A nyaralásról szóló elméleteim addig tartottak, míg nagyapa ténylegesen el nem kezdett behívogatni a pultba, aztán ott is hagyni 1-2 órára, majd többre. Szerinte persze nincs lehetetlen, csak tehetetlen, és szerinte én nem az utóbbinak számítok. Pedig úgy terveztem, hogy körbe fogom kirándulni ezt a területet, kiskamaszként azért nem kaptam itt akkora szabadságot, mint amekkorát igényeltem volna. Most meg idefog munkával, hihetetlen az öreg. És az sem hatja meg, ha morgok miatta. Éppen csak sót nem hintett a fejemre még, hogy úgyis az lesz, amit ő mond. Való igaz mondjuk, hogy a pulton innen sokkal könnyebben térképezek fel mindenkit. Van időm figyelni és hallgatni a beszélgetések halk moraját, felfigyelni arcokra, megjegyezni neveket. Valahogy nem gondoltam, hogy ekkora az itteni falka. A fejemben teljességgel az a képzet élt, hogy innen inkább menekülnek, nem pedig érkeznek. Talán rosszul indítottam az egésszel kapcsolatosan. De nem számít, úgyis ideiglenes az ittlétem. Engem visszavár New York és az, amit a pöcs Jackson hagyott maga után. El se hiszem, hogy ennyire ostoba voltam két éven keresztül! Ráadásul nem csak én, hanem a barátaim és a családom is. Leültettem egy asztalhoz apámmal! Ha Cameron nem kavarta volna össze az egész állóvizet és hozta volna felszínre a vastag sarat, akkor most is ugyanabban a megszokott rendben élnék. Ő viszont nem csak Jacksont juttatta börtönbe, hanem összetekert valamit a farkasomban is. A dühödt döbbeneten nehezen lendültem túl, lévén annál erősebbnek tartom magam, minthogy felüljek holmi testi vágyaknak és hagyjam, hogy elsodorjanak. Hagytam és nem is igazán volt más választásom. Na, ez az, amiről a regéim nem szólnak. Jackson miatt sajnálkoznak a szüleim, a barátaim, én meg azt se tudom, kinek mit fejtsek ki az egészről. Semmit, leginkább. Nem akarok már erre gondolni, ő úgyis a börtönben fogja tölteni az elkövetkezendő éveket, plusz olyan szinten érzem magam mindkét szemszöget nézve átbaszottan, hogy az már maga a megalázás. A farkas mondjuk két aktus között beavathatott volna, hogy kicsoda és mit akar valójában. Jackson pedig halandó létére kicsit retteghetett volna az életéért. Volna, volna, volna. Megemelem a ládát, ami nem okoz fizikailag igazából nehézséget és kicsit meg is mosolyogtat, hogy már észreveszem, ha tölteni kell a hűtőt. Kolosszális, mennyi sör tud itt elfogyni egy-egy nap alatt. Valahogy akkor ér el és veti a hátamat a falnak a felismerés. Nem én érzem meg, nem. A farkas már a levegőben szimatol. Egyetlen valakire reagál ilyen izgatottan: a másik kamuzós seggfejre! Elönt az az ostoba, szinte izzasztó érzés, a tudat, hogy közel van és csak oda kellene hozzá menni, magunkra venni megint a szagát, a fogai nyomát és..Lerakom a ládát, muszáj leülnöm. Ha létezne, hogy fermonokat láthatok a levegőben, most tenném, mert minden tagom megfeszül és felfénylek, mint egy jelzőlámpa. Próbálok mélyeket lélegezni, visszatuszkolni a bolond szőröst oda, ahol lennie kell és magamra kell húznom az álarcot, hogy minden rendben van. Ráadásul nem bujkálhatok a hátsó raktárban, nagyapa úgy is be fog jönni, hogy mivel szerencsétlenkedem. Úgyhogy kimegyek a sörrel és megvívom a három perc alatti nyolcvanadik küzdelmet a farkassal, hogy ne akarjon kitekinteni, odamenni, megszagolni. Semmit se akarjon. Mégis, mintha a léptei hangja is kiválasztódna a finom zajokból. Olyanná válok, mint egy hangvilla a viharban. Minden rendben van, pakolom szépen az üvegeket át a hűtőbe és csak utána tud megérni a gondolat: ő mégis mi a fenét keres ebben a városban? Felegyenesedem, hátradobom a hajam a vállaim felett, mert abszolút nem állok készen rá, hogy megforduljak. Hűvös pillantással üdvözlöm, éppen nem érek rá normálisnak lenni. Miatta. Szó nélkül teszem elé a poharat, bele a jeget és rálöttyintem a borostyánszín italt. - Pedig megérdemelnéd, hogy ne szolgáljalak ki. - mondjuk ez a szó a jelen helyzetben még idiótán is hangzik. - Mit keresel itt? - a városban, az országnak ezen a pontján, ebben a bárban. Nekem is innom kellene valami..erőset. Hát magamnak is töltök ugyanazt. - A vendéged voltam. - aztán mondjuk elmondhatná, hogy minek van itt és miért baszott át annyira gejl módon.
