Külsõ megjelenés
Eredeti hajszíne sötétbarna, melyet sok-sok évig töretlenül viselt. Mindig hosszan hagyva, néha begöndörítve, épp milyennek kellett lennie. Sosem ő döntött erről, szimplán az alapanyagot adta hozzá. Mikor végre lett beleszólása a dologba, először levágatta állát épp csak túlnyúlóra, majd kiszőkítette. Hagyta megnőni, és legújabban az élénk vörös árnyalat az, ami megtetszett neki. Élvezi a szabad választást.
Könnyű, egyszerű sminket használ, füstös beütésű a kedvence, ami kihangsúlyozza kék szemeit. Parfümjeit sem váltogatja egyébként, őt a könnyed, citrusillat lengi körbe, ami a kedvence.
Megjelenése a haja miatt lett feltűnőbb, egyébként magassága alapján, ami nem egészen százhatvan centi, az is meglepő, hogy egész fiatalkorát a modell szakmabeli érvényesülés határozta meg. Nem egy középpontba kerülni akaró típus, jobban szeret oldalról szurkolni a fényben parádézóknak. Öltözködésére is a visszafogottság jellemző. Van érzéke a divathoz, tudja, mit mivel érdemes kombinálni, s ha az alkalom úgy kívánja a lehető legtökéletesebb összeállításban jelenik meg a különleges eseményen.
Mozdulatai kecsesek, járása légies, mindez a több évnyi modellkedésnek köszönhető. Az ő fején megmarad a könyvkupac, ha megy, ha leül, ha feláll.
Személyiség
Jó tulajdonságok:-
energikus: Vannak lusta napjai, de alapvetően ezer százalékon képes pörögni szinte lelőhetetlenül. Mindenhol ott van, mindenre figyel és úgy bele képes élni magát a feladatokba, mint kölyök kutya, ha labdát lát. Van benne némi maximalizmus is, e kettő pedig, ha keveredik, az néha kisebb káoszt szül.
-
érzékeny: Ez sokszor inkább negatív, mint pozitív értelemben nyilvánul meg, viszont utóbbinál annyira képes együttérző lenni, hogy egyszerűen vonzza a szívüket nyomó gondolatokkal érkező embereket. Szívesen hallgatja őket, egyből azon gondolkodik, hogyan segíthetne, miközben szinte átéli azt, amit ők. Ugyanez igaz, ha jóról van szó, mintha rosszról.
-
romantikus: Imádja a romantikus regényeket, filmeket. Gyakran álmodozik arról, milyen egy tökéletes párkapcsolat és szinte mindenkiben megtalálja azt, legyen az férfi vagy nő, ami miatt nagyon lehetne szeretni. Ezen felül odavan a párkapcsolati tanácsokért, ha kérik, ha nem megosztja másokkal, de nem feltétlenül az illetővel. Lehet, már-már pletykás?
-
udvarias: Bele nevelték a jómodort, apja megkövetelte tőle, hogy mindig helyén kezelje a dolgokat, így neki reflexből jön egy tiszteletet kifejező verbális vagy non-verbális kifejezés.
Rossz tulajdonságok:-
labilis: Ez főként a tízes éveinek végétől jellemző, előtte még viszonylag könnyeden tudta kezelni a necces helyzeteket is. Onnantól azonban annyira beszippantotta saját világa, kérdései, problémája, hogy képes egyik pillanatról a másikra kikapcsolni, olykor paranoiáig terjedően. Annyira könnyen nem ugrál a jobb és rosszabb oldalai közt, viszont nem nehéz változtatni a hangulatán, hozzáállásán.
-
szentimentális: Egyik következik a másikból. Az érzelmei képesek teljesen elragadni, nem nehéz megríkatni, de mosolyt csalni az arcára sem. Ide tartozna érzékenysége is, mert valamilyen szinten egy a kettő, legalábbis az ő életében.
-
hiszékeny: Némi furfanggal meg lehet győzni arról is, hogy Londonban piros hó szokott esni fehér helyett. Ha valakiben megvan az irányítás képessége, simán az orránál fogva tudja vezetni. Nagyon ritka azon emberek jelenléte az életében, akik maradandóan kimerítették ezen lehetőségüket vele szemben.
