Ha Gabrielt kérdeznénk, hogy mit gondol arról, hogy hogyan néz ki, azt felelné: Legalább olyan jól, mint egymillió dollár. Ha másokat… Nos, talán nem feltétlenül értenének egyet ezzel. A férfi ruhatárát leginkább a hanyag elegancia, és a sarokból felkapott – de még vállalható – darabok alkotják, és a világból ki lehet kergetni azzal, ha valahova muszáj formálisan kiöltöznie. Szereti a kényelmet, és szereti a márkásabb holmikat, de arra rendszerint képtelen, hogy vigyázzon is rájuk.

Időnként megfeledkezik a fésűről, és összeveszik a borotvával. Ilyenkor barna, göndör haja a szélrózsa minden irányába áll, csak arra nem, amerre megpróbálja belapogatni. A szakálla, ami hasonlóan sötét, mint a hajkoronája, az egyik éke, ezért nehezen válik meg tőle, bár néha az is inkább gubancos szőrcsomónak tűnik, mint valódi arcszőrzetnek.

Száznyolcvan centijével, és deltás vonalaival egyébként nem nyújt rossz látványt, amit csak kiegészít a nagydumás jelleme, így bizonyos hölgyek könnyedén bedőlnek neki. Egy ideig. Mozgása hűen tükrözi sportolói múltját, és az elvárt kiképzés jegyeit: Atletikus, és dinamikus, bár így közelebb a negyvenhez, egy kicsit talán lelassult, de ezt a világért sem vallaná be.

Szemei kékek… Vagy zöldek. Kékeszöldek. A fényviszonytól függően látszik ennek is, annak is. Az egyetlen, ami változatlan, az a kisfiús, huncut csillanás, ami mintha a mai napig az üzenné: Bizony, rosszban sántikálok.


Jó tulajdonságok:
- Szórakoztató: Alapvetően szellemes és vidám. Ő az, aki képes órákig beszélni bármiről, és még annak a veszélye sem áll fenn, hogy elalszol mellette. Kifejezetten vicces és szórakoztató típus. Megjegyzései ugyan szarkasztikusak is lehetnek, de ez nem von le semmit az érdemeiből.

- Szókimondó:  Néha kemény és kegyetlen, de az is biztos, hogy sosem kertel, ami a szívén, az a száján, de ennek főként az az oka, hogy sosem gondolja végig a mondandója következményeit. Csak akkor kér elnézést, ha látja, hogy fájdalmasan hatottak a másikra a szavai, viszont ilyenkor is pofátlanul elismétli a mondandóját még határozottabban, még hangosabban, mert szeretné, ha tényleg eljutna a lényeg a másik félhez.

- Bátor: Bátorság, vakmerőség, vagy egyenesen öngyilkos hajlam, bárhogyan is nevezzük, Gabriel általában teljes mellszélességgel a dolgok elé áll – akkor is, ha egy piszok nagy maflás lesz a jutalma érte.

- Szenvedélyes: Hajszolja az élvezeteket, ezért ha valamit vagy valakit meg szeretne szerezni, megállíthatatlan lesz, ami persze azzal is járhat, hogy fejest ugrik a kapcsolataiba, a munkájába, vagy bármilyen más szituációba.

Rossz tulajdonságok:
- Nem ő a legélesebb kés a fiókban: Félreértés ne essék, Gabriel nem buta, sőt, vannak helyzetek, amelyeket jobban átlát a társainál. Ő az, aki előbb ugrik be két verekedő vérfarkas közé, minthogy meggondolná tettei következményeit, és az is, akinek sokkal hamarabb jár a szája, mint ahogyan a gondolatai.

- Lusta: Gabriel Decker alapvetően nem lusta ember, csak a nagy igyekezetében fárad el, ezért mindig rengeteg alvásra van szüksége, mert ha nem kapja meg akkor egészen elviselhetetlenné válik. Imádja a hedonista életet, ha teheti akkor egész nap csak a tévé előtt feküdne, ami az egészségének nem túl előnyös. Szeret aludni, szeret pihenten és nyugodtan ébredni, ezért a természetfeletti katasztrófák jobban teszik, ha a kitörésüket valamikor, dél és hajnal három közé időzítik.

