Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 1 Bot

Levana Moon


A legtöbb felhasználó (186 fő) Szomb. 21 Szept. 2024 - 21:56-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


When in New York

Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet EmptyVeronica Duke
Tegnap 21:13-kor


Elysian FRPG

Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet EmptyAdmin
Tegnap 16:34-kor


Patience is not my best virtue

Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet EmptyAdmin
Szer. 13 Nov. 2024 - 9:09


Uborkaszezon uborka nélkül

Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet EmptyAida Burgess
Kedd 12 Nov. 2024 - 16:14


Interjú a farkassal

Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet EmptyJamie Heavenford
Hétf. 11 Nov. 2024 - 17:01


Calories don't count on weekends?

Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet EmptyLogan Kincaide
Hétf. 11 Nov. 2024 - 16:54


Megmondtam, hogy megmondtam

Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet EmptyLogan Kincaide
Hétf. 11 Nov. 2024 - 16:53


another mess. Archie&Lodie

Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet EmptyElodie Rhodes
Vas. 10 Nov. 2024 - 13:54

Megosztás
 
Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet
Minden mágia megköveteli a maga árát.
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásRúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet EmptyKedd 26 Szept. 2023 - 12:46

Véget ért a játék
Archíválásra került
Moderator
A staff
Moderator
Elõtörténet :
Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet B33f683b8dda320cc683c9db3762a601aa3d7083
az élet írja
Titulus :
Elfogadó szép üzenet
Kapcsolatban :
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet Dad5623e64ffe52e1fd958cd231591bec5d62aeb
User :
staff

Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet Empty
TémanyitásRúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet EmptyKedd 26 Szept. 2023 - 12:44






- Ó, fogd be végre! - ma már sokadjára csapok a karjára és nem mellé, mert a hirtelen huppanástól nem feltétlenül tudtam kiszámítani a legyintés irányát és még a világ is pördült egyet a sok mozdulattól egyszerre. Jól vagyok, hamar helyrezökkenek és megtámaszkodva Rodon lemászok róla, hogy felállva, mintha csak porba fetrengtem volna leporoljam magam. Ösztnös mozdulat, ráncokra, porra, csakhogy engem ezekl általában hidegen hagynak, a zavar azonban annyira erősen égette vörösen az arcom, lassan a tűzoltókat visszahívhattuk volna, mert kigyulladok.
- Ő nem a lovagom, csak a... lakótársam - megrántom a vállam. Igazából én vagyok a lakásfoglalója, akinek egyszer kellett feltenni a kérdést és immár egy jó ideje nem tudta kitenni a szűröm, na, nem mintha annyira éreztette volna, zavarná, hogy a kanapéján dekkolok. Rendes srác, szaladgálhatna belőle több a városban. - Megoldom. - Már el is terveztem, hogy belököm a kocsijába, elveszem a kulcsot és annyira letekerem az ablakot, kapjon levegőt. Igen, így tuti nem kellene cipelnem, vagy... vezethetnék. Ha elég jól odafigyelek és nem akad bele a lábam a gázpedálba, elcsoroghatunk a lakásig és ott... ott kitalálom, hogyan tovább.
- Látod, ez egy zseniális ötlet! - csapom össze a két kezem, mikor a kerti slaghoz megy. - Kár, hogy előbb fagyna meg, mint józanodna ki tőle. - ráteszem a kezem a csapon nyugvó kezére és szépen lefejtem onnan. - Mindjárt szerzek neki egy kis vizet, aztán elindulunk.
Így is lesz, habár a végén mégis muszáj vagyok meglocsolni az arcát, meg kicsit meg is pofozgatom, hogy a lábait képes legyen valamennyire használni.
- Te sem vagy egy pehelysúly - nyögöm karjával a vállamon, miközben a derekánál ölelem, elől másik karommal a mellkasát támasztom nehogy előre bukjon az aszfalton. A végén elvetem a kocsiba zárás gondolatát, helyette beülök a volán mögé. Jogsim nincs, de valamennyire értek a vezetéshez, annyira, hogy elguruljunk egy darabon legalább, biztosan.
- Veled sosem lehet unatkozni - köszönök el ki tudja, mennyivel a hazatérés előtt, mikor még ott állunk a házibuli előtt a verandán Roddal - Mindenképp összefutunk még kölyök - cukkolom a megnevezéssel, no, meg... emlékeztetem magam, mennyire az. Azért odahajolok hozzá, hogy az arcára nyomjak egy puszit. - Vigyázz magadra! - Ezek után összeszedem ZeKe-t és ténylegesen megtesszük a magunk kis távját. A lakásban lelököm a kanapéra úgy, ahogy van, hadd aludjon reggelig.

words ❖ youtube ❖ note: xx




“I'm not crazy.”
Ha mindig a legkedvezőbb pillanatra várna, soha nem tudna továbbmenni: szüksége van egy kis őrültségre, hogy megtegye a következő lépést.
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"
Skye V. Stokes
Koven nélküli boszorkány
Skye V. Stokes
Elõtörténet :
Play by :
Amber Heard
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn


Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet Empty
TémanyitásRúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet EmptyHétf. 25 Szept. 2023 - 15:37


