Chelsea százhetvenhárom cm magasságához csupán ötvenhat kiló párosul. Ha bárki is kérdezné, akkor a testének szentháromsága a következőképpen írható le: 86-61-89 cm. A mindennapi edzés híve, szereti a futást, terepfutást, saját súlyos edzéseket és a jógát-meditációt is és habár a csokoládé minden formájával lekenyerezhető, igyekszik nem habzsolni azt. Ruganyos, energikus mozgása van és nem mond nemet a kirándulásokra, túrázásra, sátrazós kimozdulásokra sem, de arra fel kell készülni nála, hogy a megfelelő öltözéket kiválassza.
Előfordul, hogy slamposan öltözködik, egy leggings, egyszerű póló és sportcipő is ugyanolyan kényelmes viselet számára, mintha tűsarkút húzna és testhez álló ruhát, szoknyát és felsőt. Ugyanolyan szívesen viseli a túracipőt, katonai bakancsot, mint az otthonában csak kevesek által látott, bátyjától kapott unikornisos, szőrös papucsát vagy a tizenkét centiméter magas sarokkal rendelkező térdcsizmáját. Kedveli a sötétebb színeket, praktikussági okokból: a feketén nem látszik meg annyira a mocsok, mintha egy világosabb árnyalatot öltene magára, de a fehér, piros és mélyzöld színeket is hordja. Kedveli a meleg, puha tapintású ruhákat, a flittereket, a csillogós baromságokat pedig olyan messzire kerüli, amennyire csak tudja. Testén fellelhető pár tetoválás, mind jelentéssel bír számára. Hajának hosszát többször (most lapocka aljáig érő, enyhén hullámos), színét kevesebbszer változtatja (sötétbarna, természetes), s írisze fekete. Bőre napszítta, Chelsea hispánó gyökerekkel rendelkezik. Annak ellenére, hogy nincs hiteles bizonyítékuk, az édesapja által végzett családfakutatás eredményei alighanem visszavezethetőek a maja birodalomig, a spanyol hódítás korszakáig. Ékszert ritkábban hord, leginkább csak akkor, ha valahol hivatalosan kell megjelennie, a "puccos" jelzővel illetve az eseményt. Smink terén igyekszik a természetességre, vagy a természetes hatású sminkre. Amit sosem hagyna ki, az a tusvonal és a szempillaspirál.


Jó tulajdonságok:
- összeszedett: kínos helyzetben, stresszes szituációkban is képes nyugodt döntésekre. Azt nem mondanám, hogy fát lehetne rajta hasogatni, de sokáig kell húzogatni azt a bizonyos cica bajszát, hogy tényleg, úgy igazán felbőszüljön
- megbízható: a rá bízott feladatokat megoldja, a neki elmondott valóságok pedig nála maradnak. Nem fecseg, nem pletykál, a legjobb kérdéseket képes feltenni és ha kérik, véleményez.
- céltudatos: a maga által kitűzött célokért képes tűzön-vízen átmenni és nem érdekli, mennyi akadályt kell legyűrnie, akkor is eléri azt, amit akar.
- képes segítséget kérni: idővel természetesen, mert eleinte mindent ő maga igyekszik megoldani, de ha tényleg falakba ütközik, akkor a megfelelő embert keresi fel, legyen az lelki eredetű probléma (nem váltogatja a lelki szemetesládáit), vagy olyan feladat, amihez neki nincs meg a kellő tudása.
- intelligens, olvasott: érdeklik a világ dolgai, a tudományok és spanolja az, ha valamit nem tud, mert az izgalmas, ezért sokat kérdez, de ért a nemből, ha épp nincs idő a magyarázatokra, arra, hogy megértsen másokat. Szereti a logikát, és hiába nő, a szeszélyességtől kiborul, nem szereti az affektálást, a hisztit, ő maga is kerüli. Ha épp a pirosbetűs napokat ünnepli, habzsolná legszívesebben a csokoládét.
- elemző: előbb felméri a tényezőket és a környezetet. Tisztában van a képességeivel és ha minimálisan vakmerő is (mehet ez a tulajdonság a negatívumok közé), attól még tudja, hogy mit tehet meg, meddig ér az a bizonyos takaró és ha teheti, akkor nem megy fejjel a falnak még a stresszes helyzetekben sem. Kivár, becserkész és nem feltétlenül csak szemből támad, attól függően, hogy a másik fél mennyire veszélyezteti a pozícióját vagy a testi épségét.
- szenvedélyes: ha valamibe belemerül, akkor 100%-osan odateszi magát. Foggal-körömmel képes harcolni azért az ügyért, amiben hisz és csak akkor áll le, ha az élettől megkapja azt a bizonyos pofont. Egyébiránt ez a jellemvonása tökéletesen fémjelzi a kapcsolatait is, egyáltalán nem nevezhető prűdnek, a férfiak "malac" viccein jobban képes nevetni - és be is állni a sorba - mint hogy végighallgassa a nők mentruációs ciklusairól szóló kvaterkázást.

