Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
User :
staff
Pént. 25 Okt. 2024 - 16:20
— Hátrább az agarakkal
Ha ilyen ügyletekről van szó, mindig megválogatom a szavaimat, semmivel sem mondok több információt a másiknak, mint amit eredetileg terveztem. Igazából ennyit se érdemelne, ha már szart lapátolni lett idetéve, hát dolgozzon meg a pénzéért, de az üzlet az üzlet, a mesterkód amit adott, számomra hasznos, én pedig nem leszek adósa senkinek, pláne nem egy ilyen jöttmentnek, mint ő. Minden kérdésben adtam neki kiindulási alapot, aztán hogy mit kezd vele, innentől leszarom. Ha valamit előtúr Duke múltjából, a rendőrfőnök meg belebukik, hát akkor az első sorból, óriási adat popcornnal a kezemben akarom végignézni. Nincs is szebb, mint katasztrófaturistának lenni.
Hálálkodására megrántom a vállam. -Hagyjuk az érzelgősséget. Most kvittek vagyunk, de ne szokj hozzá, hogy én végzem el helyetted a munkádat. - jelentem ki határozottan, nem túl barátságosan, miközben a bontott, végig megevett gumicukros zacskót visszadobva az asztalra felállok, és induláshoz készülődök. -Sakkban akarod tartani, vagy megmutatni ki itt a főnök? Dugd meg a nejét. - gúnyosan horkantva röhögök fel ötletemen, de szerintem Collins nem fog rácsapni az ötletre. Szerintem ennél ő töketlenebb. Szerintem az a típusú kutya, amelyik ugat de nem harap.
Utolsó mondataira a szememet forgatom. -Jaj ne gyere már itt ezzel a nyálas dumával. Nem együttműködés volt ez, szimplán egy üzlet. Te is adtál valamit, én is adtam valamit, innentől te jobbra én balra. Nem kell itt túlmisztifikálni ezt az egészet. - jó hogy nem borul egyből a nyakamba és nevez kebelbarátjának. Bleh, bele is hánynék a tarkójába, az fix. -Na de. Itt a könnyes búcsú ideje, arra kérlek várd már meg míg kiérek az épületből, nem vagyok kíváncsi a zokogásodra, amiért innentől nélkülözöd kell a társaságomat. - gunyoros cápavigyor kúszik a képemre, majd további szavakat nem fecsérelve elhagyom a rendőrség épületét. Holnap vissza kell jönnöm, hogy kutakodjak a rendszerekben az új kód segítségével - nem csak a démonfajzat után, de bizony Collins múltjában is vájkálunk egy kicsit, csak hogy tudjam, merről is fújnak a szelek.
Wake up every morning and tell yourself you're a badass bitch from hell and that no one can f*ck with you, and then don't let anybody to f*ck with you.
Ahogy Pepper folytatja, feszült figyelemmel hallgatom minden szavát. A gumicukrot majszolva adja elő a kis információit, látszólag könnyedén, de tudom, hogy ez a könnyedség mögött egy éles elme dolgozik. Nem becsülöm alá – soha nem is tettem. Ahogy elmondja az első példát, Paul Odell nevét megjegyzem. Nem is kell magyaráznia, tudom, hogy ki ő, és azonnal beugrik a néhány különösen „tisztázatlan” ügy, amit az évek során láttam. Aztán rátér Russelre. Na, ő egy másik történet. Az a fickó mindig is a forró vízben állt, de ez a hideg-meleg járőrös mizéria... nos, Duke sosem fogott vissza, ha megalázásról volt szó. Aztán jön a kompromittáló rész, ami egyből felkelti a figyelmemet. Duke hűtlensége mindig is ott volt a levegőben, de most, hogy Pepper megerősíti, mindez egy újabb eszköz Duke ellen. Tudom, hogy a helyi falkában sem mindenki hű hozzá, de Duke kapcsolatai messzire nyúlnak, és nem akarok elhamarkodottan mozdulni. Ez csak egy darab, amit a megfelelő pillanatban a helyére kell tenni. Pepper befejezi, és a lábait lecsapja a földre. Egy pillanatra elgondolkodom, ahogy ő befejezi a kis monológját. Nem akarom, hogy lássa, mennyire elraktároztam mindent, amit mondott. A feszültség ott vibrál közöttünk, de valahol ebben van valami furcsa kölcsönös tisztelet is. – Nos, kösz, Pepper – mondom végül, a hangom még mindig nyugodt és visszafogott. – Értékelem a nyíltságodat. Odell ügye érdekes lehet, Russel pedig... nos, nem az én tisztem megítélni alkalmas-e rá, hogy Duke helyére lépjen, de tudjuk, hogy Duke nem osztogat pozíciókat csak úgy. Egy pillanatra elhallgatok, majd egy félmosoly kúszik az arcomra. – És ami a kompromittáló infókat illeti... lehet, hogy Duke-ot nem érdekli, ha kint az utcán mit művel. De addig jó neki, amíg a neje nem tud semmit. Nem vagyok egy aljas alak, de sakkban tartani a főnököt itt nem gyakori dolog. Nem húzom túl sokáig a csevegést. Ez az információ most elég ahhoz, hogy tovább tudjak építkezni belőle. Nem leszek elég naiv ahhoz, hogy azt higgyem, Pepper minden kártyáját felfedte – ahogy én sem fogom az enyéimet. Ez egy játszma, és mindketten tisztában vagyunk vele, hogy meddig mehetünk el. De most már van egy szál, amin elindulhatok. Felállok, majd Pepper felé nézek, miközben egy mély levegőt veszek. – Értékelem, hogy egyenes voltál – kezdem, miközben nyugodt, de szilárd hangon folytatom. – Nem mindenki lenne ennyire nyitott ebben a helyzetben, és ezt nem veszem félvállról. Tudod, hogy mindketten kockáztatunk, de nem szokásom túl sokszor ugyanazt a lapot kijátszani. Ha még van valami, amit érdemesnek tartasz megosztani, ne habozz. De tartsuk meg ezt az egyensúlyt, amíg lehet. Együttműködés – ha így tetszik. Ne legyen illúziónk: egy határ mindig ott van, amit egyikünk sem léphet át. És én nem szándékozom az első lenni, aki megteszi.