Vendég
Vendég
Csüt. 9 Nov. 2023 - 14:43
If I told you what I was, would you turn your back on me? And if I seem dangerousWould you be scared? A maserati halk sóhajjal vet gyeplőt a lóerők nyakába, ahogy leállítom a motort. Még várok egy kicsit, hiszen nem sietek sehova. Kedd este van, csillagos égbolt és blablabla, valójában retek meleg van, de a farkas szereti ezt, valahogy nekem már csak akkor van igazán melegem, ha a hőmérő higanyszála meglengeti a 39 fokot, de az nem egy jellemző tulajdonsága. Lehúzom a lábam a pedálról és a sötétkék farmerdzsekim zsebébe túrok, amit azért hordok, mert a farmeromon nem elég nagyok a zsebek. Még mindig mázlisabbak vagyunk, mint a csajok a miniatűr zsebekkel, mondjuk én meg kibaszot mókás lennék egy retiküllel. Carla… Miközben kinyitom az ajtót és kikászálódom a kormány mögül, újra eszembe jut, hogy miként jutott el a hír hozzám, hogy a városban vagy, de farkas… és a falka ereje a farkas. Hiába valaki nem tagja a falkának, nem maradhat titokban, ha bárki is a városba érkezik, mondjuk a töketlen Duncan nem is tartja úgy számon a kis bárányokat, mint én, de nekem kellenek a szövetségesek és azokra csak azok lelhetek, akik nem feküdtek meg a naaagy és félelmetes vezér előtt. Gúnyosan felröffenek, a mobilomról megindítom a parkolást, szép ez a ghibli és nem mutat jól rajta a zacskó, semmilyen. Fülledt este van, nem mondom, hogy nem túlzás a farmerdzseki, de alatta egy fekete atléta van, csak nem rothadok bele. Dühös dudaszó követi a lépteim, jól van na. Máskor sem nézek körbe csak nem basznak el, kölcsönös tisztelettel mutatjuk be egymásnak a közös nyelvet, mely a középső ujj diszkrét megmutatkozása. Az, hogy neki volt igaza, pont telibe van szarva. Carla…emlékszem rád. Nem is én, de a bennem lakó farkasnak van némi hervasztó vonzódása, olyan jellegű, ami ellen józan ésszel nem tehetek, de persze fogok, mert itt ÉN irányítok és nem a szőrösebbik énem, majd Én tudom mit akarok és mit nem. Ő a szukát én a szövetségest és nem hazudom azt sem, hogy nem kufircoltunk jókat, ahogy azt sem, hogy nem hagytunk egymáson durva nyomokat, én lehet benne lelkit is, mert a volt faszija miattam került rácsok mögé. Vagyhát legyünk őszinték nem miattam, általam. A kérdés, hogy hova rejtette az utolsó zsákmányt, teljesen véletlen tudtam meg, de nem kell aggódni, már nincs ott. Jackson elég ügyes tolvaj volt, de szerencsémre nem egy Lupin, mégis közel állt hozzá. Most pedig varrathatja magára a börtön tetkókat és lehet Carla nem is boldog miatta, hiszen a szerelem nagy lehetett, mégis velem gyűrte a lepedőt. Nem hazudom, hogy nem volt benne érdek is, már a részemről, de Carla segített közel kerülni Jackson kis ügyeihez és nos azóta nem nagyon találkoztunk. Észre sem vettem mikor gyújtottam rá, csak, hogy most még van három slukkom, de máris a bejárat előtt állok. A jobb farmer zsebembe ejtem a kocsikulcsot, és elnyomom a csikket, pofátlan mód már odabent fújom ki a füstöt. A pulthoz sétálok, tekintetemmel a nőt keresem, nem… nem… nem. Nem szeretem ezt a “doromboló” hangot, ami odabentről feltör bennem és a farkas mocorogva kurrog a gyomromban. Ő üdvözli a szukát, már már gyermekded örömmel szimatol a levegőbe, hogy érezze őt, pedig vannak itt bőven, de az ő köteléke az állatomhoz aranyszálon siklik felém. A düh felfortyan bennem, kizárt, hogy ezt engedni fogom. Azért nem vagyok ellene egy kis szórakozásnak. Az ilyen helyeken valamiért a tekintetek nem siklanak át rajtam, megakadnak egy pillanatra, feltérképeznek, méregetnek, lehet a járásom az oka, vagy a farkas erős kisugárzása belőlem, melyre nem vetek láncot, nem érdekel, hogy süt belőlem, aki tudja, hogy létezem tudja csak, aki pedig nem… had lásson valamit bennem. A pultra simítom a tenyerem, megkopogtatom és rendelek egy whiskyt jéggel. Carla…