Jó tulajdonságok:
   - magabiztos: Tudja, hogy az ember a tengeren csak magára számíthat és bízik a képességeiben, melyek számtalanszor kihúzták a csávából.
   - határozott: Ha Finch utasítást ad és az utasítás éppen az, hogy álljon el az eső, süssön a nap és legyen jó szél, hogy kihajózhasson, akkor az ég így tesz és még egy pompás szivárványt is fest a bolyhos, fehér bárányfelhők alá.
   - munkájában precíz: Alapos és megbízható, nem csak kötelezettségből, hanem a maga felé irányuló elvárásokból sem elégszik meg a tökéletesnél kevesebbel.
   - független: Ezt a tulajdonságát valószínűleg pozitívként és negatívként is egyaránt értelmezhetnénk. Vérfarkassá válása óta és a falka szemében ezen tulajdonsága viszonylag sok konfliktust és antipatikus fogadtatást szül. Sosem kér segítséget és sosem kíváncsi mások véleményére, mindent egyedül akar megoldani.
   - talpraesett és analitikus: Nincs olyan dolog, amit Finch képtelen vagy tapasztalataiból, vagy fizikai erejéből, vagy gyors észjárásából fakadóan megoldani. Elemez, diagnosztizál és megoldást talál. Ennyi az egész.
   - gyors észjárású: Ha probléma adódik, Finch lesz az első, aki megoldást talál rá, legyen szó hajó körüli teendőkről, vagy éppen egy vitás kérdés elrendezésében a pultnál.
   - nyugodt és békekedvelő: Habár a világ körüli kalandok és az ebből fakadó hedonizmus hajhászója, Finch kifejezetten nyugodt, lassú és megfontolt természetű. Nem keresi a bajt és nehéz kihozni a sodrából.
 - nagy az igazságérzete: Ezt inkább a pozitívumokhoz sorolhatjuk, hiszen ez teszi Finchet becsületessé és megbízhatóvá, azonban ez is keveri bajba békekedvelő természete ellenére. Képtelen összefüggést látni szabadságharcos temperamentuma és az őt megtaláló baj között. Mindig csodálkozik, ha valaki a torkának ugrik, mert olyasvalakinél próbálta meg kicsikarni igazát, ki előbb húz be neki egyet, vagy lép a magassarkújával csupasz lábfejére, mintsem, hogy megadja azt neki.

   Rossz tulajdonságok:
   - makacs: Megtanulta, hogy a maga ura és nem szükséges máshoz alkalmazkodnia, így ha valamit a fejébe vesz, azt senki ki nem veri onnan.
   - bizalmatlan: Vérfarkassá válása bizalmatlanná tette az idegenekkel, de különösen az emberfeletti erőkkel szemben. Új ismeretségei számára szinte lehetetlen közel férkőzni hozzá.
   - zárkózott: Habár ezt a tulajdonságot nem lehet sem a rossz, sem a jó típusba sorolni, Finch-nek mégis rengeteg hátránya származik érzelmei elrejtéséből, s ez különösen emberi kapcsolataiban mutatkozik meg.
   - fatalista: Hiszi, hogy sorsán nem változtathat és ezen legmélyebb meggyőződéséből fakadóan képtelen is bármilyen pozitív változásra.
   - önző, kapcsolataiban olykor toxikus: Talán nem a klasszikus értelemben önző, elvégre nem mindent magának szeretne, csupán abból nem enged ami már egyszer az övé. Kitapasztalta viszontagságos élete során, hogy mi az amit sajátjaként tarthat végre számon, mi szolgálja, mi óvja meg, mi "jó" neki és mi teszi boldoggá. Akkor sem hajlandó feláldozni ezeket ha esetleg épp ezért veszít el valami olyasmit ami titkon sokkal fontosabb számára. Szeszélyei oltárán előszeretettel nyírja ki emberi kapcsolatait - szenvedve végül attól, hogy még sincs az a magány ami kompenzálná őt.
   - rossz életmód: Az ellentétek embere, mert esténként láthatod őt egy szivarral a szájában, egy üveg bontott rummal a fedélzeten az általa fogott halat sütve. Minden napja a tiszta levegőn, fizikai munkával telik, mely jó karban tartja és emellett még a téli hónapokban is rendszeresen úszik a tengerben, s azt eszi amit a víz alatt fog magának. Diétája a tenger gyümölcseiből, zöldségből, gyümölcsből, valamint kifogyhatatlannak tűnő szivarból és alkoholból áll. Szerencséjére az utóbbi kettőnek – alkalmankénti nyúzottságát leszámítva – nyoma sincsen

