Úgy tűnik, minden bulira kell egy idióta és nagyon úgy néz ki, ez a srác erre az estére toronymagasan megnyerte magának ezt a címet ezzel az erkélyes kis akcióval. Nem csak én szúrtam ki, egyre nagyobb tömeg gyűlik, fejek lógnak az erkélyajtóban, és az udvaron is gyülekezik a sok katasztrófaturista. Kétségbeesett, részegségtől artikulálatlan kiáltozása csak hangosabb lesz, amikor a tűzoltók megérkeznek, pedig ha valakik, hát ők biztosan ki tudják szedni őt onnan. Ja, hogy az ciki? Hát igen haver, legközelebb majd nem dugod a nagy buci fejedet két fa léc közé. Nem tudom, hogy valaki ilyen hamar felismerte a helyzet kétségbeejtő mivoltát, vagy a tűzoltóknak nem volt épp semmi dolga, de onnantól, hogy kiszúrom a srácot addig, míg a nagy piros-fehér autó, mely szirénázással megtöri a Rose Harbor-i relatíve nyugodt éjszaka csendjét, mindössze csak néhány perc telik el, nekem legalábbis csak annyinak tűnik, de eddigre a vodka és a jéger egészen kellemesen betompította az agyamat. Hogy ez ne múljon el, még egy kicsit ráküldök az üvegből. -Jól vagy? - fordulok hirtelen a jelenetről Skye felé, aki éppen készül megfulladni. -Az, ha a bánatodat vodkába akarod folytani, még nem jelenti azt, hogy neked is meg kell fulladni, hé. - vigyorgok rá, ha kell párszor megütögetem a hátát, de a lényeg, hogy elmúljon a dolog, majd itt a nagy ijedelemre inni kell, így ismét meghúzom az üveget. -Te...te bújkálsz? Nocsak, van valami jó sztorid az egyik tűzoltóbácsival? - cukkolom játékosan megvonogatva a szemöldökömet, majd Skye-ra, aztán a tűzoltókra nézek, párszor megismételve a mozdulatot, mintha szimplán pillantással ki tudnám találni, mi áll a dolog hátterében. Ha elmondja, ha nem, én készségesen tolmácsolom, miről van szó amikor kérdezget, bár igazából csak utasítások repkedtek, no meg persze azért néhány vicces megjegyzés, amik szerintem inkább szóltak saját szórakoztatásukra, mint a bajba jutott srác megnyugtatására. -Azt az őszes hajú ürgét? Aki a magas barnával beszélget? A fiatalabbik Logan, ha jársz edzőterembe ott találkozhattál vele, személyi edző. Szoktam hozzá járni én is, ha időm engedi. A vöröst nem ismerem. - válaszolok a kérdésre, miután felmértem az említett személyeket, de aztán jelentőségteljes tekintettel visszafordulok a szöszi felé. -No de ne tereld a témát. Honnan ismered a csávót? Egy kicsit öreg hozzád, nem? Már értem, miért nem akarsz tőlem semmit, az érettebb pasikat szereted, mi? - vissza kéne fognom magam, mielőtt nagy pofonnak leszek kis gazdája, de egyébként is meglehetősen szemtelen tudok lenni, hát még ittasan.
- Hogy mit csinált? - követem a tekintetét, nyakam nyújtogatom, hogy jobban lássak, de kell néhány pillanat, hogy fel is fogjam, mit látok. Nem újdonság, szoktak az elvetemültebbek ilyet művelni, csakhogy ez a srác annyira kétségbe esett, úgy visít akár egy sziréna. Először nem értem, mit csinál, nézem, milyen kétségbeesetten igyekszik visszahúzni a fejét, de semmi esélye. Akárhogy is csinálta, egy darabig el lesz az erkélyen, mire valaki rájön, hogyan kellene kiszabadítani. Rod nevetése átragad rám is, egészed addig, míg meg nem szólal, nem sokra rá már én is hallom a közeledő hangot. - Honnan tudtad, hogy a... - félbe hagyom a kérdést, a házak faláról visszaverődő fényeket nézem, a bekanyarodó autót, ami leparkol a ház előtt. Odabent, mintha csak tudtak volna róla, lejjebb halkították a zenét, habár így is dübörgött még. Némán néztem végig a jelenetet, a kiszálló egyenruhásokkal, akik felmérték a helyzetet, majd a hozzájuk szaladt egy lány és hevesen gesztikulálva magyarázott valamit. - Oké - ennyire futotta, mielőtt meghúztam volna az üveget. Lenyeltem, ittam az újabb kört, ám ekkor megláttam egy egészen ismerős arcot. Kishíján kiköptem az értékes vodkát a felismerés hatására, helyette rám tört a köhögés. Mikor is láttam utoljára? Uh, nagyon régen, hónapokkal ezelőtt. Iszonyatosan be voltam állva, meg rúgva, fogalmam sincs, hogyan tudtam megjegyezni az arcot, amit