Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 28 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (186 fő) Szomb. 21 Szept. 2024 - 21:56-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


When in New York

it's never too late for a sweet treat EmptyVeronica Duke
Tegnap 21:13-kor


Elysian FRPG

it's never too late for a sweet treat EmptyAdmin
Tegnap 16:34-kor


Patience is not my best virtue

it's never too late for a sweet treat EmptyAdmin
Szer. 13 Nov. 2024 - 9:09


Uborkaszezon uborka nélkül

it's never too late for a sweet treat EmptyAida Burgess
Kedd 12 Nov. 2024 - 16:14


Interjú a farkassal

it's never too late for a sweet treat EmptyJamie Heavenford
Hétf. 11 Nov. 2024 - 17:01


Calories don't count on weekends?

it's never too late for a sweet treat EmptyLogan Kincaide
Hétf. 11 Nov. 2024 - 16:54


Megmondtam, hogy megmondtam

it's never too late for a sweet treat EmptyLogan Kincaide
Hétf. 11 Nov. 2024 - 16:53


another mess. Archie&Lodie

it's never too late for a sweet treat EmptyElodie Rhodes
Vas. 10 Nov. 2024 - 13:54

Megosztás
 
it's never too late for a sweet treat
Minden mágia megköveteli a maga árát.
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
Témanyitásit's never too late for a sweet treat EmptyHétf. 21 Okt. 2024 - 12:18

Véget ért a játék
Archíválásra került


admin.
Admin
A staff
Admin
Elõtörténet :
it's never too late for a sweet treat Dad5623e64ffe52e1fd958cd231591bec5d62aeb
az élet írja
Titulus :
Könyörtelen diktátor
Kapcsolatban :
Zenedoboz :

Karakter idézet :
Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
it's never too late for a sweet treat B33f683b8dda320cc683c9db3762a601aa3d7083
User :
staff

it's never too late for a sweet treat Empty
Témanyitásit's never too late for a sweet treat EmptyHétf. 21 Okt. 2024 - 12:09


It's never too late for a sweet treat

A kezdeti kedélyes, könnyed csevegésből eljutottunk kissé komorabb témához. Magány, egyedüllét, háború, kirekesztettség... nem túl kellemes, de valahogy kilyukadtunk ide. Sebaj, felnőttek vagyunk, és mindketten tudjuk, hogy az élet nem rózsaszín habostorta. Archie még valószínűleg nálam is jobban, hiszen sokkal nagyobb borzalmakkal szembesült már, mint én. Mikor azt mondja, megszokta, hogy egyedül old meg mindent, vissza kell nyelnem a kikívánkozó megjegyzést, hogy ha rajtam múlik, nem kell így lennie, de aztán visszafogom magam, emlékeztetve magam ismét, hogy már nem abban a nexusban vagyunk, mint anno. Így inkább átfogalmazom. -Nos, míg itt vagy, hozzám bármikor fordulhatsz. - rámosolygok, nem akarok tolakodó lenni, és tudom, hogy már mondtam is neki ezt korábban, de  úgy vagyok vele, talán nem baj, ha ismét megerősítem ebben.

Tényleg nagyon jó érzés, hogy megbízik bennem mindannak ellenére, hogy minden oka meglenne arra, hogy ne így legyen. Nem tudom, vajon pontosan hogy érti, hogy én más vagyok, de nem érzem úgy, hogy ez a megfelelő időpont ennek feszegetésére. Vagy hogy van-e erre megfelelő időpont. Inkább csak örülök neki, hogy így érez. Így is már talán túl sötét lett a hangulat, még ha Archie próbálja is szépíteni. Érzem az ő kisugárzásából is, hogy nem teszi vidámmá ez a téma. Muszáj tehát váltanunk másra. 

-Persze, hogy vannak terveim a továbbiakra, de még egy-két dolognak utána kell járnom előtte. - fogalmazok sejtelmesen, mert egyelőre tényleg nem akarom ráhozni a frászt vagy beléültetni az ideget, viszont a következő lépésnek a telihold nélküli átváltozást gondoltam. Még van időnk a teliholdig, így az időpont egész tökéletes lenne, ám ehhez segítséget kell majd kérnem a falkától. Első körben apával akarok majd egyeztetni - mint korábbi Béta és a Vének Tanácsának tagja a tapasztalatával biztosan tud majd tippeket adni. A jelenlegi vezetőséggel is beszélni akarok majd, ám előtte - pusztán informálisan - apuval szeretnék.

