Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 26 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (194 fő) Szer. 20 Nov. 2024 - 2:09-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


my little army ~ niky

Fun Night EmptyTamara Mason
Tegnap 15:38-kor


Daniella Cartier

Fun Night EmptyAdmin
Tegnap 9:12-kor


Caleb Donovan

Fun Night EmptyAdmin
Tegnap 8:55-kor


good cars get you from point A to point B

Fun Night EmptyAdmin
Szer. 20 Nov. 2024 - 16:46


One hungry wolf

Fun Night EmptyAdmin
Szer. 20 Nov. 2024 - 16:46


Speak of the devil

Fun Night EmptyAdmin
Szer. 20 Nov. 2024 - 16:35


Stroke it, don’t poke it.

Fun Night EmptyAdmin
Szer. 20 Nov. 2024 - 16:35


Rookie mistake

Fun Night EmptyAdmin
Szer. 20 Nov. 2024 - 16:31

Megosztás
 
Fun Night
Minden mágia megköveteli a maga árát.
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásFun Night EmptyKedd 12 Dec. 2023 - 8:48

Véget ért a játék
Archíválásra került


admin.
Admin
A staff
Admin
Elõtörténet :
Fun Night Dad5623e64ffe52e1fd958cd231591bec5d62aeb
az élet írja
Titulus :
Könyörtelen diktátor
Kapcsolatban :
Zenedoboz :

Karakter idézet :
Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
Fun Night B33f683b8dda320cc683c9db3762a601aa3d7083
User :
staff

Fun Night Empty
TémanyitásFun Night EmptyHétf. 11 Dec. 2023 - 13:11

If I told you what I was, would you turn your back on me? And if I seem dangerousWould you be scared?Elnevetem magam újfent, ma úgy ki jó napom lesz ilyen téren.
- Pedig ajánlatnak jobban tetszett volna. - és nem félek tőle, hogy ma még az is lesz belőle, vagy legkésőbb holnap, hiszen ő pont úgy nem tud nekem ellenállni, ahogy én neki. Kettőnk között a nagy különbség, hogy nem is akarok, sőt, amire én vágyom az valami egészen más, valami különleges, vad és ösztönös. Na és persze ő. Az illata, az íze, a forrósága.
- Miért tennéd? - aggódni akkor kell, ha van miért, ha netalántán nincsen, akkor csak feleslegesen őrlődik rajta, de én kifejezetten szeretem, ha emésztgeti a dolog, rágja csak, falja fel és aztán köpje elém, hogy összetehessem apró részeiből.
A vágy bennem őrjöng, a gyomorban ugrál, a fejemben verődik fel. A farkas odabent veszettül csahol és nincs is telihold, hát hol itt az igazság?
Biztos vagyok benne, hogy ő is tudja mennyire szenvedek, mert teszi ő is.
Lubickolok ebben a bűnös érzésben, úszkálok a kéjhullámokkal tarkított akarás tavában.  
- Volt pár idegesítő kölyök. - kedvesen elmosolyodom, mert igen, ez egy sztori a sokból, a százból, hiszen rossz kölyök voltam én is, nem állt távol tőlem, hogy hülyeségeket csináljak, sőt vonzottam a bajt, apám keze is eljárt párszor, ahogy anyámé is.
Az energiák nem vacakolnak, hömpölygő víz folyam vagyunk, reagál és én reagálok rá, megfürdök ebben a sokaságban, ebben a mennyei viharban.
Elnyújtom a nyakam, hogy átjárjon a melege, az élvezete, mintha tűz nyaldosna belülről, a csontokon éget fel, a húsba vájja magát, belemarja. Nem sejti mennyire visszafordíthatatlanul akarom és ha valamit akarok, akkor a falig megyek, és aztán fejjel töröm át.
Visszatérünk a beszélgetés fonalához, felsóhajtok.
- Nem, meg sem, de minek tettem volna? - milyen jogon kér számon? Nem éltünk együtt, nem volt kapcsolatunk, basztunk, mint a nyulak. Ettől volt ez szép és egyszerű.
- Túl drámázod Carla. - a nők hajlamosak erre, ebben hasonlít a többire, de minden másban pedig különleges. Volt idő, amikor megijedtem ettől az érzéstől, féltem, hogy olyasmit táplálok, amit nem szeretnék, de a szívem nem szeretett a nőbe, ellenben a farkasommal. Őt pedig én tartom kordában, amikor akarom persze, ma nem. Most nem. Most neki lököm újra és újra, hogy az őrületbe kergessem.
- Még nem eléggé. - a mosolyom mesél mindenről is, sokat sejtetően vigyorodom el. Akarok belőle többet látni, jobbat, mindent. Meztelenül és előttem térdelve.
A mozdulata magára hívja a tekintetem, az ujjaim alatt érezni vélem a bőrének vonulatát, ahogy lefelé ível a csípő irányából és levezet a combokra. Tudom, hogy puha és forró, de közben izmos, feszes, csodálatos.
A vágy felpuffan belőlem.
Egy újabb farkas energiája lopakodik a hátam mögül, hátra fordulok, majd oldalra ülve szemmel tartom a farkast, a tekintetem üzen neki, azt üzeni, ha csak felé mer lépni hát itt leszek az útban és kitépem a gigáját. Sportból persze.
- Nők. - felé intek, adjon tollat papírt, adok neki egy számot, de nekem az is jó, ha egyből magának írja a telefonba, ehhez előszedem a sajátom is, hagyok neki egy számot.
A belém szóra megugrom, mintha az ölembe markolt volna, hiszen megint olyan közel van, az illatától összezavarodik a szőrösebbik énem, de ez a dolga.
Lenyelem a lényét, a hőjét, a farkam megrándul, erősen kell koncentrálnom, hogy ne essek tini csapdába, egy ideje felnőttem, de izgat ez a pőre kis játék, ez a mókás flört, és mégis… a fele sem tréfa.
Éppen szóra nyitom a szám, hogy megválaszoljam, de Fabien energiája megérkezik közénk, előtte jár vagy három lépéssel és ez a torkomra forrasztja a riposztot, amiben azt fejtegettem volna, hogy mégis mennyire fogok benne lenni és ne aggódjon nem is soká, ehhez egy újabb költői képet társítanék.
- Fabien…- elirigylem az ölelést, visszafordulok a pulthoz és kezet nyújtok az öregnek.
- Igyekszem, de még nem nevezném ismertségnek. - biccentek, én is remélem, de ezt azért nem mondom ki, van mindennek is határa.
A kedves párbeszéd alatt kiiszom a fél pohár söröm.
Megszorítom az öreg kezét.
Kattog az agyam, mert valójában nem akarok Fabientől semmit sem.
- Viszlát Carla. - nemsokára. Tudjuk mind a ketten, megsimogatom az ujjammal a kézfejét, hogy kezet fogunk, onnan irányítom a számhoz és gonosz kis mosollyal rám abszolúte nem jellemző módon rászorítom a szám egy pillanatra a bőrére. A hajtöveimbe áram pattogzik az érintéstől, a hőjétől és remélem, hogy én is azt pumpálok át belé.
Ahogy távozik beszélni kezdek, mert látom Fabien szemében, hogy nem díjazná, ha rámozdulnék az unokájára, de én nem vagyok jó vej, ez lehet az oka, a hűséget csak papírról ismerem.
- Az a múltkori dolog hozott ide, tudod, hogy betörtek a szomszédodba és most találtunk még egy holttestet… gondolkodtál, nem emlékszel semmire? - mondjuk tudom, hogy nem, de hihető és még az is lehet, hogy valami az eszébe jut, ami segítheti az ügyem.
Hosszan beszélgetek vele, nem kétlem, hogy a nő nem megy messzire, ha igen, akkor nem ma megyek utána, de a belső ösztönök azt mondják megvár…
Végül Fabien csak ad plusz infót, már megérte, elköszönök tőle, lehúzom a második pohár söröm maradékát, belebújok a dzsekimbe és távozom.
Vendég
Vendég
Anonymous

