A falka bétájára nézve az embereknek általában nem az az első gondolata, hogy Alec milyen hatalmas, sem pedig az, hogy mennyire jóképű. Száznyolcvanöt centi magas, szikár felépítésű férfi. Nem kifejezetten izmos, de erős, és nagyon gyors, amit részben a farkasgéneknek köszönhet. Mozgása ruganyos, könnyed, ragadozószerű. Akár farkasként, akár kétlábon, Alec ismeri a testét, éppen ezért remekül ki tudja használni az adottságait, ha arra van szükség.

Hosszúkás, markáns vonásokkal rendelkező arcán időnként vörösesárnyalatú borosta serken, amit néhány hétig meghagy, de aztán valahogy mindig visszatér a megszokott, kisfiús simasághoz – emiatt sokan fiatalabbnak nézik, amúgy is zsenge koránál. Dús, középbarna haja általában szélfútta hatást kelt, ami annak köszönhető, hogy a férfi hajlamos pótcselekvésként újra, és újra beletúrni. Mondják, hogy a szem a lélek tükre, ez pedig különösen igaz Alecre. Ha valaki a ragyogóan kék szempárba néz, olyan mélységekig juthat, amire talán nem is számított. Az utóbbi időben talán kicsit több benne a szomorúság, de mégis egyértelműen árulja el a nyilvánvalót: Alec Ward jó ember.

Öltözködése olyan, mint a legtöbb kétkezi munkásé. Inkább a kényelem, mintsem az elegancia dominál nála. Gyakran látni bakancsban, farmernadrágban és flanelingben, amellyel a vidéki szomszédsrác érzetét kelti az emberekben. Körmei alatt időként megtapad a kosz, és bizony gyakran előfordul, hogy a cipője talpából pereg a sár, hála a munkájának.


Jó tulajdonságok:
- Jó hallgatóság: Alec az, akiknek bármikor kiönthetjük a szívünket, viszont arra is készüljünk fel, hogy valódi Bétaként a beszélgetés végeztével minden bizonnyal a tarsolyában lesz egy-két megoldási lehetőség. Bárkivel könnyedén fel tudja venni a kapcsolatot, hiszen tisztában van vele, hogy a beszélgetéseknek része a hallgatás is. A számára fontos emberek lelkének minden részletét őszintén meg akarja ismerni; tekintete mélyen átható lézersugár, ami elől semmi nem marad rejtve.

- Szociális és buzgó: Szeret mások hasznára lenni. Legyen szó arról, hogy tartani kell valaki fejét a buliban hányás közben, mert rosszul mérte fel a tűrőképességeit, vagy akár arról, hogy gödröt kell ásni egy jobb létre szenderült házi kedvencnek a hátsókertben. Mindenki problémáját meg akarja oldani, ezért ha valakinek szüksége van rá, szívesen száll alá vele a pokol bugyraiba, és az illető valóban számíthat rá.

- Meggyőző: Bámulatosan képes hatni a többiekre, mosolyogva, nagylelkűségről árulkodva mondja el, miért nem jó az, amit ők annak gondolnak, és miért kellene engedniük egy vitás kérdésben. Remekül képviseli mások érdekeit, igazi híd karakter, mediátor típus, aki képes egyezségre bírni egymástól nagyon eltérően gondolkodó embereket is. Kitartó, újra és újra képes nekifutni ugyanannak a lehetetlennek tűnő helyzetnek, és egészen addig érvel, amíg azt nem hallja, amit végül szeretne.

- Hűséges és eltökélt: Amellett, hogy intelligens és ragaszkodó, mindent megtesz a társaiért, a családjáért. Bármibe is fog abba szívét, lelkét beleadja, és mindenki biztos lehet abban, hogy végsőkig kitart az elhatározásai mellett.

- Kötelességtudó és felelősségteljes: Számára a rend és a rendszer átláthatósága ad biztonságot, ezért igyekszik azt mindenhol megteremteni. Feladatait igyekszik precízen, becsületesen elvégezni, hogy minél kevesebb esély legyen a hibázásra. Pontosan tisztában van kötelességeivel, amik minden körülmények között megelőzik a szórakozást. Nagy felelősségérzettel rendelkezik, szavahihető, megbízható. Hűséges és lojális emberekhez, eszmékhez, a falkához, vagy akár egy feladathoz.

