Az angyali mivoltából adódik, hogy kifejezetten kellemes külseje, arcvonásai vannak. Ezzel Alaric szeret visszaélni a hölgyek körében.

Olyan 185 centi körül lehet a magassága, szóval kicsit magasabb az átlagnál.
A teste az… Hát, igazából szakaszok vannak nála. Van, amikor elhagyja magát, szed fel kilókat, de ilyenkor tudni lehet, hogy épp elvonultan, a gép társaságában éli mindennapjait.

Igazából ő egy medve, igen, egy medve, akire, ha felcsúszik 5-10 kiló plusz, akkor a barlangjában dolgozik és tanul.
Azért mostanság, nagy unszolásra, de ráveszi magát, hogy eljárjon konditerembe és legrosszabb esetben hangoskönyvet hallgat edzés közben. Most éppen a kigyúrtabb korszakát éli, így jöhet a nők utáni hajtóvadászat.

A háta és a lapockája mentén két nagy heg található, ahonnan a szárnyait tépték ki. Szexepil, mindig más sztorit szeret róla beadni, hogy mi miatt van ott az a behegesedett sérülés. Jelenleg azt szereti hangoztatni, hogy motorbalesete volt és éppen, hogy túlélte… Meg valami maszlagot hozzáfűz a sztorihoz, hogy a bugyi közelébe férkőzzön…
Mint mondjuk: „Tudtam, hogy miattad kell tovább élnem! Nekünk találkoznunk kellett!”

Az arcára a lágy vonások jellemzők. Kedvességet sugároz a sármosság mellett.
Régebben szerette leborotválni a borostáját, a szakállát, talán azért is, mert nemesibb kinézetet tudott ezzel elérni.

Egyrészt, nincs kedve állandóan borotválkozni; másrészt már neki is tetszik a szakáll, ami pedig fontosabb, hogy a nők is kedvelik.
Ha nem lenne arcszőrzete, akkor biztos jóval fiatalabbnak nézne ki, lehet ez lesz a harmadik része a felsorolásnak: nem akart nagyon gyereknek kinézni.

A haja göndör, általában szerteszét állnak a sötétbarna fürtök.
Az írisze sötétkék, akárcsak az örvénylő óceán. Ezzel a szempárral szemezéskor olyan, mintha a másik fél lelkébe akarna látni, ami valljuk be, egyszerre izgató és ijesztő.

A járása lezser, kissé hanyag. Nincs benne semmi fennköltség. Egy egyszerű ember, aki szarik rá mindenre. Voltaképpen ez az a lazaság, ami először fel szokott tűnni a környezetében lévőknek.

A nyelvhasználatából a német akcentust kikoptatta, ellenben előszeretettel beszél amerikai akcentussal.
A hangja érdes, rekedtes, de arra már nem emlékszik, hogy a sok cigi miatt van, vagy eleve ilyen volt a hangja. Azért ez a hangszín sem olyan nagy hátrány, hiszen jól tud jönni, amikor szexin bele akar súgni a kiszemeltje fülébe.


Jó tulajdonságok:
- Intelligens: Röpke száz év alatt sokat tanult, főleg a tudományok hozták lázba, így ezen a téren van a legtöbb tudása. Az intelligenciájából adódóan nem esik nehezére a véleménye kinyilatkoztatása, ráadásul kimért és formális módon, itt-ott ugyan túlontúl tárgyilagosan.
- Tanulékony: Miután száműzték a mennyekből egyedül az emberek fejlődése felé tudott fordulni; meg akarta érteni a világ pontos működését. A tudást úgy szívta magába, mint a szivacs (Pft, ritka amatőr és klisés hasonlat). Mindenesetre a tanulásra most is fogékony, gyorsan sajátítja el a reál tudományok fortélyait (a humán megközelítéssel, viszont vannak gondok).
- Maximalista:  Ebből az is jön, hogy borzasztó kritikus. Nem létezik olyan a szótárában, hogy „hiba”. De ne csak rosszat mondjak egy olyan topikba, ahol jó dolgokat kell felsorolni, ezért jöhet a jó dolog is! A maximalizmusa miatt törekszik a tökéletességre, az igényességre, a munkájára mindig ad.
- Jó emberismerő: Ugyan írtam fentebb, hogy a humán megközelítéssel bajban van, de itt főleg a művészetekre értettem (nem érti miért jó balladába foglalni, hogy megcsalták a hősszerelmest, vagy mi értelme van LSD partiba keveredett festő képeit bámulni). Ettől függetlenül érti, felfogja az ember érzéseit, komplexusait, hülye megnyilvánulásait. Nagyon is jól ki tudja ismerni a beszélgetőpartnerét... Bár lehet a képességéből adódik.

