Olyannyira hozzátartozik a személyiségemhez és az életemhez a mosómedve felem, hogy a legkisebb erőfeszítés nélkül alakulok át, rutinosan elviselve az ezzel járó fizikai kellemetlenségeket. Nem mondom, hogy az első jó pár alkalommal nem akartam magam alá csinálni a fájdalomtól, hiába van magasan a fájdalomküszöböm, azért ez nem egészen hasonlítható ahhoz, mint amikor belerúgsz kislábujjal a szekrény sarkába. Mindezek ellenére azért hozzá lehet szokni, bár ezt az elmélkedést egyelőre nem tudom megosztani Skye-al, mert beszélni ugyebár képtelen vagyok ebben az alakomban. Valószínűleg ez az egyetlen olyan helyzet, mikor képes vagyok befogni a számat, amit most a lány ki is használ, és csak úgy áradnak belőle a szavak, mialatt én pofátlanul elterülök az ölében, élvezve a simogatását. Több mint esélyes, hogy nem gondol bele a dolgokba, és az alkohol is segít neki, józanul szerintem nem tenné ugyanezt, de én meg vagyok annyira szemtelen, hogy szépen ki is használom ezt. Aztán valószínűleg emberi alakban szívom majd a vérét ezzel, persze pusztán csak baráti szeretetből és heccelésből, semmi komoly. Enyhén félrebillentem a fejemet, amikor a boszorkányságról mesél. Csak felnőtt fejjel tudta meg, hogy micsoda? Ez hogy lehet? Kicsit bosszant hogy nem tudok reagálni a szavaira érdemben, de egyelőre kiélvezem a helyzetet, úgyis hamarosan véget ér majd a jó világ, inkább csak az agyamban raktározom mindazt, amit meg akarok majd tőle kérdezni, amint ismét emberi alakban leszek. Amire néhány percnyi Skye-szájmenés után sort is kell keríteni, így kelletlenül mászom ki eddigi kényelmes pozíciómból, majd kezdem meg a visszaváltozást. -Nem jó, de nem is tragikus, ne aggódj miattam. - szólalok meg mikor ismét visszanyertem emberi alakomat, majd mielőtt felöltöznék, egy nagyot nyújtózom, ismét adaptálódva a hosszabb csontokhoz és hasonlókhoz, majd egy perc alatt magamra kapkodom a ruháimat. -Visszafordulhatsz. - szólok oda Skye-nak, amikor már a cipőmet kötöm a földön ülve, majd mikor ezzel végzek, elhalászom előle a pezsgősüveget, és egy húzásra megiszok mindent, amit hagyott benne, majd az üres üveget nemes egyszerűséggel félrerakom az ágy lába mellé, tuti nem állok neki kukát keresni, a házigazda ha bulit szervez, vállalja a szemét összegyűjtését másnap. Ezért nem szervezek én soha bulit nálunk, másnál rumlit csinálni sokkal jobb móka mint otthon. -Miért gondolod, hogy boszorkánynak lenni a legrosszabb? - kérdezem, de nem akarok én itt nagy lelkizésekbe belemenni, szimplán csak az utóbbi percekben felmerült dolgok közül ez az, ami jelenleg leginkább érdekel. -Most gondolj bele, te vissza tudod fogni a varázserődet ha akarod. De például egy vérfarkast köt a telihold, nekik kvázi választásuk sincs. - világítom meg egy másik perspektívából a dolgokat, miközben elfojtok egy kisebb böfögést, amit a pezsgősüvegben lévő maradék szénsav okozott. Ha valamelyik haverom lett volna itt, annak valószínűleg a képébe böfögök egy isteneset, de azért akkora paraszt én sem vagyok, hogy Skye-al játsszam el ugyanezt.