most élőben is viszontláthatok. Jobban (amennyire lehet) belebújok a hintaágyba, arcomhoz közelebb emelem a pokróc szélét, így figyelem az eseményeket. Nincs takargatnivalóm, igazából érdekelnie sem kellene, hogy itt van, meg talán arra sem emlékszik, én ki vagyok, de mégis zavar. A gyenge fény jótékony hatására bízom magam, a többit meglátjuk. A bajba jutott srácot sajnáltam. Kínosnak kínos volt a bulizók előtt is, de valaki bevonta a tűzoltókat, akik aztán kiszabadították. Remekül szórakoztak, egyáltalán nem rejtették el a vigyort a képükről. Az én hallásom kevésnek bizonyult, szóval Rodtól kérdezgettem, miről van szó, folyamatosan ismételgetve "És most mit beszélnek?", az agyára mehettem, de akkor is érdekelt. - Őt ismerem - mutatok valamivel később a kocsijuknál álló egyenrihásokra. Váratlanul ért engem is, hogy bevallottam. - Ki az, akivel beszél? Ismerősnek tűnik... - nyújtogatom a nyakam, csikorgatom a fogaskerekeket a fejemben, minél gyorsabban pörögjenek, ám az alkohol hatására ellazultak, alig mocorognak odabent. Rhys felnevet, a másik vigyorog, a harmadik fő, meg a nyitott ajtó előtt ácsorog. - Elég unalmas éjszakájuk lehet, ha ennyivel fel lehetett dobni nekik. - oldalra döntöm a fejem és a hármast figyelem. A mocorgástól combomon megbillen az üveg, egy pillanatig azt hiszem, ki fog csúszni a kezemből, de megmenekül, ennek örömére gyorsan iszom belőle. A kis sikkanó hangot meg, amit ijedtemben kiadtam, remélhetőleg senki sem hallotta meg.
Ha mindig a legkedvezőbb pillanatra várna, soha nem tudna továbbmenni: szüksége van egy kis őrültségre, hogy megtegye a következő lépést. "A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"
-Na szép, nincs egy órája hogy tudsz a kis titkomról, és máris kihasználsz. Ezt megjegyeztem. - jegyzem meg sértődötten felhúzva az orromat, de aztán elnevetem magam, és apró fejrázással jelzem, hogy amúgy ténylegesen minden oké a pléddel, ha akarja, használhatja. Én köszönöm kihagyom, amúgy tényleg nem fázom, másrészt örülök a friss levegőnek, nem akarnám, hogy a takaróból most meg a dohos-poros szag lepje el az orromat. Kényelembe helyezzük magunkat a hintán, és kijelentem, ezt bizony tudnám élvezni az idők végezetéig. Betompultam annyira a piától, hogy a sóhajt csak a hinta mozgásának tudjam be ahelyett, hogy mögöttes jelentést tulajdonítsak neki. -Na azt mondjuk meg tudom érteni, pazar életem van. - hátradőlök, tarkóm alá teszem a kezemet, és úgy lökdösöm magunkat tovább. Talán nagyképűen hangzott, de amúgy tényleg nincs okom panaszra. Vannak barátaim, haverok, minden hétvégén bulizunk, motorozok, megkapom kábé az összes csajt akit akarok, ott a Perez klán, a család...tényleg, úgy igazából semmi nem hiányzik. Nem fogok lelki dolgokba belemenni, hogy valaki tényleg a töredékének is örülne egyrészt azért, mert nem illene az estéhez, másrészt meg Skye is elcsendesedett. Lopva oldalra pillantok, hogy vajon elaludt-e, de nyitva a szeme, szóval max elbambult. Ide-oda nézelődök, figyelem a bulizó tömeget, majd felfigyelek valamire, ami sokkal élénkebb és hangosabb, mint az odabent szórakozó emberek. A hang irányába fordítom a fejem, és hangosan röhögök fel, ezzel talán némileg ráhozva Skye-ra a frászt, aki értetlenül pislog rám. -Bocs, csak...odanézz, az egyik idiótának beszorult a feje az erkély fa lécei közé. - alig tudom kinyögni a szavakat, annyira vicces és egyben valahol szánalmas látványt nyújt a csávó, akit látásból ismertem már, hírhedt volt arról, hogy belemegy olyan fogadásokba, amiket igen kicsi eséllyel tud csak megnyerni. -Nem hiszem el...kihívták a tűzoltókat is! - pólóm nyakába törlöm nevetéstől kicsordult könnyeimet, és néhány másodperc múlva már Skye is hallhatja emberi érzékeléssel is a szirénázó autót. Még egy ekkora lúzert, komolyan... a tűzoltók biztos nem fogják megdicsérni. Kíváncsi vagyok, Logan itt van-e, hétfőn jelenésem van nála az edzőteremben, de tudom, hogy másodállásban (vagy főállásban?) tűzoltóként is dolgozik.