To: Skye V. Stokes




Éppen az üveget emelem a számhoz, amikor kijelenti, bármennyire is nem akar még a haverja hazamenni, mégis ezt kéne tennie. Mivel épp vodkával van tele a képem, csak bólogatok, hogy megértem, tényleg eléggé úgy tűnt, szétcsapta magát - pedig még fiatal az éjszaka. Amatőr. Skye következő szavaira értetlenül pislogok párat és ráncolom össze a homlokomat. -Ezt hogy érted? Azt hittem elég stabil bázisod van itt a városban meg minden. Most jöttem rá, hogy egy csomót nem tudok még rólad. - a megszólalásom eleje kicsit talán komolyabbnak tűnt, de a végét elnevetem, ne érezze úgy, hogy mindenképp beszélnie kéne, vagy épp azt, hogy lelkizni akarok - mint említettem, én nem ez a típus vagyok. Főleg nem ittasan, egy házibuli kellős közepén.
Játékosan lököm meg a megjegyzésére, és kifejezetten örülök, hogy nem süppedt bele valami lelki maszlag mocsarába, nem én lennék a megfelelő ember ezt kivesézni, biztos vannak barátnői, akivel ezt meg tudja tárgyalni. Nem pizsiben alszom. A többit pedig a fantáziádra bízom. - kacsintok rá, ismét kacér szemtelenséget csempészve a hangomba, de hát mit tehetnék, azt hiszem javíthatatlan vagyok.
-Én még bent körbenéze...- csak eddig jutok a válaszommal, mert Skye hirtelen az ölemben köt ki, a maradék 2-3 korty vodkát tartalmazó üveg kiesik a kezemből, ahogy a tenyereimet az oldalára meg vállára helyezem, le ne pottyanjon. -Nocsak, ezek után hiába tagadod, hogy belém estél, kedves Skye. - vigyorgok rá, aztán én is vele nevetek, és ha nem megy neki egyedül, akkor talpra állítom, aztán én is kimászok a hintaágyból, és nagyot nyújtózok. 
-Biztos ne segítsek hazacipelni a lovagodat? - kérdezem tőle, miközben egymás mellett indulunk el befelé - Zeke nem jutott be a házba, jelenleg fejjel előre be van borulva a tuják közé, ide hallom a hortyogását. Szarul néz ki, vannak kétségeim, hogy Skye boldogul vele. Ha haza nem is kísérem őket, legalább annyiban hozzájárulok a küldetés sikeréhez, hogy a kerti slagot megnyitva fellocsolom a srácot, a hideg víz magához téríti. 
-Egy élmény volt Skye, mint mindig. Ha gondolod, majd legközelebb már bulin kívül is összefuthatunk. Nyugi nem randi - csak ha te is akarod. - vigyorgok rá a szokásos stílusomban mikor eljön a búcsúzás ideje, majd mindketten saját utunkra indulunk hogy folytassuk az estét. Ki igy - ki úgy.



I know the rules but rules do not know me
Other people will call me rebel, but I just feel I'm living my life and doing what I want to do. Life is a game with rules. Learn to break them.
Rodrigo Domínguez
Alakváltó
Rodrigo Domínguez
Elõtörténet :
Titulus :
Harmadéves gimnazista
Karakter idézet :
“Az életet élvezni kell, és majd megtervezi önmagát."

Play by :
Jake T. Austin
༄ ༄ ༄ :
Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet Tumblr_inline_p3qjyke7U11tokatx_400
༄ ༄ ༄
Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet 94217732f63477efd54eaa48cc7a6bfc
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet Empty
TémanyitásRúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet EmptyVas. 24 Szept. 2023 - 15:38






- Láttad - utánzom az előbbi mozdulatát annak a bolondnak, miközben összeszedem magam a fura jelenet után. Vetek még néhány bizonytalan pillantást ZeKe irányába, mielőtt elengedném a dolgot. Legalábbis egyelőre, mert ezek után biztos, hogy nemhogy vezetni nem fog tudni, még támogatni is nekem kell. Erre muszáj ismét innom, csak nem olyan köszöntő félét.
- Vigyázz, mert a végén mást is érnek csapások - belenézek egyenesen Rod szemébe és tulajdonképpen mondhatjuk úgy, őszintén beszélek, mert tényleg így van, maximum nem neki szánom. Ezért sem ütöm meg, inkább visszahelyezkedem a hintaszékbe a maradék nyúlfarknyi italommal.
- Talán mégis haza kellene vinnem - dobom fel hangosan a dolgot, de csak magamnak szánom a felvetést. Nincs kedvem elindulni még, ellenben pontosan tudom, milyen, ha az amúgyis kattosra részegedett haverod hagyod tovább kószálni.
- Ilyenkor esik le, milyen **ar érzés valakinek az otthonáról beszélni, miközben nekem egy sincs, egy se. Irigyellek titeket. - magam elé meredve szaladnak ki számon a szavak. - Nem is tudom már, mióta nincs egyetlen fix pont az életemben. - sűrűn pislogva eszmélek fel. Gyorsan elmosolyodom, mintha minden rendben lenne. - De nem számít. A vándor lét is egy életstílus, nekem legalább senki nem szól bele, mikorra esem be az ajtón. Jut eszembe, neked mikor lövik a pizsit? - direkt váltok át cukkolásra, addig is háttérbe szorul előbbi kis merengésem.
A hajam teljesen offos lett, össze vissza áll, pláne, hogy bele is túrtam és így a maradék tartásának is annyi lett. Az egész előre hullik minden irányból, mikor előre hajtom a fejem, úgyhogy kell mindkét kezem, amivel visszaparancsolom őket az arcomból.
- Meguntam ezt a bulit - mondom ki csak így egyszerűen - Tényleg összeszedem ZeKe-t és hazamegyünk. Te még maradsz? - maradt még ugyan kb. 2dl a vodkásüvegben, de már nem sokáig, mert egyben megiszom, aztán szimplán hagyom legurulni az üveget az ágyról a fal mellé. Állnék talpra, meg is van a dolog, aztán a következő pillanatban eldőlök, mert össze akad a két lábam. Rod ölében kötök ki, vagyis gondolom, az övében, mert más nem ült a hintaágyon velünk, a hajamtól azonban semmit sem látok. Cserébe csak úgy rázkódom a nevetőgörcstől, ami el akar uralkodni rajtam.

