-A whiskey szar, ez tény. Ha többet lógnál velem, megtanulnál rendesen inni, normális piákat. Még csak sokba se kerülne, egy kis kreativitás kell csak, te lehetnél a társaság kedvence, ha megtanulnál néhány egyszerűbb koktélt keverni. - ez persze nem felajánlás akart lenni, hogy innentől öribarik vagyunk vagy ilyesmik, a tojáshéj még ott van a fenekén. Bár...van benne potenciál, de nem vagyok egy jótékony szamaritánus, hogy állandósítsam ezt a jófejséget Törpillával kapcsolatban. A mai este egyszeri eset, egyszer még szórakoztat, de hogy megismételjem...egyelőre nem érzem hozzá a csít. A tánchoz azonban annál inkább, így hamarosan már ott is tekergőzünk a többiek között, egy kis irányítással Astrid is egészen csábos mozgást vesz fel, amivel szépen ide is csalja a fiúcskát, hamarosan pedig ő vele, én pedig egy jóképű Adonisszal táncolok. Bár nőkhöz volt ma estére hangulatom, azért ő is egészen szép falatnak tűnik, nem mondanék nemet egy jó mókára. Szemeim megvillannak, ahogyan a fülembe súg, hmm, nem is kell olyan sokat várnom némi élvezetre. Egy pillantást vetek Törpillára, aki egyelőre úgy tűnik jól elvan ifjú hódolájával, így hagyom, hogy két izmos kar a csípőmnél fogva a férfi mosdók felé tereljen. Olyan 15-20 perccel később, némileg kócosabb hajjal, de kisimult és elégedett arccal lépek a pulthoz, kicsit lejjebb húzva egyébként sem túl hosszúra szabott szoknyámat. Megpillantom Törpillát, így egy mosollyal huppanok fel mellé a bárszékre, miután egy intéssel rendelek egy mojito-t magamnak. -No, hát az én pasimra nem lehetett panasz, igencsak értette a dolgát. - kacsintok rá, ezzel egyértelműsítem, mire is gondolok, és egy apró véraláfutás is virít a nyakamon, a csávó kicsit túl heves volt, én pedig pont ma hagytam otthon az alapozómat, de sebaj, az alakváltóság miatt hamarosan úgyis eltűnik. -Hol a te Don Juan-od? - kérdezem tőle cinkos mosollyal megvonogatva a szemöldökömet, és körbenézek, merre lehet az a cuki fiúcska. Szerintem tökre összeillettek ezek ketten, így arra számítokk, hamarosan visszatér.
- Például - bólogatok a felhozott opciókra. - A whisky-t is lehet keverni kólával, bár az szerintem undorító, a whisky mindenhogy az, nem is értem, hogy lehet azt meginni, bleh. - kiráz a hideg a gondolattól is. Egyszer vagy kétszer ittam eddig, de az pont elég volt belőle. Néha keveredett más, de alapvetően jól elvoltam a két említettel, az arányokat a kedvünk szabta meg. Rövidet ritkán ittam, jobban szerettem észnél lenni, épp csak elveszteni a kontrollt, mert ebből nem lehet baj. Elég hülyeséget csinálok józanul, addig jó, míg mindezekre emlékszem. Érzem, hogy viccnek szánja, könnyebben tudok mosolyogni rajta, miközben követem a táncolók közé. Nem állunk a legszélén, mégis úgy helyezkedünk, hogy arrafelé táncoljunk, amerre a srác lehet. Még mindig nem mertem odanézni, az túlságosan is amatőr lett volna tőlem, ennyi tapasztalatom már akadt a srácokkal. Helyette a zene ritmusát vettem fel, egészen addig jónak ítéltem magam, míg Leyla rám nem szólt, erre másodpercekre lefagytam. - Mi? Öhm, oké. - legyűröm a rossz érzést, hogy megint irányít és hozzám ér, sikerül is, mert újra táncolni kezdünk, ezúttal azt hiszem, jobban megy, mert nem köt bele megint. Elengedem magam, hagyom, hadd vigyen a zene, felemelt fejjel a plafonra pillantok, széles mosollyal arcomon élvezem a helyzetet, mikor is, valaki megérint hátulról. Először Leyla-ra nézek, aki int a fejével, aztán megfordulok és ott áll a srác, akit eddig figyelt. Magas, szexi és árad belőle a cukiság, meg némi férfias erő, egyszóval tökéletes. Megfogom a kezét, átlépek hozzá, ajkamra harapva igyekszem nem túl ütődött módon mosolyogni rá. Úgy tűnik, neki elég hitelesen adom a felnőttet, igaz, visszafogottan, de lazán alkalmazkodik hozzám. Egyik kezével az enyémet fogja, a