Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (186 fő) Szomb. 21 Szept. 2024 - 21:56-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


When in New York

 minden bûne az ember fiának EmptyVeronica Duke
Tegnap 21:13-kor


Elysian FRPG

 minden bûne az ember fiának EmptyAdmin
Tegnap 16:34-kor


Patience is not my best virtue

 minden bûne az ember fiának EmptyAdmin
Szer. 13 Nov. 2024 - 9:09


Uborkaszezon uborka nélkül

 minden bûne az ember fiának EmptyAida Burgess
Kedd 12 Nov. 2024 - 16:14


Interjú a farkassal

 minden bûne az ember fiának EmptyJamie Heavenford
Hétf. 11 Nov. 2024 - 17:01


Calories don't count on weekends?

 minden bûne az ember fiának EmptyLogan Kincaide
Hétf. 11 Nov. 2024 - 16:54


Megmondtam, hogy megmondtam

 minden bûne az ember fiának EmptyLogan Kincaide
Hétf. 11 Nov. 2024 - 16:53


another mess. Archie&Lodie

 minden bûne az ember fiának EmptyElodie Rhodes
Vas. 10 Nov. 2024 - 13:54

Megosztás
 
minden bûne az ember fiának
Minden mágia megköveteli a maga árát.
ÜzenetSzerző
Témanyitás minden bûne az ember fiának EmptyKedd 7 Nov. 2023 - 17:15

Befejezetlen játék
Archíválásra került


admin.
Admin
A staff
Admin
Elõtörténet :
 minden bûne az ember fiának Dad5623e64ffe52e1fd958cd231591bec5d62aeb
az élet írja
Titulus :
Könyörtelen diktátor
Kapcsolatban :
Zenedoboz :

Karakter idézet :
Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
 minden bûne az ember fiának B33f683b8dda320cc683c9db3762a601aa3d7083
User :
staff

 minden bûne az ember fiának Empty
Témanyitás minden bûne az ember fiának EmptyVas. 22 Okt. 2023 - 20:26


Magical Offer
Astraeus Kingsley
Alexander Lackwood
warlock vs warlock  
A guetamalai emlékek akár el is téríthetnének néhány pillanatra, ahogy sikeresen el is mosolyodom a kérdésen, felsejlik előttem a kaland izgalma és annak nem várt meglepetései. Azon az úton nem csak a rummal lettem gazdagabb, hanem számos kinccsel, aminek egy részét már továbbadtam és néhány apró darabját otthon, a Kinsgley-házban őriztük húgommal, varázslatokkal és rúnákkal, szigorú biztonságban, várva az alkalmat, amikor segítségünkre lesz.
- Néhány érdekesség nyomában jártam, mint gondolja megbízatásból – Soha senki előtt nem titkoltam, hogy van az a pénz, amiért felbérelhető vagyok, de van az az érdeklődés hiánya is, ami okán bármit és bármennyit is ajánlanak, nem vállalom el. A hóbortjaim irányították az életemet, hiszen már megtehettem.
A rose harbori ereklyéről még nem tudtam eldönteni, hogy mégis miért keresem. Volt benne izgalom és lehetőség, volt benne némi megszokás és persze a tény, hogy amíg ezen dolgozom, Ramsey és Lucas közelében lehet anélkül, hogy komolyan vallanom kellene az érzéseimről. Ez pedig egy igen kényelmes indoknak tűnt ahhoz, hogy gond nélkül maradhassak.
Alexander Lackwood szavaira némileg gondolkozóba esem, a pecsétgyűrűjére pillantva, a szavai hallva és értelmezve egyet kell vele értenem, miközben felébred bennem a kritika is, már ennyiből le tudom szűrni, hogy nem érdemli meg az ereklyét, ahogy persze maga a megbízóm sem, és talán én magam sem. Nem hatalomra hajtok, nem szeretnék még erősebb és legyőzhetetlenebb lenni, sosem volt célom mások fölé emelkedni. Számomra a mágia ismerete sokkal nagyobb kincs és lehetőség: átélni és megérteni az erőmet, annak forrását... Sokan és sokféleképpen kutatták már és mindig csak épphogy a közelébe kerültek, idővel elvesztették a kitartásukat vagy az idejüket és a halál elszólította őket az élők sorából. Nekem még volt időm, volt lehetőségem. Azaz ebben bíztam.
- Bíztam, hogy nem érkezett üres kézzel – engedek meg egy elégedett mosolyt, ahogy előkerül az a bizonyos naplóbejegyzés. A magyarázatokra bólintok, figyelmesen olvasom az elém tárt oldalt, néhány pillanatra hagyom, hogy a kíváncsiságom győzzön, fejben összevetem a saját információimmal, és igen... stimmel. A kirakós egy része elkezd összeállni, ahogy az Alapítás-történetét felidézem az Alapítók feljegyzései alapján. Flanagannak hála mindenhez volt hozzáférésem.
- Tudja, hogy segíthetne. - pillantok fel a kérdésre magabiztosan, elégedetten. - Viszont olyant kér tőlem, amit nem ígérhetek meg – Tárgyaló felek vagyunk, a nálam és nála lévő információk ára viszont nem összemérhető. Mr.Lackwood pontosan ismeri a mágikus vonalat, én az emberekét, de... van itt a képletben még valami és valakik. A tárgy megnevezése pedig azt hiszem újabb lehetőségeket nyit meg számunkra.
- Mihez kezdene a kehellyel? Ha képes őrzőket teremteni és kapcsolatban van a szellemvilággal, akkor egy átlagos boszorkánymester lehet nem is tudná koordinálni az erejét – És itt nem csak az előttem ülő boszorkányra gondolok. Még a saját magam kontrollját is megkérdőjelezem jelen esetben, felvetődik bennem, hogy ennek a bizonyos ereklyének nem szabadna napvilágra kerülnie.

