To: Skye V. Stokes

Éppen az üveget emelem a számhoz, amikor kijelenti, bármennyire is nem akar még a haverja hazamenni, mégis ezt kéne tennie. Mivel épp vodkával van tele a képem, csak bólogatok, hogy megértem, tényleg eléggé úgy tűnt, szétcsapta magát - pedig még fiatal az éjszaka. Amatőr. Skye következő szavaira értetlenül pislogok párat és ráncolom össze a homlokomat. -Ezt hogy érted? Azt hittem elég stabil bázisod van itt a városban meg minden. Most jöttem rá, hogy egy csomót nem tudok még rólad. - a megszólalásom eleje kicsit talán komolyabbnak tűnt, de a végét elnevetem, ne érezze úgy, hogy mindenképp beszélnie kéne, vagy épp azt, hogy lelkizni akarok - mint említettem, én nem ez a típus vagyok. Főleg nem ittasan, egy házibuli kellős közepén.
Játékosan lököm meg a megjegyzésére, és kifejezetten örülök, hogy nem süppedt bele valami lelki maszlag mocsarába, nem én lennék a megfelelő ember ezt kivesézni, biztos vannak barátnői, akivel ezt meg tudja tárgyalni. Nem pizsiben alszom. A többit pedig a fantáziádra bízom. - kacsintok rá, ismét kacér szemtelenséget csempészve a hangomba, de hát mit tehetnék, azt hiszem javíthatatlan vagyok.
-Én még bent körbenéze...- csak eddig jutok a válaszommal, mert Skye hirtelen az ölemben köt ki, a maradék 2-3 korty vodkát tartalmazó üveg kiesik a kezemből, ahogy a tenyereimet az oldalára meg vállára helyezem, le ne pottyanjon. -Nocsak, ezek után hiába tagadod, hogy belém estél, kedves Skye. - vigyorgok rá, aztán én is vele nevetek, és ha nem megy neki egyedül, akkor talpra állítom, aztán én is kimászok a hintaágyból, és nagyot nyújtózok. 
-Biztos ne segítsek hazacipelni a lovagodat? - kérdezem tőle, miközben egymás mellett indulunk el befelé - Zeke nem jutott be a házba, jelenleg fejjel előre be van borulva a tuják közé, ide hallom a hortyogását. Szarul néz ki, vannak kétségeim, hogy Skye boldogul vele. Ha haza nem is kísérem őket, legalább annyiban hozzájárulok a küldetés sikeréhez, hogy a kerti slagot megnyitva fellocsolom a srácot, a hideg víz magához téríti. 
-Egy élmény volt Skye, mint mindig. Ha gondolod, majd legközelebb már bulin kívül is összefuthatunk. Nyugi nem randi - csak ha te is akarod. - vigyorgok rá a szokásos stílusomban mikor eljön a búcsúzás ideje, majd mindketten saját utunkra indulunk hogy folytassuk az estét. Ki igy - ki úgy.

To: Skye V. Stokes

Skye akár el is borzadhatna attól, amit mesélek a haverom és Sora taxijának esetéről, de ehelyett nevetni kezd - szimpatikus vonás nála, hogy nem kezd el kényeskedve fujjogni. Mármint...persze kiakad, de nem állt neki itt visongani, mondjuk akkor tuti abban a szent minutumban hagytam volna itt, azt nem igazán tudom elviselni. Sonjánál is néha nagyon ökölbe kell szorítani még a lábujjaimat is, amikor belekezd a drámázásba. Talán dobnom kéne, most már eleget bohóckodtam, szép csajok még mindig tömkelegével vannak a városban, és ágytornából sincs hiányom, így különösebb indokot nem tudnék mondani, miért vagyok még mindig "együtt" vele. Na mindegy, kitalálom mi legyen ezzel a barátnőzéssel, most fontosabb dolgom van - inni és szivatni Skye-t a haverjával.
-Ott a tied, az enyémből ugyan nem adok. - jelentem ki határozottan, majd röhögve húzom a lánytól a lehető legtávolabb az üvegemet. Az én piámat ugyan nem fogja a csávó képére önteni fertőtlenítés gyanánt, az egyszer tuti ziher, azért a jófejségnek is van egy határa, meg minden. Nagyot kortyolva az üvegből figyelem a lejátszódó jelenetet, Skye-ból megjelenik a gondoskodó barát, de Zeke kicsit máshogy gondolja, egy percen belül pedig el is csámpázik valahova - valószínűleg még inni vagy cuccozni, vagy tudom is én.
-Mókás srác. Szóval...harci cica vagy? Mondjuk tény, úgy kezdted a ma estét is, hogy tökön nyomtál, szóval...lehet benne valami. - nevetek fel, miközben Skye felé fordítom a fejem miután a haverja távozóra fogta. -Ha túlságosan szétcsapja magát és segíteni kell hazavinni szólj, de előre szólok... - közelebb hajolok hozzá, kockáztatva a pofátlanságomért járó orrbanyomást  a segítségnyújtásért díjat számolok fel. - szemtelenül rákacsintok, visszaegyenesedem, ha esetlegesen próbálna megütni, akkor pedig természetfeletti reflexeimet kihasználva hajolok el tőle.