másik a derekamra csúszik. Felnevetek, mikor megpörget, ám a következő pillanatban muszáj megállnom. - Te mocskosszájú barom! - vöröslő fejjel nézek a srácra, aki az előbb olyan szavakat suttogott a fülembe, amikre kicsit sem voltam kíváncsi. Finoman szólva lekur**zott, és ezt nem hagytattam annyiban. Arrébb lököm az útból, de elkapja a kezem, nem hagyja, hogy elmenjek mellette és visszahúz. Bocsánatot kér, na, persze. Felemelem a két kezem tenyérrel felé és hátrébb lépek. Ha kell, rálépek a lábára vagy képen törlöm, de nem érhet hozzám többet. Nyomorék alak, undorító! Végre hagy elmenni. Meg sem állok a pultig, felülök oda, ahol az imént még Leyla-val beszélgettünk. A pultos előttem terem, végigmér, én kő keményen belenézek a szemébe és végre diadalt ülhetek, már, ha lenne hozzá hangulatom. Letesz elém egy olyan koktélt, amit már ittam, gondolom, úgy van vele, ez már bejött, fejre se álltam tőle, meg ilyenek. A barom eltűnt a képből, gyorsan körbenézek, hátha látom valahol, de szerencsére lelépett. Figyelmem átterelődik Leyla-ra, ha végignézte volna a jelenetet, megrázom a fejem, ne is törődjön velem, jól megvagyok. Látszólag ő is, nincs szükségem amúgy sem bébicsőszre, remekül elvagyok itt a bárpultnál.
Na, végre valami normális reakciót sikerült kiváltanom Törpillából, a "juj ez kínos ne csináld", "jaj mi ez" és "miért nem szolgálnak ki mikor egyértelműen nem vagyok még 21" kezdett már kicsit unalmas lenni, de ez az arcára költöző izgalom...egészen cuki. Eltökélem, hogy segítek neki felszedni az a pasit, szerezzen neki néhány kellemes percet, órát. Ugyan nincs húgom, és ha lenne is, remélem ennél azért talpraesettebb lenne, de most mondjuk azt, hogy ez valami olyasmi, egy tapasztaltabb nő terelget egy kezdőt. -Klasszikus? Mit értesz alatta? Vodka-narancs meg boroskóla? - anno gimiben nálunk legalábbis ezek mentek leginkább, azóta nem telt el olyan veszettül sok idő, de ki tudja merrefelé változott a kamaszok alkoholfogyasztási szokása. Na de ne a szót fecséreljük, dologra, a fiúcska nem csábítja el saját magát, így már pattanok is fel, hogy miniruhámat megigazítva már táncba is vigyem Astridot. -Még jó, hogy szeretsz táncolni! Itt is hagynálak, ha nem. - kacsintok rá, majd már húzom is a tömegbe, természetesen úgy pozícionálva magunkat, hogy az ifjú titán látóterében legyünk, de azért ne váljon egyértelművé, hogy nyert ügye van és könnyű dolga lesz. Igenis küzdjön azért egy picit. Testem erőlködés nélkül veszi fel a zene ritmusát, csípőm ide-oda tekereg, közben azonban nem feledkezem meg fiatal "mentoráltamról", végigmérem, ő hogy mozog. Hmm, egészen ígéretes, de még nem az igazi. Közelebb húzódok hozzá, hogy a füléhez hajolva tudjak neki mondani valamit. -Kicsit kevésbé szűz kislányosan táncolj. Engedd el magad! - két kezemmel végigsimítok az oldalán, megállapodva a csípőjénél, és finoman terelgetem, hogy mozgassa, és remélhetőleg ellazította már annyira a pia, hogy alkalmazkodjon. Astrid háta mögött a srácra pillantok, aki a söröspoharát kiürítette, és most szemmel láthatóan vacillál, ide merjen-e jönni. Táncmozdulatnak állcázva mutatóujjammal hívogatóan intek párat, és szerencsére nem gyengeelméjű, felfogja, mit akarok. Az elején kissé bizonytalan léptekkel, de mire ideér már magabiztos mosollyal az arcán lép Astrid mögé. Kíváncsian várom, hogyan közelíti meg, vajon hátulról hozzásimul, megpörgeti, de nem, egészen gentleman, megkocogtatja a vállát, és kezét felé nyújtva egy cuki, sármos mosollyal kéri fel táncolni. Felmutatott hüvelykujjal és egy kacsintással jelzem Astridnak, hogy hajrá, ezt ne rontsa el, én pedig a következő pillanatban már fordulok is bele egy korban hozzám sokkal jobban illő férfi karjaiba, hogy csípőjének dörgölőzve táncoljak tovább, de azért fél szemmel időnként Törpilla felé pislogok, hogy halad.