Hye Ri



Vendég
Vendég
Anonymous

 minden bûne az ember fiának Empty
Témanyitás minden bûne az ember fiának EmptyVas. 15 Okt. 2023 - 8:12

minden bűne az ember fiának

  Ragadozószemeim a férfi arcán függnek, de túl jól leplezi az érzéseit, hogy bármit is leolvassak róla. Szándékosan említem többször is a fiát, és táncolom körbe a témát, hátha olyasmit fedezek fel, amit később felhasználhatok ellene. Szeretem feltárni üzletfeleim gyengepontjait, de úgy fest, Astraeus Kingsley nem olyasvalaki, akit könnyű rávenni, hogy teregesse ki a lapjait. De ettől csak érdekesebb lesz a kettőnk alkudozása.
  Jobb lábam átvetem bal térdem fölött, amikor helyet foglalok. Próbálok nyugodt, ámbár fejedelmi képet alkotni magamról a fejében magamról, hiszen végtére is csevegni érkeztem, nem pedig harcolni – utóbbi egyébként is olyan barbár, hogy egyáltalán nem bánom, hogy ki ment már a divatból. Két dudás is megfér egy csárdában, csak megfelelően kell felosztani a szerepeket.
  - A rum is megteszi – biccentek előhajolva és átveszem tőle a poharat, valójában nem is számítottam rá, hogy whiskyt tartana. - A kapcsolataim szerint Ön a világ sok pontján megfordult már. Mit keresett Guatemalában? – tudakolom, mintha csak baráti találkozóra érkeztem volna, nem pedig üzleti tárgyalásra.
  Mindenesetre elégedett mosollyal nyugtázom, hogy igazam volt az ital minőségét és származását illetően. Ez sokat elárult a házigazdámról is; az ízlése túlságosan drága volt egy ilyen lakáshoz, így nyilvánvalóvá vált, hogy mindezt csak látszatnak szánja. Megvagy, még ha nem is tudsz róla, summáztam a poharam fölött a férfit fürkészve.
  Csak futó pillantást vetek a madárra, amikor a gazdája végül kijavít. Sas, sólyom, ölyv, vagy karvaj, számomra oly’ mindegy. A lényeg, hogy itt van, és figyel, éppen annyira, amennyire Lidérc is csak megjátssza az unottat a lábamnál. Boszorkánymesterek vagyunk, nem csak díszként tartjuk magunk mellett a familiárisainkat.
  Kegyes vagyok, így hát engedem, hogy az ajánlatom érlelődjön benne, és megfogalmazhassa az ezzel kapcsolatos gondolatait. A rövidke szünetet arra használom, hogy én is belekortyoljak az italba, megízlelve az fűszeres-nektáros ízt a nyelvemen. Nem lesz a kedvencem, de egyáltalán nem kellemetlen. Sőt.
  - A tárgy azé, aki megszerzi, és ehhez jelenleg Ön áll a legközelebb, Mr. Kingsley – vetek ellent lazán, továbbra is az ereklyevadászra függesztett tekintettel. Számítottam rá, hogy nem áll egyszerűen kötélnek, de az én akaratom legalább annyira erős, mint az övé, a pénzem pedig van annyira jó, mint a korábbi megbízójáé. Meggyőződésem, hogy egyességre tudunk jutni, ha végre nem beszélünk el egymás mellett, és nyíltan kimondjuk azt, amit gondolunk. Örömmel tapasztalom, hogy ő is hasonló véleményen van.
  - Jómagam csak gyűjtő vagyok, de éppen úgy lenyűgöznek a letűnt korok, mint Önt. Kiváltképp, ha mágia itatja át azokat. Szeretem a szépet, ez igaz, de ennél is jobban szeretem a hatalmat – dőlök hátra, megkocogtatva a pecsétgyűrűmet a pohár üvegfalán. Kovenvezetők hosszú sora viselte már az ujján a címerünkkel díszített ékszert, mint a hatalom jelképét. Nem vagyok ostoba, láttam már Nora szemében a kínzó vágyat, amit akkor érez, amikor az ékszerre tekint, és előbb-utóbb meg fogja próbálni, hogy megszerezze tőlem. Bármi áron. Nem árt az újabb biztosíték.
  - A barlangrendszer mágikus hely, egyfajta csapda, ami arra hivatott, hogy megvédje azt, ami a mélyében pihen. Időről-időre hallani, hogy eltéved valaki odabent, és sosem kerül elő… Jártam már ott, de a barlangászat nem olyasmi, ami túlságosan szórakoztatna – rándul meg a szám sarka cinikusan. Nem lep meg, hogy a járatok a tapasztalt kalandor dolgát is megnehezítik. Számtalan feljegyzésünk van a családi levéltárban a helyről, és mind különböző szögben mutatja be a helyet, egyetlen közös metszettel...
  - Olyasmit, amiért ölni is érdemes – kitérő válasz, de igaz. Sokan próbálták megfejteni a barlang titkát, és néhányan valóban gyilkoltak is érte. Rose Harbor múltja sötét, de nem minden foltja kerül napvilágra. - Egy kehely, úgy hiszem – teszem hozzá végül vonakodva, és szabad kezemmel benyúlok a zakóm belső zsebébe, amiből egy boríték kerül elő, amit lazán az asztalra dobok. Egyszerű fénymásolat van benne, egy cirkadalmas naplóbejegyzés fekete-fehér képe. - Az egyik ősöm hagyatéka, aki ott volt azon az estén, amikor az Elsőket megalkották. A szerencsétlen az erdőben bujkálva nézte végig a rituálét, de többet ír arról, hogy miként marták össze a hangyák, mint a lényeges részletekről. Egy dolgot azonban többször is említ. Egy kelyhet, amit az áruló varázsló a mágia megkötésére használt – mondom kissé undorodva, hiszen bárki is teremtette meg az „védelmezőket”, örökre megpecsételte vele a sorsunkat. - Őt és egy másik ősömet, Elisiát is kivégezték, bár utóbbi valóban bűnös volt, Drystan csak rossz helyen volt rossz időben, és csak el akarták hallgattatni – fejezem be a történetet, de csak reménykedem benne, hogy ez az apróság elegendő ahhoz, hogy felkeltsem Kingsley figyelmét. Úgy sejtem, hogy hozzáférése van az Alapítók feljegyzéseihez, másképp nem tudná, hogy melyik időszak körül kell keresgélnie. Bizonyára érti, hogy olyasmit kínálok fel neki, amit máshol nem kaphatna meg, egy hiányzó láncszemet a történethez, amit talán már ismer.
  - Még mindig úgy gondolja, hogy nem jogos az igényem? – kérdezem mosollyal a szám sarkában, befejezve a saját mondandómat. Ha azt hitte, hogy elriaszt azzal, hogy bármeddig srófolhatja az árat, hát tévedett. Nem szokásom megfutamodni.
  - Ez csak egyetlen oldal abból a naplóból – és néhány részletet kíméletlenül ki is takartam, nehogy a végén túl sok információ kerüljön a boszorkány birtokába. - Mit gondol, ha megkapná az egészet, az segíthetné a kutatását? – vonom fel a szemöldököm a feljebbvaló eleganciájával.

