Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
User :
staff
Kedd 4 Jún. 2024 - 12:44
No castle can have two kings
ft. Christopher Hyland
-Ó, értem én, hogy ez a cél, de azért be kell látnia, ez nem fog menni egyről a kettőre. Évekbe telhet, mire ez megtörténik. - azt már csak magamban teszem hozzá, hogy a Hyland név, teperjenek bármennyire is, sosem fog felérni a Morton névhez. Persze, nem leszek örökre ebben a testben, néhány év múlva legkésőbb tovább kell állnom, és akkor Anders Morton megszűnik létezni, de addigra majd gondoskodom megfelelő utódlásról. Addig azonban - ha minden jól megy - van még időm. -Bámulatos ez az optomizmus, Mr. Hyland. - éppen csak leheletnyi szarkazmus van a hangomban, ahogy hallom mit mond a krízisekről. Miss Rhodes-ot azonban megjegyzem - a nevével már találkoztam, ám nem néztem még utána tüzetesebben, ki is ő és mit lehet róla tudni. Ha Hyland-en nem, akkor legfeljebb Rhodes-on keresztül szorongatom majd meg. Nem riadok vissza a piszkos játékoktól.
Felvetésemet egyelőre elutasítja, de erre számítottam. Annyira mégsem ejtették a fejére, mint ahogyan elsőre tűnik, tudtam, hogy nem fogja most odaadni a papírokat. Csak bólintok, nyugtázva ezzel a válaszát, de több szót erre nem pazarlok. Amikor feláll, én is felállok, visszagombolva öltönyömet. -Jövő hét keddig él az ajánlatom. Kedden délelőtt az asszisztensem telefonálni fog, és addigra szükségem van a válaszra. - hangom udvarias, ám kihallható belőle az, hogy ha nem fogadják el amit kínálok, akkor bizony megnehezítem ezt a beruházást. Bízom benne, hogy elég határozott benyomást tettem a szavaimmal és megjelenésemmel, hogy a vezetőség előtt jó színben tüntesse fel az ajánlatomat. Ha van egy kis esze, nem tesz nekem keresztbe.
-Nos, köszönöm az idejét, várni fogom a választ. - felé nyújtom a kezemet egy markáns kézfogásra, majd hacsak nincs egyéb mondanivalója, akkor biccentek egyet, és kiengedem magam az irodájából, mintha csak enyém lenne a hely. Sosem voltam szívbajos. Az autóba leérve előveszem a telefonomat, és az egyik közeli csatlósomat ráállítom, nézzen utána Miss Rhodes-nak. Mindent derítsen ki róla, a kezembe akarom az összes ütőkártyát. Ajánlom Christopher Hyland-nek, ne akarjon a levesembe köpni, különben nagyon rosszul jár.
Nem azzal a céllal jöttem ide, hogy bármelyik helyi vállalkozó céget lenézzem, erről szó sincs, mert tudom, hogy itt mindenki majdnem tisztességesen dolgozik, a módszerekről meg jobb ha nem tudok és ennek tudatában nem becsülök senkit alá. A férfit sem szeretném, aki leült velem szembe, érzem rajta, hogy mennyire dominálni akar az egész beszélgetés alatt, és nem tudom tagadni magamnak, hogy mennyire nehéz ellene, hiszen érzem, hogy nem most kezdett el nála sokkal fiatalabb és talán szerinte tapasztalatlanabb embereket megszorongatni. Nem vagyok profi, nyilván nem egy szinten vagyunk a karrierünk útján, de érzem rajta azt, amit én sosem akartam mások felé kimutatni. Ő simán lenéz, bár a szavai igyekeznek udvariasak lenni, azért át lehet látni az egészen. Nyerészkeni akar éspedig az én ötletemen a cégünk pénzén és egy olyan vállalkozásba akar részt venni, amibe egyszerűen az ötletei nem illenek bele. - Az a cél, hogy a Hyland név is ezt hozza ki belőlük, de talán magunktól. Csendes betársulásnál többe nem hinném, hogy vevő lenne a vállalat, ha eljutunk addig. Tudja, lehet, hogy nem vagyok olyan, aki pontosan ismeri a várost, de