Kíváncsi vagyok, Xian vajon ott lesz-e este. Ajánlom neki, hogy ott legyen, ahogy tegnap lebeszéltük, vagy isten a tanúm, megkeresem hol lakik, és jól fenékbe billentem. Csak úgy felebaráti szeretetből vagy mi. Azt hihette, hogy a múltkori kis találkozásunk után majd nem veszem komolyan a kijelentését, hogy énekelne velem a színpadon. Bár akkor úgy volt, hogy majd egy fizetős fellépésemre jön el, eddig nem tudtuk úgy összehozni, így maradt a ma esti karaoke ebben az egész kis pofás belvárosi pubban.
Jómagam már a harmadik mojito-t döntöm magamba, na nem azért, mert lámpalázas lennék, vagy hasonló,szimplán jól esik, finom, és amúgy is, ez az egész a buliról szól, nem?  Az egyre gyűlő tömeget vizslatom, miközben megigazítom vajszínű, ujjatlan kis ingemet, aminek az alja fel van kötve, kivillantva ezzel tökéletesen lapos hasamat, valamint a gombokból is a felső három nincs begombolva, épp csak egy keveset bízva a fantáziára azzal kapcsolatban, vajon mi lapulhat a ruha alatt.  Ezen kívül egyébként egy sötétkék, szűk farmer van rajtam, meg egy, a felsőmhöz színben passzoló magassarkú. Hajam ahogy általában szokott, hollófekete hullámos tincsekben omlik a vállaimra és a hátamra, arcomon közepes erősségű smink, hangsúlyos vörös rúzzsal.  Dögös vagyok, semmi kétség, de hát ez nálam alapbeállítás.  Épp egy csinibabával szemezek, amikor meglátom Xian-t belépni az ajtón, ezért vadul integetni kezdek, hogy észrevegyen közvetlenül a pult melletti bárszéken.
-Áh, csak hogy itt vagy. Az első körödre a vendégem vagy, de ne feledd miben egyeztünk meg! Ha nagyon legéünk a színpadon, az este további részét te finanszírozod mindkettőnknek. Ha sikerünk van, akkor pedig én. No, áll az alku, szépfiú? - nyújtom felé a kezemet egy játékos kacsintás és mosoly kíséretében.  Egzotikus, ázsiai külseje most is ledöbbent, és hirtelen kedvem támad máshol is kipróbálni magunkat, ám először a karaoke, aztán majd...meglátjuk.
-Na, és sikerült kiválasztanod, melyik dalt akarod előadni? - kérdezem tőle, egyelőre normál hangerővel, még nem indították be a zenét, egyelőre a mikrofont szerelik össze, no meg a képernyőt main majd az aktuálisan éneklő emberek láthatják a dalszöveget előadás közben. Kikérem és ki is fizetem az italt, amit kért (olyan nincs, hogy semmit, addig rágnám a fülét ha szerénykedne, amíg nem választ valamit), majd magamnak is kérek még egy mojito-t, és mikor elénk tolja  a pultos srác, felemelem, és Xian poharához koccintom a sajátomat. -Akkor igyunk a mai sikerünkre! Cheers! - küldök felé egy ezerwattos mosolyt, majd nagyot kortyolok, jólesően ciccentve egyet a végén. Még mindig ez a kedvenc piám, legyen bármilyen klisés és elcsépelt.