Fun Night Empty
TémanyitásFun Night EmptyCsüt. 7 Dec. 2023 - 17:28

Egy pár másodpercig elgondolkodva meredek rá. Vajon tényleg megtenné, hogy utánam szaglászik? Vajon mi az a határ, ameddig ebben elmerészkedne? Szavakat nem, csak kétkedő tekintetet kap. Egy farkas házába meglehetősen nehéz betörni, a szagod mindenhol ott van. Tehát nem így tenné, ha tenné. Ajh, Cameron, miért állítasz ilyesmi elé?
A hosszanti jelenléte viszont ránk vonja a figyelmet, jobban mondva rám, mert még a testem is egészen másképp viselkedik a közelében. Minden mozdulat egy figyelemfelhívás, egy jelzés, kihívás, felkérés...és mások is érzékelik. Hallom a morgást valahonnan a háta mögül. Csak a bajt hozza magával Cameron Ward, olyan bajt, amire nincs szükségem.
- Nem, ez egy tényközlés. - még, ha kecsegtetően és meseien is hangozna ajánlatként. Hiszen tudom, milyen a szája, milyen izgató és fo.. félre kell néznem egy semleges pontra, hogy még véletlenül se lássak rá. Szerintem direkt csinálja. Direkt húz, pedig emlékeznie kell rá, hogy milyen volt az utolsó éjjelünk, hogy mit műveltünk egymással és a helyiséggel is.
- Netán aggódnom kellene? - kap figyelmet újra, mert igazából én csak jöttem, amikor kaptuk a hírt. Mert kötelességem volt és tényleg jönni akartam. Nem vallottam be magamnak sem, de szükségem volt a levegőváltozásra. Bár az itteni levegő elég tesztoszterontól dúsított és bűnösen ösztönös lépéseket hordoz magában. Pont emiatt, békésnek sem igazán tudnám nevezni jelenleg.
- Ez rá vall. - elnevetem magam, mert szinte magam előtt is látom. - Egyszer, mikor itt voltam nyáron, kerítéseket kellett festenem. Azt mondta, azzal gyakorlok némi nyugalmat. Pedig valami kis idióta kölyök idegesített itt örökké.- akinek már nem is emlékszem a nevére, sem a külsejére, de minden alkalommal talált valamit, amivel felhúzzon. Úgyhogy mehettem kerítést festeni. Megoldás Rose-módra. - A tiéd gondolom egy történet a százból. - mosolygok, kétlem, hogy csak a lekváros történetük volt együtt. De valahogy örülök neki, hogy ismerte őt, hogy a része lehetett Rose lényének.
A csendes nosztalgia után viszont hiába kapkodnék, az energiáját gátlástalanul engedi rám és a farkasom belefürdik, sőt, rohanna hozzá én meg lefagyok, mint egy idióta, hirtelen csak kis gyertyaláng vagyok ebben a forró szélben. Komolyan, hogy lehet ilyen aljas? Mi szükség van erre most? Zabolázza meg azt a dögöt, az a dolga!
Az is hiábavaló szöveg, hogy ostoba a kérdésem. Egyáltalán nem az. Nem ismerem ki magam nála, benne, az ösztönök nyelvét beszéljük közösen. Nagyon is közösen. Megtornáztatom az ujjaimat, amik inkább ösztönösen az övéiért nyúlnának. Szerencsémre az ügy, amiért tulajdonképpen látni se akarom, itt van előttem és csak érte kell nyúljak, ha szükség van rá. - Meg se próbáltad elmondani! - lehet, hogy nem hittem volna el, de nem vagyok ostoba. Vannak tények, amiket én sem tudtam volna megkerülni. - Nem. - erre élből válaszolok, így is kifordított magamból, hát mi lett volna, ha ott marad?! - Csak elvártam volna, hogy ne kezelj libának. - bár ennél gondoltam magamra másabb jelzőket is. Aztán eldöntöttem, hogy bassza meg. Nekem azzal kell tovább élnem, ami megmaradt.
- Nos, már láttál. - és akár ki is vonulhat az illatával, a ki nem mondott szavaival együtt a fenébe innen, mert nélküle is van mivel megbirkóznom itt. Ő csak megnehezíti az egészet. Sőt, újabb nehézséget generál, mert belém vágta az ittlétének tudatát. A tényt, hogy bármikor és bárhol felbukkanhat. Félmosollyal nézek rá, végigsimítom a csípőm vonalát. A részeim. Úgy bizony.
De könnyebben fordítok hátat és sétálok el a mosogatóig, hogy elöblítsem a poharát és vele együtt az enyémet is. Nyújtóztatom a nyakam, hogy belássam a helyet, minden rendben van-e és összeakad a tekintetem egy másik farkaséval. Francba is, hát tudtam, hogy meglesz!
- Csak egy rugalmatlan bürokrata seggfej. - rakom félre mindkettőt a csepegtetőre - A megoldjuk azt jelenti, hogy tudsz valakit? - mert akkor ne túrázzunk, csak mondja meg ki az, és én felhívom. És kénytelen vagyok végül elnevetni magam. Ez a szöveg meg hogy a fenébe jutott eszébe? Jesszusom. Megtörlöm a kezem és visszasétálok hozzá.
- Költői. - hajolok meg felé még mindig egy fejcsóválós mosollyal - De sosem izgattak fel a költők, a virágok, a szerenád... - húzom végig az ujjaimat a pulton és megtámaszkodom előtte - Ezzel nem jutsz.. - nézek végig rajta - belém. - nem mintha nem érezném magamban most is éppen eléggé az illatát. Eltolom magam a pulttól és a bejáratra pillantok derűsen. - Nagyapa, éppen ideje volt! Cameron téged keres. - ahogy bejön a pultba megölelem egy mosollyal.
- Szóval megismerkedtél az unokámmal? - hangzik a kérdés és ajánlom, hogy okos dolgokat válaszoljon vissza - Remélem, velünk marad! - felsandítok rá, erről még azért nem volt szó. - Nem úgy van, hogy csak átmenetileg kellek? - de mosolygok rá, trükkös öreg és ezt is szeretem benne. - Én már öreg vagyok és gyenge... - kezdi, de a mosolygásából tudhatjuk, hogy ez nem igaz. - Mit tehetek érted, Cameron? - nyújt neki kezet üdvözlésképp. Nekem pedig ez lehet a menekvésem, hogy ne fulladjak bele a jelenlétébe. Még időben is jött meg az öreg. Nagyon időben.
- Na jó. - felemelkedek és puszit adok nagyapának - Én kiveszek némi eltávot estére. Beszélgessetek csak! - csak had mehessek már el a közeléből, hogy némi csendben kifújjam magam és szétnézhessek, mi van még itt. - Örültem, Cameron. - és fesztelen jószándékom jeleként még kezet is nyújtok neki.
Vendég
Vendég
Anonymous

