A vívás érdekes sport. Engem kifejezetten nem vonz, hogy kipróbáljam, de nem vitatom, hogy minden bizonnyal nem a legegyszerűbb művelet - le a kalappal Jet előtt, hogy ezt űzte anno. Engem az ilyen jellegű mozgásformák nem érdekeltek sosem - bár megfogadtam, hogy amint Sofi megszületik, és regenerálódik a testem, el fogok járni önvédelmi órákat venni. Nem történhet még egyszer még csak hasonló sem, mint ami Vegas-ban. Nem biztos, hogy ha korábban is gondolok ilyenre, akkor mindez nem történt volna meg - elvégre bőven fölényben voltak létszámot tekintve - mégis, megnyugtat majd a tudat, hogy legközelebb már nem leszek ilyen védtelen. Elvégre hamarosan velem lesz a kislányom, akiért felelősséggel tartozom majd, és ehhez meg kell tanulnom, hogyan csavarjam ki és dugjam fel valakinek a karját a seggébe.
Pont úgy, ahogyan azt valószínűleg Jet tenné Aspennel ha egyszer találkoznának - válaszán jókedvűen nevetek fel. Főleg, hogy elképzelem a jelenetet. -Hát figyelj, ha nem felejti el nagyon gyorsan ezt a szarságot, hogy a "család jó híre érdekében" - és itt most a levegőben idézőjeleket rajzolok a kezemmel, és gúnyosan imitálom fogadott bátyám hangját - férjhez kell mennem tök mindegy kihez csak legyen hajlandó engem meg a "zabigyereket" a nyakába venni, akkor még segítek is neked hirtelen felindulva kinyírni. - és ez most csak félig vicceskedő - tényleg bosszant, hogy gyerekként kezel engem Aspen. Valójában nem ölném meg - elvégre igen nehéz gyereket nevelni a börtönben - de egyszer nagyon szívesen ellátnám a baját. Akkor majd kétszer is meggondolja, kit nevez éretlen fruskának.
Nem kerüli el a figyelmemet, hogy Jet frusztrált. Ismerem őt annyira, és hangot is adott már ennek, hogy a terhesség miatti bekorlátozódása a probléma. Én közel sem éltem annyira aktív életet a várandósság előtt sem, mint ő, így nekem nem olyan drasztikus a váltás - mégis mivel figyelmes barát vagyok, ezt észreveszem, és megoldást kínálok. -Menjünk valahova? Ha más nem, csak sétálni a parton kicsit? Hátha van ott néhány rosszalkodó fiatal, akiknek le tudod kiabálni a haját a fejéről, kiengedni kicsit a gőzt. - cinkos mosoly kúszik az arcomra, majd akár úgy dönt hogy menjünk, akár úgy, hogy maradjunk, kellemesen (legalábbis számomra biztosan) eltelik az idő, mígnem Jetnek Phoebe-ért kell mennie.
-Köszönöm ezt a pár órát, tényleg szükségem volt erre. Fussunk majd még össze mindenképp, mielőtt tényleg már csak gurulni leszek képes. - nevetek fel, amikor eljön a búcsú ideje, és még pár szóváltás után ő meg a saját kocsijához, és én is az enyémhez. Egészen elfáradtam már ennyi kimenő után is - mi lesz itt még a maradék időszakban? 

Nem vagyok róla száz százalékig meggyőzve, hogy Jetnek nem tetszik-e valójában Logan. Talán még magának se ismeri be. Az elmondása alapján a férfi egészen jól kezeli Jet temperamentumát, még a lányára is hajlnadó vigyázni önként, szóval ez már jó kiindulási alap. Mondjuk fogalmam sincs arról, hogy néz ki, lehet, hogy egyébként egy púpos és kancsal csávó, ebben az esetben nem csodálom, hogy nem jön be a velem szemben ülő nőnek. Vajon van barátnője Logannek? Nem merem megkérdezni Jetet, félek, ezzel túlságosan felpiszkálnám az alvó oroszlánt, inkább megtartom a kis elméleteimet saját szórakoztatásomra.