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
User :
Kaynemar
Kedd 22 Okt. 2024 - 14:41
— Hátrább az agarakkal
Egyértelműen látszik, hogy mindkettőnknek komfortzónán kívül esik már csak önmagában az a tény is, hogy alkut kössünk a másikkal, ám ahogy látom rajta is, hogy fontolóra veszi, én sem teszek másképp. Ha hozzáférést ad a rendszerekhez, akkor azzal megkönnyíti a dolgomat és lerövidíti a kutakodási folyamatot - időből pedig ezen a fronton nincs túl sok. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel részben valamiféle bizalmat mutatok az irányába, hiszen muszáj vagyok elhinni neki, hogy nem megy rögtön a kis eszmecserénk után a rendőrfőnökhöz dalolni arról, hogy ott kutakodok ahol nem kéne. De hát bassza meg a jegesmedve, egyszer élünk, akkor vállaljunk kockázatokat, így végül vázolom neki a feltételeimet, mit meglepetésemre egyéb módosítás nélkül elfogad.
Békésen eszegetem tovább a lopott gumicukrot amíg elmegy, amikor pedig visszatér, lendületesen veszem ki a kezéből a kódot tartalmazó papírt. Csak hümmögök egyet, ezt tudja be egy "kösz"-nek, majd mielőtt feltehetné a kérdéseit, a székkel a monitor felé fordulok, és az imént megnyitni próbált mappánál előugró ablaka beírom a kódot, megnyomom az entert, annak tartalma pedig feltárul. Be is zárom egyből, nem kell az omegának látnia, hogy milyen fájlokat nézek, erre majd visszatérek egy későbbi időpontban. -Rendben van. Akkor most kérdezhetsz. - fordulok felé, hangomból annak ellenére is az sugárzik, hogy érezze magát megtisztelve, hogy hajlandó vagyok válaszolni neki, hogy cserébe ő is adott nekem valamit. Egy szusszra teszi fel a kérdéseit, amit én ismét az asztalra lazán feldobott lábakkal hallgatok végig. Ilyesmire számítottam, úgy tűnik talán tényleg nincs szárított molylepke Collins agyának helyén.
-Ez négy volt, de senki ne mondhassa, hogy Pepper Brandt nem kegyes nő, válaszolok mindre. - jelentem ki teljes nyugalomban, mintha nem arra készülnék, hogy kiteregessen némi szennyesét a rendőrfőnöknek. Mindent persze nem kötök majd a korcs orrára, de azért némi csontot odadobok neki, amin csámcsoghat. -Nos, akkor menjünk sorba. - még egy macit dobok a számba, miközben felmutatom egy ujjamat. -Egyesek nehezményezik, hogyan úszhatják meg egyértelműen bűnös emberek a börtönt, és ússzák meg pénzbüntetéssel, vagy annyival sem. Mondok egy példát: Paul "Parole" Odell. - nem fejtem ki, minimális kutatómunkával utána tud nézni, hogy a csávó, ki az alvilági körökben igencsak ismert férfi szexuális bűncselekményekben és fegyverkereskedelemben utazik, mégsem adtak ki ellene soha körözést, a bizonyítékok amik a feljelentésekben említésre kerültek hogy-hogy nem, eltűntek. Egy kicsit gyanús, nem?
