is - illetve indulhatnánk, ha nem hiányozna Jet mobilja. Megcsörgetem, és bár én is hallgatózok, ha ő nem hallja a természetfeletti hallásával se a csörgést se a rezgést, akkor nekem esélytelen. - Nem akarsz elmenni érte? - nem annak a típusnak ismertem meg akinek a telefonja hozzá lenne nőve a kezéhez a mobilja, így valószínűleg kibírja a mobil nélkül, de gondoltam hátha csörögne a bébiszitter vagy tudom is én. Mindenesetre nem pörgök rajta sokat ha ő sem, így hamarosan már be is térünk a kocsmába. A szagok és a félhomány ellenére én kedvelem az ilyen helyeket - teljesen más hangulata van mint egy belvárosi pubnak, noha azokat is szeretem.
-Ahogy óhajtja, hercegnő. - vigyorgok rá kinyitva előtte az ajtót, zsebemben megtapogatva a mobilomat nem ám én is elhagytam - készpénz nálam sincs, de a telefonommal bármikor tudok fizetni. Ha nem is kimeríthetetlen a bankszámlán, azért nem fog problémát okozni, ha én fizetem a piákat, sőt. -Szóval valami rövidet is? Oké, akkor ma taxizom haza, aztán majd valamelyik tesómmal elhozatom magamat a kocsiért holnap. - megvonom a vállam, nem igazán csinálok ebből problémát. A sör mellé kérek egy-egy vodkát is - ha Jet csajosabb csaj lenne akkor neki valami édes likőrt kértem volna, de végül maradtam inkább ennél.
-Mocorogsz, mintha bolha csípné a seggedet, mi van veled? Kicsit mintha fura lennél. - pillantok felé, mert amióta ledobtuk magunkat a bárszékre, helyezkedik. Talán azért zabos mert nem tudott pikkpakk kifekteni edzés közben? Fene tudja, nem vagyok egy lelkiző bajnok, de azért inkább rákérdeztem, aztán max lekiabálja a hajamat a fejemről. -Csirió. - emelem fel a felespoharat, majd hozzákoccintva az övéhez ledöntöm a torkomon az átlátszó italt, majd egy pici grimasz kíséretében a pultra teszem a poharat.
- Egy sör most **rva jól esne - vágom rá habozás nélkül. Lehet, rossz anyának titulálnának azok a "minta anyák", akiknek nincs jobb dolguk, mint null-huszonnégy a gyerekeik mellett ülni, de én nem fogok besavanyodni, mert az egyikünknek sem jó. Szerintem attól még fa**án odateszem magam a gyerekeik nevelését illetően, hogy néha csapok egy-egy kimenős délutánt/estét. Phoebe sem maradt vissza a fejlődésben, mert eljártam edzeni. Most ez mégis miért kezdett el érdekelni? Mi a francnak kattogok rajta? Kit érdekel! - Várj, nem találom a mobilom - szólalok meg pár perc múlva, ahogy a holmimat szedem össze. Belebújtam vékony, zsebes edzőfelsőmbe és leellenőriztem, mit hagytam benne. A kocsikulcs mellett egy használt zsepit tapogattam ki, a másik zseb üres volt. Hova a fenébe tettem? Kicsit megsöprögettem meztelen lábfejemmel a homokot, ahol a cuccaim voltak, de semmi. Tiszta. Üres. Homok és annyi. Nem hagytam bent a kocsiban? Ha Logan felajánlja megköszönöm, ha nem, akkor én vetem fel, csörögjön már meg, de nem hallok semmit hiába turbózok a hallásomon. Csak az órám jelez. - Kocsiban lesz, nyakamat rá - vonom meg a vállam. Feldobom a kulacsot és elkapom ugyanazon kezemmel. Ennyivel lezártam a témát. - Én kész vagyok. Mehetünk? - Egyik kezemben a vászoncipőmmel, másikban a vizespalackkal nézek rá várakozóan, aztán remélhetőleg megindulunk az egyik partmenti kocsma felé, amik nincsenek túl messze. Laza tempóval max tíz perc, ennyi levezetés meg kell. Nem tudom, mennyi rövid edzőnadrágos, szürke felsős nő jár ilyen helyekre, de a mezitlábas