Rossz tulajdonságok:
- pesszimista: sokszor a legrosszabb eshetőséget várja, mert úgy tartja, hogy jobb a pozitív csalódás, mint hogy reménykedjen valamiben, aztán meg a padlóra kerüljön.
- borzalmas színésznő lenne: nem tudja magát megjátszani, általában az arcvonásai visszatükrözik azt, ha valakit nem kedvel, ha valaminek örül és ha valamiért izgatott. Ha egy beszélgetést un, gyakran fordítja el a tekintetét a mellette lévőkről és olykor fel is sóhajt, képes az orra alatt morogni, ha valami nem tetszik neki - kritikus.
- előítéletes: vagy inkább utó? A helyzet az, hogy nála csak egyszer kell eljátszani aa bizalmat, onnantól kezdve ha nem is levegőnek nézi a másik felet, de semmilyen személyes vonatkozású információt nem közöl, hanem felállít egy bizonyos falat, amit szinte lehetetlen átugrani. Egyszer, csak egyszer kell átejteni őt a palánkon vagy hátbatámadni.
- makacs és fafejű: betörhető ugyan, de vele számítani kell némi ellenállásra, pro és kontra érvekre, és az egészségesnek mondható vitákra.
- kritikus - kioktató is tud lenni: nem szereti elhallgatni a véleményét, még ha az vitákba is torkollik. pont. Ide tartozik továbbá az is, hogy nem szereti, ha sarokba szorítják, ha lekorlátoznák, mert akkor úgy érzi, fojtogatják és akkor olyanná válik, mint egy szűk ketrecbe zárt vad, aki szabadulni vágyik.
- kíméletlenül őszinte: ami a szívén, az a száján típus, ha kérdezik, ha nem, amennyiben nem tetszik neki valami, azt kinyilvánítja. Nem igazán létezik számára tabu téma, kényes beszélgetésektől sem futamodik meg.
- nem képes rábízni magát másokra: tart attól, hogy kihasználják, átverik, és elhagyják. Ezért is szakított ő minden egyes kapcsolatában eddig és ha azt érzi, hogy kezd komolyabban kötődni valakihez, minden esetben megfutamodik tőle, mert nem akarja, hogy elhagyják. Valószínűleg ez amiatt alakult ki nála, mert alig volt négy éves, amikor az édesanyja elhunyt, nevezhetjük kötődési problémának is ezt nála. A mostohaanyja később került a képbe, akivel egyáltalán nem jön ki jól és ha lehet, akkor a kínos mosolygásmentes találkozások jellemzik kettejüket, a szoba két legtávolabbi pontját kinézve merednek egymásra legtöbb esetben. Értékeli, hogy az apja boldog, de Alessandra csak pótlék.
- romantika hiánya: fogalmazzunk úgy, hogy nála nem nehéz romantikusabbnak lenni és egyenesen a falra mászik a papucs férfiaktól, ha valaki túlságosan is akarja és aki nagyon is le akarja venni a lábáról. Nem szereti az ajándékokat, a meglepetéseket - vagyis ha ételről van szó, na az az ő asztala. Imád enni, és tud is főzni, úgyhogy felkötheti a gatyáját az, aki le akarja nyűgözni holmi hotdoggal vagy sloppy joe-val. Nem tervez férjhez menni, és azt gondolja, hogy a kötődési problémáival bőven kibekkeli a kapcsolatmániát. Mert egyáltalán nem érzi úgy, hogy neki szüksége van férfire 0-24-ben. Falra is mászna tőlük.

Plusz információk:
- a szervezete nem tudja lebontani a laktáz enzimet, holott a sajtokért él hal. Néha tényleges fájdalomig is eljutva, ha éppen nem képes ellenállni annak.
- a steak-et csak well done módra hajlandó megenni, felidegesítve az összes szakácsot és pincért is, ha éppen a medium rare vitába áll bele (igazából mindig, az ő türelme végtelen e tekintetben)
- tetovált
- a töményekre nemet mond, a borra viszont soha, sört csak mértékkel és ritkán iszik (a kézművesek a kedvencei)
- NYU - biológia szakán végzett, mesterszakos hallgatóként
- kocadohányos: csak akkor, ha épp idegbeteg állapotba kerül és le kell vezetnie a feszültséget, másokon viszont nem kedveli a dohány illatát
- kislánykorában eldöntötte, ha egyszer lesz valaki akkora mamlasz, hogy elvegye, fekete esküvői ruhát szeretne, nem a habos-babos tüllszoknyás izéket.
- az édesapja hivatásos vadász, fegyverbolt tulajdonos


Oh for f*cks sake, give me a break man!