A kérdés jogos, abból viszont, hogy egészen tűrhetően össze volt hajtva, arra következtettem, nem lehet semmi baja. Én nem éreztem semmit, de... - Szagold meg! - odanyomtam az orra alá a pokrócot, csak úgy hirtelen. Oké, eszembe jutott, hogy ő ilyen akármi, tehát az érzékei is jobbak, elméletileg, szóval figyeltem az arcát, az első reakciókat és mivel azok nem árulkodtak problémáról, hát belecsavarom még egészen stabil testem a plédbe és kényelmesen elhelyezkedem a hintaszékben. - Mekkora szerencse, hogy nem vagy úriember, na gyere - kitárom a karom hátha mégis elfogadja a felajánlást, de visszautasít, mire szimplán megrántom a vállam és visszagubózom előbbi helyzetembe. Az ő baja, ha mégis megfázik. Laza törökülés-szerűben ülök, Rod finoman mozgatja alattunk a hintaszéket és beáll közöttünk egy kis csend. Utálom az ilyen szituációkat, mert kínosak, az ember azt várja, szólaljon meg a másik és nem jutnak egyről a kettőre, míg valamelyikük be nem vállalja a dolgot. Átadnám neki ezt a feladatot, addig is belekortyolok a vodkába, nyelek belőle néhányat, majd megtámasztom a combomon. - Kis dózisban jól hangzik, kikapcsol, feldob, meg a többi - felsóhajtok. Volt egy idő, mikor én is így gondolkodtam. - Valaki meg a te életed irigyli. - magam elé bámulok, ismét csendben maradok. Az elmúlt éveken töprengek, olykor számra harapva, máskor ujjaimmal játszva az üveg nyakán. A fél, nem is, az egész karomat odaadnám egy olyan életért, ami nem jár ennyire **arsággal, nincs ennyi küzdelem, hanem... normális. Ismét iszom továbbra is gondolataimba merülve. Képeket pörgetek, események ugrálnak fel a szemem előtt, kikapcsoltam egy időre azt hiszem. Mikor sikerül visszatérni, legyen az bámilyen kizökkentő erő, sűrűn pislogok, aztán Rodhoz fordulok, mintha tőle várnám a választ, mi történt az elmúlt másodpercekben vagy talán már percekben is. Azt se tudom, motyogtam-e vagy néma voltam, annyi biztos, még mindig kint ültünk a verandán, éjszaka volt, a zene üvöltött, meg itt-ott emberek is, tehát teljesen nem vesztem el, az egész pillanatnyi zavar volt.
Ha mindig a legkedvezőbb pillanatra várna, soha nem tudna továbbmenni: szüksége van egy kis őrültségre, hogy megtegye a következő lépést. "A question that sometimes drives me hazy: am I or are the others crazy?"
Szemtelen és pimasz vigyor kerül az arcomra reakciója láttán, ahogy ellök, ami bár nem túl erős mozdulat, úgy teszek, mint aki megbillen. Nagyon be tud feszülni az ilyeneken, bár szerintem már bebizonyítottam neki, hogy vissza tudom fogni magam és nem kell félnie, hogy túlságosan visszaélek a helyzettel. Épp csak icipicit játszom a tűzzel, ezzel inkább az ő határait próbálom feszegetni. Így nehezen kerül majd közel hozzá bármilyen pasi (vagy csaj?), ha ennyire viszolyog a másik közelségétől. Humorral próbálom oldani a helyzetet, és lám, a varázserőm működik, mert Skye már nevet, szóval no problemo. Még egy kis közjáték, amíg a szöszi lerendezi a csávót aki megpróbálta ellopni tőle a piáját, amikor pedig közli, hogy nekem se hagyná ezt, én védekezően emelem fel a kezem, benne a saját üvegemmel, mintegy azt közölve vele nonverbálisan, hogy "ugyan, eszembe se jutna ezek után". Persze ha nagyon akarnám, el tudnám venni tőle a vodkáját, elvégre magasabb és erősebb vagyok, de nem óhajtok ezzel visszaélni, igyon csak bőszen, elvégre bulizni jöttünk ma ide, nem kungfuzni. -Jha, de hát tudod milyen szeszélyes tud lenni errefelé az időjárás. - vonom meg lazán a vállam, majd figyelem, hogyan vadássza elő a pokrócot az ágy alól. -Fujj, honnan tudod hogy nem pisilte le valaki? Vaaagy esetleg...más tevékenységet végeztek rajta? - kérdezem, a második kérdésnél megvonogatva a szemöldökömet, egyérteműen jelezve, hogy nem arra célzok, hogy egy párocska Scrabble-t játszott rajta. Egyébként természetfeletti szaglásomat bevetve érzékelem, hogy teljesen ártalmatlan a pléd, némi föld és por szaga van, meg kicsit talán dohos, hiszen ki tudja, mikor volt kimosva, de amúgy ilyen-olyan testnedvektől mentes. -Á, nem köszi, nem fázom. Ha mégis, akkor meg itt a pia, nem lenne úriemberhez méltó elvenni egy hölgy takaróját. -jelentem ki nagylelkűen, de aztán elnevetem magam. Jha, én meg az úriemberség, jó vicc. Nem igazán vagyunk még csak köszönőviszonyban sem a jelzővel. Ha Skye elhelyezkedett, akkor lábammal finoman mozgatni kezdem a hintát előre-hátra. Nem túl gyorsan, hiszen nem akarom, hogy bármelyikünk gyomra is felforduljon vagy ilyesmi, csak úgy laza ringatás célzattal, közben egy nagyobbat húzok a vodkámból. A korábban megivott felesek és ez a pia kezdik éreztetni a hatásukat, kellemesen kóvályog a fejem, ahogy hátrahajtom a háttámlán. -El tudnám viselni ezt minden nap. Buli, pia, haverok, felelőtlenség...Ki akar felnőni? - teszem fel a millió dolláros kérdést, de inkább költői ez, mintsem tényleges választ várnék rá, de ha Skye gondolja, akár felelhet is rá.