érkezést mellőztem, beleegyensúlyoztam magam elbőb a jobb, aztán a bal cipőmbe mikor visszatértünk a civilizációba. A többi nem érdekelt, nekem kényelmes, pont. - Te fizetsz, egy árva vas nincs nálam. - megvonom a vállam egy vigyor kíséretében. Ingyen pia, bármikor jöhet. Oké, ma szolidan toljuk, meg egyébként sem innám ki a vagyonából, talán majd legközelebb. Belépünk a kissé lepukkant, de épp ettől hangulatos kocsmába. Félhomály, alkoholszag keveredik fülledt, érzékenyebb orrnak jól érezhető izzadstságszaggal. Kizárom a zavaró tényezőket, így marad egy hely, ahol a férfiak többségben vannak és már több szempárat érzek magamon, mint Anderson tiszteletes a vasárnapi misén. Ezeket is lerázom magamról, miközben lezöttyenek a bárpult közelebbi szélén a szabad székre. - Két sört kénénk - mutatom is az ujjaim feltartva a számot, mert a csapos azonnal nálunk terem, szinte még oda sem érünk a pulthoz. Amennyire a gyors felmérésemmel megállapítom, velem együtt három nőnemű lény tartózkodik itt, ebből kettő ma szolgálatban van, de ha valakitől csak meghallom, hogy ebbe engem is beleértene, korsóstul csúsztatom le a torkán az italát. Átfut az agyamon, talán felvehettem volna a farmerom, amit mindig a kocsiában tartok végszükség esetére. De ki a fa**t érdekel, hogy bámulnak? Nézzék is, mert k**va sokat edzek, hogy ilyen combom, meg vádlim legyen! Ez, de hü*ye **csásan hangzik édes istenem! - Na, jó, ide nem elég a sör úgy érzem. Válassz valamit. - kicsit megrázom a fejem, és mocorogni kezdek a bárszéken, míg meg nem találom a kényelmes pontot. Közben befut az első kör sör.
Logan & JetFriendship is a wildly underrated medication.
Amikor végighúzza a mellkasomon az ujját, akkor felváltva követem a mozgását és pillantok az arcára, de továbbra sem tudom megfejteni teljesen, amit rajta látok - vagyis ha nem Jetről lenne szó akkor lennének ötleteim, de így kicsit meg vagyok lőve. Amikor a fenékre csapás után meglátom a vigyorát, akkor viszont végre visszatér az a Jet, akin már jobban ki tudok igazodni. -Aha, szóval ha jól értem... most meg akartál fogdosni, azért tapiztál meg. Gyanús vagy te nekem. - húzom össze gyanakvóan a szemöldökömet, de aztán elnevetem magam. Csak a vérét szívom, még ha ezzel veszélyes játékot űzök is.
Míg ő hátrál, visszaveszem a pólómat, továbbra is időnként megvakarva a viszkető csípést, majd a kulacsomhoz nyúlok, és iszom pár korty vizet, közben az óceán kisebb-nagyobb hullámait bámulom. Jet kérdésére felé fordítom a fejemet. -Tiltólista? Áh, egyikünk sem olyan bátor, hogy megpróbáljunk téged kitiltani a teremből. A felújítási költségek túlontúl drágák lennének, ha a le nem vezetett energiáddal úgy döntenél, szétvered a berendezést. - cukkolom tovább egy pofátlan vigyorral, miközben a hátizsákomba süllyesztem sötétkék palackomat, majd a hátamra kanyarintom - mára szerintem elég volt az edzés.
-Mennyire rohansz a porontyokhoz? Egy sör belefér? - kérdezem, fejemmel a parttól nem messze álló kocsma felé intve. Kocsival vagyok, de egy sörrel a szervezetemben még simán hazavezetek. Még szerintem kettővel is, főleg, hogy nem nagy távolság, a forgalom meg nem vészes. De kimelegedtem, most jól esne valami hideg - szerintem Jet válaszától függetlenül mindenképp betérek, még az is lehet, ismerőst is találnék. Mégiscsak 30 éve élek itt kisebb-nagyobb megszakításokkal.