Valahol megnyugtat a tudat, hogy nem tud beszélni, de közben a látvány még mindig annyira letaglóz, hogy csak bámulom a nemrég még emberként funkcionáló állatot és olyan hülye gondolatok cikáznak a fejemben, amitől szinte elszédülök. Az elmélet alakot öltött közvetlenül előttem és én nem ittam annyit, hogy ezt jól tudjam fogadni, sőt(!), iszonyatosan, elképesztően ledöbbent. Valaki egyszerűen csak... két lábról négyre áll, zsugorodik és bármi lehet belőle, szó szerint bármi, ki az, akit ez ne rémisztene meg? Átfut az agyamon, kik lehetnek még a buliban odakint, akik hozzá hasonlóan rejtegetnek valamit, ettől megint kiráz a hideg. Egészen lassan nyújtom előre a kezem, tényleg muszáj megérintenem, valóságos-e, mert a szememnek már nem hiszek. Csoda ezek után, ha azt mondom, innentől valami erősebb kell? - Hé! - visszakapom a kezem pedig már épp éreztem a szőre kis apró szálait az ujjhegyeimmel, erre Rod fogta és kimutatta a fogát. Nem hiszem, hogy megharapna, mégis ijesztő volt, amit csinált. - Te most mit is csinálsz? - elképedve nézek az ölembe mászó állatra. Hitetlenkedve nézek le rá, karom szinte széttárom, mielőtt leejteném magam mellé. - Nem ér visszaélni a helyzeteddel! Bár elég cuki vagy... - ezúttal valóban hozzáérek, végigsimítok a szőrén valahol az oldalánál a nyakától a hasa irányába. - Fura képet alkotunk mi ketten, nem gondolod? De, ez legalább most mind az enyém. Legközelebb valami jobbat keress. - utóbbi mondatot már a pezsgősüveggel a számnál mondom és iszom belőle pár nagyobb kortyot jelentősen fogyasztva a tartalmából. - Amikor Connor elmondta, hány féle faj létezik és keveredik a városban, egyszerűen kinevettem. El se tudtam képzelni, hogy egyszer ilyen közelről látok egyet. - észre se veszem, hogy közben megállás nélkül simogatom a bundáját, már rutinból megy, mintha tényleg csak egy macska vagy valami lenne az ölemben. - Boszorkánynak lenne a legnagyobb szívás. De legalább van egy ilyenem - megfogom a láncot, amin a medál lóg. -, ez hasznos cucc. Az egyetlen jó dolog ebben az egészben. Még mondok pár dolgot, a tanulásról, a múltban átélt suli-undorról, meg a sok hülyeségről, ami Zach és Connor szerint fontos, aztán elnémulok. Megfogom óvatosan, hogy kihúzzam alóla a lábam. - Most már gyere vissza. Elég fura magamban beszélni. - Ha arrébb megy, ültömben fordulok el és kezeim szememre szorítom. - Ez is fáj? Gondolom, mivel kis izéből, nagy ember leszel. Hogy bírod ki? Ez szörnyű!
Nem úgy terveztem ezt a mai estét, hogy Skye-al boszorkányokról meg alakváltókról fogok csevegni, illetve felfedni előtte a titkomat, de ha már így alakult, én aztán nem csinálok ebből problémát. Nemcsak hogy elfogadtam, egyenesen szeretem, hogy a természetfeletti közösséghez tartozom, bár ahogy érzékelem, Skye sokkal kevésbé van ezzel kibékülve, mint én. Sajnálatos, de hátha még megbarátkozik ezzel az énjével. Végülis "csak" arról van szó, hogy megy neki a hókuszpókusz, nem egy állat bújik meg benne - és félreértés ne essék, nem nézem én le a boszorkányokat, a végén még elátkoznak vagy ilyesmi, szimplán csak szerintem egy fokkal egyszerűbb a bosziknak mint a váltóknak. -Egyszer hozd el inni velünk. Megmutatjuk neki hogy kell szórakozni, aztán hátha utána kihúzza a karót a seggéből. - vetem fel, mint opció, és komolyan mondom, ha az kell, hogy leitassam ezt a mentor csávót, hogy normálisabban viszonyuljon Skye-hoz, hát ne legyen a nevem Rod ha ezt nem teszem meg érte. Nem is értem miért jó fiatalon begyöpösödni, befásulni. Az életet élvezni kell, hello! Na de akkor tegyük is ezt, ha a hölgy látni óhajtja a másik énemet, hát ki vagyok én, hogy ebben megakadályozzam? Így kerülünk egy üres szobába, ahol úgy dönt, inkább hátat fordít, amíg a folyamat tart. -Nem a legkellemesebb, de annyiszor csináltam már, hogy megszoktam, ne aggódj. - válaszolok aggodalmas hangjára lazán, és még legyintek is, bár ezt ő úgysem látja. Rövid időn belül négy apró lábon állok a korábbi kettő helyett, és oda is ballagok szépen Skye-hoz, csak hogy ráhozzam a szívbajt. Ha a mosómedvék tudnának röhögni, hát most biztosan folynának a könnyeim. Kisebb sokkot kapott, még jó hogy odakint hangos a zene, még ránk törnék az ajtót, hogy mi az instennyilát csinálok szegény lánnyal. Először bólintok, hogy hozzám lehet érni, majd megrázom a fejem, beszélni azt nem tudok, és egyébként is, valószínűleg ha képes lennék ilyenkor emberi hangon megszólalni, akkor is inkább csendben maradnék, a végén még szívinfarktust kap itt nekem helyben. Na de talán most ilyentől nem kell tartani. A harapásról mikor kérdez, némileg feljebb húzódik a szám, de mint említettem, a mosómedvék nem igazán tudnak nevetni, így csak belső énem vinnyog a szórakozástól. Hirtelen ötlettől vezérelve fogom magam, és mivel úgyis ül a földön, az ölébe mászom - ezt emberi alakban úgysem engedné meg, talán most sokkban van annyira, hogy nem gondol ebbe bele - majd játékosan harapom meg az egyik kezét, de arra figyelek, hogy ne okozzak fájdalmat, éppen csak icipicit karcolnak oda a fogaim. Tovább megyek a pofátlansággal, ha eddig nem lökött le, hát most hanyatt dobom magam, kényelmesen elhelyezkedve az ölében, mintha csak valami kis terpeszkedő pincsi lennék. Hát na, ki kell használni a helyzetet, mint mondtam, visszaváltozás után nem díjazná ugyanezt, legalábbis eddigi tapasztalataim alapján.