Mutatóujjam mellé felemelem a középsőt is. -Hogy hogyan bánik Duke azokkal akik fenyegetést jelenthetnek a pozíciójára nézve? Erik Russel. A csávó a legnagyobb hidegben meg melegben is gyalogos járőrnek van odabaszva az utcára. Aljameló. Csak mert pedzegették, hogy jobb rendőrfőnök lenne, mint Duke koma. - nehezen állom meg, hogy ne köpjek ki a falkatársam említése kapcsán, kit minden lelkiismeretfurdalás nélkül köpök be. Azok után hogy összefeküdt azzal a szőke kurva omega Emily Slorával, azt a minimális tiszteletet is elveszítette a szememben, amit tápláltam irányába.
-Kompromittálót akarsz? Dobj el egy követ az utcán, és háromból egy az esélye, hogy olyan nő lábánál landol akinek becsempészte a lomposát, miközben otthon az asszony neveli a pulyákat. - szánalmasan próbálja titkolni, de a farkasorrot nem csapja be, mikor különböző női parfümöktől illatozva jön be, ami nem a feleségéé. Szegény nő meg tuti baszatlanul fekszik le éjszakánként a párnájába sírva. Mondjuk az ő baja, fasznak marad vele. Biztos a pénz, vagy a hatalom, vagy tudom is én. Igazából leszarom. -Nos, boldog vagy, Collins? Mert vége a gyereknapnak. - csapom le a talpaimat a padlóra, mert a mesedélutánnak részemről vége.
Wake up every morning and tell yourself you're a badass bitch from hell and that no one can f*ck with you, and then don't let anybody to f*ck with you.
Ahogy Pepper kihívóan megemeli a szemöldökét, érzem a nyomást. A levegő egy pillanatra megfagy, mintha arra várna, hogy egyetlen rossz döntés borítson mindent. Tisztában vagyok vele, hogy Pepper nem fog csak úgy visszakozni. Az ösztönei azt súgják, hogy próbálja meg a határait kitolni, és én tisztelem ezt a harci szellemet, de nem hagyom, hogy bármibe belerángasson, ami később visszaütne rám. Az ajánlata egyértelmű: hozzáférést akar valamihez, aminek elvileg nem lenne az övé, cserébe némi információért Duke-kal és a helyi rendőrséggel kapcsolatban. Az elmém gyorsan mérlegeli a helyzetet. Tudom, hogy ha most belemegyek ebbe az alkuba, az nem fog egyszerűen véget érni egy titkos fájl megosztásával. Pepper pontosan az a fajta, aki soha nem áll meg ott, ahol lehetne. Az információkat, amiket most megszerez, bármikor felhasználhatja ellenem vagy mások ellen, és ez olyan játszma, amiből egyáltalán nem szándékozom részt venni. De itt és most, ha túl keményen játszom, azzal azt kockáztatom, hogy teljesen elzárkózik, és elveszítem a lehetőséget, hogy szövetségesként tartsam a közelemben. Jobb opció, mint örök ellenségként tekinteni rá. Ráadásul falkatag és nem kellene, hogy érdekeljen, de nincs szükségem az összetűzésekre. Ahogy Pepper felteszi a maga kis ajánlatát, érzem, hogy a farkasom újra morogni kezd odabent. Nem tetszik neki, hogy ennyire nyíltan próbál alkudozni velem, de én most nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam. Tudom, hogy ebből előnyt kovácsolhatok – nem feltétlenül azt, amire ő számít, de mindenképp hasznot húzhatok belőle. Ha azt hiszi, hogy ezzel sakkban tart, nos, hadd éljen csak a tévedésben. Egy darabig még farkasszemet nézek vele, majd enyhén bólintok. – Rendben. – A hangom hűvös és kimért, nem adok át semmit a gondolataimból. – Hozok neked valamit, ami érdekelhet. – Ezzel lazán hátrébb lépek, és elindulok az irodám felé. Miközben a folyosón haladok, végigjárja az agyam a lehetséges következményeket. Tudom, hogy ezzel egy lépést teszek egy olyan úton, ahol könnyen belekeveredhetek valami sötétebb játékba, de most, ebben a pillanatban, ez még kezelhető. Az az igazság, hogy több előnyt látok ebben, mint hátrányt. Pepper nyilvánvalóan egy olyan játékos, akit jobb, ha az oldalamon tartok, mintsem az ellenségeim között. De tudnom kell, meddig mehetek el, mielőtt én is belegabalyodok a saját hálómba. Az iroda ajtaja halk kattanással nyílik, ahogy belépek. Az asztalomon heverő jegyzeteim között keresgélve előhúzom azt a cetlit, amin a kód szerepel.Talán nem egy teljes hozzáférés a titkosított fájlokhoz, de elég ahhoz, hogy Pepper elhiggye, hogy komolyan veszem az ajánlatát. Ha a teljeset ismerném, akkor nem kérdezgetnék Duke felől. Még mindig én irányítok. És ha szükség lesz rá, bármikor kihátrálhatok. Ahogy kilépek az irodából, a farkasom éber marad, de most egy kis elégedettséget is érzek. Tudom, hogy mit teszek. Ez nem korrupció – ez csak egy játszma, amit el kell játszani, hogy elérjem a célomat. Aztán visszatérek Pepperhez, a cetlit lazán átadom neki. – Itt van, amit akartál. – mondom nyugodtan, és figyelem, hogyan reagál. Nem kell kimondanom, de tudom, hogy érti a szabályokat. Ez egy egyszeri ajánlat, nem több. Ha többre vágyik, azt már neki kell bizonyítania. Aztán hátradőlök, és hagyom, hogy ő tegye meg a következő lépést. -Akkor most te jössz. Nem várok azonnali választ, inkább fejtsd ki. Milyen ügyekkel foglalkozik Duke, amik nem kerülnek napvilágra és vannak-e olyan kapcsolatai és ügyei a rendőrfőnöknek, amikhez nem akarja, hogy mások is hozzáférjenek? Hogyan bánik Duke azokkal, akik megkérdőjelezik a hatalmát vagy a döntéseit? Hallottál már olyasmiről, ami kompromittálhatja Duke-ot? Bármi apró információ érdekel. Továbbra sem az ellenséged vagy a város ellensége vagyok, csak egy valaki, aki szeretne addig rendet tartani itt, amíg itt vagyok. Talán ez a falkádnak sem lenne rossz.
