Ha kettesben lennék az omega k*rvával, biztos, hogy nem finomkodnék ennyire, mert igen, hölgyeim és uraim, tessék elhinni, hogy mindaz ami eddig itt elhangzott és megtörtént, az egy igazán visszafogott Pepper Brandt volt. Azonban itt van Cameron, akit mint vezér elfogadok és tisztelek, meg hát csak ott van az Alfa is, akinek ha szájhúzva is, de kötelességem engedelmeskedni, így nem ereszthetem ki sajnos úgy a karmaimat, mint szeretném. Na de sebaj, a kis szöszivel így is el tudunk szórakozni. Szétszabdalnám azt a bájosnak titulált kis pofikáját a tőrömmel, de természetesen egy vágás után már pofázik, bennem pedig még jobban felmegy a pumpa.
- Én meg azt a felvágott nyelvedet fogom kitépni te vakarék! - sziszegek a fogaim között, aztán csak rámorgok Cameron-ra, mikor nyugalomra int, és ebben a hangban a farkasom is benne van, aki eszeveszetten ugrál bordám alkotta ketrecének, hogy ő is jönne ki játszani. Csak az önuralmamnak és négylábú énemmel való tökéletes összhangnak köszönhetően nem robban ki belőlem máris.Következőnek Emily Cam-re támad, vagyis hát próbál úgy, hogy belerúg. Nem ugrok neki, mellkasom előtt keresztbe fűzött karral, tőrömet ujjaim között pörgetve hagyom, hogy a férfi kezelje az őt ért sérelmeket. Ahogy ő is hagyott nekem is kis időt játszadozni, úgy én is meghagyom neki a saját idejét, ahogy az jó barátoktól és tettestársaktól elvárható. 
Amikor Cam elengedi, tőröm visszakerül combomra erősített bőrtokjába, majd megropogtatom a nyakam és kettőt körözök a vállammal hátra. Érzem a szőke szukában, hogy egy hajszál választja el attól, hogy négy lábon vonyítson itt nekünk, így felkészülök erre, ám ekkor közeledő autó hangja üti meg érzékeny fülemet. Mivel én vagyok közelebb az ajtóhoz, picit felemelem a kezem Cameron felé, jelezve hogy intézem. Háttal kezdek el sétálni a bejárat melleti ablakhoz, de aztán megfordulok. Megbízom társamban, tudom, hogy ha az omega megpróbálna hátha támadni míg nem rá figyelek, akkor elkapná, mielőtt annyit mondhatna "telihold". Egy autó lámpáit szúrom ki, amint a raktár felé közelítenek.
-Társaságunk akadt. Gyorsan intézzük el ezt a k*rvát.- fordulok vissza a férfi felé, majd még egy pillantást vetek az éjszakai sötétbe, és elindulok a páros felé.

  Egy Omega puszta látványa is undorít, különösen ezé a szukáé. Még legtöbben meghúzzák magukat, ez itt parádézik; illegeti-billegeti magát, és úgy mond ellen a legfőbb törvényeinknek, mintha sosem léteztek volna. Fiatalság, vagy dac? Kit érdekel? Rálépett a falka farkára, és most bűnhődnie kell. Elég nagy szégyen, hogy eddig eltűrtük. Gyengének tűnteti fel minket. A szájalása különösen bosszant. Túl sokat képzel magáról.

  - Egyedül is feltudnám tépni a torkod, picim, de nem érsz annyit. Senki vagy. Egy bosszantó kis tüske a mancsomban – röhögök magabiztosan a füle mellett, miközben a torkát szorítom a karommal. A vergődése incselkedik a bennem lakó ében farkas érzékeivel. Érzem, ahogy a bestia várakozón karmol végig bordáim ketrecén, de szemem végül Pepperre villan, amikor előkerül a penge.

  - Szépen játssz vele, Pep! Nem akarjuk, hogy túl hamar elvérezzen, ugye? – fogaim elővillannak a veszedelmes vigyorban, amit hű társamra vetek. Még magam sem tudom, hogy mennyire gondolom komolyan a szavakat… Csak ijesztgetjük, vagy valóban meg fogjuk ölni, hogy aztán a testét átadjuk a mocsárnak, ahol békében elrohadhat? Duncan szabadkezet adott, de nyilván nem erre gondolt.