-Mára viszont gondoltam átmegyek sztorizós üzemmódba. Nem mondom, hogy ez lesz a kampánybeszédem a falka mellett, de gondoltam ez talán kicsit más színben tünteti majd fel őket, mint amit esetleg most gondolsz. - elmosolyodom, majd hacsak nincs ellenére, az este hátralévő részében fellazítom a hangulatot, mesélve közös szülinapozásokról, heccekről, bulikról, egyéb vicces szituációkról. Van mit megemésztenie mindkettőnknek a mai este után, de bízom benne, jó irányba haladnak majd a dolgok. 
Mara & Archie




No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
it's never too late for a sweet treat B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
it's never too late for a sweet treat 296245
༄ ༄ ༄
it's never too late for a sweet treat Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

it's never too late for a sweet treat Empty
Témanyitásit's never too late for a sweet treat EmptySzomb. 19 Okt. 2024 - 12:27



it's never too
 late for a sweet

Amikor Mara szavai eljutnak hozzám, lassan, de biztosan elülnek bennem: „Senki sem érdemli meg a magányt…” – ez a mondat megállás nélkül visszhangzik a fejemben. Nem akarom beismerni, de igaza van. Az évek, amiket azzal töltöttem, hogy csak magamra számíthattam, most hirtelen máshogy tűnnek. Egy részem még mindig ragaszkodik ahhoz, amit felépítettem, ahhoz a falhoz, amit olyan sokáig védtem. De valahol mélyen egy másik hang suttog, hogy talán változtatnom kellene.
– Tudom, hogy nem helyes – mondom végül lassan, szinte kényszerítve magam, hogy kimondjam a szavakat. – De az évek alatt, valahogy így alakult. A hadseregben... – elhallgatok egy pillanatra, majd egy mély sóhajjal folytatom – ...ott nincsenek stabil kapcsolatok. A testvéreid azok, akik melletted állnak a harcban, de aztán eltűnnek. Jönnek-mennek, senki sem marad örökre. Túl sok minden változik túl gyorsan. Szóval megszoktam, hogy egyedül oldok meg mindent.
Ahogy ezt kimondom, érzem, ahogy a mellkasom szorul. Emlékek villannak be, olyan képek, amiket sosem akartam felidézni: Irak, az ellenség, aki sosem volt látható, a társak, akiket elvesztettem, a hibák, amiket elkövettem. Olyan dolgok, amiket már nem tudok jóvátenni, és talán nem is akarok. És azok, akiket én mészároltam le, társak a bajban.
– De te más vagy – ismétlem meg, ezúttal egy kicsit határozottabban. A szavai, a hálája, hogy megbízom benne, megmosolyogtatnak, bár a mosolyom keserű marad. Mara az egyetlen, akit ebben a városban közel engedtem magamhoz. Az egyetlen, aki valóban érti, mivel küzdök. És mégis, a szorongás ott van bennem, az a nyugtalanság, hogy mi lesz, ha ez is elveszik. Ha a falka mást kér tőle.
– Nem nyírtad ki a hangulatot – mosolygok rá egy halvány vigyorral, de az arcom még mindig komoly. – Túl sokszor találkoztam már azzal, hogy az emberek azt hiszik, egyedül kell megoldaniuk mindent, valameddig jó. És talán így is van egy darabig. De... talán igazad van. A magány nem kéne, hogy megszokott legyen.
Megköszörülöm a torkom, és érzem, hogy a légkör túl komoly maradt. Próbálok könnyedebb hangnemre váltani, de nem akarom teljesen elvágni a beszélgetés fonalát. Valahogy meg kell őriznem azt a kapcsolatot, amit az elmúlt percekben kialakítottunk, anélkül, hogy túlságosan a mélybe húznánk egymást.
– Szóval... mit szólnál, ha feldobnánk kicsit a dolgokat? – kérdezem félig tréfásan. – Lehetne szó a következő lépésről. Nem mintha kerülném a nehéz témákat – teszem hozzá egy félmosollyal. – De biztos vagyok benne, hogy van egy-két ötleted, hogyan tovább. Valami... „vidámabb”.
Ahogy ezt kimondom, érzem, hogy egyfajta lezárás ez. Nyitva hagyom a lehetőséget, hogy tovább haladhassunk. Talán valami könnyedebb felé, de az is rendben van, ha még mindig ott motoszkálnak a mélyebb dolgok közöttünk. A bizalom, amit most éreztem irányába, valahogy megerősített.
Mara & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
it's never too late for a sweet treat Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