- Fejezd be! - Arca egészen közel kerül az enyémhez, mikor nem húzódom vissza időben és ezzel zavarba hoz, leblokkolok néhány másodpercre. Aztán magamra találok és mellkasának támaszkodva lököm el magamtól, miközben teljes talpra zökkenek. Ideges reakciót váltott ki belőlem, amit nem tudtam felületesen kezelni, vagy éppen jól, mint azt bebizonyítottam. - Ezt... ezt ne csináld többet. - nagyot nyelek, kezem megfeszül a vodkásüveg nyakán és néhány mély lélegzetet követően vagyok csak képes visszanyerni az önuralmam, részben. Kienged a szabad, eddig ökölbe szorult kezem. Hiába tudom, Rodnál nincs mitől félnem, a reflexeim úgy működnek, hogy bekapcsolják az önvédelmet, ha arról van szó. Jó kis emlékeztető, ne játszunk a tűzzel, és most, hogy lehiggadtam valamennyire, már bocsánatkérőbben nézek a srácra, aki remélem, nem vett annyira komolyan, látszólag így van, amitől megkönnyebbülök. Nekem is könnyebb így tovább lépni, még ha az első mosolyom annyira nem is őszinte. Aztán felvetem, hogy muszáj lesz velem táncolnia majd, és ezzel megtörik a jég, Rod eltúlzott reakciójára elnevetem magam. Akkora bohóc! Követem át a házon, hagyom hadd vezessen, mígnem ismét megállni kényszerülök. Egy nyomorék el akarja venni, ami az enyém. Természetesen nem hagyom annyiban, simán megoldom. Hülye barom. - Ezt még neked sem hagynám, jobb, ha megjegyzed - felemelem a mutatóujjam és szigorúnak látszóan nézek rá, mielőtt elnevetem magam. Nehéz komolynak lenni, ha a velem szemben állónak akkora vigyor van a képén, ami, ha nem lenne a két füle, körbeérné a fejét. Ismét megfogom a karját, hogy a minket körülvevő embereken át, el ne veszítsem szem elől, majd a tömeg oszlani kezd, arcom megcsapja a kinti hűs levegő. - Tényleg tavasz van? - kérdezem libabőrös karokkal. Tudom, hogy ilyenkor hideg még az este, mégis megtapasztalni egészen más. Kéne a kabátom, amit valahogy bent elhagytam, helyette kiszúrok egy, az ágy alá besodort még félig-meddig összehajtott pokrócot. Leguggolva kivadászom a szürke darabot. - Hm, így jobb lesz. - Leteszem a hintaágyba az üveget, míg magamra kanyarintom a takarót. Ismét felveszem az üveget, lehuppanok a helyére. - Te nem fázol? Adok egy csücsköt, ha szeretnéd. - felkínálom a hozzá közelebb lévő sarkat, talán elég lehet kettőnknek, ha kisebbre húzom össze magam. Ha eldönti, mi legyen, és végre mindketten a hintaágyban ülünk, kicsit meglötykölöm a vodkát az üvegben, nézem, ahogy kavarog, aztán beleiszom. Legalább nem a leggagyibb minőséget szerezték be, jó pont a szervezőnek.