a Szeretet magvának a növénye.



sympathy for the devil
Pleased to meet you
Hope you guess my name
But what's puzzling you
Is the nature of my game
Alexander Lackwood
A Lackwood koven vezetõje
Alexander Lackwood
Elõtörténet :
Titulus :
Lackwood és Társa ingatlaniroda ügyvezetője, a Lackwood koven boszorkánymestere
Karakter idézet :
"A hatalom szeretete démonként mérgezi az embert."
Play by :
Tom Ellis
༄ ༄ ༄ :
 minden bûne az ember fiának Tumblr_inline_o3l38bH8xZ1rfmocr_250
༄ ༄ ༄
༄ Lidérc༄
 minden bûne az ember fiának 143b7888cad7ec7b759ff03b22e164ac
User :

 minden bûne az ember fiának Empty
Témanyitás minden bûne az ember fiának EmptySzomb. 14 Okt. 2023 - 19:00


Magical Offer
Astraeus Kingsley
Alexander Lackwood
warlock vs warlock  
Nem lep meg, hogy Lucasra már előttem felfigyelt más is, az zavar csak ebben, hogy én nem voltam itt akkor, mikor kellett volna. Ez pedig örökre kísérteni fog, a saját hibám, amiből ugyan tanultam, de javítani már egyáltalán nem lehet. Ez viszont nem Mr.Lackwoodra tartozik, a szavaira aprót biccentek, válaszolok valami teljesen érdemtelent és semlegeset a fiammal történt találkozására, hiszen nem számít: Lucas már az én tanítványom, őt magát pedig felvilágosítottam a játékszabályokról is, ha másik, nagyobb hatalmú boszorkánnyal kerül össze. Bíztam az ítélőképességében és abban, hogy meghallotta szavaimat is. Más úgysem tehettem.
Ellentétben a váratlan vendégemmel, aki továbbra sem tervezett faképnél hagyni, és akit kénytelen voltam beengedni jelenlegi otthonomban. Átlagos és semleges otthonomban, amit hagytam feltérképezni és megfigyelni is, mindössze Falco volt az, aki láthatatlanul követte a boszorkányt és annak familiárisát. Ő volt az én szemem, míg hátat fordítottam az idegeneknek, hogy a kínált italt kitöltsem.
- Sajnos nem vagyok a whiskyk kedvelője. Rummal tudok szolgálni – válaszolok kérdésére előzékenyen. - Zacapa 23, egyenesen Guatemalából – világosítom fel miközben átadom neki a poharat. Alexander Lackwood biztosan tudja, hogy mekkora érték a felkínált ital, a luxusrum, mely már ötször elnyerte a világ legfinomabb rumjának díját, melyet jó pár éve kaptam ajándékba fizetségem részeként mikor Guatemalában jártam. De ez másik történt.
- A büszkeségem pedig vándorsólyom – pillantok röviden Falco felé, aki a korábbi feltételezésre meg sem rezzen, csak a pillantásán érzem, hogy megsértve érzi magát, amiért a boszorkány rosszul azonosította be faját. Alexander javára legyen mondva, nem mindenki madárszakértő.
Lazán letámaszkodom a fotelem karfáján, ahogy hallgatom a kérdésemre adott választ, elgondolkozva kortyolok bele a rumba, az alkohol enyhén marja a torkomat, az ital karakterisztikája szétolvad a nyelvemen és elgondolkodom azon, amivel épp szembe állítanak. Kicsit meglep, kicsit számítottam is rá, hiszen nyilván nem csak az Alapítók kapirgálják Rose Harbor titkainak felszínét, hanem az itt élő mágikus lények is. És érthető, ha a nagyobb boszorkánycsaládok még mélyebbre mennének, magukénak akarnák a titkokat és tudást.
- Az erekyle, ha tárgy... - veszem fel a beszélgetés fonalát a végén. - Azé, aki megalkotta vagy épp birtokolja. Még most is. - Én most még nem zártam ki a szellemeket sem, ami azt illeti, de ezt nem terveztem senki orrára sem kötni, ahogy egyik-másik teóriámat sem a halhatatlanság kapcsán. - Nyilván ön is tudja, hogy mágiáról beszélünk, bár hozzám képest ön valószínűleg többet tud, hiszen a családja „az egyik legrégebbi dinasztia” Rose Harborban. - Türelmesen, mesélősen beszélek, nem úgy, mint aki épp tárgyal, hiszen még ha ajánlatot is tett, én jelenleg nem tudok árat szabni.
- Nézze Mr.Lackwood, nekem a régi korok szenvedélyeim és szerelmeim, és amiben látok lehetőséget, azzal foglalkozom – tárom elé az igazságot teljesen őszintén, nem félve annak következményeitől, hiszen ez a fajta szentimentalizmus nem igazán tud gyengeségem lenni. - Amikor felvetődött, hogy ide jöhetnék, nem feltétlenül láttam benne fantáziát, és őszintén szólva a barlangrendszer kellően megnehezíti az életemet – Aki tudja ki vagyok, mint például az előttem ülő boszorkány, az már bizonyára azt is tudja, merre szaglászom a város körül. - Próbálta már bejárni? Néha napról napra, néha hétről hétre változik egy bizonyos pont után. - Körbe-körbe jelzem a kezemmel. - És nem tudom, pontosan mi után kutatok. Maga tudja? - dobom vissza a kérdést. - Tisztában vagyok vele, hogy az Elsőkhöz kötődik, az alapítás körül, az első Elsőknek nevezett kiválasztottak után kerülhetett a helyére – Mely ismeretlen, még számomra is. Érezheti a hanglejtésemen, szavaimon. Az igazat mondom, bár alaposan megválogatom a szavaimat, próbálok információkat kicsalni belőle a saját semmitérő szavaimért cserébe.
- Az ára... - gondolkodom el kicsit több szünetet hagyva mindkettőknek. - Nos, egyelőre felbecsülhetetlen. És ezt komolyan is gondolom, nem szokásom így kisajtolni nagyobb értéket a kincseimért – Mert minden, amit én találok meg, az az én kincsem. És erről csak és kizárólag a húgommal vagyok hajlandó vitát nyitni. - De valahogy biztosan meg tudunk egyezni – toldom hozzá pillanatnyi komisz villanással a szememben. Az üzlet ugyebár üzlet, Flanagan is megérti, aki jobban vagy többet támogat, több információhoz is juthat. Az élet már csak így működik.

