Lolát láthatóan sokkal kevésbé aggasztotta a belőlem megakadályozhatatlanul előtörő birtoklási vágy mint engem. Talán nem sejthette, hogy mennyire idegen tőlem, hogy tulajdonjogot formáljak valamire ami nem az enyém. Ami sosem volt az és sosem lesz. Hogyan is sajátíthatnék ki olyasmit ami senkié nem lehet? Hogyan is sajátíthatnék ki bármit is úgy, hogy minden vagyonom egy úszó hajó és amit az elhord a hátán? A farkasom másképp gondolkodott. Szeszélyes ragaszkodással viseltetett a boszorkány iránt és csupán azért nem ismertem fel vonzalmát majdnem egy évvel ezelőtt, mert még ismeretlen volt számomra a bestiák természete. A szokatlanul erős és kínzó vágyakozás, Alexander Lackwood rövid felbukkanása, majd az ősszel bekövetkezett események hatására fellobbanó védelmezési ösztön mind-mind a farkas titokban szőtt kötelékeinek eredménye volt. Én nem bánnám, ha esetleg mégis az lennél. Már az első érzékien elbúgott szó után jókora felhőnyi pézsma pöffent a levegőbe és keveredett össze a Lola testéből áradó buja és fűszeres erdőillattal és hatalmas sóhajjal engedtem a belső húzásnak, mely ott lakozó farkasom természetes reakciója volt a nő megadásának. Szerettem volna elmormolni, hogy eszem ágában sincs kisajátítani őt. Territoriálisan körülhatárolni őt és vonalat húzni közénk és mások közé. Talán nappali fényben mikor a farkasok kevésbé aktívak és mikor nem uralkodik el az ösztön az ember szocializációján, meg is vallom ezt Lolának, ám jócskán benne jártunk az éjszakában. A kabin egyfajta felmelegített és otthonosan puha odúvá vált. Automatikusan engedelmeskedtem minden ajkamra lehelt csóknak ami után csak perzselőbbé és perzselőbbé vált a szomjúság mely torkomat égette. Felcsilingelő nevetésével csak megerősített. Igen, valóban ezt szerettem volna. Tegyen csak tönkre, azzal is gyógyítaná azt amivel én bántottam saját magamat. Vezessen az orromnál fogva, csalogasson magához és döntse el mihez kezd a közelségemmel. Csak el ne tűnjön. Csak meg ne szűnjön létezni többé. Pontosan tudta, hogy két szóval hogyan rántson még mélyebbre magával a fuldoklásban. Ha előtte álltam volna, hát ostobán hullok a lába elé. A tengerfenékre húzó szirén képével nyomta apró teste az enyémet és ajkánál fogva rángatott olyan sötét és vágy-uralta őrületbe amitől még egy adag pézsma távozott nyakamból a kabinba. Megkapni őt. Itt. A konyhában. A fürdőben. A hajófedélzeten. A melegvizes forrásban... A farkas gondolatai szinte túlharsogták emberi részemet. Szinte oxigénhiányos állapotban kulcsolódtam szájára és körmei finoman karistolva vállába mélyedtek. Talán épp az utolsó pillanatban böktem ki a bennem forró vallomást. Még az utolsó pillanatban nyújtottam ki az édes fulladástól nehezen mozgó karomat a horgony felé és húztam kettőnk közé. Semmilyen másik pillanat nem lett volna képes rávenni arra, hogy megosszam az első építőkockát a lelkemben felépült legingatagabb építményből. Szerettem volna Lola vállán keresztül a bőre alá csusszanni és ott elidőzni, míg titkaim és félelmeim súlya legördül a hátamról. Olyan erővel szorítottam tenyeremben a horgonyt, hogy félő volt, a vérfarkas átok ereje kettéroppantja a becses tárgyat. Minden egyes elrebegett "itt vagyok" után szorosabban öleltem a boszorkányt mint aki a szavainak nem, csupán a fizikai valóságnak hisz egyedül. Egyetlen kívánságomat leheltem most el - a legféltettebbet. Lola szavait pedig egyfajta ígéretként pecsételtem a szívemre. - Ne hagyd, hogy elcsesszem - motyogtam halandó fül számára szinte befoghatatlan csendességgel, majd felrobbantam az elcsattanó csókban. Tenyere és ujjai bársonyosan járták be arcom minden érdes, szarkalábas és borostás szegletét és olyan mohósággal tolakodtam ajkai közé, hogy nem telt sok időbe mire máris kifulladva szuszogtam. Lola egyszeriben megtámaszkodott lábával a csípőm két oldalán, szabad kezem pedig végigsimított kivillanó combján, vádliján, majd talpán is. Minden részét tökéletes volt érintenem. A kitágult ereimben robogó vér a vadászatra kész farkas pattanásig feszülő állapotát idézte elém. Vörösben és lilában úszó köd ereszkedett le tekintetem elé amint a nő kerek csípője hullámzóan megmozdult, a bestia szuszogva morrant meg torkomban. Nem emlékeztem rá, hogy hogyan sikerült kipréselnem magamból egy suta és butácskán csengő "én is"-t, majd mindenemet megadva, feladva, átadva hagytam, hogy Lola eluralkodjon lemeztelenedett testem minden porcikáján. Olyan határozottsággal vett birtokba melyhez soha senkinek nem volt joga korábban. Hagytam, sőt, kértem, hogy olyan helyeken érintsen ahonnan minden más nő kezét ellöktem és a gyönyörtől kínba feszülő izmaim gyakorlatilag felrobbantak végtagjai ketrecében. Szeretem Lolát - zuhantam egyre sebesebben. Lola pedig szeret engem - testem menetébe szorult csavarként telt meg erővel. Habzsolva nyúltam hajáért, arcáért, ajkáért, mellének kerek és sajgóan gyönyörű domborulataiért és holdfénytől ezüstösen szikrázó csípőjéért. Tégy tönkre. Pusztíts el. Az ejtőernyő kinyílt, a zuhanás megszűnt és egy sebezhető és boldog nyögés kíséretében minden hajókötél kioldódott bennem. Megsemmisülve hanyatlott vissza fejem a párnára, a szédüléstől fókuszom elhomályosodott. Ujjaiért nyúltam és azokat a magaméba kulcsolva kezét nyirkos és szaporán emelkedő mellkasomra húztam. Olyan jóleső sóhaj szakadt ki belőlem melyet talán még soha semmi sem csalhatott elő ily' őszinteséggel. Nem létezett sem a kapitány, sem a Leviatán, Antigua pedig végképp nem. A világ legmagasabb csúcsán álltam és az imádott nő orra simult arcélemhez. Fejemet lustán fordítottam felé mikor felkönyökölt, laposan pislogó pilláim szinte lassított felvételként értelmezték minden simogatását és szavát. Szemem lecsukva elmosolyodtam, kézfejem végigcirógatta arcát. - Te a szárazföld vagy, Lola Tucker. A sebesen robogó patakok és az illatos vadvirág a mezőkön. A kegyetlen tél, az ezer színű ősz. A bársonyos moha a sziklákon és a fűszeres tűlevél az ösvényen. Te teszed otthonná az erdőket. Te vagy a horgonyom ami nélkül elvesznék a tengeren... Az utolsó néhány szót már úgy suttogtam magunk közé, hogy alig bírtam ellenállni a párna húzásának. Végleg legyőzve és ezáltal felszabadítva csókot lehelte homlokára és fészket készítve számára a karjaim között az ölelésembe vontam. Gondosan lezárt öklömet még egyszer utoljára megszorítottam. A kis horgony átmelegedve, biztató szúrásként nyomta tenyeremet. 35 éves lettem. Lola szerelmében pedig újjászülettem, hogy érdemes lehessek a jobb sorsra.