Rossz tulajdonságok:
- Hedonista: Alaric miután lebukott, illetve több évtizedet maga mögött tudhatott, kiábrándult a hétköznapi örömökből és áttért a hedonista életmódra. Ha él, akkor nagyon akar élni. Étel, ital és jó társaság. Nem számít, hogy mi marad meg az éjszakából, csak a most impulzív hatásai számítanak.
- Sebezhető: A bukott angyalunk ezer százalék, hogy tagadná ennek a tényét. Alaric kifejezetten védtelen, ha érzések és nagyon rosszul kezeli őket. Ugyan nem látszódik rajta, de könnyű őt lelkileg bántani, belül felemészti, idővel pedig bezárkózik. De a bezárkózás után következik…
- Bosszúálló: …következik a bosszúállás. Revansot vesz azon, aki meg meri sebezni az ő lelkét, az ő érzelmeit. Ilyenkor kissé hajthatatlan, de nem megy el a teljes aberráltságig, embertelenségig.
- Önellentmondásos: Már a „bloggerkedése” és a tudása miatt is egy hatalmas önellentmondás angyalunk. Ha a lelki világára és a gondolkozására értem, ez ugyancsak tetten érhető. Például, amikor magabiztosnak, már-már egoistának mutatja magát, akkor valójában a legbizonytalanabb, leghatározatlanabb egyén a világon.


Alaric alapvetően bárkivel el tud beszélgetni.
Nincs benne diszkrimináció, igazából tesz rá magasról, hogy ki milyen fajú, mit csinál, mit mond. Mindenki azt csinál, amit akar, csak vele ne toljanak ki!

Ami nagyon irritálni tudja, ha valaki egoista, lenéző. Már tapasztalatból tudja, hogy vannak fajokon belül olyan lények, akik a Main Kampf-ot szívták magukba az anyatejjel, netán a tápszerrel. Az ilyen habzószájú egyénektől rosszul van.

Az más kérdés, hogy ezeket a habzószájú embereket és lényeket használja ki a legjobban, noha ott dr. Fred Nurk. Alaric-ként elküldi őket szépen oda, az ajtó irányába, igen, oda, és vergődjenek ott, a túloldalon.

Alaric szabadúszó programozóként dolgozik egy-egy „legálisnak” mondható kisebb cégnek. Ebből adódóan vannak kapcsolatai a munka által, ilyen esetekben eléggé tenyérbemászó stílust is megenged, hogy a megbízója bizalmába férkőzhessen.

A bukott angyalunk a démonnal, Gisela-val van közeli kapcsolatban, noha ez is inkább munkakapcsolat, mint barátság. A „legálisnak” mondható cégek vezetői közé sorolja őt is. Most az az egy, szinte globális konspirációs teóriákat gyártó vállalat, egy nagy szerver és titkosított oldal, meg egy-két program mit számít!
Alaric is valahol legális, a lelke mélyén. Furcsán legális. Ilyen elvontan.

Alaric még a gamer kultúra által tud könnyen kapcsolódni emberekhez. Általában kompetitív és kooperatív játékokkal játszik, bár van egy hülye fétise, amikor szereti eltrollkodni az egészet és szándékosan felhúzni a játékostársai agyát. Hm, lehet ez a barátkozás inkább húsz-nyolcvan százalék, és nem ötven-ötven... Igen, ha normális játékstílusról beszélünk, akkor az a bizonyos húsz százalék lesz a reális számítás.