   
   Finch kevés embert kedvel, inkább megtestesíti a hajós emberekről szőtt sztereotípiákat. Becsüli a rátermettséget, bátorságot, egyenes beszédet. Mivel teljes családi életet sosem élt, nehezére esik emberi kapcsolatokat kialakítania, senki sem ismeri érzelmei mélyét. Ennek ellenére a hajózásban szerzett tapasztalatai miatt fontos neki a megbízhatóság és vágyik valamilyen közösségben elfoglalt pozícióra. Ebben közrejátszik édesapja nevelése is, ki még gyermekkorában számtalanszor szajkózta, hogy a farkas igazi ereje a falkában van. A falkatagok némi fenntartással kezelik, hiszen Finch képtelen leplezni a függetlenedésre és egyéniségre törő vágyait, miközben farkasa még kezelhetetlen. Antipatikusnak tűnhet, valaki vagy átlát a durva felszínen és szerethetőnek találja őt, s megismeri jó tulajdonságait, vagy analitikusan szemléli és feleslegnek, bajkeverőnek sorolja be.

Hosszú ideig zárkózott el - talán érthetően - a természetfeletti megismerésétől, így tudása vajmi kevés, csupán újabban vált nyitottá a tanulásra. Nikko nélkül valószínűleg annak sem lenne tudatában, hogy a föld felszínén boszorkányok, homunkuluszok és bukott angyalok sétálgatnak hús-vér valójukban.

Inkább a rövid kapcsolatokat kedveli, ha a nőkről van szó. Megérkezése után gyakorta lehetett látni péntek esténként egy szivarral a szájában és egy nővel (no, mindig másikkal) az oldalán távozni valamilyen vendéglátói iparegységből, ahol véletlenül alkoholt is mérnek. Megrögzött agglegény volt, ki tulajdonképpen a hajójába szerelmes, majd Lola Tucker megismerése után tiszavirágéletű románc alakult kettejük között, mely után nem maradt csak egy sebeit és inkább összetört szívét nyalogató farkas. A sors végül nem hagyta, hogy a két szerelmes elmenjen egymás mellett az élet forgatagában. 2021 szilvesztere óta a boszorkány és a vérfarkas egy párt alkot, ezzel Finch pedig meghazudtolta életének és tulajdonságainak minden aspektusát.

Lola és Finch kapcsolatának alakulása (2021 decemberétől felvéve a fonalat):

• Tengervízzel festett sziluett
  
• Something in the orange tells me we're not done
  
• our time is now
  
• and I will use you as a focal point
  
• maybe home is you and I've arrived
  
• Lorelai '87
  
• Figyeld a tengert, és látni fogsz.
  

Idegenekkel tartózkodó és bizalmatlan, de a falkatagok felé Daniel Chasey halálát követően magát meghazudtolóan nyitottá vált. Öccséért képes lenne puszta kézzel megküzdeni egy krakennel is.