Szinte fájdalmasnak tűnt az a tökéletesség, amivel a testünk összesimult. A takaró körénk csavarodott és pont olyan szorosan és kibogozhatatlanul tartott minket össze, mintha én magam varázsoltam volna ilyenné. Nem akartam kétségbeesetten kapaszkodni belé, mert a kétségbeesés mindig eltapossa és összezúzza a bölcs döntéshozás képességét, mégis legszívesebben ezt tettem volna. Már tudtam, milyen, amikor erőszakkal ráveszem magam az elengedésére. Tudtam, milyen nélküle. Önző módon nem akartam többször. Ezért is kellett eloszlatnom azokat a téveszméket abban a tökéletesen metszett, konok fejében. Még akkor is, ha el akarta viccelni; különösen azért, mert el akarta viccelni. Nem válaszoltam a költői kérdésre, legalábbis nem közvetlenül, a teljes képet vetítettem elé, hogy ne egészíthesse ki helytelen következtetésekkel, de így is láttam és szinte éreztem, amikor ez egy ponton mégis megtörtént. Ahogy ujjai belém kapaszkodtak, a nyelvemre égett egy kérdés, de nem mondtam ki hangosan. Még nem. Korai lett volna. Nem mertem. Gyáva voltam. Ezt az egy gondolatot még akkor is meghagytam neki, ha fájdalmas volt. Amikor úgy mordult fel, mint akinek nevén nevezték az ellenségét, önkéntelenül is mosolyra görbült a szám sarka. Nem szabadott volna így reagálnom, hiszen Alexander Lackwood nem volt az ellensége – miattam legalábbis biztosan nem –, de eszembe jutott a territoriális viselkedés kérdése, és... nos, be kellett vallanom, hogy tulajdonképpen tetszett a gondolat. Finch bármikor kisajátíthatott, amikor csak kedve szottyant hozzá, és ezt igyekeztem a tudtára is adni egy játékos, enyhítő csókkal. A szavai hallatán egészséges kétségeim támadtak azt illetően, vajon tényleg érti-e, miért teljesen felesleges bárminemű összehasonlítgatás kettejük között, de amikor visszatért a territoriális viselkedés kérdésköréhez, nem tudtam nem kuncogni azon, amilyen vehemenciával győzködni próbálta... nos, vagy magát, vagy engem, vagy mindkettőnket. Leginkább magát. A szemeimben vidám huncutság csillant, egy csalafinta vigyor kérdezett csak vissza szavak nélkül, miszerint biztos vagy te ebben?, mielőtt a füléhez hajoltam volna. – Én nem bánnám, ha esetleg mégis az lennél – suttogtam és hagytam, hogy érzékeny farkasorrai a testem megváltozó illatából, kifinomult hallása pedig a hangom rezgéseiből értse ki a szavaim mögöttes értelmét. Ez a fajta érzéki játékosság még mindig új volt nekem, ő hozta ki belőlem valahogy, de addig is, míg újfent megbarátkoztam egy ilyen megszólalással a magam részéről, könnyű volt mindkettőnk figyelmét elterelni egy csókkal. Azt azonban nem akartam hagyni, hogy teljesen elterelhesse a figyelmemet, és ezen a ponton még volt erőm ahhoz, hogy megosszam vele az érzéseimet. A félelmemet, amely valójában nem őt, hanem engem minősített. Tiszta szívvel hittem, amikor azt mondta, szeret engem; ezt sosem vontam volna kétségbe, csupán azt nem tudtam megfejteni, miért. A folytatás halk nevetést csalt elő a torkomból, mert a listából legfeljebb kettővel tudtam volna megbékélni, de aztán megemlítette a többit és én hirtelen nem is tudtam mit mondani. Egyedül az arcomat éreztem egy fokkal jobban felmelegedni és valamiért fogadni mertem volna, hogy az a bizonyos illat, amit ő jól érezhet, most szintén erősebb lett. Talán ezért is találtam meg magamban a játékos választ, ám hiába hittem, hogy egy újabb csókkal elejét vehetem annak, ami megkezdődött. A válasza csípőből jött és olyannyira a megfelelő helyre talált, hogy ezúttal finoman megborzongtam a hangjában és a szavaiban megbúvó ígéretektől. – Kíváncsivá tettél – mormoltam halkan, önkéntelenül is megnyalva kiszáradtnak érződő alsóajkam, és csak azért nem olvadtam újra csókba vele, mert szinte éreztem, láttam a besütő holdfényben megcsillanó szemeiben azt, hogy mondani szeretne valamit. Míg ő a vállam simogatta, én az arcélét rajzoltam újra ujjbegyeimmel, türelmesen várva a hamarosan felhangzó szavakat. A vallomás lassan kúszott be a bőröm alá és érintette meg egyenesen a szívemet, egyre mélyebben. Csendben maradtam és csak hallgattam őt, szemeim figyelmesen követték arcvonásai árulkodó változásait; nem kényszerítettem, hogy rám nézzen, amikor nem akart, csupán a horgonyon összefonodó ujjaink finom szorításával adtam tudtára, hogy itt vagyok én figyelek rá. Amikor végül rám nézett, tekintetünk összekapcsolódott, én pedig szinte lélegzetvisszafojtva vártam, mit fog még mondani. Pedig szerintem semmi nem tudott volna felkészíteni rá. Még mindig a szavai visszhangzottak a fülemben, miközben hevesen dobogó szívvel magamhoz öleltem. Lehunytam a szemem, lélegzetem hasonló reszketéssel tört utat magának kifelé, de egyelőre nem szólaltam meg. Nem találtam jobb szavakat annál, mint ahogy finom határozottsággal magamhoz szorítottam őt, egyik kezem ujjait puhán a hajába futtatva, fejét a vállamhoz fogva, ahová elrejtette az arcát. Fejemet az övére hajtottam, magamba szívtam az illatát, és azt sem bántam, hogy a szívverésem hangja talán fülsüketítő lehet most számára. – Itt vagyok – súgtam a hajába. – Itt vagyok, Finch, és nem megyek sehová. Hagytam, hogy elhúzódjon tőlem, amikor megmozdult, tekintetem pedig szinte beleolvadt az övébe. Tenyerem magától simította végig az arcát újra és újra, ám hiába nyitottam volna válaszra az ajkaimat, azokat ő foglalta el a saját szájával és ez a pillanat nem is lehetett volna tökéletesebb. Készségesen bonyolódtam bele a perzselő csókba és ebben a pillanatban azt sem bántam volna, ha nem marad több levegőm, mert boldogan fulladtam volna bele. Ujjaim belegabalyodtak a hajába, miközben sietősen megpróbáltam felszabadítani a lábaimat a takaró béklyójából. – Nem cseszel el semmit, Finch. Nem cseszel el semmit – szuszogtam az ajkaira két forró csók között, csak akkor hallgatva el hosszabb időre, amikor sikerült lábaimat a teste mellé vezetni a csípője két oldalán és a csók könnyebben nyúlhatott el újra. A vágy, amelynek húrjait az imént puszta szavakkal pengette meg oly könnyedén, újult erővel és sürgetően tört elő, mintha csak az is bizonyítani akart volna. Mintha tudta volna, hogy most, a pillanat hevében egyszerűbb mutatni, mint mondani. Halk zihálással szakítottam el ajkaimat az övéitől, hogy a vágy függönyének súlya alatt félig leeresztett szemhéjam árnyékából újra a szemeibe nézhessek. Lélegzetünk forrón csapódott le a másik ajkán, és én kész voltam súlyosbítani a helyzeten a csípőm megmozdításával. – Itt vagyok. Szeretlek. Nehéz lett volna eldönteni, hogy a rekedt hang sóhajnak vagy nyögésnek hatott-e inkább, de a puszta beszédtől egészen biztosan távol állt. Akartam minden pillanatát és akartam minden érzést. Minden kapkodó lélegzetet, minden heves csókot, minden telhetetlen érintést, szemeinek minden sötétlő pillantását. Akartam az érzéseink efféle manifesztációját és ezúttal én akartam megmutatni neki, hogy mit vált ki belőlem, még ha bilincset nem is varázsoltam a csuklói köré. Nem csak a szívemmel akartam szeretni őt és ennek érdekében boldogan vesztem bele a vágy kéjfoltos ködébe, míg már nem csak ajkunk és a testünk olvadt össze, hanem minden egyes zihálás és hang összefolyt, a testünk pedig együtt mozdulva vezetett el minket oda, ahová sürgetően akartunk ismét elérni. Nehezemre esett volna távolabb kerülni tőle, ezért még mindig nem tudtam eldönteni, hol végződök én és hol kezdődik ő, amikor a légzésem normalizálódásával lustán felnyitottam a szemeimet. Orrommal végigsimítottam arcának élén, mosolyomat egy csókkal rejtettem el a nyakában. Feltámaszkodtam az egyik könyökömre, hogy ujjaimmal ismét körberajzolhassam arcának minden egyes tökéletes, szeretett vonását. – Nem akarlak elválasztani a tengertől, mert a te lelked éppen olyan szabad, mint ő, és ez is tesz téged azzá, amiért szeretlek – súgtam neki halk, nyugodt, immáron félelmektől mentes hangon. – Nem a lelkedet akarom megkötni, Finch, én a szívedre akarok vigyázni – folytattam, számmal az övét súrolva. – Ameddig én vagyok a kikötőd és itt horgonyzol, én boldog vagyok. Ameddig úgy gondolsz rám a tengeren, mint a szárazföldön őrá, én boldog vagyok. Boldog és nagyon szerencsés, amiért engem választottál szerelmedül – pecsételtem meg szavaimat egy csókkal. Az én szívem megnyugvásra talált és reméltem, hogy az övé is.