Ha a vér szerinti családtagokat vesszük, az idősebb testvére és az apja az, akiért a tűzbe tenné a kezüket. Született vérfarkas vonalat erősítik és ezért szívósabbak, intelligensebbek és többet tudnak, mint az átlagember. Aztán ott van a mostohaanyja, akivel hűvösebb nem is lehetne a kapcsolata, nem egyszer volt már, hogy valamelyikük családi összejövetelt utasított vissza, csak hogy ne is kelljen látniuk egymást. Chelsea tudja, hogy az apja az új felesége mellett ismét boldog, de Alessandra nem az anyja és sosem tudná őt pótolni. Valencia, a féltestvére tökéletes farkas lenne, de sosem akarná, hogy átváltoztatottá váljon és ha bárki is megpróbálná ezt, biztos, hogy kitekerné a nyakát. Távolról kedveli a lányt, mert túlságosan is hasonlítanak, nem csak külsőségekben is.
Ha a falkáról beszélünk, tudja, hol a helye és nem vágyik magasabb pozícióra, mert az több problémával jár, nagyobb felelősségi körrel és jóval több rosszakaróval. Igyekszik Svájcként megmaradni, mert lát és hall dolgokat, de ameddig ő és a családja nem szenved kárt, addig nem is akarja felbolygatni a méhkast. Nincs olyan ember (lény), akit mindenkit kedvelne.
Néha kategorizálja a többieket, a legszűkebb körbe pedig csak pár ember kap bebocsátást, de értük tűzön-vízen keresztülmenne. Akiket valóban megszeret, őket életük végéig fogja védelmezni. Ha már a kötődési problémákról olvashattunk korábban, na az is kihatással van minden kapcsolatára. A kategóriabontásra is, kit meddig enged be az életébe. Dolgozik rajta, de azért csodákat ne várjunk tőle.



Chel született vérfarkas. Méretéből adódóan egyáltalán nem tartozik a hatalmas és félelmetes monstrumok közé, ő tipikusan a girl next door típusú bundás, akit talán még az aranyos, helyes kis plüss szófordulattal is illetnének egyesek. Nem szorul védelmezésre, de pont a méretei miatt feleslegesen nem megy bele acsarkodásokba, mert a méret lényeges a "vadak" közt. Nem mondom, hogy simogatni való jószág, de semmiképpen sem lebecsülendő. Szívós, végletekig kitartó és makacs, huszadjára is fel fog állni a padlóról, ha kell, már csak azért is, hogy önmagának megmutassa, képes mindenre. Bundájának színe a barna, a szürke és rozsdabarna különböző kombinációjából áll és nagy, sűrű sörény védelmezi a nyakát, vállait. Füleinek hegye, farkának vége és lábai vége sötétszürke-fekete. Testéhez képest hosszú lábai vannak, emiatt alakja karcsú.
Ameddig az anyja élt, a tökéletes családként tartotta számon a sajátjukat, csak az idegesítette mindig is, hogy az apja kis hercegnője volt, és mert lányként született, ezért ő szigorúbb neveltetést kapott. Az apja és a bátyja őriző szemével a hátában mehetett mindenhova akkor, amikor fiatalabb volt és ez felettébb idegesítette. Folyamatosan húzkodta azt a bizonyos takarót, a határait feszegette vele mindig is. A szigor ellenére vagy éppen miatta a szülei a mélyvízbe dobták és mindenre fel akarták készíteni az előtt, hogy az anyja végleg eltávozik közülük. Az évekig tartó szenvedés és a betegség miatti leépülést Chelsea végignézte és végigasszisztálta. Tudta, hogy nem odázható el a vég és ha fel is készült arra, ami várt rá, attól még borzasztóan mély űrt hagyott a lelkében az anyja hiánya. Attól, hogy ő vérfarkas és annak mibenléte milyen következményekkel és változásokkal jár az életében, sosem félt annyira, mint attól, hogy az anyja nem lesz többé. A húgára nem féltékeny, annak ellenére, hogy "apuci tündérkéje" cím már Valenciát illeti, mert a lány humanoid. Nem negatívum ez, legalább csak az emberi borzalmakkal kell szembenéznie.
És ha már változás, nem mehetünk el a falkához fűződő viszonya mellett szó nélkül: nem vágyik magasabb pozícióra, több odafigyelésre, mert mindenkinek megvan a maga pozíciója a falkán belül, ő tökéletes a támogató és nem támogatok igazán senkit, de nem is ítélek el senkit attitűdjével ami a falka döntéseit illeti. Nem megy fejjel a falnak és nem ugrik a kútba egy szóra, minden döntést a mögöttes tartalmával igyekszik összekapcsolni, a miértekkel. Ha kérdezik, csak akkor formál olyan véleményt, amivel akár ellenállásba ütközhet, de az életét és a szerettei életét sosem tenné kockára másokért. Pontosabban: ő nem fogja magát feláldozni másokért, inkább arra törekszik, hogy ne legyen fatális összeütközés. Ha kell, akkor sz*rból kártyavárat fog építeni. Született farkasként nem nagyon volt választása, mint megbékélni a benne élő énekkel, az elfogadás pedig könnyebb volt mindig is, mint az ellenkezés. A farkastörvényeket elfogadja, s mivel köze sincs a hierarchia kialakításához és annak ellenére, hogy nem érdekli az, kit hova pakoljon azon a bizonyos falka-sakktáblán, még nagyon is képes a territoriális viselkedésre, amennyiben szükségét érzi, mert nem tehet mást; a falka tagja ő is.