   
   Finch tervei között sosem szerepelt, hogy egy napot majd vérfarkassá váljon. Édesapjától kapott sebei következtében úgy élte életét mint aki tudomást sem vesz a természetfeletti létezéséről, apja farkasi mivoltát pedig metaforikus eszközként könyvelte el, mely segítségére volt a veszteség feldolgozásában. Nem ő választotta azt, hogy bestiává változtassák. Ennek érthető következményeként hosszú utat tett meg mire önmaga és farkasa gyűlöletét leküzdve megbarátkozott új életével. 2020 telén már túlesett néhány olyan átváltozáson is amelyek nem a telihold kényszere alatt következtek be.
Szkepticizmusa és a kölcsönös bizalmatlanság ellenére ma már a falka megbízható és hűséges tagjaként tartják számon. Talán sosem hitte volna, de messze nem ő tölti be az utolsó pozíciót a hierarchiai ranglétrán.
Farkasa még mindig némi kontrollra és nagyobb odafigyelésre szorul, pánikhelyzetben könnyen válik kezelhetetlenné, de össze sem hasonlítható azzal az ijedt és ellenséges állattal amelyikként a városba érkezett.
Bestiális alakja közepes és nagy termet között van, különös ismertetője, hogy ragyogóan kék szempárral rendelkezik mely pontosan Finch emberi alakjának tekintetének mása. Bundája átlagos szürke. Erős és szívós.

   
    Finch valószínűleg nem túl változatos, de szebbnél szebb káromkodásokkal tarkítva tudná jellemezni családtörténetét, ha beszélne róla egyáltalán valakinek. Édesanyja, Kali, ki egy Georgetown közelében élő favágó lánya volt, szinte leányanya volt, mikor 19 évesen életet adott neki. A leányt egy különös, olykor farkas alakjában is megjelenő idegen csábított el, ki titokzatos és hátborzongató történeteket mesélt az erdőről és a benne élő lényekről. A lánynál 14 évvel idősebb tisztavérű farkas férfi, Lobo, a környékbeli erdőkben élte farkasbőrben töltött életét a helyi, kissé állatias módon és olykor anarchikusan élő falka bétájaként, mikor áthaladóban figyelmes lett a favágó lányának szépségére. Rövid ismeretség után Kali gyermeket fogant és Lobo rajongással óvta és védelmezte minden lépését, majd később a kis Finchét is a bokrok rejtekéből. Farkasalakjában jelent meg, s így tanította fiát a farkasok viselkedésére. Finch már kétévesen képes volt az édesapjától eltanult mozdulatokkal lopakodni, ajkát a fogairól és ínyéről felhúzva vicsorogni és szemvillanásokból üzeneteket kódolni. Mivel Lobo nem talált párt a falkán belül, ám tudta, hogy párválasztását rossz szemmel néznék, végig titokban tartotta a gyermeket.

A történet, habár szokatlannak, de romantikusnak mondható, nem ebben a hangulatban folytatódott. Lobo falkájában radikális változás következett be: az alfa meghalt, ugyanis az általa levadászott szarvas gyomrában sisakvirág volt. Testvére és a csapat bétája vette át a vezető szerepét, ki a többi falkatag elvesztésétől rettegve új intézkedéseket vezetett be a veszélyforrások csökkentésére: a falkát távolabb, a hegyek felé költöztette, hol ember már csak elvétve járt és a tagokat farkasalakjukban való életre ösztönözte. Végül egy mindent eldöntő és fenyegető szabályt hozott: a falkába nem kerülhetett befogadásra korcs, s a tagok nem tarthattak kapcsolatot olyanokkal, kik nem tisztavérű vérfarkasok voltak. Nem tisztavérű utód nemzése az utód megölésében és a tag szankcionálásában nyilvánulhatott meg. Mivel Lobo pontosan tudta, hogy életmódja és vére miatt falkája az igazi családja, s hogy a falkában sosem lesz demokrácia, elhagyta Kalit és Finchet. Csak idő kérdése lett volna, hogy alfája felfedje titkát, s akkor mind Kali, mind Finch halálos veszélyben lett volna. Pillanatok alatt kámforrá vált és sosem látták sem emberi, sem nagy sötétbarna farkas alakjában a környéken. Sosem jött búcsúzni. Azt hiszem elmondhatjuk, hogy Finch problémái az élettel, saját magával és mindenki mással is a világon ezen a ponton kezdődtek, hiszen megértette, hogy apja számára saját farkas léte és falkatagjai fontosabbak voltak, mint elsőszülött fia.