kezdem kitapasztalni. A helyiek alkalmazására még hajlok, mert annak látom értelmét, és azt hiszem elég segítségem lesz Miss Rhodes-al, hogy a kríziseket majd orvosoljuk. - nem vagyok annyira elveszve, bár való igaz, hogy a város az ő kezében van kettőnk közül és ha most túl nagy az arcom akkor hamar elvesztem vele szemben ezt a látszólag könnyű harcot, de csakis a szavai miatt hat olyannak, de kezdem kiismerni, bár még nagyon csak felületileg, hogy mi is a célja. Tudtam, hogy többet akar, de ki kellett állnom amellett, amit maximum be tudtam nyelni és így is nagyon nagyokat nyelve kell megtennem, mert ehhez nekem nem fűlik a fogam, de ez nem tetszés kérdése. - Egyeztethetünk a tervek megtekintéséről, de jelenleg ezt nem áll módomban kiadni. Talán egy következő találkozónál ezt is megejthetjük. - egy apró mosoly jelenik meg az arcomon, amikor a titoktartással kapcsolatban felmerül a szerződéskötés. Nem terveztem vele aláíratni, nemsokára ha minden sínen lesz ki fogjuk adni a városnak a terveket, hiszen joguk van hozzá, hogy tudják mi az ami a városuk részévé fog válni. Persze akkor már minden jogi dolgot lerendezünk addigra és talán ez az oka annak, hogy biztosabb lábakon akarok állni, ha Mr. Morton elé tárom az egészet. Már látta őket, de nyilván senki nem vette komolyan abban az időszakban a terveimet, hiszen nem voltam jelen fizikailag hanem csak egy munkatársunk képviselte a vállalatot. Talán nem hitték el, hogy valaki lesz elég tökös ahhoz, hogy meglépje, hogy olyan nagy kutyák közé merészkedjen, mint a szemben ülő férfi. Nincsen félnivalóm, talán bukás lesz, talán nem, az üzlet mindig is bizonytalan játék volt, ha olyan talajra lépett az ember, amilyenre most én. Csak elképzelni tudom mi lehet a fejében, amiért ennyire ellenállok, lenézés, vagy csak belülről nevet, amiért elhiszem, hogy szebeszállhatok vele és az én akaratom fog győzni. Nyilván meg kell állapodnunk, ez nem kérdés, csak a hogyan és a számok azok, amiket nem ma fogunk véglegessé tenni. - A jogi és a pénzügyi osztállyal megvitatjuk az ajánlatot, minden üzlet lehet jó mindkét félnek, azt hiszem bolond lenni, aki elvetne egy ilyet. - mondom neki határozottan, és úgy érzem most az is vagyok, ilyen téren. Bízom abban, hogy az új ügyvédemmel az oldalamon valamit ki fogunk tudni sütni. - A jövőhéten tartunk megbeszélést ezzel az egésszel kapcsolatban, többen fognak érkezni a városba a cégünktől, utána mindenképp egyeztetni fogunk időpontot az asszisztensével a következő találkozó miatt. - állok fel, jelezve, hogy részemről ez lezárva. De csak mára, azt hiszem nem lesz könnyű vele, és közel sem biztos, hogy ő a távozást választja.
Egy-egy megbeszélésről igen ritkán távozom úgy, hogy nem értem el a célomat - ha nem is teljesen pont úgy, mint ahogyan azt eredetileg terveztem, de nem kell hozzá túl sok ujj, hogy megszámláljam azokat az eseteket, amikor teljesen vesztesen jöttem ki a szituációból. Nagyon nem is volt még ilyen. Ez egyszerűen személyiségemtől teljesen távol esik, és épp ezért addig küzdök, addig csűröm-csavarom a szavakat és puffogtatok - szituációtól függően - nyílt vagy burkolt fenyegetéseket, amíg a másik fél be nem látja, hogy bizony sokkal jobban jár, ha együttműködik. Christopher Hyland is csak egy ostoba kölyök, aki azt hiszi, hogy agyafúrtan játsza a felnőttek játékát, holott a tojáshéj még ott virít a seggén, és már-már bájosan amatőr hibákat követ el.