- Ki, hol? - izgatottság költözik a hangomba, nehezen uralkodom magamon, hogy ne nézzek körbe látványosan, sőt, a vállam felett se teszem, így csak arra hagyatkozom, Leylanak van ízlése és ha nagyon gáz lenne a srác, szólna róla. Az, hogy valaki észrevett, pláne egy ilyen helyen... Azt se tudom, mit csináljak. A kínos szitu ellenére, ami felkeltette a figyelmét, eszméletlenül kíváncsi lennék, milyen. Számra kell harapnom, ne tegyem mégis a kislányos mozdulatsort. Aztán csúsztatja elém Leyla a kis pohárkát. Valami fura lötty van benne, amilyet még sosem láttam, nemhogy kóstoltam, emiatt félve emelem a számhoz. Le kell húzni, különben rosszabb lesz. sokszor hallottam már ezt bulikon, bár ritkán vettek rá, hogy ennyire fejest ugorjak az ismeretlenbe. Kellemetlenül is reagálok rá, szégyenlem, a köhögést, meg mindent. - Pf, azért azt nem - Kivéve a lúzer nyomik, akik betartják a szabályokat és otthon maradnak vagy a csoportvezető tanár körül legyeskednek. - A klasszikusokat jobban kedveljük, az elvetemültek, meg azokat kevergetik. - magyarázom neki, mert úgy néz ki, mióta ő kinőtt ebből (és elszaladt vele a ló), az efféle bulikból eléggé kiestek az emlékei. - Táncolva? - a kezére nézek, a srác emllítésére meg majdnem megint arra, ahol ül (vagy áll). - Táncolni szeretek. - megfogom a kezét és én is felkelek a helyemről. Sokkal magabiztosabban mosolygok, kezdem nyeregben érezni magam, pláne a történtek után. Leyla körül enyhén szólva is eszeveszettül forog az élet, ő pedig mindezt maximálisan ki akarja élvezni. Szeretnék ilyen felszabadult lenni majd, mint ő. Követem őt a táncolók felé, már érzem is a ritmust a testemben, amit mozdulataim vesznek át és beleolvadok a tömegbe, vagy éppen kitűnök belőle, mert erősen remélem, a srác továbbra is néz. Végre akad lehetőségem körbepillantani. Mások is erre néznek, férfiak nők vegyesen, hiszen itt szabad a pálya. Figyelmem a nézőkről Leylara terelődik vissza és idomulok a mozdulataihoz, össze kell hangolódnunk.