  Talán hagynom kellett volna, hogy Marco Domínguez fogdmegjei intézzék el úgy, ahogy akarták; téglát kötözve a lábaira, és bedobva a folyó legmélyebb részére. Az én kezem tiszta marad, és Duncan sem vádolhatott volna azzal, hogy benne voltam.

  - Az egész lány uncsi, ne várj tőle sokat, Pep – húzom el a számat társam incselkedésére. - Csak egy játékbaba, agy nélkül.

  Érzem az Emilyben feszülő farkast. A szaga a erőszakosan pöffen a levegőbe, ahogy a lány egyre harciasabb, egyre kétségbeesettebb lesz. Élvezem. Alig várom, hogy az elméje gátja átszakadjon, és szabadon engedje a másik oldalát, mert akkor már nem lesz okom finomkodni. Bokán rúg, bakancsos lába az apró test erejével csattan neki a csontnak, amit azzal köszönök meg, hogy egy utolsót rántok rajta, mielőtt teljes erővel a földre lökném. Ha mégis sikerülne megtartania az egyensúlyát – elvégre van benne egy cseppnyi farkasvér -, még dühösebben acsargok rá. - Ezt megbánod – elhátrálok, de csak annyira, hogy legyen helyem átváltozni, ha elérkezik az idő.

  Kibújok a kabátomból, és oldalra dobom.

  Akárhogy is. Ma éjjel elérem, hogy a szuka behódoljon.

Bólintok szavaira, nincs kétségem afelől, hogy megfelelő vezetés mellett (ami egyértelműen Cameron lenne) a falka kigyomlálása után minden sokkal jobb lenne, megszabadulnánk az ilyen Emily féle korcsoktól, és a gyenge láncszemektől. Semmi szükség rájuk, csak gyengítik a falkát, és amint odaérünk, örömmel leszek Cam segítségére, és ugyanezt az elvet fogja vallani a triumvirátusunk harmadik tagja, Dax is. Már alig várom!
- Áh, ahhoz túl ostoba. Nézz csak rá. - csóválom meg rosszallóan a fejemet, és szavaimra csak további bizonyíték minden, ami a kis omega szuka száját elhagyja a következő percben. Élvezettel nézem ahogy csattan a képén a pofon, és ahogyan vergődik. Érezd csak a veszted, te korcs!

A szék a lánnyal együtt felmerül, feje a lábamon koppan végül, de szinte meg se érzem, egyrészt a vastag anyag miatt, másrészt pedig tombol a véremben az adrenalin, más érzékeim élesednek ki, meg hát alapból elég magasan van a fájdalomküszöböm. Sok bunyóban volt részem, meg hát azért anno a szülés sem volt piskóta, de ez most más téma. Miután megbizonyosodtunk arról, hogy Emily csak akkor hagyja el ezt a raktárépületet, ha mi megengedjük neki, ideje eloldozni. ]i]Kezdődjön hát a móka![/i] Tisztelt jelenlévők...azért gyűltünk ma itt össze, hogy tanúi legyünk...egy idióta k*rva elp*csázásának. Juppi, végre!

Fel voltam rá készülve, hogy nem futni fog (ahhoz, mint tudjuk, teljesen ostoba), helyette inkább próbálja rám vetni magát. Mintha lenne esélye... Ha Cameron fogása elől ki is tér, kettőnkkel már nem fog tudni elbánni, szóval így vagy úgy, de jobb karom a torka köré szorul, majd ballal egy határozottat ütök a hasába.

- Te tényleg meg akarsz halni... - ördögi mosollyal ciccegek és rázom meg lassan a fejem jobbra és balra, ha időközben ütni vagy rúgni próbálna, akkor a rutinnal köszönhetően kivédem. Bal kezemmel az övemből előhúzok egy kis tőrt, és meglengedetm a szeme előtt.