Angyalunk ugyanakkor szerelem terén szörnyű, borzalmas. Megközelíthetetlen, ha érzésekről van szó. Futókalandok híve, szeretőket szokott tartani, de ennyi. Alaric még az első szerelmi kapcsolatát is letagadná, mert mostanra szégyelli, hogy ennyire elgyengült. Deee, hogy ez előcsalogatható-e még, azt senki se tudja!


Ramiel még a fiatalabb angyalok közé volt sorolható, ugyanis nem volt jelen végig a teremtés történetnél. Ezért is kapott alacsonyabb pozíciót, így lett végül a germán népek őrangyala, idővel pedig az osztrák népé.

Aniela, a magyar nemzet őrangyala, a társa ezzel szemben idősebb volt tőle. Kettőjük dinamikája jól működött, mégis a megközelítésük sokszor más volt.

Aniela-t az érzelmek varázsolták el, Ramiel-t pedig a tudományok.
A két őrangyal egy egészet tett ki. Volt az emberiség történetében nem egy, nem kettő olyan időszak, amikor mindkettőjükben megjelent a kétség.
Tudás. Hatalom. Elnyomás. Gyilkolás.
Érzelmek. Embertelenség. Félelem. Gyász.
És olybá az érzelmek és a tudás egy tőről fakadtak. Az emberek a fejlődést, a tudást egyből fegyverkezésre, hatalom diktálásra használták fel. Az erőszak pedig még több fájdalmat, még több erőszakot és gyűlöletet szült.
Ezért értették meg egymást, mert voltaképpen ők valóban egyek voltak. Egy egység, ami nincs a másik nélkül.

Ramiel amennyire korholta Aniela-t a gyengesége miatt, úgy bukott le nemsokára hozzá ő is.
Ramiel, így lett Alaric és lett végül egy húsvér ember, torz érzelmi világgal. Nem volt már ott a társa, aki ezt a hiányt kitöltse, megértesse vele.

Csupán az egykori szerelme volt az, aki megmozgatta benne a gyengéd érzelmeket. Vele érezte talán először és utoljára, hogy egész is tud lenni… Meglehet, hogy nem volt tökéletes és meglehet ugyanúgy érzéketlennek mutatta magát, de belül érezte, hogy igen, ő vele egész.

Alaric ezután a kapcsolat után évekig – talán évtizedekig – képtelen volt kötelékek kialakítására. Semmi sem érdekelte, csak az, hogy minél több tudás birtokába kerüljön.

A második világháború után került igazán az őrület határára, egyedül nem tudta feldolgozni magában, hogy az emberek milyen erő birtokába kerültek.

A 2000-es évek elején a tudományok mániákus hajszolása mellett, a hedonista életstílus megszállottja lett. Volt idő, amikor egész jó ötletek és gondolatok pattantak ki az agyából részegen, netán drog hatása alatt.

Napjainkban már kiegyensúlyozottabb, de lehet már azért is, mert nem akar ő már senkit sem megváltani, sem megmenteni… De már csodálni és szörnyülködni sem akar, nem is tud már.
Új mindig lesz. Fejlődés mindig lesz. Embertelenség mindig lesz.
A pusztulás, a halál pedig elkerülhetetlen.


„Ki fénynek hirdeted magad,
Vezess, ha fény vagy,
Vezess csak egy lépésnyire!”



I. Sors
A világ, az emberek és a társadalom fejlődésével Ramiel a germán népeket védelmezte, míg Aniela a hunokat.
Hódítások. Vezérek. Vallások.
Politikai ideológiák.
Nemzetek születése.
Ezek után a két őrangyal, két szomszédos nemzet útját követték figyelemmel. Ramiel a fekete sas szárnyalásában gyönyörködött, míg Aniela a turul keserves hangját tudta csak hallgatni.
Az őrangyalok egymástól függve oltalmazták a nemzeteket, hogy a népek ne haljanak ki, mi több, terelgetni kellett őket a haladás útjára. A haladás pedig gyakorta volt veszélyes, szenvedéssel és áldozattal teli.