A kék-piros villogó fények tükröződtek az íriszeiben, mert hiába parkolt le a ház előtt, nem volt hajlandó kiszállni a kocsijából már az utóbbi öt percben. A résnyire lehúzott ablakon át érezte a beáramló idegesség morajlását, a nyelőcsövére tapadt az aggódás fémes íze és az orrürege pedig megtelt a harag megmásíthatatlan érzésével. Tudta, hogy gond van és nem csak a rendőrautó látványától, hanem azért is, mert az apja háromnegyed órával ezelőtt hazaszólította őt.  S ha már őt említjük, akkor az a hatalmas méretű, ezüstszínű üstökkel megáldott férfi kilépett az ajtón a verandára, hogy egyenesen a szürkületben is a lányára nézzen. Tudta, hogy nem odázhatja el a pillanatot, ezért lomha mozdulatokkal szállt ki az autóból és be sem zárva azt lépte le a köztük lévő távolságot.
- Mi történt? - az apja ekkor már a korlátnak támaszkodott. Odabent Darren morgása és Alessandra sírása keveredett valami mocskos eleggyé, amivel nem igazán akart foglalkozni.
- Mikor beszéltél utoljára Caittal?
- Három nappal ezelőtt. Mi történt?
- Milyen volt a hangja, Chel?
- Mint amilyen mindig, ha izgatott. Egy kicsit idegesítően orrhangú és még mindig röfögve nevet. Nem tudom, Darren mit eszik rajta, elég undorító szokás - vonta meg a vállait, az apja a helyzet ellenére is elmosolyodott némileg. Lehet, hogy csak a képzelete játszott Chelseavel, és csak odalátott olyat, ami meg sem történt.
- Negyvenkilenc órája nem tud róla semmit a bátyád. Imádjuk eltűnéskor ezt a negyvennyolc órás határidőt. Mert hátha hazatalál mint egy kibaszott bumeráng.
- Nem is jelentette be előtte? - olyan pillantást kapott az apjától, amire még vadőr uniformisban is összehúzta magát. Nem szerette, ha az apja ideges. - Mióta vannak bent?
- Már kaptak kávét is. Fánkkal nem tudjuk lefizetni őket, hogy mindent, amit tudnak, valljanak be nekünk.
- És ők miért vannak itt? - utalt a rendőrökre. Cait is farkas volt. Ráadásul Chelsea tudta, hogy öthetes terhes is. Cait nem merte másnak elmondani rajta kívül, mert már Darrennel túl voltak három vetélésen. Képtelen lett volna elviselni egy újabbat és a szenvedése kézzel tapintható volt, a reménye pedig szívszaggató.
- A szomszédok láttak itt mozgolódást pár napja, amikor a bátyád üzleti úton volt - vállával támaszkodott neki a tartóoszlopnak, ahogy a lányát nézte. Nem akart komfortérzetet nyújtani egy öleléssel, Chelsea sem akarta, hogy az apja ölelgesse. Most biztosan nem. - Nem tudok részleteket és a bátyád se nagyon akart beavatni az ügyleteibe, szóval gondolom megint minden az ő dolga és majd megoldja, ahogy szokta is.
- Gondolod, hogy köze van neki ehhez az egészhez? - spekuláció lett volna. Olyasmi, amit nem feltétlenül kellett volna kifejezetten nekik tudniuk az eltűnéssel kapcsolatban.
- Fogalmam sincs, Perla. Csak annyit tudok, hogy rohadtul nem tudom, mégis mit csinál a bátyád az utóbbi időszakban és kikkel üzletel. De pár hónapja vették meg a házat. Az előtt vette meg az Aston Martint. Gondolom nem csak kerítésléceket festeget nyugdíjas nőknek, mert az baromira nem fizet ennyit. De ha megtudom, hogy szarba lépett, kitekerem a nyakát és a beleivel kötök masnit a fejére. - előre eltervezett gyilkosságnak tűnik, amivel Chelsea nem akart foglalkozni, most biztosan nem. Inkább csak meggyőződve arról, hogy az apja biztosan nem tenne ilyet a tulajdon vérével, csak bólogatott megértően.
- A segítségedet kérné, ha bajban lenne. - Will bólogatása nem volt valami meggyőző.