it's never too late for a sweet treat Empty
Témanyitásit's never too late for a sweet treat EmptyPént. 18 Okt. 2024 - 16:52


It's never too late for a sweet treat

-Senki sem érdemli meg a magányt. Nem kéne, hogy megszokott legyen. - hangom nem vádaskodó vagy hasonló, inkább elkeserítő, hogy sokan vallják ugyanezt a nézőpontot. Valahol megértem, hogy a hadseregben szolgálni nem biztosít állandóságot, ráadásul nem is egy életbiztosítás, de nem kellene, hogy ez társuljon magánnyal is. Ez így nem helyes. Szabályosan érzem, ahogyan megfájdul a mellkasomban a szívem keserű szavai hallatán. Hogy ennyire elveszett, hogy ennyire nincs és nem volt olyan dolog, hely vagy személy az életében, ami az otthont jelentette volna számára. 

Nem csoda hát ezek után pláne, hogy ennyire bizalmatlan a falkámmal szemben. A kérdés viszont kikívánkozik belőlem, és csendben, türelmesen hagyom, hogy végiggondolja a választ. Nem sürgetem, hiszen tudom, ez nem könnyű téma számára. Egykor bízott bennem, de azóta kiderült, részben visszaéltem a bizalmával, hiszen eltitkoltam előle, hogy vérfarkas vagyok. Ráadásul azzal is valószínűleg tisztában van, hogy hűség köt a falkámhoz annak ellenére, hogy eltökéltem, segítek neki ezt az időszakot átvészelni, és megbirkózni a négylábú énjével.

Aztán mikor válaszol, megkönnyebbülten hagyja el a tüdőmet a levegő, amit észre sem vettem, hogy bent tartottam egészen idáig. Nem csak egy egyszerű igent kapok, hanem ennél sokkal többet, és érzem, hogy a felém áradó bizalomtól a sírás szorongatja a torkomat - kell is egy-két apró köhögés, hogy összeszedjem magam, és normális hangon meg tudjak szólalni. -Köszönöm. Nagyon sokat jelent, hogy ezt mondod, Archie. - belenézek a szemeibe, és erősen küzdök a késztetéssel, hogy felálljak és megöleljem őt. Ez azonban nem biztos hogy jóra vezetne. A felhúzott falam még nem a legstabilabb, és félő, hogy azt a fajta közelséget már nem bírná ki. Nem kockáztathatok most, túl sok forog kockán.

-Nem akartam nyomást rád helyezni a kérdéssel, csak... szerettem volna tudni. Akkor sem sértődtem volna meg, vagy utasítottam volna el a segítségnyújtást, ha nemmel felelsz. - teszem még hozzá, mert bár nem kételkedem abban, hogy az imént őszinte volt, de szerettem volna, ha tudja, nem befolyásolt volna a nemleges válasza sem. Természetesen nem esett volna jól, de annyira kicsinyes nem vagyok, hogy egy ilyen miatt csapot-papot itt hagyjak, és ráhagyjam, oldja meg egyedül a problémáit. Aztán végül elmosolyodom. -Remélem nem nyírtam ki nagyon a hangulatot. Most már beszélhetünk vidámabb, könnyedebb témákról is ám.
Mara & Archie




