Sosem voltam egy szívbajos lány, ha egy srác a randin arra számított, hogy én majd beállok a sorba, és salátát rendelek, és abból is csak csipegetek, hát nagyot koppant. Ha étterembe mentünk, hát én gátlástalanul kikértem magamnak amit éppen megkívántam az étlapról, legyen az steak, pörkölt vagy rántott hús. Most is szemrebbenés nélkül rendeltem a hambi mellé a dupla adag sültrkumplit, és utána nem kerülte el a figyelmemet Jet ábrázatán átsuhanó elismerő pillantás. Gyanítom ő se gondolta volna, hogy ekkora mennyiségű kaja belém fér.
- Jövök jövök, mi ez a rohanás, hajt a tatár? - szólok vissza az idő közben part felé araszoló Jet-nek egy apró sóhaj kíséretében. Nem szeretem ha sürgetnek, és Jet rövid időn belül már nem először csinálja. A lány rutinos rókaként inkább arrébb megy, minthogy itt várjunk a bódé mellett, ahonnan dől ki a forróság, én pedig természetesen vele tartok, cipelve a kis sült krumplimat meg egy fél literes Sprite-ot.  
- Akkor majd felfedezem. - vonom meg a vállam, mert túl sok infót a város szórakoztató helyeiről nem sikerült megtudnom, de sebaj.
- Mit dolgozol? - kérdezem csevegő hangnemben. Nem tudok hozzá irodai munkát társítank, biztosan nem is tanár, valahogy számomra nem olyan a kisugárzása.
- Igen? És milyen alakok járnak erre mostanság? - hangomban van némi paranoia, de remélhetőleg teljesen feleslegesen aggódom, mégis inkább jobb félni, mint megijedni. Nem szeretnék további balhékat. Nem gondolnám, hogy a Vegas-i falka ne jött volna már rá, hogy hol vagyok, de ha terveznek is valamit, egyelőre nem adták jelét.
- Hmm hát attól függ mit tartasz izgalmasnak. - vonom meg a vállam, miközben szórakozottan rágcsálni kezdek egy sültkrumplit. Nem akarom egyből a részletekbe avatni, ezért egy igencsak leegyszerűsített verziót mesélek el neki.- Volt egy igen kellemetlen kis incidensem Las Vegas-ban, szóval most ideiglenesen Rose Harbor-ba költöztem. Nem tudom meddig, de most úgy néz ki, egy ideig itt ragadok. - még nem döntöttem el, hogy ennek örülök-e, vagy sem. Rossz, mert pár futó találkozáson kívül nem ismerem senkit, illetve egyhangú kisvárosnak tűnik, bár ahogy hallottam, tele van természetfeletti lénnyel. Emiatt talán jó is, könnyebb elvegyülni, hiszen például ha sok alakváltó kószál errefelé, akkor az én szagom is jobban keveredik a másokéval.
- Sok ember tud a természetfelettiről Rose Harbor-ban? Hogy viszonyulnak hozzánk? - kérdezem, egy kissé talán váratlanul, de ha az orrom nem csal - márpedig a terhesség miatt még jobb mint eddig - akkor Jet is alakváltó. Szag alapján nem vérfarkas, őket azért kerülném, velük most szkeptikus és óvatos vagyok.

Hamar rájöttem, hogy egy terhes nő számára sokszor valóban áldás, ha kajához jut, így csak legyintek arra amit a másik mond, egyelőre nem hangoztatom úton útfélen hogy babát várok. Amíg nem látszik, addig jótékonyan lehet róla hallgatni.
- Köszönöm! - küldök egy kedves mosolyt Jet felé, majd mivel elég jó a memóriám, könnyen megjegyzem azokat a helyeket, amiket megoszt velem. Egy jó gyrosost már találtam az albérlettől nem messze, de sosem baj, ha vannak opcióim. Hamar odaérünk az árushoz, és én még javában a kiírt kínálatot bogarászom, mikor Jet rendel helyettem, mire én biccentek egyet köszönetképp.
- Mehet bele csípős is, egyébként tökéletes. - mondom, félig Joe, félig pedig Jet felé intézve szavaimat. Bírom a csípős és fűszeres kajákat, bár tény, hogy sokan nem nézik ki belőlem, pedig egy jó burritoért ölni tudnék.
- Köszi. - nyúlok a felkínált sültkrumpli felé, majd mivel elnyeri tetszésemet, ismét Joe-hoz fordulok, aki kissé talán mogorván, de rám néz néhány másodperc elteltével. Nem is értem ezt a hozzáállást, mikor fizető vendég vagyok. Talán nem vagyok neki szimpi, de hát így járt, az a dolga, hogy kiszolgáljon.
- Dobnál kérlek nekem is egy adag sültkrumplit? Sőt legyen dupla adaggal. - nem vagyok nagydarab ember, sőt, inkább mondanak vékonynak, így nem szokták kinézni belőlem, hogy sokat tudok enni, pedig igencsak szeretem a pocakomat.
-Te figyu már, idevalósi vagy? Mit lehet itt csinálni, ha az ember unatkozik? Eddig amit láttam Rose Harbor-ból, elég unalmas. - kérdezem Jettől, míg várjuk a hamburgereket, és hallani, ahogy sistereg a hús a sütőlapon, mire gyomrom félhangosan követeli a jussát. Szórakozottan csavargatom a hajamat és elnézek a víz felé, ami meglátásom szerint gyönyörű látványt nyújt, aki békességet keres, annak biztosan ez maga a mennyország, de én azért ennél pörgősebb élethez vagyok szokva. Ha valami olyan opciót mond, akár még lehet meg is invitálom, nem úgy tűnik, hogy el lenne havazva tennivalókkal, talán van kedve lógni kicsit, még így egyelőre ismeretlenül is.