- Olyan szívesen beléd mártanám ezt... megérdemelnéd, viszont... - a hideg pengét az arcához érintem, és aprót karcolok rajta, némi vér serken a helyén, de azért nem mély a kb két centis vágás, elvérezni nem fog. Egyelőre. - Mi lenne, ha elölről kezdenénk? Az első kör így uncsi volt. - elhúzom a pengét, és hátrálok egy lépést.

- Mi lenne, ha megint adnánk neki öt másodpercet, hátha másodjára bölcsebben dönt? Bár vannak kétségeim. - ezeket a szavakat már Cameron felé intézem, mégiscsak ő a főnök, de én határozottan jobban élvezem a macska-egér játékokat, amikor a prédát le kell vadászni, abban nincs sok kihívás, ha az ember ölébe hullik a zsákmány, márpedig most tök könnyű volt elkapni.  

  - Ha majd végre elfoglalom az engem megillető helyet, az összes gyenge magot kiírtjuk a falkában  – bólogatok Pepper szavaira. A nézeteink hasonlók voltak, és társulásunk sokkal mélyebben gyökeredzett az átlagos barátságnál. Tettestársak vagyunk. Cimborák. A nő ismerte a titkaimat, ahogyan én is ismertem az övéit; kölcsönösen függtünk egymástól, éppen olyan könnyedén tehettük volna tönkre egymást, mint ahogyan erősítettük a másikat.

   - Az biztos, hogy nem sok túlélési ösztön szorult belé – felelek Peppernek a szőke nőkre tett megjegyzés után. – Szerinted felfogta, hogy simán kinyírhatjuk?

   Flegmán felmorranok. A szőke szuka hangja olyan a fülemnek, mint az undok bogárciripelés. Persze a tiszteletlensége megérdemel egy pofont, így kezfejem gondolkodás nélkül indul meg az arca felé. Ha nem ficereg nagyon, kezem kellemesen csattan a bőrén. – Azt hiszed, hogy a pofázástól bátrabbnak tűnsz majd? – vicsorgok rá kegyetlenül, megvillantva farkasoldalam borostyán szemeit. – A testvéreimmel ellentétben, nekem nincs lelkiismeretem, korcs! – billentek egyet a széken, de még nem döntöm fel. – Senki nem mondta, hogy tisztességes küzdelmet kapsz! Azt már akkor eljátszottad, amikor nem húztál el az első figyelmeztetésre! – a lány válla felett Pepperre vigyorgok. Ismerem annyira a társamat, hogy tudjam, nagy valószínűséggel őt sem hatja meg a szuka vergődése. Picsogjon csak, ha úgy tetszik.

   - Az alakváltók szívességet tettek, de egyedül magadnak köszönheted, hogy itt végezted – ha azt hiszi, hogy az önérzetembe gázol a szavaival, nagyon fordítva ül azon a bilin. Sosem esett nehezemre kihasználni a lehetőségeimet, ha volt rá alkalom: A kis ribanc vérig sértette a Perezeket, szóval a haragjuk kapóra jött a terveimhez. Ettől még nem leszek gyenge, sem pedig alacsonyabb rendű.

   Felröhögök, amikor a szék végül elborul a lánnyal együtt. Peppernek eszébe se jutott, hogy elkapja. Hagyjuk a földön pihenni addig, amíg ellenőrizzük az összes bejáratot. Komótosan, nyugodtan. Egyikünk sem siet sehova. Én legalábbis azon vagyok, hogy kiélvezzek minden percet.

   Várakozón fordul a lányok felé, úgy várom, hogy a társam eloldozza a foglyunkat. Az Alfa utasítása szerint nem ölhetjük meg, de még így is okozhatunk neki olyan sebeket, amiket jó ideig megemleget. A szuka kiszabadul, és Pep visszaszámlálását kihasználva megmozgatja a csuklóit. Minden mozdulatát árgusan figyelem, így nem ér váratlanul, amikor előre veti magát.

   Pepperre.

   Egyetlen hosszú ugrással vetem magam utána, jobb kezemmel a hajába markolok, míg bal karommal igyekszem átfogni a nyakát, hogy hátra rántva az apró, de ruganyos testet, helyet hagyhassak a társam első ütéseinek. Ha azt hitte, hogy egyszerre csak egyikünkkel kell szembenéznie, hát tévedett. A fair játszmáknak ezen az estén nem volt helye.