words ❖ youtube ❖ note: xx




“I'm not crazy.”
Ha mindig a legkedvezőbb pillanatra várna, soha nem tudna továbbmenni: szüksége van egy kis őrültségre, hogy megtegye a következő lépést.
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"
Skye V. Stokes
Koven nélküli boszorkány
Skye V. Stokes
Elõtörténet :
Play by :
Amber Heard
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn


Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet Empty
TémanyitásRúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet EmptyVas. 24 Szept. 2023 - 11:49


To: Skye V. Stokes




Skye akár el is borzadhatna attól, amit mesélek a haverom és Sora taxijának esetéről, de ehelyett nevetni kezd - szimpatikus vonás nála, hogy nem kezd el kényeskedve fujjogni. Mármint...persze kiakad, de nem állt neki itt visongani, mondjuk akkor tuti abban a szent minutumban hagytam volna itt, azt nem igazán tudom elviselni. Sonjánál is néha nagyon ökölbe kell szorítani még a lábujjaimat is, amikor belekezd a drámázásba. Talán dobnom kéne, most már eleget bohóckodtam, szép csajok még mindig tömkelegével vannak a városban, és ágytornából sincs hiányom, így különösebb indokot nem tudnék mondani, miért vagyok még mindig "együtt" vele. Na mindegy, kitalálom mi legyen ezzel a barátnőzéssel, most fontosabb dolgom van - inni és szivatni Skye-t a haverjával.
-Ott a tied, az enyémből ugyan nem adok. - jelentem ki határozottan, majd röhögve húzom a lánytól a lehető legtávolabb az üvegemet. Az én piámat ugyan nem fogja a csávó képére önteni fertőtlenítés gyanánt, az egyszer tuti ziher, azért a jófejségnek is van egy határa, meg minden. Nagyot kortyolva az üvegből figyelem a lejátszódó jelenetet, Skye-ból megjelenik a gondoskodó barát, de Zeke kicsit máshogy gondolja, egy percen belül pedig el is csámpázik valahova - valószínűleg még inni vagy cuccozni, vagy tudom is én.
-Mókás srác. Szóval...harci cica vagy? Mondjuk tény, úgy kezdted a ma estét is, hogy tökön nyomtál, szóval...lehet benne valami. - nevetek fel, miközben Skye felé fordítom a fejem miután a haverja távozóra fogta. -Ha túlságosan szétcsapja magát és segíteni kell hazavinni szólj, de előre szólok... - közelebb hajolok hozzá, kockáztatva a pofátlanságomért járó orrbanyomást  a segítségnyújtásért díjat számolok fel. - szemtelenül rákacsintok, visszaegyenesedem, ha esetlegesen próbálna megütni, akkor pedig természetfeletti reflexeimet kihasználva hajolok el tőle.



I know the rules but rules do not know me
Other people will call me rebel, but I just feel I'm living my life and doing what I want to do. Life is a game with rules. Learn to break them.
Rodrigo Domínguez
Alakváltó
Rodrigo Domínguez
Elõtörténet :
Titulus :
Harmadéves gimnazista
Karakter idézet :
“Az életet élvezni kell, és majd megtervezi önmagát."

Play by :
Jake T. Austin
༄ ༄ ༄ :
Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet Tumblr_inline_p3qjyke7U11tokatx_400
༄ ༄ ༄
Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet 94217732f63477efd54eaa48cc7a6bfc
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet Empty
TémanyitásRúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet EmptyKedd 12 Szept. 2023 - 10:30






 - Juj, ne folytasd!- elfog a nevetőgörcs, rázkódom ültömben hangosan hahotázva az előttem felvillanó durva, de vicces jeleneten. - Komolyan kiverte a kocsiban? Úgy vágtam volna kifelé az ajtón... de... ez nagyon komoly... - nevetek, szívből és majd' megfulladok, mert továbbra is bizarr belegondolni, milyen is lehetett az egész szituáció. A csaj jól reagálta le, nem csodálom, hogy azóta tabu a kocsija, a közelébe se engednem Rod egyik haverját se, ha az ég a földdel összeszakadna akkor se. Basszus, rárántott előttük ez mennyire... fúj! Ezen nem lehet csak röhögni, komolyan.
 Alig kezdünk el beszélgetni a szamárról, az óbégatva megjelenik a verandán és nem tehetek mást, mint elbújok előle, mert nincs kedvem a hülyeségeit hallgatni. Igen, van benne anyag, talán mindkettő, bár ő inkább alkoholos típus csak. Azért jobbnak tűnt elkerülni őt, de Rod természetesen teljesen máshogy gondolja. Felhúzom a lábam és megrugom, nem túl erősen, csak, hogy érezze a törődést a belső combjára súlytva le bakancsom sarkával. Ezért még kapni fogsz! Még nem húzom le teljesen arcom elől a takarót, de megállapítom, hogy milyen hülye, dohos szaga van és már csak ezért is leengedem.
- Lehet, hogy eltört az orrom - ZeKe felül, orrát fogja, de nem dől belőle a vér, szóval egyben maradt neki, azért én mégis lecsúszom a hintaágyról, mellé térdelek és megnézem, mi van vele.
- Francokat, csak lejött a bőr - rácsapok a vállára, mert már nevet a hülyéje és meg még megijedtem, hogy tényleg valami baja lett. - Rod, add ide a vodkát. - nem kérek, szólok, és ajánlom, hogy ne játssza a süketet, mert kap még egyet a másik lábát célozva is. - Igyál. - ez már a mellettem ülőnek szól, aki még mindig az orrát tapogatj.
- Úriember, hol? - túljátsszva, keresve nézek körbe - Egyet se látok, csak pár nagyra nőtt gyereket.
Talpra állítom a nagyfiút, aki imbolyogva áll meg a lábán. - Gyere, vigyünk téged szépen haza, mit szólsz hozzá?
- Nem akarok még menni, maradjunk még - elnyújtja az utolsó szót, tényleg gyereket hoztam magammal bulizni. - Látod? Már nem is fáj. - széttárja a karját.
- De fog, ha azt nem adod nekem nagyon gyorsan vissza - kikapom a kezéből a vodkás üveget.
- Vigyázz vele, igazi harci cica - mondja Rodnak, egyik kezét felemelve karmolást is imitál, aztán megfordul és ismét botladozva, bizonytalanul, de megindul. Számra harapva figyelem, mit művel, mígnem belekapszkodik két ismerőse nyakába és valamit vadul magyarázni kezd.
Visszaülök Rod mellé, meghúzom úgy istenesen az üveget, több kortyot is benyakalva belőle.
- Igen, ő ZeKe az ideiglenes lakótársam - üveget tartó kezemmel intek a veranda másik végén álló bohóc felé.