Fun Night Empty
TémanyitásFun Night EmptySzer. 6 Dec. 2023 - 19:41

If I told you what I was, would you turn your back on me? And if I seem dangerousWould you be scared?Sokat sejtően biccentek, agyban felírom. Ruhák és gyerekkori vackok, nem megyek le arra a szintre, ahol elmondom, hogy érdekelnek a gyerekkori vackai. Milyen kislány voltál Carla? Hüm? Vad és lázadó? Szófogadó, jó kislány? Mondd csak, mikor léptél a bűnös tinikorba? Mikor nyúltál először magadhoz? Leugrom erről a vonatról, mielőtt pedofil képzelgésbe sodornám magam. Talán nem is ez a része ijeszt, hanem a tény maga, hogy tudni akarom, látni, érezni a gondolatai mélyén. Mi és ki járt akkor a fejében, nyilván városi, hiszen ezek szerint ő is az volt.
Érdekes felismerés.
Alig hallom, amit mond, ahogy közelebb hajol, az illata betölti a tudatom, a farkas felmorran a torkomból, a dugni szót hallom ki a szájából, és a tényt, hogy meg is tehetnénk, és nem, neki nem kell virágot hoznom és eljátszanom a jó fiút, ő pont úgy szereti, ahogy én. Vadul, erőszakosan, fájón, bizsergőn, hangosan élvezve.
Perverz szuka és ezt én adom.
Megtekergetem a nyakam, ahogy a vágy hőhullámként végig ömlik rajtam. A gond ezzel az, hogy rá terelem a figyelmet a nőre és biztos vagyok benne, hogy nem is olyan soká, de kihívóra akadok. Na nem tervem itt törni zúzni, de mindketten tudjuk, hogy nem áll tőlem távol egy kis ökölharc, sőt egyenesen felizgat, előjátéknak megteszi.
A haja alól úgy száll fel az illata, hogy nem csak én morgok fel, de mögöttem is egy másik férfi. Az ideg belém veri a csúfot.
- Ismersz, meg is teszem. - utána fogok járni, nem kétséges és nem is kételyek hada áll előttünk, mindketten tudjuk, hogy megteszem.
Hatással vagyunk egymásra, a hangok, a jelzések mint megannyi megkomponált apró színdarab, ok és okozat.
A szám kezd kissé kiszáradni, kortyolok az italomból.
Csak legyintek. Sejtem, hogy más pizzafutár után kell néznem, minő problémák, megküzdök velük.
- Ez egy ajánlat? - már, ami a bekapást illeti? Tudja, hogy nagyon szívesen élek egy ilyen lehetőséggel és azért tudnék mit bekapkodni rajta, róla, belőle.
- Örömmel hallom. - nincs mi elől? Vagy nem tudja, hogy van mi elől? Én hiszek benne, hogy a faszija ügye nem zárult le ennyivel, az oka pedig az, hogy ismerem a fajtájukat és Jack nagy zsákmánya nem került elő, még én is hiszem, hogy ő tudja hol van.
Biccentek. Ebbe nem tudok belekötni. Szereti a nagyszüleit. Jó kislány.
- Tééényleg. - elvigyorodom. - Túl sokat, egyszer rajta kapott, ahogy dézsmáljuk a házilekvárját még kölyökként, az, hogy bitangul seggbe rúgott, csak bevezetés volt. A fél nyaram ráment, hogy a meglovasított 11 üveggel újra termeljük, ősszel pedig a piacon árultatta velünk, miközben mosta az agyunkat, de valahol imádtam, bár őrülten lázadtunk. Aztán persze annyi lekvárt kaptunk, hogy három napig sírva fetrengtem, miután bezabáltam.- kis költői túlzás, mert a farkas teste nem beteg három napig, szerintem a covidot is mi győztük le igazából.
Neki lódítom a farkas energiáját, meghívom az övét egy keringőre, de én egyszer alfa leszek, az én farkasom erős, kemény és nem játszik kispályán.
A helyzet az, hogy engem is homlokon ver.
Vállat vonok, továbbra is osztom, hogy ostoba kérdés. Jönnöm kellett, mert itt a helyem, mert a mágnes ellentétes pólusa lüktet belőle elő.
- Hittél volna nekem? - legyünk őszinték, nem tette volna. Sajnálta, hogy megcsalja, amikor nem éppen a farkas volt benne előtérben, akkor nem szerette a jelenlétem, árulásnak érezte, aztán a farkas előre röffent és helyére tette a dolgokat, mert az ösztön a valós. De nem hitt volna nekem.
- Maradnom kellett volna? - ugyan Carla, te is tudod és én is, hogy addig vettem hasznod. Ha nem lennél itt, nem mennék utánad.
Újabb kortyot iszom, újabb slukk.
Nem áltatom, nem hazudok neki, most nem. Hasznos volt és jó, kellemeset a hasznossal. Kell, hogy tudja. A gondolat, hogy esetleg megbántom nem éri el az ingerküszöböm, mert az ösztön erejéből és hatásából pont semmit sem vesz el. Én is a rabja voltam, én is a függőjévé váltam.
- Azért jöttem, hogy lássalak, az pedig, hogy a részeid emlegeted…- beszívom a levegőt a fogaim között, megint felé pumpálok egy adagot a farkas túlpezsdítő energiájából, ez az energia veti vissza a mögülem érkező újabb szívtipró lépteit is, elbizonytalanodik. Engem itt ismernek.
A vérmérsékletem egészen jellegzetes, még az apám szerint is zabolázatlan vagyok, még Duncan sem tudott kordában tartani.
A bókom elsiklik a füle mellett és mert nem vagyok teljesen hülye azt érzem, amit kivált belőle, elég felelet.
A sörbe kortyolok, kényelmesen a pultra könyöklöm, ahogy a mozdulatait tartom szemmel.
- Megoldjuk. - ezzel ne is foglalkozzon, küldök neki valakit holnap. Elnevetem magam.
- Na, rád akarta tukmálni a használhatatlan koporsót és a cicomákat? Ha kéred, még csipke terítőt is gravíroztat a fába. - és egy pöcs, de elképzeléseim szerint nem is ember.
- Olyan illatod van Carla, mint egy holdfényes éjszakának, egy forró leheletnek, mint a prémnek. Lüktet a levegő körülötted, hallom a szíved és érezlek magamban, te nem akarsz érezni magadban? - elvigyorodom, jééézusom, a helló cica van gazdád, és az olyan édes vagy, vagy cukor ment a szemembe pont ilyen csajozós duma lenne, de biztos vagyok benne, hogy értékeli a rossz poént.
Vendég
Vendég
Anonymous