Csak magamban mosolygok a következő szavain, kívülre marad a pókerarc - a tárgyalásunknak ezen a pontján már tudom, hogy hamarosan úgy fog fütyülni, ahogy én akarom, mert amit mondtam, az a megfelelő helyeken talált be nála, és emiatt hajlandó a korábbi makacskodásából engedni. Pont ahogy terveztem, a saját dolgát nehezítette volna meg, ha tovább vonakodik - én ugyanis sosem adtam volna fel. -Nézze Mr. Hyland, ez egy kisváros. Az emberek többsége szereti a megszokottat, az Anders Morton név pedig biztonságot sugározna azok számára, akik esetlegesen kétségekkel fogadnák ezt a tervezett beruházást. - öntelt kijelentés? Igen, és bár van benne igazság, azért túlzó is, viszont mivel a fiatal férfi nem ismeri a helyi viszonyokat - ezt ő maga is beismerte -, így gátlástalanul vissza is élek ezzel.
Tovább ütöm tehát a vasat amíg meleg, és kicsit a számok felé igyekszem terelni a beszélgetés fonalát. Alkudozni próbál - érthető, hogy az alacsonyabb százalék fel húz, ilyen könnyen azonban nem adom be a derekamat, ám kis ideig el kell hitetnem vele hogy így van, hogy úgy érezze, ő van nyeregben. Naiv fiúcska. -Megállapodás kérdése. Láthatnám még egyszer a terveket? Különös tekintettel az időbeli ütemezésre és a tervezett költségekre vonatkozóan? Természetesen mindezt megfelelő diszkrécióval fogom kezelni, ha szükséges, titoktartási nyilatkozatot is hajlandó vagyok itt és most aláírni. - gálánsan teszem ezt hozzá, mintha aztán némi papír megállítana abban, hogy úgy alakítsam a megszerzett információk birtokában a szálakat, ahogyan az nekem tetszik.
-Nem muszáj azonban azonnal választ adnia. Nyugodtan konzultálhat a vezetőség további tagjaival és egyéb döntéshozókkal, ám még a héten szükségem lesz a válaszra, mert a jogászokkal és a pénzügyesekkel ennek függvényében kell alakítanunk az adminisztrációt és a tervezést. - muszáj egy kis nyomást ráhelyeznem, elhitetni vele, hogy van választási lehetősége. Kérje ki apuci-anyuci véleményét, vagy bárkiét, az a lényeg, hogy végül szülessen egy megállapítás - ami legjobb esetben akár még több is lehet, mint ez a 10%.