A terhesség előtt is imádtam a hamburgert, ám ahogy most a tengeparti szellő megtölti az orromat az említett étel ínycsiklandó illatával, egyszerűen összefut a nyál a számban, és teketóriázás nélkül szólítom meg a falatozó leányzót. Épp egy harapás közben sikerül megzavarnom, de türelmesen megvárom, míg lenyeli és meg tud szólalni. A mutatott irányba nézek, és kiszúrja az említett hamburger árust, de nem szuggerálom sokáig, inkább visszafordulok a másik felé, és hallgatom további tanácsait.
- Szuper, ezer köszönet és hála, szerintem most életet mentesz vele. - nevetek fel, bár a végét természetesen eltúlzom, de tényleg érzem, hogy a kis testemnek szüksége van most egy ilyen kalóriabombára. Az alakomra most úgyse kell vigyázni, bár egyébként is szerencsés alkat vagyok, nem igazán vagyok hajlamos a hízásra. Annyira elkalandozom a kis gondololataimban egy pillanatra, hogy már csak arra eszmélek, hogy "tanácsadóm" felpattant a homokból, és invitál, menjünk együtt a hambishoz. Picit megrázom a fejem, visszatérítve agyamat ezzel a jelenbe, megindulok én is.
- Ha már így alakult, talán illő bemutatkoznom, Aurora. - nyújtom felé a jobb kezemet, miközben ballagunk az árus felé. Ahogy érünk egyre közelebb, érkeznek a finom illatok, amire hangosan kordul egyet a gyomrom. Vigyorogva teszem pocakomra a kezemet egy pillanatra, mintha ezzel tompítani lehetne, de hát mindenki tisztában van ezzel, hogy ez legfeljebb egy városi legenda.
- Vannak még ilyen gyöngyszemek a városban? Még új vagyok, de szeretem feltérképezni, milyen gasztronómiai élvezeteket tud nyújtani egy-egy hely. - fordulok a lány felé, és meg merem kockáztatni, hogy egy ideje már itt él, mivel elég konkrét tippet adott a hamburgerezőt illetően.

Halvány lila gőzöm sincs, mit lehet csinálni ebben a városban, ha az ember unatkozik. Ezelőtt talán ha kétszer voltam itt akkor sokat mondok, így nem ismerem a lehetőséget. Nem szoktam ehhez hozzá, eddig mindig pörögtem, mentem a haverokkal ide-oda de itt nincs még túl sok ismerősöm. Meg hát korábban előfordult, hogy csak beültem egy kocsmába egy korsó sör mellé, a társaság meg csak úgy megtalált. Na most ez az opció is kiesik a fránya terhesség miatt. Ha mindez nem lenne elég, reggelente rosszul vagyok és hányok, utána nap közben meg mindent is felfalnék. Egy kicsit még a reggeli émelygés fázisnál tartok, bár már lassan ebédidő, de hát mindig is szerettem sokáig aludni. Nem egybefüggően, még mindig sokszor felriadok az incidens rémképeivel a fejemben, de már nem olyan gyakran, mint ideérkezésem előtt. Úgy határozok, egy kis tengeri levegő jót fog tenni, szóval otthoni mackó nadrágomat lecserélem egy farmerra, húzok egy fekete bokacsizmát, egy sima hosszú ujjú pólót, meg egy belül bélelt, kapucnis, barack színű pulcsit, zsebembe teszem a telefont az irataimmal, kezembe fogom bérelt autóm kocsikulcsát, majd a GPS segítségével a tengerpartra fuvarozom magam. Mint a parton szinte mindig, a szél fúj, nem durván, de azért érezni, szóval hogy ne fújja a szemembe, meg mindenhova a szellő barna loknijaimat, felhúzom pulóverem kapucniját. Ráérősen sétálok, mélyeket szippantva a kellemesen sós levegőből. Az egyik ilyen lélegzetvétel ínycsiklandó illatokkal tölti meg az orromat. Vérszagot érző cápaként nézek körbe, honnan jöhet, és meg is pillantom a tőlem jó 10-15 méterre ücsörgő lányt, amint jóízűen falatozik egy hamburgert. Durva, hogy az egyébként is éles szaglásomat még inkább felturbózta a várandósság. A rosszullét már elmúlt, jönnek a falánk órák. Meggyorsítom lépteimet, és rövid időn belül ott állok az idegen előtt.
- Szia, ne haragudj, hogy csak így ismeretlenül, de muszáj elárulnod, hol vetted ezt a hamburgert, elképesztően jó az illata, szinte csorog a nyálam. - szólítom meg barátságosan, egy mosollyal az arcomon, és csak bízom benne, hogy nem veszi nagyon tolakodásnak és nem küld el melegebb éghajlatra..