words ❖ youtube ❖ note: xx




“I'm not crazy.”
Ha mindig a legkedvezőbb pillanatra várna, soha nem tudna továbbmenni: szüksége van egy kis őrültségre, hogy megtegye a következő lépést.
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"
Skye V. Stokes
Koven nélküli boszorkány
Skye V. Stokes
Elõtörténet :
Play by :
Amber Heard
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn


Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet Empty
TémanyitásRúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet EmptyCsüt. 7 Szept. 2023 - 12:31


To: Skye V. Stokes




Elhúzom a számat arra amit Skye mond a férfiakról. Persze azzal tisztában voltam, hogy elég sokan vannak akik nem tudják, hogyan kell viselkedni a nőkkel. Nem mondom, hogy 16 évesen én annyira szakértő lennék és sosem követtem volna el akár tiszteletlennek is elkönyvelhető dolgot a szebbik nemmel, de azért van egy határ, ami nem szeretek, és nem is szoktam átlépni, nem élek vissza a helyzettel. Adtam én már taslit havernak is, aki ilyenre készült, szóval az ismeretségi körömben tudják, hogy nálam ez nem vicc. 
-Ó, én javíthatatlan vagyok, te is tudod. - kacsintok rá, poénnal ütve el a dolog esetleges komoly élét, nem akarok én itt nekiállni lelkizni vagy ilyesmi, távol áll tőlem az ilyesmi. Áttérünk inkább a kis trióra, akikről, vagyis hát egy ominózus tagjáról kicsit sztorizok is Skye-nak, bár ahogy arra számítottam, nincs annyira elájulva tőle, de azok után, amit az imént megtudtam, talán ez nem is annyira meglepő.
-Hát...nem. Ha mindenképp tudni szeretnéd, elkezdte hm... hogy is mondjam szépen...tutujgatni a jancsit, ha érted mire gondolok. Szerencsére még a happy finish előtt ki lett penderítve a kocsiból. - felröhögök, mint mindig, amikor ez a sztori eszembe jut. Sora szinte majd' felrobbant a dühtől, én pedig az idő alatt próbáltam visszafogni a nevetést, nem akartam én mindenáron olajat önteni a tűzre, ismerem én, milyen amikor dühös.
Csak hümmögök mikor Zeke-ről beszél, bár vannak kétségeim, de ha Skye azt mondja oké lesz az út haza vele, akkor én nem fogok nekiállni vele vitatkozni, elég nagy már ahhoz, hogy meg tudjon hozni döntéseket. Odakapom a fejem, ahogy megjelenik az emlegetett szamár, és elvigyorodom a szöszi szavaira, majd mikor azt mondja, ő itt sincs, ördögi csillanás jelenik meg a szemeimben, bár ezt ő nem láthatja, hiszen szinte teljesen a pokróc alá bújt a srác elől, aki eljátssza a hattyú halálát, én pedig nem átallom ki is nevetni emiatt.
Már-már indulna befelé, ám én ekkor két ujjal füttyentek egyet, és utána kiáltok. -Hé Zeke! Nézd csak kit találtam neked. Utánad sírt szegény, gyere vigasztald meg. - ezzel a mozdulattal lerántom a pokrócot Skye-ról, akitől valószínűleg bezsebelek pár csúnya nézést, de egyszerűen nem bírtam ki, annyira adta magát a szituáció, hát ezt nem lehetett kihagyni. Zeke szinte szökdécselve fut felénk, bár egyszer megbotlik a saját lábában, valamilyen csoda folytán sikerül talpon maradnia, egészen az utolsó pillanatig, amikor is a hinta előtt lecsókolja a földet. 
-Látod Skye? Fejet hajtanak előtted, ilyen úriembert még nem hordott a hátán a föld. - vigyorgok rá, aztán a nevetés ismét utat tör magának, csak úgy zeng az udvar. 



I know the rules but rules do not know me
Other people will call me rebel, but I just feel I'm living my life and doing what I want to do. Life is a game with rules. Learn to break them.
Rodrigo Domínguez
Alakváltó
Rodrigo Domínguez
Elõtörténet :
Titulus :
Harmadéves gimnazista
Karakter idézet :
“Az életet élvezni kell, és majd megtervezi önmagát."