Habár farkasvérét nem, Finch mégis örökölt valamit édesapjától, mégpedig emberfeletti erejét, melyet a fiú később válogatott úszói pályafutása során kamatoztatott. A versenyekhez közönnyel fordulva sem az olimpiai kvalifikáció, sem az egyetemi ösztöndíj nem keltette fel az érdeklődését, a gimnázium elvégzése után pedig egy katamarán legénységéhez csatlakozott és elhagyta az Államokat. Később egy dél-afrikai köztársaságbeli hajóépítő üzemben dolgozva megépítette saját vitorláshajóját, melyen folytatta föld körüli útját, menekülve múltja, bizonytalan identitása és fájdalma elől. Egy India partjaihoz közeli szigetnél horgonyozva ismerkedett meg a szigeten élő helyi vérfarkasokkal, kikkel átvészelte a viharos, ciklonokkal tarkított esős évszakot. Kezdetben azért horgonyozta le hajóját a partoknál, hogy biztos helyet találjon magának a viszontagságos időjárás idejére, s mikor először érzékelte a természetfeletti jelenlétét, szekrényébe rejtett csontvázai hosszú idő után újra mocorogni kezdtek. Más választása nem lévén kapcsolatba lépett a falkával és annak vezetőjével, s saját meglepetésére is a hosszú együtt töltött hetek után Finch épp úgy élt együtt emberként a farkasokkal, mintha maga is az volna: azt ette, amit vadásztak, mezítláb rótta a buja és gőzzel teli sziget ösvényeit és megtanult szavak nélkül, pillantásokból és fogcsikorgatásokból üzenetet olvasni. Mindez persze annak is volt köszönhető, hogy Lobo farkaskölyökként nevelte fiát és tanította meg a vérfarkasok életére és hierarchiájára, mely tudással Finch belesimult újdonsült családjába. Az alfa, Ashok szoros barátságot kötött Finch-csel és felajánlotta neki a falkához való csatlakozás jogát és az átfordítást, hiszen úgy gondolta Finch egész fiatalkorában vérfarkasként nevelkedett, s megilleti őt, hogy végre megkaphassa ezt a képességet. Finch azonban – apja emlékétől megkeseredve – elutasította az alfa ajánlatát, hiszen lelke mélyén a vérfarkas létet hibáztatta, hogy az édesapja cserben hagyta őt, s a teljes történetet nem tudva úgy gondolta apja nem találta méltónak arra, hogy a fia legyen. Így a monszun elmúlásával Finch szedelődzködni kezdett. Ashok és a falka többi tagja nem nézték jó szemmel, hogy Finch elhagyni készül a dekadens, állati életet folytató vérfarkasok szigetét, s visszautasította a kivételes ajánlatot, melyet felajánlottak neki. Mivel a titkon mégsem osztoztak teljesen, azonban az összekötötte őket, Ashok a búcsúestén megharapta Finchet. Minden, ami utána következett olyasmi, amiről Finch még soha senkinek nem beszélt: a szigeten töltött első néhány hónap az átfordulása után, a teliholdak fájdalommal teli véres éjszakái és a szökés… A világjáró fenegyerekből, ki nem kötődött semmihez és senkihez végül bujdosó és szégyentől űzött fenevad lett.