Fun Night Empty
TémanyitásFun Night EmptyVas. 3 Dec. 2023 - 21:01


Nem tudom mi értelme van annak, hogy beszélgetünk. Egyáltalán nem kellene vele szóba sem állnom a múltkori után. Mert az maga volt az árulás a részéről, az enyémről meg a teljes agyvesztés. Soha nem merészkedtem a farkasok terepére, soha. Erre megjelent ő, az idegen és elöntött ez, ami az imént is, amikor bejött. Úgy éreztem magam, mint egy világítótorony, ami csak azért fénylik a sok fölösleges ember fergetegében, hogy ő rátaláljon. Elsodort és élveztem is, hogy megteszi, olyan helyénvalóan ösztönös volt az egész. Mint egy jól megkomponált darab, ahol mindenki tudja a maga dolgát és semmi disszonáns hang nem rontja el. Kivéve, hogy ő maga tette meg. Amikor kiderült, elmentem hozzá azzal a szentséges célzattal, hogy kitaposom a belét minimum. Nos, a berendezésből nem maradt túl sok. Az emberi oldalam dühe belefolyt ebbe a vágytól lüktető energiába közöttünk, és nem hagyta magát. Ahogy én sem. Törmelék, némi vér, dominancia és a húzás. Hozzá vagyok szokva, hogy hiába a férfi egók, valójában egyik sem tudott volna ledominálni, sem fizikailag, sem máshogy. Ő előbbire képes volt, bár sehogy nem lehetne azt erőszaknak nevezni. Erőszakosak voltunk, az igaz. Egymással, de az más. Most pedig ennek a tudatában nézünk farkasszemet. Hisz megéltük ezt is és ez a beteg vonzódás most is ugyanolyan.
- A ruháimat, Rex. És pár gyerekkori vackot. - felnevetek, nem tudom mit hisz, mit rejtegethetek éppenséggel a nagyapámnál. Jó álca lenne, az való igaz, na de így? Hogy mindenkinek nyilvános, hogy ott élek? Ne legyünk nevetségesek.
- Magadat csak nem dugod meg, hogy meséljen rólam. - hajolok közelebb, ebben a bárban mindenkinek túl jó a hallása, bár a mozdulatot a farkas produkálja, ő akarja jobban érezni. Hozzáérhetnék, hogy jobb legyen, könnyebb, de nem fogok. Cameron ingoványos talaj, mert az agyam elmocsarasodik tőle teljesen. A dög persze imádná, ha összeengednénk a másikkal ismét.
Melegem van, miatta van, emelem a hajam a tarkómnál, hogy bármi hűvös odajusson, mielőtt megfővök tőle. Haza kellene mennie, vagy csak keresnie egy másik bárt. - Már többeknek bemutatkoztam. - legyen jó nyomozó, menjen utána, bár én nem vagyok tolvaj, profi tolvaj pedig pláne nem. A nevetésétől megrándulok, a hangja a gerincemet simogatja. Nem akarom, hogy kimondja a nyilvánvalót. Nem kell hallanom, nem szabad. Nem azért jöttem a városba, hogy összekavarjam az életem még jobban. Meglepve felnevetek, valaki milyen pofátlan tud lenni..
- Lesheted, mikor fogok én alázatosan az ajtód előtt ácsorogni egy vagon kajával. - bilibe lóg az a bizonyos kéz, amin szeretnék végigsimítani egy kicsit, hogy megnyugodjanak az idegeim, meg ez a rohadt dög itt bennem. - Kapd be! - mi az, hogy idegen? Igenis tudok viselkedni, főleg, mert a nagyszüleim házában lakom. Fenébe is, nem akarok problémákat és ő maga a probléma. Nem gondoltam, hogy pont itt fogunk találkozni. Pont itt! Erre mégis mekkora esélyek voltak?
- Nem. - mondjuk sosem gondoltam abba bele, hogy annak a pöcsnek a híres üzlettársai rajtam nem-e fognak valamit keresni. És nem lesz nehéz eljutniuk idáig igazából, ha erre sor kerül. Viszont minek rágódjak ilyeneken, amikor csekély rá az esély? Nem tudtam az ügyekről, tehát...csak az ékszereket hoztam el. Az enyémek.
- Nem nemesség kérdése, szeretem a nagyszüleimet. - még ha nem is töltöttem itt sok időt az elmúlt években, de valamikor felnőtté is kellett válni, elmenni dolgozni és megélni a saját életem pillanatait. Bár erre, amit ő kivált belőlem, valaki felkészíthetett volna igazán. Akkor nem markolnám így a bárszéket, hogy ne reagáljak minden légvételére élénken. Hisz éreztem őket a nyakamban, a bőrömön, mindenhol.
- Tényleg? - ezzel meglep és a nagyanyám emlegetése legalább kiemel a szexuális ködből, ami hirtelen betakart mindkettőnket. - És hány tockost kaptál tőle kölyökként? - elmosolyodom, Rose mamát nem kellett félteni. Mindent és mindenkit szeretett megregulázni maga körül. Nem véletlen, hogy a házukban is mindig patika rend volt és jó illat. Nagyon fog hiányozni és ehhez elég a tudat, hogy már nincs és soha többé nem is lesz.
De újfent eltörli az egészet azzal, hogy nekem lódul a farkas szaga, energiája és hívja az enyémet, hát majdnem könyörgőre fogom, hogy ne csinálja ezt, nem szabad. Ezen pedig fel is cseszem az agyamat. Mit gondol? Idejön és a lábai elé omlok megint? Na, persze..
- Tekintve a történteket, egyáltalán nem ostoba. - mert amikor összevakartam magam az utolsó éjszakánk után, már nem volt sehol. Valahogy pedig ő és az exem hazugságai nagyon-nagyon soknak minősültek így egyszerre. De annyira élénken érzem minden porcikámban, hogy már-már saját magam előtt is ostobának hangzik a kérdés. Ide kellett jönnie, mert nem kerülhet ki. Nem szabad neki. De itt lennie sem. Patt.
- Nem, de megérdemeltem volna, hogy ne baszd át a fejem. - egyszerűen meg kellett volna mondania, hogy mi a szar zajlik. - Azt is, hogy tudjam, mi van. De eltűntél, mint a kámfor. - tehát jogosan haragszom rá, épp csak pénzt nem dobott le a romok közé, hogy kösz a szórakoztatást. Ennek kellene kijózanítania és kivonnia a hatása alól, de képtelen vagyok rá. Még mindig előttem lebeg az az egy másodperc, amikor megnyalta a száját. Borzasztó, hogy ennyire kikészülök tőle. Borzasztó!
- Nyilván nem azért jöttél be ide, hogy megnézd, megvan-e még minden részem. - ne nézzen már hülyének, biztos van egy oka. Mármint a nyilvánvalón kívül, amit ugye nem akarom, hogy kimondjon. A fenébe is, még azt is mondhatná, hogy a nagyapám szerszámkészletét kéri. Mindjárt megfoghatóbb lenne. Csak most adom oda a sörét, ez a harmadik itala, nagyon ráér, míg én megsemmisülök itt testben és agyban egyaránt. Rajtam kívül, istenem, most jöhetett volna valami más szöveggel. Most kellett volna a lagymatag hazugság. De akkor meg az lenne a bajom. A dög felbuzdul, hogy nosza, gyerünk! Már majdnem megindul a kezem az övé felé, de basszus, vannak bent mások is. Meg amúgy sem! Úgyhogy elengedem elegánsan a fülem mellett, csak belül fortyogok, akár egy vulkán. Elnyúlok az üres poharáért, gondolom nincs már rá szüksége és arrébb megyek, hogy berakjam a pohármosóba. - Amúgy nem ismersz egy normális temetkezési vállalkozót? Az itteni egy pöcs. - akkor legyen a hasznomra egy kicsit, kalauzoljon el itt elméletben.
Vendég
Vendég
Anonymous

Fun Night Empty
TémanyitásFun Night EmptyVas. 3 Dec. 2023 - 16:28

If I told you what I was, would you turn your back on me? And if I seem dangerousWould you be scared?Halkan felnevetek és csak egy egyszerű, nagyképű vállvonással felelek meg, nem vagyok elég pökhendi? Ó dehogynem. Az vagyok egy fasz, de ezt tudjuk rólam jól, kifejezetten a legjobban.
Bizseregnek a hajtöveim a jelenlétében, olyan jóleső szikrák ugrálnak a bőrömön, hogy beletemetkezem ebbe az élvezetbe.
Végig folyik a nyakamon, le az ölembe és a vágy úgy horkant fel bennem, mint egy ébredő óriás, miközben amúgy is itt dobog bennem, mintha kettő szívem lenne, és ez nem az enyém, ez a farkasé. A szívem dübörög, a lelkem zajosan ugrál. .
Carla…., mit teszel velem? A legrosszabb az egészben, hogy úgy élvezem majd belepusztulok. Olyan játék ez, ami valószínűleg baszott veszélyes, túlontúl nagyon veszélyes. Ennek hagyom, hogy elvigyen, mert én imádok veszélyesen élni, ha nem a testem kínozni, akkor a lelkem. Hadd fájjon, hadd égjen, hadd pusztuljak bele. A farkas pedig bennem táncot jár, örömtől ujjong.
Elvigyorodom.
Mi lesz? Vajon mi lesz? Mi lesz köztünk Carla? A karcolás bentről éget fel, a csontokon vakaródzik. Mi lesz? Mi lesz? ki tudja?
- Mi izgalmasat lennék a szobádban? - remélem, hogy őt. Igen. Szaglászni fogok, beleütöm az orrom mindenbe is, mert mindent is tudni akarok egy az egyben, jobban vagyok, mint egy zacskós kávé. Valójában nem izgat, hogy mi az igazi oka annak, hogy Carla a városban van, mert a farkas bennem azt mondja; itt a szuka, semmi más sem izgat. Igaza van, mi más is számít? Mint az illata, itt van az orromban, olyan intenzíven, hogy morog a gyomrom a vágytól, milyen lehet a haja alatt a nyakába fúrva az orrom.
Nyelnem kell.
- Ismert! - javítom ki. Már én is ismerem, lehet jobban is, mint hinné, mert velem tudott őszinte lenni, egy jó menet után, ezt nem felejtem el, ha akarnám sem menne, mert a farkas odabent úgy döngeti a bordáimat, hogy alig bírok nyelni az italból. - Talán most mások is megismernek majd. - sokat sejtő a vigyorom, pedig valójában kis hal vagyok én a nagy tengerben.
Elnevetem magam. A hangom végig kell, hogy karcolja a hátát, le a tarkóján, mert oda szánom és mert az állati felem már- már belé bújt, csak nem úgy, ahogy én szeretném. Én egészen máshogy vágyom benne lenni, nedvesen és forrón, ahogy azt szoktunk. Szoktuk, mintha ez valami megszokott dolog lenne köztünk, vicc és móka, csak nem ezen kacagok.
- Amúgy nem tartom rossz ötletnek, de bemutatkoznod nem kell. - hagyom a hangomnak, hogy átitassa a mosolygás, mennyi harag van benne, de ki hibáztatná érte, amikor átgyalogoltam rajta a legtöbb értelemben. Mondjuk volt része, ami kifejezetten tetszett is, bár akkor éppen nem át, hanem benne voltam.
- Nem is tudom, nagyon idegen lenne tőled. - Jó kislány… nem is tudom, nem is. Újfent végig mérem, iszom egy kortyot és tovább szívom a cigim.
- Bujkálsz? - visszakanyarodunk, mert az, hogy valaki észrevétlen nem jelenti, hogy van kifejezetten olyan oka, ami miatt gyanakodni kéne.
- Milyen nemes. - oda ne meg vissza, még a végén elfáradok. De díjazom, hogy hívták és jött, hogy megmentő szerepben van.
Nem mondok semmit arra, hogy marad, hiszen az arcomra van írva minden egyes gondolat ezzel kapcsolatban, végre valami izgalmas is történik, a munkán kívül, végre valami, ami kicsit felkavarja az állóvizet körülöttem, mert kezdek kicsit besavanyodni, de ez most kifejezetten tetszetős hír.
- Igen. Rose a béke kis szigete volt, még akkor is, ha a falkán belül kis kakaskodásra került sor. Sokszor beszélgettem vele okos dolgokról, a világnézete feküdt az enyémhez, azzal ahogy gondolkodott a lélekről, a farkasról, arról, hogy kik vagyunk. - megvonom a vállam, ezek most közhelyek, de ha jó lesz hozzám, akkor mesélek többet is.
Mellé Rose kezében volt valami, ami még jól is jött volna nekem, a családomról, a falkáról, azért tudom, mert az utolsó időkben beteges volt és farkas lét ide vagy oda, de volt, hogy kiesett a szerepéből és széjjel esett az elmélye. Olyankor mondott ezt és azt.
A nevem mantra a szájából, a gyomrom megugrik tőle és összekócolódnak az idegeim. Az a sóhaj. Megnyalom a szám, ráharapok a nyelvemre, hogy ne sóhajtsak fel rá mohó vágyakkal fűszerezve.
- Ostoba kérdés. - hörrenés a válaszom és egy újabb korty, ezután sört rendelek, hogy érezze maradok még. Ne hazudja nekem, hogy nem érzi mennyire vadul vonzódunk egymáshoz, hogy nem érzi, ami bennünk ugrál, ami a bőrünkön szaladgál és közben vadul összeverjen a szívünk.
- Nem ellened szólt Carla és te is tudod. - jószerivel mondjuk teljesen egyetértek azzal, amit a mukija művelt én magam is megtettem volna, meg is teszem, ezért aztán nem is ítélem el, csak kurva sokat kaptam érte és a pénz beszél a kutya pedig csahol, noha a családról is lehet faragni bőven, hiszen nekik az a jó, ha kussolok és távol vagyok.
Félre biccen a fejem, a krimóban lévő farkasok, és vannak páran szemmel tartanak, majd kiesnek a szemükön, az energiák vadul nekem loccsannak, mintha valaki vizet csorgatna a gerincem vonalára.
- Kell, hogy akarjak valamit? - akarok, egyértelmű, nem hülye. Nem csak megdugni akarom és persze azt is, de kéne nekem valami, ami Rose tulajdonában volt és én nagyobb hasznát venném hosszútávon, neki ugyanis volt valamije régről a családomról, de nem tudom mi, csak, hogy egy dobozban tartja talán, nekem ígérte, de meghalt. Azt akarom. És lehet lopni fogok érte, csalni és betörni, de jelenleg nincs rá szükségem. Duncan halála mindent is felforgatott, másik alfa meg… még az is lehet jó helyen van, ahol, építhetem a saját kis ócska birodalmam. - Rajtad kívül? - most miért nézi ezt ki belőlem, annyira gyanakvó, még a végén a szívemre veszem.
Vendég
Vendég
Anonymous