-Jaj Törpilla, sokkal több kell ahhoz, hogy megsérts, nyugi van. - nevetek fel mentegetőzésén. Olyan aranyos, de tényleg, mint valami kis kölyökkutya, kedvet érzek megborzolni a haját, de egyelőre visszafogom magam, jó kislány leszek. Legalábbis úgy terveztem, de aztán szavai hatására tovább feszegetem a húrt nála azzal, hogy megtapogatom a cicijeit. Felháborodik, pedig még csak meg sem markoltam vagy ilyesmi, tisztára szűzkislány módjára épp csak a méretét ellenőriztem. -Hé ne bomolj már. Semmi kínos nincs ebben, nézd meg, annak a fiatal fiúcskának a figyelmét fel is keltettük, eddig is ide pislogott, de azóta le sem veszi rólad a szemét. - kacsintok rá, majd fejemmel az említett srácra bökök, aki szintén szerintem még nincs 21 de egészen fincsi falantak tűnik. Kezében egy pohár sörrel ácsorog, kicsit elveszettnek tűnik ő is, össze kéne hoznom Törpillával, már ha hajlandó végre a táskába süllyeszteni. Fiatalok és a szülők...merhogy gondolom az anyja vagy az apja lehetett, amilyen gyorsan inkább lerázta magáról a témát. Nem fogom én feszegetni, szimplán megvonom a vállam és inkább a piálásra koncentrálok a frissen kikért felesekkel. -Meg ne fulladj itt nekem, a végén még kénytelen leszek szájon át lélegeztetni, aztán meg jön majd a hiszti hogy ez kínos! - az utolsó két szót szándékosan elnyújtom, már-már hisztizősre, és igen, ezzel némileg kiparodizálom a nem sokkal korábbi megjegyzését, amin vagy megsértődik vagy nem, de a mojito, illetve most ez a tömény pár percen belül meg fogja tenni a hatását, és szépen ellazul a kisasszony. Úgy be van feszülve mint a templomi kereszt, na nem mintha járnék templomba, amilyen életet éltem és élek, könnyen lehet, hogy a küszöbön felgyulladnék és elporladnék. -Jéger. Nem ittál még? Hát mit csináltok ti a sulibulikon meg osztálykirándulásokon? Monopoly-t játszotok miközben almalét szürcsöltök? Te jó ég! - rázom meg rosszallóan a fejem, majd egy húzásra megiszom maradék mojito-mat, és felpattanok, kezemet nyújtva Astrid felé. -Na gyere Törpilla, táncolj velem. Segítek neked felszedni azt az ifjú adoniszt, mit szólsz? - csillan meg a kihívás a szememben, mert látom, hogy az előbb említett srác még azóta is újdonsült ismerősömet stíröli. Jófej leszek, ha már nekem nem jött össze elsőre azzal a csajjal, akkor legalább Astriddal tegyek jót, szerzek neki egy kellemes éjszakát.
- Gondolom, akinek ez alap dolog, annak az a furcsa, ha valaki fennakad rajta, és ezzel megint nem megsérteni akarlak - gyorsan hozzáteszem a végét, bár nem olyannak tűnik, aki ennyitől felkapná a vizet, meg szerintem nagyon genya dolgot nem is mondtam. Nem tudom hirtelen, a szavaitól vagy a mozdulattól fagyok-e le jobban, de az tuti, hogy egyikre sem tudok azonnal reagálni, amin megint csak jót mulat, engem meg kezd ez idegesíteni. Ennyire nem vesz komolyan, pedig pont azért jöttem ide, mert elegem van a "kölyök" szerepből, amit mindenki rám húz. A "vadóc kölyök", meg a "lázadó kölyök" helyett végre vegyenek már emberszámba! - Hé! - szólalok meg hangosabban és legyintő mozdulatot teszek, de már nem érem el a kezét, közben visszahúzta. Azért én megpróbáltam és úgy érzem, jogosan háborodom fel miután nyíltan letapizott. - Lehet, hogy ez neked természetes, de nekem kínos! - teszem még hozzá és ha lehetőségem van rá, kicsit hátrébb csúszom a széken, nagyobb teret hagyva kettőnk közt. További szavaira megintcsak nem tudok azonnal válaszolni, még az előzőek hatása alatt állok, viszont mindeközben az agyam feldolgozza és egyetért vele. Kicsit lehiggaszt, hogy nem erőlteti tovább a dolgot, na, meg kizökkent a telefon, amit elő is kerítek, hogy aztán kisebb frászt kapjak az üzenettől. Miért nem tud egyszer az életben normálisan viselkedni? Kettőnk közül ki a "hisztis tinédzser"? És ő az anyám... vagy mim. Válaszolok neki gyorsan és visszatér figyelmem Leylához. - Nem számít - megrázom a fejem, majd megejtek egy