Rossz tulajdonságok:
- Birtokló: Ez a tulajdonság vérfarkas lényének legnagyobb árnyoldala. Ami az övé, azaz övé; legyen az egy új üzleti lehetőség, vagy az élete szerelme.  Hűséges, de óriási benne a birtoklási vágy, ezért akit megszeretett, azt többé nem akarja elveszíteni. Bár a féltékenység állandóan ott lobog a lelkében, igyekszik fékezni érzéseit, és csak ritkán kínozza párját hangos vádaskodással – időnként azonban ő sem állja meg, hogy finoman a vélt, vagy valós ellenfele tudtára adja, hogy hol húzódik a birtokhatár.

-  Makacs: Kétségtelen, az önfejűségben élen jár, ha van negatív tulajdonsága, ez mindenképpen az. Mindent a saját módszere szerint szeretne megoldani, ha valamit a fejébe vesz, akkor az már pedig úgy lesz, és elég türelmes hozzá, hogy végrehajtsa akkor is, ha menet közben maga is rájön, hogy ez mégsem lesz jó. Makacsul ragaszkodik az elképzeléseihez, az elveihez. Erősnek, határozottnak akar mutatkozni, hogy megvédje dominanciáját, de lelke mélyén időnként benne is gyökeret ereszthet a bizonytalanság.

- Háttérbe helyezi saját magát: Mindig előnybe helyezi más emberek – főleg a falka, és a családja - szükségleteit és vágyait és majd csak ezek után foglalkoznak saját magával. Hajlamos önmagával szemben szigorúan bánni, magas elvárásokat kitűzni.


Alec valódi Béta; Képes hídként viselkedni két ellentétes álláspontú ember között. Elég ügyes abban, hogy elsimítsa az apróbb nézeteltéréseket, akár a falkában, akár a magánéletben. Nagy szívfájdalma, hogy éppen azok között nem tud békét teremteni, akik a legjobban számítanak számára.

Alec valódi csapatjátékos, akit már a középiskolában is joggal illethettek a népszerű jelzővel. Könnyen barátkozik és ki is tudja használni a kapcsolatait. Szíve mélyéig szociális lény, önzetlenül támogatja a barátait, ismerőseit; komoly felelősségérzettől vezérelve igyekszik segíteni és helyes döntéseket hozni. Társaságkedvelőként mindenkihez van egy jó szava, mindenkivel tud nevetni egy jót, de ha legjobb barátját kellene megneveznie, gondolkodás nélkül Victor Fewer neve jönne a szájára.

Tiszteli a hierarchiát és igyekszik tekintélyt kivívni a falkában és a munkában is, hogy a dolgokat stabilan és szervezetten tudja tartani mindenki számára.

Hosszú ideig – a középiskola óta -, egyetlen társ mellett képzelte el a jövőjét. Becca mindent megtestesített Alec számára, amiről valaha is álmodott. Már a házasságot tervezték, amikor a hosszú évek óta dédelgetett titok kipattant, és a lány bizalma megrendült a férfiban. Megpróbálták újra éleszteni a kapcsolatukat, de ami elveszett, már nem lehetett visszahozni.

Bár a szíve még nem jött teljesen helyre, nem zárkózott be, húzódott vissza, bár társat egyelőre nem igazán keres. Jelenleg a munkában, és a falkabéli feladataiban teljesedik ki. Ha mégis jönne egy lány… Valószínűleg nem ugrana bele azonnal egy újabb romantikus kapcsolatba. Azonban lennének jelek, amik azt sugallják, továbblépett. Hála bundásabbik lényének, a féltékenység állandóan ott lobog a farkas lelkében, igyekszik fékezni érzéseit, még ő sem állja meg, hogy finoman a vélt, vagy valós ellenfele tudtára adja, hogy hol húzódik a birtokhatár.