To: Skye V. Stokes

Elhúzom a számat arra amit Skye mond a férfiakról. Persze azzal tisztában voltam, hogy elég sokan vannak akik nem tudják, hogyan kell viselkedni a nőkkel. Nem mondom, hogy 16 évesen én annyira szakértő lennék és sosem követtem volna el akár tiszteletlennek is elkönyvelhető dolgot a szebbik nemmel, de azért van egy határ, ami nem szeretek, és nem is szoktam átlépni, nem élek vissza a helyzettel. Adtam én már taslit havernak is, aki ilyenre készült, szóval az ismeretségi körömben tudják, hogy nálam ez nem vicc. 
-Ó, én javíthatatlan vagyok, te is tudod. - kacsintok rá, poénnal ütve el a dolog esetleges komoly élét, nem akarok én itt nekiállni lelkizni vagy ilyesmi, távol áll tőlem az ilyesmi. Áttérünk inkább a kis trióra, akikről, vagyis hát egy ominózus tagjáról kicsit sztorizok is Skye-nak, bár ahogy arra számítottam, nincs annyira elájulva tőle, de azok után, amit az imént megtudtam, talán ez nem is annyira meglepő.
-Hát...nem. Ha mindenképp tudni szeretnéd, elkezdte hm... hogy is mondjam szépen...tutujgatni a jancsit, ha érted mire gondolok. Szerencsére még a happy finish előtt ki lett penderítve a kocsiból. - felröhögök, mint mindig, amikor ez a sztori eszembe jut. Sora szinte majd' felrobbant a dühtől, én pedig az idő alatt próbáltam visszafogni a nevetést, nem akartam én mindenáron olajat önteni a tűzre, ismerem én, milyen amikor dühös.
Csak hümmögök mikor Zeke-ről beszél, bár vannak kétségeim, de ha Skye azt mondja oké lesz az út haza vele, akkor én nem fogok nekiállni vele vitatkozni, elég nagy már ahhoz, hogy meg tudjon hozni döntéseket. Odakapom a fejem, ahogy megjelenik az emlegetett szamár, és elvigyorodom a szöszi szavaira, majd mikor azt mondja, ő itt sincs, ördögi csillanás jelenik meg a szemeimben, bár ezt ő nem láthatja, hiszen szinte teljesen a pokróc alá bújt a srác elől, aki eljátssza a hattyú halálát, én pedig nem átallom ki is nevetni emiatt.
Már-már indulna befelé, ám én ekkor két ujjal füttyentek egyet, és utána kiáltok. -Hé Zeke! Nézd csak kit találtam neked. Utánad sírt szegény, gyere vigasztald meg. - ezzel a mozdulattal lerántom a pokrócot Skye-ról, akitől valószínűleg bezsebelek pár csúnya nézést, de egyszerűen nem bírtam ki, annyira adta magát a szituáció, hát ezt nem lehetett kihagyni. Zeke szinte szökdécselve fut felénk, bár egyszer megbotlik a saját lábában, valamilyen csoda folytán sikerül talpon maradnia, egészen az utolsó pillanatig, amikor is a hinta előtt lecsókolja a földet. 
-Látod Skye? Fejet hajtanak előtted, ilyen úriembert még nem hordott a hátán a föld. - vigyorgok rá, aztán a nevetés ismét utat tör magának, csak úgy zeng az udvar. 