-Azért majd ha felszedted Phoebe-t nála, írj egy üzit, kit viselt meg ez jobban. Már ha egyben lesz a ház. - nevetem el magam, lelki szemeim előtt pedig megjelenik egy lakás, amiben mintha bombát robbantottak volna, annak közepén totál csapzottan ott ül egy fiatal férfi teljes megadásban, körülötte pedig Phoebe jár rituális táncot. Na jó, tényleg agyamra ment a terhesség.
Az alkohol után áttérünk alkoholmentes italokra mint a kamaszlányok, de alakváltóság ide vagy oda, most ez a felelősségteljes döntés, így váltja fel a poharamban a bort a narancslé.  -Vívás? - húzom fel meglepetten a szemöldökömet, mikor Jet ezt említi, hogy anno megtanulta. -Most elképzeltelek valami modern kori Jeanne D'arc-nak. - vigyorgok magamban, miközben végigsimítok a hasamon, hátha lenyugszik egy kicsit a bébipárduc, aki épp valamelyik belső szervemmel focizik.
-Figyelj, ha kell valami izgalom, akkor tényleg csak egy szavadba kerül és összehozok egy véletlen találkozót Aspennel. Vagy az már túl sok izgalom lenne? - kérdezem a narancslevem fölött rávillantva egy mosolyt Jet-re. Jaj te jó ég, tényleg hajlandó is lennék fizetni azért, hogy lássam, ahogy ezek ketten egy légtérbe kerülnek. Bár tény, hogy jobb lenne azután, hogy Jet teljesen regenerálódott a szülésből.  

-Kasztrálni kéne. Őt is meg az összes többi hozzá hasonló semmirekellőt. - morranok fel én is, de azért magamban hozzáteszem, hogy néhány kivétel azért van. Szerencsére összesodort az élet néhány olyan hímnemű egyeddel is, akit megkímélnék az előző kívánság alól. Nagy átlagban azonban továbbra is úgy gondolom, hogy a férfiakkal csak a baj van. Az, hogy Alec-el és Charlie-val találkoztam és ők üdítő kivételek, nem jelenti azt, hogy megbocsátottam azért, ami velem történt. Pedig nem jó haragot őrizni magunkban, ezt számtalanszor elmondták az alapítványnál, de sajnos nem jutottam még el a gyógyulás azon lépcsőfokára, ahol negatív érzések nélkül tudnék a múltam eme sötét momentumára gondolni. Talán egyszer...
Ha már pasik, inkább átterelem a szót egy olyan példányra, aki talán szintén kivételt képezhet az előbbi sors alól, bár ennek megítélését Jetre bíznám, hiszen én nem ismerem a srácot. Vigyorognom kell a reakcióján. -Szétverted a seggét és még mindig barátkozik veled, sőt Phoebe-re is hajlandó vigyázni? Ez a csávó szeret veszélyesen élni. Vagy csak mazochista? - mosolygok bele a boromba, de nem állom meg, hogy ne emeljem fel a szemöldökömet a terápia említésére.
-Phoebe tök aranyos. Miért ne bírna vele Logan? - kérdezem, visszacsúsztatva a poharat az asztalon, szórakozottan húzom végig a talpán az ujjamat. Jet lánya tényleg cuki, persze elven, de ennyi idősen ez természetes. Én mondjuk nem biztos, hogy bevállalnám, hogy szitterkedek, de csakis azért, mert jelen állapotomban nehezen futnék utána. Na majd ha meglesz a két bébi, majd bevonjuk őt is. Hátha akkor lenyugszik a temperamentuma kicsit, vagy ki tudja.
Jót mulatok a Denver által küldött képen, és Jet is szórakozik rajta. Megjegyzésére rápillantok. -Most ezt vegyem sértésnek? Vagy ez csak finom baráti jelzés akart lenni, hogy ha lemegyek a bányába, feljön a szén? - elnevetem magam. Sok a plusz kiló rajtam a terhesség miatt, és a szemem is kicsit karikásabb a kelleténél, mert nem alszom jól mostanában, de a megjelenésemre figyelek, nem hagytam el magam, és nem is tervezem. Remélhetőleg a kis bébipárduc mellett is lesz legalább egy icipici időm magamra.