Alec vérfarkascsaládba született, így egészen apró korától tudta, hogy egy napon majd ő is bundát ölthet, és az erdőben loholhat a falkával. Mivel sosem volt kifejezetten kalandortípus, nem várta olyan kitörő izgalommal az átváltozása napját. Sőt, talán egy kicsit félt is tőle.
„Tizenhárom éves volt, amikor először megtapasztalta milyen íze és illata van a félelemnek; izzadság, hányadék, doh, és só. A bátyjai voltak mellette, amikor először mutatkoztak meg rajta a közelgő változás jelei, és mivel apjukat nem tudták elérni, egy partmenti barlangba vonszolták öccsüket, ahol aztán elhatalmasodott rajta a láz. A barlang repedésein át beszivárgó első hajnali fénysugár már három farkasra világított le, köztük a legkisebb – egy kékesszürke, fiatal állat – még bizonytalanul állt a lábán, szemeiben pedig riadtság szikrázott.

Hamarosan a félelem érzésének helyét átvette a szabadságé; a moha, a páfrány, a föld szaga. Időbe telt, mire Alec uralni kezdte a lelkében született szőrösebbik felét, de onnantól kezdve már büszkén osont a falkával a fák között, vagy vállalt olyan feladatot, amellyel a közösséget segíthette. Bármit képes elfeledtetni vele, ha az erdőben futhatott a hasonszőrűek között.”

A férfi sem a legerősebb, sem pedig a legnagyobb farkas a falkában. Éppen ezért néhányan meglepődtek rajta, hogy az idősebb Richard Mason visszavonulása után Duncan választása a fiatalabb öccsére esett, amikor arról volt szó, hogy ki lépjen a megüresedett Béta posztra. Természetesen vannak olyan értékei alkalmassá teszik a feladatra; könnyen ért szót másokkal, és teremt kapcsolatot két ellentétes fél között. Lojális, eszes, és valódi csapatjátékos, aki a falkát és a falkatársait minden más elé helyezi. Próbál erős és határozott hátszelet, és támogatást biztosítani az Alfájának, a fivérének. Alec Ward ritkán, vagy inkább soha nem feledkezik meg a kötelességeiről.

Akár farkasként, akár kétlábon, Alec ismeri a testét, éppen ezért remekül ki tudja használni az adottságait, ha arra van szükség. Kékesszürke bundája a pofája két oldalán, és a hasán kissé világosabb, érdekes rajzolatot adva a négylábú alakjának. Teliholdkor általában a fiatalabb generáció mellett fut, tanítgatva és figyelve bizonytalan lépéseiket. Általában Alec az, aki a szárnyai alá veszi a frissen átalakult vérfarkasokat, és a családok támogatásával segít nekik meglelni a helyüket a falka szigorú, de biztonságot nyújtó hierarchiájában.


Alec vérfarkas, ezért az életében meghatározó szerepet töltenek be az illatok, és emlékeit könnyebben idézi fel ezek segítségével, mint bármi mással. A legtöbb érzelemhez, helyhez és számára fontos eseményhez tud egy illatfoszlányt társítani, talán ezeken keresztül a legkönnyebb őt bemutatni.

Ha a gyermek Alec Wadot kérdeznénk, hogy milyen illata van azt otthonnak, gondolkodás nélkül azt felelné, hogy áfonyalekvár és palacsinta. A lelki szemei előtt pedig máris megelevenedne egy öt tagú család képe; A büszke apa, aki mosolyát az újságja mögé rejti, miközben a három fiú apróságok miatt civakodik, és a gondos édesanya, aki töretlen lelkesedéssel újabb tésztahalmokat löttyint egy serpenyő aljába, hogy kiszolgálja az örökké torkos leszármazói étvágyát. A törékeny emlékképben Alec öt éves, és ekkor még úgy érezte, hogy soha semmisem zúzhatja össze azt az védőbástyát, amelyet a családja von köré.

Tizenhárom éves volt, amikor először megtapasztalta milyen íze és illata van a félelemnek; izzadság, hányadék, doh, és só. A bátyjai voltak mellette, amikor először mutatkoztak meg rajta a közelgő változás jelei, és mivel apjukat nem tudták elérni, egy partmenti barlangba vonszolták öccsüket, ahol aztán elhatalmasodott rajta a láz. A barlang repedésein át beszivárgó első hajnali fénysugár már három farkasra világított le, köztük a legkisebb – egy kékesszürke, fiatal állat – még bizonytalanul állt a lábán, szemeiben pedig riadtság szikrázott.