- Ettől most azt hiszem, kirázott a hideg - megdörzsölöm a két karom és veszek egy mély levegőt. Belekezdtünk egy témába, amire szerintem sosem vagyok felkészülve pedig olyan könnyűnek tűnik. Elviccelődni az állatokkal, meg a többivel... Tényleg nem tudom hova tenni. Kicsit sem segít a helyzeten az ajánlata, amitől az előbb rendezni kívnt légzésem hirtelen elakad. Ehhez nekem még inni kell. Szerzek is a pezsgőből és nagyokat kortyolva húzom meg az üveget. Azt mondja, megmutatná nekem, hogyan néz ki, amikor... amikor nem így. Erre a gondolatra ösztönösen végignézek rajta, mintha bármit felfedezhetné rajta már most. Vajon van bármi külső jele annak, hogy ők mások, mint ami? Erre isjmét végignézek rajta, gondolom, tökre feltűnően. - Baja van a lazasággal, olyan karótnyelt típus - elhúzom a szám. Connor sem volt egyszerű eset, az öccse viszont eleve nem kedvel, hátrányból indultam és szerintem egy rohadt mély gödörből. - Ez az egész egy nagy nyűg. Rod világa jobbnak tűnik, hajmeresztő, de érdekesebb. Gondolom, nekik ez nem para, én max nem alszom egy darabig ezek után. Szóval beleegyezek a mutogatós játékba, amit megintcsak könnyen kezel. Elfogadom a felém nyújtott kezet, a fejem kótyagosan billeg, pontosabban a látásom, de amint tisztul a kép elindulunk keresni egy alkalmas helyet. Az első, hát... eltakarom a szám, ne nevessek fel hangosan, a másik szoba viszont üres, oda be is terel. - Hogy... neked le kell...Végülis, logikus. - sarkon fordulok és még a szemem is összeszorítom. Elnyomom a kísértést, hogy kukucskáljak, pedig nagyon érdekel. Na, nem Rod férfiassága, gondolom, hogy azzal rendben van, maga az átváltozás, amire kíváncsi vagyok. Olyan, mint a filmekben? - Ez most fájni fog neked? Mert nem szeretnék fájdalmat okozni és... Jaj, hallom a hangod, ez így nem jó, nagyon nem jó. - már a kezem is a szememre szorítom, így magyarázok össze-vissza, mígnem csend lesz, ki tudja, mióta lehetett, mert a szám be nem állt. - Kész? - Jézusom! - már nem a szememet takarom, már a szám elé kapott kézzel fojtom el a sikítás erejét. Arrébb ugrom tőle, rémült szemekkel bámulok az apró, szőrös állatra. - Eszedbe se jusson! - hátrébb lépek, el tőle, mert olyasmit akar csinálni, valószínűleg a poén kedvéért, amitől egyébként még ijesztőbb. - Te egy... te egy... Azt a rohadt! - lehet, hogy hangom vékonyabb, esetleg hisztérikusabb, mint általában, de a helyzetet csak így tudom kezelni. Hol az arcomat fogom két oldalt, hol a számat fogom be, minden esetre a rémület, a csodálkozás és még sok-sok minden váltakozik bennem. Lassan, egészen óvatosan gugolok le hozzá. Szemem sarkából meglátom a ruháit, oda pillantok, aztán ismét a mosómedvére. - Ez elképesztő! - már nem hangosan, hanem suttogva vinnyogok, mereven Rodot bámulva. Vagyis... Rodot, izé... nem tudom. - Ba**za meg ez nagyon durva! - kibillenek az egyensúlyomból, lehuppanok a földre, amitől megintcsak sikkanás lesz a vége. - Hozzád szabad érni? Várj, ha meg is szólalsz, én itt kapok szívbajt, vagy kiszaladok, vagy valami. Ugye nem tudsz beszélni? - kinyújtom fel óvatosan a kezem, de visszakapom. Ezt eljátszom vagy háromszor. - Állítólag ti nagyot haraptok. Mármint a mosómedvék általában, azt nem tudom, hogy te... Ki se akarom próbálni, köszi.