Kérdésén elmosolyodok, de nem adom ki magam ilyen könnyen, mert lehet, hogy egyedül ez az első, amit csinálok, de már elég sokat láttam ahhoz, hogy tudjam mennyire kell egy egy részletbe belemenni a siker érdekében. Az persze könnyen megeshet, hogy a várost és az itt lakókat alábecsültem, de ezt betudható kezdők pechjének, de erre is van egy remek megoldásom, ráadásul az a bizonyos megoldás egészen jól ismeri a helyi szokásokat, és ha a megérzésem nem csal akkor talán egy két dolgot majd ebből a beszélgetésből is elcsíphetek, annak ellenére, hogy nem igazán terveztem ilyen fajta diskurzust senkivel ebben a városban. Nem akarok köntörfalazni, hiszen a cégünk szereti teljes egészében a maga keze alatt tudni a projektjeit, és nem a városiakra bízni azt, de lehet it majd egy kicsit félre kell tekintenem ilyen téren, hogy mindenkinek kielégítő legyen az egész folyamat, mert ahogy nézem ez az ember sem azért van itt, hogy jó tanácsokat adjon, sokkal inkább érzem, hogy meg akar futamítani, miközben egy jó nagy részesedésért jött el idáig. - A cégünk évek óta ebben a szellemiségben dolgozik, sosem volt rászorulva, külső tényezők bevonására, de ha a helyike ezzel együtt lennének megnyugodva a kivitelezéssel, lehet kicsit fel lehet rúgni a szabályokat is. - már ha Elodit nézzük, máris van egy olyan ember, akit nem én hoztam, hanem egyszerűen tudtam, hogy szükségem lesz egy olyan emberre, aki többet tud az itteniekről, mint én magam. A válasz alól talán direkt térek ki, senkinek semmi köze ahhoz milyen pozícióban vagyok most itt és azt mióta töltöm be egy percig sem fogom hangoztatni, hogy a megannyi erősségem mellett azért van egy pár gyengeségem is, amik bár még tényleg a kezdeti gondokból fakadnak, de minden tanulható. Hallgatom a szavait hátradőlve, végig őt figyelve, még egy pillanatra sem rebben meg, amíg beszél, nem ma kezdtem olyan, mint az apám, aki nem ismer lehetetlent és mindig pontosan azokat az embereket találják meg, akiket könnyen meg lehet vezetni. Velem talán félig meddig emberére is találhatna, hiszen ha nem Hyland lenne a nevem, akkor lehet ebbe most azonnal vígan belemennék, de ezt hiszem attól függetlenül hogy legmélyen tudom, hogy ennek nem mondhatok nemet, sok okból sem. De nem vághatom rá azonnal, hogy fogjunk kezet, megállapodtunk. Mondta apám, hogy nem lesz egyszerű, fiatalnak és naivnak tűnök, és a tanulási szakaszom legelején vagyok, ahogy azt Mr. Morton az elején meg is jegyezte olyan kedvesen. De őszintén mindenki kezdte valahogy, és becsülöm benne, hogy nem egyből az azonnali tényeket közli, hogy van ez az opció különben bukom az egészet, ami nekem már most óriási veszteség lenne, úgy, hogy ez számunkra egy kisebb beruházás lenne. Egy szó mint száz, ezt az ajánlatot valamilyen formában a legkevesebb százalékra kellene alkudni, még akkor is ha bőven szavaival élve win-win szituációt eredményezne a legmagasabb általa kért rész is. De ennél azért tökösebb vagyok, még ha az ábrázatom mást is mutat. Leteszem a poharat az asztalra és egy pillanatra hagyom, hogy a csend átjárja a szobát. - Mivel mint korábban már mondtam, hogy nem szükséges számunkra nagy befektetők részvétele a meglévők mellett és tisztában vagyok a maga helyzetével és az enyémmel ebben a helyzetben, hajlanék a 10 %-ra, de ennél többről részemről nem lehet szó. Nyilván tudom, mik a hátrányai, ha ezt nem fogadja el, és azt hiszem kész vagyok ezeket elfogadni. - persze szarban lennék ha nemet mondana erre és többet követelne, mert amit egyszer kimondtam nem tervezem visszavonni, jobb ha nem a tárgyalás közben, a mr kimondott szavak után bizonytalanodik el az ember, mert akkor onnan oda a határozottságnak. Tudom, hogy ő van fölényben, mind tapasztalatilag, mind az adott helyzetben, de valahogy nem vagyok képes egyszerűen kiengedni a kezemből a dolgokat, talán a makacsság, vagy a harc, hogy az első projektem ne fuccsoljon máris be, olyan miatt, ami nem volt tervbe véve.