Lola alkarja puhán simult a fejemet nyomó párnára amint könyökei megérkeztek arcom két oldalára. A testünket körbefonó takaró immár gordiuszi csomóként gabalyodott össze, gombos vége valahol tetovált vádlimra csavarodott, míg hasamnál simán és melegen érintett a boszorkány olívaszínű bőre. Talpam gyengédet végighúztam lábfején, szemhéjaim pedig abban a másodpercben váltak súlyossá, hogy ujjai magától értetődő mozdulattal indultak meg tincseim irányába. Ajkamon ide nem illően gondtalan mosoly játszott. Belső farkasom élvezkedve nyúlt ki és igyekezett bensőmön keresztül Lola ujjaihoz simulni. Mennyire rajongott azért ahogy a boszorkány szilveszter éjjel bundájába túrt és mennyire vágyta azokat a nyugtató simításokat azóta is, melyben persze egyszer sem lehetett része. Lola gyógyító kisugárzása olyan bűverővel bírt a bestiára mint macskákra a macskamenta. Talán sosem találtam a megfelelő és elég bátor szavakat ahhoz, hogy ezt el is mondjam neki. A lusta évődés még tíz perc simogatástól biztosan álomra fordul, ám Lola gyengéd határozottsággal tenyerei közé fogta az arcomat, ettől pedig hamar éberen pásztáztam sötétben kifényesített gombként szikrázó szempárát. - Miért, hogy hívják? - vágtam rá zsigerből a kérdést remélve, hogy ezzel játékos és csendesebb vizekre láncolom a hajót, ám hasztalan próbálkozás volt a víz mozgó testéhez kötni bármit is. Ezt tudtam jól. Farkasom reménykedő harciassággal leste az azóta mentálisan többször körbevizelt, megszaggatott és vad csípőmozgásokkal ledominált férfi nevét. Tekintetem ide-oda ugrált Lola meleg szempára, vértől duzzadt ajkai és kipirosodott orcája között és csak akkor eszméltem rá, hogy valódi választ kapok a heccből feltett kérdésre, mikor folytatta a megkezdett gondolatot. ...nem csak rám lennének utalva. A mondat a lelkem egy furcsán puha és sebezhető részét kondította meg, mikor az embert oldalba bökik az érzékeny bordarésznél. Az ágy métereket süllyedt velem bele a méregfekete óceánba, ujjaim pedig sietséggel találtak el a nő fedetlen vállához és kapaszkodtak meg mielőtt a zuhanásérzés kiszorította volna az összes szuszt őt tartó mellkasomból. Lackwood koven - Lola orra az enyémet súrolta és az elhangzó családnévtől egy jó adag harciasra hízott pézsma pöffent a kabin már így is fűszeresnek mondható levegőjébe. Torokköszörülésszerű morgás tört fel egy lélegzetvételnyi időre a torkomból mielőtt egy adag mélyen beszívott levegővel le nem nyeltem, még épp időben a lágyan elcsent csók kiélvezéséhez. - Jól van, jól van - motyogtam bele a duzzadt ajkakba, de a tónus sehogy sem tükrözte, hogy "olyan jól lett volna", hogy Lola egyáltalán szóba elegyedett más férfiakkal élete során, azt meg végképp lent tartottam, hogy megkérdezzem vajon mi történt volna, ha a pasas nem hólyag, nem felfuvalkodott és nem nyájas. Ez azonban azt is jelentette, hogy ezen taszító tényezők közül Lola egyet sem tulajdonított nekem, mely némileg fokozta a születésnap, a szívhez szóló ajándékok és a szeretkezés keltette férfias diadalérzetet. - Nem vagyok territoriális! - nevettem fel és a takaróindából kiszabadított kezem kérlelhetetlenül a levegőbe lendült a heves gesztikulációtól, majd megdörgöltem az előbb még finoman dédelgetett vonásaimat - Jesszusom... Talán nem is a territoriális szó volt a legjobb rá. Az önzőnek igazabb csengése volt, miközben Lola hangjában benne csendült egyfajta repedezett törékenység, melyet tudtam, hogy én repesztettem meg. Pontosan ezzel az önzőséggel. Már épp ajkamon volt a lelkes szó, hogy viszonozzam a vallomást mikor szája forrón simult az enyémre, szinte bölcs paranccsal intette helyre minden korábbi és épp készülő ügyetlenkedésemet és rendetlenkedésemet. Karjaim automatikusan és máris tettre készen ölelték át csupán csíkokban meztelen testét, de szinte óvatosságra intően szakadt el tőlem és kényszerített rá, hogy mondandója komolyságát kellően értve a szemébe nézzek. Nagyot nyeltem és azon fiatalabb énem szemeivel néztem most rá akinek pontosan ilyen érzés volt mikor a tanár korrigálta a feleletét, majd jegyet adott rá. - Szeretlek, Lola Tucker - szakadt ki belőlem az érzéstől tehetetlen és reszketeg sóhaj, ujjaim hajába fonódtak és megcirógatták fejbőrét - És egyszerre akarom, hogy tönkre tegyél, meggyógyíts, megcsókolj, felpofozz, elhagyj és börtönbe zárj. A többiről nem is beszélve... - szűrtem az utóbbit a fogam között és szemem megtelt szerelemmel és az okozott fájdalom visszatükröződésével. Hiszen az elmormogott "nem tudom" és az abszurd önostorozás mely olyan váratlanul és dühítően záporozott le az ajkáról a ma este elkövetett hibáim tökéletes reflexiója volt. Mint a hegyoldalnak kiáltott trágárság ami aztán megpattan a szemközti ormon és a küldő visszakapja azt amit a levegőbe okádott. Elszakítottam figyelmemet a hajamban játszó ujjaktól, kitapogattam kezemmel a matracon heverő horgonyt, majd az öklömbe zártam és kettőnk közé húztam a mellkasomra. A saját magam által beszúrt tőr megforgott a húsomban Lola minden egyes szava után, ajkaim pedig egy másodpercre összepréselődtek a dühtől, majd elernyedtek a játékos, ki nem érdemelt csóktól és mosolyra húzódtak. - Jöhet a bilincs és akkor elmesélema többitis - szúrtam közbe halkan visszautalva az iménti pikáns megjegyzésre. Egy pillanatnyi csend állt be, épp csak annyi, hogy Lola vállára rajzoljam mutatóujjammal a lámpák által megvilágított tenger kékjének árnyékát. Ízlelgettem magamban az összekovácsolt érzéseket. Irigyeltem Lolát amiért ilyen könnyedséggel tárta elém minden érzését még azok után is, hogy megtapostam azokat egy balszerencsés hibasorozattal. - Soha nem voltam igazán szerelmes mielőtt Rose Harborba jöttem - fontam össze ujjainkat a horgonnyal és ebben a pillanatban nagyon örültem, hogy akad valami ami az orrom előtt függve elvonja a tekintetemet és így nem kell a boszorkány szemébe néznem, hiszen akkor biztos nem lett volna elég merszem a gondolat végére érni - Az igazánt úgy értem, hogy mindig a tengert szerettem. A hullámokat, a borotvaéles sziklákat, az apály és dagály váltakozását, a viharokat, az ember bőrére kiülő sót... A klasszikus értelemben sosem volt barátnőm, vagy... hogy is mondjam... társam - ízlelgettem kissé grimaszolva a szót, de csupán azért, mert egyfajta régóta eltitkolt bűntett érzésével öntött el a titok leleplezése. Aztán a pillantásom valahogy visszavándorolt a horgonyról Loláéhoz - Rajtad kívül még soha senkit nem szerettem, Lola. Te vagy az első szerelmem. Összetörted a szívem amikor fél évig nem hallottam felőled. Annyira tönkre tett, hogy még a farkasomat is megtanultam megszelídíteni - folytattam egyre szenvedélyesebben - Nem kellett hozzá más, mint hogy ne félj tőlem abban a pillanatban amikor én a legjobban rettegtem saját magamtól - idéztem fel az első találkozásunkat az erdőben - Alec Ward azt mondta nekem, hogy addig nem tanulhatok meg bánni a farkassal amíg nem találom meg a horgonyomat - valami veszettül csípni kezdte a szememet és kissé összeszorítottam a fogamat, hogy fedő alatt tartsam a régóta forralt indulatot mely annyi félelem, kudarc és magány forró párájává vegyült - De szerintem nem csak a farkasra gondolt... Ennél tovább nem tudtam folytatni. Védtelenül öleltem át Lola törékeny testét és fúrtam arcomat fedetlen vállába. Reszketve szökött ki a fogaim között a levegő és amikor már képes voltam rá eltávolodtam annyira, hogy újra a csokoládébarnán csillogó pillantásba vessem az enyémet. - Szükségem van rá, hogy a földön tarts. A szárazföldön, ha úgy tetszik - suttogtam rekedtesen elhaló hangon - Átkozottul tökéletes vagy hozzám képest, bassza meg - használtam ugyanazt a jelzőt amit ő, de épp ellentétesen - Ezt az egyet nem cseszhetem el - fogtam meg arcát horgonyostul, kusza fürtöstül mindenestül, majd lélekperzselő csókkal tapasztottam számat az övére, farkasom pedig belevonyított az éjszakába.
Nem vagyok jó ebben. Annyiszor mondtam már, de mindeddig olyasminek tűnt csupán, amivel az ember nyugtatja magát, még ha végül nem is üt ki semmi balul. Eddig semmi nem ütött ki balul. Eddig minden... valószerűtlenül tökéletesnek tűnt. Most azonban, ahogy a csendet hallgattam, szinte biztos voltam benne: na, most; most itt a bizonyíték. Szinte pislogás nélkül bámultam Finch szemeit a hosszúra nyúló csendben, lelkem pedig belesajdult a törődő mozdulatba, amivel a vállamra húzta a takarót. A felhangzó válasz, vagy talán méginkább az ahhoz tartozó mosoly az én ajkaimra is bátortalan görbületet csalt, noha az az aprócska ív gyorsan tova is tűnt. A jótékonysági bál. A gyomrom kellemetlen görcsbe rándult a gyönyörű, szőkehajú nő emlékétől. Ő biztosan jobban csinálná. Ő biztosan elmenne veled Antiguára. Visszanyeltem a szavakat a számba költöző keserű ízzel együtt. Szóra nyitottam a szám, aztán gyorsan be is zártam a rést, hogy pusztán levegővételnek tűnjön a mozdulat. Meg akartam kérdezni, mit tett, ami miatt haragudott magára, de nem akartam igazán tudni. A takaró védelme ellenére is megborzongtam a gondolattól, hogy azon az estén talán azzal a nővel feküdt ugyanitt, ugyanígy. Azt is meg akartam kérdezni, ki volt ő, hogy esetleg a falka tagja volt-e, de ettől a választól is rettegtem. Nem akartam tudni, ha ő, velem ellentétben, hozzá való lett volna. Inkább más kérdéseket tettem fel, ám amikor Finch hangja újra felcsendült, nem a választ formálta, hanem olyasmit, amire egyáltalán nem számítottam, így nem is voltam rá felkészülve. Minden egyes vádponttól, minden egyes szótól megrándult az arcom, mígnem sebzett vadként meredtem a csukott szemekkel fekvő Finchre. Nem gondoltam, hogy engem akart volna bántani ezekkel a feltételezésekkel, mégsem tudtam nem magamra venni. Nem érti. Fogalma sincs, milyen különleges számomra. – Finch... – kezdtem és csak azért hallgattam el, mert hirtelen fogalmam sem volt, hogyan önthetném szavakba, mennyit jelent számomra. Úgy, hogy ő is értse. Hogy elhiggye. Nem kellett noszogatnia, hogy vele együtt mozduljak. Testem természetesen simult az övének, úgy illett hozzá, mint ahogy lelkem találta meg másik felét az övében. Karjaimat a feje mellé támasztottam le, hogy ujjaim finoman, szeretetteljesen játszhassanak a hajával. Szemeimet egyetlen pillanatra sem szakítottam el arcáról, tekintetemben ott ült az a mély áhítat, a már-már rajongásszintű