Az osztrákok és a magyarok ugyan folyamatosan ellenségeskedtek, de Aniela-ra és Ramiel-re ennek ellenkezője volt jellemző: szoros barátság és összhang alakult ki közöttük.
Ramiel érdeklődését nem keltette fel annyira a népe élete, ám társa mindig csodálattal vizslatta, ahogy a magyarok a traumáikból ácsolt keresztet, mégis hogyan hurcolják és adják át az újabb generációnak. Noha nem a szenvedés látványa ejtette gyönyörködtetőbb, nem, hanem ahogy megélték azt. Az a szenvedélyes fájdalom, ami a művészetekben manifesztálódott; azok a lázongó, dacos lelkek, akik a haladásért küzdöttek; fiatalok, akik fel akarták virágoztatni az országot.

Az 1840-es évekbe Aniela beleszeretett egy ifjú, költő palántába. Az őrangyalt magával ragadta a férfi eltökéltsége és vágya… Szeretett volna ebből egy parányit; átélni azokat a lelket lángba borító gondolatokat, érzéseket.
De akárcsak a görög mitológiában Ikarosz, úgy Aniela is túl magasra repült és megégette magát. Megfosztották szárnyától, amikor fényderült az őrangyal bűnére, miszerint szerelmes lett egy halandóba.

Ramiel tajtékzott.
Haragudott Aniela-ra, amiért ennyire esendő, gyenge volt.
Haragudott Istenre, amiért elvette tőle a szövetségesét, szinte lelkének egy darabját.

Lehet a társa átkozta el miután a Földre száműzték, de Ramiel is felfigyelt a magyarokra.
Mire feleszmélt már betegesen kereste az összefüggéseket a társadalmak felépítésénél, a gazdaság fellendülésénél, a tudományok kialakulásánál, és ez még csak a kezdet volt!
Kollektíve a világot akarta magának…
Az egyedüli tudást és értelmet!
Talán az kellett ahhoz, hogy megértse, mégis mi ejtette rabul Aniela-t.
Ehhez a tudáshoz pedig neki is bűnbe kellett esnie.
Haragudott Istenre, amiért tökéletlenre teremtette meg.

„Nagy az én bűnöm: a lelkem.
Bűnöm, hogy messze látok és merek.”



II. Szabadság
Ramiel, már Alaric Hartmann-ként Bécsben tengette mindennapjait.
Szegény volt, de szabad és elhivatott, hogy megismerje azt a világot, amit eddig fentről kémlelt.
Az első pár év az esetlenség éve volt, így elsőnek csaposnak vették fel egy lebujba.
Az abszint párlatban fürdőzve, a bagó füstjétől fuldokolva is képes volt olvasni akárcsak pár sort egy-egy könyvből. És hiába a tudományok érdekelték jobban, mégis Aniela hagyatékának érezte a művészeteket. Kifejezetten magyar költőktől és íróktól olvasott műveket, de valahol félúton, mintha meggyűlölte volna őket.
A szomorúság, az igazságtalanság, a magára hagyatottság…
Mind-mind olyan érzések, amiket Alaric is zsigerileg átérzett. Talán a lelkében dúló meghasonulás vezetett ide… Vagy éppen oda, hogy a művészek feldühítették azokkal a rövid, rímekbe szedett sorokkal; azokkal a nyakatekert, filozófikus mondatokkal, amikkel a belsőjében hallgatagon pihenő húrokat igyekeztek fájdalomtól terhes dallamba hívni.
Nem volt hajlandó ezt elfogadni; cipelni sem akarta magával ezeket az érzéseket.
Elfordult a művészetektől, ahogy Istentől is. A gyengék hóbortjának kezdte titulálni.
Nem érdekelte a hagyaték! Nem érdekelte már Aniela! Áruló volt ő is!

