A belépőm becsippentése után első dolgom az irodába menni az asztalomhoz és lepakolni a táskám. Eddig nyugodt vagyok, talán az is segített, hogy az ébresztőmet nem nyomtam ki, hanem egyből felkeltem és hanyagoltam a plusz 5 perc alvás lehetőségét, mert azzal csak még zsémbesebben ébredtem volna fel, mert nem lett volna időm a reggeli kávémra. A kávé pedig nagyon is fontos, olyannyira, hogy szokás szerint nem bírtam ki és ismét hoztam az otthoni kávémból egy kis hordozható üvegben. Nem mintha az irodában nem tudnék lefőzni még egy adagot, de ha belelendülök a munkába, akkor nem akarom felesleges dolgokkal megszakítani a tevékenységemet.

Miután minden a helyén volt és elindítottam a munkagépemet is, első dolgom volt átnézni a beérkezett e-maileket. Van, aki nem alszik a jelek szerint és hajnali kettőkor küld e-mailt. Meg sem kell néznem a nevét, hogy tudjam ki ennyire embertelen magához.

A mai teendőimet nézem át, a határidőket és még néhány ötletet, amit nem dobtam még fel a „nagyoknak”, de még egész használhatónak tűnt. Legalábbis a tegnap még annak tűnt, hogy ma is jó ötletnek tartom-e megszervezni és kivitelezni, az csak akkor derül ki, ha már hangosan is kimondtam. Muszáj megfogni valahogyan, valamivel a célközönségünket, az csak jó, ha több az érdeklődő. Kiállításokon gondolkodom, ezeknek a kiállításoknak pedig már kezdetleges nevet is adtam csak így magamban, de nem érzem az igazinak őket. Többre van szükségem, hogy megérje, az összevonással pedig csak az a bajom, hogy vegyes salátát otthon is tudnak készíteni maguknak az emberek vagy hazarendelhetik maguknak. Tőlünk mást kell kapniuk.

Így, ilyen kis koncentráltan találhatott rám az első, aki benyithatott az irodába. Már csak a flipchart tábla hiányzott a hátam mögül, amire az összeesküvéselméleteimet írhattam volna fel ebben a pillanatban. Szerencsére ezt most mellőztem.