gyors "minden oké" mosolyt is és lepillantok az elém csúsztatott kis pohárra. Mi a fene ez? Legszívesebben az orromhoz emelném és beleszagolnék, de az túlságosan is gyerekes és furcsa lenne, szóval... essünk túl rajta. - Öhm, oké - Mennyi pénzt is hoztam magammal? Vajon mennyibe fájhat itt egy rendes ital? Ciki lenne lebőgni előtte, tényleg ki kell találnom valamit. Megfogom a poharat, újabb késztetést gyűrök le, hogy megszagoljam, habár mintha éreznék valami illatot, ami olyan... mi ez, valami főzet? Olyan illata van, mint annak a boltnak, ahova múlthéten Joya elrángatott. Megkapom az utasítást, jön a koccintás, aztán Leyla egyszerű mozdulattal beküldi a felest, amit én végignézek, mert szokás szerint le vagyok maradva. Gyorsan követem a példáját a lehető legmagabiztosabban, de a következő pillanatban, vagy félrenyeltem vagy a meglepettség miatt, rámtör a köhögés. Rövid ideig tart, mire előtör el is múlik, megköszörülve a torkom azt a pár könnycseppet is visszapislogom, ami az előbbitől a szemem sarkába gyűlt. Szép, megfulladni nem akarok az orra előtt? Járassuk csak le magunkat még jobban előtte, lehet ezt még fokozni. - Mi ez? Nagyon fura íze van. - édes, erős, maró, minden volt itt, mint egy karneválon, csakhogy ezekre mind nem voltam felkészülve. Lehetett volna töményebb ez tény, ittam már olyat, ám azok ehhez egyáltalán nem foghatóak. Végülis, annyira nem is rossz az íze.
-Felkészülni? Mit kell erre felkészülni? Ahh ezek a mai fiatalok! -színpadiasan a homlokomra fektetem a jobb kézfejemet, és még a fejemet is hátrahajtom, mint aki teljesen el van képedve a leányzó szavai hallatán, de aztán mivel énekesnő vagyok nem színésznő, ezért elnevetem magam. Nem kéne húznom az agyát, szegény Törpilla már így is eléggé zavarban van, de ha egyszer olyan mókás? -Ahaa, és áruld el nekem kedves Astrid, hogyan fogod elérni, hogy adjon neked alkoholt? Láttam, hogy az előbb sem mentél sokra. Kivillanthatod nekik a cicidet, az taláááán működhet, báár... - nem zavartatva magamat nyúlok oda mellkasához, hogy megvizsgáljam milyen adottságokkal rendelkezik. Ha ettől a mozdulattól ismét zavarba jön, akkor megint csak jót mulatok rajta. Ha annyira nagylány, hát teszteljük, mennyit bír. -Nem is tudom, még azért van hova nőnie. De ne aggódj, ha azt eléred, hidd el, egy bomba test csodákra képes, és akkor nem fog számítani, hogy nem vagy 21. - ezzel végigsimítok tökéletesen formás idomaimon, majd az italomra fókuszálok ismét, amikor csörögni kezd a telefonja. Én már azelőtt érzékelem, hogy neki feltűnne, de nem reagálok rá gyorsabban, mint ahogy ő, a végén még gyanút keltene, és annyira hiányzik, hogy esetlegesen kérdezősködjön, mint két púp a hátamra. -Szülők? Esetleg féltékeny pasi? - kérdezem lazán, miután kimorogja magát. Akárhogy is, úgy látom, felhúzta magát, márpedig erre egy megoldás van. Magamhoz csalogatom a pultos srácot, nem kis felháborodást váltva ki azokból, akik éppen sorra kerültek volna, és füléhez hajolva rendelek két töményet. 4 cl, természetesen, kicsire nem adunk. Jégert kértem, az nem túl durva, de nem is valami enyhe likőr. Egy percen belül már előttünk is a jegesre hűtöt pohárban virító fekete ital, ami gyógynövényes illatával máris beindítja az érzékszerveimet még jobban. -Tessék, ez kell neked. Engedd el magad. Erre még a vendégem vagy, de a következőt te fizeted. - tolom elé az egyik kis poharat, majd kezembe veszem a sajátomat, és koccintásra emelem. Tekintetemből látja, hogy nem tűrök ellentmondást, szóval nagyon jól teszi, ha kis kacsójával felemeli a jégert, és lehúzza. -Aztán nem ám kortyolgatni mint egy szermérmes szűzlány, húzóra, fenékig! - adom ki az ukázt, majd miután hozzákoccantottam a poharamat az övéhez, egy gyors mozdulattal hátrahajtom a fejemet, és megiszom a röviditalt, jólesően ciccentve egyet utána, ahogyan szépen elkezdi melegíteni a torkomat, ahogyan vezet az útja a gyomrom felé.
