Nézzen is utána nyugodtan ezeknek a különös jelenségeknek, amik itt történnek. Egyáltalán ki hallott már olyat,  hogy mindent tele kell pakolni ezekkel a ketyerékkel? Mi azonba, csak egy hatrozott bólintssal reagálunk a nyilvánvalóra, hogy mint rndőrfőnök igenis javítsa meg vagy javíttassa meg ezeket a meghibsodott kacatokat. Persze, elég lenne az is, hogy kisétáljak az épületből és minden visszazökkenne a megfelelő kerékvágásba. Mi tudjuk miért van és ez bőven elég.

Az irodában, a székemben kényelmesen ülök és várom a kávémat, eközben Duke elkezdi előadni a mai menüt, hogy pontosan miben is kérték a segítségemet. Érdekesnek tűnik az eset, már a legelején, ahogy beszél róla. Igazából a legfontosabb nyom, amit hátrahagyott, hogy egy pávatollat hagyott maga után.  Szereti a figyelmet, szándékosan rabol ki olyan házakat, ahol nagy értékű ékszerek és komoly mennyiségű készpénz van . Szóval ...
- Először is, szerintem helyi lakos.  A környék azonossága, arra utal, hogy megfigyelte és kiválasztotta a célpontokat. Ha egyszerű betörés lenne, akkor több nyomot hagyot volna maga után, esetleg hibázik. A tulajdonosok otthon voltak, amikor történt az eset vagy éppen távol? - ha utóbbi, akkor ki kellett, hogy figyelje a szokásaikat. Ez sok időbe tellik, nem kevés erőfeszítés kell hozzá, hogy észrevétlenül az elektromos eszközök megihbásodása.. hmm, lehetne démon is, mint én, de  mindössze az is, hogy szimplán meghibásodásnak tűnik az, hogy kikapcsolják, hatstalanítják őket.

- Nézze meg a riasztó rendszerek gyártóját és forgalmazóját, ha azonos, akkor a következő lépésként, járjanak utána, hogy ki szerelte be. Első körben ő lenne a gyanusított. Ezen a vonalon, szűkíthetjük a gyanusítottak körét, azokra a lakosokra, akik értenek az elektronikus riasztó rendszerekhez. Az illető magabiztos, pont annyira, hogy nem rest maga után kézjegyet hagyni, ezzel jelezvén, hogy Ő járt ott.

Persze simán lehet boszorkány is, aki képessé vált ezeknek a rendszereknek a megbolondítására, ha boszorkány, akkor nem fiatal,  valószínűleg középkorú, hiszen egy fiatal vitt volna egyebet is a házakból. Ez a krapek azonban célirányzottan antik ékszereket és pénzt vitt el.
- Az antik ékszerek többnyire egyedi darabok. A városban nem lehet tőle megszabadulni, mert  könnyen felismerik őket. A fickónak távoznia kell a városból, hogy eladhassa őket, valahol másutt. Ellenőrizzék az autókat, amelyek távoznak a városból.  Ha erre ninc mgfelelő kpacitása, akkora városi ékszerészetet lehetne a lopásról értesíteni, húzhatják kicsit az időt. - persze, találgathatunk is itt, hogy pontosan milyen embert is kell keresnünk, de az is elég lenne, ha a helyszínről adna egy páva tollat.
- A pávatoll lehet egyébként a leginkább árulkodó jel. Tudtommal, szabadon, itt Amerikában nem élnek pávák. Szóval valaki vagy tenyészti őket vagy egy preparált darab hullajtja farktollait.  Szeretnék egyet megvizsgálni, ha lehetséges. - mondjuk határozottan, hiszen elég a Vérkopó Bűbájjal megbűvölni a pávatollat és az el is regéli az illetők kilétét és hollétét, akik utoljára érintették. Persze nem biztos, hogy Duke előtt kellene efféle sötét praktikákat alkalmaznunk.

- Ezek az ékszerek, közönséges régi darabok, vagy a tulajdonosok kötődnek hozzá, valami szokatlan okból? - ezt sem lenne butaság tudni, ugyanis, ha valamiféle mágikus amuletek vagy talizmánok, a lopás célzata lehet esetleg az is, hogy megbűvöljék általuk  a tulajdonosukat. Vagy valaki fel akar tankolni ezekből a cuccokból.  
- Úgy gondoljuk, hogy az áldozatokban is lehetne még némi közös támpontot keresni. Biztos van valami azon kívül, hogy gazdagok. Mit szlna, ha megmutatná nekik, hogy mennyire komolyan veszi az ügyüket és kávézás után, meglátogatnánk a helyszínt? - tettük fel a kérdést.