- Költekező: Szereti a különleges, költséges és nagyszabású eseményeket, és nem is rest tenni érte, hogy kiélvezhesse ezeket. Csak hát időnként előfordul vele, hogy messzebb nyújtózkodik, mint ameddig a takarója ér, és mindig akad egy-két ember a környezetében, akinek tartozik. Nagy szenvedélye a szerencsejáték, de sajnos a lapjárás nem mindig kegyes hozzá.

- Megbízhatatlan: Gabiel szerint első a szórakozás és csak utána jöhetnek a feladatok – legalábbis a szabadidejében. Nem érdemes túlzottan komolyan venni az ígéreteit. Előfordul, hogy pontosan betartja, amit megígér, de az is gyakran megesik, hogy az utolsó pillanatban mondja le a találkozót. Rosszabb esetben még csak nem is értesít, kikapcsolja a telefont, és köddé válik.


Gabriel Decker  társaságkedvelő ember, képes jól érezni magát még egy nagyobb csoportban is - mi több, Ő a társaság szíve és lelke, ha valaki tőle kérdezi. Az igazság azonban az, hogy kevés igazi barátja van, sokan nem képesek elviselni sokszor gőgös és fölényes stílusát.

Szereti a különleges, költséges és nagyszabású eseményeket, és nem is rest tenni érte, hogy kiélvezhesse ezeket. Egyedül persze még a luxus sem annyira élvezetes, mint a barátokkal együtt töltött idő, így a barátjának mondja magát, az bebocsátást nyerhet olyan körökbe, ahova magától talán sosem jutott volna be, így nem csoda, ha sokakat csak az érdek mozgat vele kapcsolatban.

Könnyen kijön azokkal az emberekkel, akik hasonlóan hedonista nézeteket vallanak, mint ő. Gyakran jár kártyapartikra, különböző lebujokba, ahol hódolhat a játék is az alkohol szenvedélyének. Az esetek többségében harsogó társaság veszi körül; egyesek időnként kikopnak mellőle, olyankor mások veszik át a helyüket. Kedveli a szórakoztató, különleges érdeklődési körrel rendelkező embereket.

Eddigi választottjai egytől-egyig elbűvölő, kivételes és kissé  titokzatos hölgyek voltak.  Míg máshol elvárja, hogy felnézzenek rá, a romantikus kapcsolataiban az ellentettje igaz. Lételeme a hódítás. Akkor mutat igazán érdeklődést a partnere iránt, ha küzdenie kell érte, ha ellenállásokat kell legyőznie azért, hogy meghódítsa őt.

Úgy véli, hogy egy csipetnyi féltékenység csak fűszerezi a kapcsolatot, ezért nem veti meg más nők társaságát. Úgy érzi az élet túlságosan is kellemes, és valami izgató változatosság csak tovább frissíti azt. Miközben aktuális partnerétől teljes odaadást követel, ő bizony gyakran ki-kiruccan egy kis kalandra. Gyakran szórakoztatja magát egyéjszakás kalandokkal.

Ellenség? Ugyan! Olyan ember nem létezik, akinek komoly problémája lehetne Gabriel Deckerrel. Kivéve talán Richard Masont, akivel olyan ősi ellentét feszül köztük, amiről jobb nem beszélni. Tipikus esete a "két dudás egy csárdában" ellentétnek.


Gabriel Decker taknyos kölyökkora óta hősnek készült. Úgy gondolta, hogy ő lesz az, aki megvédi majd a várost a szörnyektől, amik rettegik majd a nevét… Azonban hamar kiderült, hogy a hősködés koránkeléssel, és kemény munkával jár, így a hajnali futások és edzések közepette már nem is tűnt annyira csábítónak a lehetőség. Sosem az ész dominált nála, inkább az erő; Gyorsan eltökélte, hogy a tervezést, és a felesleges agyalgást meghagyja másoknak, ő pedig odacsap majd, ahová mondják. Már a kezdetektől egyértelmű volt, hogy sosem lesz belőle vezér, sokkal inkább a puska ravasza, ami csak arra vár, hogy meghúzzák.