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
User :
Kaynemar
Csüt. 17 Okt. 2024 - 11:20
— Hátrább az agarakkal
Egészen nyugodt és hűvös, ami általában nem szokta jellemezni a relatíve frissen harapott farkasokat, bár azért a fenevadam érzékeli, hogy az övé nem ugrándozik az örömtől a belőlünk sugárzó dominanciától. De leszarom. Élvezettel feszegetem mindenki határait, és ha sikerült átlépnem, hát általában azt még jobban élvezem. Volt ebből már csúnya eset, mint mikor az a semmirekellő Charlie Manx a lábamba vágott egy kicseszett ollót ami minden volt csak nem kellemes, de mégis, az, hogy ezt elő tudtam belőle hozni, valahol már-már perverz örömmel töltött el. És bár most Collinssal egyelőre nem feltétlenül ez a tervem, ami késik az nem múlik.
-Látom nem nagyon érdekel, ha nem te vagy a közönségkedvenc. - húzódik szórakozott, gonosz vigyorra a szám, ahogyan kakaskodik azzal, őt aztán hidegen hagyja, ha Duke utálja. Szeret veszélyesen élni - hiába csak szimpla ember a rendőrfőnök, azért ismer befolyásos személyeket. Ugrálok az idegein, de azért feltétlenül nem akarok keresztbe tenni neki, hiszen csurran-cseppen a meló a helyi rendőrségről is, illetve igencsak jól jön, hogy tudok kutakodni a rendszereikben, még ha nem is érek el mindig mindent, mint ahogyan azt az előbbi ábra is kitűnően szemlélteti.
Amikor közelebb hajol, nem dőlök hátra, nem futamodok vagy ijedek meg tőle, magabiztosan tartom a szemkontaktust vele. Kattognak az agyamban a fogaskerekek, gondolkodom, megéri-e nekem alkut kötni vele. Ami biztos, hogy kutakodnom kell utána is, mindenképp kell pár ütőkártya a kezembe vele szemben, amivel szükség esetén sakkban tudom tartani. Biztosan vannak a múltjában olyan mocskos dolgok, amikkel borsot tudok törni az orra alá, vagy épp kellemetlen szituációba tudom hozni. A szakértelmemmel és az erőforrásaimmal ez nem jelenthet nagy kihívást.
-Oké. Te teljes hozzáférést adsz a titkosított fájlokhoz is anélkül, hogy megkérdeznéd, mit keresek. Én pedig hajlandó vagyok válaszolni mondjuk... három kérdésedre Duke-kal vagy ezzel az inkompetens bagázzsal kapcsolatban. Ötre, ha értelmes lesz az első kettő, nem valami bullshit. -ebből nem engedek, és ez kisugárzásomon is látszik. Kihívóan emelem meg az egyik szemöldökömet, kíváncsian várva, alkudozik-e, vagy belemegy a dologba.
Wake up every morning and tell yourself you're a badass bitch from hell and that no one can f*ck with you, and then don't let anybody to f*ck with you.