szerelem, amit a szívemben gyújtott és amit talán mégsem tudtam eléggé éreztetni vele. Szavai a kedves érintésekkel együtt költöztek a szívembe és fészkelték oda magukat az örökkévalóságig. Ujjaim a hajába futtatva viszonoztam a puha csókot, de mielőtt még válaszolhattam volna, ismét ugyanaz a téma bukkant fel, amit sosem szabadott volna többször emlegetnie. Egyedül az zökkentett ki, amit a pultnál történtekről mondott, mert arról fogalmam sem volt, de nem ez volt a legfontosabb dolog, amit ki kellett űznöm abból a csodás, makacs fejéből. – Hagyd ezt abba, Finch – kértem szelíd határozottsággal és ezúttal rajtam volt a sor, hogy tenyerem arcára simítva magamra vonjam a figyelmét. – Soha többé ne hasonlítgasd magad hozzá, mert arra sem méltó, hogy egy mondatban említsék a nevét a tiéddel. – Megráztam a fejem, tekintetem melegen fürkészte arcának minden tökéletes vonását. Nem akartam magyarázkodni, mert nem lett volna szükséges, de úgy éreztem, amíg nem osztom meg vele, mi történt azon az estén, nem úgy fog emlékezni rá, ahogy kellene. – A Tesszel történtek után elgondolkoztam azon, hogy talán nagyobb biztonságban lennének a gyerekek, ha egy kovenhez tartoznánk és nem csak rám lennének utalva – osztottam meg vele az egyetlen motivációt, ami aznap este Alexander Lackwood társaságába csalt. – A Lackwood koven az egyik legerősebb Rose Harborban, értelemszerű választásnak tűnt... – kezdtem, és kicsit közelebb hajoltam hozzá, míg orrunk össze nem ért. – Egészen addig a pillanatig, míg ki nem derült, hogy a vezetőjük egy nyájas, felfuvalkodott hólyag. – Csentem egy csókot az ajkairól, aztán játékosan az orrára koppintottam egyik kezem mutatóujjával. – Az ötletet is gyorsan elvetettem, nem hogy közöm legyen ahhoz a férfihoz. A festmény csak neked jár. A horgony csak a tiéd. A torta is kizárólagos – soroltam lassan és komolyan. – Minden csak a tiéd, Finch. Mindenem csak a tiéd. Soha nem is volt másé. Soha nem is akartam másnak adni – ráztam meg a fejem, noha fogalmam sem volt, eleget mondok-e ahhoz, hogy megértse. – Szeretlek, Finch. Fogalmad sincs, milyen különleges vagy a számomra – mormoltam közelebb hajolva és újabb csókba olvadva vele. Az érintés hosszabbra nyúlt, élvezettel vesztem el az érzésben, míg újra rám nem emelte csillogó szemeit. Akaratlanul is halkan elnevettem magam a hasonlaton, mert sok növényhez értek, de tetves tengeri uborkával még nem találkoztam. – Nem tudom – adtam meg aztán a választ is motyogva, míg feljebb húzott a testén. Ujjaimat halántékánál fúrtam a hajába, ujjbegyeimmel finoman masszírozva végig a fejbőrét. – Nem jobb választás voltál, hanem az egyetlen – helyesbítettem egy helytelenítő ciccentéssel, aztán nagyot sóhajtva simítottam meg újra ujjaimmal. – Átkozottul unalmas vagyok hozzád – mormoltam magunk közé. – Nem akarok én lenni a korlátod az életben. Nem az a horgony akarok lenni, amelyik makacsul beleragad a homokba és nem enged, ha szabadságra van szükséged. – Szemeimmel az övéibe kapaszkodtam, mielőtt puha, ragaszkodó csókot hintettem volna el az ajkain. A finom érintésből elhúzódva már mosollyal, egy kis játékos csillogással a szememben pillantottam újra rá. – Még akkor sem, ha szívesen magamhoz bilincselnélek és elvarázsolnám a zárat – tettem hozzá, visszautalva a korábbi boszorkányos ténykedéseimre a kabinban.
Odakint egy sirály vijjogott, de még érzékeny fülem is csak tompán fogta be a külvilág groteszk hatású zajait. A dagadó hold fénye sejtelmesen derengett át a tetőablakon és a magunkra csavart takaróra furcsábbnál furcsább mintákat rajzolt. El kellett fordítanom a fejem a torta irányába, mert féltem, hogy a zavartól csupán oda nem illő alakokat vennék ki az absztrakcióból - feleslegesen. A mozdulatlanságban csak megannyi évek rutinja tudatta velem, hogy a hajó valójában nem statikus, hanem a parttól eltávolodva nekifeszül a köteleknek, azok pedig lassan húzzák vissza magukhoz, a Whānaut pedig magához öleli a szárazföld és nem ereszti útjára. Ujjaim találtak egy kuszább tincset Lola tarkóján és igyekeztem kiszabadulni belőle mielőtt fájdalmat okozva megrántottam volna. Már régen nem beszélgettem a Whānauval, nem kérdeztem meg tőle, hogy mitévő legyek és merre tartsak tovább, azt sem, hogy kifutna-e a selymes tükrű vízre. Ehelyett farkasomat igyekeztem szóra bírni az elmúlt egy évben, de éreztem, a vitorlás feléledt és a pirkadat megjelenését várja a horizonton. A farkas fejét mellső lábaira hajtva figyelt, lelkem sötétjében csupán szeme villogott. Míg kezem elért a tortához, megmarkolt belőle egy darabot és számba tömte eltöprengtem, hogy tulajdonképpen melyik részemmel is azonosulhatnék most, hogy a hajó alatt csobogni kezdett a víz, a farkas szíve pedig örökké Lolánál lakott immár. Nem hagyhatom itt őket. Nem maradhatnak egyedül. Elképzeltem ahogy édesanyám a nagyapám erdei kunyhójánál állva hasonló szavakat intéz apámhoz. Talán apám nem értette. Vagy éppen ő volt az aki arra fogadkozott, hogy nem hagyhatja el az övéit. Az ajkamba haraptam ahogy azt kívántam bárcsak rólam mondta volna valaki ezt. Finch nem maradhat egyedül. A számon megmaradt cukor íze keserédes volt. Felsejlettek előttem Tess távol ülő, titokzatosan vizslató szemei és perzselő haraggal gondoltam arra, vajon benne mennyi szeretet és lojalitás lakozik azon nő felé kit a mellkasomra húzva a karomban tartok. Lola ujjbegyei finom bizsergést hagytak maguk után nyirkos bőrömön és azt kívántam bárcsak a körme alól festék távozna a hámréteg alá, nyomát örökké és felülírhatatlanul rajtam hagyva, mint a legtöbb mérföld elismerése amit valaha megtettem. A legtöbb mérföld, míg hozzá elértem. A legviszontagságosabb út. Tess nemsokára leérettségizik, súgta a fülembe a kisördög. Heath azonban már nem volt gimnazista, Lola mégis többesszámban beszélt nevelt gyerekeiről. Nem változna tehát azzal sem semmi. Láttam Lola múltját - ott voltam vele Wilmingtonban. A traumák helyszínének bejárása milyen könnyed, milyen harmonikus, milyen reményteljes volt egyszeriben a jelen semmitmondó csendjéhez képest. Lola mindent megadott számukra. Az egész életét nekik ajándékozta. Hátizmaim megfeszültek az igazságtalanság érzetétől. Haragszol rám...? A kérdés felrázott. Ugyan egy pillanattal korábban eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek, most az oldalamra fordultam, kezemet fejem alá dugtam és szabad kezemmel a takaró alól elővillanó szabad vállát cirógattam, majd néhány simítás után feljebb húztam rajta a takarót, hogy a kabinba beszökő különös hideg ne érinthesse. Mélyre fúrtam magam tompán csillogó tekintetében, azzal a válasszal még várva megkerestem kezét és ujjaimat az övébe kulcsoltam. Legszívesebben lehunytam volna a szemem és engedve az álom húzásának messzi földre repültem volna. Valahol a kérdése mögötti feltételezés is kudarcomat bizonyította. Ahogy a tekintetéből sugárzó szomorúság is. - Még sosem haragudtam rád - mosolyodtam el mégis és ez a mosoly olyan volt mint kóbor kutyának a fejsimogatás. A kijelentés igazságtartalma mintha egy csipet napfényt csempészett volna az elsötétült helyiségbe. Lehunytam a szemem. - Talán egyszer... a jótékonysági bálon. De utána olyasmit csináltam ami miatt saját magamra sokkal jobban haragudtam - abszurditásnak tűnt, hogy Nicole valaha is betette a lábát erre a helyre és ez megmosolyogtatott. Nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagytam mindent amit a születésnapomról mondott. Mindent amit az elindulásomról kérdezett. - Azt a magas fekete hajú férfit is kikosaraztad aki mellett a licitkor álltál? - kapaszkodtam bele ebbe az emlékbe és leeresztett szemhéjaim előtt megjelent az agyamba égett emlékkép - Vagy valahol találok nála is egy festményt a hajómról. Egy horgonyt a kulcstartóján, bár inkább olyan pasinak tűnik aki az autója márkajelzését hordja magánál. Kinyitottam szemem, kezeim lassan megindultak Lola dereka felé és a hátamra gördülve egy szelíd mozdulattal magamra fektettem. Kéz kezembe fogtam finom szabású arcát, hüvelykujjam felhevült orcáját simogatta. Nem eresztettem el a tekintetét és igyekeztem a szívemből kicsorduló melegséget minden egyes simítás és pislogás között testébe sugározni. Hátamat finoman tartotta a párna és néhány lélegzetvétel erejéig csak gyönyörködtem benne. Gyönyörködtem a leggyönyörűbb nőben akit valaha volt szerencsém látni. Volt szerencsém szeretni. - Lola, nekem már rég elég vagy. Mindig az voltál - húztam végig ujjamat jobb szemöldökén, orra vonalán, állán, mint aki mindent igyekszik megérinteni amit csak tökéletesnek lát, ám ez gyakorlatilag lehetetlen vállalkozás lett volna - Pontosan így történt. A maga módján tökéletes ez az este. Az a szeretet amit mindenbe belecsepegtettél... tökéletes. Kissé kinyújtottam nyakamat és egy hosszú, puha csókot leheltem vértől duzzadt ajkaira. - Annyira féltékeny leszek ha ezt a tortát annak az öltönyös hólyagnak is megsütötted. Ha azt mondod, hogy Tess születésnapjaira készítetted, azt még valahogy fel tudnám dolgozni és el tudom viselni - motyogtam bele a következő csókba és a féltékenység említésére valamilyen ősi és ösztönös védelmezőösztön támadt bennem, mellkasomon pedig megfeszült minden izom Lola teste alatt - Tudtad, hogy fellökött a pultnál amikor italt vitt neked? Torkomból a farkas mély és jóleső morgása tört elő. Megnyúzzuk azt a férfit, az ujjpereceit meg felhasználjuk fogpiszkálónak, üzente habozás nélkül a bestia, Ha van seprűje a boszorkánynak az meg jó lesz vitorlaárbocnak amikor vásznat hasítunk a bőréből. Persze a bestia kegyetlenkedését nem tolmácsolhattam a romantika finoman rezgő, kéjesen aláeső függönye alól, de a csókból kibontakozva csillogó szemekkel kezdtem el pásztázni a nő arcát. - Mi a tetves tengeri uborkáért indulnék el hamarabb? - fakadtam ki és finoman megráztam kezemben tartott kobakját, de épp csak annyira, hogy gyengéden kirázzam onnan az érthetetlen forrású gondolatokat - Mégis mit csinálnék Antiguán egyedül?! Ha? A hónalja alá nyúltam és ha engedte akkor még feljebb húztam, hogy így szabaddá vált karjaimmal átölelhessem őt, miközben orromat az övéhez érintettem. - Miért gondolod még mindig, hogy nem vagy annyira fontos számomra, hogy veled ünnepeljem a születésnapodat? Ha én voltam a jobb választás akkor milyen lehetett az a másik férfi?