Kortyolok egy nagyot a borból, majd sóhajtok egyet, és hátradőlök meg kicsit lejjebb csúszok a széken, csak úgy kényelmesen. -Hű de szükségem volt már erre. - jegyzem meg, csak úgy a levegőbe, Jetnek nem is muszáj rá reagálnia, viszont tényleg jó most kicsit kikapcsolni, kicsit kezdett már minden sok lenni.

-Most nem tudom, hogy ha átfutott a fejemen, hogy egyszer bemutatnálak neki, akkor rossz barátnak számítok, rossz testvérnek, vagy mindkettőnek? - kérdezem nevetve, ahogyan elképzelem a Jet által felvázolt képet, hogy milyen lenne, ha ő meg Aspen tényleg találkoznának egyszer. Én többnyire csak szavakkal dobálóztam, amikor még azt hittem, tudok hatni arra a fafejűre, de Jet több, mint valószínű, hogy fizikai erőszakot is alkalmazna. Nem őt féltem, nem is a bátyámat, hanem inkább a babát, szóval biztos ami biztos, ha rajtam múlik, majd csak a szülés és az azt követő regerenáció után mutatom be egymásnak őket. Ha egyáltalán lesz erre alkalom.
Csak bólogatok, én is úgy gondolom, Aspen nem lenne jó példa Sofia előtt, mondjuk Denver sem, a maga kicsapongó, felelőtlen életmódjával. Bár ő legalább jófej, ha nem is bíznám rá felügyelet nélkül Sofit, megnevettetni biztosan képes lenne őt. Aspen szerintem még csak mosolyogni se tud. Na mindegy, nem is akarok rágondolni, inkább majdnem kijön az orromon a bor Jet reakciójára amikor az "álompárról" beszélek. 
-Nyugi, nyugi, vicc volt.- emelem fel a két tenyeremet, de az arcomról nem tudom letörölni a vigyort. -Ó, ugyan. Ha olyan harcias lesz mint te, legalább meg tudja védeni. - legyintek arra, amit mond. Remélem, hogy jóban lesz a két kiskölyök, biztosan jó érzés, ha az elejétől van egy barát az ember mellett. Én még csak mostanában kezdtem barátkozni ezzel a gondolattal, gyerekkoromban ide-oda csapódtam, sosem állt igazán közel hozzám senki. Talán csak anya - a mostohaanyám -, aki sokat segített kezdő alakváltó koromban, de mégsem olyan, mint egy barát. Bízom benne, hogy ha csak barátként, szövetségesként, de az én lányom és Jet fia ott lesznek majd egymásnak.
-Tudom, tudom, tök jól elvagyok egyedül, csak na...- talán Aspen ültette a bogarat a fülembe a sok papolásával, hogy kell mellém valaki, és ezért gyengül el a tudatom néha, pedig tudom, hogy nem vagyok a megfelelő állapotban sem lelkileg, sem pedig fizikailag, hogy ismerkedjek férfiakkal. -Annyit emlegeted ezt a Logant, csak nem bejön neked? - kérdezem némileg cukkolódva, mert még nem találkoztam vele, csak Jet már többször mesélt róla. Felkészülök arra, mit kapok majd erre, de egyszerűen nem tudtam magamban tartani a játékos piszkálódást.
Ránézek a poharamra, amiben két korty bor maradt még, pár másodpercet vacilálok ide-oda billegtetve a fejemet, majd sóhajtok egyet. -Egye-fene, jöhet még egy, ez csak nem árt meg. - harmadik azonban biztosan nem lesz, alakváltóság ide vagy oda, akkor is figyelni akarok. Azok az idők elmúltak, mikor az asztal alá ittam akár több srácot is, bár akkor nem borral nyomultam. Megiszom a maradék italomat, amíg Jet szerez még egy kört, közben pedig a Pucér Szirén vengégeit nézegetem. Azt hittem többen lesznek, akik fennakadnak azon, hogy terhesen iszom, de mindenki el van foglalva a saját kis dolgával. Nem mintha bánnám, sőt. 