-Az égvilágon semmi, kapásból tudok pár embert aki le is csavarná a fülemet a helyéről, ha rosszat mondanék róluk, de nem én vagyok. - nevetek fel, és azt kell mondjam, kifejezetten szórakoztat, ahogyan próbálkozik rájönni, milyen állat bújik meg bordám ketrece mögött. Felvetem neki, hogy megmutatom, és ábrázatán úgy elkezdek nevetni, hogy még egy könnycsepp is kicsordul a szemem sarkából, amit szórakozottan törlök le kézfejemmel. -Jaj Skye, frászt ne kapj! Látnod kellett volna az arcodat! - igyekszem levegőhöz jutni és normalizálni a légzésemet amit a rövid röhögőgörcs okozott. Hagyok neki időt átgondolni, hogy él-e az ajánlatommal vagy sem, addig inkább róla kérdezősködök, és úgy tűnik, annyira még nincs megbarátkozva a természetével, mint például én. Ami azért így magamban megállapítva egy kicsit fura, elvégre idősebb nálam pár évvel, de mindegy, ez nem egy olyan dolog, amit alkohol mellett akarok megtárgyalni vagy kibeszélni, meg hát amúgy se vagyok az a nagy lelkizős valaki. -Ugyan, már miért utálna? Tök jófej vagy, ha ezt meg nem látja, akkor egy idióta. - legyintek, ezzel próbálva kicsit vigasztalni, bár mondom, nem vagyok én ebben olyan jó, inkább humorral próbálom elütni, arcához nyúlok és a jobb oldalon kicsit feljebb húzom a pofi részt, ezzel "kényszerítve" a mosolyra, mindezt persze gyengéden, nem akarok én fájdalmat okozni vagy ilyesmi. A pillanatnyi rosszkedv bizonytalanságba csap át kérdése nyomán, az arcomra viszont széles vigyor ül ki kérése hallatán. -Naná, gyere. - bólintok, majd felpattanok, előzékenyen felé nyújtom a kezemet, hogy ha szeretné, segítek felállni, aztán a tömegen egy kis folyosót vágva elindulok a szobákat rejtő folyosó felé. Benyitok az elsőbe, de ott épp egy párocska kamatyol, kísértetiesen emlékeztetve a legutóbbi Skye-os házibulinkra. Egy nevetéssel csukom be az ajtót, majd lenyomom a mellette lévő helyiség kilincsét és tádámm, üres. Beterelem Skye-t, becsukom mögöttünk az ajtót, majd mivel van egy kulcs a zárban, ezért biztos ami tuti inkább ráfordítom. -Én nem vagyok szégyenlős, de ha előtör belőled a szemérmes hölgy, akkor most egy percre fordíts hátat vagy csukd be a szemed. - közlöm vele egy nagy vigyorral, majd ha néz, ha inkább másfelé tekint, nekiállok levenni a ruháimat, mert nincs nálam váltás, nem akarom az átváltozás során elszakítani a cuccaimat, így muszáj előtte levetkőznöm. -Nyugi, megígérhetem, mire végzek, nem egy kecske fog előtted állva mekegni és a felsőd alját rágcsálni. - röhögök fel saját poénomon, majd egy mély levegő után megkezdem a nem túl kellemes átváltozási folyamatot, ami bár fájdalmas, már megszoktam, hiszen az első átváltozásom óta rendszeresen öltöm fel állati alakomat. Hamarosan apróra zsugorodom, és ha Skye figyelte, akkor premier plánban látott mindent, de ha elfordult vagy a szeme csukva volt, akkor most egy mosómedve áll nem messze tőle. Játékosan a lábához megyek, és egyik lábamat hátsó felemelve úgy csinálok, mintha készülnék megjelölni a területemet, közben szemem sarkából felsandítok rá, várva a reakcióját.