Köhögök párat a markomba, amit akár "puhány" szónak is lehet értelmezni, majd elnevetem magam, de nem erőltetem a dolgot. Ha ő nem akarja, hát megiszom én mindkettőt, kárba nem megy csak pocsékba, ahogy azt mondani szokás. -Akkor csak súgj meg egyet. Mondjuk...a legmocskosabbat. - vigyorgok rá pimaszul egy kacsintással egybekötve, de nem akarom túlfeszíteni a húrt, valószínűleg csak az agyamat húzza, de nem lenne a nevem Rod, ha ezekre nem így reagálnék. Bár piszok jó nő Skye, de ez az egész haver dolog ami köztünk van, egy fokkal többet ér, mint az, hogy megfektessem, bár kétségkívül az lenne a legjobb, ha meglehetne mindkettő, de tudom, tudom, ne legyek telhetetlen. Kilépve a konyhából ismét nagy a zsivaly, így Skye azt a módszert választja a kommunikációnak, hogy a fülemhez hajol. Rám bízza a döntést, mit csináljunk, nekem pedig ismét megvillan a szemem, de ezt pont nem láthatja. Még mielőtt vissza tudna ereszkedni talpra, én felé fordítom a fejemet, orrom súrolja az övét, és mivel nekem jóval gyorsabbak a reflexek, ha akarnám most még az ajkai is elérhető közelségben lennének, de nem élek vissza a helyzettel, egyelőre megelégszem azzal, ha zavarba jön. -Hogy mit csináljunk? Lennének ötleteim. - rákacsintok, szándékosan pontosan azokat a szavakat használva, amiket ő odabent, ezt pedig értse úgy, ahogy szeretné. -Rendelkezz velem, asszony! - tárom szét a karjaimat drámaian, mikor kijelenti, hogy táncolnom kell vele, de aztán felröhögök, ez az egész színpadiasság nem az én világom, de poénnak azért jó.Elindulok kifelé, volt egy igen szimpatikus hintaágy, és most valahogy jobban esne kicsit kint lenni, az alkohol és izzadtságszag kissé csavarja az orromat, kell még némi pia, hogy eltompítsa szaglószervemet, és el tudjam viselni. Az alakváltóság átka, de nem panaszkodom, imádom ezt a létet. Pár pillanat múlva némi dulakodás üti meg a fülemet, és hátranézve pont elkapom, ahogyan Skye megrúgja a csávót, aki elengedi a vodkásüveget a leányzó kezéből. Nem mondom, hogy nem néztem volna még a jelenetet, kár, hogy a másik nem volt ilyen kitartó. Közbe is avatkozhattam volna, de úgy láttam, a boszorkány ura a helyzetnek. -Amindenit Skye, még ha kapok egy fülest érte akkor is azt kell mondanom, hogy ez piszok szexi volt. Amikor én voltam elszenvedője korábban a rúgásodnak nem volt ilyen mókás, de így kívülről szemlélve... menő. - vigyorgok rá, majd itt a nagy sokkhatásra hozzákoccintom az én kezemben lévő vodkásüveget az övéhez, és egy jó nagyot kortyolok belőle, mielőtt folytatnánk az utunkat az udvar felé. Odakint a fejemmel a hintaágy felé bökök, ami valamilyen csoda folytán üres. Talán forog a világ az emberekkel anélkül is, hogy hintáznának, de nem baj, most nekünk tökéletes ülőhely lesz, már ha Skye-nak sincs ellenére.
- Alapszabály, hogy nem keverünk mindent - felemelem a mutatóujjam - Kettő - középső ujjam is kinyújtom - Ha már töményet innék, nem ilyen ócska löttyel indítanék - megrázom a fejem a felém nyújtott pohárra, a kis játékos mozdulatra a komolynak szánt érveim helyett elnevetem magam. Nem, nekem nem kell ilyen, szépen visszautasítom és kicsit megemelem a magamhoz vett üveget. - Ha elárulnám minden titkom, mi maradna későbbre? - Egyértelműen átkapcsolt nála a "másik Rod", ami vicces, és egyben érthető, de tényleg nem akarnék tőle semmi olyat, szóval szándékaim nem affélék a kölyökkel szemben, sokkal inkább egyszerűen csak jól akarom érezni magam. Szépen csendben maradok, mosolyom sejtelmes, játékra invitáló, viszont most, hogy megbillentünk a peremen, muszáj leszek odafent egyensúlyra törekedni. - Akkor isteni nagy szerencse, hogy rád találtam - belecsípek a karjába, miután nekem háttal áll és csak átsuhan az agyamon a gonosz kisördög, máshol is megtehettem volna ugyanezt, csakhogy a józan eszemből azért akad még valamennyi, ami képben van ma este. - Hm, üljünk le, vagy menjünk ki vagy... mit