Hye Ri



Vendég
Vendég
Anonymous

 minden bûne az ember fiának Empty
Témanyitás minden bûne az ember fiának EmptyVas. 8 Okt. 2023 - 9:35

minden bűne az ember fiának

  Kettőnk játszmája abban a pillanatban megkezdődött, hogy a férfi ajtót nyitott. Talán a szavak nem ezt mutatják, mégis finoman kóstolgatjuk egymást, keresve a másik esetleges gyengepontjait, amit később felhasználhatunk ellene. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen így működött a világunk. A nagyhalak megeszik a kicsiket, de néha a kicsik is okozhatnak meglepetést. A képletben azonban van egy hibás tétel ebben a pillanatban: egyiken se vagyunk kishalak, hiába igyekszik Kingsley elhitetni az ellenkezőjét.
  - Valóban nem – bólintok nyugodtan, amikor kifejti, hogy a fia fejlődése nem tartozik rám. - Mindazonáltal volt szerencsém találkozni vele, s bár felajánlottam számára a segítségemet, végül nem keresett fel. Pedig akkor mindannyian elkerülhettük volna azt a csúnya fiaskót az Alapítókkal… De hát fiatalság, bolondság, ahogy mondani szokás – szándékosan nem említem, hogy pontosan mikor sikerült elcsípnem a fiút, csak annyit árulok el, hogy még a tárgyalás előtt. Azóta is láttam már párszor, bár érdeklődésem némileg megcsappant irányába, amikor rájöttem, hogy nem tehetem rá a kezem a vad mágiára, ami benne rejtőzik. Persze a kovenünk így sem szállt ki vesztesen az ügyből, hiszen jelenleg két fiatal tanítvány is Lackwood boszorkány befolyása alatt cseperedik.
  Szemöldököm kissé felfelé ível, amikor Kingsley azt állítja, hogy nincs semmi olyasmi, amivel jelenleg üzletelne. Talán úgy teszek, mint ami elhiszi, hogy nincs nagyobb hatalma, mint az a szánalmas, elfojtott energia, ami körbe lengi. Hajlandó vagyok elfogadni, hogy nem érdekli a fia sorsa, ami könnyen igaz is lehet, másként nem hagyta volna azzal az ostoba emberi nővel, akiben annyi mágia sincs, mint egy hangya tökeiben. De azt, hogy nincs üzletképes tárgy a tarsolyában, azt nehezen tudom elfogadni. A hozzá hasonlók sosem maradnak biztosíték nélkül, ha benne akarnak maradni az üzlet egyre szűkülő, és örökké változó körforgásában.
  - Bízom benne, hogy sikerül egyességre jutnunk, Mr. Kingsley – mondom, miközben magabiztos mosolyom visszakúszik az arcomra, amikor a férfi engedni látszik. Persze attól, hogy beenged a lakásába, még közel sem biztos, hogy nyerő pozícióba kerülök, de egyetlen lépéssel közelebb jutok hozzá.
  Más alkalmakkor megkérdezném, hogy Lidércre vonatkozik-e az invitálás, de most nem teszem. A familiárisom a szemem, és a fülem, így mikor intek, a kutya előttem surran be a lakásba, akár egy árnyék. Léptei puhák, szinte nem is érintik a padlót, de érzékeny orra máris kitágulva szippantja magába a mágia semmivel össze nem téveszthető eszenciáit. Nem kutat látványosan, de sok mindent felfog és ért, hiszen erre lett nevelve.
  - Igazán kedves – tekintetem körbejár, mielőtt a zakóm gombjait meglazítva elfoglalom a nekem felkínált helyet. - Egy ital jólesne. Köszönöm! Tart whiskyt? – kérdezem, bár ha a válasz nemleges, akkor is elfogadom az italt, amivel kínál. Megállapítom, hogy Kingsley tipikus legénylakásban él, ami nem lep meg, bár fogadtatás után nagyobb rendetlenségre számítottam. Nem tudom eldönteni, hogy sebtében pakolt-e el, de egyetlen olyan tárgy sem kerül a szemem elé, ami magával ragadná a figyelmemet. Ügyes, nem esik nehezemre elismerni az elővigyázatosságot, még ha csak gondolatban is.
  - Szirti sas? – biccentek fejemmel a rúdon ülő állat felé, amikor házigazdám átnyújtja az italomat. - Büszke jószágok – teszem hozzá, türelemmel kivárva, ha esetleg a boszorkánynak van kiegészítése a témához. Lidérc időközben katonás, egyenes testtartással foglal helyet a lábam mellett, fülét járatva várja a következő néma parancsomat. Jelemre végül kényelmesen elfekszik.
  - Ebben egyetértünk, Mr. Kingsley! Azt hiszem, hogy a kötelező köröket sikerült letudnunk – lögybölöm meg a poharamban az italt, ami illatából és színéből ítélve valamiféle rum lehet. Nyilván import, valamelyik olyan országból, ahol a legjobban értik az elkészítését. - Nem kertelek. A rose harbori ereklyét akarom, és kérem, ne próbáljon meg félrevezetni azzal, hogy csak a fia miatt van a városunkban – közlöm hideg tényszerű hangon, hiszen most hogy magunk maradtunk, semmi okom az alakoskodásra. Mindketten üzletemberek vagyunk a magunk módján, így bízom benne, hogy egyességre tudunk jutni egymással.
  - Bármi is az, nyilván sokat ér, én pedig hajlandó vagyok megfizetni az árat, amit kiszab – támasztom meg a poharat a keresztbe fektetett térdemen, továbbra is a férfi arcába nézve. - A miénk az egyik legrégebbi dinasztia a városban, így pletykák és mítoszok nem kerültek el bennünket. Az ereklye olyasvalakit illet, aki tudja használni, a mi családunk pedig éppen ilyen. A tárgy a Lackwoodoké, jogot formálok rá – teszem az i-re a pontot hűvösen.
a Szeretet magvának a növénye.