Hamarosan a félelem érzésének helyét átvette a szabadságé; a moha, a páfrány, a föld szaga. Időbe telt, mire Alec uralni kezdte a lelkében született szőrösebbik felét, de onnantól kezdve már büszkén osont a falkával a fák között, vagy vállalt olyan feladatot, amellyel a közösséget segíthette. Bármit képes elfeledtetni vele, ha az erdőben futhatott a hasonszőrűek között.

Kicsivel később, a fiú azt is megtudta, hogy a szerelemnek vanília illata van. Tizenöt éves volt, amikor az iskola udvarán állva a szél felé sodorta a foszlányt, amely szinte dorombolásra késztette a lelkében nyugvó farkast. A szemei akaratlanul is a forrását kutatták, és amikor megpillantotta a lányt, úgy érezte, hogy soha többé nem eresztheti. Időbe telt, mire rávette a kiszemeltjét az első randira, de a találka végén már tudta, Becca olyan számára, mint a lélegzés, nem volt többé választása.
- Azt hiszem, meg kell csókoljalak – mondta határozottan, világos szemeinek pillantását a lányéba fúrva, és nem létezett nála boldogabb, amikor engedélyt kapott rá.

A falka összetartozásának pézsma és néha ázott szőr szaga van, de Alec számára ez sosem volt taszító, sőt. Minden falkagyűlésen, jó mélyeket szippantott a levegőből, ami egyszerre jelentett végtelen békét, és végetnemérő pezsgést. Egy újabb otthon, egy kicsit tágabb, egy kicsit vadabb, de otthon. Alec ebben az időben biológiát, és botanikát tanult; a vére miatt mindig is közel érezte magát a természethez, így senkit sem lepett meg, hogy emellett döntött.

Már elmúlt húsz, amikor a félelemnek egy egészen új aromája lépett be az életébe. A gyógyszerek és alkohol. Furcsa rettegéssel töltötte el, amikor első alkalommal vett észre ősz szálakat az apja hajában, aztán kis idő elteltével azt látta, ahogy a léptei megváltoznak, bizonytalanok lesznek. A betegség szép lassan vonta uralma alá a testét, és törte meg a felesége lelkét; Alice, aki valamelyest mindig is kívülálló maradt a falkában, nehezen viselte Alexander egészségének hanyatlását, és olyan szerekhez menekült, amelyek eltompították az elméjét.

A haragnak szintén pézsma illata van; keserűbb, és dühösebb, mint az összetartozásé, de akkor is pézsma. A felborzolódott szőr, a mancsok dühödt kaparászása alól felverődött por mind-mind ott égtek az orrlyukában, miközben döbbent tekintettel figyelte az apját. Duncan lesz az új Alfa, zakatolt a fejében a gondolat, miközben tekintete a mellette álló, másik bátyjára siklott. Vörös harag izzott Cameron körül. Tudta, hogy mit jelent számára a döntés; a verség savanyú szaga töltötte be a fiú orrát.

A gyásznak liliom és oszlás szaga van, állapította meg, miközben az apja koporsóját nézte, ahogy a földbe süllyed. Becca, mint mindig, most is ott állt mellette, kezét szorosan fonva a fiatal férfiéba. Testvérei két oldalról támogatták az anyjukat, aki felöl farkasfű félreérthetetlen illatát sodorta felé a szél. Alice férje halála óta nem volt hajlandó átalakulni, és kész lett volna a koporsó után vetni magát, ha a két idősebb gyermeke nem karolt volna belé. Alec érezte a fivérei között vibráló feszültséget, de annak legalább örült, hogy Cameron nem törte meg a szertartás szentségét a vitatkozással.