szeretnél? - a füléhez kell hajolnom, ehhez pedig kapaszkodót kell keresnem a karját megcélozva, hogy halljon, ugyanis a zene hangereje ismét magasabbá vált, hogy elhagytuk a konyhát. - Később táncolsz velem, ebből nem engedek. - visszaereszkedem sarkammal is a talajra és ellépek tőle hagyva egy kis távolságot kettőnk közt. Hagyom dönteni és követem, bármerre indul. Közben szétnézek a tömegen, pár ismerősnek tűnő arcon akad meg a szemem, de összességében senki nem érdekel. Minek foglalkozzak másokkal, amikor Roddal is tökéletesen érzem magam? Váratlanul valaki elkapja a kezemben lévő vodkásüveget és ha nem szorítok rá, ki is venné a kezemből. Éberen nézek egyenesen a félhomályban is jól kivehetően ittas srácra, akinek továbbra is határozott szándéka elvenni tőlem az üveget. Nem adom. Rászorítok a nyakára, miközben lábammal lendületesen rálépek az övére és ha mindez nem lenne elég, márpedig elég kitartónak tűnik, akkor a sípcsontjára is mérek egy rúgást, mire végre elengedi a vodkámat. A következő ötletem vagy a lába köze vagy a képe lett volna, még szerencse, hogy erre semmi szükség. Ha Rod bele akarna avatkozni, feltűnne neki, hogy lemaradtam, szabad kezemmel jelzem felemelve azt, hogy semmi szükség rá, megoldom. Mindeközben ugye a lábamra is figyelek, ami hatásos, szóval mehetünk tovább. - Barom - morgom egy-két hasonlóval kiegészítve, és ha kell, meglökdösöm Rodot, induljon tovább. Az biztos, a vodkámat nem osztom meg senkivel, nem azért csaptam le rá, hogy akárki lecsapjon rá. Miután megállunk és lehetőségem nyílik rá, megszabadulok a kupaktól, elhajítom valamerre és meghúzom az üveget. Kellemesen égeti a torkom, tökéletesen hideg, ennél több nem is kell, egyelőre.
Túl vagyunk a nagy, leleplező demonstráción, részemről visszatérhet minden a régi kerékvágásba. Bár nem én vagyok a legempatikusabb ember a Földön, de azért érzékelem, hogy Skye-nak ez sokkal nagyobb sokkot jelentett, mint nekem az, hogy kiderült, hogy ő bizony boszorkány. Neki ez kicsit nagyobb durranás, épp ezért választom azt a stratégiát, hogy inkább igyunk. Az minden lény egyetemes, közös nyelve, legyen az ember vagy természetfeletti, így nekünk is a legjobb döntés, ha magunkba döntünk némi piát. Haha, micsoda humorzsák vagyok. Ugyan, nem lesz itt semmi baj. Na, a kedvemért, igyál egyet. - kitöltöttem kettőt, meg se hallva az ellenkezését, és azzal, amit neki szántam, körözök az orra előtt. Ha elveszi, akkor hozzákoccintom az én poharamat az övéhez, és lehúzom az édes italt, ami finom, de inkább katalizátornak ittam meg, mintsem azért, mert annyira rajongok érte, és ugyanezt teszem az övével is, amennyiben továbbra is erősködik, hogy nem kér. De hát nehéz az alakváltó élete ha be akar rúgni, a szervezetünk túl gyorsan dolgozzal fel az alkoholt, főleg, ha már hozzászokott, márpedig én eleget iszok ahhoz, hogy edzett legyen a testem - nem csak izmokat illetően, de a májam is. Következő szavaira kis híján félrenyelek. -Ó, valóban? És mesélj, kedves Skye, mit csinálnál velem? - váltok át egyből a kacérabb Rodra, mert ezt bizony egyáltalán nem tudom máshogy értelmezni, mint már-már felhívásra keringőre. Talán meggondolta volna magát? Hmm, igazán feldobná az estémet, ha így lenne. Pimaszul vonogatva a szemöldökömet nézek rá, és nem hagyom, míg nem ad erre választ - ráadásul olyat, ami nekem is igazán tetszik. -Ó, szóval azt kisajátítod? Oké, van itt még, a jégerből elég volt ennyi. -felkapok egy másik vodkát, amiben úgy háromnegyedig van, majd hagyom, hogy tereljen. -Ez az Skye, jól csinálod, szeretem, ha egy nő határozott, és képes irányítani. - kacéran rákacsintok, nem akarok én túllőni a célon, de bakker ez egy olyan magas labda, amit vétek lenne nem lecsapni. Kilépek a konyhából, nyomomban a szőke szépséggel, de aztán megtorpanok, és kérdő tekintettel nézek rá, mit szeretne csinálni. Leülni piálni, táncolni, esetleg...más kellemes tevékenységet.