- Ha meg akarnálak fogdosni, megtenném. Nem vagyok szívbajos szűzkislány, hogy ne merjek hozzád érni. - Előre lépek, csak, hogy nyomatékosítsam a szavaimat, és lazán felemelem a kezem, ujjaim mellkasát érintik. Ha nem mozdul el, úgy végigsimítok rajta, szememmel a mozdulatot követem, szám a magabiztos összezárt állapotból résnyire szétnyílik. Természetes, hogy valamilyen módon reagál az ösztönöm arra, amit művelek, de nem hagyom, hogy túlságosan eluralkodjon rajtam, így, mintha egy rövidke álomból ébredtem volna, mégis pikkpakk feleszmélek és széles vigyort öltök arcomra, ahogy lépek egy fél lépés és rácsapok a fenekére, aztán ott maradok mellette és elégedetten vigyorgok fel rá. - Tessék. Most elégedett vagy? Színésznőnek eszembe sem jutna elmenni, érzékem sincs hozzá, meg türelmem sem, na, meg az a sok szöveg..., de úgy gondolom, magamhoz képest jól adtam elő a közömböst, akinek nem okozott különösebb nehézséget az iménti. Az igazságot fedje homály, mindketten jobban járunk, ha nem megyek bele a zavaros részletekbe, amit magamban éreztem, mialatt olyan közel kerültem hozzá. Sose ismerném be neki. Ha csak nem tesz neki keresztbe, hátrálok annyit, hogy kényelmesebben nézhessek rá, mert kezdett beállni a nyakam a magasságkülönbségünktől. A vizespalackom keresem a földön, amit ledobtam nem sokkal ezelőtt, mert torkom kiszáradt, olyan volt, akár a sivatag. Amint kiszúrom, érte nyúlok, ha kell, otthagyom Logant is, amúgyis ránk fér a távolság. - Na, mi a terv nagyfőnök, egyáltalán ezentúl megküzdhetek veled anélkül, hogy kikerülne a képem a terem tiltólistájára? - tuti nem tenne velem ilyet, azzal az egyik törzsvendéget üldöznék el, meg hát barátok vagyunk vagy mik, szóval nincs félni valóm. Ezentúl is pontosan ugyanannyira páholhatom el, mint eddig, nem is menne másképp.
Logan & JetFriendship is a wildly underrated medication.
Hamar leszűrtem, hogy Jet nincs a legjobb véleménnyel Daricáról, bár a pontos okát nem tudtam volna megmondani, de már az elején éreztem, hogy ők ketten nem lesznek örök barátnők meg hasonlók. Mondjuk így, hogy tervezem befejezni vele a kapcsolatot, nem is akkora baj ez, mert így legalább senkinek nem kell választania, kinek a barátsága/társasága felé húz inkább. Nem is szólok Daricáról többet, Jet felcsattanására csak úgy teszek, mint aki becipzározza a száját és eldobja a kulcsot.
-Aha, értem. Hát, nem mondom, hogy száz százalékosan meggyőztél, de majd meglátom mit tehetek - vigyorgok rá, de amúgy simán el tudom intézni, ehhez még csak tulajdonostársnak sem feltétlenül kell lennem, de így egyértelműen egyszerűbb. Egész jó forgalmat csinál a terem, és ha nem osztogatunk mindenkinek ész nélkül kedvezményt csak annak, aki tényleg megérdemli, akkor továbbra is működőképes lesz. Na de nem ez a megfelelő hely és idő arra, hogy üzleti terveken és pénzügyi stratégián gondolkodjak, főleg, mert valami mocsok kis állat úgy döntött, belőlem akar falatozni, ez pedig kezd az őrületbe kergetni.