Nem túl felelősségteljes vagy épp átgondolt stratégiára vall úgy belevágni egy ismeretlen városban bármilyen projektbe, hogy előzetesen nem méri fel az ötletgazda a lehetőségeket. Az esetleges konkurenciákat és buktatókat. Abból, amit egyelőre én a Hyland Industries-ból látok, nem teljesen tiszta, hogyan tudnak ezek fennmaradni és profitábilisan működni. Persze, megértem én, Rose Harbor egy ártalmatlan kisvárosnak tűnhet valami nagyvárosi nagykutya szemében. Pláne ha még ember is, mint ahogyan azt a felem szemben ülő fiúcskából érzékelem. A természetfeletti közösség tagjainak kincsesbánya lehet a hely az itt futó erős Ley-vonal miatt, ezért is tettem le a bázisomat egyelőre ide. Terveim vannak - bár ahogy hallom Christopher Hyland-nek is.
-Igen, azt vettem észre, hogy saját szakállra dolgoznak. Árulja el nekem, Mr. Hyland, ez az első ilyen projektje? - hatalmam és erőfölényem teljes tudatában dőlök hátra a széken, két kezem ujjbegyeit összeérintve, abszolút magabiztosságot sugározva. Igen, burkoltan itt most arra céloztam, hogy zöldfülűnek tartom emiatt az elhamarkodottnak tűnő és fellengzős kijelentés miatt.
Szavaira a telket illetően csak bólintok egyet - ezek szerint pontosan tisztában van vele, mennyire is keresztbe tudok neki tenni, amennyiben nem hajlandó együttműködni. Nyílt fenyegetésre azonban nem vetemednék - nem tudhatom, hogy be van-e kamerázva az irodája, mint ahogyan az enyém. És míg ott tudok módosítani a felvételen, itt ez bonyolultabb lenne. Megválogatom hát a szavaimat, de ebben profi vagyok.
Nem érti miért érné meg ez neki. Jaj kölyök, még nagyon sokat kell tanulnod. De nem én leszek a tanítómestered, majd pofára ejt az élet, ha nem figyelsz. Nem válaszolok, megvárom míg a titkárnője bejön, kimegy, de egyelőre nem nyúlok a vízhez. Nem paranoia, de nem érzem szükségét rá. Az ivás időzítésének is megvan a maga szépsége - időt lehet nyerni vagy épp egy megfelelő pillanatban magabiztosságot sugároz. Amikor ismét ketten vagyunk, akkor picit előredőlök. -Nézze, Mr. Hyland. Én már akkor az üzleti életben forogtam, amikor maga még a szorzótáblát tanulta. - igaz, hogy nem ebben a testben, de más kérdés. -Amennyiben magasabb az induló tőke egy befektetésnél, akkor nagyobb kaliberű lehet a projekt is. Több lehetőség amit vagy az adott beruházásra használhatnak fel, vagy átcsoportosíthatják a költségeket, és több lehetőségük marad. - kis szünetet tartok, nem ám belefájdul a fejecskéje. Nem sokáig maradok azonban csendben, nem hagyok neki egyelőre lehetőséget közbeszólni.
- A pontos számokról még egyeztethetünk, de nem kérek sokat. 10-20% részesedés, a befektetett összeg függvényében. A bevétel nagy része így is megmaradna a Hyland Industries-nak. Akárhogy nézem, ez egy win-win szituáció. - egy pillanatra széttárom a karjaimat, majd visszahelyezem a karfára.