Aznap este a falka összegyűlt. Duncan akkor állt előttük először valódi Alfaként; a falka illata úgy ölelte körbe a három testvért, mint egy meleg takaró, Alec mégsem talált benne megnyugvást. Aznap este Ő maga is feljebb emelkedett a falka rangsorában, háta mögé utasítva fiatalabbik fivérét. A Cameron felöl érkező illatfoszlány óvatosságra intette, és emlékeztette arra, hogy a kapcsolatuk végérvényesen megváltozott.

Az izgalom illatát a rózsáéval tudja összekötni. Az illat abból a csokorból áradt, amit a hátsó ülésre rejtett Becca elől, mielőtt még felvette volna a szüleinél. Minden évben megünnepelték valamivel a megismerkedésük évfordulóját, de aznap Alec valami különlegeset tartogatott. Már korábban kinézték azt a kis házat abban a mellékutcában, de nem voltak biztosak benne, hogy megengedhetik maguknak; A fiú éppen csak elkezdte kiépíteni a vállalkozását – ráadásul az édesanyja is állandó figyelmet igényelt -, és pályakezdőként lány sem számíthatott nagy anyagi hátszélre. Mégis, aznap este Alec leparkolt a ház előtt, és egy kulcscsomót ejtve a Becca kezébe azt mondta:
- Nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy más vegye meg. Mit gondolsz, hajlandó lennél velem beköltözni? – Megkocogtatta a kulcsokat a lány kezében, amik elmozdultak, és ezzel egy másik ajándékot is felfedtek a karikára fűzve. – Hozzám jönnél feleségül?

Vannak illatok, amelyhez az ember orra egyszerűen hozzászokik, éppen olyan vak lesz rá, mint a szemünk a sötétben. Alec pontosan így van a titok illatával; már úgy hozzánőtt, hogy fogalma sincs róla, hogy milyen benyomást hagyott benne, amikor először kúszott bele az orrába. Egyszerűbb volt elfogadni, mint kiűzni, mert utóbbihoz olyasmire lenne szükség, amelynek következményétől éppen annyira retteg, mint akkor, amikor először vette észre apja gyengeségeit. Mit tenne Becca, ha felfedné magát, a családját, az egész falkát? Meg tudná bocsájtani az éveken át tartó félrevezetést, vagy elhagyná? A bizonytalanság miatt könnyebb a titkot őrizni, mint felfedni.

A bizonytalanságnak farkas szaga van. Attól pillanattól kezdve, hogy Duncan a falka élére állt, és hátrébb sodorta Cameront a ranglétrán. A falkatagok viselkedése érezhetően megváltozott, megoszlott, és a hierarchia szilárd láncolata inogni kezdett. A haragnak, szintén farkas szaga van. A haragnak Cameron szaga van; Alec csak remélni meri, hogy soha sem kell megélnie az a pillanatot, amikor megérezve fivérét a közelben a harag helyett a halál szó rajzolódik ki az elméjében. Minden vágya újrateremteni az otthont; áfonyalekvárral, palacsintával, és egy csipetnyi vaníliával.

A veszteség fagyott föld, és hideg aromájaúszott a férfi körül, miközben a tenyerében tartott apró tárgyat nézte. Még mindig érezte a lány ujjainak érintését a bőrén, pedig már percek teltek el azóta, hogy a kezébe helyezte. Az ajkai nyoma még ott égett az arcán, pont ott, ahol búcsúzóul megcsókolta. Nem hitte el, hogy vége. Hogy ennyire egyszerűen...
Vége.
Szeretett volna utána kiáltani. Kérni, hogy várjon. Hogy megbocsátson. De a torka elszorult, a mellkasában lévő sajgás elmélyült. Elfogytak a szavak, nem volt már semmi.

Pézsma és izzadságszag terjengett a levegőben, ahogy Alec a kamaszfarkasok egy kisebb csoportja gyűrűjében állt a teremben, amit telente használtak az edzésekhez. Néhány arcon pimaszságot, másokon elcsigázott beletörődést látott, mikor kiadta a parancsot: - Újra!
A féltucatnyi kölyök egyszerre sóhajtott fel, de aztán párokba rendeződve felsorakoztak egymással szemben. Fiúk-lányok vegyesen, szemérmesség nélkül. – Aki elsőként változik át, és vissza, azt hamarabb elmehet – mondta, és lenyomta a stoppert az óráján. Türelmesen várt.