A perifériámból látom, ahogyan Jet néhány pillanatra megtorpan kérésem hallatán. Összehúzom a szemeimet, arcomra pedig széles, szemtelen vigyor kerül. -Jet... te most... megbámultad a felsőtestemet? - kérdezem jókedvűen, de aztán hangosan felszisszenek, mikor belém csíp, végül pedig csatlakozok a nevetéshez. Azonban az előbbi témát még nem vagyok hajlandó elengedni, ne legyen a nevem Logan, ha nem zavart láttam az arcán az előbb. -Szóval moszkító-medve hibrid? Még véletlenül sem azért találtad ezt ki, mert meg akartál kicsit fogdosni, mi? - valószínűleg pofont kockáztatok, de nem bírom ki, hogy ne tegyek erre megjegyzést. Szerintem látott már felső nélkül, akkor nem vettem észre rajta ilyesmi reakciót, szóval nem tudom most mi történt, de a következő reakcióiból majd megpróbálom leszűrni. Na nem mintha akár csak megfordulna a fejemben, hogy nem egy barátként tekint csak rám. Hogy is jutnak ilyenek eszembe egyáltalán? Nonszensz.
- Ne - elnyújtom egy kicsit a szót - is emlegesd nekem azt a nőt! - Még a puszta említés is (bár nem hiszem, hogy nekem szánta) elég, hogy a tenyerem viszketni kezdjen. Az a hü*ye liba olyan szinten porba dörgöli Logant, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni és mindezt egy csettintéssel, aztán meg előadja az összezavarodott pi**át és szerinte minden el van intézve. Lós**rt! Úgy csinál, mint akinek kicsit sem tűnt fel, hogy játszi' könnyedtséggel kitörhettem volna a karját és beszél tovább, én meg ráhagyom, mert mi a fa**nak kötözködjek mindig? Azért ennyire még én se vagyok zakkant. Ismerem a határokat, általában. - Ez olyan "ha jófej vagy..." kezdetű dolog, de várj, így jobban belegondolva, lehet, te úgysem érted. - oldalra biccentem a fejem, szemem megcsillan a gyenge fényben, ahogy cukkolom. Számra oda is kerekedve a vigyor, ha nem fognám vissza, egyelőre azt még korainak érzem. - Azért, mert megérdemlem. Visszajáró vagyok, aki rendszeresen igénybe veszi a hely lehetőségeit, és... A többit képzeld hozzá, nincs kedvem itt leállni boncolgatni, meg érvelni. - megvonom a vállam és szabadjára engedem a vigyort, ami aztán nem sokkal később az arcomra fagy és csak lassúnak tűnő pislogásra vagyok képes. Leszögezném, nem szokott zavarva hozni a férfitest látványa. Tulajdonképpen hozzá vagyok szokva, hiszen a partiőrségnél is nagyrészt férfiak vesznek körbe, az öltözőkön se mindig tudják megkülönböztetni a piktogrammokat, na, meg az edzőteremben... Ott a kiírás is gyengéje néhány emberszabásúnak. Lényeg a lényeg, láttam én már sok mindent csekély mennyiségű éveim során, de most, most megfagytam a mozdulatom közepén, amire hirtelen azt se tudtam, mit csinálok egyébként. - Hogy... mi? - még a szavak se jönnek olyan szépen, mintha minden rendben lenne, de egy torokköszörülés, egy észrevétlenül lesúlytó ön-gyomros után megtalálom a hangom és a kéz-láb koordinációm is helyrejön. - Ja, igen, már látom, egy bazi nagy medve-mosquito hibrid esett neki a lapockádnak. - Az említett helyett az oldalához nyúlok és belecsípek a bőrbe, ami nem egyszerű feladat, mert edzett testet próbálok piszkálni. - Itt is itt van, ni! - A csípés után elnevetem magam és hátrébb lépek, ha netán valamilyen ellentámadásra készülne, ne legyek az első sorban, mikor a pofont osztják.
Logan & JetFriendship is a wildly underrated medication.