Ahogy a nő megmorran, tisztán látom a szándékát. Nem az a típus, aki könnyen megadja magát, és ebből a helyzetből sem fog kihátrálni. Talán azt hiszi, hogy meginogtam, vagy hogy ő van fölényben. Hozzászoktam már az efféle dominanciaharcokhoz, hiszen a seregben is akadtak hasonló helyzetek. De itt és most, ez nem csupán egy versengés a rangokért. Ez inkább egy tánc, ahol a másik fél fel akarja mérni, meddig mehet el. Látszólag nyugodtan figyelem, ahogy felbontja az asztalon heverő gumicukrot és bedob három macit. Egy pillanatra sem reagálok az arcjátékommal, a farkasom azonban egyre éberebb. Az, hogy nem kínál meg, az nem ér meglepetésként. Valójában minden mozdulata arra emlékeztet, hogy ő ezt a területet sajátjának tekinti, és nem érdekli, hogy milyen helyzetben vagyok itt. De nem fogom hagyni, hogy kizökkentsen. Ő megpróbál fölényeskedni, ám a farkasom figyelmeztetően morog a bensőmben – nem kell hagynom, hogy eluralkodjon a helyzeten. - Hát persze, hogy meg tudod oldani magad is, - válaszolom egy halvány mosollyal, miközben lehajolok, és egy újabb adag papírtörlőt dobok a kávéfoltra, amely mostanra egyenletesen terjed az asztalon. – De tudod, néha nem árt, ha az ember spórol egy kis időt magának. - A hangom nyugodt, talán túlságosan is az. Szándékosan tartom így, hogy érezze, nem tud kizökkenteni. Ahogy rápillantok, érzem a benne feszülő erőt, a farkasát, ami minden szándékával a dominanciát akarja éreztetni. De azt is látom, hogy nem bízik bennem – és őszintén, jól teszi. Az efféle bizalom nem jön könnyen, és nem is várom, hogy most kialakuljon. Nekem elég, ha együtt tudunk működni. Ez a helyzet most nem az ellenségek, hanem az alkalmi szövetségesek terepe. - Ami Duke-ot illeti, ha szeretnéd mondd csak meg neki, hogy szimatolok. Nem titkolok semmit. Tudja, hogy itt vagyok, tudja, mi a dolgom. Ha van takargatnivalója, akkor jól teszi ha gyorsabban eldugja. – Nem hajlok meg a fenyegetés előtt. Ha a rendőrfőnök figyel, akkor még jobb is, legalább nem lesznek félreértések. – De... az sem árt, ha van pár trükk a zsebedben, amikor szükség lesz rá. Ki tudja, lehet, hogy segíthetnénk egymásnak. Nem vagyok itt azért, hogy ellenségeket szerezzek. – Kicsit közelebb hajolok, és a szemébe nézek, hagyom, hogy lássa az eltökéltséget a tekintetemben. – Szóval a kérdés nem az, hogy meg tudod-e oldani egyedül. Hanem, hogy megéri-e így megoldani, amikor lehetne egy könnyebb út is. Az ajánlatom ott van, ahogy a farkasom is ott figyel a mélyben, de nem hagyom, hogy Penelope belekényszerítsen abba a hibába, hogy nyíltan megméressem magam vele. Ez a játék most nem a dominanciáról szól – legalábbis nem úgy, ahogy ő gondolja. Én itt hosszú távra játszom, és ha meg kell nyernem egy ellenszenves kollégát az együttműködéshez, hát nem habozok. – Szóval? – kérdezem végül, lazán hátradőlve. – Mit gondolsz, mehetünk közösen is, vagy ragaszkodsz ahhoz, hogy a magad útját járd?
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
User :
Kaynemar
Kedd 27 Aug. 2024 - 16:17
— Hátrább az agarakkal
Utálom az omegákat. Aki nem hiszi, az kérdezze meg a kis ribanc Emily Slorát, hogy mennyire intéztük el szilveszterkor Cameronnal. Ha Ward meg Mason nem toppannak be, elrontva a szórakozásunkat, akkor már lehet, hogy alulról szagolná az ibolyát. De mázlija volt a szőke kurva korcsnak. Mindenesetre nem örülök, hogy Collins most itt liheg a nyakamban - ha van egy kis gógyija, akkor észreveszi magát. Ha már ebben a pozícióban van, az ember feltételezne róla ilyeneket, ám én tudom, hogy nem mindig az kerül befolyásos pozícióba aki megérdemli, hanem az is, aki tudja, melyik seggbe kell tövig benyalni. Még nem döntöttem el, hogy a férfi melyik kategóriába esik.
Farkasom közvetítésével érzékelem, hogy az ő belső négylábúja ideges kissé az ellenséges viselkedés miatt, ám hiába próbálna kakaskodni, nőstény létére a bestiám igen domináns állat, és ezt nem is átall a másik tudomására hozni. Szavaira felhúzom a szemöldökömet. A véleményemre kíváncsi? Ó az bizony karakánul megvan mindenről, ám hogy ebből mit osztok meg vele, azt át kell gondolnom. Aztán elhangzik a másik fele is az ajánlatnak, én pedig csendben maradok, elsőre reflexből elutasítanám, de megfontolandó. Nem kevés időt és pénzt spórolna meg, ha megmondaná a jelszót a titkosított mappához, ugyanakkor sosem bíznék meg benne.
- Most nagyon okosnak képzeled magad, ugye? Miből gondolod, hogy magamtól nem tudom megoldani? - morranok már csak a miheztartás végett is - nem csaphatok le egyből az ajánlatra mint gyöngytyúk a takonyra. Akár költőinek is felfoghatta a kérdést, nem feltétlenül várok rá választ, azt viszont érzékeltetni akartam vele, hogy én bizony nem fogok úgy táncolni ahogy ő fütyül, nem az ő játékszabályai szerint fogunk itt játszani.