Apám mindig azt tanította, hogy fontos, hogy legyünk körültekintőek. Jártam már korábban a városban, pontosan tudom, hogy mit akarok tőle, de ettől függetlenül nem ismerem még. Nem ismerem az itt lakókat, de már kezdem kiszűrni kik azok, akik uralni akarják az embereket itt és az egész várost, még ha nem is annyira felszínesen. mint inkább mindenki háta mögött. Tudtam, hogy ellenségeim mindenhol vannak, hiszen olyan dolgokat akarok véghezvinni, ami sok mindent megváltoztathat a városban. A hotel lehetőséget ad és van akitől elvesz, mert a megkeresés nem azt sugallja, hogy valaki támogatni akarja az üzeletet sokkal inkább éreztem meg benne, azt az egészen kellemetlen ízt, ami az ellenségeskedésbe vagy mások nyerészkedéséba fog átfordulni. Elodie azt mondta, hogy nekem kell majd meghunyászkodni, amiben lehet igaza volt, ez nem az én városom, és betolakodóként jelentem meg, amihez jogom ugyan van, de nem kell mindenkinek elviselnie és Mr. Morton nem is fogja. De azt hiszem ez az első nehezebb lépcső, amit ugrani kell ha tenni akarok, márpedig én tenni akarok azért, hogy elinduljak ezen az úton, amit a felnőtt életnek neveznek. Miután megvolt a szokásos etikett szerinti illedelmes bemutatkozás, máris helyet foglalunk, nem akarom magamat magasztalni, nem fogom megemelni magam előtte, vagyis nem próbálkozok vele. Ha a megérzésem nem csal, ez nem egy baráti beszélgetés lesz a végére, és nem fogunk holnap elmenni együtt sörözni, de akár még egy normális vége is lehet, mindenféle későbbi viaskodás nélkül. - Nem terveztem együttműködni a helyiekkel, ami az építkezést illeti a Hyland Industries a saját erőforrásaival szeretné végigvinni a folyamatot. - közlöm vele, talán egy kicsit monoton hangon, de ez az egyetlen amihez apám mindig is ragaszkodott. Figyelmesen hallgatom őt, de nem reagálok egy arcizmommal sem, nem mozdulok, nem bólintok csak figyelem, amit mond és értelmezem. Nem adok jelet annak, hogy meglep a kijelentése, csupán csak egy kicsit áthelyezkedek a széken. A jogi dolgokat nem volt időm átnyálazni, az ügyvédeim szerint minden sínen volt, de pontosan tudtam, hogy van valami simli a dolgokban, pont ezért kerestem fel egy helyi ügyvédet, aki majd segít rendbe tenni mindent és a kezembe tudom majd venni a dolgokat. De eddig nem jutottunk el a lényeges dolgokig. - A telek amit megvásárolnánk, már erősen a markunkban van, de akkor megvan az ok, amiért még nem teljesen van ez nálunk. - mosolyodom el, igyekezve, nem túl nyájasan elnevetni magam, amiért máris a lényegre tért. Az otthoniak szeretik ezt egy üveg bor mellett megbeszélni, vagy inkább másnap, ha már mindenki józan és jócskán kibeszélte a másiknak a nem éppen rá tartozó magánügyeit. Itt minden más, amin nem csodálkozok, hiszen pontosan emiatt jöttem ide. - Nincs szükségem anyagi támogatásra, de van egy olyan sejtésem, hogy amennyiben erre az ajánlatra nemet mondok, akkor nehezebb módját választom a megszerzéséhez. - pontosan erre számítottam, erre felkészített apám, hogy mindig van olyan változat, ami bosszantóan nehéz, és keserű lesz, de ha végigcsinálom és jó felé hajlok, akkor jobban ki tudok jönni belőle, mint számítanék rá. - Nem tudom, ez nekem miért érné meg, de üzletember vagyok, nem lenne helyes, ha nem hallgantám meg az ajánlatát. - időközben bejön az asszisztensem és lerak két poharat az asztalra, én vizet kértem, de amennyiben Mr. Moston mást szeretne, a hölgy rendelkezésére áll. A kezembe veszem a poharat és beleiszok, majd érdeklődve nézek rá, várva vajon valóban olyan kedvező lesz e nekem ez a lépés vagy csak egyszerűen kezdetét veszi egy keményebb harc a területért.
Anders Morton már azelőtt is nagykutya volt az ingatlanpiacon, mikor még ember volt. Akinek volt egy kis esze, már akkoriban sem próbált meg neki keresztbe tenni, ha valami ingatlanokkal kapcsolatos befektetési ötlete volt, hát felkereste őt. Nem próbálta megkerülni. Mivel lelke és tudata egészen sokáig bírta a démoni megszállást mielőtt végleg feladta, megismertem a férfit annyira hogy tudjam, ő ugyanígy cselekedett volna a Hyland sztorival kapcsolatban, ahogy én. Annyi különbséggel, hogy én talán még nála is határozottabb, okosabb és meggyőzőbb vagyok.