Tervekkel érkeztem ide a mai napon és ezen tervek mindegyike afelé mutatott, hogy Finch napját boldoggá és feledhetetlenné tegyem. Meg sem fordult a fejemben, hogy ezek közül választani kényszerülök majd. Naivan azt hittem, hogy elég leszek én és az ajándékaim - nem csupán a horgony, hanem egy kellemes, meleg, nyugodt este, finom vacsorával, tortával és ünnepléssel. Tudtam, hogy ilyesmiből mindezidáig nem sok járt ki neki és én kész voltam megkísérelni, hogy egyetlen estével bepótoljuk az elvesztett pillanatokat. Ez persze önmagában is ostobaság volt, ám ennek pontos mélysége csak akkor derült ki, amikor az elképzelt kép lassan szilánkossá vált, mint a tükör, aminek apró sérüléséből ezerfelé futottak szét a repedések, mielőtt darabjaira hullott volna. Aztán én magam voltam az, aki megadta neki az hiányzó utolsó pöccintést. Arcom megrándult a fájdalomtól, de nem a szétrobbanó üveg hangja sértette a fülem, hanem a Finch szemeiben megcsillanó sebzettség törte össze a szívem. Nem akartam ezt. Nem ezt akartam. Szerettem volna, ha ketté tudok szakadni, hogy az eszem itt maradjon a gyerekekkel, a szívem pedig vele tartson, de ezt még akkor sem engedhettem volna meg magamnak, ha a mágia a kisujjamban van. Választanom kellett, és én az eszemet választottam. Megint, szólalt meg a fejemben egy gonosz hang. Egyszer már ellökted őt magadtól, és az utolsó pillanatig bántad. Elkeseredett, halk nyögéssel fújtam ki a levegőt, éppen amikor eljutott hozzám az a halk, megtört nem tudom. A kezeim közé fogtam Finch arcát, hüvelykujjam újra és újra megsimította a bőrét, de nem tudtam, kit akarok megnyugtatni vele: őt vagy magamat. – Nem hagyhatom itt őket – leheltem kettőnk közé a megmásíthatatlan valóságot. – Nem maradhatnak egyedül – akkor különösen nem, ha talán vissza sem akarsz majd jönni, szerettem volna folytatni, de ezt már csak magamban tettem hozzá. Felelősséggel tartoztam a gyerekekért, kiváltképp Tessért, akivel így is pengevékony jégen egyensúlyoztunk egyelőre. Elképzelni sem mertem az arcát, amikor közlöm vele, hogy elmegyek. Talán életem legnagyobb hibája volt mindig, minden lépésemet tőlük függővé tenni, de a megközelítés már olyan mélyen belém ivódott, hogy ez vált természetessé. Finch nem értette. Valami mélyen bennem pusztulásnak indult, amikor rázni kezdte a fejét, de nem igyekeztem meggyőzni az igazamról. Nem tartozott nekem megértéssel. Nem kellett értenie, miért a gyerekek az iránytűim. Talán így is van ez jól, szólalt meg újra a hang a fejemben. Nem kényszerítheted lehorgonyzásra a saját korlátoltságod miatt. Pedig szerettem volna. Édes istenem, mennyire szerettem volna. Nem baj, üzenték hajába gabalyodó ujjaim. Még itt vagy, mondták az övébe fonódó ajkaim. Még itt vagyok, súgta az ölelésem, ami ugyanazzal a már-már fojtogató szorossággal szorította őt hozzám, mint amivel ő is ölelt engem. Mint a sosem vágyott, de elkerülhetetlenül bekövetkező búcsú, gondoltam, de azon nyomban el is hessegettem a szavakat. Még itt vagyunk, üzentem saját magamnak és nem voltam biztos benne, hogy nem leheltem-e magunk közé a súlyosan felszabadító szavakat, míg a hátam a takaróra ért, engem pedig az ő teste takart be. Kezeim úgy érintették, mint ahogyan függő ér pusztító rajongása tárgyához. Nem volt olyan pillanat, hogy ujjbegyeim ne a bőrére rajzoltak volna térképet, ahogy tekintetem is úgy kapaszkodott a látványába minden egyes másodpercben, amikor nem hunytam le szemeimet egy keserédesen forró csókra, mintha az emlékezetembe akartam volna vésni minden pillanatot. Szenvedélyesen szerettük egymást, ahogy minden egyes alkalommal, de ezúttal beköltözött mellénk valami más is, amit féltem volna nevén nevezni. Valami, ami miatt lassan csituló szívverésünkön és lélegzetünkön kívül nem törte meg más a hálófülke csendjét. Nem akartam a búcsú kesernyés ízét érezni a számban, de tudtam, hogy ezen az sem segítene, ha magam is lopnék a tortából egy falatot. Ujjaim céltalan útra indultak Finch verejtéktől nedves bőrén, jelentés nélküli mintázatokat rajzolva a mellkasára és a vállcsúcsára. Nem volt erőm megtörni a csendet, de amikor ő megtette és a tekintetemet kereste, nem álltam ellen. Bármennyire is akartam, képtelen voltam eltüntetni szemeimből az elkeseredést. – Haragszol rám...? – csúszott ki a számon a halk, bátortalan kérdés. Szerettem volna, ha kimondja, mit érez pontosan, még akkor is, ha belehaltam volna a tudatba, hogy csakugyan fájdalmat okozok neki. Soha, senki nem vált még olyan fontossá számomra, hogy szét akarjak szakadni miatta és a gyerekek érdekében, de kételkedtem benne, hogy megértené ennek súlyát és fontosságát. Elég volt, ha én tudom. – Sajnálom, hogy végül sikerült elbaltáznom a születésnapodat – sóhajtottam fel, elfordítva róla a tekintetem és inkább újra arra koncentrálva, hogy a bőrére rajzolgassak megfejthetetlen üzeneteket. – Nem így terveztem. Szerettem volna, ha a maga módján tökéletes lesz ez az este – mormoltam tovább, ajkam pedig csókot hintett arcom alatt fekvő mellkasára, hogy tovább odázhassam a pillanatot, amikor ismét bele kell pillantanom azokba az átható és gyönyörű szemekbe. – Azért... – Meg kellett köszörülnöm a torkomat és megnedvesíteni az ajkaimat, hogy a kérdés kiutat nyerjen. – Azért nem indulsz el hamarabb... ugye...?