A telefonom felvillan, Denvertől jött üzenet. Megnyitom, és elnevetem magam, még a könnyem is kifolyik, szám elé kell tennem a kezem, hogy tompítsam. Erre a jelenetre ér vissza Jet, aki elé csak magyarázatképp odatolom a mobilomat, hogy megnézhesse a képet, amit kaptam. -Most mondd meg...ilyen testvérekkel vagyok megáldva. - küszködök a kacagással, ahogyan Denver egy barna parókában, apró virágos ruhában áll, a hasánál egy lufi vagy hasonló jelképezi a terhespocakot, és még a kezét is a derekára teszi, ahogyan a várandós nők szoktak állni. Alatta ott virít az üzenet: "Jelmezes buli volt este, és én Aurorának öltöztem. Remélem, értékeled!" Akkora egy idióta ez a srác, de azért...szeretem. 

 

-Az a lényeg. - reagálom le csak egy mosollyal, majd megbiccentem a poharamat, mintha csak arra innék, hogy mindketten olyan munkát végzünk, amit szeretünk, és ami illik hozzánk. Mondjuk valahol vicces belegondolni, hogy mennyire különbözik egymástól a kettő, jelenleg semmi kapcsolódási pont nem jut eszembe, bár nincs is rá szükség, lényeg, hogy jól kijövünk.
Nem úgy, mint Aspennel, aki továbbra is meg van győződve arról, hogy neki kell irányítania és megterveznie az életemet. -Leszállni? Soha. - rázom meg a fejem egy sóhaj kíséretében. -Hallanád azzal a fennkölt stílusában ahogy előadja magát. "Aurora, szégyent hozol a West család nevére." - kihúzom magam, még az orromat is felemelem, szinte tökéletes Aspen utánzást hozva, bár Jet még nem ismeri személyesen, csak az elmondásaim alapján. Kissé visszagörnyedek, majd hátamat nekidöntöm a szék támlájának, majd lemondóan rázom a fejem. 
-Szerintem nem fog megváltozni. De ha nem lesz normálisabb, hát az unokahúgával sem kell találkoznia. - jelentem ki határozottan, majd arra amit mond, hogy rá számíthatok, az előbbi dühömet elfújja, és már-már elérzékenyülök. Fene ezekbe a hormonokba.-Köszönöm, sokat jelent. - küldök felé egy mosolyt, majd szipogásomat egy korty borba fojtom, és még jó is, hogy kicsit a telefonjával molyol, így van időm összeszedni magam. Mostanában a szokásosnál is jobban ingadozik a hangulatom, hol meg akarok folytani mindenkit egy fél kiskanál vízben is, hol pedig elbőgöm magam egy csoki reklámon.
Arcom felderül, mikor elárulja, neki fia lesz. -Na, tök jó, akkor meg is van a jövő álompárja. - nevetem el magam, arra célozva hogy majd szépen összehozzuk Sofit az ő kisfiával, de persze csak poénkodok, nem fogok átmenni Aspen-be, és megmondani a gyerekemnek, hogy kit válasszon párjául. Elég képmutató dolog lenne, annak pedig nem tartom magam. Mikor visszadobja a kérdést, szeretetteljesen teszem kezemet a póló alatti búbra, de én Jettel ellentétben nem veszem el egyből. Furcsa látni, mennyivel másképp éljük meg ezt az egészet, de természetesen eszembe sincs ezt megjegyezni, ne adj isten a szemére hányni.
-Szerencsére Sofival is minden rendben. Előszeretettel ugrál a belső szerveimen, előre félek mi lesz még itt a következő két hónapban, már most is úgy érzem néha, hogy nem fér el. - elnevetem magam, és tényleg sokszor olyan, mintha Sofiának már most túl kicsi lenne a hely, olyan durván tud mozgolódni, de azért a kishölgy még ne akarjon jönni, még túl korán van. Várja csak ki szépen az idejét.
-Otthonra viszont még sok dolgot kell venni, még csak most nézem a babaágyakat. Meg csomó apróság kell még. Májustól már itthonról dolgozom, remélem abban a másfél hónapban lesz időm mindent elintézni. Néha nehéz, hogy egyedül vagyok. - sóhajtok, de nem akarok átmenni depisbe, így inkább iszom még egy korty bort. Lassan elfogy, gondolkodom igyak-e másodikat, de egyelőre még várok, nem szabad túlzásba vinni.