- Borzalmas ami a falkában megy jelenleg... Sokkal tökösebbb vezetésre lenne szükség. -horkantok fel Cameron szavaira, amikor Erikről meg Alecről esik szó, és akkor Duncant még nem is említettük. Pff inkább nem is gondolok erre mert még jobban felhúzom magam, bár ennek a levét jelenleg pont az alakváltók által behurcolt szőke szuka inná meg, érte meg nem kár.
- Hát nem cáfolja meg amit a szőke nőkről mondanak. - ciccegek egy gúnyos vigyorral,  és rosszallóan rázom meg a fejem, majd a következő pillanatban már ujjaim tépnek is bele a csaj tincseibe, mellőzve minden finomkodást. Finomkodtak már vele elegen, én aztán nem állok be a sorba.

Megjegyzésére, miszerint Emily "bájos" lenne csak köpök egyet, ne viccelődjünk, a kis k*rvában az egyetlen bájos a tőröm lenne. De sajnos életben kell hagynunk, pedig ó, mennyi mód jut eszembe amivel el tudnék vele szórakozni.

Mellkasom előtt összefont karokkal figyelem az omega vergődését, de a bevezetést meghagyom Cam-nek.- Az attól függ hogy lassan vagy gyorsan törjük el azokat az ujjacskákat. - arcomra gonosz mosoly kúszik már a gondolatra is. Ha ezekből nem tanul, akkor tényleg egy idióta szuka.

A szék a következő másodpercben megbillent, ám "véletlenül" túl későn mozdulok, hogy megállítsam.- A francba, azok a fránya reflexek cserben hagytak. - nevetek fel gúnyosan horkantva, de azért a fejének koppanását a padlón megakadályozom azzal, hogy jobb lábammal oda lépek, így fekete bakancsomon landol a feje, ami szintén nem lehet kellemes, de nem lenne jó, ha azelőtt törné be a fejét, hogy az igazi móka elkezdődne.

Cameron utasítására biccentek, és körbejárom a terepet. Ablakok beszögelve vagy bedeszkázva, hátsó ajtó bezárva, bereteszelve. Innen aztán nem juthat ki a kis szuka. Visszamegyek, majd a minden bizonnyal még mindig földön vergődő Emily-hez lépek, bakancsom alatt lábamra rögzített tőrt előveszem, majd hacsak Cam máshogy nen rendelkezik, levágom a béklyót először a lábairól majd a kezéről.- Lássuk csak, kapsz mondjuk... öt másodperc előnyt. - közlöm nagy kegyesen, majd szépen visszacsúsztatom a tőrt a helyére, közben visszaszámolok. - Öt... négy...a helyedben futnék... három... kettő... egy - amint ez elhangzik, lendülök is utána, ha viszont úgy döntött, nekem támad, hát kíméletlenül esek neki, nincs esélye ellenem.

  - Már régen ki kellett volna zárnunk a falkából – utalok Erikre horkantva. – De mit várhatunk el a tagoktól, amikor a Bétánk eljegyzett egy embert – undorodva köpök oldalra. Sosem értettem az öcsém rajongását Beccáért, és most hogy a lány elment… Úgy gondoltam, hogy csak szívességet tett ezzel, nem szennyezve a korcs kölykeivel a vérvonalunkat. Már csak azt kell megadályoznom, hogy Alec farkát behúzva, vonyítva rohanjon utána. Vagy ami rosszabb; pálfordulással kezdjen érdeklődni Vicky után. A kis afférjuk még mindig basztatta a csőröm.

   Szemem az izgalomtól a farkas borostyánsárgájában izzik, amikor az alakváltók meghozzák a csomagot. Pepperrel ellentétben én nem kételkedtem benne, hogy tartani fogják magukat a megállapodáshoz, hiszen párszor már kisegítettük egymást Marcóval… Illetve, az ő családját is érte már sérelem az omega szuka miatt.