Igazán kellemetlen, hogy az emberek tudtukon kívül feltalálták a Démon lőjelző berendezést. Hogy mi mennyire utáljuk ezt az elektromos vackot. Már éppen azon voltunk, hogy felrajzolom az: Idő Vasfogát, egy pentagrammal megerősítve az elektromos zárra, amivel közel ezer évet öregítettem volna a berendezésen, hogy végre bekussoljon és tovább engedjünk bennünket, amikor pont abban a ruhában és hanulatban, ahogyan az előre láttam, megjelent Duke rendőrfőnök.
- Magának is jó reggelt Duke rendőrfőnök. - mondtuk csilingelően lágy hangunkon, miközben fejünket egy picit oldalra döntöttük és megengedtünk magunknak egy kellemes mosolyt. Kezemben a bellépőkrtyával, könnyed mozdulattal mutattam a kártyaolvasóra, mire az újfent felvillant.
- Én inkább azt gyanítom, hogy a kártyaolvasó felnőtt, nagy fiú lett és mozgásérzékelőnek tanult tovább. - mondtam, miközben egy alig látható, lágy, fejbiccentéssel köszöntem meg a Rendőrfőnöknek, hogy kinyitotta előttem az ajtót. Ha már a puszta megjelenésemtől, az elektromos készülékek is beadják a kulcsot, akkor tényleg lehengerlőre sikeredhetette Georgine ráncba szedése. Mielőtt elindulok előtte az irodája felé és végül be a szobába, feléfordítom kék lélektükreimet.
- Bárcsak elmondhatnám, hogy a kávé volt kevés. - mondom és megörvendeztetem egy kedves mosollyal. Gondoljon, amire akar. Nem hazudtunk, most sem. Először is tényleg nem főztünk reggelről kávét, másrészről Georgine testét roham tempóban szoktattam le a reggeli rövid adagjáról. Kicsit nyűgösek is vagyunk, hogy a burok ne produkáljon semmiféle elvonási tüneteket. Miket meg nem teszünk érted Georgine, hálás lehetnél nekünk.

Az irodáig vezető folyosó, a neonlámpák sűrű pislákolsba kezdenek, ahogy haladok a Rendőrfőnökkel. Erről sajnos nem tehetek, az elektromosság nem szereti a démoni kisugárzást. Pedig sokkalta jobban örülnénk, ha nem jeleznék a lámpák előre az érkeztünket.
- Szokatlanul instabil a rendszer, nem gondolja? - tettük fel a kérdést, miközben bevnultunk előtte az irodájába és megálltunk az iróasztala előtti szék mellett. A kérdésére, hogy kérek -e kávét, aprót bicentettem.
- Igazán figyelmes, két cukorral, tejjel szerettjük. - mondtuk, oda se figyelvén, hogy többesszámban beszélünk magunkról, de hát ezt nem lehet a szemünkre vetni, hiszen komoly előfeszítést ígényel leplezni a tényt, hogy teméredeknyien vangyok.

Miután a rendőrfőnök leült az asztalához, magam is helyet foglalok, bal lábamat áttéve a jobbon, szoknyám éppen csak annyira csúszik feljebb, hogy térdtől lefelé lthatóvá váljék a lábam.
- Milye van nekünk Duke? - tettem fel a kérdést érdeklődve s kék szemeim arcát fürkészvén, pillantásom végül megállapíodott a szemein.

Ha valaki a pokolban létezik évszázadok, sőt évezredek óta, könnyű megfeledkezni arról, hogy vannak bizonyos szükségelteink. Jó, a villany nélkül megvagyok, elvégre, szerintem fene mód bosszantó, hogy folyamatosan villognak a lámpák, a hűtő hol kattog, hol berreg és a TV-ben is folyamatosan a hangyaháború című műsor megy.  Kezdjük kapásból azzal az aprócska ténnyel, hogy rohadtul feltűnő lenne, ha hagynám, hogy lekapcsolják a villanyt, a vizet és a szemetest sem kellene elvinniük egy ideje a kukásoknak. Ez egy kerge kisváros, ahol feltűnő, ha a szomszéd hosszú ideje úgy jön megy, hogy közben, nyugodt szívvel hanyagolja az egyszerű emberek, hétköznapi dolgait. Mondjuk, ennél sokkalta borzalmasabb volt, amikor Georgine telefonján megszólalt a ébresztő, reggel hatkor. Oké nem alszok, de gondoltam valamivel visszafogom magamat az éjszakai tevékenységgel, nehogy a szomszédok ... ördög vigye a szomszédokat.
- Georgine, kis hercegnőm, regéld el nekünk, hogy mi a napi rutinod! -  dörmögtük az orrunk elé, mer nem akartam tönkre tenni a nyralásomat. Mert hát én most itten kérem nyaralni vagyok. Legalábbis a Pokolhoz képest, a Föld egy full extrás wellnes központ.