- Nem egy pasi, hanem az összes, akikkel valaha találkoztam, nagyjából - foglalom össze, aztán helyesbítek is, hogy a jelenlévő személy természetesen a kivételt képezi. De tényleg, Rod más, a maga kamaszos pimasz módján rendes arc, nincsenek hátsószándékai, nem él vissza a helyzetekkel és nem keveri úgy a **art az életnek nevezett pöcegödörben, hogy bármikor megüthesse a bokáját. - De ígérd meg, te sosem változol meg, oké? Én így csíplek, maradj... normális. - mutatóujjammal rá mutatok, igyekszem komoly arcot vágni, mert szeretném, ha így lenne. Ne kanyarodjon el rossz irányba, és itt nem a bulikat vagy a csajozást értem, azokkal alapból nincs bajom, és azok után, amit megtudtam róla, talán nevel belé valaki egy kis felelősségérzetet, legalább megpróbálja, áh, mindegy, hagyjuk. Most nem tudok ilyeneken gondolkodni, minden kusza.
- Bakancs van a lábamon és nem félek használni - jegyzem meg nevetve és kicsit behajlítom a lábam, hogy a cipő sarka a lábát érje. Kedvelem Rodben a fesztelenséget és a bolondságot, jó végre ilyen emberek közt is lenni. ZeKe vagy Ty, akivel mostanában kezdtünk el több időt tölteni egymással, ők is elmeroggyantak, nem úgy mint én, de vannak közös vonások, viszont ez a srác itt mellettem más. BÁrmennyire is adja a kemény, laza csávót rendes, amit nagyra értékelek benne. Iszom is gyorsan az egészségre, habár ezt nem kötöm az orrára, egyszerűen felhajtok pár kortyot az egyre fogyó italomból. Fejre fogok ma állni ez nem kérdés.
A lányok elbotorkálnak a sráccal, a Rod számára kinézett nem jött be, de a másik már túl volt a dolgon, aminek hallatán szemöldököm megemelkedve, meglepetten nézek a srácra. Könnyebb lenne listát írni "kivel nem gabalyodtál össze" felirattal, mint a másik véglet. Helyes arc, jó test, menő megjelenés, laza duma, ezzel bárkit leveh a lábáról. Az a grátisz, ha másban is jól teljesít, de erről én mit sem tudhatok, nekem a látvány, meg a duma rész jutott. Ha gimis lennék, én is beállnék a sorba, valószínűleg, a múltamat tekintve simán. Mostani fejjel talán nem az első két pohár után tenném szét a lábam, de az a múlt, ez meg egy erőteljes korkülönbséges liliomtiprás lenne. Soha, szó sem lehet róla.
- Ha jól sejtem, nem egyszerűen telehányta a kocsit - Felkelti a kíváncsiságom, mit művelhetett, habár valakinek az is tök elég, ha hetekig, több órás súrolás után is megmarad a szag. Kissé megremegve kirázott tőle a hideg a pokróc alatt is. Nincs rosszabb a vizelet vagy a hányás szagánál, hányinger mindkettő.
- Szerintem ő még álmában is haza tud vezetni, ez a munkája. Mármint nem az alvó fuvar, de tényleg jó sofőr, ha meg nagyon megbolondul, tolhatja hazáig. - Elképzelem, amint hátul támasztja a kocsit és gurítja végig az utcákon a célig. - Az a roncs még sosem hagyta cserben, van olyan jó, mint egy katonai tank. - Talán még én is elvezetném, az első fáig biztosan.
- Asszony! - elnyújtott végű kiáltás töri meg az éjszaka csendjét. Megismétli még kétszer, aztán átvált a nevemre.
- Ó, igen, pont eleget ivott - elbújok a pokróc mögé és szemmagasságig takarva el magam kilesek a verandára kitámolygó ZeKe-re. - Én itt se vagyok, oké? - Látom, ahogy kikacsázik, megtámaszkodik a korlátban és pár arrajárót megkérdez, nem láttak-e engem, bár szerintem azt se tudják, ki vagyok, meg a bolygójukat se.
- Elhagyott, megint - megragadja a mellette lévő srác két vállát és megrázza - Hát élet ez?!
- A drámakirálynő személyesen - Rodra pillantok, pukkadozom a nevetéstől, de amilyen mázlim van, ha kiadom épp elhallgat a zene és meghall. - Ártalmatlan bolond, kicsit olyan, mint te, csak neki messzebbre gurult a gyógyszere. - ismét ZeKe-re sandítok, akinek majd kigúvad a szeme, látom a lámpa fényében, annyira próbál kiszúrni, mielőtt elindulna megint befelé.