Föld. Újjászületés. Tavasz. Élet. Ütemes mozdulattal csapott le újra a csákánnyal, de a makacs gyökér nagyon nehezen adta meg magát az akaratának. Nem hiába, hiszen a fa, amihez tartozott hosszú évtizedek óta állt már itt, mielőtt ősszel az a vihar ki nem döntötte. A férfi eldöntötte, hogy kiássa azt, ami a fából megmaradt, és mást ültet a helyére. Valami újat. Valami jobbat. Valami kevésbé fájdalmasat. A tarkója bizsergéséből jött rá, hogy valaki figyeli. A ház felé pillantva meglátta az édesanyját, aki a hátsóajtó üvege mögött állva, kissé bizonytalanul mosolygott. Még hosszú út állt előtte, de már levedlette árnyékénjét, és elindult a gyógyulás felé. A sisakvirág nehéz szaga már nem lengte körbe az asszonyt. Hála Cathrine-nek, a bátyja kedvesének.

Tekintetét a fiatalabbik bátyja hátának szegezte, aki éppen összedugta a fejét két cinkostársával. Magabiztosság sugárzott belőle, amikor felnevetett… A bizonytalanságnak farkas szaga van, állapította meg Alec az évekkel ezelőtt felfedezett igazságot, sörét az ajkához emelve. Végig hordozta tekintetét az összegyűlt társaságon. A falkán, a tágabb családján. Az összetartozásnak ázott szőr szaga van, mantrázta tovább, miközben Alyssa Grady, a bátyját magával rángatva, fontoskodón besorolt mellé az első sorba. Az izgalom aromája áradt a nőből, miközben arra vártak, hogy végre Duncan és Cath is felbukkanjanak a helyiségben.
Alec szeme tovább vándorolt. Megtalálta Mia Chasey-t, aki kissé arrébb húzódva a tömegtől, a sógornőjével beszélgetett. Mindkettőjüket körbe lengte a gyász, és veszteség illata. Liliom. Talán. Mint az apjánál. Hónapok óta nem tűnt el senki, és a tettes… A tettes sem lett meg. Alec mellkasából keserű sóhaj szakadt fel, szabad kezével fáradtan, bűntudatosan túrt bele a hajába.
- Az ott anya? – Cameron hangja váratlanul érte, közvetlenül mögötte bukkant fel, és az ajtó felé bökött. Valóban. Féltestvérük, és annak párja oldalán tényleg Alice lépkedett, kissé félénken, de nem megfutamodva. Régóta nem tette már tiszteletét a gyűléseken. – Ez egészen új – nevetett Cameron, közelebb húzva magához a bosszús Vickyt, és belecsókolt a párja nyakába, aki szintén ott állt mellette. Nem tudta, hogy mit követett el megint a bátyja, de azon kapta magát, hogy még így, tudatlanul is a lánynak ad igazat.
Mindenki elhallgatott, amikor Dun a kör közepére lépett, és szólásra nyitotta a száját. Büszke volt, és erős; egy valód Alfa.
A falkának…
A falkának otthon illata van.


Alexander Ward: passzív, elhunyt - vérfarkas -  édesapa
Alice Ward: NJK - vérfarkas -  édesanya
Duncan Roth: JÁTÉKOS KARAKTER (Engel) - vérfarkas -  féltestvér, idősebb fivér, a falka alfája
Cathrine Evans: JÁTÉKOS KARAKTER (kittina) - vérfarkas -  leendő sógornő, Duncan párja, alfaszuka
Cameron Ward: JÁTÉKOS KARAKTER (becks) - vérfarkas -  testvér
Tamara Mason: JÁTÉKOS KARAKTER (Niky) - vérfarkas -  unokatestvér
Richard Mason JÁTÉKOS KARAKTER (Engel) - vérfarkas -  unokatestvér
Lilian "Lily" Mason: NJK - vérfarkas -  ügyeletes hercegnő, unokahúg
idősebb Richard Mason: NJK - vérfarkas - nagybátyj, egykori béta, a falka vénjei közé tartozik