No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
it's never too late for a sweet treat B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
it's never too late for a sweet treat 296245
༄ ༄ ༄
it's never too late for a sweet treat Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

it's never too late for a sweet treat Empty
Témanyitásit's never too late for a sweet treat EmptyPént. 18 Okt. 2024 - 15:07



it's never too
 late for a sweet

Mikor elmondja, hogy a magány elviselhetetlen lehet, és hogy nem tudhatjuk mindig, kikben bízhatunk, valahol belül ez felkavar. Túl sokszor voltam már ezen az úton. A szavaival egyetértek, de egy részem még mindig harcol ellene – az a részem, amelyik meg akar maradni függetlennek.
– Az unokaöcsém bír engem, talán ő is látja, hogy mekkora seggfej a bátyám. – szólalok meg végül. – Elvégre már nagyfiú, lassan kész férfi. De voltaképpen más nem változott.
Felemelkedik bennem valami dacos, valami, ami védeni akarja azt a falat, amit az évek során magam köré építettem. Az a fal, amit senkinek sem könnyű áttörni. Nem csak a farkassal való küzdelemről van szó, hanem mindenről, ami előtte történt. Irak. A családom. Az otthon nélküliség. A hibák, amiket elkövettem, a dolgok, amik véglegesen megváltoztattak.
– Nem akarok senkire támaszkodni – folytatom, de tudom, hogy ez féligazság. – A magány, az... megszokott. Kontrollálható. Én vagyok saját magam csapattársa, abból baj nem lehet. De köszönöm az őszinteséged, tényleg nem egyszerű ezekről beszélni. Nekem talán megszokott lehet ilyen szituációkkal találkozni, de nem sokan vannak kitéve annak, hogy gyomorforgató események szemtanúi legyenek... – Elharapom a mondat végét. Nem kell kimondanom.
- Nos... nekem már olyan régóta nincs otthonom, hogy nem is tudom hogy közelíteném meg. Talán szikrája sincs meg annak, talán máshogy közelíteném ezt meg. Lehet egyszer eljutok oda, hogy az otthont nem helyhez, hanem személyhez kötöm. - érdekes felvetés, nem sokat gondolkozok rajta. Igazából a cuccaim beférnek egy nagyobbacska dobozba, ezt nem nevezném otthon érzésének.
A kérdése meglep, de igyekszem nem mutatni. Csak figyelem őt, próbálom kitalálni, miért is kérdezte ezt éppen most. Nem mintha nem bíznék benne – tudom, hogy az egyetlen, akitől nem várom, hogy hátba támadjon, az Mara. De ez a kérdés más volt. Nem a szokásos „hol állunk?” típusú kérdés. Több volt ennél. Mintha valami mélyebbet feszegetne, amit talán magam sem akartam eddig kimondani.
Egy pillanatig csak hallgatok. Az asztal lapjára meredek, majd lassan kihúzom magam, és végignézek rajta. Hagyom, hogy a gondolataim összegyűljenek, hogy eldöntsem, mennyire vagyok hajlandó megnyílni előtte. Végül mély levegőt veszek, és megszólalok.
– Igen, Mara. Benned megbízom. – A szavak lassan jönnek, de ahogy kimondom őket, érzem, hogy igazak. Nem csak az ajkamról peregnek le, hanem belülről fakadnak. – Talán jobban, mint bárki másban ebben a városban. A többiek? Őket nem ismerem. Nem tudom, mire számíthatok tőlük. De te… – Elakadok egy pillanatra, ahogy a szemébe nézek, majd folytatom. – Te más vagy.
Hagyom, hogy ez leülepedjen. Nem könnyű ilyesmit kimondanom. Túl sok időt töltöttem egyedül, túl sok időt bizalmatlanságban. A bizalom nem olyasmi, amit könnyen adok, és mindketten tudjuk ezt. Mégis, valahogy természetesnek érzem, hogy neki mondjam ki.
– Tudod, hogy nem adom könnyen a bizalmam, noha sokan azt gondolják ez épp ellenkezőleg van így. – folytatom egy kis szünet után. – De ha van valaki, akire számíthatok, az te vagy.
Ahogy ezeket kimondom, hirtelen megérzem a súlyát annak, amit mondtam. Mara nem csak egy szövetséges vagy társ. Ő több annál. Valaki, aki megérti, mit jelent küzdeni ezzel az élettel, és valaki, akitől talán sosem vártam volna, hogy ilyen mélyen érintse meg a dolgaimat. De most, hogy így kimondtam, nem tűnik visszafordíthatónak.
Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, de ez keserédes. – Nem vártam, hogy felteszed ezt a kérdést – ismerem be. – De talán nem mondtam ezzel annyira meglepőt.
Mara & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
it's never too late for a sweet treat Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

it's never too late for a sweet treat Empty
Témanyitásit's never too late for a sweet treat EmptyCsüt. 17 Okt. 2024 - 10:51