   - A butuska belekötött Domínguez csajába – magyarázom Peppernek, miközben a nehézfiúk elhelyezik a kapálózó foglyot az előkészített székben. – Csoda, hogy nem nyírták ki idefelé jövet – nevetek horkogva, bár az eshetőség valójában nem tűnt ennyire vidámnak. Duncan kikötötte, hogy a szukának élnie kell. Kurva szentimentalizmus.

   Társam nem finomkodik, de pont ezt szeretem benne. Pepper simán beleáll a legbengább falkatagba is, és ritkán foglalkoztatják a következmények. Ezért hoztam őt magammal Dax helyett, sokkal jobban illett ebbe a szerepbe, mint a hím, és jobban is állt nekik a keménykedés, mint a barátomnak.

   Vigyorogva hajolok közelebb a lekötözött, lefogott vendégünkhöz, jobb kezem mutatóujját az arcába nyomva, éppen a füle alatt, mintha csak azt akarnám kideríteni, hogy valóban jó szöszkét szállítottak-e le nekünk.

   - Van benne valami bájos – billentem oldalra a fejem, körmömet végig húzva a szőke szuka arcvonalán. – Akkor is, ha csak egy mocskos kis félvér – az utolsó szó szinte szitokként gördül le az ajkaimról, és erősebben nyomom a körmöm a világos bőrbe, ügyelve rá, hogy ne sebezzem meg. Még. Pepper közelében nincs szükség rá, hogy fékezzem a nyelvemet, hiszen vajmi kevés esély volt rá, hogy visszamondja a hallottakat a félvér Alfánknak. Előtte sosem tagadtam le eszméimet, és őszintén vállaltam, hogy mennyit számít számomra a tiszta vérfarkasvér.

   - Túl sok sértést hagytál magad mögött, Emily… Azt hitted, hogy megtorlás nélkül távozhatsz innen? – kérdezem már-már kedvesen, mintha egy öt éves gyereknek próbálnám megmagyarázni, hogy egyáltalán nem szép dolog belekapaszkodni a húga hajába. – Nem érdekel, hogy a testvéreim milyen ultimátumot adtak neked! – nevetek fel végül, magabiztosan a kiszolgáltatott helyzete miatt. Nem, mintha bármelyikünkkel szemben lenne esélye. Minden vérfarkas ismeri az ősi mantrát; A farkas ereje a falkában van. Nemcsak a védelem miatt, hanem a megfoghatatlan kötelék miatt, amely ott feszül a tagok között. Nem pusztán lélekben leszünk erősebbek tőle, hanem fizikálisabban is. Az omegák ettől vágják el magukat, amikor kiválnak. És ezért retteg – mélyről jövő ösztöneiben – a legtöbb farkas attól, hogy száműzik.

   Emilyben eltörhetett valami, amikor önszántából úgy döntött, hogy nem kér a falkából. Most, hogy itt ült megkötözve, nem is farkast láttam benne, csak egy sérült, magányos kislányt, aki azt hitte, hogy egyedül bármire képes.

   Ideje, hogy bebizonyítsuk a tévedését.

   - Éjfélig kaptál határidőt? – kérdezem, majd a válla fölött vigyorogva Pepperre nézek. – Hány ujját is tudjuk eltörni éjfélig? Kettőt? Esetleg hármat? – tudakolom vidáman. – Csúnyán elment az idő a játszadozással – biggyesztem le az ajkaimat szomorúan, majd lábammal taszítok egyet a széken, hogy az megbillenjen az egyensúlyában, és csak Pepperen múlt, hogy engedi-e szukástul elborulni, vagy sem.

   - Nézd meg, hogy minden ajtót bezártak-e rendesen – adom ki a parancsot, mi egyértelműen Peppernek szólt. – Aztán engedjük el a kis drágát, hogy mókásabb legyen – teszem hozzá, szemeiben álnok, gonosz borostyánvillanással. – Ha megpróbál elfutni, tépd le a fülét – fordítok hátat, hogy a bejárati ajtóhoz lépve a tartógerenda felhelyezésévek, magam reteszeljem el a lehetséges menekülőutat.