- Ha már itt vagy, mutasd be magad a rendőröknek. Még jó, hogy egyenruhában jöttél. - munkaidőben abban szokott lenni általában (mindig). Mély levegőt vett, aztán az apja előtt lépett be a házba, de azonnal meg is futamodott volna szíve szerint. gyűlölte a könnyek bűzét, ami Alessandrából áradt. A nő olyan volt, mint egy átkozott zsebibaba, amit ki is használt minden alkalommal, amikor Chel apja a közelben volt. Mint ahogy most is, William átkarolta a feleségét. A nő szinte elveszett a vérfarkas karjaiban.


Sylvia felkuncogott az újság mögül, a pillantása pedig elemezte a mellette ülőt. A gurulós-főnök székében terpeszkedett már nagyjából húsz perce. Azóta semmi mást nem csinált, csak minden  barátnőjének tartott nő horoszkópját hangosan olvasta fel. Fontos része volt a napi rutinjának, ahogy a Starbucksos kávé szürcsölése is, hanghatásokkal, cuppogással.
- Te bak jegyben születtél, ugye? Jól emlékszem, Chelsea? - érdeklődött fennhangon, holott mindenki tudta, ki mikor született. Néha úgy érezte Chel, hogy túlságosan is sokat tudnak róla. Még ha volt iskolás társakról, régi utcabeliekről is volt szó. Nem azért volt jelen a babazsúron a meg nem született kölyöknél, mert annyira akart volna, hanem azért, meg fogadásnál vesztett. Ez volt a tét.
- Igen, de még mindig nem érdekel - mosolygott át a szendvicse felett elnézve a már-már barátnőnek is nevezhető fiatal lány felé.
- Attól még teljesen igaz, ha akarod, ha nem.
- Túlzásokba viszed ezt. Nem ez alapján kellene élnünk - elhárítható lett volna a következő pár perc, de Sylvia nem futamodott meg. Ha valamit a fejébe vett, akkor azt tűzön-vízen keresztül is vitte. Chelsea ha akarta, ha nem, úgyis hallani fogja a fantasztikus jövendölést.
- Mmmmhh.. majd ha végigértem, megmondod, hogy igazak-e a szavaim vagy sem.
- Jól van, Miss Nostradamus - szemeit forgatva húzta maga elé a a félédes rosét. Sylvia vadalma vigyort villantott, aztán belevetette magát az olvasásba. Hangosan, tagoltan, mint egy hat éves, aki most tanulta meg teljesen az abc egymást követő betűit oda- és visszafelé is.
- Ha még keresed a társadat, már az év eleje is meglepetéseket tartogat neked. Neked van faszid, ezt tekintsd tárgytalannak - pislantott Chelre, meg sem várva, hogy mit reagálna a felolvasott szavakra. Nyilván hazugság. Nyilván nincs senkije azon túl, hogy a testi szükségleteinek eleget tegyen. Mindezt persze egyértelműen Maslownak köszönheti, hogy rohadna le a kislábujja annak az embernek is (ha még élne természetesen). Ember volt egyáltalán? Vagy csak kitalálta ezeket  azért, mert azt gondolta, mennyire jól szórakozott azon, hogy szűkülő kutyaként mindenkinek valami hiánya volt. Szex, boldogság, pénz, gyerek, jövő.. minek az, nem igaz?  - Viszont a valódi és komoly párkapcsolatra egészen tavaszig kell várnod. Ha párkapcsolatban élsz, május elején kisebb válságot élhet meg a kapcsolat, legyél türelmes a pároddal, néhány hét alatt elrendeződnek az ellentétek - itt kipillantott a barna hajú nőre. - Sikerült már megoldanotok a problémáitok? Tudod, már feláll neki a...
- Syl! - Elkövetett egy olyan hibát, amikor elég gyenge volt és Sylviának elmondott ezt-azt az életéből. Látszik, hogy nem kellett volna. Soha a büdös életben. Egyébként is biztos volt abban, hogy tudna olyan mondani, ami miatt Syl nem akarná ennyire mélyre ásni a magánéletébe. Kettejük közül nem a másik volt az, aki abszolút zavarba se jött attól, ha pucáran mutogatta a hátsóját másoknak.