It's never too late for a sweet treat

A téma, amit épp feszegetünk, érezhetően feszélyezi Archie-t, de kontrollálja magát, és hála belső négylábúmnak azt is tudom, hogy a férfi farkasa sem készül robbanni, ami mindenképp jó jel. Elkerülhetetlen, hogy ez lesz még másképp is, de talán a ma estét megússzuk, és relatíve nyugodt körülmények között tudunk beszélgetni, már ami a felszínt illeti. A lelkemben dúló viharról pedig igyekszem nem tudomást venni, kifelé ebből semmit nem mutatni, fenntartani a nyugodt és kiegyensúlyozott nő látszatát.

Elméletére jobbra-balra ingatni kezdem a fejem. -Nem gondolnám, hogy vannak egyenlők és egyenlőbbek. Persze van egy Alfánk, egy Bétánk, és megvan a falkán belüli rangsor, egy belsőbb kör, de mindenki rangtól függetlenül egyenértékű. Egyenlőek vagyunk, egy csapat, család. - többek között rám főleg jellemző az utóbbi, tősgyökeres Rose Harbor-i vérfarkasként sok unokatestvér, másodunokatestvér, szegről-végről rokon van a falkában. -De abban igazad van, hogy ezen a hierarchián kívül, vagy egyesek szerint annak a legalján helyezkednek el az Omegák. - bólintok végül, némi keserűséggel húzva el a számat, mert én sosem értettem egyet ezzel a nézettel, de tudom, hogy többen, például Cameron Ward kis triumvirátusa is megveti őket. Mondjuk ők szinte mindenkit akik nem saját maguk, de mindegy. Ilyenekkel azonban nem untatnám Archie-t.

-Ó, ezek szerint még mindig jóban vagy velük.A bátyád azóta is... hmm, mi a jó szó? Szóval olyan mint volt? - nem találom a polkorrekt kifejezést a testvérére, de nem tartozott már régen sem a kedvenceim közé, bármennyire nem szoktam ilyet mondani, de nem tetszett, ahogyan Archie-hoz viszonyult korábban, a háborús sérülése idején. Nagyon azonban nem szeretnék a családi életében vájkálni, áttérek inkább arra, hogy nagyvonalakban elmesélem, miért ilyen bizalmatlan mindenki azzal, aki újonnan érkezik szeretett kis városkánkba.

-Úgy tudom folytattak nyomozást, de minden potenciális nyom zsákutca volt. Bárki is az elkövető, nagyon profi. A kozmetikázás pedig a tömegpánik elkerülése érdekében van gyaníthatóan. Annyira elkeserítő. - még mindig minden alkalommal rettegek, amikor Rick dolgozni van az erdőben, hiába tudom, hogy vadőrként ez a munkája, és tud magára vigyázni. Daniel-ről is azt gondoltuk, hogy tud, aztán tudjuk mi lett vele. Nem telik el nap, hogy ne félteném a családomat és a szeretteimet attól, hogy talán ők lesznek a következők. -Jelenleg itt élsz, jogod van tudni. Légy óvatos! - nem tudom elrejteni a hangomból kicsengő aggódást - jelenlétével még egy személy van, aki miatt izgulhatok, nehogy a Gonosz kezére kerüljön. Inkább terelem is a témát.

Továbbra is ujjaimat piszkálva az asztal alatt hallgatom mindazt, amit mesél. Durva dolgokon ment keresztül már azelőtt is, hogy vérfarkas lett, azóta pedig további megpróbáltatások váltják egymást az életében. Nem csoda, hogy a gyógyszerben keresett menekülőutat, még ha ebből én ilyen rosszul is jöttem ki, hogy átmenetileg elveszítettem a munkámat. Ezt azonban már nem akarom előhozni, ezt magamban rendeztem már. Felváltva borzaszt el, és facsarja össze a szívemet, miket kellett átélnie, mennyire elutasító volt vele mindenki. Archie jó ember, és nem ezt érdemelné.  

