-Azt hiszem nem bánom, hogy mikor Rose Harbor-ba költöztem, nem a partiőrségnél kerestem állást. - egy mosollyal az arcomon ingatom jobbra-balra a fejem, én tuti nem bírnám ezt a hajtást. Mármint a fizikai részét, a szellemi dolgokba egészen jól belejöttem, mióta az alapítványnál dolgozom. Fene se gondolta volna hogy ilyen helyen dolgozom majd valaha is, de hát a sors így alakította.
Jet nem hagy sokáig süllyedni saját problémáim ingoványos mocsarába, egyszerre ijeszt meg és szórakoztat, ahogyan az őt bámuló csávót próbálja leszerelni. Nem lenne szerencsés, ha itt neki állna bunyózni, így próbálnám terelni kicsit a humor felé a témát, de aztán bedobja a bátyámat derült égből villámcsapásként, én pedig érzem, hogy most bennem is felmegy a pumpa, kezem öntudatlanul szorul ökölbe, hiszen pont az ő hülyesége vezetett most ahhoz, hogy itt ülünk Jettel egy kocsmában és iszunk.
-Ó, hogyne. Teljesen megváltozott, egy igazi kezesbárány lett, aki már előre veszi a cuki rózsaszín ruhákat meg plüssöket az unokahúgának. Sőt, bocsánatot is kért! - hangomból csak úgy csöpög a szarkazmus, még egy halk gúnyos horkantás is kicsúszik, ahogyan kortyolok egyet a boromból. -Túl kegyes lenne, ha a dzsippel áthajtanál rajta. Meg amúgy is...édesebb a bosszú ha látja, boldogulok az ő francos segítsége nélkül is. 2022 van az istenért is! - észre sem vettem mikor kezdtem el a poháralátétet piszkálni idegességemben, de ebben a pillanatban kettétörtem, pedig egész masszív anyagnak tűnt. Hát igen, alakváltók és a düh emberfeletti erővel ruházhatnak fel. 
Továbbra is felidegesít, hogy 2022 van, és elrendezett házasságot akar. Tök f*szság az egész, de tényleg. 22, lassan 23 éves vagyok, pontosan tudom, mi a jó nekem és a gyerekemnek, nem kérek a segítségéből. Azt hittem legalább Denver mellettem áll majd, de hát ő meg egy nagyra nőtt csecsemő, hiába idősebb nálam ő is, nem számíthattam rá néhány poénon kívül semmire. 
Ebből a gondolatmenetemből Jet következő felcsattanása zökkent ki, hátra is fordulok, hogy delikvensünk hogy reagál rá, szám szélén halvány mosoly bujkál, mikor látom, szinte maga alá tojik ijedtében. Hát igen, és akkor mondja azt valaki, hogy a nők nem tudják megvédeni magukat. Nonszensz. Csávónk eloldalog, és a felénk irányuló figyelem is eloszlik, így visszafordulok egyenesbe, és ránézek. 
-Öhm... jó kérdés. - kicsit elvesztettem a fonalat mi is volt a téma korábban, de pár másodperc gondolkodás után csettintek egyet, ahogy beugrik. -Ja igen. Szóval, fiút vagy lányt vársz? - kérdezem, a pocakja felé bökve, bár lehet a "vársz" szó nem a legjobb kifejezés, hiszen mint említettem, kedves barátnőm nem túl lelkes a terhessége miatt. Amit részben meg is tudok érteni, hiszen hasonlókon mehetett át az első gyerekével is.

Csak megforgatom a szemeimet, amikor eljátssza, hogy fogalmam sincs miről beszélek. Ismerem őt már annyira, hogy valószínűleg az állapotához már csak annyi kellene, hogy ő is ilyen méreteket öltsön, mint én. Ő sokkal kevésbé viseli jól ezt az egészet, nem örül neki túlzottan, hogy babát vár, pedig neki legalább a fogantatás élvezetes volt...nem, ebbe most nem megyünk bele Aurora!  Egy picit még meg is rázom a fejem, és inkább rátérünk arra, ami miatt most itt vagyunk.
-Nem félsz, hogy kárt teszel a babában? Nem áll túlhajtod magad. - ösztönösen jön némi aggodalmaskodás, mikor hallom, ahogyan a dupla műszakozást emlegeti. Én magam az irodai munkát meg az oda-vissza Wilmingtonba való ingázást is egyre nehezebben viselem, nem még olyan fizikai munkám lenne, mint az övé. Májustól átváltok ráadásul home office-ra, hogy még nagyobb nyugiban tudjam tölteni a terhességem utolsó hónapjait, de úgy tűnik, Jet-nek nincsenek ilyen tervei. Az orvosa tuti nem tud róla...vagy tud, szóvá tette és már nem él. Ezen a gondolaton elmosolyodom, de aztán hátrafordulok, kit is készül kasztrálni alakváltó társam.