A tükörbe nézve, meg kellett állapítsam, hogy borzalmasan néz ki szegény Georgine. nem is értem, hogy lehet valakinek ilyen nyúzott képe?! Muszáj leszek valami karbantartási tervet összeálítani, hogy a test, ne kopjon el idő előtt.
- A megfeszített megváltó nevére ... - fejeztem ki  nem tetszésemet a látványra, ami a tükörben fogadott.  Ez így egyáltalán nem lesz jó.  Legutoljára akkor néztem ki ilyen borzalmasan, amikor a korábban említett tett róla, hogy eltakarodjak a Föld színéről.
- Ébresztő, ébresztő, mégse hagyhatjuk, hogy ezzel menjünk ki az utcára! Mégis mit gondolnának rólunk?  - néztem végig magamon, majd oldalra döntöttem a fejemet, ahogy újabb elégedetlen ábrázatom pillantott vissza rám a tükörből.
-  Évezredek vannak a hátad mögött Légió, nem fog ki rajtad egy ember ráncba szedése, ugye?

A rendőrség épülete előtt, a kocsimból már úgy szálltam ki, hogy tisztességgel ráncba szedtük Georgine-t. A magassarkú hatrozottan jó ötlet volt. Igazából,  sikerült úgy felöltöznöm, hogy komolyan vegyenek minket, ha a kérdés az, hogy: dögösek vagyunk-e? De nem ribis lett a stílus. Egy pillanatra még az is megfordult a fejünkben, hogy a tükröt bevisszük a hálószobába és otthon maradunk. Az ajkamba haraptam!
- Hess, hess! Succubus fiókák, mit képzeltek magatokról? Mi ide dolgozni jöttünk, csak feljavítottuk egy kicsit a lehetőségeinket.  

A rendőrségre magabiztosan vonultam be, mert megtanultunk vonulni és nem beesni, belépni vagy éppen csak beugrani valahová, mintha egy sarki süteményesbe mennénk be, hogy kérjünk egy krémest. Nem, nem.  
- Mrs. Moor - szólított meg az egyik rendőregyenruhába öltözött férfi és démoni figyelmemet nem kerülte el a tény, hogy végig nézett rajtam, majd nyelt egyet. - a főnök már várja. Mégis mi történt magával? Úgy értem, ne sértődjön meg, de mintha kicserélték volna! - zavarba jött. Milyen cuki.
- Igazán köszönöm, Ramirez. - pillantottam az egyenruháján lévő névre. - Magam is úgy érzem, mintha újjászülettem volna a hétvégén. - kedves mosoly, majd haladok is tovább, nincs kedvem Ramirezzel játszadozni.
- Én akkor mennék is. - mutatta a főnök irodája felé, miután egy röpke pillanatra bepillantottam a jövőbe, hogy merről is fog érkezni. Majd elindultam a megflelő irányba. Beléptető rendszer az irodákhoz,  miket ki nem találnak az emberek. Régen két izmos pali állt az ajtóba vagy megverekedtél velük vagy maguktól beengedtek a rangod miatt. Beletúrtam a táskába, elővettem a belépőkártyám és a hülyebiztos jelzésnek köszönhetően, azonnal megtaláltam, hogy hová kell érinteni. Kártya érint, ajtó .. nem nyílik, de cserébe egy kis, jelzőfény felvillant pirosan, hogy a kártya nem fogja kinyitni a zárat. Villany pislákolni kezd,  egy fali kijelző fényei, ritmustalan ütemben kezdtek villogni. Egy falra szerelt hangszóró sisteregni kezdett.
-  Milyen kellemetlen. - ártatlan megállapítás. Én, eskü, most semmi zűrt nem akarok.