Az ember készülhet egész életében egy feladatra, de nem feltétlenül lesz rá felkészülve, amikor el is kell látnia azt. Gabriel valahogy mindig az agya hátsó szegletébe száműzte a gondolatot, hogy ahhoz, hogy ő Első legyen, az apjának meg kell halnia…

Örökségének súlya akkor nehezedett teljes erővel a vállára, amikor először fogta kezébe a Végzet nevű tőrt úgy, hogy már ő maga is érezte a hatalmát, és nézett bele az őrszellem, Árny vádló, borostyánszínű szemeibe. A kojot és a férfi kapcsolata döcögősen indult, és az évek alatt sem vált sokkal egyszerűbbé, de már hatékonyabban tudnak együtt dolgozni, mint az elején. Az összeolvadás sajnos még most is várat magára.

Hogy élne e átlagos emberként? Nem tudja megmondani, hiszen sosem volt lehetősége arra, hogy megpróbálja.


Gabriel Decker életbölcseletei:

1) Könnyebb bocsánatot kérni, mint engedélyt
2) Ahol untatnak, onnan menekülj
3) Az életet élvezni kell, és majd megtervezi önmagát
4) Nők - mindig bajban vagyok velük, de nem tudok élni nélkülük

Egy különleges este

Abban a füstös kis kocsmában pezsgett az élet. Folyt az ital, a lányok pedig lenge öltözetben szolgálták fel a jobbnál jobb falatokat. Gabriel Decker ölében egy vöröshajú szépség viháncolt; bájos volt, a megfelelő helyeken kerek, és míg másokat a szeplők talán taszítottak volna, a legújabb rose harbori Elsőt nagyon is feltüzelték.

- Hogy is hívnak? Elfelejtettem! - mondta a férfi, miközben az ujja köré csavart egy csigás hajfürtöt. Teljesen beleveszett a zöld szemekbe; a nő vörösre festett ajkai pedig úgy csalogatták, mint a nyílt láng az óvatlan lepkét.

- Zoey- hangzott a felelet, édes kis kacagással kísérve. A lány negédes viselkedése egyaránt szólt a férfi tetszetős külsejének, és az erszénye tartalmának; A többiektől tudta, hogy a báró nem fukarkodik az arannyal, ha a kedvére tesznek.

- Zoey - ízlelgette a szót a nyelve hegyén. - Hm... Lefogadom, hogy nem ez az igazi neved - duruzsolta a fiatal férfi, miközben csókot nyomott a lány szabadon hagyott kulcscsontjára, amely éppen olyan szeplős volt, mint az arca. - Elárulod a valódit? - kérdezte, miközben az ujjbegyei végigtáncoltak a lány csupasz karján. A könnyűvérű nőcske megborzongott. - Nem, nem fogod - válaszolta meg a saját kérdését; a mosoly továbbra is ott játszott az ajkai szegletében. Kicsit sem neheztelt. - Jól ismerem a fajtádat, Zoey. Sokakkal volt már dolgom közületek, mindőtöknek hasonló a története... Egy másik napon talán megkérdezném, hogy téged mi vetett ide, Te pedig elmesélnéd az elejétől a végéig az egészet. Mind ezt teszitek, ha azt hiszitek, hogy megértő fülre találtok, vagy éppen azt remélitek, hogy még több zöld hasút bűvölhettek ki az ember zsebéből a mesétekkel Gabriel Decker aznap őszinte hangulatában volt. Nemcsak, hogy eleget ivott már, de úgy is érezte, hogy kijárt számára az a luxus, hogy különösen kegyetlenül bánjon a szavaival.

- De a ma este különleges. Tudod miért? - kérdezte. A lányba már korábban belefagyott a trillázó nevetés és tekintetében, mintha a félelem szikrája gyulladt volna, pedig nem volt oka rá. Zoeymegrázta a fejét, számára ez ugyanolyan este volt, mint a többi, számára nem volt benne semmi különleges.