-
döntésképtelen, elveszett: Vezesse valaki, mert különben eltéved. Az olyan dolgok, mint a "melyik ruhát vegyem fel ma" és társai nem olyan vészesek ebben a tekintetben, mint más, életét jobban befolyásoló dolgok. Hagyja, hogy az mondja meg, melyiket válassza, aki elindította a folyamatot.
-
borzasztóan hazudik: Szemrebbenés nélkül bárki szemébe. Na, ez az, ami nem igaz rá. Nagyon rástresszel, rákészül, de, aki jobban ismeri, lazán átlát rajta. Az idegenek ha szemfülesebbek hasonlóan felfedezik, miért dörzsölgeti, fogja át ujjaival egyik kezével a másik csuklóját.
Kapcsolati jellemzők
Bizalmatlan, de nyitott személyiség. Nincsenek előítéletei, szívesen beszélget másokkal, ismeri meg őket, amennyire azok beengedik az életükbe, ám a kezdeményezéssel akadnak problémái. Suta lány, szüksége van bátorításra, de ha átlendül a kezdeti nehézségen remekül elcsicsereg bárkivel.
Több érdekbarátság volt az eddigi életében, mint valós, ezért van mit bepótolnia.
Legjobb barátja és "bátyja" lett egy személyben Zach, akivel egy véletlen folytán találkoztak. Érezték a köteléket kettejük közt, de hamar kiderült, a romantikus vonzódás helyett szoros barátság az övék. Zach hatására kezdett el azon gondolkodni, új életet szeretne kezdeni, otthagyhatna mindent, és az ő ötlete alapján került a végén a városba. Őszintén megkönnyebbült, mikor kiderült, hogy a férfi boszorkány, így neki sem kellett titkolnia, hogy alakváltónak született. Állandóan mellette áll, ellátja tanácsokkal, amit Ray szeretne viszonozni a maga módján, csakhogy ez egyáltalán nem ilyen egyszerű.
Ray könnyen lesz szerelmes. Pontosabban addig elemezgeti az új ismerőst magában, míg annak pozitív tulajdonságait ki nem emeli és ezzel meggyőzi saját magát, milyen kedves is valójában számára az illető. Igazi párkapcsolata nem volt, randevúzott, találkozgatott egy-két fiúval korábban, Rose Harborba való költözése után is, de a "nagy Ő" még várat magára.
Ray, az alakváltó
Valamilyen szinten mindig is tudta, hogy más, de egészen más érezni, mint szembesülni vele, hogy valóban van egy másik feled. Az ő esetében ez a várakozás hosszúra nyúlt, ugyanis elmúlt huszonsok éve alatt egyszer sem került közelebb ahhoz az énjéhez. Mikor elérte az átváltozás korát, egyszerre félt és várta, hogy megtörténjen, majd ez az idő hosszúra nyúlt és most úgy érzi, valami baj van vele, amiért nem sikerül. Állandóan foglalkoztatja a dolog, nincs nap, hogy ne töprengne saját hibáján, mert biztos, hogy vele van valami, az anyja teljes értékű alakváltó. Az említett egyébként rátesz egy nap lapáttal a dologgal kapcsolatos érzéseire, sokat hangoztatta neki, pedig már amúgyis rosszul érzi magát miatta.
Ray ritka jelenség lenne, ő egy kermode-baribál alakját vehetné fel, ami első ránézésre egy fehér medvére hasonlít. Sajnos ezidáig nem sikerült elérnie a teljes átváltozást, a képességeit ellenben ha tompábban is, de birtokolja. Jobb a hallása, a szaglása és a látása az egyszerű embereknél, ellenben alulmaradna más alakváltókkal szemben.
Tudja, hogy sokféle természetfeletti lény létezik a világban, a legtöbb alakváltóval, legyen az vérfarkas vagy bármi más, ebben a városban találkozott először. Szívesen lenne egy csoport tagja, ezért kicsit irigyli a farkasokat, de remekül érzi magát szólóban is, mert körülveszik olyanok, akik előtt nem kell minden áron titkolóznia.