- Mókus - felelem egyszerűen és bólogatok is hozzá - Most, miért? Mi bajod a mókusokkal? Olyan kis aranyosak. Veszélyesek és aranyosak. - Szerintem soha a büdös életben nem láttam még élőben ilyen kis szutyok rágcsálót, de elképzelve cukinak tűnik. Abszolút nem passzol a sráchoz, aki velem szemben ül, és nem azért, mert bármi bajom lenne vele. A mókus olyan... nőies... Van egyáltalán ilyen megkötés a nemeknél? Eddig ez eszembe sem jutott. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejemben összefüggéstelen összevisszaságban. A fejem megfájdul ettől a sok új dologtól, nem olyan egyszerű feldolgozni mindent és most, mikor a jótékony köd ereszkedni látszik még nehezebben forognak a fogaskerekek. - Hogy mit csinálsz? - nézek rá riadt elképedtséggel. - Mutatsz, megmutatod a... Most te csőbe akarsz húzni. - Felébreszti a kíváncsiságom. Ez afféle különleges helyzet, amibe nem csöppensz minden nap, s erős a késztetést, hogy engedjek neki, de fogalmam sincs, mire számítsak, ez megijeszt. Rod alakváltónak vallja magát, rá nézve teljesen komoly állításnak tűnik, ezzel a helyzettel nem tudok mit kezdeni. Szét csak nem tép egy házibuli közepén! - Olyasmi - kétballábas katasztrófa, ez sokkal jobban illik rám, mint a "boszi", csakhogy sem ő, sem más nem érti, miért ódzkodom ennyire kimondani nyíltan a valóságot. Eddig is őrült voltam, ám egy ekkora hírértékű új állapottal is ugyanolyan nehéz megbirkózni. Még ekkora mennyiségű pia mellett is. Kezem nyújtom az üvegért, miközben bizonytalanul szólásra nyitom a szám. - Az egyikük kitalálta, hogy majd megmutatja, milyen muris is ez a hókuszpókusz, aztán egyszerűen lelépett és rábízott... - felsóhajtok - Zach utál engem. - ha megszereztem az üveget úgy már kupak az nincs rajta és meg is húzom, két szép, nagy kortyot nyelek le belőle. - Meg... megmutatod, hogy... szóval, amit az előbb mondtál.
Az este egészen érdekes fordulatot vesz Skye-al, mikor ő maga dobja be a természetfelettit beszélgetésünk tárgyának. Nem igazán tartok attól, hogy avatatlan fül meghallja miről csevegünk, tekintve, hogy elég hangos a zene, kábé mindenki részeg, aki meg mondjuk fejlettebb érzékekkel rendelkezik, és még így is meghallja...hát, nekik meg nem titok a dolog, szóval no problemo. Vigyorral a képemen, félig felé fordulva hallgatom tippelését. Egyelőre nem segítek neki egy kicsit sem, kifejezetten vicces, ahogy az alkoholtól kissé artikulálatlan szavakkal próbálja megfejteni, vajon mi is vagyok. -Mókus?! - röhögök fel, nem is értve, miért pont ez az első, ami eszébe jut. Nincs nekem bajom velük, Sorát is imádom, és ő mókus a tesóival együtt, de rázom a fejem, hogy ez valóban nem talált. Állati alakom sokkal inkább hozzám illő. Anélkül, hogy nagy feltűnést keltenék, kicsit lejjebb húzom a pulcsim ujját, ezzel eltakarva az alkaromon lévő Meeko tetoválást, ami után egyértelmű lehet, mi is az. Láthatta korábban is, kérdés, mennyire jegyezte meg, vagy épp sem. -Hogy mi szeretnék lenni? Pontosan az, ami vagyok, nem változtatnék rajta semmi pénzért, mondjon bárki bármit. Mondjam, vagy mutassam mi az? - kérdezem a szemöldökömet húzogatva, és igen, a "mutatás" részt szó szerint értem, keresünk egy üres szobát, és simán hajlandó vagyok előtte átváltozni. Titkon remélem, hogy ezt az opciót fogja választani, látni akarom a reakcióját, mikor meglát. -Te viszont akkor boszi vagy, ha jól sejtem. Valami boszipasi hagyott el, őt emlegteted? - dobom vissza a labdát, utalva a nem sokkal korábbi témánkra, amiben azt ecsetelte, hogy először X majd Y is lelépett. Míg várom a válaszát, az egyik haverom megjelenik vodkával a kezében, én pedig levámolom, szépen kisajátítva az üveget, amit most jól meg is húzok. Ha lúd legyen kövér, berúgni jöttem ma ide, hát csapjunk a lovak közé.