To: Skye V. Stokes

Csak nevetek azon, ahogy a hasamat megpöcköli, ha most valami rajzfilmben lennénk, tuti lenne valami kongó hang, mint amikor mondjuk egy páncélt ütöget meg az ember, de így csak apró csípésszerű érzés csak a mozdulat. Arra vonatkozóan ismét felröhögök, hogy rákérdez, belevittem-e mást is a rosszba, és szabad kezemmel glóriát rajzolok a fejem fölé. -Én? Ugyan dehogy. Ami meg a velem lógást illeti...ne hibáztasd magad, nekem igen nehéz ellenállni. - kacsintok rá szórakozottan, majd áttérünk egy számomra igencsak kellemes témára, bár Skye-nak kicsit sarkosabb véleménye van róla, ahogy hallom, nem is tehetek mást, felszalad a szemöldököm a homlokom közepéig.
-Hűha, nem vagy túl jó véleménnyel a pasikról ahogy hallom...Valaki nagyon csúnyán megbánthatott, ha így gondolod, egy szavadba kerül, és megverem. - nem akarom én teljesen elkomolytalankodni, de tényleg nem kicsit lep meg, hogy így gondolkozik. Mármint persze, én sem vagyok álszent, kedvelem a női társaságot, a szexet, minden ilyesmit, de azért bennem van az, hogy tiszteljem a nőket, és ezek alapján nekem úgy jön le, hogy Skye ezt nem kapta meg eddig még, különben nem nyilatkozna ilyen borúlátóan.
-Ó már mindegy, kimondtad, tudom én, hogy miattam vagy itt, de ahogy már említettem korábban, emiatt cseppet sem tudlak hibáztatni. - nevetek fel, és még továbbiakkal toldanám meg, hogy ezzel is oldjam az iménti téma okozta esetleges feszültséget, ám egy ricsajos trió megelőz, az élet megoldotta. Na, ezt mondom, nem kell itt mindig mindent komolyan venni, az élet majd elintézi. 
Végignézek a csajon akivel Skye össze akart volna boronálni, az arcomra pedig vigyor terül el, ahogy a riszáló fenekekről nem levéve a tekintetemet Skye-hoz intézem a szavaimat. -Nem menőzni akarok, de...a szőke megvolt már, a múltheti bulin. Érti a dolgát pedig csak 15 éves, gondolnád? Többnek néz ki abban a miniruhában meg magassarkúban. Dögös cserediák Kanadából. - alsó ajkamra ráharapok, ahogy felidézem a néhány nappal ezelőtti kis légyottunkat. Kár hogy mára megtalálta a partnerét, szívesen megismételném, de talán itt lesz jövő héten is, és akkor elkapom egy-két menetre. Azt hiszem Sonja nem jön még haza, így nem kell készenlétben állnom őnagysága szolgálatára.
Szememet akkor veszem csak le a két csajról, amikor a szerencsés flótás már beterelte őket az autóba, és ekkor visszafordulok Skye felé, és elvigyorodom azon, amit mond. -Ó, azt hiszem egy életre buktam az ingyen taxi lehetőségét. Nem olyan régen egy haverom...hát, inkább nem is említem mit csinált, de lényeg, hogy Sora olyan hévvel rántotta ki a kocsiból az út szélén, hogy Phil csak úgy nyekkent, nekem meg leüvöltötte a hajamat a fejemről, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy kisegített. Pedig azt hinné az ember hogy így, hogy ténylegesen családtag lett, időnként egy-egy fuvar nem olyan nagy kérés. - sóhajtok egyet drámaian, bár valahol azért értem a döntését. Phil egészen konkrétan valami hallucinogén cuccot szedett be, és a hátsó ülésen konkrétan nekiállt önkielégítést végezni. Nem csoda, hogy Sora így kiakadt, nemrég pofozták még csak helyre a kocsiját a decemberi nagy balesete óta.
-Viszont ha Zeke nem lesz magánál, akkor én foglak hazakísérni, nyugi, behívnod nem kell...csak ha szeretnéd. - jelentem ki határozottan, és hiába próbálkozom, nem bírok a véremmel, és az utolsó pár szót muszáj vagyok hozzáfűzni, de ha rám néz, megismétlem a fejem fölé glória rajzolást. Ártatlan vagyok, bírónő. Vagyis...azt hazudom. 