Play by :
Jake T. Austin
༄ ༄ ༄ :
Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet Tumblr_inline_p3qjyke7U11tokatx_400
༄ ༄ ༄
Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet 94217732f63477efd54eaa48cc7a6bfc
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet Empty
TémanyitásRúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet EmptyPént. 1 Szept. 2023 - 9:02








- Nem egy pasi, hanem az összes, akikkel valaha találkoztam, nagyjából - foglalom össze, aztán helyesbítek is, hogy a jelenlévő személy természetesen a kivételt képezi. De tényleg, Rod más, a maga kamaszos pimasz módján rendes arc, nincsenek hátsószándékai, nem él vissza a helyzetekkel és nem keveri úgy a **art az életnek nevezett pöcegödörben, hogy bármikor megüthesse a bokáját. - De ígérd meg, te sosem változol meg, oké? Én így csíplek, maradj... normális. - mutatóujjammal rá mutatok, igyekszem komoly arcot vágni, mert szeretném, ha így lenne. Ne kanyarodjon el rossz irányba, és itt nem a bulikat vagy a csajozást értem, azokkal alapból nincs bajom, és azok után, amit megtudtam róla, talán nevel belé valaki egy kis felelősségérzetet, legalább megpróbálja, áh, mindegy, hagyjuk. Most nem tudok ilyeneken gondolkodni, minden kusza.
- Bakancs van a lábamon és nem félek használni - jegyzem meg nevetve és kicsit behajlítom a lábam, hogy a cipő sarka a lábát érje. Kedvelem Rodben a fesztelenséget és a bolondságot, jó végre ilyen emberek közt is lenni. ZeKe vagy Ty, akivel mostanában kezdtünk el több időt tölteni egymással, ők is elmeroggyantak, nem úgy mint én, de vannak közös vonások, viszont ez a srác itt mellettem más. BÁrmennyire is adja a kemény, laza csávót rendes, amit nagyra értékelek benne. Iszom is gyorsan az egészségre, habár ezt nem kötöm az orrára, egyszerűen felhajtok pár kortyot az egyre fogyó italomból. Fejre fogok ma állni ez nem kérdés.
A lányok elbotorkálnak a sráccal, a Rod számára kinézett nem jött be, de a másik már túl volt a dolgon, aminek hallatán szemöldököm megemelkedve, meglepetten nézek a srácra. Könnyebb lenne listát írni "kivel nem gabalyodtál össze" felirattal, mint a másik véglet. Helyes arc, jó test, menő megjelenés, laza duma, ezzel bárkit leveh a lábáról. Az a grátisz, ha másban is jól teljesít, de erről én mit sem tudhatok, nekem a látvány, meg a duma rész jutott. Ha gimis lennék, én is beállnék a sorba, valószínűleg, a múltamat tekintve simán. Mostani fejjel talán nem az első két pohár után tenném szét a lábam, de az a múlt, ez meg egy erőteljes korkülönbséges liliomtiprás lenne. Soha, szó sem lehet róla.
- Ha jól sejtem, nem egyszerűen telehányta a kocsit - Felkelti a kíváncsiságom, mit művelhetett, habár valakinek az is tök elég, ha hetekig, több órás súrolás után is megmarad a szag. Kissé megremegve kirázott tőle a hideg a pokróc alatt is. Nincs rosszabb a vizelet vagy a hányás szagánál, hányinger mindkettő.
- Szerintem ő még álmában is haza tud vezetni, ez a munkája. Mármint nem az alvó fuvar, de tényleg jó sofőr, ha meg nagyon megbolondul, tolhatja hazáig. - Elképzelem, amint hátul támasztja a kocsit és gurítja végig az utcákon a célig. - Az a roncs még sosem hagyta cserben, van olyan jó, mint egy katonai tank. - Talán még én is elvezetném, az első fáig biztosan.
- Asszony! - elnyújtott végű kiáltás töri meg az éjszaka csendjét. Megismétli még kétszer, aztán átvált a nevemre.
- Ó, igen, pont eleget ivott - elbújok a pokróc mögé és szemmagasságig takarva el magam kilesek a verandára kitámolygó ZeKe-re. - Én itt se vagyok, oké? - Látom, ahogy kikacsázik, megtámaszkodik a korlátban és pár arrajárót megkérdez, nem láttak-e engem, bár szerintem azt se tudják, ki vagyok, meg a bolygójukat se.
- Elhagyott, megint - megragadja a mellette lévő srác két vállát és megrázza - Hát élet ez?!
- A drámakirálynő személyesen - Rodra pillantok, pukkadozom a nevetéstől, de amilyen mázlim van, ha kiadom épp elhallgat a zene és meghall. - Ártalmatlan bolond, kicsit olyan, mint te, csak neki messzebbre gurult a gyógyszere. - ismét ZeKe-re sandítok, akinek majd kigúvad a szeme, látom a lámpa fényében, annyira próbál kiszúrni, mielőtt elindulna megint befelé.




“I'm not crazy.”
Ha mindig a legkedvezőbb pillanatra várna, soha nem tudna továbbmenni: szüksége van egy kis őrültségre, hogy megtegye a következő lépést.
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"
Skye V. Stokes
Koven nélküli boszorkány
Skye V. Stokes
Elõtörténet :
Play by :
Amber Heard
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn


Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet Empty
TémanyitásRúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet EmptyCsüt. 31 Aug. 2023 - 16:06