- Mi? Ja, semmi semmi. - legyintek felé, de továbbra is a plafont fürkészem. Vagy a gyér fény, vagy hallucinálok vagy túl jó a szemem, de repedéseket látok rajta és egészen érdekesek. Vagyis... És hirtelen felülök, mert támad egy merész ötletem, amit megosztok Roddal, aki előtte majdnem megfullad, vagy legalábbis abból, ahogy kidülledt a szeme, erre következtetek. Egy pillanatra a számra harapok, aztán "lesz, ami lesz" alapon előadom a felvetésem és valamiért az az érzésem, nem túl őszinte a meglepettsége. Tényleg kezdek paranoiás lenni, vagy talán mindig is az voltam. - Tényleg? - azokra nézek, akikre mutat és eljátszom a gondolattal, igaza van. Ijesztő. Minden annyira ijesztő. Oldalra billentett fejjel nézem a lányt és ezen gondolkozom, míg nem megint eszembe jut valami, és ismét Rodra nézek. - Ha ezt te tudod, akkor te... Várj, tippelek. - mocorgok a fotelben, hogy jobban felé tudjak fordulni. Bár tudnám, hogyan kell ezt csinálni. Józanul még csak-csak, de ennyi piától az érzékeim egyébként is hajlamosak csődöt mondani. Miközben a srácot nézem, próbálva meglátni, amit meg szeretnék, a nyakamban lógó medált piszkálom. Ha már megköti az erőm vagy mit művel, igazán kisegíthetne ilyenkor is. - Nem, nem vérfarkas vagy. - mutatóujjam számhoz ütögetve töprengek, minek is tudnám őt elképzelni. - Legyél akkor alakváltó és valami energikus, hm... nem is tudom. Mi szeretnél lenni? Kutya, macska, kizárva, azok túl sablonosak. - legyintek ezzel el is zavarva a felesleges képeket. - Nem tudom, csak úgy. Ne zavarj össze! - átveszem az üveget. - Lehetnél mókus! - szólalok meg hirtelen, épp csak lenyeltem a pezsgő maradék kortyait. Felnevetek az ötleten, lazán leteszem a másik oldalom a földre az üres üveget. - Jó, annál talán valamivel nagyobb. Mi szeretnél lenni? - Tudom, hogy születniük kell annak, amik, ennyire nem vagyok hülye és nagyjából be is lettem avatva a dolgokba, viszont még sosem beszéltem Connoron, Beth-szen vagy Zach-en kívül senkivel erről. Azt sem tudom, most hogyan jutott eszembe, szerencsére Rod vagy már túl van rajta, hogy komplett hülyének nézzen vagy egyáltalán nem vesz komolyan, mert egyelőre még elviseli a hülyeségeimet.
Alapvetően szeretek táncolni, de ha most választhatnék, akkor inkább csak chillelnék piával a kezemben, de egye fene, Skye kedvéért végigbillegek két zenét, de aztán irány a babzsákfotel. Úgy tűnik a legjobb módszer a szöszi elcsalogatására a pia, mert magához ragadja a pezsgősüveget, mint valami féltett kincset. Rossz nézni, ahogy feltartott piával huppan le, de valamilyen csoda folytán nem önti nyakon magát, el se dobja. -Hát, ha nyomult is, elég bénán csinálta, tekintve, hogy simán elcsábítottalak tőle. Vagy csak te nem tudsz nekem ellenállni. - vigyorgok rá pimasz ábrázattal, majd mivel leköti a plafon, szépen lefejtem ujjait az üvegről, és átveszem tőle, hogy tudjak én is inni. -Süveges Weasley? Kiről beszélsz? Ki hagyott el? -kérdezek vissza enyhén félrebillentett fejjel, mert hirtelen fogalmam sincs miről beszél. Talán túl sok volt a pia, tuti ivott vodkát meg gint, most rá a pezsgő...szegény lány fejre fog állni, talán figyelnem kéne rá, de a felelősségvállalás nem az erősségem, ez eléggé köztudott. A következő pillanatban olyan hirtelen néz rám, hogy mivel én épp iszok, a meglepetéstől majdnem sikerül félrenyelnem, de még épp idejében emelem el a számtól a pezsgőt, hogy ezt elkerüljem. Kérdésére nem számítottam most, érzékeltem, hogy valami természetfeletti rezgése van a leányzónak, de nem foglalkoztam vele. Nem gondolkodom túl sokat, az őszinteség mellett döntök. -Naná, hogy hiszek, miért néznélek bolodnak? Az a srác ott például vérfarkas. Az a csaj meg alakváltó. És nem ők az egyetlenek a szobában. - bökök két tőlünk nem annyira távoli alakra, majd a második mondatomnál kacsintok egyet, értse ahogy akarja itt a nagy nevetgélésben. -Elég random a kérdés, hogy jutott ez pont most az eszedbe? - kérdezem, majd iszom két nagy kortyot, a maradék 2-3 kortyot ami még az üvegben van pedig gálánsan átnyújtom Skye-nak ha kéri, de ha nem, akkor én magam nézek az aljára.