- Hát tudod... nem mindennap futok bele olyasvalakibe, aki ilyen... öhm, nyíltan vállalja. Erre nehéz felkészülni. - igen, ez tulajdonképpen őszinte válasz, mert amúgy tényleg nincs semmi bajom vele. Főleg, mert tisztáztuk, én szóba sem kerülök, már csak a korom miatt sem, így nem kell azon agyalnom, hogyan kell egy nőt lepattintani, ami elég fura lenne. Férfiakkal sem vagyok valami gyakorlott hozzá tenném. - Ebben hasonlítunk. Nem szeret tervezgetni, maximum kicsit rásegítek a dolgokra, de amúgy nem. - megrázom szépen kivasalt fürtjeimet. Ha nincs pára, se víz, még így is fog maradni, amit erősen remélek, mert megszenvedtem vele. - Később, nem sokára jön egy barátom, aki csak nem bénázza el az ajtónál, mert elég vaksi a biztonsági gorilla, és akkor vele kitalálunk valamit. Úgyis elérem, hogy ne csak sima kólát akarjanak hozzám vágni, ennyivel nem rázhat le. - a pultos felé pillantok, aki épp kiszolgál egy társaságot. Teszek rá, hogy fafej. Nincs megtörhetetlen alak, maximum többet kell dolgozni a dolgokon. - El szoktam érni, amit akarok, ha jobban ismerne - célzok itt a pultosra - ő is tudná, ennyire könnyen nem adok fel. Így muszáj lesz majd most rájönni. - megrántom a vállam és ismét egy apró kortyot iszom az italomból. Szép lassan fogyogat, így nem vághat fejben és sokkal jobb íze van, mint az elsőnek, amikor még az alkoholt éreztem dominánsnak. Rezegni kezd a telefonom a táskámban, előkeresem és vetek rá egy pillantást. Kicsúszik egy "basszus" hangosan is a számon, aztán ujjaim vadul járni kezdenek a kijelzőn. Joya rájött, hogy nem vagyok otthon. Franc a különleges képességeibe, meg az acélbiztos megérzéseibe! A lehető legjobb érveket szedem össze, meg némi stabil alibit, hogy kinél alszom és igenis hallhatta, hogy kimentem, nem kiszöktem. Hogy ebből mennyit hisz el? Fogalmam sincs, minden esetre mentenem kell a helyzetet és nem, nem úgy, hogy most azonnal hazarohanok. Az az utolsó opció. - Bocs, csak egy pillanat - szólok közben Leylahoz épp csak felpillantva rá és már írok is tovább. Kisebb regényt hozok össze, mire rábökök a küldésre. - Utálok magyarázkodni. Mi értelme? Egyszerűen el kéne fogadni, hogy mindenkinek vannak önálló gondolatai és szeretne megtenni ezt vagy azt. Bizalom, tuti, nem ismeri ezt a kifejezést. - dohogok, aztán kifújom a benn tartott levegőt és képes vagyok ismét Leylara nézni. - Tényleg bocs. - oda se nézve csúsztatom vissza a telefont a táskámba és megeresztek egy mosolyt is. Már minden rendben. Azt egészen biztosan nem tudja, hogy itt vagyok. Szóval a legjobb, ha maradok, egy újabb érv emellett.