Utánanéztem Christopher Hyland-nek. Szinte még gyerek, hisz nincs 25 éves. Nagyra törő tervei vannak, amivel alapjáraton nincs is baj, csak ne az én hátam mögött próbáljon meg nyerészkedni. Ez az én városomés itt az én szabályaim szerint játszunk. Ha ezt ő friss húsként még nem tudja, hát majd megtanítom rá. Hogy finomabb vagy keményebb módszerekkel, az csakis azon múlik, hogy mennyire makacs jószág.
Érdekes taktikát választ azzal, hogy nem az íróasztalának túlvégére ül le. Azt hittem, próbál majd itt erőfitogtatással jönni, de más stratégiát választott. Hm, hát akkor játékra fel, kisfiú. Felvonom a szemöldökömet a szavain. - Nem együttműködés miatt? Ezt miből gondolja? - hatásszünetet tartok, ha gondolja, válaszolhat, bár túl sok időt nem hagyok neki, mielőtt folytatnám. -Épp ellenkezőleg, Mr. Hyland. Nem látom akadályát, hogy felépítse itt a tervekben szereplő hotelt. - ismét hagyok neki időt, emésztgesse amit mondtam, ami az előbbiek alapján valószínűleg pont ellenkezik azzal, mint amire számított előzetesen. Ez jó, ez még hajthatja az én malmomra a vizet.
- A telek, amit megvásárolnának, történetesen a Morton Ingatlanbefektető Bt. tulajdonában áll, és legjobb tudomásom szerint az értékesítési szerződés még nem véglegesített. - ha akarja utánanézhet, de indulás előtt ellenőriztem. -Üzleti lehetőséget kínálok. Anyagi támogatást, részesedésért cserébe. - hátradőlök a széken, a karfára helyezem a kezeimet, úgy nézek a fiatal férfira. Többet egyelőre nem mondok, nem beszélek még számokról, egyelőre látni akarom, mit reagál.
Meg sem lepődök, hogy ebben a városban is van egy magát kinevezett király, aki azt hiszi minden az ő keze alatt fut. Természetesen őket nem lehet figyelmen kívül hagyni, akármennyire is van magasan az én orrom és hiszem, hogy minden úgy megy ahogy én szeretném, nyilván úgy, hogy teszek érte, tudom, hogy van aki simán alám tud tenni, főleg egy idegen városban. Igyekszem nem ellenségeket találni, hanem inkább társakat, bár nem tudom, hogy Andres melyik közé tartozik. Nem tudom őt hova tenni, főleg, a felkeresés miértje miatt, együttműködés, de nem hinném, hogy ez lenne a teljes oka ennek a mainak. Utánanéztem, tudom ki ő a városnak, tudom mit képvisel és miben utazik. Egy hotel sok mindenkinek szúrja a szemét, főleg ha megszokták az itteniek, a már meglévőket és azt is, ki az aki ezen a helyen terjeszkedhet. Igyekszem majd belesimulni valamiféleképpen, még ha nem is őszinte lesz a gesztus megteszem amit tudok, mert a siker nem csak úgy a nyakamba szakad. Az irodában fogom majd fogadni őt, ő kérte a találkozót, gondolom ebben lesz valami simli, de miért ne alapon belementem, talán kapok egy két ötletet tudtán kívül, vagy éppen pont olyanban lesz részem, amire itt nincsen kedvem. Nem akarok ellenségeket összeszedni, de tudom, hogy elkerülhetetlen. Amint bekísérik az iroda ajtaján már tudom, hogy nem éppen egy helyen vagyunk az életben, idősebb és határozottan lép oda. A kisugárzásom nekem sem a kisfiús imidzsel vetekszik már, már régen levetkőztem, mindig igyekszem olyan lenni, mint apám, nem azt mutatni, hogy van gyengeségem, hiszen mindenkinek van, hanem