Az engem ért sokk józanító hatással volt, mert a fejemben eluralkodni akaró köd felszállt, mintha csak egy-két pohárral ittam volna. Érzem a gyomromban, a bensőmben, hogy van valami, de amúgy köszönöm szépen jól vagyok. Ez a lazulás kezdeti állapota, amihez a történtek fényében kell még valami plusz, pláne, ha az estét szeretném az iméntieken túllépve tölteni. Rod egy elc*eszett mosómedve ba**za meg! Kifújok egy nagy adag levegőt a számon, mikor a mágikus hajtépés témáján átlendülünk és csak annyit fűzök hozzá hangosan, hogy ez az állapot, vagy mi a franc, minden csak nem a normális kategória. Mert az, hogy átváltozik egy kis, monoklis lénnyé annyival emészthetőbb, mi? Ó, ba**za meg! Mi jön ma még? Életre kelt szalmabábúk, meg rémisztőn vigyorgó bohócok? - Tökéletes választás - szólalok meg kis csend után, mikor átsétálva a fél lakáson a konyhában kötünk ki. Már általánossá vált a szesz szag, meg a többi, amit egy rakás ember össze tud ütni és cseppet sem kellemes. Mikor megállok két fickó mellett, és az egyik rám lehel, közel állok az instant alkohol mérgezésnek, de gyorsan arrébb lépek Rodhoz, kikerülve a hatóköréből. - Biztos, akarsz egy harmadikat? Nem fogom a hajad, ha hánysz, most szólok! - először a vodkát fogja meg, aztán meg ezt az édes **art, ami amúgy nem rossz, de nekem a másik kell. Úgyhogy fogom és megkerülve a hűtőhöz lépek a vodkásüvegért. - Ó, lennének ötleteim - csúszik ki a számon, és felnevetek. Belemennék a játékba, ha, és itt van egy halom "ha", ami lendületesen lóbálja az orrom előtt a piros zászlót. Kölyök még, meg hát... olyan se vagyok, aki csak úgy bárkivel, annak a korszaknak bőven vége, pláne mióta az idegbajból is "kigyógyultam". - Gyere - mutatóujjammal hívogatom, és ha közelebb lép, megfogom a két vállát, hogy irányba állítsam, az ajtó felé természetesen. - Az lehet a tiéd, ez meg az enyém. - meglengetem a vodkásüveget. Nincs tele, kb. félig van, ami pont elég, hogy egyben maradjak, ne csússzak teljesen szét.
Hiába csak néhány rövid időt töltöttem mosómedve alakban, kell az a nyújtózás és az öltözéssel nyert egy-két perc, hogy ismét átálljon az agyam is arra, hogy amúgy én ember vagyok. Szeretem mindkét formámat, de a méretbeli különbségek miatt egy-egy esetleges hosszabb átváltozás utáni visszalakulás okozhat néhány érdekes, sok esetben vicces helyzetet. Mondjuk erről most nincs szó, ez inkább csak egy ilyen fun fact ami kisebb alkoholmámoros tudatomban átszalad. Felnevetek a kijelentésén, valahogy számítottam rá, hogy így, hogy a pezsgő maradéka lecsúszott a torkomon, a történtek után további alkohol után fog ácsingózni a szervezete. Meg amúgy is, ez egy házibuli, nem pizsiparti egy apácazárdában, tehát nézzünk azoknak az övegeknek és/vagy poharaknak az aljára, bőszen, serényen! -Hé, na, le ne harapd már a fejem! Nem rosszból kérdeztem csak érdeklődtem, hello. - tartom fel mintegy védekezően a kezem, mikor szinte nekem csattan. Szerintem ezt az oldalát még nem láttam, úgy tűnik ez az egész boszorkányság téma eléggé egy vörös posztó nála. Nem teljesen értem miért, de nekem aztán nem célom az oroszlán bajszát . Ha nem akar erről beszélni, hát csevegünk másról. Vagy csak piálunk, tök mindegy, nem kell itt az életet véresen komolyan venni, én amondó vagyok. Arra se kérdezek rá, mi az a nyaklánc, amit feltűnően sokat piszkált a elmúlt sacc negyed órában, bármennyire is fúrja az oldalamat a kíváncsiság. Biztos valami mágiához kapcsolódó cucc, de most szerintem Skye nincs abban az állapotban, hogy ilyenekről érdeklődjek nála. Leszek inkább az a haver neki, aki segít neki kereszteni a gőzt, és elfelejteni minden szart, ami esetleg foglalkoztatja. -Magolni? Soha életemben nem magoltam, és még csak hajlandó se lennék rá. - nevetem el magamat már csak a gondolatra is, hogy én mint valami stréber kisdiák görnyedek otthon az íróasztalom fölött, és tanulok. Ugyan kérlek, ne röhögtessük egymást. -A magolás az egyik leghülyébb dolog, amit valaki csinálhat vagy csináltathat, nem is értem, hogy ez a...hogyishívják mentorod, tökre elfelejtettem a nevét miért ilyenekkel túráztat. Gyakorlás, én azt mondom azzal lehet a legjobban fejlődni. De hát nem értek én a lovakhoz. - tárom szét a karjaimat, és mivel továbbra is látom, hogy bosszantja ez a téma, inkább ezzel lezártnak is tekintem a beszélgetésünknek ezen fonalát, és intésére reagálva felegyenesedek, hogy elinduljunk vissza a buliba. A szobából kilépve az orromat ismét megcsapja a tömény alkohol és izzadtságszag, arcomra is kerül egy grimasz, de aztán lassan hozzászokom. Ilyenkor azért kellemetlen tud lenni a fejlett szaglás. Na mindegy, szerezzünk piát, az az elsődleges, így már veszem is az irányt a konyha felé. -Mit kérsz? Úgy látom egész sok minden van, az előbb még üres volt a hűtő, lehet valaki tündérkeresztanyát játszott és feltöltötte míg odafent voltunk. - vigyorgok hátra Skye-ra, miután kinyitom a hűtőt, és megszemlélem a kínálatot. Hmm, mit is igyak? Volt már vodka, pezsgő...keverjek bele egy harmadikat? Nem biztos, hogy jó ötlet. Épp ezért a vodka után nyúlok, magamhoz is veszem szépen, meg amit még a lány kér, majd már csuknám az ajtót, amikor kiszúrok egy bizonyos üveget. Felcsillan a szemem, és diadalittas tekintettel kiemelem a jégeres üveget. -Na mit szólsz, egy kis tömény itt a korábbi izgalmakra? Utána azt csináljuk amit csak akarsz, rendelkezz velem. - kacéran rákacsintok, és igen, tudom hogy semmi esély olyan mókára vele, de továbbra is szeretem húzni az agyát ezzel. Meg amúgy neme tényleg mindegy, mivel töltjük az este további részét egészen addig, míg jó a társaság és van pia. Márpedig Skye jó társaság, és úgy tűnik, alkoholból is tetemes ellátmányunk van. Induljon a banzáj!