To: Skye V. Stokes




Csak nevetek azon, ahogy a hasamat megpöcköli, ha most valami rajzfilmben lennénk, tuti lenne valami kongó hang, mint amikor mondjuk egy páncélt ütöget meg az ember, de így csak apró csípésszerű érzés csak a mozdulat. Arra vonatkozóan ismét felröhögök, hogy rákérdez, belevittem-e mást is a rosszba, és szabad kezemmel glóriát rajzolok a fejem fölé. -Én? Ugyan dehogy. Ami meg a velem lógást illeti...ne hibáztasd magad, nekem igen nehéz ellenállni. - kacsintok rá szórakozottan, majd áttérünk egy számomra igencsak kellemes témára, bár Skye-nak kicsit sarkosabb véleménye van róla, ahogy hallom, nem is tehetek mást, felszalad a szemöldököm a homlokom közepéig.
-Hűha, nem vagy túl jó véleménnyel a pasikról ahogy hallom...Valaki nagyon csúnyán megbánthatott, ha így gondolod, egy szavadba kerül, és megverem. - nem akarom én teljesen elkomolytalankodni, de tényleg nem kicsit lep meg, hogy így gondolkozik. Mármint persze, én sem vagyok álszent, kedvelem a női társaságot, a szexet, minden ilyesmit, de azért bennem van az, hogy tiszteljem a nőket, és ezek alapján nekem úgy jön le, hogy Skye ezt nem kapta meg eddig még, különben nem nyilatkozna ilyen borúlátóan.
-Ó már mindegy, kimondtad, tudom én, hogy miattam vagy itt, de ahogy már említettem korábban, emiatt cseppet sem tudlak hibáztatni. - nevetek fel, és még továbbiakkal toldanám meg, hogy ezzel is oldjam az iménti téma okozta esetleges feszültséget, ám egy ricsajos trió megelőz, az élet megoldotta. Na, ezt mondom, nem kell itt mindig mindent komolyan venni, az élet majd elintézi. 
Végignézek a csajon akivel Skye össze akart volna boronálni, az arcomra pedig vigyor terül el, ahogy a riszáló fenekekről nem levéve a tekintetemet Skye-hoz intézem a szavaimat. -Nem menőzni akarok, de...a szőke megvolt már, a múltheti bulin. Érti a dolgát pedig csak 15 éves, gondolnád? Többnek néz ki abban a miniruhában meg magassarkúban. Dögös cserediák Kanadából. - alsó ajkamra ráharapok, ahogy felidézem a néhány nappal ezelőtti kis légyottunkat. Kár hogy mára megtalálta a partnerét, szívesen megismételném, de talán itt lesz jövő héten is, és akkor elkapom egy-két menetre. Azt hiszem Sonja nem jön még haza, így nem kell készenlétben állnom őnagysága szolgálatára.
Szememet akkor veszem csak le a két csajról, amikor a szerencsés flótás már beterelte őket az autóba, és ekkor visszafordulok Skye felé, és elvigyorodom azon, amit mond. -Ó, azt hiszem egy életre buktam az ingyen taxi lehetőségét. Nem olyan régen egy haverom...hát, inkább nem is említem mit csinált, de lényeg, hogy Sora olyan hévvel rántotta ki a kocsiból az út szélén, hogy Phil csak úgy nyekkent, nekem meg leüvöltötte a hajamat a fejemről, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy kisegített. Pedig azt hinné az ember hogy így, hogy ténylegesen családtag lett, időnként egy-egy fuvar nem olyan nagy kérés. - sóhajtok egyet drámaian, bár valahol azért értem a döntését. Phil egészen konkrétan valami hallucinogén cuccot szedett be, és a hátsó ülésen konkrétan nekiállt önkielégítést végezni. Nem csoda, hogy Sora így kiakadt, nemrég pofozták még csak helyre a kocsiját a decemberi nagy balesete óta.
-Viszont ha Zeke nem lesz magánál, akkor én foglak hazakísérni, nyugi, behívnod nem kell...csak ha szeretnéd. - jelentem ki határozottan, és hiába próbálkozom, nem bírok a véremmel, és az utolsó pár szót muszáj vagyok hozzáfűzni, de ha rám néz, megismétlem a fejem fölé glória rajzolást. Ártatlan vagyok, bírónő. Vagyis...azt hazudom. 



I know the rules but rules do not know me
Other people will call me rebel, but I just feel I'm living my life and doing what I want to do. Life is a game with rules. Learn to break them.
Rodrigo Domínguez
Alakváltó
Rodrigo Domínguez
Elõtörténet :
Titulus :
Harmadéves gimnazista
Karakter idézet :
“Az életet élvezni kell, és majd megtervezi önmagát."

Play by :
Jake T. Austin
༄ ༄ ༄ :
Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet Tumblr_inline_p3qjyke7U11tokatx_400
༄ ༄ ༄
Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet 94217732f63477efd54eaa48cc7a6bfc
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet Empty
TémanyitásRúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet EmptyCsüt. 31 Aug. 2023 - 9:50