- Ma este végre beteljesedett, amire születtem - egy pillanatra elakadt a hangja, mintha rosszulléttel küszködne. - Holnap kezdődik életem legőrültebb kalandja. Apám meghalt; egész életemben erre készültem, de tudod mit? Mindennek megvan a maga ideje, kivéve a halálnak, kedvesem! Arra sosem készülhetsz fel... - sóhajtott, majd intett a csaposnak, hogy újabb kört kérjen a kiürült poharába.


Egy másik este, 2021. ősze

A temetőkapu kísérteties nyikorgással jajdult fel a férfi mögött, aki kissé imbolygó, de eltökélt lépésekkel haladt az ösvényen. Már messziről kiszúrta a családi parcellát, ahol Deckerek sora aludta az igazak örök álmát. Itt volt az apja, a nagyapja, és az ő apja… És most már az unokahúga is. A fehér márványból készült sír, szinte világított a többi között, még nem koptatta meg az időjárás kemény keze.

- Szervusz, Ava – Gabriel hangja darabos volt, mássalhangzói elnyúlva jelezték, hogy aznap már a sokadik sört gurította le. Az utolsót még most is ott szorongatta a markában, ahogy hátát a fejtábla hideg kövének vetve leült. – Ma voltam az anyukádnál. Ne aggódj, jól van, de azt hiszem, hogy sosem fog nekem megbocsájtani… Neked sem kellene – tört ki belőle egy kásás sóhaj, majd az Első mesélni kezdett. Mindenről, ami csak eszébe jutott, a testvéreiről, az anyjáról, azokról a dolgokról, amikről Avának is tudnia kellene, amikben részt kellett volna vennie. Már bánta, hogy nem töltött vele elég időt, hogy nem ismerte meg rendesen.

Megmosolyogta a ködös agyában felsejlő rettegés emlékét, amit akkor érzett, amikor a nővére elsőként helyezte a kezébe az üvöltő kis csomagot. Most már rá is vigyáznod kell, mondta Maggie büszke, anyai mosollyal, szeretetteljesen cirógatva a férfi karjában ficergő kisbaba arcát. Gabriel akkor valami otromba tréfával ütötte el a dolgot, majd a teli pelusra hivatkozva le is rázta magáról az érzékeny pillanatot, átnyújtva a gyereket a szobába belépő apjának.

- Ezt is jól elszúrtam, mi? – itta ki az üveg alján lévő maradékot, majd a palackot maga mellé helyezte a földre. Ekkor ért el hozzá a hűvös fuvallat, amit véletlenül sem lehetett összekeverni a koraőszi időjárás szeszélyeivel. Gabriel hümmögve döntötte hátra a fejét, így tisztán láthatta Árny borostyánszemeit, amik közvetlen közelről, szemrehányóan bámultak le rá. – Te is elszúrtad – közölte a szellemállattal, ami a legnagyobb döbbenetére nem hagyta faképnél.

Halk nyüsszenéssel leheveredett gazdájához, és éterien fagyos állát Gabriel térdére fektetve. Kellett néhány pillanat, mire a megrökönyödött Első túllendült társa szokatlan viselkedésén, és tenyerét a bestia feje felé emelje. Először csak füle hegyét érintette meg, mintha csak meg akarna győződni róla, hogy Árny létezik – nem, mintha a térdén nehezedő súly nem lett volna elegendő bizonyíték -, amikor a kojot nem húzódott hátrébb, a férfi az ujjait a patrónus két füle közötti szőrbe fúrta, és lassan simogatni kezdte, mintha csak egy kutyát cirógatna ügyetlenül.

- Ne hidd, hogy ettől megszerettelek – morogta Gabriel, egyre bátrabban futtatva végig ujjait a semmihez sem fogható bundán. A farkas lustán felpillantott, majd fejét még inkább a férfi lábának dörgölte, mire az halványan elmosolyodott.

Még sosem voltak egymáshoz ennyire közel.


Anthony Decker: elhunyt - Első - édesapa
Analise Decker - NJK - ember-  édesanya
Margaret Decker-Morris - KERESETTKARAKTER - ember -  nővér
Caprice Decker - JÁTÉKOS KARAKTER/becks - ember-  húg
Marcus Decker - JÁTÉKOS KARAKTER/Lyn - ember -  öccs