Nem terveztem ma este bébicsőszt játszani, de megesett a szívem Törpillán, és a végén még kiderül, hogy fiatal kora ellenére (haha, ez úgy hangzott mintha én olyan idős lennék), na mindegy, szóval hogy kamaszlét ide vagy oda, tud bulizni és szórakoztató társaság. Aztán...max itt hagyom és más szórakozás után nézek, azért az én jófejségemnek is van egy határa. De egyelőre rendben van. Reakciójára a "bögyös vöröst" illetően nem tehetek mást, hátrahajtott fejjel nevetek fel. -Te jó ég, megzabálom milyen aranyos vagy. Nehogy már zavarba gyere csak azért, mert találkozol valakivel aki két kapura játszik. Nem olyan ritka ám ez, csak sokan titkolják. Jaj hát elképesztő cuki ez a zavar, tényleg! - vigyorgok rá, és valóban nagyon mókás, ahogy még így a sötétben is látom, hogy némi pír jelenik meg az arcán, illetve a testbeszédéből is észrevehető, hogy erre a fordulatra nem számított velem kapcsolatban. Inkább túlesünk a formaságokon, és bár már tudom a nevét, valahogy a fejembe beleégett a Törpilla, szóval lehet, hogy maradok ennél a megszólításnál. Mi történhet? Nem váltó, nem démon, nem angyal, ezt az imént mikor közelebb húzódtam hozzá, akkor észrevétlenül megszagoltam. Ember vagy boszorkány, de sanszos hogy az előbbi. Túl sokan vannak körülöttünk, hogy tisztán érezzem, de van egy ilyen megérzésem. -Most megiszom ezt a mojito-t, annyi biztos. Aztán meglátjuk, majd ahogy kijön a lépés. - vonom meg lazán a vállam, és nagyot kortyolok a poharamból. -Egyébként nem vagyok az a tervezős típus. Abszolút spontán élem az életemet, így igazából A tervem se volt, csak sodródtam az árral. - még illusztrálom is egyi karommal a hullámot, elhúzva az arca előtt. -Na és te, Törpilla? Neked van B terved így, hogy szemmel láthatóan nem fognak kiszolgálni piával? Nem jön valami nagykorú, vagy legalábbis annak kinéző ismerősöd? - dobom vissza neki a labdát, szórakozottan rágcsálva a szívószálamat vizslatva Astridot, próbálom eldönteni, vajon van-e elég jófej ahhoz, hogy a továbbiakban vele töltsek egy kis időt.
Körbenézek, amikor a "töketlen pasik"-at említi. Idáig ezt nem tettem meg, vagyis nem így, de ami elsőre feltűnik, hogy az én korosztályom nem gyakori jelenség erre, a huszonöt felettiek ellenben... Na, nem mintnha bármi ilyesmi szándékkal jöttem volna, ennyire még nekem sincs elszállva az agyam. Szórakoztató tilosban járni, de nem minden verziójában. Amúgyis, a gimiben bár a srácok kilencven százaléka éretlen tuskó, azért akad köztük olyan, aki megér pár mosolyt és egy kis szemezést. - Ó, hogy te... - levegőben lógva marad a mondat és meglepettségtől kicsit szétnyílt szájjal nézek az említettre, aztán a mellettem ülőre. - Bánhatja. - összeszedtem magam körülbelül, még a vállamat is megrántom és leplezve zavarom beleiszom az italomba. Hű, erős! Megköszörülöm a torkom, hogy leplezzem a reakcióm. Ez nem ciki, nem? Vagy nagyon az? Fenébe, muszáj visszarázódnom a lazaságba, ha már eddig eljutottam, ne most hajítsanak ki, mint valami kisiskolást. - Ez igazán... megnyugtató, asszem - kész, a zavar még mindig fennáll nálam. Mire azt hittem, rendben leszek, fogta és egy anti-nyomulós szöveggel megkavarta a fejem. - Észben tartom, köszi. - rávillantok egy mosolyt, őszintének szántat, aztán lesütöm a szemem. Kicsit kényelmetlenül érzem magam, fészkelődöm is a széken. Nem a korom miatt, azt már lelőtte, hogy nem vagyok nagykorú, hanem... Fogalmam sincs, de le kell küzdenem, mert ha itthagy, tökre egyedül maradok, az meg nem lenne frankó. Mihez kezdenék egyedül, míg befut Daniel, ami ki tudja, mikor lesz. Simán lehet, felültetett a mocsok, vagy fennakad a biztonságiakon, amit kétlek, ő talpraesettebb ennél, csak hülye. Egyelőre a jelenre kell fókuszálnom, aholis Leylával tök jól elütöm az időt. - Astrid vagyok - kis fáziskéséssel mutatkozom be, a poharam is így emelem fel, aztán megint iszom úgy egy kortyot. Kellemes íze van, másodjára az alkohol nem ütközik annyira ki, mérföldekkel jobb, mint az első benyomás. - És most mihez kezdesz? - tekintetemmel egy pillantást vetek az előbbi nőre, aztán mosollyal arcomon, érdeklődve nézek ismét Leylára. - Gondolom, van egy B terved, vagy akár egy C is. Nem olyannak tűnsz, aki eggyel készült fel az estére.