sympathy for the devil
Pleased to meet you
Hope you guess my name
But what's puzzling you
Is the nature of my game
Alexander Lackwood
A Lackwood koven vezetõje
Alexander Lackwood
Elõtörténet :
Titulus :
Lackwood és Társa ingatlaniroda ügyvezetője, a Lackwood koven boszorkánymestere
Karakter idézet :
"A hatalom szeretete démonként mérgezi az embert."
Play by :
Tom Ellis
༄ ༄ ༄ :
 minden bûne az ember fiának Tumblr_inline_o3l38bH8xZ1rfmocr_250
༄ ༄ ༄
༄ Lidérc༄
 minden bûne az ember fiának 143b7888cad7ec7b759ff03b22e164ac
User :

 minden bûne az ember fiának Empty
Témanyitás minden bûne az ember fiának EmptySzomb. 7 Okt. 2023 - 14:49


Magical Offer
Astraeus Kingsley
Alexander Lackwood
warlock vs warlock  
Mi sem természetesebb, hogy ha kéretlenül beállítasz valakihez, konkrét, meggyőző érveid vannak látogatásod mellett. Mr.Lackwood is kijátssza ezt a kártyát, rosszallóan megingatom a fejemet, mint aki épp nagyon lebukott Lucas-kapcsán, és bár nem tetszik, hogy ismeri a „titkomat”, ez egyáltalán nem vagyok hajlandó kimutatni feléje. Lucas nem látszódhat gyengeségnek, úgy kell tennem, mint akit egyáltalán nem hat meg az információ. Volt időm gyakorolni ezeket, nem most adódnak a lehetőség, hogy egy szerettemmel próbálnak meg sarokba szorítani. Ethlyn is ült már hátrakötött kezekkel, pengével a nyakánál és ha akkor meg tudtam tartani a hidegvéremet, most sem vallhatok kudarcot.
- A fejlődését nem is önnel kell megtárgyalnom, úgy tudom – felelek végül Lucasra rezzenéstelenül. Más információval nem is vagyok hajlandó szolgáltatni, hiszen ha nem a fiamról akar beszélgetni, akkor minden más információ felesleges sallang. Nem is tartozik rá, ahogy említem is.
A bemutatkozásának kiegészítése viszont már pattan vissza rólam olyan könnyedén, mint Lucas említése, bár mindössze fejben veszem fontolóra a szavait. Kutatómunkám során futottam bele mindenféle pletykába és kiegészítő információba, így hallottam hírét Alexander Lackwood műkedvelő énjének is és némileg tudtam is osztozni hobbijában. A Kingsley-ház, New Orlenasban szintén büszkélkedett pár igen különleges alkotással és erős gyűjteménnyel, amit a családom az évtizedek alatt szedett össze és amire jelenleg húgom vigyázott.
- Jelenleg nincs mit eladnom és munkát sem vállalok – hárítom el mindenesetre a megbízás lehetőségét, amit még ugyan ki nem mondott, de sejtem, mire fog kimenni ez a beszélgetés és a jelenlegi helyzetben nem állt szándékomba másba vágni a fejszémet. Élveztem ezt a nyugalmat és az új életemet.
- De hajlandó vagyok meghallgatni – adom be végül a derekamat az ötletére, egy pillanatra kritikusan pillantva a férfira és a familiárisra is, hogy ezután leengedjem a kezemet és ellépjek az ajtóból, ezzel utat adva neki.
Mint boszorkánymester, valószínűleg azonnal az erőviszonyok feltérképezésébe fog kezdeni, de Alexander Lackwood – ha nem kivételes tehetség – nem sok különlegességet talál a lakásomban, bár a ház ajtófélfái fölött elhelyezett, apró, de mágia szempontjából igen erős védőrúnák biztosan elterelik figyelmét, ennél többet nem igazán érzékelhet. Az erőmet tudatosan rejtettem el, a magammal hozott mágikus tárgyak pedig szintén védelmi rúnák mögé rejtve pihentek.
- Foglaljunk helyet a nappaliban, és bár nem számítottam látogatóra, esetleg megkínálhatom valamivel? - ajánlom fel mutatván az utat, teljes mértékben bízva a korábban említett védő rúnákban, így teljes nyugalommal fordítok hátat a boszorkánynak.
Falco a nappaliban, a megszokott helyén, a madárülőkéről figyel és hallgat, csak szembogara csillanásából tudom én is, hogy érzékeli vendégeinket, de egyébként ügyet sem vet rájuk.
Ha Mr.Lackwood elfogadja, akkor egy általam is kedvelt, igen jó minőségű rumot tudok felkínálni beszélgetésünkhöz, melyet előzékenyen ki is töltök mielőtt vele szemben helyet foglalnék a megszokott fotelomban – és amit Yoda már többszörösen meg is rágott.
- Nem szeretem egymás kóstolgatását – jegyzem meg a saját poharammal játszadozva, de minden idegemmel az előttem lévő boszorkánymestert figyelve, elemezve. - Miről lenne szó?