Ezerwattos vigyort küldök felé, amikor meggyőzöm őt arról, hogy hagyjon életben mindössze egy olyan indokkal, hogy (általában) önként hajlandó vagyok vigyázni az ördögfiókájára, aki Phoebe névre hallgat. A kicsit még egyedül nem bízta rám, de talán jobb is, még mindig próbálok ráérezni, hogy fogjam úgy, hogy a gyereknek is jó legyen, de az én karom se görcsöljön be. De na, legalább még kapok időt, hogy gyakoroljak, nem itt és most, ezen a szent helyen és pillanatban fogom feldobni a talpamat. Talán. Remélem. Jet-nél sose tudni, vannak kiszámíthatatlan húzásai, de pont ettől lesz izgalmas ez a barátság.
-Buktam? Ó, ne törd össze a szívem. Pedig ha nem jön itt be a dolog, simán megpályáznám. Vagy... várj. A pápáknak kötelező a cölibátus? Mert akkor kösz, mégiscsak kihagyom. - elnevetem magam, egy pillanatra elképzelem magamat a pápai hacukában amiben szoktam látni parádézni, de tényleg meg kell hagyni, ez nem igazán nekem való. De na, viccnek jó volt.
-Hű de agresszív vagy. Még így is érezd magad megtisztelve, így is előbb tudtad meg, mint például a barátnőm. Bár már amúgy sem az sokáig. - az utolsó mondatot már szinte csak az orrom alatt motyogva teszem hozzá, nem is biztos hogy kiérti, de amúgy se akarok ebből nagy felhajtást csinálni. Már érik egy ideje a szakítás, és a napokban pontot is akarok tenni az ügy végére. Na de inkább térjünk vissza az eredeti témára, vagyis az edzőterem kérdésére. Az sokkal érdekesebb, mint az én szerelmi életem.
-Na szép. Máris kihasználnál? Hát milyen barátság ez? - kérdezem, felháborodást színlelve, és a mellkasomra teszem a kezem, tovább növelve a színpadiasságot a reakciómban. -És mire fel adjak kedvezmény? A két szép szemedért? Vagy a bájos természeted miatt? - hasonló cukkoló hangnemben válaszolok, mint amiben ő szólt hozzám, ez annyira a kapcsolatunk dinamikájához tartozik, hogy szinte már fel sem tűnik. Közben sokadszorra vakarom meg a lapockámat, szerintem valami van ott. - Figyu, nincs a hátamon szemem, nézd már meg, hogy valami megcsípett-e itt, rohadtul viszket. - mutatok az érintett területre, majd hogy egyszerűbb dolga legyen, arra a rövid időre amíg lecsekkolja, leveszem a pólómat. Még jó, hogy az előbb kimelegedtünk, nem fázom az enyhén fújdogáló őszi szélben.
- Ba***a meg, tényleg - Csak a homlokomra nem csapok a szavak mellé, mikor egy hiányzó bébiszittert említ. Na, jó, most megúszta, de csak ezért. Maradjunk ennyiben. Elkezdek nyújtani, miközben hallgatom a válaszát és keresem a dolgok értelmét. Igazából, neki nem vallanám be, van logika abban, amit mond, ötletnek sem rossz, lénylegében hasonlóan döntött, mint én is tettem volna. Akkor mégis mi húzott fel? Az, hogy nem mondta el, hogy olyan érzésem van, mintha lemaradnék dolgokról. Franc se akar pletykálni, az a része kicsit sem izgat, de az ilyesmi, ami ennyire hatással van a megszokott közegeimre tényleg érdekel. Ha meg olyan is ennyire érintett, akit barátomnak is mernék nevezni, pláne. Barátnak... Félre kell tennem ezt az érzelgősséget, ha meg akarom torolni, hogy bunkó mód megkerült engem. Ezt úgysem hagyom annyiban, ahhoz túlságosan ba**za a csőröm a dolog. - Már rég buktad azt a szerepet - szám széle felfelé kunkorodik és elvigyorodom, habár még elég kezdetleges a mintája. - Letöröm a kisujjad és a kezedbe adom, ha még egyszer egy ilyen dologba nem avatsz be egyből, világosan fogalmaztam? - saját kezem felemelve imitálom a törés mozdulatát, míg nem érzem, hogy tényleg