Valahol mindig kétségbeesetten öleltem át Lola karcsú és izgalmas testét, amikor csak alkalmam adódott rá, láthatatlan rést nyitva bőre alá férkőztem és betakartam magam lényével, hogy a külső világ baja el ne érhessen. Elrejtettem farkasfogak és vitorlakötelek szaggatta húsomat őbenne és elhittem, hogy csupán illúzió, fantom amely eltűnik és a végén ott maradok a földön heverve lemeztelenedve. Ujjai a hajamat szántották, ajkai letapogatták bőrömet és jobban forrt ereimben a vér annál a meleg vizes medencénél amiben először mártóztunk meg. Minden erőmre szükség volt ahhoz, hogy démonjaim nyakára taposva kipréseljem magamból az egyszerűségtől jelentéktelennek tűnő szavakat. Gyere el. Nem volt szükségem arra, hogy eljöjjön. Nem a gyakorlatban, mert egykezes vitorlázó voltam és az életemben minden kötelet egyszerre magam húztam meg. De mindennél jobban szükségem volt arra, hogy velem legyen. Nem rettentett el az elhajózás gondolata és igen, a telefonhívás megszakítása óta az izgalom csiklandozó tollaival piszkálgatta mélyen alvó részeimet. Szinte elképzelhetetlen volt számomra, hogy néhány vízen töltött hét után ne az ő istennői alakját pillantsam meg a hőtől vibráló fehér homokos parton és egyszeriben ne teremtse meg az otthont azzal a természetes mozdulattal ahogy lábujjhegyre állt és karjait a nyakam köré fonja. Nem, amikor az öklöm ketrecében ott rejlett a horgony amit eszem ágában sem volt elereszteni. Kalandvágytól csillogó szemekkel vártam a megkönnyebbülés sóhaját, ajkamra pedig visszafojthatatlan mosoly költözött. Igent mond majd, vártam, hogy ráfügghessek ígéretére és hüvelykujjam mámoros köröket rajzolt a pólója alatt feltárulkozó bőrre. Lelki szemeim előtt láttam magunkat amint a grósz és fock közötti függőágyban lengve nézzük a vérnarancs-ruhás karibi naplementét és egyszeriben nem tűnt olyan sajgónak és megbéklyózónak a városba való visszatérés képe sem. Aztán hüvelykujjam megmerevedett a vonalak rajzolása közben és az utolsó kör befejezetlen maradt. Nem tehetem. A sebzettség érzésétől farkasom riadtan simult elmém leghátsóbb falára és vérző vadként megreszketett. Hitetlenül meredtem Lola mahagóni szempárába, majd tekintetem a zavartól ugrott pontról pontra. Bőröm merevvé és idegenné vált saját testemen. Tudod, hogy nem tehetem. Nem volt ez több halk suttogásnál, de ereje atombombázóként robbantotta fel azt a törékeny álmot amelyet vattába csomagolva helyeztem az általam szeretett nő oltárára. Az oltár körül meggyújtott fűszeres illatú mécseseket elfújta a feltámadó orkán és a konyhából beszűrődő meleg fény ugyan nem kezdett pislákolni, de sötétében találtam magam. - Nem tudom - válaszoltam akadozva és az őszinte értetlenség szülte kiszolgáltatottság szégyennel öntött le. Nagyot nyeltem mert torkomat úgy szorongatta meg a váratlan támadás, hogy ha nem gyűröm le a bennem felgyülemlő fájdalmat, úgy szemem talán égni kezd és e szent percben kiszakad belőlem több évtized betokosodott és gennyes traumája. Öntudatlanul elengedtem a horgonyt mielőtt felemelte tenyeremet az ajkaihoz, az aprócska fémtárgy tompán ért az összegyűrt lepedőre. Súlyosnak és utálatosnak éreztem minden döntésemet és farkasom összetartóan dörgölőzött hozzám. Minden általa megélt érzelem pontos mása volt az enyémeknek. Értem, Finch. Értem. A fejemet ráztam. Én nem értettem. A kabin levegője abban a minutumban fojtogatóvá vált, ádámcsutkám lesüllyedt és felemelkedett és körmöm tenyerem bőrébe vájt, mert igen, epe lepte el a számat és kicsordultának forrása minden volt mely ott hevert elaltatva lelkem százegyedik szobájában. Miért vagyok ilyen? Vállaim leereszkedtek. És Lola miért ilyen velem? Ostoba két mondat volt. Ezek is csak még inkább taszítottak. Hagytam, hogy a hajamba font ujjak közelebb hajtsák fejemet az ölemben ülő Lola ajkaihoz, de szemhéjaim takarásában a leboruló sötétséget bámultam. Ősi félelmektől vezérelve öleltem meg olyan szorosan, hogy az talán már a fájdalom határát súrolta mindkettőnkben, majd óvatos mozdulattal a matracra fektettem. Minden kétségbeesésem, bizonytalanságom és szomorúságom benne foglaltatott abban a szerelemben amivel megajándékoztam őt. A szeretkezés - ha nem állított meg - inkább annak a vágynak kifejezése volt, hogy minél közelebb bújhassak hozzá, hogy karjai el ne eresszenek és az iménti ellököttség sebét begyógyítsa az az idő melyet az elrettentő valóságból szakítottunk ki. A csend beálltával e mellkasomra húztam, másik karommal pedig a tortából újabb és újabb darabokat lecsípve juttattam annyi cukrot szervezetembe, hogy szinte sokkot kaptam a szénhidrátbombától. Nem kerestem a tekintetét, de ujjaim finoman játszottak rövid tincseivel a tarkóján. - Köszönök minden ajándékot, Lola - szólaltam meg kisvártatva és mutatóujjamról eltávolítottam a tejszínhab maradványait, s most először toltam el magamtól annyira, hogy a szemébe nézhessek - Köszönöm, hogy szeretsz... - leheltem halkan és kézfejemmel megcirógattam arcát. Bár én tehetnélek ennyire boldoggá, mint te engem... Kimondatlanul maradt a gondolat. De tekintetem melegséggel és ragaszkodással merült el olvadt csokoládét idéző tekintetében.
come lay me down in a shallow grave unholy dove, don't let me fly away
Elvesztem. Hiába hittem azt minden egyes alkalommal, hogy legközelebb már nem lehet ilyen elsöprő és magával ragadó minden egyes érzelem és a vágy minden hulláma, újra és újra bebizonyosodott ennek ellenkezője, akárhányszor égtem el és születtem újjá Finch karjaiban. Mintha a láthatatlan erő, ami egymás felé vonzott minket az első pillanattól kezdve, mint gravitáció a zuhanó tárgyakat, egyszerre lett volna pusztító és éltető. Én magam is zuhanó tárgy voltam, az alattam húzódó szakadék középpontja azonban nem valami félelmetes sötétség volt; nem veszedelem várt ott, Finch teste melege vett körül, a nevetése hangjában fürödtem, ajkaim a csókjától égtek, lelki szemeim előtt az ő tiszta kék íriszei ragyogtak. A telefonhívás megnyitotta a hideg, veszedelmes és félelmetes csatornát is, de én nem akartam tudomást venni sem a létezéséről, sem arról, ha épp afelé sodródtunk. Bele akartam feledkezni Finch csókjába, az ölelése forróságába, bele akartam fulladni a vágyba és a szerelembe, ezért ezt tettem, hogy elterelje figyelmemet arról, amit nem akartam látni. Boldoggá akarlak tenni, Lola. Annyira boldoggá. Lélegzetem forró páraként csapódott ajkamon végigsimító ujjbegyén és míg én apró csókot nyomtam ujjára, felderengett előttem az éjszaka, amikor először mondta ezt. A kabin levegője forrónak és nyirkosnak érződött, akár a tó vize, Finch csókja pedig olyan mohón követelte jussát, mint ahogy a vágy emésztett el minket azon az estén. Boldog vagyok. Annyira boldog, üzenték ajkaim, ahogy ujjaimat a hajába szántva húztam magamhoz még közelebb, mintha sosem lehetett volna elég kicsi a köztünk lévő távolság. A percek egyszerre vánszorogtak csigalassúsággal és rohantak el a fejünk felett. Túl lassúnak tűnt, míg eltűnt az útból a torta, a póló, de túl kevésnek, míg levegővel bírtuk a csókokat. Testem ösztönösen válaszolt a torkából feltörő hangra, szuszogva vesztem el vágytól sötétkéknek tűnő szemeiben, ujjaim birtokba vették a testét, míg helyüket át nem vették az édes krémet eltüntetni vágyó ajkaim. Nevetése még a fülemben csengett, mikor nyelvem megízlelte forró bőrének és a krém ízének elegyét, hogy aztán elégedett hangot hallatva borzongjak meg a pólóm alá simító ujjaktól. Nem tudom, honnan, hogyan és miért tört elő belőlem a félelem. Nem tudom, mi vett rá, hogy megtörjem és talán el is rontsam a pillanatot. Egyszerre akartam és nem akartam tudni a választ. Végtelennek tűntek a másodpercek, míg némán nézett rám, de még így is önkéntelenül simultam az érintésbe a nyakamon. Gyere el! Gyere el Antiguára. A szavak visszhangot vertek a fejemben és addig kavarogtak odabent, míg a végén nem maradt más, csak zavaros összevisszaság. Nem mondott igent. Nem mondta azt, hogy visszajön. A félelem gúzsba kötött és jegesen zsibbasztó érzéssel söpört végig a testemen az ujjbegyeimtől indulva és meg sem állva a szívemig. A fejem hirtelen nem a vágytól érződött könnyűnek, hanem a felismeréstől. A valóság kérlelhetetlenül kúszott be a gondolataim közé, bunkósbottal csinálva magának ösvényt, amely az életem magánnyal felszórt és kötelezettségekkel kikövezett útja felé vezetett vissza. Szerettem volna igen mondani. Ó, mennyi mindent megadtam volna azért, hogy igent mondhassak... de nem az utamat szegélyező irányjelzéseket. Nem a gyerekeket. Sosem lettem volna önző, ha róluk van szó. – Nem tehetem. – A szavak esetlenül, halkan bucskáztak elő ajkaim közül. Kitágult pupillákkal, kérlelőn és egyben esendőn néztem rá és egyszeriben fájt a felismerés, hogy íriszei mintázatát már emlékezetből is le tudnám festeni. Talán egyszer majd szükség lesz rá, hogy ne felejtsem el. – Tudod, hogy nem tehetem – leheltem halkan, ujjaimmal vakon kutatva az ő kezéért, hogy aztán bocsánatkérő csókot leheljek abba a tenyerébe, ami az imént még a horgonyt szorította. Sosem fájt még ennyire nemet mondani. Sosem rettegtem még ennyire a következményektől. Sosem álltam még ennyire közel ahhoz, hogy térden állva esedezzek az ígéretéért, miszerint vissza fog térni hozzám. Akkor ott te voltál az egyetlen körülöttem aki nem várta el, hogy maradjak. Ha másnap vitorlát bontottam volna, akkor te lettél volna az egyetlen aki megbocsátja. Talán nem is törődik vele. Ó, de még mennyire, hogy törődtem volna vele. Már most tudtam, hogy a vitorlabontása pillanatában úgy fogom majd érezni magam, mint aki tőle is végső búcsút vesz. Már most tudtam, hogy egy részem vele fog tartani és aztán belefullad az óceánba, amikor többé nem láthatja az óceán kékjét a szemeiben. – Értem, Finch. Értem – suttogtam. Bármennyire is szerettem volna, nem kezdtem kérlelni és esdekelni. Nem érdemelte volna meg, hogy fájdalommal és lelkiismeret-furdalással mérgezzem meg a szabadságvágyát. Ujjaim ismét a hajába túrtak, a selymes tincsek közé kapaszkodva vontam magamhoz ragaszkodón és kétségbeesetten. – Nem akarok most erre gondolni... – mormoltam, hogy aztán félelmeimet az ajkán próbáljam elnyomni. Nem akartam már most búcsúzkodni. Nem akartam idejekorán elengedni. Míg ajkam az övébe fonódott, szívem félelemtől űzve igyekezett magát a másik fele, Finch szíve köré fonni, hogy amikor majd eljön az idő, ő is inkább vele tartson, mintsem velem maradjon.