Fun Night Empty
TémanyitásFun Night EmptyCsüt. 30 Nov. 2023 - 19:56

Rossz kifejezés lenne az, hogy ideges vagyok a jelenlétében. Rá vagyok ideges, közben meg már az ölében ülnék legszívesebben, hogy ezt a dühöt kivezessem magamból. Leírhatatlanul jó volt vele az összes alkalommal, mert hiába ösztönből jött és kapcsoltam ki vele teljesen, tökéletesen emlékszem mindenre. Talán a legelsőnél annyira elsodort a farkas, hogy ez meg az nem teljesen tiszta, de az élvezetet senki nem szokta elfelejteni. Az, hogy most itt ül előttem, egyszerűen kettéhasít, akár egy kard. Megérdemelné tényleg, hogy a fején verjem szét az üveget, és azt is, hogy utána lenyaljam róla. Már meg sem lepődöm a lenyalni gondolaton, néha összefolyok a döggel és ilyen furcsaságok jelennek meg.
A tekintete égető, izgató súllyal nyomódik a testemre. Seggfej! Mindjárt kap tőlem olyan kilátást, hogy mindketten megbánjuk! - Nem vagy te egy kicsit pofátlan? - előlem sajnos nagyon sokat takar belőle a pult és ez valahol zavar, mert az illata viszont körülöttem kering és ebben ott a hímé is, ami tudom, mennyivel erősebben érezhető a teste bizonyos pontjain. De ennek nem ülünk fel megint, akármennyire is törvényszerű a farkasnak, hogy hát meg kell történnie, párosodnunk kell és benépesíteni a hitvány bolygót utódokkal. Nem! Basszák meg az ösztönök, meg ő is!
- Mi lesz? - támaszkodom meg a pultban, épp csak megdőlök felé - Beleütöd az orrod a dolgaimba? Ellopod a telefonom? Belógsz a szobámba kutakodni? - zárt mosollyal, játékosan felcsillanó tekintettel nézek rá. Mondjuk nem örülnék, ha utánam kívánna szaglászni. A végén még tényleg lecsukat valami baromságért. Megtenné vajon, ha tényleg találna valami olyat? Olyan keveset tudok róla igazából. Tényleg meg kell interjúvolnom nagyapát.
- Milyen sajnálatos, hogy csak a nagyapám ismer itt engem egyedül. - gonoszul elmosolyodom, pedig az a pillantása a bugyimba is becsusszant a szavaival együtt. Nem tudom, tényleg hallani akarom-e ezt tőle, hogy igen, engem akar megkefélni. Igen, kitalálhatunk rá mindenféle kamu indokokat, hogy miért, pedig mindketten tudjuk. Tényleg hallani akarom? Jézusom..
- Áh, és most alázatosan kéne engedélyt kérnem, hogy itt lehessek? Vagy vigyek neked vacsorát és mutatkozzak be esetleg? - alfa lenne? Nem, nagyapa nem az ő nevét ejtette felemás hangsúllyal. Nem nagyon figyeltem rá igazság szerint, lefoglalt az agyvizem és a bánatom Rose mama miatt. Na meg úgy voltam vele, hogy nem az én falkám, hát miért kellene tudjam az itteni dolgokat?
- Próbáld ki! - válaszul én is elnevetem magam - Egyébként igyekeztem észrevétlen maradni és csendes. - látom, mennyire jól sikerült. Hisz tudott róla, hogy valaki új itt van. Vagy talán rólam tudott? Mondjuk nagyapa mindig mindenkinek bemondta a nevemet. Bár ettől még lehetne itt 100 másik Carla, nem?
- Igen. És neki nem tudok nemet mondani, ha megkér valamire. - bár a pultozást erősen tanulom, de egyébként is, hogy hagyhatnám most őt egyedül? Meghalt a társa, a felesége, a gyerekei pedig távol vannak. Egyszerűen muszáj volt eljönnöm.
- Ezt nem tudom megmondani. Egy ideig biztosan maradok. - helyesbítek, mert hallom, hogy komoly a kérdés. Bár azt nem értem, hogy miért. Nem zavarok sok vizet igazság szerint és többnyire itt vagyok, meg nagyapa házában. Az erdőtúra még várat magára, hogy megtaláljam Rose tökéletes nyughelyét és kicsit megkenjem vagy móresre tanítsam azt a pökhendi vállalkozót. Végül szomorúan bólintok, Rose mindenkiben nyomot hagyott. - Kedvelted őt? - muszáj megkérdeznem, hallanom egy kicsit róla valamit mástól, aki nem családtag. Bizonyos értelemben pedig közelebb állt hozzá, mint én valaha is.
- Cameron... - sóhajtok és megérzem a farkasát, kifeszül közöttünk ez az energia, ami ellen már New Yorkban sem voltam képes tenni. Rámarkolok a székre, mert az enyémet is húzza, húzza kifelé és tudom, hogy segítene, ha most megérinthetném. Akkor létrejönne valami fizikai kapcsolat közöttünk, ami maga a felüdülés a fullasztó tengerben. Sírnak az izmaim a megfeszüléstől, a szám elnyílik és muszáj mélyebb levegőket vennem, hogy megnyugodjak. De, ha sokáig vívjuk a hidegháborúnkat a pult két oldalán, lehet, hogy menekülőre fogom a dolgot egy kicsit. - És miért akartál látni? - mert ugye dolga végeztével egyetlen büdös szó nélkül lelépett New Yorkból, én meg ott maradtam egy vonyító döggel a bensőmben. Kurva jó volt, tényleg. Mellé a tény, hogy a pasimat lecsukatta, egy csomó cuccunkat egyszerűen lefoglalták és ő nem volt sehol persze.
- Örülsz.. - ciccentek, hangot adva a kétkedésnek, majd elnevetem magam - Meglehetősen naiv gondolat a részedről. - mégis mi a faszért ne haragudnék rá? Vagy mire gondol a költő? - Végtére is csak felforgattad az életem és megléptél egy szó nélkül. - és még mindig vágyom rád, de ezt gyanítom pontosan tudod is.. - ezt mondjuk nem teszem hozzá hangosan, mert szükségtelen talán. - De mi lenne, ha inkább azt mondanád, hogy mit akarsz tőlem? - mert nyilván nem ok nélkül van itt és mondja ezeket. Legyünk akkor egyenesben.
Vendég
Vendég
Anonymous