Hye Ri



Vendég
Vendég
Anonymous

 minden bûne az ember fiának Empty
Témanyitás minden bûne az ember fiának EmptySzomb. 7 Okt. 2023 - 7:48

minden bűne az ember fiának
  Lidérc megbillenti a fülét. Vár. Akárcsak én.
  Az ajtó mögül felbukkanó férfi vonásai ismerősek, hiszen láttam már korábban a tárgyaláson, ahol a fiatalokat elítélték. Akkor nem törődtem vele, hisz jelenléte nem tűnt fontosnak, és azt sem kellett tudom, ki ő. Most azonban, ahogy szemközt állunk egymással, jobban megnézem magamnak, és mellkasomat kisebb büszkeség tölti el. A boszorkány látszólag nem várt látogatót – ki is várna ilyesmit az est ezen felén -, ami elégedett mosolyt hív életre az arcomon.
  - Márpedig szükséges, Mr. Kingsley – bólintok határozottan, amikor próbálja elütni látogatásom célját. Talán ő úgy érzi, nincs olyan ügye kettőnknek, ami metszetet alkothat egymással, de téved. - Nem a fiúról van szó, akit oly’ nagy gonddal tanítgat. Vagy mondjam inkább azt, hogy a fiáról, Mr. Kingsley? – billentem oldalra a fejem, hogy összeszűkített szemekkel lessem a reakciót az arcán. Szándékosan hoztam szóba Lucast, és mutattam rá, hogy tisztában vagyok a vérségi kapcsolattal kettejük között, de hogyan és hogyan jutott az információ a tudtomra, arról nem beszélek, hiszen nem tartozik hozzá a látogatásom céljához. Ahogy maga a fiú sem, ő csak az eszköz, amivel elérhetem, hogy a másik végül rám figyeljen.
  Legalábbis remélem.
  Egy bólintással jelzem, hogy tudomásul veszem, tudja ki vagyok. Nem lep meg, hiszen én magam sem rendezkednék be úgy egy ilyen kis városban, hogy nem vagyok tisztában a helyben betöltött szerepekkel és annak szereplőivel. A kovenünk talán apró, de nem jelentéktelen, és ha a terveim olyan mederben folynak majd tovább, ahogyan elképzeltem, hatalmunk és befolyásunk csak nőni fog.
  - A híre megelőzte Önt. Talán nem tudja, de jómagam is szenvedélyes gyűjtő vagyok, már ami a mű- és varázstárgyakat illeti. Jó néhány ismerősöm beszélt már elismeréssel a maga munkájáról, Mr. Kingsley. Egy ideje már terveztem, hogy felkeresem, de sajnos… – kissé színpadias mozdulattal lököm el magam az ajtófélfától, és tárom szét a kezeimet. - …eddig elfoglalt voltam.
  Míg kezemmel az ajtó keretét érintettem, felmértem a lakás védettségét. Semmi sem okozott nagyobb csalódást, mint az, ha egy boszorkány nem vet be mindent a saját védelme érdekében. Néhány hónapja én magam segítettem Sydney-nek, hogy miként kell hatékony bűbájokkal ellátni az otthonát, s bár jómagam örömmel segítettem rá a saját hatalmammal, kedvesem egész szépen boldogult már egymaga is. Nem kellett csalatkoznom Kingsley trükkjeiben, intuícióm kemény falba ütközött, nem jutott beljebb a lakás küszöbénél, így nem mérhettem fel előre, hogy mit tapasztalhatok odabent. Már akkor, ha valaha is beenged…
  - Talán odabent kellene folytatnunk a beszélgetést – reflektál hangom a gondolataimra, és állammal a lakás felé bökök. - A portás látta, amikor bejöttem. Nem kell attól tartania, hogy ártani szándékozom Önnek – mondom ragadozómosollyal.
a Szeretet magvának a növénye.



sympathy for the devil
Pleased to meet you
Hope you guess my name
But what's puzzling you
Is the nature of my game
Alexander Lackwood
A Lackwood koven vezetõje
Alexander Lackwood
Elõtörténet :
Titulus :
Lackwood és Társa ingatlaniroda ügyvezetője, a Lackwood koven boszorkánymestere
Karakter idézet :
"A hatalom szeretete démonként mérgezi az embert."
Play by :
Tom Ellis
༄ ༄ ༄ :
 minden bûne az ember fiának Tumblr_inline_o3l38bH8xZ1rfmocr_250
༄ ༄ ༄
༄ Lidérc༄
 minden bûne az ember fiának 143b7888cad7ec7b759ff03b22e164ac
User :

 minden bûne az ember fiának Empty
Témanyitás minden bûne az ember fiának EmptyPént. 6 Okt. 2023 - 11:49


