Belebújok abba a kényelmes bokacsizmába, aminek sarka már üti a határokat, de még stabilan meg tudok benne állni, ha szükséges. Miközben felegyenesedek, végigsimítok lábszáramon, fel a combomon át addig a részig, ahol a fekete extra feszülős nacim a lehető legelőnyösebben kiemel és rácsapok a fenekemre. Felnevetek. Tökéletes.
- Ma szórakozni fogunk - közlöm a hosszúkás tükörből visszaköszönő Astriddal és megigazítom a felsőm, hogy szépen rásimuljon a nadrágra, alig ér össze a kettő, mégsem dobok ki mindent a kirakatba, mert azért lotyó nem vagyok.
Már a sminkes táskámért nyúlok, mikor meghallom Joya hangját a folyosón és megfagyok. Nem bukhatok le! Ha benyit, nekem végem. Gyorsan az ajtóhoz osonok és hallgatózom. Távolodik, ez az!
Visszatérek a tükörhöz és rendbe szedem magam, aztán felkapom az ágyra dobott dzsekim és már az ablakon kívül is vagyok. Így kell meglógni a szobafogságból, ezt nézzétek! Sima ügy.
Miközben a járdán sétálok, dobok pár üzenetet körbe, de egyelőre senki sem válaszol. Mi van ezekkel? Ha nem ismerném őket, azt hinném, tanulnak vagy már a pizsamájukat húzzák felfelé, hogy kész legyenek, mire jön az esti mese.
Ugyan már, csütörtök este van! Holnap péntek, laza nap, meg amúgy sem tartana semmi hajnalig, csak egy kicsit szórakozunk valahol. Unalmas bagázs.
Egyedül tévedek be a végén az egyik szórakozóhelyre a belvárosban. Játszi' könnyedtséggel mutatom fel a hamis személyim és már bent is vagyok, mint mindig. Karomra terítem a dzsekim és a pult felé sétálok. Kezdőpontnak tökéletes, útközben úgyis válaszolt Daniel, hogy ő is jön, megvárom, majd kitaláljuk, mi legyen.
- Egy Bamboot kérnék - nézek komolyan, kissé kihívóan a pultos srácra, aki gyanakvóan méreget. Szemem forgatva ismétlem el a kérésem, de ő megáll előttem és csak néz rám.
- Hány éves vagy? - szegezi nekem a kérdését, mire leesik. Ez a srác múltkor is szívózott, csak akkor épp nem velem. Úgy teszek, mint, aki halálosan unja a megszokott kört elkezdeni, körmeimmel dobolok a pulton türelmetlenségem jelezve. Nem adja fel, közli, gondolkodjak a válaszon, és ezzel ott hagy, hogy kiszolgáljon valaki mást. Mérgesen fújom ki a levegőt, elmotyogok pár keresetlen szót, amíg nem figyel és mikor pár perc elteltével visszatér csak megismétlem a rendelésem.
Nem hajlandó kiszolgálni. Már ott tartok, elkövetem a legnagyobb bakit és megmutatom a személyim, de még van bennem egy hajszálnyi türelem, helyette hangot adok az elégedetlenségemnek és kisebb szócsatába keveredünk. A végén azt hiszi, nyer, mert megint otthagy, de pechje van. Akad egy jótevőm, aki elém csúsztat egy poharat.
- Ne nevezz így! - vágom rá hevesen és kihúzom magam még inkább a széken. A pohárért nyúlok, ami előttem várakozik és bizonytalan vagyok. Nem így szoktak kezdődni a "megittam, aztán képszakadás" sztorik? Soha életemben nem találkoztam ezzel a lánnyal, aki nagyon tudja, mit csinál, süt belőle a magabiztosság. Irigységet érzek. Előtte már nyitva a világ, simán megihat egy koktélt bárhol, bármikor. Fogalmam sincs, honnan jön, talán a csávó húzott fel annyira, hogy így összezavarjon és ezeken rágódjak.
- Ok, bocs, ez a fazon az idegeimre ment - bökök vállam mozdítva a pult másik végénél serénykedő fickó felé. - Kicsit sokat képzel magáról. - teszem még hozzá.
- Hogy-hogy potyára rendelted? Nem inkább bónuszként kaptad valamelyik pasitól, aki kiszúrt téged? Nem nehéz. - fel szeretném venni a csevegés fonalát, könnyeden eltársalogni és mindeközben még azt is ki kell találnom, megbízom-e az idegenben, és iszom-e az italból, amit lepasszolt nekem.