Kihasználom azt a két másodpercet, míg felhúzza a pólóját és hirtelen ötlettől vezérelve megpöckölöm a hasát a köldöke felett. Megcsípni meg se próbálnám és be kell valljam, a látvány lenyűgöz. Eddig is világos volt, hogy nem egy nyurga srác, van benne erő, van rajta izom, de a látvány... nos, újra emlékeztetnem kellett magam, hogy egy kiskorú ül mellettem. Ilyenért még úgysem dugta be a rács mögé, de nem is most fogom elkezdeni a listabővítést.
- Ez nem vicces! - meglököm, komolyságom a játékos gesztussal kompenzálom. Tényleg nem dönteném romba, ami köztünk van. - Na-na, belevittél mást is a rosszba? Ejnye, hát miféle alakkal lógok együtt? - elvigyorodom, a vodka a következő kortynál úgy csúszik le, mint a víz, semmi mellékíz, maximum egy minimális, de jó, tökéletes.
- Szerintem egy idő után elveszti a "kellemes"-t és marad egyfajta végkifejlet, ha valakivel megpróbálod jól érezni magad. Egy pasi sem tud normálisan viszonyulni egy nőhöz kivéve, ha meleg vagy van valami egyéb kattossága. Belétek van kódolva, hogy többről kell szólnia mindennek. És nem, nem hímsoviniszta duma, mert elismerem, hogy nőknél is van ilyen. - Élvezet, anélkül amúgysem lehet úgy csinálni, hogy ne hányd el magad közben vagy utána. Ha kifogsz egy sz** partnert arról nem feltétlenül tehetsz, de meg kell oldalni minden helyzetet, ugye. Az ilyet is.
- Nemes a felajánlás, de ma nem ezért jöttem ide. Tulajdonképpen mondhatjuk úgy, miattad is, de ne bízd el magad, te csak egy része vagy a nagy egésznek. - Simogathatnám az egóját, sőt, valószínűleg meg is tettem már a mai este folyamán is, de...
És ekkor nagy hanggal érkezik meg két csaj, meg egy srác a verandára. Az egyik lányon félre van csúszva a szinte köldökig kivágott top, a másik szoknyája szinte a derekára van felgyűrve. A srácnak ezzel semmi problémája, gondolom, ő volt a bátor jelentkező, aki nem csak szemmel akarja levetkőztetni őket.
- Sajnálattal kell közölnöm, a kiszemelted épp ott kacsázik a bazinagy magassarkúban és fekete szoknyában az egyik kocsi felé. - fejemmel a hármas felé bökök, akik nevetve, botorkálva, ügyetlenül tartanak az út szélén parkoló autók irányába. Vagy összetörik magukat, vagy a hátsó ülés a mai estén emlékezetesenek aligha nevezhető pillanatokat fog látni tőlük. Nem érdekel különösebben, ha nekik így jó... Fejben vonom meg a vállam, kicsit megmozgatom a lábam Rod ölében és ismét lecsapok a vodkára.
- Ha ezt mind megiszom... Remélem ZeKe jobban bírja vagy gyalogolni fogunk. Ma nincs taxi, előre szólok Mr.! - legutóbb lovagiasan felajánlotta, hogy elvisz és Beth miatt jó is volt úgy, de ma... ma mezitláb fogok hazacsattogni át a fél városon, ami nem újdonság, csináltam már ilyet korábban is. Legalább edzőcipőben vagyok, azt könnyebb lerúgni majd, ha kell.

words ❖ youtube ❖ note: xx




“I'm not crazy.”
Ha mindig a legkedvezőbb pillanatra várna, soha nem tudna továbbmenni: szüksége van egy kis őrültségre, hogy megtegye a következő lépést.
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"
Skye V. Stokes
Koven nélküli boszorkány
Skye V. Stokes
Elõtörténet :
Play by :
Amber Heard
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn


Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet Empty
TémanyitásRúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet EmptySzer. 30 Aug. 2023 - 12:17


To: Skye V. Stokes




Bólintással nyugtázom, hogy nem kell átmennem életmentőbe, Skye nem készül megfulladni, és hamarosan már egészen más köti le a figyelmemet. A szöszi válaszára csak felemelem az egyik szemöldökömet, arckifejezésem egyértelműen azt tükrözi: "Ugye nem engem akarsz átverni?", de egyelőre nem kérdezek többet, bármennyire is fúrja az oldalamat a kíváncsiság. Előtte teszek neki egy kis szívességet és tolmácsolom, mikről beszélnek a tűzoltók. Viccelődnek a sráccal, hogy hoznak egy kis margarint és azzal kenik be két oldalt, és megpróbálják úgy kihúzni, aztán meg szivatják, hogy az arcához túl közel rakják először a szerszámot amivel a terveik szerint elvágják a léceket, de végül épen kiszabadul, csak a büszkesége sérült.
-Akkor minek neveznéd? - röhögök fel, amikor kikéri magának a tűzoltóra tett jelzőmet, de hát ne legyek mosómedve ha nem látok a lámpa fényénél megcsillani néhány szálat a hajában. Amikor az edzőteremre tereli a szót, ismét csak felvonom a szemöldökömet, komolyan, emiatt a nő miatt fog eldeformálódni az arcom, folyton ilyesmiket mond. 
-Szerinted ezt a szél hordta össze? - kérdezem, és pár másodpercre felemelem a pólómat, hogy látszódjanak a kockák a hasamon, utána pedig még a bicepszemet is befeszítem, ami esztétikusan dudorodik. Nem vagyok túlságosan kigyúrt, de ha tehetem, szeretek edzeni, kikapcsol, meg hát muszáj jól kinéznem, pocakosan közel sem tudnék ennyi leányzót elcsábítani, sőt, szégyen szemre 16 évesen még mindig valószínűleg szűz lennék. Na de Skye is valószínűleg rájön, hogy butaságot kérdezett, mert felnevet, de a kis műsoromat akkor sem ússza meg.
-Közös ismerős, vagy közös...khmm...emlékek? - kérdezem megvonogatva a szemöldökömet, majd azon amit az 5 évről mond, felröhögök és nagyot húzok az üvegemből. -Csak ha megtudják hivatalos szervek, én aztán nem mondom el nekik, nem vagyunk puszipajtások a zsernyákokkal. - kacsintok rá cinkosul. -Meg hát...nem te lennél az első a sorban. - teszem hozzá vigyorogva, mert önkéntelenül eszembe jut Sonja, aki hasonló vádakkal nézhet szembe, ha egyszer bukik a dolog, de hát egyelőre még talán nyugi van. Ott sem kell kibuknia a dolgoknak, majd ha ráunok, szépen dobom valami indokkal, úgyis keveset van a városban, nem kell megtudnia hogy amúgy még kiskorú vagyok. Win-win, asszem.
-Ó, nem kell mindennek arról szólnia, de azért lássuk be, igencsak kellemes tevékenység, és én szeretem kihasználni az adódó alkalmakat, ennyi. - megvonom a vállam, nem veszem én ezt olyan komolyan, ahogy az egész életet se. Nem fogok kéretlenül Skye-ra hajtani, átlépni a határt, ezt azért már tudhatja, én azt szeretem, ha az érdeklődés kölcsönös, az erőszak nem az én stílusom. Annál én jobban tisztelem a szebbik nemet.
-Kíváncsi vagyok, mennyire találtad el az ízlésemet, felcsigáztad az érdeklődésemet. - nevetem el magam ismét, majd felemelem a kezeimet amíg az ölembe fekteti a lábát, ki ne rúgja a kezemből a vodkát, de aztán lazán megtámaszkodom sípcsontján. Igazából túlzottan nem nehéz olyan csajra mutatni, akit ne akarnék megdönteni, bár kétségkívül előnyben részesítem a szőkéket, fene tudja miért.
-Ha gondolod, cserébe kerítek én is neked valakit, akár azt a nemőszes tűzoltót? -vigyorgok rá pofátlanul, és ismét ledöntök némi vodkát a torkomon, határozottan érezve már a hatását.