Elõtörténet
Mivel is kezdjem? Anyám Franciaországban született, egy erős, elvárásokkal teli családban. Van két húga és egy bátyja, akit sosem ismertem, de már nem is fogok, mert tizenöt éves koromban kaptuk a hírt, elhunyt. Anyát nem viselte meg a hír, repülőre pakolt és elmentünk a temetésre, ahol egy csomó ismeretlen közt előadta a drámát. Szerintem mindenki tudta, nulla érzelem fűzte a bátyjához.
Hogyan zajlott az élete mielőtt megszülettem volna? Nem mondanám, hogy hiányérzete lett volna nélkülem. A nagymamám hamar meglátta benne a lehetőségeket, kapott egy szép portfóliót, külön tanárhoz küldte mindössze néhány évesen, s mire feleszmélt, reklámokban, műsorokban szerepelt. Magántanulóként számtalan lehetősége nyílt megismerni az országot, tinédzserként a világot, megtanult angolul, képzete a hangját, kemény diétát tartott és annyi helyről köszönt vissza egy-egy képe, hogy megszámolni is nehéz lenne.
Fiatal nőként, immár felnőttként kezdett lázadni, főként mikor megismerte azt a stylistot, aki miatt hátrahagyta Európát és Kanadáig követte a férfit. Ő volt a mindent elsöprő szerelem, ami viszonzatlan maradt. A férfi a modelljébe szeretett bele, a férfi modelljébe. Innentől nem kell tovább magyaráznom a furcsa háromszöget, ugye?
Anyám elkeseredett, nem akart visszamenni a nagyszüleimhez, nem akarta beismerni a vesztettségét, ekkor toppant be életébe az apám.
Apa ügyvédként dolgozik mióta csak az eszemet tudom, de talán azóta, hogy a sajátját tudja. Már a szülei is jogi pályán mozogtak, neki sem lehetett más a célja. Remek ügyvéd Vancouverben, a nagyszüleim hírnevének hála nem kellett nulláról kezdenie a karrierjét. Egészen sok ügyet elvállalt, majd befutott egy újabb. Egy fotós perelte a céget, mert jogtalanul használták fel más célra képeit, mint, amit megbeszéltek. Itt fonódott össze az anyám és az apám életútja. Azt azonban az édesanyám mélyen elhallgatta több évig, hogy valami extrát is bevitt a házasságukba.
Mivel ismét, döcögve ugyan, de beindulni látszott a karrierje, utazgatni kezdett, először a kontinensen belül, aztán már világszerte. Útjai egy része azonban nem fedte az elmondottakat. Ilyenkor meghúzta magát egy ismerős közösségben, kiélte a benne rejtőző énjét, ezt követően úgy csinált, mintha minden rendben lenne.
Huszonnyolc lehetett, mikor a teszt pozitív lett. Bizony, ott voltam, rákészültem a való világra. Anya bepánikolt, hogy tönkremegy a teste, no meg, az örökölhető extra miatt. Nehezen ismerte be apámnak, aki megrémült, szörnyszülöttnek kiáltotta ki és elváltak útjaik. Még meg se születtem már a jogokért pereskedtek gyámságom felett. Mivel a valós indokot nem lehetett felhozni, az életvitelük stabil volt, jövedelmük szintén, anyámnál maradtam apai láthatósági engedéllyel.
Eltelt az első pár év, furcsán, kissé magányosan, rongybabaként cibálva. Visszavágyom abba a tudatlan gyereklétbe. Sok tekintetben anyámra hasonlítok, csak a magasságommal vannak problémák. Mindegy, a lehetőség adott volt, határ a csillagos ég, ugyanazon az úton indultam el, mint ennyi idősen anya. Apám az egyetlen valóságos ponttá vált az életemben, aki támogatott, önállóságra nevelt, de egy idő után már csak telefonon tudtuk a kapcsolatot tartani annyira tele lett a naptáram. A naptár, amit nem én vezettem.
Magántanuló lettem természetesen, angolul, franciául perfektül megtanított a házi tanítóm, de fogadott mellém extra nevelőnőt is, nehogy valami kimaradjon. Míg más kislányok babáztak és fagyiért szaladtak, addig én cipőket próbálgattam és a szénhidrátmentes salátámat nyammogtam.