letöröm, ha folytatom. Akkor úgy csinálok, mintha letörtem volna és a képzeletbeli ujjat felé hajítom. - A kisujjeskü lejárt lemez egyébként is. - Úgy teszek, mint aki a tenyerébe köp, valójában ez minden finnyásságom összeszedve is nehezen érthetőn, de egy elég undorító szokás szerintem, ettől még így teszek és felé nyújtom a kezem, rázza meg, ha meri. Ha megteszi, elkapom a kezét, megcsavarom a karját és a háta mögé hajlítom, ahol én is megállok. Legalábbis ez a terv és szerintem be is jön, mert nem úgy néz ki, mint, aki ilyenre számítana. Ha sikerül a művelet, még szólok hozzá néhány szót ("A figyelmedet meg majd csicska hozza utánad."), aztán taszítok rajta egy közepes erősségűt és elengedem. - Akkor innentől hányadán is állunk? Bérletkedvezményt tudsz intézni a főnöknél? Némelyik edző eléggé elszállt magával, meg az árakkal. - semmi bántó nincs a hangomban, tovább cukkolom, mint általában is szoktuk egymást. A hülye hormonok néha feladják a leckét, ne kezeljem komolyabban a dolgokat, de talán azok is lassan kapcsolnak, megszültem már ba**zus, most már le lehet csihadni a k**va életbe is!
Logan & JetFriendship is a wildly underrated medication.
A nyápic jelzőt nem sértésnek inkább kihívásnak veszem, és még egy kicsivel nagyobb energiát fektetek abba, hogy én kerekedjek felül, és nyomjam le ezt a nagyszájút a földre. Már sokkal kevésbé vagyok vele óvatos mint mondjuk eleinte mikor elkezdett hozzám járni edzésre. Akkor még például azt se tudtam, hogy alakváltó, de miután ez kiderült, azután sem adhattam bele mindent, mert aztán meg kiderült, hogy terhes. Na de már ez a faktor sincs, és elértünk egy olyan szintre a baráti kapcsolatunkban, hogy ha kell, simán feltörlöm vele a padlót, nem esek kétségbe. Most is tehát gátlástalanul és kíméletlenül használom ki azt, hogy elkalandozik a figyelme, hiába morog utána, vagy próbál szabadulni. Megtaláltam rajta egy jó fogást, és nem eresztem, bárhogy tekereg.
-Fene se gondolta volna hogy így kiakadsz rajta. - rántom meg a vállam egy vigyorral a képemen, amikor szinte a szemeivel meg akar ölni mikor közlöm vele, én leszek az edzőterem új társtulajdonosa - amint véglegesítjük a papírmunkát, de mindez tényleg már csak formaság. -Úgy akarj óceánba folytani, kedves Jet, hogy akkor elveszítesz egy ingyen bébiszittert. - villantok rá egy pofátlan mosolyt, nem ijedek meg a fenyegetőzésétől, úgyis csak a szája nagy, nagy kárt nem okozna bennem, annál jobban csípi a búrámat, ez egyértelmű, csak épp akkora a szája mint három másiknak. Mindenesetre elengedem, és én is felállok, megrázogatva a karjaimat, amik befeszültek attól, ahogy Jetet szorítottam a földre.
-Nemtom. Múltkor csevegtünk a tulajjal aztán felmerült. Nekem volt befektetni való pénzem, némi gazdasági érzékem, meg amúgy is sok időt vagyok a teremben, valahogy adta magát. - tényleg semmi nagyon komoly indok nem volt mögötte, sem egzisztenciális válság, semmi ilyesmi, szimplán jó ötletnek tűnt, én meg gondoltam akkor belevágok. -Azért ez nem olyan komoly titok, meg amúgy is megtudtad volna. Nem azt nem mondtam el, hogy én vagyok a pápa vagy valami ilyesmi. - elnevetem magam, egyáltalán nem veszem magamra ezt a puffogását. -Szeretnél kisujjesküt tenni itt és most ezen a szent helyen, hogy innentől mindig mindent elmondunk egymásnak? - cukkolom szemtelen ábrázattal, és még tényleg felé is nyújtom a jobb kisujjamat - de azért figyelek, nem ám elkapja és eltöri. Ennél azért óvatosabb vagyok.