Fun Night Empty
TémanyitásFun Night EmptyCsüt. 30 Nov. 2023 - 10:51

If I told you what I was, would you turn your back on me? And if I seem dangerousWould you be scared?Carlanak nem kéne itt lennie. Főleg magam miatt nem, mert a közelében azt érzem, hogy senkivé foszlok, miközben jobban önmagam vagyok, mint akármikor. A farkas romokba dönti a belső szerveimet, ahogy annak lennie kell a közelében, megszoktam, megszoktuk, mégsem tudom elfogadni, mert ezáltal uralkodik rajtam. Carla nem tudja, hogy mekkora hatalma van felettem, mert ha így lenne, akkor visszaélhetne vele. Velem.
Félre biccen aprót a fejem, ahogy elfogadom a tény, miszerint valóban fejbekúrhatna egy üveggel, mégsem tenné meg, mert sejtem ugyanúgy szenved ettől, ahogy én, hatalma van ennek felettünk, vagyis nagyon remélem, hogy felette is van ennek az egésznek. Sőt biztos vagyok benne, érzem belőle nekem röppenni, a bár vendégek kiesnek a látószögemből, pedig ismerek közülük nem is egyet, így vagy úgy. Néhányan a hátamba szúrják tekintetüket, oly megszokott van ott hely nekik.  
Megharcolom a pultért vívott hatalmi játszmát, amiben valójában nincs semmi, csak egy legyintés. A farkasom oda se bagózik rá, valójában nem érdekli a csávó sem, a csaj sem. Vagyis de, egy csaj kifejezetten érdekli, egy olyan, akinek nem kéne, mert lássuk be szívhatok nagyot.
- Tény, de a kilátás innen a legjobb. - érintőleges a vicsorom, mely valójában egy gúnyos mosolyt tartogat. Végig pillantok rajta, engedélyezem a tekintetem tüzének, hogy felégesse, lyukat perzseljen a lelkébe és a mellkasába.
Paranoid lenne kissé? Mondjuk nem lepne meg adtam rá okot eleget, nem bízhat bennem, de még én sem bízom magamban, hogyan tehetné ő?
- Látod milyen jó lelkű vagyok? Nem úgy jöttem ide, hogy körbe nyomoztalak, de most, hogy felvetetted…- biztos lehet benne, hogy ránézek mibe buktathatom bele, főleg, ha azt szeretném, hogy az adósom legyen, és szeretném, de sokkal jobban magam alá gyűrni és addig kefélni, míg rekedtre sikítja magát. Megint.
- Tetszik a terv, szeretem, ha valakiből ki lehet kefélni az információt. - megint megengedek magamnak egy ronda mosolyot és újfent úgy személem meg, hogy érezze rá gondolok ebben a témában, is.
Felnevetek, belekortyolok az italomba és újabb kört kérek.
- Fel kell írni, hogy elhidd? - csalódás lenne. Biztos vagyok benne, hogy erre nincs szüksége, látja és tudja, hogy én nem hozatom le a napilapokban  a tényeket, mert egyszerűen csak itt vannak, jelen.
- Tudsz te jó kislány lenni? - felnevetek az orrom alatt, hiszen én pont azt szeretem benne, hogy tele van bűnnel, csábítással. Meg mindent is, de valójában nem én vagyok rákattanva, hanem a farkas bennem. Ő pedig nem kicsinyli ezt el, vad rajongással reagál, amitől ugrál bennem a játékkedv, a morcos vággyal együtt.
- Családi biznisz. - értek mindent, csak valahogy nem hittem, hogy ilyen keretek között fogok vele újra találkozni, miközben az egész túl abszurd és fájón igaz.
- Szóval lehet, hogy maradsz? - az első komoly kérdésem, amiben milliónyi él zendül, magam sem tudom, hogy ennek örülni kéne vagy sem. Hiszen simán kinyírja az érzékeimet.
- Rose…- világosság már előbb gyúlt az agyamba, bírtam az öreglányt amúgy, volt egy sajátos humora és szívesen osztotta a tockosokat, ha úgy érezte elkél valakin.
- Azért jöttem be, hogy lássalak téged. - ez nem lehet túl nagy titok, hiszen nem tagadom és nem is állok ellent neki. Neki nem is lehetne, nem tudok, nem megy, nem is akarok. Dugni akarok vele, harapni, markolni és vadul döngölni. Talán ez rám is van írva, nem is akarom titokban tartani, minket tenném? Amikor ömlik belőlem a horihorgas vágy, itt folyik végig az asztalon, hömpölyög, csorog. Éles, élénkvörös vonalnak látom, aminek a hátán a farkasom előre ólálkodik és az övét hívja táncra.
- Örülök, hogy látlak Carla, valójában reméltem, hogy már nem haragszol annyira rám. - ó dehogynem. Biztos, hogy rettentően és joggal is teszi, hiszen megaláztam, becsaptam és kihasználtam, de végtelenül izgalmas volt végig és miért is ne lehetne az most is?
Újból rágyújtok, függések.
Vendég
Vendég
Anonymous