- A nyár elején sokat gondolsz a házasságra, egyre inkább el szeretnéd magadat kötelezni. Nem kéne hosszasan hezitálnod, inkább jelezd a párodnak, hogy örömmel összekötnéd vele az életedet. Az eljegyzés sem várat magára sokáig - nyilvánvaló tényként kezdte kezelni azt Chelsea, hogy Syl bizonyára meghibbant. Vagy az, aki ezt az ostoba hiszek-az-aszcendensben-de-egyébként-csillagjegyek-foreva álszent baromságot írta. Abszolút eszébe se jutott az már legalább negyed évszázada, hogy bárkit is képes legyen elviselni az életében hosszú távon, egészen addig, hogy a mihaszna oltár elé vezessék. Voltak olyanok, akiknek a gyermekáldás volt az életcél, házasság, végeláthatatlan boldogság és hogy függhessenek valakitől nyáltengerben úszva, rózsaszín felhőbe burkolva - mintha igaz lett volna ez, mintha mindenki egy nyomorult romantikus regény szereplője lett volna. Tagadásban élt és abban is akart maradni. Félreértés ne essék, a bátyja párját kedvelte és ha éppen megtudta, hogy összevesztek valamin, akkor Darren orrára koppintott, hogy szedje össze a golyóit és álljon a sarkára, mert a nőnél nagyobb kincset soha nem fog találni. Ezzel ellenben Chelseat a világból ki lehetett kergetni olyan kérdésekkel, mint hogy van-e valakije, mikor tervez gyereket és hamarosan kifut az időből. Na és? Egészen Freud-Jung  felfedezéséig azt se tudták az emberek, hogy nem csak reprodukcióra jó az, ha két ellentétes nemű ember levetkőzik. És fogalmazzunk ilyen méhecske-bibe módra, igen.
- Nem tarthatnánk szünetet? - nézett körbe, de minden nő szemében ott látta a kiapadhatatlan kíváncsiságot, ahogy jósnőként Chelseanek követnie kellett az utat.. amit valamelyik gyökér kitalált. Megforgatta a szemeit. - Nancy? Ha jól hallom, akkor neked megkérték a kezed. Gratulálok - még magának sem hitte el, mert azzal csak alátámasztaná, amiben amúgy nem hitt.
- Aha, persze, persze, de most rajtad a világ szeme. Syl, folytasd, kérlek! - Nancy vigyorgott, az ujján csak a hatkilós gyémánt prizmaként viselkedett, ahogy a fény megtört rajta. Az az áruló szivárványos-fénypászma Chel zoknijáig kúszott a padlón.
- Ha megkérik a kezed, meg kell ünnepelnünk. Ha kitűzitek az esküvő napját, inni megyünk és a koszorúslányod akarok lenni. Megszervezni a babaváród és elnevezni a gyereked - kitört Chelseaből a nevetés, amit követett a többi nő kuncogása is. Minden szavát komolyan gondolta.
- És hogy szeretnéd hívni a gyerekem?
- Batman. Teljesen egyértelmű, Kisszívem - fogkrémreklám-szerű mosoly foglalta körbe a gyöngyszín fogsort. - Ha fiú, ha lány, akkor is így hívják majd.
- Már megéri. Elképesztően örülne az apám annak, ha Batmannek hívnák az unokáját - bólogatott. Ha több alkohol lett volna benne, akkor minden bizonnyal felajánlott volna egy fogadást: az utcára kilépve az első hímet elkapja egy körre, csak hogy elkövesse élete hibáját.
- November körül ismét észnél kell lenned, szakítás lehetőségét jelzik a bolygók. Ha fontos a párod, tegyél meg érte mindent. Aztán az is lehetséges, hogy a munkahelyeden sodródsz titkos viszonyba valakivel. Rajtad múlik elsősorban, hogy esélyt adsz-e a szerelemnek, az új érzelmeknek… - Sylvia összevonta gondterhelten a szemöldökeit, aztán Chelsea felé nézett el. - Hogy is hívják a főnököd?
- Rick.
- Na, vele! Tudtam én, hogy vaj van a füled mögött.
- Engedjük el a dolgot.
- De régebben, mintha emlegetted volna.
- Aztán a főnököm lett - a kettő között azért eltelt pár év. Lehet, hogy volt bármi a múltban, de nincs az az isten, hogy a munkát keverje a magánélettel. Különben is, egy halott, kivéreztetett őz jobban izgatta már, mint Rick.  A majdnem sógornőjének eltűnése pedig még inkább.




A sav marta a torkát és úgy érezte, hogy minden szem őt figyeli azt várva, mikor törik meg. Tudta, hogy csendben, esetleg bőgve azt kellene várnia, hogy a pap hogyan áldja meg a nagymamája mennybe menő, de földbe temetett testét, és azt is végig kellene asszisztálnia, hogy a földhantok alá kerül a már kihűlt test. Ha tudta is, hogy mindenki ott volt a temetésen, attól még nem látta kirajzolódni az arcokat. Csapzott volt, kialvatlan és már igazán sírni sem tudott, de meg sem próbált erősnek látszani. Egész testében a szánalom és egyedül vagyok érzés hagyott maga után űrt, és mielőtt még az apja a kezébe nyomta volna azt a fehér rózsát, amit majd neki kellett volna a koporsóra dobnia, megrázta magát. Megtörölte kézfejeivel a szemeit és elmormormogott egy a picsába sóhajt. Anélkül fordított hátat, hogy azt bárkivel is megbeszélte volna, mert tudta, hogy apja haragjával találja szemben magát a későbbiek során, de muszáj volt mennie. A testek közt bújt ki, tolt oldalra ismerősöket és ismeretleneket, egyre gyorsuló léptei pedig messze űzték a kiásott sírhelytől. Érezte, hogy hamarosan még azt a minimális ételt és italt is viszont fogja látni, ha nem tud friss levegőhöz jutni, ami mentes a fájdalomtól, a gyásztól, a szánalomtól. Hosszú percekig menetelt előre, akkor sem állt meg, amikor hallotta az utána iramodó lépteket, mert nem érdekelte, ki követte őt.