Belekapaszkodtam Lolába. Mégis ki ez a nő? Ki ez a nő az életembe? Mikor jelent meg? Mikor növesztette tagjait borostyánszerűen lényem minden porcikája köré? Indái mikor fonódtak rám és miből vette az életet miből szinte seperc alatt mindenütt ott termet? Lola még ennyi idő elteltével sem tűnt valóságnak, ujjaim így erősen kulcsolódtak rá és érzékeny farkasorrom belefulladt erdőillatába. Ki vagy? Honnan jöttél? Merre tartasz? Lola minél többet osztott meg magából, annál inkább éreztem magam tükörlabirintusban. Léptem egyet és láthatatlan falaknak ütköztem, a fal én voltam, míg oldalt rés keletkezett, átbújtam rajta és az ezer darabra szabott üveg úgy szikrázta mindenfelé alakom, hogy nem volt menekülési út. Ezerszeresére nagyított minden mi elől oly' régóta menekültem és néha megpillantottam azt ami derengve hasonlított arra amit vágytam és ami felé vitorláimat állítottam. Nem, nem a farkasharapás volt az ami a statikus állapotból fénysebességűvé gyorsított. Lola volt. Akkor ott az erdőben, a holdvízbe mártott kendővel, a kosarával, azzal, ahogy elsétált a hajómról, ahogy ahhoz a magas, fekete hajú férfihoz szólt a bálon, ahogy megfestett valamit a lényemből... Nyögve olvadtam bele ennek a nőnek az ajkaiba. Sóhajtva kapcsolódott hozzám, simogatásától perzselt borostás arcom. A zord és színtelen február helyére harsogó július költözött a kabinba, a helyiség megtelt fűszeres illatokkal és halk sóhajokkal. Nem kellett más mint hogy elhúzódva megpillantsam ragyogó mosolyát, a szeme körül megjelenő papírvékony ráncokat, a félhomályban csillogó fogsort és szirmot bontott bennem a legelsöprőbb érzelem amely valaha meggyulladt bennem. - Ezt... - nyúltam, hogy megérintsem a mosolygó ajkakat és a hevességtől esetlenül húztam végig száján mutatóujjamat - Boldoggá akarlak tenni, Lola. Annyira boldoggá. Megelevenedett a melegvizes tó, a szilveszteri csók, az a sóvárgó pillantás amellyel addig faltam alakját míg végül semmivé lettem a lábai előtt. Még azelőtt tapasztottam vissza számat az övére, hogy túl sok ideje maradt volna a fejrázásra. Annyira akartam. Annyira vágytam rá. A hetek lepergésével döbbenten kellett ráeszmélnem, hogy hat hónapon át hogyan istenítettem és imádtam minden valóságos és elképzelt részét ennek a boszorkánynak. Kicsinek és védtelennek éreztem magam ennek mértékétől és tudtam, hogy rá mód, hogy a sóvárgást tudtára adjam. Orra bukva rohantam és lábnyomait csókoltam amelyek már rég nem voltak ott és magányos éjszakáimon úgy öleltem magamhoz a két könyv között megőrzött holdvizes kendőt, hogy őt magát képzeltem karjaim közé. Volt abban valami vérlázító ahogy Lola a kezébe vette az irányítást, kérdésemre szó nélkül eltávolította a veszélyes helyen lévő tortát és olyan gyorsan fészkelte magát a helyére, hogy szinte le sem követhettem a mozdulatot, hiszen a következő másodpercben és saját pólóm nyaka szántotta végig az arcomat államtól a fejem búbjáig. Igen, torkomból halk morgás tört elő ahogy átengedtem magam minden parancsának és ötletének és immár félmeztelenül ültem az ágyon míg őt még mindig ruha takarta. Tenyerei rám tapadtak és bénult áhítattal tekintettem fel rá. Sötét fürtjei rakoncátlanul keretezték arcát, bőrét szerelemrózsák tarkították borostám dörzsölésétől. Még sohasem láttam ehhez fogható szépet. Mi? - csúszott ki majdnem a számon ostobán, de csak végignéztem amint jobb kezét a tortába mártja és végül az édes máz nyakamon csattan. A meglepettségtől elnevettem magam, aztán azon minutumban el is némultam mikor a nő ajkai a szándékos baleset helyére siklottak és megtisztított az édes habtól. Még csak ekkor ocsúdtam annyira, hogy két tenyeremet formás csípőjére tegyem, majd azok meginduljanak felfelé ruhája alatt, részben melltartójának csattját keresve. Abban a pillanatban, hogy megszabadíthattam volna a feleslegessé vált ruhadarabtól elhúzódott és aggódva állítottam meg a műveletet arra gondolva, hogy milyen kellemetlen mozdulatot tehettem. Mielőtt megérdeklődhettem volna a kérdést a felső ajkánál és állánál kissé maszatos Lolától, egy reszketeg kérdés hagyta el a száját. El sem megyek ha ezt kívánod tőlem - hazugság lett volna. Nyeltem egyet és összekócolt hajamba túrtam, szabad kezem tarkójára siklott és megcirógattam az ott kivillanó csupasz bőrt. - Gyere el! - böktem ki a rendszerezetlen gondolatot. Kettőt pislogtam mert magamat is megleptem - Gyere el Antiguára - reménytelennek tűnt a kérés, de minden lapomat kifektetve magamhoz húztam és szoros ölelésbe fontam - Legyél te az első alak akit megpillantok a horizonton - súgtam fülébe - És most csinálj velem amit akarsz - duruzsoltam elfúló hangon.
and I know it's a different love and I know that you make me better
Nehéz lett volna eldönteni, hogy ősi bölcsesség vagy a félelem naivitása nem mondatja ki velem a szívemet tépázó kérdéseket és kétségeket. Az is lehet, hogy mindkettő ott dolgozott bennem. Nem éreztem magam feljogosítva arra, hogy számon kérjem, és... nem is akartam számon kérni, hiszen a kétségeim nem ebből fakadtak. Balgaság lett volna úgy tenni, mintha a szilveszter óta eltelt idő akár egy fikarcnyit is egyoldalúnak tűnt volna; tudtam, hogy nem az volt, mert éreztem Finch minden érintésében és csókjában, hallottam minden szavában, láttam a szemei csillanásában. A kétségeim – mint mindig, úgy most is – magamból fakadtak. Nem akartam összevetni magam gondolatban azzal az eszmei képpel, ami Finch eddigi életét jellemezte a fejemben, mégis megtettem. Szabadság, egzotikum, gondtalanság, izgalom, kaland. Mint egy megtestesült harcos amazon magasodott fölém mindaz, amivel Finch könnyedén újra szembesülhetett az útja során; mindaz, ami egyszer és mindenkorra rávilágíthatott, hogy Rose Harbor nem az ő fogára való. És én sem. Hiszen ő már olyan sokra jutott a farkasával is, míg én továbbra is ugyanabban az állapotban voltam megrekedve, ahol túl kevés voltam boszorkánynak és túl sok embernek. A félelem zsigeri volt és mélyről jövő, ezért gyorsan rá is csaptam az aknafedelet, mielőtt még mindent Finchre zúdítottam volna. Akkor is ráérsz rettegni, hogy visszajön-e valaha, ha már elment. Így könnyű volt a lényegre koncentrálnom: rá. Azt hiszem, őt is megleptem azzal, hogy nem kérdéseket és követeléseket szegeztem neki, ám hagyta, hogy a nevetésem elmossa a vihar fenyegető hullámait a fejünk fölül. Beleolvadtam a pillantásába és az érintésébe, aztán lecsókoltam a saját orrára kent tortakrémet, hogy aztán arra kárhoztassam, amire ő engem az imént. Utánam dobott szavai csak újabb nevetésre sarkalltak, egyáltalán nem vettem magamra őket; a hang elkísérte a mozdulatsort, amely akkor is sürgető lett volna, ha ő nem türelmetlen. – Ne tedd – ráztam meg a fejem egy lágy mosollyal, és minden további helyett egyszerűen csak átadtam neki a születésnapi ajándékát. Olyan sokáig hallgatott, hogy végül csak a megérzéseimre hallgatva nem estem pánikba és kértem vissza pánikba esve az ajándékát. Én sem szólaltam meg, addig nem, amíg néma mozdulatlanságba fagyva figyelte a horgonyt. Figyeltem, ahogy felemeli azt, tekintetem követte a fémen táncoló fény útját, majd Finch vonásaira ragadt. Hagyta, hogy magam felé fordítsam a fejét, és amikor még közelebb is hajolt, ujjaim fentebb táncoltak, végigsimítva az állkapcsa vonalát. Kék szemei az enyémekbe fonódtak, megkönnyebbült sóhaja az én érzéseim kivetülése volt. A karjaiba és a csókjába olvadtam, kezeim mohón nyúltak érte, és végtelenül boldog voltam, amiért éppen úgy értette ezt az ajándékot, ahogy szerettem volna, nem pedig úgy, hogy az katasztrófához vezessen. Mellkasomban szerelem lángolt, amely fátylat vont a szemeim elé is, ahogy az övéibe tekintettem. Szinte fájt, annyira boldoggá tettek a szavai. Úgy mosolyogtam, mint akinek így ragadt az arca, kérdésére pedig rázni kezdtem volna a fejem, de a szavaknak sem hagyott helyet. Ujjaim olyan mohón vesztek el hajának puha tincsei között, ahogy ajkaim kereste az övét újra és újra. A levegő hirtelenjében feleslegesnek tűnt, és amúgy is túl forrónak érződött