I know the rules but rules do not know me
Other people will call me rebel, but I just feel I'm living my life and doing what I want to do. Life is a game with rules. Learn to break them.
Rodrigo Domínguez
Alakváltó
Rodrigo Domínguez
Elõtörténet :
Titulus :
Harmadéves gimnazista
Karakter idézet :
“Az életet élvezni kell, és majd megtervezi önmagát."

Play by :
Jake T. Austin
༄ ༄ ༄ :
Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet Tumblr_inline_p3qjyke7U11tokatx_400
༄ ༄ ༄
Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet 94217732f63477efd54eaa48cc7a6bfc
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet Empty
TémanyitásRúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet EmptyPént. 25 Aug. 2023 - 18:13






- Megmaradok - nyögöm két köhögés közt, ami szépen alábbhagy és anélkül nézhetem tovább a jelenetet, hogy a testiépségem kerülne veszélybe, vagy épp az ital, amit határozottan kisajátítva fogok továbbra is.
- Én? Dehogy. Miért bújkálnék? - megrázom a fejem, de nem engedem lejjebb a takarót. - Inkább azt mondd, miről van szó. Mit beszélnek? - a zene halkult, de én egy mukkot sem értek azon kívül, amit a szememmel nyilvánvalóan látok. Mondjuk az se valami sok, mert az előbbi fuldoklás miatt kicsordult könnyek, meg a pokróc szemmagasságban nem túl nagy segítség, viszont ezért van itt Rod, hogy folyamatosan és megállás nélkül kérdezzek tőle mindent. Oké, messze vagyok még attól, hogy elfogadjam, ő egy... szürke mókus...akármi, de megvan az előnye a dolognak, és jelenleg jobban érdekel a sztori, mint az a hideg futkosás a hátamon, amit az ismeretlen dolgok ki tudnak váltani belőlem.
- Nem őszes! - vágom rá azonnal, aztán realizálom a dolgot, meg azt is, hogy de, tulajdonképpen Rhys az és... és nem is tudom, mit ettem rajta tulajdonképpen. Valószínűleg olyan pillanatomban kapott el a szövegével, amikor kicsit sem érdekelt, hogy néz ki az illető csak szükségem volt a "kikapcsológombra". - Lényegtelen. - megrázoma  fejem. - Szóval Logan, akkor őt ismered. Várjunk, te jársz edzőterembe? - megragadok egy igazán fontos részletet és még a srácra is nézek meglepetten. Rendben, ez azért túlzás volt, és mikor elnevetem magam neki is leeshet, mert nem vagyok vak, tisztában vagyok vele, hogy az adottságait nem a szél fújta össze. Skye ne felejtsd el, kiskorú!
- Mi az, hogy terelem a témát? - mocorogva megváltoztatom a helyzetem az ágyon, feljebb ülök, már a takarót is lejjebb engedtem, túl voltam a kezdeti zavaron bőven. - Van pár közös ismerősünk - helyett összeszedtük egymást az egyik kocsmában, de a hangosan kimondott verzió szebben hangzott, így annál maradtam. - Azért nem akarok tőled semmit, mert minimum öt évet kapnék érte jó magaviselettel. - megforgatom a vodkásüveget a kezemben - És mert ez így sokkal murisabb. Miért kellene mindennek a testiségről, meg a sok **arságról szólnia? - eltöprengek a kérdésen, szemeim a gyenge fényben az átlátszó üveget figyelik, ahogy meg-megvillan rajta a fény.
- Amúgy meg, az előbb találtam neked egy sokkal megfelelőbb alanyt bent a nappaliban - kinyújtom a lábaimat, combjaira fektetem őket úgy, hogy a cipőm lelógjon mellette. - Csak nem akartam szólni, vártam a megfelelő pillanatot. Majd később elmesélem, hogy néz ki, rendben? Aztán... lehet, hagyom is, hogy megkeresd.- gonosz, de játékos mosollyal nézek rá, aztán számhoz emelem az üveget és iszom belőle néhány kortyot.

words ❖ youtube ❖ note: xx




“I'm not crazy.”
Ha mindig a legkedvezőbb pillanatra várna, soha nem tudna továbbmenni: szüksége van egy kis őrültségre, hogy megtegye a következő lépést.
"A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"
Skye V. Stokes
Koven nélküli boszorkány
Skye V. Stokes
Elõtörténet :
Play by :
Amber Heard
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn


Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet Empty
TémanyitásRúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet Empty

Ajánlott tartalom

Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet Empty
 

Rúgjuk ki a ház oldalát - 2. fejezet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next