Valahogy ez lett a normális, furán néztem azokra, akik nem így éltek, de hiába várta el a környezetem, nem néztem le őket. Valahol a szívem mélyén vágytam közéjük.
Tizenhét évesen ültetett le anyám arra a bizonyos beszélgetésre. Nem, nem a nemi élet rejtelmeibe avatott be a méhecskével, meg a virággal, annál sokkal fontosabb meglepetést tartogatott számomra.
Itt állok húszas éveim közepén és még mindig nem tudom, ki vagyok. Illetve, mi vagyok. Esélyesen ugyanaz a baribál, mint anya, igazi fehér mackó, aki nem jegesmedve. Alakváltónak születtem, csupán senki nem szólt a szervezetemnek, hogy ilyenem is van. Adott egy modell lány, medve szemléletű lélek részlettel, aki ellustulva heverészik valahol odabent a mellkasomban a bordáim mögött, gondolom. Vajon létezik, hogy én nem örököltem tőle? A felmenőink szerint a család nő tagjai sorra adják ezt egymásnak át már évszázadok óta, én meg emberien ember vagyok.
Lázadozó ember. Mindez egyetlen személynek köszönhető, aki felrázott a (rém-)álmomból.
Huszonhárom múltam, mikor először találkoztunk. Átutazóban járt a városban és szó szerint átestem rajta. Biciklimtől elszakadva átrepültem a motorháztetője felett a túloldalig. Egy karcolás nélkül megúsztam, meg a bérelt kocsi is. Zach ahelyett, hogy kiabált volna velem, mert egyértelműen az én hibám volt, mindenáron be akart vinni a kórházba. Kinevettem. Azóta már többtucatszor tettem meg ugyanezt. Legközelebbi találkozásunkkor az arcába nyitottam az irodaház ajtaját. A harmadik egymásba botlás már ártatlanabb volt, de életemben nem nevettem olyan jót, mint akkor. Így kezdődött a mi kapcsolatunk.ami időszakos volt ugyan, de állandó. Meghallgatott, meghallgattam, felvidított, és egyszerűen csak kikapcsolhattam mellette.Amikor meglátogatott, a mindennapok nyomása egyszeriben eltörpült, sokkal könnyebben vettem az akadályokat azokon a napokon. Szoros baráti kötelékünk lett, legalábbis részemről bizonyosan, és ahogy látom, az ő oldaláról is hasonló lehet. Egyetlen egy alkalommal léptük át a határt, egyetlen félig őrült csók erejéig, de akkor nagyjából annyira elszáguldott a józan eszem a Hold felé, hogy egy pocakos, borostás-szakállas ötvenes kamionost is mesebeli hercegnek láttam volna. Zach meg... ő Zach, kinek ne jönne be? A megtörtént után logikus érvekkel megbeszéltük, tovább léptünk, nem maradt szálka, mint a filmekben szokás ilyenkor. Nem rontanék be az esküvőjére, hogy megállítsam és ő is maximum azért, mert nem jól áll a gyűrűtartó párnán az egyik karika.
Sokat köszönhetek neki. Amit apám elkezdett gyerekkoromban, Zach felnőtt fejemre zúdítva vissza tudta hozni. A belém nevelt karriernek, az anyámnak, mindennek hátat fordítva hívtam fel egy este, készüljön, mert reggel érkezem és ki kellene jönnie elém a reptérre. Tényként közöltem, tudtam, megérti. Rose Harborig vezető utunkon a zene üvöltött, az ablakot letekertem és piszkosul hamisan üvöltöttem a dalszöveget. Eszelősen viselkedtem, de élveztem. Új élet, új lapok, de a régi bajtárs, aki sosem hagyna cserben. Lehet ennél tökéletesebb az élet?
Ha tudnám, hogy valóban sosem tör ki belőlem az a bizonyos másik én, teljességgel az lehetne. Így azonban sokat agyalok a medvémen, néha mintha ténylegesen érezném odabent. Ha nagyon belemerülök, rémálmok gyötörnek, ingerültebb vagyok, morgok akár az, akit akaratlanul rejtegethetek.
Közeli rokonság
Audrey Lane: NJK - alakváltó - édesanya
James Shaw: NJK - ember- édesapa