De most már senki sem erőltette rá az akaratát, ezért is szentelte végül minden idejét a tudományokra.
Röpke tíz év alatt, némi félrerakott pénzzel, protekcióval és okirat hamisítással bekerült a Bécsi Egyetemre. Az elméleti fizika karra kezdett el járni.

Az egyetem azért volt meghatározó még, mert az egyik professzora által találta meg később a szerelmet.

Talán az érzések mégsem annyira ellenségek és gyengeségek? Talán Aniela mégsem volt áruló, csupán megrészegült ettől az érzéstől? Olybá Alaric is áruló volt, talán csak részeg, vagy éppen mindkettő.


„Minden viszonynak megvannak a maga fogyatékosságai, így a miénknek is, hiszen mindketten más és más világból kerültünk össze, s amióta ismerjük egymást, mindkettőnk élete teljesen új útra tért, egyelőre még bizonytalanul érezzük magunkat, hiszen még túlontúl új minden.”




III. Szerelem
Heide Zimmermann, az a bizonyos tiltott gyümölcs.
Hamarosan, viszont kiderül, hogy Heide kegyének megszerzése nem is olyan tiltott, mint ahogy a férfi gondolta. A Zimmermann család kifejezetten örült volna, ha a lányuk ehhez a „fiatal” zsenihez menne feleségül.

Heide és Alaric kapcsolata hamar szerelembe szökkent. A szerelmük hullámzó volt, akadtak olyan időszakok, amikor a viták habjaiban fuldokoltak, de a végén mindig valahogy partot értek.
A veszekedés tárgyát legtöbbször Alaric érzéketlensége, tárgyilagossága adta, a párja az érzékeny lelkivilágával pedig gyakran sérült emiatt.
Mégis a férfi ennek ellenére a biztonságot és békét adó menedéket jelentette Heide-nek. A nő végletesen beléhabarodott, vele akart összeházasodni, családot alapítani és vele akart megöregedni.

Alaric egyik legmaradandóbb emléke az, amikor a dolgozószobájában a szőnyegen feküdtek egy érzéki szeretkezés után. Nem volt semmi romantikus a helyszínben, hiszen mindenhol írószerek, könyvek és füzetek hevertek.
De ahogy a félhomályban pihegtek a földre dobált tervrajzok, feljegyzések között, egymás karjai közt, ez olyannyira tökéletes és megmásíthatatlan, ami miatt már megérte lebuknia Alaric-nak.
Az emlék szép volt, viszont már abban a szent pillanatban átjárta a bűntudat.
Heide csak mosolyogva, csillogó szemekkel mesélt arról, hogy milyen esküvőt szeretne. Részletezte a ruhát. Még viccelődve a jegygyűrűt is leírta, hogy milyet akar. Alaric persze vele nevetett, talán hangosabban is kelletténél, mint aki tudta – ő pedig nagyon jól is tudta –, hogy halott az ő szerelmük… Vele halott a szerelme álma…

Első világháború, megmentette Alaric-ot a szerelemtől, ugyanis kiközvetítették emberhiány miatt a Német Birodalomba, hogy dolgozzon a fegyvergyártásban, mint fejlesztő és tervező.
Hálásnak kellett volna lennie a sorsnak, hogy szétszakította őket ez a globális tragédia, mégsem volt olyan nap, amikor ne gondolt volna Heide-re.
Szerette ezt a nőt.
Aggódott érte.
Belepusztult volna, ha meghal.
Már pedig egyszer meg fog, de csak azért imádkozott, hogy felejtse őt el Heide és valakivel tényleg le tudja majd élni az életét; ahogy az álmodozásaiban is volt.
Más férfi fogja őt átölelni és más fogja őt szenvedéllyel csókolni. De ez a másik férfi meg tudja majd ajándékozni egy gyönyörű családdal is.

A szerelmétől kapott levelekre sohasem válaszolt…



„Aki nem tud csodálkozni és borzongani az élet titokzatos szentélyében, az olyan, mint a halott, akinek a szemei becsukódtak.”