-Mivel kapcsolatban érdekelne a véleményem? - kérdezek vissza, továbbra sem túl barátságos hangnemben, de a kaput azért egyelőre még nyitva hagyom, hogy akár bizonyos mértékű kollaborációról szó lehet. Eléggé sürgős, hogy minél előbb a markomban tartsam azt a démonfajzatot, bár nagyon nem fűlik hozzá a fogam, hogy egy undorító korcs omegával kelljen ehhez szövetkeznem. Amíg várok a válaszra, felbontom Hogyishívják közrendőr asztalon hagyott gumicukrát, és hármat be is dobok a számba a színes kis macikból. Collins-t természetesen eszemben sincs megkínálni. - Miből gondolod, hogy nem kottyintom el Duke komának, hogy utána szimatolsz? -
Wake up every morning and tell yourself you're a badass bitch from hell and that no one can f*ck with you, and then don't let anybody to f*ck with you.
Láttam és tapasztaltam is nagyobb ellenállást, mint amit mostanában az egész városban érzékeltem, de leginkább a rendőrségen. Abban biztos voltam, hogy itt nem csak hogy egyesek beavatottak voltak, de még hozzám hasonlókat is alkalmaztak. Már egy ideje megfordult a fejemben a tény, hogy a természetfeletti mégsem akkora nagy titok, mint amilyennek az tűnik és a választ ebben a városban leltem meg. Nem mintha ettől kiváltságosabbnak éreztem magam, mert jobban oda kellett figyelnem a saját erőmre, hogy ne szegjek semmi törvényt, ami pedig a hangulatingadozásokat illeti, kicsit sem könnyítette meg a munkámat. Arra azonban aligha számítottam, hogy majd egy kolléga ki hasonszőrű hozzám fogja feszegetni a tűrőképességem. Nem egészen értettem a szándékait, de a pillantásából levágtam, hogy nem csak kívülállónak tart, de le is néz. Azt már hamar megtapasztaltam, hogy némelyek különbnek tartják magukat, mert eleve ebbe születtek. Én azonban nem szerettem az ilyesmi egyenlőtlenségeket, főleg akkor nem ha egy külsős kolléga igyekezett aláásni az annyira törékeny tekintélyem. Momentán nem érdekelt mi van Duke háza táján, miért nem tart rendet az ide bedolgozók között is, de azt hiszem a túlzott önállóság az oka. Vannak azok, akik egyszerűen kezelhetetlenek. Hogy ez mennyire a személyes nyomorúságuk, az addig nem érdekelt, amíg nem rajtam kezdték köszörülni a nyelvüket. Micsoda oltás, csak gratulálni tudok hozzá. Ez eddig inkább csak bosszantott, az jobban zavart, hogy a kávémnak annyi, mert ettől vártam a megváltást. A bennem eddig feszülten fészkelődő farkas egyre bosszúsabban morgott és mondta volna a magáét neki, szívesen megmutatta volna, hogy ki a főnök, de hogy ne hagyjam kiteljesedni, inkább fogtam egy zsepis dobozt az egyik asztalról és a kávé tócsájára dobtam, hogy felszívja. Majd még egyet. El akartam terelni a figyelmemet, lassan mélyeket szívni a levegőből. Idebent nem szállhat el az agyam. - Az most mindegy, pontosan mi miatt vagyok itt, a véleményed érdekel. – nem kötöttem az orrára az ittlétem eredeti okát, hogy a sereg áthelyezett, inkább koncentráltam a kérdéses ügyre. Az már feltűnt, hogy nem egészen megszokott módon mennek itt a dolgok. A kérdés igazából annyi volt, mivel lehet megfogni a rendőrfőnököt. Ha pedig stratégiai hadviselés, hát nem szembe szerettem volna menni a kollégáimnak, hanem együttműködésre bírni őket. Ennek a pszichológiája sokkal gyümölcsözőbbnek bizonyult mindig, mint előásni a bárdot és ész nélkül a másiknak menni. - Ki tudja lehet adhatok hozzáférést is ahhoz, amit annyira keresel. – ha azt hiszi, nem szúrtam ki miben mesterkedik, akkor rosszul mérte fel a terepet. Nem most jöttem le a falvédőről és nem egy csapattal volt már dolgom, hogy koordináljam mindenféle ellenállással számolva. Kettőnk közül ő volt jobban rászorulva a segítségre és ha nem hülye fontolóra veszi azt.