Finch néhány hónapja húzza meg magát Rose Harborban, jobban mondva a kikötő legvégén álló Whãnau nevű, 42 lábas hajója fedélzetén, szinte észrevétlenül és árnyékként még saját életében is. Farkas énjére puszta keserűséggel gondol – már amikor kénytelen szembesülni vele, hisz próbál úgy tenni, mintha ez a fele nem létezne – és reménykedik benne, hogy egyszer megszabadul a teliholdkor előbújó ordastól, hogy maga mögött hagyhasson mindent. Annál is inkább, hogy Rose Harborba nem teljesen a véletlen szelek sodorták… az Indiai-óceánról az Egyesült Államok partjaira érve Finchnek nem csak újdonsült és kontrollálhatatlan vérfarkasával kellett megküzdenie, s megoldást találnia rá. Az első Delaware-ben töltött telihold után megébredve Finch saját hasonmásával találta szembe magát, ki jó kedélyűen és némi pimasz felsőbbrendűséggel ült vele szemben egy kopár sziklán. Ez volt az első alkalom, mikor Finch találkozott Nikko-val, tisztavérű féltestvérével. Nikko nem sokkal Finch után született egy tisztavérű farkas anyától, Shibától, kit Lobo szintén szörnyen fiatalon csábított el. Lobo és Shiba azután váltak egy párrá a falkán belül, hogy alfájuk a kanadai határ felé költöztette őket és meghozta új, radikális szabályait. Nikko-nak nem kellett sokat mesélnie ahhoz, hogy Finch számára egyértelművé váljon, hogy féltestvére mindig is fürdött apja szeretetében, melyet Finch saját értelmezése szerint sosem érdemelhetett ki. Mikor Nikko tudomást szerzett róla, hogy van egy féltestvére elhatározta, hogy felkeresi őt (a háttértörténetet az igénylőre bízom). Különleges erejének köszönhetően nem került sok időbe „kiszagolnia” testvére tartózkodási helyét, s öcs helyett bátyként viselkedve – Finch minden tiltakozása és megrökönyödöttsége ellenére – szárnyai alá vette. Ez volt az első alkalom Finch életében, hogy egy farkas, kihez vérkötelék fűzte „emberszámba” vette. Finch belátta, hogy egyedül sosem tanulja meg kontroll alatt tartani farkasát és sosem térhet vissza a nyílt óceánra. Mivel a testvérpárnak nem volt választása apjuk falkájához csatlakozni, hiszen Finch-et korcs mivolta miatt sosem fogadták volna be, Rose Harborba költöztek.

A testvérek céljai merőben mások: Finch amint megtanulta kezelni farkasát folytatni szándékozik világkörüli útját, ám azután, hogy először beszéltek erről Nikko-val sosem említette neki. Nikko pedig, talán szándékosan, talán lelkesedésének köszönhetően elfeledkezett Finch kitűzéséről és hitét abba teszi, hogy egyszer valamennyien egy falka tagjai lesznek. Ebbe természetesen Nikko hirtelen eltűnését nem értő Lobonak és a Finchben „trónbitorlót” látó Shibának is lesz némi beleszólása...


Finch viszontagságai habár nem értek véget azzal, hogy öccsével találkozott, mégis minőségi változás állt be életében. A hónapok lassú csordogálásával élete rendeződni látszik: kevesebbet iszik és dohányzik - még mindig az egészséges határnál többet, de ez ez megbocsátható neki -, szert tett néhány jó ismerősre és kifejezetten megszerette tulajdon testvérét. Munkáját felelősségteljesen éli és végre valahára magánéletében is tiszteletre méltóan képviseli a falkát és annak érdekeit. Talán életében először otthonosan kezd el mozogni a szárazföldön... Csalódástól összetört szívét végül a jutalmául elnyert igaz szerelem forrasztotta össze. Ki tudja... lehet, hogy a rút kiskacsából a végén tényleg hattyú válik. Már csak az a kérdés, hogy tényleg az elhajózást, vagy édesanyját, szerelmét és testvérét választja. Egyáltalán választhatja-e mindhármat, vagy közülük is csak egyet...?

   
   Lobo Colby: NJK - tisztavérű vérfarkas - ÉDESAPA
   Kali Barnet: NJK - ember -  ÉDESANYA
   Shiba Colby: NJK - tisztavérű vérfarkas -  MOSTOHAANYA
   @Nikko Colby: JÁTÉKOS KARAKTER (NickyTank) - tisztavérű vérfarkas - FÉLTESTVÉR