a bőrömön. Felemelkedtem a térdeimre, hogy könnyebben lehessek még közelebb hozzá, a tortát pedig csak az utolsó pillanatban jutott eszembe félretolni, mert beleakadt az ujjam a krémjébe. Lehet, hogy a mozdulattól egy kicsit félre is csúszott a tányéron, de egyébként sem esztétikusan szép jövőt képzeltem el neki. Térdeimet Finch csípőjének oldalaihoz támasztva foglaltam el a torta helyét az ölében, kérdésére pedig kissé fátyolos szemekkel, félig leeresztett szemhéjjal bámultam rá, de a kezeim már mozdultak is. Haja kócolását felfüggesztve nyúltam a póló aljáért, és ezúttal sikerült egyetlen mozdulattal áthúznom azt a fején. Oda sem nézve dobtam le azt magam mögé, hogy aztán tenyereim megtalálják a lecsupaszított bőrt és annak forró érintését élvezve térképezzem fel ujjaimmal minden egyes ismerős porcikáját. – Nem bánod, ha én eszem előbb a tortából? – kérdeztem fátyolos hangon, még ha nem is igazán vártam választ. Egyik kezem már felkészült a jobb oldalamon, így most azonnal össze tudtam kenni a torta finom – és valószínűleg hideg – krémjével a bőrét. Főleg a nyakát céloztam, de az elnagyolt mozdulat hagyott a finomságból a füle aljánál és a nyaka és a válla találkozásánál is; ott, ahol nem viselt magán sajgó emlékeket, hogy amíg sűrű lélegzetvételekkel jutva levegőhöz is eltávolítottam róla a díszítést, semmi ne terelhesse el a figyelmét. Nem tudom, mi váltotta ki belőlem a szavakat. Nem tudom, hogy eddig áltattam-e magam azzal, hogy nem fogom kimondani valamilyen módon, vagy talán csak Finch íze a nyelvem hegyén váltotta ki belőlem ezt a reakciót. Esetleg a csók, amivel aztán újra ajkaira forrtam mondta ki, hogy borzasztóan üressé válna az életem nélküle. – Finch... – húzódtam el ajkaitól zihálva. Tekintetem a vágy és a kétségbeesés furcsa keverékének ködén át nézte őt. – Visszajössz hozzám? – szakadt fel belőlem az addig visszatartott félelem. Nem kértem tőle ígéretet. Nem tudtam, hogy mertem volna-e remélni. Talán csak arra vágytam, hogy a távozása napjáig ringassuk magunkat abba a fals hitbe, hogy ha most igent mond, akkor az biztosan úgy is lesz. – Ugye visszajössz hozzám? Szívemet láncra verte a félelem, miközben ujjaim puhán rajzoltak térképet arcának belém ivódott vonásairól.
Linkeltem zenét. Lola meleg tekintete már azelőtt fürkészően pásztázott, hogy ráemeltem volna tekintetemet és egy pillanatra azt a hatást keltette, hogy amíg én ujjaival játszva igyekeztem falaim mögött kitalálni, hogy mit is kezdjek azzal a csomaggal amit Smithers az égből bepottyantott, addig ő átlépett a térdig érő kőkerítésen és maga is megnézte, hogy mit próbálok kozmetikázni odabent. Aztán rádöbbentem, hogy mennyire jó is lett volna, ha lelkem építményébe egyszerűen beeresztem, hogy sétáljon csak körbe kedvére, nézegesse meg a helyiségeket, fedezze fel és vegye birtokba, hiszen ezzel egy huszárvágással megszabadítottam volna magam attól, hogy mindezt szóban, saját magam tegyem meg. Az élet azonban nem volt ilyen egyszerű... Képtelen voltam hazudni és nem, nem a konkrétumokon szépítette volna ha megtehetem. Kimondatlanul is tudtuk, hogy a tengeren töltött hosszú idő lehetősége, annak minden nyoma és jövőbe mutató következményei akkor merültek a feledés jótékony homályába amikor szilveszter éjjel átszakítottam a köztünk húzódó ordító távolságot, ezzel pedig meg kellett szabadulnom azoktól a ballasztanyagoktól amelyek hátráltattak az előrehaladásban. Olyan csacska apróságok váltották fel a jövő szövögetésének helyét mint, hogy melyik napon láthatom vendégül Lolát a vitorláson és mit főzünk vacsorára. A telihold sem lebegett már damoklészian a fejünk fölött. Ezt a mozdulatlan és végtelenül egyszerű idillt mozdította el statikusságból a hirtelen dinamikába az a momentum amikor megszólalt a telefonom és ezt - kontrollálhatatlansága révén - nagyon is szívesen letagadtam volna. Akár saját magam előtt is. Így végtelen bűntudatomban arcom őszintén nyúlt meg Lola lágy mosolyának felfedezésére. Kissé közelebb hajoltam, hiszen első látásra azt hittem a kabin jótékony félhomályában még érzékeim is cserben hagytam, ajka pedig nem felfelé hanem lefelé görbül, de megütközve láttam, hogy farkasérzékeim nem űznek tréfát velem. Csodálkoztam, hogy a történteket azok olyan aspektusánál fogva ragadta meg ami az én perspektívámból jelentéktelennek tűnt. Talán annyira megdöbbentett a nyílt és burkolt"mégis mi lesz most?" és "erre nem számítottam" hiánya, hogy mire érdemben felelhettem volna hangos ténymegállapítására a reakció idülté vált. A szavak áruló módon hagytak cserben. Elfelejtettem, hogy hogyan kell megformálni azokat a mondatokat amelyek biztosítják Lolát és hogyan kell feltenni azokat a kérdéseket amik kihámozzák lelkéből a döbbenetet és aggodalmat. Talán ha nincs az ölemben a torta és ez nem a születésnapomon történik, hát nincs ami megmentse a pillanatot. Azon minutumban, hogy az édes máz Lola orrán végezte valami megrepedt, egy fénysugár tört át a befagyott égbolton és eddig levegőt markoló kezem megragadta valóját. Azt amit annyira szerettem. Lola nevetésétől egyszeriben feljebb kúszott a hőmérséklet a szobában és mikor megéreztem tenyerét a kézfejemen egy régóta benntartott sóhaj távozott orromon. Ám amint eltávolította orrom hegyéről a torta maradékát és már nyúltam is volna dereka után, hogy egészen közel vonjam magamhoz Lola várakozásra intett és egyszeriben megtapasztalhattam a türelmetlenség bosszantó szorítását, amivel feltehetően még pár perce ő viaskodott egyedül a szobában. - Hé! - méltatlankodva szakadt ki belőlem a szó és úgy bámultam távozó alakja után mint aki élete legnagyobb sértését kapta - Nem szép ha a kölcsön kenyér visszajár! - szóltam utána, de szerencsére a boszorkány amilyen gyorsan eltűnt, olyan gyorsan tért vissza, utána nyúló karom pedig a levegőben maradt amikor megláttam, hogy egy dobozt szorongat. - Ó, te jó ég... - motyogtam zavartan beletúrva hajamba és megdörgöltem orromat, hogy a tortakrém maradékától is megszabadítsam magam - Most... egy igazi seggfejnek érzem magam. Spontán gyulladásban mindjárt elégtem volna a gyehenna tüzén ha nem nyújtja át a dobozt és nem tépem le mohón a doboz tetejét... Igazi hajókötél és rozsdamentes acél, hogy a sós levegő és a permet se kezdje ki. A torkomra fonódott egy láthatatlan kész és megszorongatott. A kicsiny horgony és a tengert idéző árnyalatokban pompázó kötél elfért a kezemben és mikor a magasba emeltem kettőnk között a konyhából beszűrődő meleg fény végigtáncolt rajta. Annyi ideig bámultam az aprócska ajándékot míg megbizonyosodtam róla, hogy egy esetleges pislogás vagy tekintetem puszta elfordítása nem von fátylat szemem elé és csak utána meredtem Lolára. Belefonódtam tekintetébe és a fizikai érintést szomjazva hajoltam közelebb amikor az állam alá nyúlt. Nem kellett erőlködnie, hogy figyelmemet magára irányítsa. Gyakorlatilag nyitott könyv, lekopaszított vár, gyűrűjét vesztett madár voltam. Megremegett a levegő amikor ajkaim között kislisszolt és úgy hunytam le szememet mint akinek atlaszi módra épp az egész világot gördítették le válláról. Öklömet összezártam a horgonyon és hevesen karjaim közé zártam a nőt, ajkamat az övébe lakatoltam, miközben szívem szabadesésben zúgolódott mellkasomban. - Nem tudtam, hogy ez volt az a mondat amit egész életemben kerestem és vártam - húzódtam el, hogy két tenyerem közé fogjam arcát, majd lecsókoltam orráról az ott maradt tortakrémet - Hogyan lehetséges, hogy az enyém vagy? - suttogtam megindult rekedtséggel, majd választ nem várva betakartam száját az enyémmel, a még mindig horgonyt szorongató kezem ujjaim belekulcsolódtak nadrágja övbujtatójába és olyan közel húztam őt amennyire az ágyon ücsörgés engedte. Másik kezem ujjai felfedezőútra indultak tarkóján és haját megtapintva ráfonódtak a sötét tincsekre. - Megpróbálod, hátha másodjára sikerül levenned a pólómat? - szuszogtam ajkai domborulatai között, szemem résnyire nyílt és annyira elhúzódtam, hogy karomat feltartva felkínáljam lemeztelenítésem lehetőségét.
Kezdőlap