Magical Offer
Astraeus Kingsley
Alexander Lackwood
warlock vs warlock  
Az inga ki-ki mozdult a térkép felett, halvány foltokat rajzolt ki azokon a megjelölt pontokon, amiket már sikerült elérnem a valóságban is. A tél megnehezítette kutatásaimat, a barlangrendszer veszélyesebbé vált, bár a hidegnek köszönhetően stabilabbá is. Nem kellett tartanom omlásoktól, folyásoktól és nem várt útakadályoktól. Ellenben az olvadás ismét összekuszálta terveimet, és úgy tűnt, mintha valamiféle mágia is védené a helyet, egyik hétről a másikra nyíltak meg előttem új útvonalak és zárultak le régiek. A sáros, csúszós talaj sem segített, nem is beszélve húgom szeszélyességéről, aminek köszönhetően ismét egyedül maradtam a terveimmel. Fogalmam sem volt, hogy milyen indokból kellett távoznia a városból, nem faggattam, de a lelkesedése és szemében csillogó titkok miatt nem is kérdezhettem többet, hiszen tudtam, nem osztaná meg velem őket. Be kellett érnem azzal, hogy havi egyszer-kétszer eltévedt Rose Harborba, meglátogatta Ramseyt és Lucast, még jobban felbolygatva azok „békés” életét, aztán szélvészként ismét kiviharzott az életünkből...
Nem bántam, hogy egyedül maradtam ezzel a titokkal. Nagyon nem.
Az inga közben ismét kimozdul, erőteljesebben, határozottabban, másfelől érezve a mágiát, jelezvén, hogy a finom és törékeny bűbájt valami, valaki más megtörte. Idegen ez a más, hiszen az általam készített tárgyak nagy része tökéletesen rezonál a Kingsleyk erejével, így ha húgom vagy épp Lucas, a fiam kerülne a közelembe, akkor sem törne meg az ereje, a védelmi mechanizmus, amivel élnem kellett annak érdekében, hogy kilétem titokban maradhasson...
Naiv feltételezés volt részemről, hogy ez lehetséges lesz, bár álcám egész jól működött, nyáron, lassan egy éve érkeztem a városba és Flanaganon kívül még senki se tudja, pontosan ki vagyok, amit kifejezetten élvezek. Jó nyugodt vizeken evezni, a magam tempójában, mindenféle sürgetés nélkül haladni.
Az ingám közben ismét kileng, a bejárati ajtó felé mutat, határozottan jelezvén a másik boszorkány érkezését. Egy pillanatig felvetődik bennem, hogy talán csak egy látogató a szomszédban, de tudván, milyen mágiákkal védem a lakásomat, ennek nem szabadna ennyire határozottan érzékelhetőnek lennie: az erő gazdája tudatosan felém tart. Engem keres...
- Na és vajon ki vagy? - elmélkedem immáron hangosan is, türelmesen elpakolva a térképet, visszazárva a széfbe minden olyan anyaggal és ereklyével, ami a jelenlegi kutatásimhoz köthető.
Falco időközben felébred a madárülőkén, megrázza magát, tollászkodik kicsit. Mindkettőnk elég türelmesen várja az érkezőt, tudván, nem elkerülhető a találkozás... bár igazán érkezhetett volna az illető illedelmesebb időben, előzékenyen bejelentkezve.
Minden apró bosszúságom ellenére nem csak fizikailag, de lelkileg is felkészülök a hívatlan vendégre. A megérzéseim azt súgják nem sokára bekopog, a mágiája mindenesetre már nincs mozgásban, a még mindig kezemben lévő inga is határozottan utat mutat, így azt beleejtve egy kis selyem szatyorba, azt is biztonságba helyezem.
A kopogást hallva illedelmesen kivárom az időt, magamra varázsolok némi meglepett kifejezést, helyre kócolom a hajamat, megigazítom a felsőmet. Nem igazán vagyok tárgyaláshoz öltözve: kényelmes mackónadrág, kissé kopott fekete póló. A kisugárzásom átlagos, a mágiám kellemesen védve mindenféle kíváncsi szem elől. A házban elhelyezett rúnák pedig felerősítik saját védelmemet is.
- Jó estét! - nyitok ajtót a korábban felvett meglepett arckifejezéssel, ahogy megpillantom a férfit. Magamban megmosolygom azt a külsőt, amivel találkozom, hiszen minden porcikájáról süt a dominancia és erő, mintha ezzel is saját magát akarná igazolni. Nekem szerencsére ilyesmire sosem volt szükségem.
- És nekem is úgy kellene éreznem, hogy beszélnünk szükséges? - dobom vissza a labdát még a bemutatkozás előtt, futólag a fekete kutyára pillantva, beazonosítva annak familiáris voltát.
- Nem tagadom, tudok nevet párosítani az ön arcához – Első dolgom volt feltérképezni Rose Harbor nagyobb kovenjeit és azoknak vezetőit vagy épp kiemelkedő tagjait. A Lackwoodok sem kerülték el figyelmemet, hiszen kis koven ellenére elég erőteljes dominanciával rendelkeztek a város életében, mind mágikus, mind társadalmi értelemben.
- Ön pedig szintén tudja az én nevemet, és ahogy pontos tartózkodási helyemet. - karba teszem a kezemet, komolyan mérlegelek, beengedhetem-e, meg tud-e győzni afelől, hogy tényleg beszélnünk kell. Persze már megszoktam, hogy random emberek, boszorkányok és persze egyéb lények keresnek fel mindössze a hírem miatt, számukra kecsegtetőnek tűnő ajánlattal, de hogy épp a Lackwoodok próbálkoznak be nálam, még számomra is némi meglepetést okozott.