- Ez az egy szerencséje van - visszaadom a palackot Rodnak és megigazítom a copfba fogott hajam, ami már kezd viseltes lenni, egy tincs például simán kiszabadult, amit a fülem mögé tűrök. Marad velem táncolni, aminek hírére összecsapom a kezem és örömmel vetem bele magam az újabb zene ritmusába. Most egészen biztos, másnak lát, mint legutóbb, akkor szolidabb és elveszettebb őzike voltam, mert akkor nem volt ennyire tele a tököm, meg a mindenem az egésszel. Jelenleg a stressz levezetésén dolgozom, fogjuk rá. Az első számunk véget ér, elindulna le a parkettről, mikor megfogom a kezét és visszahúzom. Mutatóujjam feltartva jelzem, mivel a hangerőt meg sem kísérlem túlkiabálni, hogy még egy számot kérek, amibe nagy nehezen beleegyezik, így maradunk a helyünkön és táncolunk tovább. A dal végeztével kezem nyújtom az üvegért és míg én innék, ő elhúz a zenétől. Nevetve huppanok le az egyik szabad fotelbe. Karom direkt feltartom, a pezsgő ki ne ugorjon a lendülettől. Legyezgetni kezdem az arcom, tetszik a kis friss levegő, ami bejön az ablakok felől. Meleg van bent, fülledt a tömegtől, ami összeverődött és így elnézve őket nem is értem, hogy fértünk mi el ott köztük az előbb. Kicsit nehezen megy a koncentrálás, ezért sem reagálok azonnal, ahogy megszólal mellettem, meg leköt a palack címkéjének felváló széle, amit a körmömmel piszkálok. - Ugyan már, ne legyél féltékeny! - nevetve csapok felé, mikor felocsúdok és eljut a tudatomig, miről beszél. - Nem nyomult ezerrel és jól táncol, csak ennyi. Nem hajtok rá senkire, ezt becs' szóra megígértem, jó kislány leszek. Különben még leveszi a fejem az a süveges Weasly - a mondat végét már hátravetett fejjel a plafont bámulva mormogom az orrom alatt. Azt se tudom, miért pont ez a hülye film ugrott be, habár Zach tökéletesen beleillik az idióta varázslókölyök szerepébe. - Az egyik lelép és itt hagy a **rban a másikkal, aki nagyobb karót nyelt, mint az első... - mormogom tovább, aztán hirtelen Rodra nézek felegyenesedve, már amennyire a babzsák fotel engedi - Te hiszel az ilyen... "fura" dolgokban? Ne nézz őrültnek, csak kérdezem. Természetfeletti meg a többi. Éles kanyar tudom, csak érdekel. - elnevetem magam és megrázom a fejem. - Felejtsd el. Elég, ha én bolondultam meg. - eltakarom a szám úgy nevetek.
Na, most hogy a felesleges energiákat levezettem máris felszabadultabb vagyok, ezért becserkészem ismét Skye-t (na nem úgy), és meg is pörgetem, megmentve attól a nyomitól aki próbálta neki csapni a szelet.-Látom nem hagytad porzani a veséd és unatkozni a májad, míg én elvoltam, kedves Skye. - vigyorodom el a szemmel láthatóan ittas lányon, majd felnevetek fujjogásán ami a pezsgő szárazságát illeti. -Ingyen volt, ne válogass. - dorgálom meg játékosan, és bár valóban nekem sem a kedvencem ez a fajta ital, azért ha visszakapom, én is kortyolok belőle két nagyot, engedve, hogy a szénsav végigmarja a torkomat.-Több kell ahhoz, hogy valami ledöntsön a lábamról.- kacsintok rá, és ebben igen, továbbra is benne van az, hogy neki is szívesen bemutatom a tudományomat, hiába tudom, ő úgy nem akar tőlem semmit, de azt hiszem, ez kezd már a haveri?baráti? kapcsolatunk dinamikájának alapját képezik már, de amíg nem szól, hogy őt ez zavarja, addig bizony folytatni fogom. -Egye fene, a te kedvedért, de utána az adósom vagy, és nincs beleszólásod, hogyan hajtom be rajtad, áll az alku? - vigyorgok mint a tejbetök, de ha belemegy, ha nem, azért közelebb húzódom hozzá amíg még nem túl kényelmetlen neki, és egyik kezemben továbbra is a pezsgőt tartva mozogni kezdek a zene ritmusára. Nem nagyon kísérlem meg, hogy beszélgessünk, olyan hangerőn bömböl a zene, hogy Skye semmit nem hallana abból, amit mondok. Én ugyan érteném az ő szavait a fejlettebb hallásomnak köszönhetően, de nem akarok ilyen egyoldalú kommunikációt.Ha letelt az ígért egy szám, és a szöszi nem vesz rá még egyre (de kizárólag egyre!) akkor kortyolok egyet a pezsgőből, felé nyújtom az üveget, majd a kezét megfogva (ha hagyja) elindulok most már ténylegesen a babzsák fotelek felé a hangfalaktól kicsit távolabb eső ponton, a bukóra nyitott ablakok alatt, ami ebben az embertömegben határozottan jó. -Na, és mivel foglaltad el magad, míg én távol voltam? Mondd, hogy nem jött be az a csávó akivel táncoltál. Vagy ha igen, már értem, miért nem adsz nekem is egy esélyt. - vigyorgok rá pimasz mosollyal, és megiszom a pezsgő maradékát. A fenébe, ez gyorsan elfogyott, hamarosan utánpótlást kell szerezni, de most olyan kényelmes itt. Max cápázok valaki erre járótól.