To: Skye V. Stokes

Bólintással nyugtázom, hogy nem kell átmennem életmentőbe, Skye nem készül megfulladni, és hamarosan már egészen más köti le a figyelmemet. A szöszi válaszára csak felemelem az egyik szemöldökömet, arckifejezésem egyértelműen azt tükrözi: "Ugye nem engem akarsz átverni?", de egyelőre nem kérdezek többet, bármennyire is fúrja az oldalamat a kíváncsiság. Előtte teszek neki egy kis szívességet és tolmácsolom, mikről beszélnek a tűzoltók. Viccelődnek a sráccal, hogy hoznak egy kis margarint és azzal kenik be két oldalt, és megpróbálják úgy kihúzni, aztán meg szivatják, hogy az arcához túl közel rakják először a szerszámot amivel a terveik szerint elvágják a léceket, de végül épen kiszabadul, csak a büszkesége sérült.
-Akkor minek neveznéd? - röhögök fel, amikor kikéri magának a tűzoltóra tett jelzőmet, de hát ne legyek mosómedve ha nem látok a lámpa fényénél megcsillani néhány szálat a hajában. Amikor az edzőteremre tereli a szót, ismét csak felvonom a szemöldökömet, komolyan, emiatt a nő miatt fog eldeformálódni az arcom, folyton ilyesmiket mond. 
-Szerinted ezt a szél hordta össze? - kérdezem, és pár másodpercre felemelem a pólómat, hogy látszódjanak a kockák a hasamon, utána pedig még a bicepszemet is befeszítem, ami esztétikusan dudorodik. Nem vagyok túlságosan kigyúrt, de ha tehetem, szeretek edzeni, kikapcsol, meg hát muszáj jól kinéznem, pocakosan közel sem tudnék ennyi leányzót elcsábítani, sőt, szégyen szemre 16 évesen még mindig valószínűleg szűz lennék. Na de Skye is valószínűleg rájön, hogy butaságot kérdezett, mert felnevet, de a kis műsoromat akkor sem ússza meg.
-Közös ismerős, vagy közös...khmm...emlékek? - kérdezem megvonogatva a szemöldökömet, majd azon amit az 5 évről mond, felröhögök és nagyot húzok az üvegemből. -Csak ha megtudják hivatalos szervek, én aztán nem mondom el nekik, nem vagyunk puszipajtások a zsernyákokkal. - kacsintok rá cinkosul. -Meg hát...nem te lennél az első a sorban. - teszem hozzá vigyorogva, mert önkéntelenül eszembe jut Sonja, aki hasonló vádakkal nézhet szembe, ha egyszer bukik a dolog, de hát egyelőre még talán nyugi van. Ott sem kell kibuknia a dolgoknak, majd ha ráunok, szépen dobom valami indokkal, úgyis keveset van a városban, nem kell megtudnia hogy amúgy még kiskorú vagyok. Win-win, asszem.
-Ó, nem kell mindennek arról szólnia, de azért lássuk be, igencsak kellemes tevékenység, és én szeretem kihasználni az adódó alkalmakat, ennyi. - megvonom a vállam, nem veszem én ezt olyan komolyan, ahogy az egész életet se. Nem fogok kéretlenül Skye-ra hajtani, átlépni a határt, ezt azért már tudhatja, én azt szeretem, ha az érdeklődés kölcsönös, az erőszak nem az én stílusom. Annál én jobban tisztelem a szebbik nemet.
-Kíváncsi vagyok, mennyire találtad el az ízlésemet, felcsigáztad az érdeklődésemet. - nevetem el magam ismét, majd felemelem a kezeimet amíg az ölembe fekteti a lábát, ki ne rúgja a kezemből a vodkát, de aztán lazán megtámaszkodom sípcsontján. Igazából túlzottan nem nehéz olyan csajra mutatni, akit ne akarnék megdönteni, bár kétségkívül előnyben részesítem a szőkéket, fene tudja miért.
-Ha gondolod, cserébe kerítek én is neked valakit, akár azt a nemőszes tűzoltót? -vigyorgok rá pofátlanul, és ismét ledöntök némi vodkát a torkomon, határozottan érezve már a hatását.