kihangsúlyozni még azt is ami nem látszik, de határozottságot sugallni, még a kézfogással is. - Üdvözlöm Mr. Morton! - fogadom a kézfogását azzal a megszokott arccal, amit mindig felveszek, se nem túl közeledő, se nem túl bizarr, a kettő között, olyan befogadóként, pedig itt tudom, hogy én vagyok a betolakodó, de nem éreztetem vele, hogy ezzel pontosan tisztában vagyok. Leül szembe velem, direkt nem az asztalomnál foglaltam helyet, nem akarok itt sem a felettes pozícióban mutatni magam, nem tudom hogyan viszonyuljak hozzá, egyelőre meghagyom magunkat egy szinten, ameddig nem tesz érte ez nem fog változni. - Van egy olyan érzésem, hogy nem együttműködés miatt. - mondom neki fél mosollyal az arcomon, miközben én is leülök vele szemben. - Tudom, hogy sok mindenkinek nem fűlik a foga a vállalkozásom tervéhez, láttam az arcokon, hogy nem annyira szeretik a betolakodókat, főleg, akik ennyire nagy fába vágja a fejszét a városukban. - térek a tárgyra rögtön, de nem tolakodok, nem állítok semmit, csupán csak megállapítom amit már észrevettem és még a vak is látja, hogy más most sokaknak nem szimpatikus a nagy tábla a telek területén, ahol a leendő hotel alapjait készülünk lerakni.
Ha tárgyalásra kerül sor bármilyen ügyben, azt általában szeretem a saját irodámban elintézni. Bár többnyire csak külföldi és/vagy befolyásos partnereknél szoktam én házhoz menni, Christopher Hyland-et nem tartom annak, mégis itt vagyok a Hyland Industries irodája előtt, és méregdrága ezüstszínű karórámon ellenőrzöm az időt. A megbeszélt idő előtt 10 perccel itt vagyok. Nem túl korai, de nem utolsó pillanatban beesés. Én is pontosan ezt követelem meg a tárgyalópartnereimtől. Lezárom a BMW-t, megigazítom sötétkék nyakkendőmet és fekete öltönyömet, majd a recepción közlöm, kihez jöttem.
Nagyon remélem, hogy nem fognak megváratni - az én időm bizony drága. Már az sem tetszik, hogy el kellett jönnöm, de mikor megneszeltem, hogy a Hyland Industries hotelt szeretne építeni Rose Harbor-ban, akkor az - helyi ingatlanmágnásként - egyáltalán nem tetszett. Bár az időpont egyeztetésnél csak annyit mondtam, hogy együttműködési céllal szeretném meglátogatni a férfit, valójában két opció lehetséges. Vagy ad egy szép kis részesedést, cserébe hajlandó vagyok pénzzel beszállni, vagy ha maguknak akarnának mindent, akkor ellehetetlenítem a helyzetüket. Megfelelő kapcsolatokkal rendelkezem az ingatlan- és építőipar területén, meg hát ne felejtsük el, hogy én vagyok Mephistopheles. Legtöbben csak Anders Mortont látják, a gazdag ingatlangurut, de ennél sokkal több vagyok. De addig jó, míg ők nem találkoznak azzal, milyen is vagyok valójában.
-Mr. Hyland, üdvözlöm. Anders Morton. Minden bizonnyal sejti, miért vagyok itt. - határozottan szorítom meg a kezét a férfinak amikor végre négyszemközt vagyunk, mély basszusom tekintélyt parancsolóan zeng. Leülök a nekem kijelölt helyre, etikettnek megfelelően kioldva az öltönyöm gombját, ne feszüljön Morton drabális, izmos alakján. Meghagyom őt abban az illúzióban, legalábbis az elején, hogy irányíthatja ő a tárgyalás menetét, így kezeimet ölembe fektetem, várva, vajon mit mond.
Kezdőlap