Rodot elengedem csajozni, szerencsére arról letett, hogy engem próbáljon megdönteni, mert már több mint két jó okom is van rá, hogy ne hagyjam magam. Cuki srác... kissrác, ez a legfőbb indok, mert ugyan liliomtipró már nem lehetek, azért kölyökkel nem kezdek, ennyire nem vagyok kétségbeesett. Mikor lelép, felhajtom a maradék vodkám, töltök egy háromnegyed poharas verziót és a markomba is szerzek pár karika chips-et, majd elindulok vissza a tömegbe. Ismét rá kell jönnöm, keveset ittam ahhoz, hogy ne legyen pánikrohamom a sok embertől, akik egymásnak ütköznek minden mozdulatukkal, így áttérek a verandára és nekidőlök a korlátnak. Eliszogatom a kis piámat, lerázok egy nyomulós fazont azzal, hogy rohadt nagyot tudok rúgni a közelembe se jöjjön, ha csak nem akarja letesztelni. - Skye! - összerezzenek a hangra. Eva jelenik meg a szemem sarkának látószögében és egyre közeledik. - Te meg mi a francot keresel itt? - Kikapcsolódom - megrántom a vállam, mintha egyáltalán nem érdekelne, mennyire visszataszítónak tartom, főleg mikor meglátom közelebbről, már mennyire szétcs**zte magát. - Azt hittem, te már csak ilyen elit körökben mozogsz - meghagyom ebben a hitben, ellököm magam a korláttól és elmennék mellette, mikor megfogja a karom. - Noah is itt van a környéken, teríti a cuccot. - Kösz a figyelmeztetést - kirántom a karom a szorításából és visszamegyek a házba. Pont rájuk volt szükségem. Felelevenedik előttem a kép, ahogy megzsarolnak, aztán ahogy az a majom megpróbál rám mászni, mire betöröm az orrát és elrohanok. Sok cuccom maradt náluk, de egyáltalán nem bánom. Ott rohadjon meg minden, de a közelembe többet egyik se jöjjön. Szerencsémre Zeke feltűnik a színen és egyből hozzácsapódom. Pár haverral beszélget, oda sem figyelek miről viszont biztonságérzetet ad, hogy ott van a közelemben. Szó nélkül beveri bárki képét és nekem pont erre van szükségem. Tovább iszom, már nagyobb kortyokban a vodkát, szinte nem is érzem, hogy csúszik le a torkomon csak a pohár kiürülése után esik le, a jóból fog megártani a sok, ha így folytatom. Na, de kit érdekel? Kellemesen ellazulok, **arok bele mindenbe és úgy dőlök Zeke-nek, szinte rácsavarodom a karjára. Nevetve homlokon csókol, amitől belőlem is kitör a nevetés. Rendben, szétcsúsztam, üsse kavics. Az egyik srác felém nyújtja a kezét, fejével a táncolók felé bök és én beleegyezem. Táncoljunk, az vicces! Kezem a magasba emelve ringatózom a zenére, az se érdekel különösebben, mikor szinte hozzám érve csúszik közelebb, de a reflexeim dolgoznak és hajszálnyit hátrébb húzódóm, mielőtt teljesen hozzám préselődne. Védelmi ösztön, rád bármikor számíthatok! - Nahát, Rod! - kiáltok fel meglepetten és széles vigyorral az arcomon. - A kedvenc pajtim visszatért! - lenézek az üvegre. - Megint urizálsz, de üsse kavics. - Az üvegért nyúlok, mozdulataimból lehet, leveszi, hogy már kellő képpen jól érzem magam, de tényleg nem érdekel. Megszerzem tőle az üveget és beleiszom. - Bleh, száraz pezsgő. - Elfintorodom, aztán ismét mosolygok, mint valami eszelős. - Bírsz még állni a lábadon vagy lefárasztott a testmozgás? - ráharapok a számra, ne vigyorogjak annyira és könyökömmel megbökdösöm játékosan a srácot. A zene hangos, így muszáj közelebb húzódnom hozzá. - Csak egy számot táncol velem, aztán ígérem, szusszanhatsz. - kiabálom, hangosan mondom, suttogom, a franc se tudja, de az fix, hogy a füléhez hajolva teszem. Megfogom a szabad kezét és ha csak nem ellenkezik, hátrébb lépek a táncolók közt és már át is veszem a zene lüktető ritmusát. Imádok táncolni, mondtam már? Biztos, hogy nem, ilyet nem szokás csak úgy... vagy de? Fogalmam sincs! Most viszont akkor is táncolunk, ha kell, a legszebb nézésem is előszedem neki a fiók mélyéről, leorolom és rávillantom.
Kezdőlap