- Jaj, ne legyél már ilyen nyápic! - szólok rá, mikor megkérdezi, mi bajom van vele. Őszintén? Semmi, de tele vagyok energiával és feszkóval, amit szerencsétlenségére megkapott telibe tőlem. Bocs, ja, mégsem. Elkövetek egy atom nagy hibát, hagyom, hogy a gondolataim vezessenek, és mire észbe kapok, már ellentámadásba lendült, nem tehetek mást, mint kihozom a helyzetből a legjobbat és a védekezésre helyezem a hangsúlyt. Felnyögök, ahogy a talajra érkezve kiszorul pár másodpercre a tüdőmből a levegő, és már lökném is le magamról, ha nem találna olyan jó fogást rajtam, ami ellen maximum alakváltóként tudnék érdemben tenni hirtelen, de nem csalok. Néha, reflexből esetleg, de nem most, nem így. Megpróbálom kissé kicsavarni a testem, karom az ellentétes irányba fordítani, ami neki is kényelmetlen, meg nekem is, de hátha ha... - Mi bajod van? - döbbenten meredek rá, mint aki rosszul hallotta az iméntit - Mi az, hogy nem mondtál... Te - direkt elnyújtom az utolsó szót, szemeim résnyire összehúzom, ettől ráncba szalad a homlokom. - Ezek után?! Az a minimum, hogy az óceánba fojtalak, de lehet el se jutsz addig, na, szállj le rólam! - Megfeszítem a testem és amennyire tudok, rúgok párat ezzel ösztönözve, húzzon rólam, míg szépen mondom, mert ha bepipulok, már a homokba fúrva végzi, mire elszámolna háromig. - Na, mire vársz?! Tapsolnék, de Valamiért nem megy. - Amint elenged ülésbe pattanok és egy szempillantás alatt talpra perdülök, ami igen, csalás. De engem még egyszer biztos, nem fog lenyomni a földre! - Szóval honnan jött neked ez a dolog? - két karom fejem fölé emelem, összefűzöm az ujjaimat, hogy kinyújtóztassam a karjaimat, a vállam. Csinálok egy-két vállkörzést, fejem jobbra, majd balra döntöm párszor. - Ha olyan lennék, most megsértődnék, de inkább csak szétrúgom a segged, amiért titkolózol előttem. Fogalmam sincs, hogy történt, egyszercsak jó haverok lettünk Logannel, aztán valamikor átváltottunk barátság szintre, és valahogy olyan logikusnak tűnik, hogy ha nem is kivesézve mindent, de azért megosztjuk egymással az Ilyen dolgokat. Legalábbis én elmondtam volna neki, de ezek szerint nem vagyunk még mindenben egy szinten. Mindegy.
Logan & JetFriendship is a wildly underrated medication.
-Uff... fájdalmasan nyögök, ahogyan Jet a bordámba könyököl - nem voltam elég gyors, hogy kivédjem a támadását. Puffogására nem tudok egyből válaszolni mert egy pillanatra kiszorult a tüdőmből a levegő, de ha ő így, hát én sem kímélem, előbb jobb, majd bel kézzel a felsőtestére, végül a térdemmel az oldalába indítok támadást. Sokkal kevésbé fogja vissza magát mint korábban az edzéseink során. Mióta megszületett a fia, kicsit megváltozott - nem mondom hogy agresszívebb let, de...de. Valami olyasmi, bár inkább talán szeszélyesnek mondanám. De hát gondolom ilyenkor felbolydul a szervezet meg a hormonok meg minden ilyesmi. Gőzöm sincs, a mi családunkban még nincs gyerek. A tesóimmal nagyon messze vagyunk ettől mindhárman.