- Ismerted őt egyáltalán? - nem, azt sem tudta, hogy ki ez a nő. Hogy egyáltalán milyen lény volt és az sem nagyon izgatta, hogy miért pont előtte állt meg. Megvonta a vállait, nemlegesen megrázta a fejét. Megköszörülte a torkát és csak akkor fordult vissza, a távolban zajló események felé, amikor meghallotta az öngyújtó sercenését. Lehunyta a szemeit, ahogy megérezte a fű illatát a dohánnyal keveredni és már kérnie sem kellett, nyújtották felé a jointot. Úgy kapott rá, mint az éhezők a szelet kenyérre és a falat húsra. Mintha szüksége lenne rá, hogy fel tudja dolgozni azzal az életében történő változásokat.
- Miért vagy itt? - kérdőrevonás volt ez a részéről? Talán.
- Meghalt a nagyanyád is. Temetik. Hol kellene lennem?
- Rohadtul nem itt. Semmi közöd hozzám.
- Mert te döntöttél így. Figyelj, most akarsz vitatkozni velem ezen? Itt vagyok, mert meghalt a nagymamád. Szerettem a főztjeit és legalább a tied ismertem, ha már az enyémekhez sose volt közöm. Olyan nagy baj, hogy leróvom a tiszteletem és a kegyeletem? Most komolyan, Chel.
- Nincs szükségem rád - büszke volt magára, hogy nem remegett meg a hangja. Hogy nem árulta el azt, hogy egyre kevesebben voltak, egyre kisebb körben érezte magát otthon és biztonságban a falkán kívüli életében. Gyűlölte, hogy a joint megnyugtatta a megtépázott idegeit. Hogy már arra figyelt, hogy egyenletesen lélegezzen ahelyett, hogy végigrókázza a temetőt. Hogy érzelmi csődtömegként úgy bőgjön a nagyija felett, ahogy az anyja temetésén tette.
- Az lehet, de itt vagyok. Mint barát - Chel horkantott egyet. Rohadtul hálásnak kellett volna lennie, de inkább csak mérges volt, hogy Lennox ismerte ennyire.
- Apu meghívott hozzánk is, jól sejtem? - nem volt ahhoz kedve, hogy a halotti toron mindenkivel beszélgessen, sajnálkozzon, az elhunytról beszéljen, hogy megünnepelje a szép korát, a még szebb életét, legszívesebben bezárkózott volna a saját szobájába és rituálisan elátkozott volna mindenkit, aki átlépi a tor miatt a Hernandez ház küszöbét. A felesleges felhajtás az őrületbe kergette. Tisztelni, szeretetet kimutatni csendben és EGYEDÜL is lehet.
- Igen. De ha azt akarod, hogy ne menjek, akkor beszélek apáddal.
- Azt csinálsz, amit akarsz, Hoyt. Nem érdekel már.
- Tudom és sajnálom. Tényleg, Chel, mindent - feszesen elmosolyodott. Komolyan gondolta, hogy nem érdekli, Lennox mihez kezd magával és az életével. Így is elég hülye volt, hogy azt gondolta, van valaki, aki megérti az istenverte fejét, akinek van elég ideje ahhoz, hogy Chelsea azt érezze, lehet bárki mellett is önmaga. Úgy igazán. De nem, nem magára volt mérges. Már Lennoxra sem. Pont kapóra jött, hogy megcsaláson kapta a férfit. Megkönnyítette a döntését, hogy nem csak az ajtót kell rácsapni, de kettejük közé egy egész Mariana-árkot kell ásnia. Így volt jó. Távol tőle.  A döntése óta egyszer sem bizonytalanodott el, hogy helyesen tette-e azt, amit. Látnia kellett volna a jeleket.




Látta, ahogy a tüdejéből kiszakadó levegő fehér gomolyagként igyekezett a sötétbe veszni. Egész testében remegett, miközben a gerincén és a halántékán érezte végigcsorogni az izzadságcseppeket és ez távolról sem nyugtatta meg őt, mert már a dobhártyáját szaggatta a heves szívverésének őrült ritmusa. Lehunyta a szemeit és igyekezett a légzésére koncentrálni. Jóga, terheslégzés, nyugalom, igazából az egész szarságot felgyújthatta volna a gondolataiban, mert azok egyáltalán nem akartak nála most működni.