words ❖ youtube ❖ note: xx

❖

Leyla & Astrid

-Jó, hát ha ilyen puhap*cs vagy akkor maradj is otthon, tudok én mulatni nélküled is! - ezzel dühödten kinyomom a telefont, és fekete kistáskám mélyére süllyesztem. Hihetetlen, hogy Dylan lemondta, mert hogy "rosszul érzi magát, fáj a feje". Fogadjunk csak az új csaja fogja vissza, hogy ne menjen el bulizni, maradjanak otthon, és kiskifli-nagykifliben nézzék a Szerelmünk lapjait vagy valami hasonló nyáltengert. Na mindegy, komolyan gondoltam, hogy fantasztikusan fogok szórakozni egyedül is, meg hát...van olyan megnyerő személyiségem és kisugárzásom, hogy sokáig úgysem maradok egymagam.
Megigazítom fekete-fehér miniruhámat, hátradobom vállaim felett a hajamat, majd egy ezerwattos mosolyt villantva a kidobó srácra beriszálok a belvárosi szórakozóhelyre, ami helyi mértékkel lehet, hogy "diszkó", de hogy vegas-i szemmel ez csak egy kis táncos lebuj, az is tuti. Akárhogy is, kihozom én minden helyzetből a legjobbat, így ahelyett, hogy sarkon fordulnék, szépen átverekedem magam a pulthoz, hogy ott rendeljek egy dupla mojito-t. Nem józanul érkeztem, egy üveg pezsgőt már betoltam otthon készülődés közben, de hát az alakváltó gének dolgoznak, így muszáj gyorsan újratöltenem. Józanul is tudnék ugyanúgy szórakozni, vagyok annyira extrovertált, de minden mégiscsak jobb piával, nem?
Nem kortyolgatok, szinte húzóra iszom meg, közben vadászó tekintettel nézek körbe a jelenlévőkön, akik közül a legtöbben ropják a zene ritmusára. Ma inkább lányokhoz van kedvem, így ki is szúrok egy szép kis vöröst, aki szemezget velem. Leteszem a pulthoz a poharamat, majd odalépek hozzá, és táncba viszem. Nem vagyok szégyenlős, szorosan hozzásimulva élvezem a zenét, és markolok bele időnként a fenekébe.
Amikor felajánlom, hogy hozok egy kör piát, ő lelkesen bólogat, én pedig visszariszálok a pulthoz, kikérve két mojitot, ám mire fognám mindkettőt, hogy visszamenjek, a vöröske már épp más manduláján végez a nyelvével vizsgálatot. Hahh, micsoda k*rva... Na sebaj, van még itt pár fincsi falat, nem maradok én egyedül, egy perc múlva már nem is emlékszem az esetre, olyan jelentéktelen dolog az egész. Az egyik italt kortyolgatni kezdem, miközben felülök az egyik bárszékre, felsőtestből táncolva csak, mikor megüti a fülemet némi veszekedés mellettem egy leányzó és a pultos között.
-Hé, tessék, idd meg ezt. Nyugi, nem tettem bele semmit, csak potyára vettem meg. - tolom az egzotikus vonással rendelkező lányka felé, akiről szinte süt, hogy még nem érte el a nagykorúságot. Kár, pedig igazán dekoratív, ha kicsit idősebb lenne, tuti megpróbálnám elvinni egy körre. -Nem vagy te túl fiatal még az éjszakázáshoz, törpilla? - kérdezem, de egyáltalán nem dorgáló hangnemben. Ennyi idősen már én is bulizni jártam, a szüleimet nem érdekelte, Loretta meg eleinte falazott, aztán lelépett, szóval nem kellett aggódnom ilyenek miatt, hogy lebukás, meg ilyenek. Hangom inkább vidám, és érzékelheti, nem rossz szándékkal szólítottam meg. Ha jófej lesz, még azt is felajánlom neki, kikérem én a következő kör piáját, persze fizetni nem én fogok, azért a jószívűségemnek is van határa.

kredit