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
User :
Kaynemar
Pént. 24 Május 2024 - 12:51
— Hátrább az agarakkal
Egyelőre nem láttam még annyit ebből a díszpintyből, hogy meg tudjam állapítani, hogy melyikünk jelenlétét utálják jobban itt az őrsön. Pontosan tudom, hogy nem szoktak nekem sem örülni, mikor betrappolok, vannak olyanok, akik ilyenkor jönnek rá, hogy sürgős dolguk van terepen, az irattárban, vagy épp rájuk jön a szapora, és eltűnnek akár órákra, bízva abban, hogy mikor visszaérnek, én már nem leszek itt. Hogy ez zavar-e? Ó dehogy, a legkevésbé sem, inkább szórakoztat a sok puhapöcs akikkel ez a hely tele van. Duke se lát szívesen, de mivel néha hajlandó vagyok neki is besegíteni - megfelelő honoráriumért természetesen -, és tudja, hogy kurva jó vagyok a szakmában, így elvisel, bár észrevettem, hogy ő sem szívesen időzik a társaságomban. Sebaj, nem barátkozni jöttem én ide.
Már csak ezért is kérem ki minden szívbaj nélkül azt magamnak, amikor a székem beleütközik az omegába, amikor viszont felvihog, először felvonom a szemöldökeimet, majd bosszúsan húzom össze. Mégis mi a faszt képzel magáról, hogy kiröhög? Nem túl jó kezdés, Collins. -Ó pardon, nem gondoltam, hogy a vizsgálói hatásköröd az irodabútorok helyzetére is kiterjed. - csak idegesen morgok a replikájára, de aztán nem igazán óhajtok tovább foglalkozni vele, felőlem fel is fordulhat. Visszafordítom a székemet a géppel szembe, és a korábban elérni próbált mappánál teszek egy-két kísérletet, hogy feltörjem a jelszót - egyelőre nem sok sikerrel. Fel kell hívnom a hacker haveromat ha ez így folytatódik, kár hogy nem nagyon bízok benne, hogy nem kottyintja el másnak az infókat, mi után is kutatok. Egyelőre megküzdök vele én.
Nagyot sóhajtok, mikor a férfi nem akar elmenni a közelemből, sőt még csevegni is akar. Szememet forgatva fordítom ki megint a széket miután a tálcára lerakom amit eddig néztem. Kicsit lejjebb csúszok, és ismét feldobom az asztalra a lábamat. Ha már dolgozni nem hagy, legalább helyezzem magam kényelembe, nem? -Nem azért helyeztek ide, hogy az ilyeneket kiderítsd? Most végezzem el helyetted a munkádat? - vigyorgok rá gúnyosan, két kezemmet a tarkómra téve dőlve jobban hátra a széken. Nem mondanám, hogy sajnálom amiért meghallotta amit a rendőrfőnökről mondtam, de az fix, hogy nem fogom megkönnyíteni a dolgát. Abból nekem mi a haszon?
Wake up every morning and tell yourself you're a badass bitch from hell and that no one can f*ck with you, and then don't let anybody to f*ck with you.
Nevetséges, ami néha itt megy rendvédelem címén. Minél több napja voltam ebben a városban és minél több időt töltöttem el a helyi zsaruk társaságában, annál viilágosabbá vált számomra, hogy itt mindenki szó szerint a főnöktől függött. Akkor is, ha meg kellett makkanni, akkor is, ha tenni kellett valamit. Itt olyat, hogy önálló munkavégzés ritkán láttam vagy még azok a delikvensdek nem keveredtek a szemem elé, akik tényleg tisztességesen végezték a munkájukat. Ilyen kivételek is biztosan akadtak itt, de még velük nem adódott dolgom. Persze, ha a munka el van végezve, akkor nincs ott semmi látnivaló. Nem úgy ezeknél a mihasznáknál. Ahogy kiordítoztam magam az épp problémás alannyal, elpárolgott az általa generált stressz. Ha nem kellene ezekkel foglalatoskodnom, akkor haladhatnék a saját dolgaimmal is. Néha úgy éreztem, ezt az egész rendszert meg kellene reformálni, de legalább normálisan töltötték volna ki az űrlapokat, nem pedig úgy ahogy. A hiányzó adatok nem fogják beírni magukat sehová. Megtámaszkodtam az automatán, ahogy beütöttem a kávét és bedobáltam az aprót. Eltűnődtem a gondolataimban, miközben hallgattam a gép felzúgó monton hangját és egy ütemet doboltam mutatóujjammal a gép felületén. Nem akartam ma már több szabálytalanságot látni, így is be kell kérnem az összes fellelhető baleseti jegyzőkönyvet, mert az utolsó három is hibásan volt töltve, ki tudja a korábbiak milyen állapotban porosodnak az irattárban. Jobb lett volna csak hesszelni a kocsiban vagy kényelmesen hátradőlni az irodámban, de nem az a tétlenkedő fajta alak voltam sohasem. A kávét kortyolva indultam el vissza az asztalok felé további olvasgatnivaló után nézve. Legalábbis szerettem volna, ha nem lökik nekem a széket. A tengelyem körül akár hétszer is megpördölhettem volna, akkor is meglepett az elém tárulkozó kép a nővel, aki valami olyat kért ki magának, amiről nem is én tehettem. Nem bírtam figyelmen kívül hagyni a folyamatosan növekvő frusztrációt az irányából, farkasom elégedetlenül végta magát visszamorranósba, nekem pedig vennem kellett egy nagy levegőt mielőtt még megszólalhattam volna. Olyan megvetést éreztem felőle ebben a pillanatban. A kérdésére mégsem zsigeri bosszússág és visszavágás szabadult fel belőlem, hanem a nevetés. Most egy ilyen szituációt miért ne röhögjek ki? - Te lökted el a széket. - nem láttam még őt itt és egyébként is szükségét éreztem rávilágítani, hogy fordítva ül a lovon. Kelletlenül is végignéztem gyorsan magamon, hogy a kávé mégis hova löttyent meg, ami szerencsétlenül pecsételte le a papírt a kezemben. Elégedetlenül húztam el végül a számat magamnak is időt nyerve inkább azon bosszankodva, hogy ezt is meg kell szárítani, mint felelni a felhívásra. Már hallottam hírét, hogy a helyi zsarukhoz külsősök is járnak be és egynémelyikük elég karótnyelt. Lehet ő lenne az? Egy valami csak nem akarta elkerülni a figyelmem. - De maradjunk a kaptafánál. Duke megkenhető?