Pánik, félelem, szagok.. a félelem mételyező szaga áradt belőle, amit legszívesebben lesöpört volna magáról. Rá az avarra, a puha, nedves mohára, arra a pókhálóra, ami vígan lengedezett a két rügyező faág közt. Mégsem tehette meg.
- Perla - nevének hangzása karcosan hasadékot rajzolt a nem létező nyugalmába. Nem volt kire néznie, nem volt kit éreznie, egyszerűen csak tudta, hogy lassan, de biztosan, egyre közelebbről érkezik majd a hang. Percekkel korábban még csak egy távoli kísértés volt, most már sokkal tisztábban hallotta a nevét az idegenül ismerős baritont, ami egykor megnyugtatta, aki egykor esti meséket olvasott és öblös kacajjal fogadta a csak még egyet, kéééérlek gyermeki óhajt. Körmei lassan karistolták végig az ezüst juhar kérgeit, megfeszülő inakkal, roppanó ízületekkel - Perla! - kígyósziszegéssé halkult az őt kereső hang, mégis volt benne valami ismeretlen dallam, ami arra késztette, hogy megmerevedjen. Élesen vette a levegőt, a tüdeje viszont tiltakozott az akarata ellen, a rettegése légszomjat idézett elő benne. A kérgek fájdalmasan roppantak a körmei alatt, elhomályosuló látással meredt maga elé, miközben már a sziluetteket nem tudta megkülönböztetni, csak halovány lenyomatai és fak, lélegző masszává alakult minden körülötte.
- Perla! - jobb oldalról érkező dörrenő hangra, összerezzent, az őt érő kezek pedig vasmarokkal igyekezték összeroppantani őt. - Perla! - az arcába fröcsögő hang, az arcát érő fájdalom és a nyakán végigszánkázó légszomjra sikolyra formálódott az ajka, ahogy egyre szűkebbnek érezte a teret, mintha vadként az őt fogságban tartó ketrecnek esett volna. A sírás hirtele tört fel benne, mert képtelen volt szabadulni.
- Az istenért! Chelsea! - fájdalom égette a bőrét az arcát, mégis idegennek tűnt, s mielőtt még meggondolhatta volna, mit is tesz, hirtelen, erőből szakította el magát a lidércétől, a következő pillanatban pedig az összetört lámpaburának üvegszilánkjaiba lépve nyögött fel. Ahogy kinyitotta a szemeit, a lihegése egyértelműen elárulta őt. Az apja az ágya végében állt feltartott kezekkel, úgy bámulva rá, mintha legalább egy tankot próbált volna megállítani. - Jó reggelt! - gondterhelt pillantással mérte fel Chelsea állapotát. Chel a vér illatára elfintorodott, és mielőtt meggondolhatta volna magát, a lábát felemelve rántotta ki belőle a szilánkot, lassan nyalva le róla a saját vérét. Az újabb mozdulattal és lépéssel egy másik szilánk sértette fel a talpát, amire csak halkan morgott.
- Mióta próbáltál felébreszteni? - inkább az ágyra mászott, a fejtámlához kúszva, felhúzva a térdeit átölelte a lábait. A feje koppant a fán, ahogy hátraengedte azt.
- Te is álmodsz róla, ugye? - ez a kérdés meg sem lepte. Kioktathatná az apját, hogy kérdéssel kérdésre nem válaszolunk, de ehelyett inkább csak bólintott bizonytalanul. Makacsul letörölte a könnyeit és igyekezett nem azzal foglalkozni, hogy bizony az apja volt az, aki álmában ki akarta belőle szakítani a benne élő farkast életében először. Az anyjáról sosem álmodott, mióta elhunyt, de tudta, hogy a könnyei neki szóltak, annak, hogy még nem dolgozta fel az elvesztését. - Csomagolj össze, szólok a bátyádnak és elutazunk kicsit.
- De...
- Nem kérdeztelek, hogy őfensége ráér-e, hanem kijelentettem. Ne kelljen kétszer mondanom, Chelsea Perla Hernandez Garcia! - ugyanaz a dörrenő, meghunyászkodást kiváltó hang, mint ami az álmában is visszhangot vert a gondolataiban. - Bűzlesz a vértől - ezzel sarkon fordult, Chelsea pedig csak egy sóhajjal nézte a távolodó apja háta ívét. Még akkor is az ajtón túli falat bámulta, amikor odalent hangos csattanással rántotta be az apja az ajtót, hogy előkerítse Darrent.



William Jesus Hernandez Castro: NJK - vérfarkas -  édesapa
Jimena Lucia Garcia Castillo: NJK - vérfarkas -  édesanya †
Darren Antonio Hernandez Garcia: NJK - vérfarkas - báty (édestestvér)
Alessandra Gambino-Hernandez: NJK - ember - mostohaanya
Valencia Gambino-Hernandez: NJK - ember - húg (féltestvér)