- De miért pont... Ebben semmi logika nincs. - magyarázom továbbra is a bundáját simogatva, tényleg mint valami macskának. Inkább oda se nézek rá, így szépen elképzelek egy szürke cirmost és nem annyira bizarr a helyzet, mint amilyen valójában. Rod is úgy dönt, ideje ismét emberként részt venni a csevegésünkben. Miután elindítom a folyamatot, szépen elfordulok és egészen addig kezeimet sem engedem le a szemeim elől, míg nem szól. Összerezzenek az ismerős hangtól, mintha órákkal ezelőtt lett volna, hogy beszélgettünk. Félve kukucskálok ki hátra fordulva, nehogy tényleg egy mosómedve szóljon hozzám, bár a ruhák suhogásából, meg a többiből arra következtettem, visszakaptam a hús-vér srácot. - Kell még - bökök szemeimmel az üvegre - Csak nem ilyen. - Józanabbnak érzem magam, a szoba is szépen kirajzolódik körülöttem, mikor felállok a földről sem billen meg semerre, épp csak csusszan egy picit a kép. - Hát, mert... - elakadok. Valakinek, akinek tök másképp cse**ődött el a világ, hogyan lehet elmagyarázni ezt? Connorék értették, maximum nem fogadták el az érveimet, de Rod más, neki fogalma sincs, milyen. - Rohadtul nem lehet visszafogni. - vágok közbe, mikor elkezdi felvezetni a példáját. Nehezebben fogom vissza magam, gondolom az alkohol ellazító hatása dolgozik a szervezetemben, már csak abból is gondolom, mert túl sokat beszélek. Mikor fecsegek én ennyit? - Te nem tudod, min mentem keresztül eddig, ez **rvára minden volt csak nem egyszerű! - felháborodok könnyed, lerázó stílusán. A vérfarkasokat nem ismerem, csak a hülye sorozatokból, meg filmekből. Rodot hallva elbizonytalanít, hogy nevessek a dolgon, de erősen kétlem, hogy annyira nagyon borzasztó lenne nekik különben nem maradhatnának mások közelében. Vagy valami ilyesmi. Miközben ki-kitörnek belőlem a szavak folyamatosan a láncot piszkálom ujjaimmal a nyakamnál, a lelógó medálhoz még mindig nem merek hozzáérni, csak ha nagyon muszáj. Ez szerintem egy darabig még így lesz. Mint annyi minden, ez is ijesztő. - De nem akarok erről beszélni. Csak ki akarom eszeteni a gőzt, mielőtt megint fejbevágnak egy könyvvel, mint a gimiben régen. Akkor is utáltam, most se jobb. - elhúzom a szám és szépen talpon állva porolgatom reflexből a ruhámat. Megigazítom szűz szabású felsőm, hajam hátradobom a vállam felett, ami tök felesleges, mert ahogy előre nézek, már megint előkeveredik néhány tincs. - Mi a fenének kell magolni? Ez a legrosszabb része. Fogadjunk, neked semmi ilyesmit nem kellett csinálni. - mindeközben intek a kezemmel az ajtó felé, hogy húzzunk ki és keressünk valami ihatót, amitől elfelejtek gondolkodni és szépen élvezhetem a zenét, meg a jó társaságot. Az előbb átéltek csak ráerősítettek, mit szeretnék kikapcsolni most, egyszerre nyűgözött le és hozta rám a frászt, amit a srác csinált.
Kezdőlap