-Nézz rám szerelmesen, majd azt hiszi, leszbikus vagy, és nem kajtat utánad. - csúszik ki a számon, aztán elnevetem magam, még a bort is majdnem kilötyögtetem a pohárból, kénytelen vagyok lerakni magam elé, mielőtt rendelhetek egy újat. Néha tényleg egyszerűbb lenne, ha az ember a saját neméhez vonzódna, nem kellene a férfiakkal törődni, de belém sajnos nem ez van kódolva. Nem mintha egyébként mindenáron be akarnék pasizni, sőt, egyáltalán nem cél, a történtek fényében valószínűleg nem is lenne olyan egyszerű, mint amilyen például egy évvel ezelőtt volt. Akkor szinte bárkit megkaphattam, akit akartam. Régi szép idők...
-Na, és kiderült már, hogy fiú vagy lány? - kérdezem, inkább visszafordulva, nem törődve a nyáladzó delikvenssel, és ha jót akar magának, ő sem méregeti tovább Jetet, vagy premier plánból nézek végig egy csonkítást, rosszabb esetben gyilkosságot. Áldom a szerencsémet, hogy én jóban vagyok Jettel, nem mernék vele rosszban vagy haragban lenni. Nem nőtt nagyra, de annál veszélyesebb tud lenni, még így terhesen is.

-Ó, hogy szülnél farfekvéses sünt te anyaszomorító!- csattanok fel bátyám legújabb agymenését elolvasta amit méltóztatott üzenetben elküldeni, majd a sarokba vágom a telefont, ami nagyot koppan, felriasztva egy hálóján szorgosan dolgozó pókot. Takarítanom kellene a lakásban, de nem volt túl sok kedvem, és a hasamban növekvő bébibárduc nem igazán könnyíti meg a dolgomat, bár azt mondhatom, kifejezetten élvezem a várandósságot, minden árnyoldala ellenére is. 
Mérgesen csattogok ki a konyhába egy pohár vízért, de érzem, ez most nem elég, így előbányászom a sarokból a mobilomat, lesöpröm róla a pókhálót és a szöszöket, majd küldök egy üzenetet Jet-nek. Mintha csak olvasna a fejemben, egy kocsmát ajánl, és noha nem akarok berúgni, isten ments, nem kockáztatnám Sofia életét egy ilyennel, de egy pohár ital nem fog megártani, főleg, hogy az alakváltó géneknek hála gyorsabban feldolgozza a szervezetem az alkoholt, minthogy bármi kárt tenne a babában. 
Magamra rángatom a farmeromat, amit nemrég vettem, van benne gumis pamut rész a derekánál, speckó kismamanadrág, de már a sima nem jön rám vagy két hónapja, muszáj voltam ilyenekre is beruházni. Egyszerű, szürke fehér pólót veszek fel, fölé kanyarintok egy sötétkék kardigánt, beleugrok sötétkék balerinacipőmbe (se cipzár, se cipőfűző, minden terhes nő álma), majd a kocsikulcsot magamhoz véve lebattyogok a kis autómhoz, és a Pucér Szirénhez hajtok. Épp a parkolóban állítom le a kocsit, mikor érkezik az üzenet Jettől, hogy már itt van, de nem válaszolok, 2 perc és már ott is ülök az asztalánál, miután a pultostól befelé jövet kértem 3 deci fehérbort. Csúnyán nézett rám, elvégre terhességem szemmel látható, de nem kommentálta, és milyen bölcsen tette, mert most tutira nem hagytam volna szó nélkül.
-Ez rohadtul nem fair, tudd meg. - jelentem ki, miközben jelentősen hátra kell tolnom a székemet, hogy az asztal Jettel szemben lévő oldalához le tudjak ülni. -Értem én, hogy egy hónappal le vagy maradva, de én már 6 hónaposan is egy bálna voltam...Tuti terhes vagy? - dohogok kicsit, de aztán elnevetem magam, és megrázom a fejem. Tudom, hogy minden terhesség más, és vannak olyan szerencsések, akik szinte a végéig el tudják ezt rejteni. Na, hát én nem tartozom ebbe a csoportba, mint azt a mellékelt ábra mutatja.
-Kösz, hogy szakítottál rám időt...muszáj volt kimozdulnom. - sóhajtom, mikor megjön a poharam, benne a borral, Jet felé emelem, majd belekortyolok egyet. Régen sört ittam volna, de legutóbb mikor ittam, nagyon felfújt, minden bajom volt utána, maradok inkább a bornál, azt talán jobban viseli a gyomrom.