Fun Night Empty
TémanyitásFun Night EmptyHétf. 27 Nov. 2023 - 20:47

Cameronnak nem kellene itt lennie. Sem a városban, sem az ajtón belül, sem a közelemben. Mégis napok óta először, most vagyok igazán élénk, egyszerűen érzem megrezdülni körülötte a levegőt, ahogy megmozdul, látom, ahogy levegőt vesz és annyira megmondanám neki, hogy lépjen be ide mögém, szinte fizikailag fáj visszafognom a farkast, hogy mondjuk ne legyen teljesen nyilvánvaló az egész kocsmának a helyzet. Az ital legalább majd lefoglal, meg az is, hogy ne mossak be neki egy akkorát, hogy jeget kelljen rakni az öklömre. Megérdemelné, mert csúnyán átbaszta a fejemet, hazudott is. Egyszerűen kihasznált, én meg megbolondultam nyilvánvalóan. Ráadásul ugyanaz a bizsergés van bennem, mint New Yorkban és még tenni sem tudok ellene. - Hozzád is vághatom az üveget, ha ez a vágyad. - kap egy vicsort, egyszerűen frusztrál ez a kontrollálhatatlanul erős vágyódás iránta. Más esetben azért az emberi felem szokott ilyesmit érezni és nem fordítva. Ez most ösztönös, éreztem azt a hímet. Pompás és erős..
A hümmögéssel felráz egy kicsit és a jelenetre jóval élénkebben reagálok, mint egyébként tenném. Szinte befeszülök a pult mögött, hogy történjen valami, ráadásul nem lenne olyan nehéz átmászni a pulton, hogy mindennek a közepébe kerüljek. Akaratlanul is felmérem a másik kettőt, a nő egyértelműen könnyű áldozat, a férfi lehet, hogy próbálna védekezni, de attól még izgalmasabb lenne. Az a gondolat zavar be, hogy a hím nem viseli a szagomat. Mindez a belső vívás lezajlik a röpke másodpercek alatt és mikor kisétálnak, a farkas is visszahúzódik. Így nem kell tovább az ő logikáját a sajátomba erőltetni és megmagyarázni semmit. Cameron viszont nem úgy fest, mint aki távozni készül. Sőt, leül, mintha baromira ráérne, vagy lenne egyáltalán oka engem kísérteni és idegesíteni egyszerre. - A pult meglehetősen széles. - tehát van hely tőlem két méterre is, nem csak az orrom előtt, a figyelmem középpontjává válva.
Felnevetek és előre dőlök. Lenne-e miért. Micsoda érdekes kérdéskör, egyébként nem űzök illegális dolgokat, tehát nem lenne, de manapság elég az is, ha csak beállítanak a rosszabbik bábunak a táblán. - Mit súg róla az orrod? Bár lehet kéne ide egy csaj még, hogy mondjuk megdughasd, hátha tud valamit, amit te nem. - ez a gondolatmenet mondjuk egyes szőrösöknek nem annyira tetszik, de mindjárt ráreteszelem az ajtaját és akkor nyugodtan lehetek dühös az előttem ülőre, mindenféle felhangok nélkül. Kár, hogy ez nem teljesen így működik. A farkast nem lehet soha teljesen lekapcsolni. Nem valami áramkör. - Valóban? Nem láttam a neved a táblán. - megtámogatom némi gúnyos felhanggal is, de akkor rakjuk gyorsan össze fejben is. Tehát Cameron itt van, a bemondásából ítélve pedig itt él és talán mindig is itt élt. Lehet, hogy találkoztunk is valamikor ezer évvel ezelőtt. Uh, nagyapát lehet meg kellene interjúvolnom ebben a kérdésben. Az üveg száján mosolyodom el. Ha tudná, hogy terveim szerint egyszerűen kilopom a nagyanyám holttestét és a megfelelő helyre szándékozom eltemetni, akkor törvénytelennek titulálna? - Jókislány voltam eddig is. - még balhét sem csináltam annak a parasztnak az irodájában. Mi ez, ha nem a törvényes kereteim mivoltja? - Segítek a nagyapámnak. - akkor válaszolok neki normálisan és közben kap egy második italt is, ahogy kéri - Egyelőre nem meghatározott ideig. - és persze erről előre nem volt szó, de a család az család és imádom az öreget. - És még el kell temetnem a nagymamámat is. - ülök fel a benti bárszékre, mintha valóban kedélyesen csevegnénk. - Azért jöttél ma be, hogy lásd az új arcot? - mert gondolom lényegében seregnyien tudják, hogy van itt valaki a pult mögött, aki eddig még nem volt. - Ha nem, és nagyapát keresed, jelenleg nem elérhető. - tehát újabb ok, hogy miért nem kellene itt lennie. Még jó, hogy vannak itt mások is, mert a pult nem lenne igazi akadály nekünk. Az akadályt fejben kell megépíteni és okosan mögé rejteni azt a dögöt, amelyik kaparna kifelé rögtön és nagyon egyszerű szándékkal.
Vendég
Vendég
Anonymous

Fun Night Empty
TémanyitásFun Night EmptySzer. 22 Nov. 2023 - 11:02

If I told you what I was, would you turn your back on me? And if I seem dangerousWould you be scared?Engedetlenné válik a testem, de ez sajnos megesik a szuka közelében, elnevetem magam.
Arról is tudnék egy keveset megfogalmazni, hogy mennyire felforgatja a gyomrom, na nem hányinger módba, őt érezni, mert érzem… az illatát, a lényét, azt, aki ő és aki miatt én magam is kockáztattam, nem is sejti mennyire soka és az, hogy most itt van, még nagyobb baj nekem, mert nincs agyam gondolkodni. Az ösztönök úgy húznak felé, mintha megannyi mágnes lenne benne. Talán van is…a farkamra kötve, hogy minden mozdulata egy merő kihívás a számomra és valójában azt is adtam volna, ha belecsuláz az italomba.
A farkas háborog  bennem, egyenesen nekem lódul, nekem feszül, mert amit ő akar az a nőstény, aki éppen velem szemben áll.
Hangosan felciccenek.
- Pedig illene hozzád a méreg is illene. - Tegyük hozzá, hogy minden egyes szava is tud ciánkapszula lenni, amin ha elrágódnék lehet felfordulnék, még ellenálló farkas testem sem tehetne semmit ellene. Hallottam én az ő szájából olyan szitkokat, melyek felétek egy szemmel és per szóval veréssel, ha ugyan van olyan.
Székre vadászom, nekem a pultnál kell, hiszen a pultoshoz jöttem, mindannak ellenére, hogy ezt ő nem díjazza kellőképpen, de az, ahogy a szíve felugat, ahogy a vére bebuzdul, máris jelzőfény az éjszakában, miszerint; nem hagyom hidegen, és lássuk be, hogy nem is fogom, ahogy ő sem engem. Szívem szerint megbüntetném ezért, na persze csakis a magam módján. megráncolom az orrom és megvárom, hogy a férfi távozzon oldalán a kéjelgő pénz és egyéb nyelővel, ez valahogy engem sosem vonzott. Nem szeretek fizetni a szexért, főleg, ha kijár az ingyen is.
- Ühüm. - nem akadt a nyelve össze és vissza? Akkor bennem van a baj, nekem az agyam is akad minden egyes mozdulatára. Kezdek dühös lenni, ja ez nem az, ez a gyomromban gyülő feszültség.
Végre távoznak az illetéktelenek, amúgy is mi közük ide? Húzzanak kifelé, nem kell a balhé, főkét nem velem, deee nekem mondjuk jól esne.
Elfoglalom a helyem és a piám mellett cigire gyújtok.
- Mi lett volna? - nem is értem a kérdést, annyi történt, hogy helyre volt szükségem. De senki nem kérte tőlük, hogy távozzanak, ők tették a maguk szórakoztatására, mi közöm nekem ehhez?
- Lenne miért? - a hangomba kíváncsiság kúszik, nocsak és nocsak, mert akkor nem volt, hogy mennyit tudott a szerelmes kis ügyeiről azt magam sem tudom, pedig szaglásztam az ügyben és az első menetünknek még lehet volt is ehhez köze, a többinek… nem hazudok azoknak is, de azok a kellemesek voltak összhangban a hasznossal.
A gondolattól is megugrik a gyomrom, görcs kúszik fel a farkas hátán a bensőmben.
- Én? - elnevetem magam eme képtelen kérdésen. - Ez az én városom, Carla.- úgy hangzik, ahogy gondolom. Én itt akarok a farkasokról tudni mindent is és azt is kétszer, hogy mindent kontroll alatt tudjak tartani, ez a vesszőparipám, kontroll veszélyes vagyok és függő is, de ettől leszek sokkal jobb vezető, mint Duncan valaha.
Kattog az agyam, hogy őszinte legyek nem jártam utána, de most úgy mérem végig, mint, aki nagyon is tudja. Rose neve ugrik be és a halála, hiszen ezt a helyet ő vezette a férjével és mindketten tagjai a falkának.
- Remélem semmi törvénytelen. - de nem is akarok mellé lőni, mert lehet éppen csak besegít és erre járt, nem húzhatom rá, hogy biztosan valami öröklési ügy.
- Átveszed ezt a helyet? -még mindig lutri, mert lehet vezetőváltás, vagy pultos meló vagy a faszom se tudja. Elnyomom a csikkem és lehúzom az italt, jelzem, hogy jöhet a következő adag.
A tekintetem le sem veszem róla, mert képtelen is lennék rá, a látványa egy égi tánc, minden mozdulata vonz, húz, ránt magára.
Erő kell ahhoz is, hogy ne vetődjek át a pulton és tépjem le a ruhát róla foggal, itt helyben, lenne holnapra híre.
Vendég
Vendég
Anonymous