A térdhajlatom elleni rúgást kivédem, viszont három lépéssel később talpam elgördül egy kósza nagyobb kövön, és a pillanatnyi egyensúlyvesztést Jet természetfeletti (csalás!) reflexekkel használja ki. Hátam nagyot nyekken a félig kavicsos, félig homokos parton, csak a rutinomnak köszönhetem, hogy nem koppant a fejem is.-Haragszol rám is valamiért vagy csak úgy kollektíven a világra? - vigyorgok rá szemtelenül, kicsit helyezkedve, na nem mintha Jet súlya túl nehéz lenne rajtam, hanem mert egy eldobott kólásüveg nyomja a derekamat, meg tervezem a tökéletes visszavágást.
Elég mindössze egy pillanat, látom hogy Jet figyelme elkalandozik, én máris elemelem felsőtestemet, csípőmmel és térdemmel lökök egyet rajta, majd a következő másodpercben már ő fekszik a hátán. Térdemmel a lábait, két kezemmel pedig az ő karjait szegezem a talajhoz. Erős, de én is az vagyok - ha mindenki mindent belead, nagyjából kiegyenlítődik a mérleg. -Mielőtt felrobban az agyad... Én leszek a társtulajdonos a teremben. Csak még nem volt lefixálva, azért nem mondtam semmit... majom. - nagyon felhúzta magát a dolgon, hogy egy hétre bezárt a terem - pedig csak átalakítunk pár dolgot.
Susmorogtak változásról ez tény, de csak annyi történt, hogy a jelenlegi tulaj belekezdett egy másik vállalkozásba is, ezért társat keresett maga mellé, én meg kaptam az alkalmon. Úgyis az időm nagy részét ott töltöm ha nem a tűzoltóságon, vagy nagy ritkán Daricával. Az életemnek azt szegletét inkább most hagyjuk is. -Ha most elengedlek, akkor megegyezhetünk döntetlenben és váltunk pár nyugodt szót, vagy számíthatok arra, hogy megpróbálsz az óceánba folytani? - pofátlanul vigyorgok le rá, egy jottányit nem eresztve a szorításból. Csak ha már nem féltem az életemet.
Megfogtam a könyökét és megrántottam, hogyfeldöntsem, közben a saját könyökömmel a bordái közé céloztam. Minden erőmet bevetettem, talán némi extrát is, de azt nem szándékosan. Szeszélyes még a kis coboly bennem, ez van. - Megmondtam, hogy nem lesz ennek jó vége - folytatom a témát, amint valamilyen módon, vagy sikerrel vagy hárításba torkollva a támadás végére érek. - Az a barom még a végén bezáratja az egész termet. Minek kellett neki egy társtulajdonos? Pár hónapig nem vagyok és máris összedől az a kóceráj vagy mi? Fa** kivan, mikor egy kis időre kiesel és ennyit változik minden. Mintha évek teltek volna el. Öt hónapot nem jártam a terem közelében, kvázicsak szülni, meg a kötelező lábadozási **art vártam ki, mégis mintha ezer éve lett volna. F**zom, érzem is, hogy puhány lettem és ez **rva **ar! Ha csak meg nem állít valamivel, újabb támadást indítok, ezúttal a lábát akarom kirúgni alóla úgy, hogy a bal térdhajlatát célzom meg, mert az a kevésbé stabil a kettő közül. Ha sikerül, elkapom a karját és lerántom magammal a homokos, kissé kavicsos talajra, de úgy, hogy felül maradjak. Ha figyelme mégis éber, ezt kivédi, akkor is megpróbálom kihozni a legjobbat a helyzetből, hogy mégis én kerekedjek felül. Muszáj bebizonyítanom, hogy nem estem ki teljesen a formából. Mindezt így szeptember közepén dél körül, mert ez az az időpont, amikor Dorothy ráért már a második gyerekre vigyázni. Az öreglánynak lehet, sok lesz egy három hónapos, de egyelőre állja a sarat, amiért őszintén hálás vagyok. Kai jó gyerek egyébként, csendes, nincs vele sok gond, annyi meg pláne, mint Phoebe-vel volt, szóval remek kölyök. Igaz, hogy majdnem egy hónappal előbb jött, de kit érdekel? Egészséges volt, és hamarabb túl voltunk rajta. A figyelmem meg elkalandozott, hogy **ssza meg ott ahol van, ezt Logan simán kihasználhatta.
Kezdőlap