IV. Tudás
Az első és a második világháború tanította a legtöbbet a számára.

Már az első világháború után kiábrándult az emberiségből.
Ami annak függvényében, hogy őrangyal volt és látott embertelen időszakokat, ez mégis más volt. Egyre ijesztőbbé vált, hogy a tudást mikre akarják felhasználni a vezetők… És még mindig nem volt megállás!

Második világháború maga a Pokol volt.
Eddig csak haragudott Istenre, de most már végletesen megvetette. Gyűlölte őt, a mennyeket és az ott élő társait.

A tudás pedig gyakorta volt veszélyes, szenvedéssel és áldozattal teli.
A megvilágosodást pedig azt takarta, hogy a világ sohasem volt több egy sakktáblánál, ahol Isten és Sátán ül egymással szemben, stratégiákat szőnek és húsvér bábukkal játszanak… De a sakkbábukkal ők sohasem léptek közvetlen, voltak olyan senkik, mint amilyen Alaric is volt…
Alaric is csak egy bábu volt a sok közül, akit Lucifer kiütött a tudás mámorító érzésével.
Egy végtelen sakkjátszma, ami két halhatatlan és mindenható istenszerűség vív.

De míg Istent elítélte, addig Lucifert nem.
Ki a káoszért és a szenvedésért, mondhatni a tudásért felelős azt miért venné elő, hogy káoszt és szenvedést teremt és ezáltal tanítja az emberiséget?
Isten, viszont békét, szeretet hirdet, de hagyta, hogy vérpatakok folyjanak a lövészárokban; az utcák padkáit ártatlanok vérre fesse vörösre; a romok alatt összetört, összepréselt amorf emberi testrészek lógjanak szanaszét.

Ez ugyan az első világháborúnál sem volt másképp, de mindent megváltoztatott az atombomba.

A két világháború között emigrált Amerikába, ifjú tudósként – elméleti fizikusként – helyezkedett el.

Az atombomba híre bejárta az értelmiségiek körét, így Alaric is tudomást szerzett róla.

Így találkozott a dr. Christoph Koch, magát zsidónak és osztráknak valló tudóssal, aki kénytelen volt a hazájából elmenekülni. Az angyal persze érezte a férfi kisugárzást, ez a férfi pedig inkább volt démoni, mint emberi.

Egy kisebb megbeszélés után dr. Koch italra invitálta Alaric-ot. Az angyal csak azért is megjelent a személyes találkozón, ahol mindenféle kertelés nélkül felvázolta a helyzetet a démon. Alaric köpni-nyelni sem tudott a nyíltság miatt, mindenesetre itt kezdődött el a bukott és a démon szövetsége.

Christoph mivel benne volt a Manhattan tervben, ezért Alaric alkut szeretett volna kötni a démonnal. Látni akarta, hogy mi az, amivel az emberi vezetők istenné válhatnak.
A démon az alkura nem mondott többet annál, hogy idővel az angyalt szaván fogja és behajtja a szívességet.

A két tudós a Trinity felrobbantásánál megfigyelőként jelentek meg.
A két tudós a Trinity felrobbantása után teljes sokkban távoztak a helyszínről.


„Aki elég őrült ahhoz, hogy elhiggye, hogy meg tudja változtatni a világot, az meg is teszi.”




V. Káosz
De hát ez a békeidők voltak! Hívhatjuk így a 20.század végét, nem igaz?
Talán…

Alaric kiüresedett, az emberekbe vetett hite elveszett. Bizonyos, hogy a két világháború darabokra törte a tudományokba vetett hitét is.
A fejlődés…
Hah, a fejlődés és a tudás pedig gyakorta volt veszélyes, szenvedéssel és áldozattal teli.
Olyanok kezében pedig főleg, mint a megkérdőjelezhető morális iránytűvel rendelkező emberek.
S lám, mégis milyen hatalom került a kezükbe.

Bűnhődés.
Ments meg uram!
Csak vissza hozzád! Ragadj el!

Az angyal mindennap megfogadta, hogy nem tanul tovább, nem bővíti tovább a tudását, mert ezt a terhet már nem bírja elviselni.