Hye Ri



Vendég
Vendég
Anonymous

 minden bûne az ember fiának Empty
Témanyitás minden bûne az ember fiának EmptyCsüt. 5 Okt. 2023 - 19:58

minden bűne az ember fiának
  A lámpa fénye megremeg, amikor nyomomban a kutyámmal végig sétálok a folyosón a lakásig. A többlakásos bérház, szinte semmiben sem különbözik azoktól, amiket Rose Harborban találhat az ember. Lift nincs, csak lépcső, a szomszédok pedig örömmel feljelentik egymást, ha olyasmit tapasztalnak, ami megzavarja a nyugalmukat. Sötét szemem ugyan az ajtóra helyezett névtáblákat, és számokat vizslatja, mégis a képességem az, amely vezet.

  Láthatatlan csápjaim méterekkel nyúlnak el körülöttem, mohón tapogatva a mágia forrását, ami csakis egy boszorkánymesterhez vezethet. Astraeus Kingsley álcája már-már tökéletes. Még az én intuíciómat is képes megvezetni, de korábban már éreztem, hogy megkora energia lakozik a vérvonala egy fiatal tagjában. A fiú még közel sem olyan ügyes, mint az apja, és az ő hatalmát már hónapokkal korábban megízleltem… Mert igen, sokakkal ellentétben én tudom, hogy az Alapítókat megvezették, hiszen én felismertem a hasonló rezdülést, ami a két boszorkány mágiáját összekötötte.

  Halványnak érzem csupán a boszorkánymester erejének lenyomatát, a tapasztalat mégis azt mondatja velem, hogy ez morzsa csupán, amit az éhes varjak elé vetnek, s ennél sokkal több lakozik benne, így hát jobb, ha óvatos leszek.

  Az érkezésemet nem jelentettem előre, a meglepetés erejével érkeztem a boszorkányhoz, abban a reményben, hogy így én kerülhetek majd fölénybe. Lidérc szorosan a lábam mellé telepszik, amikor megállok a megfelelő ajtó előtt. Mielőtt bekopognék, megigazítom ujjamon a családi pecsétgyűrűmet, és elseprem a ráncokat a nyakkendőmön. Bár az óra elég kései – hamarosan éjfélt üt a óratorony harangja-, nem engedhetem meg magamnak, hogy kevesebbnek látszom, mint ami vagyok:egy erős koven vezetője, aki talpig üzletember.

  Öklöm határozottan koppan az ajtón, és nem feledkezem meg arról sem, hogy ajkamon magabiztos mosoly üljön, amikor valaki végül ajtót nyit. Felőlem lehet a boszorkány maga, vagy éppen egy vendég, akivel az idejét mulatja.

  - Jó estét! Elnézést a késői zavarásért… – kezdem, bár valójában kicsit sem bánom, és nyilván ezt ő is tudja, hiszen másképpen nem kopognék éppen most az ajtaján. - Úgy hiszem, beszélnünk kellene – mondom magabiztosan, miközben tenyerem megállapodik az ajtófélfán, hogy felmérhessem, miféle védőbűbájokkal óvja magát. Csak egy ostoba lépné át hívatlanul egy boszorkány küszöbét.

   - Alexander Lackwood vagyok, de talán már ezt is tudja – folytatom, és pillantásom alaposan felméri őt, ahogy a ragadozó is szemügyre veszi a prédáját, mielőtt megtámadja.
a Szeretet magvának a növénye.



sympathy for the devil
Pleased to meet you
Hope you guess my name
But what's puzzling you
Is the nature of my game
Alexander Lackwood
A Lackwood koven vezetõje
Alexander Lackwood
Elõtörténet :
Titulus :
Lackwood és Társa ingatlaniroda ügyvezetője, a Lackwood koven boszorkánymestere
Karakter idézet :
"A hatalom szeretete démonként mérgezi az embert."
Play by :
Tom Ellis
༄ ༄ ༄ :
 minden bûne az ember fiának Tumblr_inline_o3l38bH8xZ1rfmocr_250
༄ ༄ ༄
༄ Lidérc༄
 minden bûne az ember fiának 143b7888cad7ec7b759ff03b22e164ac
User :

 minden bûne az ember fiának Empty
Témanyitás minden bûne az ember fiának EmptyCsüt. 5 Okt. 2023 - 19:34

Rose Harbor
Astraeus Kingley lakása
- 2022. április vége, május eleje
@Astraeus Kingsley
boszorkány, kincsvadász
@Alexander Lackwood
boszorkány, ingatlanbefektető
CODING BY


sympathy for the devil
Pleased to meet you
Hope you guess my name
But what's puzzling you
Is the nature of my game
Alexander Lackwood
A Lackwood koven vezetõje
Alexander Lackwood
Elõtörténet :
Titulus :
Lackwood és Társa ingatlaniroda ügyvezetője, a Lackwood koven boszorkánymestere
Karakter idézet :
"A hatalom szeretete démonként mérgezi az embert."
Play by :
Tom Ellis
༄ ༄ ༄ :
 minden bûne az ember fiának Tumblr_inline_o3l38bH8xZ1rfmocr_250
༄ ༄ ༄
༄ Lidérc༄
 minden bûne az ember fiának 143b7888cad7ec7b759ff03b22e164ac
User :

 minden bûne az ember fiának Empty
Témanyitás minden bûne az ember fiának Empty

Ajánlott tartalom

 minden bûne az ember fiának Empty
 

minden bûne az ember fiának

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Az ember bőre térkép annak múltjához
» minden örökség teher
» Gyógynövények minden csínja-bínja
» S minden démon reá jegyezte bélyegét