Fun Night Empty
TémanyitásFun Night EmptyKedd 14 Nov. 2023 - 16:58

Kicsit elborzaszt, hogy a farkasba mennyire nem ömlenek át az emberi érzelmek. Nem tudja a komplikáltságukat kezelni, az összetettségük pedig nem érdekli. Tesz rá, hogy mit gondolok, mennyire tiltakozom, szaladna, hogy megmártózzon a hím energiájában, magára vegye a szagát és párosodjon velem. Szerencsére nem úgy megy, hogy itt ő hozza a döntéseket. Én hozom a döntéseket és ez az érzés, az ösztönös vágy New Yorkban baromira meglepett, tetszett és nem kellett túlbeszélni sem. Elégedetten dédelgettem magamban a farkast, aki eltelve szuszogott. Megtörtént, aminek meg kellett történnie, egy állat ezen egy pillanatig sem merengett. Ha engem nem sokkolt volna annyira ki, talán én sem tettem volna. Jackson ténye, Cameron idegen ismeretlensége ugyanis erősen megkérdőjelezte a morális iránytűimet. Minden alkalommal. Mert még egyet mondjuk meglepett botlásnak is nevezhettünk volna.
Hiába van a tény azonban egy világító táblára írva a fejemben, hogy átvert és hazug is, ha elengedném a gyeplőt, valószínűleg már térdig rángattam volna a nadrágját. Pöcsfej. Mindezeken túl pedig itt van maga a tény, hogy besétált ebbe a bárba. Pontosan ebbe és ez, ha lehetséges, még inkább idegesítő komponense a megjelenésének.
Azonban még nagyapának sem lehetne egyetlen szava sem, mert a "kedves vendég" megkapja, amit kért. Válasznak egy inkább vicsorgásra hajazó mosolyt kap. Mennyire humoránál van valaki.. - Fölöslegesen nem pazarlom sem a nyálam, sem az italkészletet. A méreg pedig nem az én stílusom. - ő persze megtehetné, hogy gyorsan ledönti a torkán és lelép innen, ahogyan kellene, de nem ezt mondják el a mozdulatai.
A helyiségben egyetlen halandó pár tartózkodik, fogalmam sincs kicsodák ők és azt sem, hogy Cameron miért szentel ekkora figyelmet nekik. Elönt a farkas higgadt nyugalma, mert neki az is mindegy, ha történik valami és az is, ha nem. Annyira leural az érzés, hogy már csak a karomon sistergő áramütésekből eszmélek rá, hogy tesztoszteron illat van. - Francokat akad. - a vendége voltam, kétségtelen.
Meg egyben nem néző vagyok, úgyhogy ne csináljon balhét nagyapám kocsmájában. A farkasa szaga betölti a termet. Hirtelen avar, erdő és föld illat torlódik az orromba. Ez szíven veri az enyémet, de a hímet ugyebár nem kell segíteni. Figyelni igen. Megmarkolom a pult szélét, a felém eső részét és remélem nem vágok éppen olyan arcot, mint aki kívánja azt a bizonyos balhét ilyen közelről. A csaj pasija mindenesetre megérezheti a baj vörös ködét és inkább a távozás mellett döntenek. Meredten nézek utánuk pár pillanatig, mintha éppen a vacsorám sétálna ki azon az ajtón. A farkas zöld szemei eltűnnek. Beletolakszik a cigaretta szag és ez kitisztítja a fejemet egy kicsit. Valójában lehet, hogy dohányzó. Franc se tudja. - Mi volt ez? - válaszolok megelőző kérdéssel a kérdésre. - Miért? Engem is le akarsz netán csukatni? -remélem nem gondolja, hogy utána nyomozgatva jutottam el idáig. Egyáltalán itt él? Nagyapa vajon ismeri? - És te? - oldalra biccentem a fejem, kíváncsi farkaslány vagyok. Kutyás módon. Attól mert összezavarja a testem, a fejemet még nem fogja. Bár nem róhatom fel neki igazán a dolgot, bármennyire is szeretném. Nem erőszakolt meg. Bontok egy sört magamnak. El is mondhatnám neki. Ha itteni farkas, biztosan hallotta, hogy meghalt valaki a falkából. - Gyanítom tudod, miért vagyok itt. - próbáljuk innen.

Vendég
Vendég
Anonymous

Fun Night Empty
TémanyitásFun Night EmptyKedd 14 Nov. 2023 - 10:05

If I told you what I was, would you turn your back on me? And if I seem dangerousWould you be scared?Eltelek vele, magamba engedem a szuka jelenlétét, az illatát, azt a jellegzetes szívverést, melyet kihallok a  tömegből és érzékelek.
A szőrösebbik énem felcsahol, örömtüzek körül ugrál, mert neki kell a nőstény, én pedig hagyom, hogy elvigyen, vakítson a vágy, főleg, hogy nincs kinek elszámolnom, teszi, amit jónak látok. Bár mondhatnám, hogy eddig nem így volt, de nem szeretek hazudni, főleg nem magamnak, vagyis csak magamnak.
Nyugodt mozdulattal  pillantok végig rajta. Ez itt az én városom, az én otthonom, az én falkám az én királyságom lesz abban a szent pillanatban, ahogy végre elérem, hogy Duncan vagy önként távozzon, vagy nem is kell az erőszaknak gyengédnek lennie mellyel fellépünk ellene.
A farkas a bensőmben örömtopog, menne futna, rohanna, de én vagyok, az ki parancsot oszt és én nem engedem meg neki, hogy bármi is történjen.
A pillantása fagyos, jó, hogy nem áll keresztbe a csont bennem tőle, de a haragja érthető, azonban pontosan tudom,  hogy forró kásaként omlik le nemsokára róla, ahogy sokszor tette másokról is, de az emlékük arra sem méltó, hogy előre húzzam őket az agyam hátsó fakkjaiból, főleg, mert a bennem élő vadállat mocorogva morogva, acsarkodva tépi a bordaketrecem, hogy a szívverését összehangolja a nőével, akinek a farkasa magára rántja.
- Valami sokkal frappánsabbat vártam tőle. Mondjuk, hogy beleköpsz, rámöntöd, megmérgezel, vagy hozzám vágod az üveget, de ez kétségkívül sokkal… emelkedettebb. - belekortyolok az italba és annak érdekében, hogy érezze nem tervezek távozni, kényelmesen körbe pillantok, a tekintetem megakad a bár ritka székeinek egyikén ülő férfin.
- Látod? Úgy összezavarlak, hogy a ragozásba is beletörik a nyelved. - felé sem nézek, a tekintetem a férfin ül, engedem, hogy a farkas kifelé kandikáljon, hogy a borostyán szín betöltse a látásom, a fogaim kivilantom, az agresszió kiáramlani készül a kezeimen keresztül, mint valami mágia.
A férfi egy vékonyka nővel van, aki már érzi, hogy nem lesz ennek jó vége, ugyanis az “ugyan Michael” hagyd, kezdetű mondattal kézen fogja és lágyan terelgeti a bártól. Nem is értem miért foglal el egy széket, mely nekem kell.
Trágár mozdulattal levegőbe csettintek és az italom a pulton csúsztatva közelebb lépek.
- Ugyan Michael, nem kell a balhé. - főleg nem velem, a férfi elgondolkodik rajta, nagyobb darab mint én, de legfőképpen ember, míg én legfőképpen minden vagyok csak ember nem.
Megvárom, hogy lemásszon a székről és az italát kézbe véve lelépjen a nőjével, de sejtem valójában ma esti nője. Erre utal az áttetsző felső és a miniszoknya, a felsőn átsejló apró mellbimbókba szúrt fém körvonala.
Elfoglalom a helyét és kényelembe helyezem magam.
A farkas kapar, haborúzna, harcolna, és párosodna. Ó, persze enne is, ezek motiválják, nem feltétlen ebben a sorrendben.
- Mit csinálsz itt Carla? - rágyújtok és az italom mellé húzok egy hamutálat, ha az nincs, akkor egy üres poharat, nem kérdezem meg dohányzó-e a helyiség, mert nem is érdekel.
A pillantásom élénk tüze újra a nőre ugrik, kíváncsian szemlélem.
A szívem hangosan kotyog, elég! Rákorholok a farkasra, ideje kicsit lesunnyadni, mert kezdek széjjel esni és fiatal az este.
Vendég
Vendég
Anonymous

Fun Night Empty
TémanyitásFun Night Empty

Ajánlott tartalom

Fun Night Empty
 

Fun Night

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» - and the night does not end
» Like the wind in night
» night visit
» edge of the night
» Friday night fun