Amikor szórakozni megyek, előfordul, hogy azt akarom, engem hódítsanak meg, de van, amikor inkább én cserkésznék be másokat. Ma inkább a vadász szerepet érzem magaménak, és már azt hittem szerencsém is van azzal a dögös vörössel, de hát mégse. Na mindegy, ha nem kell neki az ingyen pia, meg egy kellemesen együtt töltött éjszaka velem, hát az ő baja, a mojito kárba nem vész, max megiszom én. Egy percen belül azonban máris más sorsot szánok neki, amikor egy leányzót mellettem nem igazán hajlandó kiszolgálni a pultost, teljesen egyértelmű okok miatt - hiába a szexi ruci meg a smink, süt róla, hogy még nincs 21. Jókedvű, széles vigyor kerül az arcomra mikor kikéri magának a becenevet amit adtam neki, látszik, hogy nem ejtették a fejére, harcias kis pincsi a lányka. Szimpatikus. -Ó ugyan hagyd már, úgy nézek ki, mint aki megsértődött? - legyintek bocsánatkérésére, ami teljességgel felesleges, azért mert egyet rám vakkant, még nem megyek a falnak vagy török ki sírógörcsben. Látom rajta, hogy vacilál, beleigyon-e az elé tolt italba, ami jó, legalább nem olyan kis buta, hogy megigyon ismeretlenül bármit amit az orra alá dugnak. Tőlem mondjuk pont tökre nem kell félnie, de ezt persze nem tudhatja. Felnevetek szavaira, és hátradobom vállaim fölött a hajamat. -De cuki vagy, máris csíplek, Törpilla. Eddig még töketlen pasikkal van tele a hely, talán később jönnek.- mosolygok rá, továbbra is azt a nevet használva, ami miatt az előbb felháborodott. Ennek több oka is van, egyrészt nem tudom még, hogy hívják ténylegesen, másrészt meg...ilyen vagyok én, szeretem húzni a másik agyát. -Látod azt a vörös bögyöst? Fehér miniben. - húzodok hozzá közelebb, közvetlenül a mellette lévő bárszékre téve át formás hátsómat, és a korábbi csajra mutatok. -Na, hát az övé lett volna, csak nem bírta kivárni, míg visszaérek, de hát így járt, lemarad erről. - mutatok végig testemen, ami szerintem simán csillagos tízes, főként a genetikának kösznhetően, mert edzeni általában lusta vagyok, de néha kicsit muszáj, elvégre muszáj szexinek lennem nem csak a bulik miatt, hanem munkát is jobban kapok énekesnőként a bárokban, ha nem csak tehetséges, hanem szép is vagyok. Ilyen ez a popszakma. -Ja és mielőtt frászt kapsz, hogy rád másznék, nyugi, nem vagyok liliomtipró, de azért majd...nem tudom mennyi lehetsz, szóval olyan 3-4 év múlva felkereshetsz. Leyla vagyok. -kacsintok rá, és a hagyományos kézfogással ellentétben a mojitos poharamat emelem fel, amiből épp csak egy korty hiányzik felé emelem koccintásra nyújtva, és kíváncsian figyelem, vajon van-e olyan bevállalós, hogy elfogadja ennyi után, vagy továbbra is szkeptikus.
Kezdőlap