Noha némi noszogatás szükséges volt, de a démon – vagy talán maga Lucifer – megint megkísértette a tudáshatalmával.
A számítógépek és az internet megjelenésével a fizika mellé az informatika irányában kezdett elmozdulni Alaric. Meglátta a lehetőséget ebben a virtuális világában, ezért bele is merült a programozásba. Itt legalább tudta kamatoztatni a logikus gondolkodását, a matematika tudását.

A tanulás mellé folyamatos bűntudat társult, és Alaric pedig egyre inkább kezdett egy őrült lenni.
Ital.
Nők.
Drogok.
Még több munka és annál több tanulás.
De miért? Mit ért mindez? Miért és miért?
Jegyzetek a szalvétára.
Jegyzetek a noteszbe.
Jegyzetek a kézfejre.
Jegyzet… Jegyzet… Megoldás…
Hiba… Hiba… Megoldás… Keresés…
...
....
.....


„Mozogj gyorsan és dönts le falakat. Amíg ez nem történik meg, nem mozogsz elég gyorsan.”




VI. Békeidő
A 21.század elejére az alku behajtásra került.
A démon egy szervert hozott össze, aminek főcélja az emberek tudatlanságában rejlő potenciált kiaknázni. Megbukott tudósok, orvosok, politikusok, szektavezérek és egyházvezetők szövetsége egy internetes platformon, aminek még külön böngészőt is csináltak.
Ez volt a közösség a Silere Societatem (Elhallgatott Szövetség), amire az emberek háttérhatalomként szeretnek hivatkozni.

Alaric az alapításban részt vett, ő fejlesztette az oldalt, annak dizájnját, a böngészőt és néhány programot, amivel IP-címet lehet generálni vagy éppen elrejteni... Ezzel is megnehezítve a számítógépek bemérését.
A démon ezek után főleg a közösség vezetésére fókuszált.
Az angyal nem fedte fel a kilétét, csupán a sok nagytudású, befolyással bíró emberek közt hintette el a nagyobbnál nagyobb blődségeket, amivel még több embert lehet megtéveszteni. Neki valahol ez már szórakozás, igazából már olybá mindegy, hogy az atom, a klímakatasztrófa, vagy a laposföld-hívők, a fánkföld-hívők és a gömbföld-hívők közti konfliktus okozza a Föld vesztét.

A démon napjainkban, dr. Gisela Lena Bauer néven él Németországban, ahol az „anyavállalat” is van. A démon gondoskodik arról, hogy lekövethetetlenek legyenek a szerverek, ne kapcsolják le őket.

Alaric a technikai részéért felelős, karbantart, olykor egy-egy posztot ír dr. Fred Nurk néven.
A külön blogján is ezen a néven publikál, illetve trollkodáskor, gameléskor flatarseholy profilja mögé bújik. Nem tehet róla, egy-egy játék nagyon ki tudja kapcsolni, illetve a reddit egy aranybánya, ha baromságok… És olykor innen is szedett ötletet egy-egy cikkjéhez.

dr. Fred Nurk-ként ritkán vállal szereplést, ha esetleg el is vállalja, akkor arctalanul, hangtorzítóval teszi (némi rájátszással és akcentussal körítve).
Leginkább azért ragaszkodik ehhez, mert szeretne a háttérben maradni és úgy szédíteni az embereket.
Legyen rejtély ő is, akárcsak a gyíkemberek. De köztudott, hogy Mark Zuckerberg az!

Bár még mindig felfoghatatlan, hogy hogy jutottak el az atombombáig…? Hogy? Az oltások autizmust okoznak? 5G és a COVID vakcina közti összefüggések? Agyhalál...

Mostanra elméje lenyugodott, már könnyedebben él és mozog az emberi világban. Lehet már azért is, mert szó szerint leszarja őket és élvezi, hogy szellemileg leépíti a társadalom egy jelentős részét.


- Aniela (NJK) – volt társ – bukott angyal
- Heidi Zimmermann (NJK) – szerető – ember [halott]
- dr. Gisela Lena Bauer (NJK) – „munkatárs” – démon