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
User :
Kaynemar
Szomb. 18 Május 2024 - 17:29
— Hátrább az agarakkal
Meglehetősen rühellek bejönni a rendőrőrsre, de néha muszáj, amikor valamelyik folyamatban lévő ügyemhez zsaru infó kell. Tele van inkompetens barmokkal, akik zajosak, izzadtságszagúak vagy épp olyan büdös a pofájuk mint a svédek undorító sózott heringje. Erős a gyomrom de mikor valaki az orrom alá tolta pár éve, sugárban hánytam le a ruháját és még csak bűntudatot se éreztem utána. Ő viszont persze kikérte magának, de mondtam neki hogy baszódjon meg, fasznak kellett azt a szart mutogatnia, mikor tudta nagyon jól, hogy a farkasorr érzékenyebb az emberinél. Hát megszívta.
Ahogy az is, akivel most odabent az egyik irodában ordítozik Rose Harbor legújabb üdvöskéje de úgy, hogy zeng a fél emelet. Körbenézek, látom hogy vannak akik fosnak Collinstól, kerülik mint a pestist nehogy rosszat írjon vagy mondjon róluk a góréknak. Nekem nem tud ártani, én rendőrségi berkeken kívül melózom, bár egyébként sem tojnám össze magam tőle. Csak egy korcs omega akit ideküldtek aztán azt hiszi ő itt most az atyaúristen. Duke-al még azért meg kell majd vívnia ezért a posztért, mert a rendőrfőnök is igencsak szereti rövid pórázon tartani az embereit.
Na mindegy, engem ez a kis műsor szórakoztat, ahogyan az irodaajtótól nem messze ücsörgök az egyik terepen lévő zsernyák helyén, bakancsos lábamat feldobva az asztalra, teleszotyizva a fogalmamsinshogyhívják székét, iratait meg kicsit körbe a padlót. Nem tud érdekelni a kupi, ahogy az se hat meg, hogy halálsápadtan kijön a delikvens, majd utána nem sokkal az egyenruhás díszpinty is. Komolyan, ha eddig azt hittem hogy a rendőr gúnya a nevetséges, hát most újra kell gondolnom ezt a véleményemet. Többek közt ezért is maradtam a magánhekus szakmánál, nem kell nekem az ilyen szarság.
Elsétál mögöttem a konyha felé, farkasom barátságtalanul morog az övére, ahogy én se, ő se szereti a kívülállókat, akik ráadásul még csak nem is tisztavérűek. Figyelmet azonban nem fordítok rá, így hogy vége a műsornak, inkább újra a földre csattintom a talpaimat, és a gépben kezdek el pötyögni. Kicsit ez most saját szakállra, azután a pöcsfej démon után nyomozgatok - nem véletlen használom más gépét mint azt, amit ilyenkor adni szoktak. Találok egy érdekesnek tűnő mappát, de nem tudom megnyitni, zárolva van.
-Ó, hogy fene essen abba a kicseszett megkenhető Duke-ba. -morgolódok az orrom alatt, majd ingerülten lököm hátra az irodaszéket, pont neki valakinek, amitől így a szék visszaütközik a lábamnak. -Vak vagy?! Figyelj már oda! - csattanok fel, és hátrafordulok, ki volt ilyen szerencsétlen. Hát persze hogy Collins, hogy volt ez katona ilyen képességekkel? Manapság már mindenki bekerülhet a seregbe? Meg se fordul a fejemben, hogy az egész az én hibám, ő jött túl közel hozzám a konyhából kifelé, ha pedig még a kávéját is magára löttyintette, akkor még egy gunyoros és kárörvendő vigyor is a képemre kúszik.