-Nem volt olyan hely, ahol szívesen letelepedtél volna? Ha nem lógott volna a fejed felett az, hogy bármikor áthelyezhetnek? - kérdezem, bár a választ sejtem. Aki olyan életet él mint Archie, illetve nem csak ő, hanem az összes katona, az egy idő után megtanul nem kötődni helyekhez, mert mindig az van benne, hogy ez nem végleges. Borzasztó lehet, ennek azonban nem adok hangot - ő megszokta, neki ez szinte természetes, én vagyok az, akinek mindez életidegen lenne.

A sóhajtása utáni kijelentése nem lep meg, aprót bólintok is - sejtettem, hogy a vége valami ilyesmi lesz. Kezeimet felemelem az ölemből, alkarjaimat az asztallapra támasztom, és a hátradőlésből kicsit előre is hajolok. -Nem is kérném, hogy ismeretlenül bízz bennük. Az ilyenhez idő kell. Egy kérdésem van csak, ami egyelőre elegendő... Bennem megbízol?
Mara & Archie




No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
it's never too late for a sweet treat B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
it's never too late for a sweet treat 296245
༄ ༄ ༄
it's never too late for a sweet treat Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

it's never too late for a sweet treat Empty
Témanyitásit's never too late for a sweet treat EmptySzer. 16 Okt. 2024 - 20:16



it's never too
 late for a sweet

Ahogy Mara beszélt, minden szava lassan beszivárgott a tudatomba, mint a reggeli köd, ami szépen lassan körülöleli a tájat. Őszinte volt, tapintatos, de mégis éreztem a szavaiban azt a tapasztalatot, amit csak az tud, aki már túl van a saját harcain másokkal. Lassan fújtam ki a levegőt, igyekeztem elnyomni a bennem felgyülemlő feszültséget. Az utóbbi időben, mintha minden mozdulatomat az a nyers erő irányítaná, amit a farkas hozott magával. De itt, most, ebben a pillanatban, ahogy Mara velem szemben ült és nyíltan beszélt, valahogy könnyebb volt uralkodni magamon. Nem teljesen, persze, de valami halvány remény fénylett az alagút végén.
Mara szavai, ahogy a harapással való toborzásról és Charlie esetéről beszélt, mélyen megragadtak bennem. Elgondolkodtam rajta, milyen lehet azoknak, akik szándékosan kerültek bele ebbe az életbe, mert erre születtek, míg mások, mint én, egyszerűen csak belecsöppentek. Mintha valaki megvonná a vállát és eldöntené, hogy mostantól máshogy fogsz élni, anélkül, hogy bármit is tehetnél ellene. Tudtam, hogy ő ezt megérti, de az is világos volt, hogy Mara próbál valami pozitívumot nyújtani, még ha én nehezen is látom ezt.
Amikor arról beszélt, hogy Zane döntése nem végleges és meghallgat másokat is, enyhe megkönnyebbülést éreztem, bár csak pillanatokra. Jó volt tudni, hogy van még esélyem, de ettől még a jövő ködös és bizonytalan maradt. A gyakorlatias énem, persze, azonnal átpörgette az összes lehetséges forgatókönyvet. Mit mond majd Mara Zane-nek rólam? Vagy már mondott... És egyáltalán hogyan tudnék beilleszkedni egy falkába, ha most is azon rágódom, hogy talán amúgy sem kéne itt lennem?
- Érdekes egy hierarchia. Az egyenlőek és az egyenlőbbek. Meg gondolom a számkivetettek, pepitában mint a seregben. - hümmögtem is rá kissé fintorogva.
Aztán Mara válaszában hallható volt egy apró, fájdalmas rezdülés. Az, ahogyan reagált arra, hogy az itt létem nem végleges, sokkal többet árult el, mint amit a szavai mögé bújtathatott volna. Nem tudom, mi történt vele azóta, hogy utoljára találkoztunk, de abban biztos voltam, hogy a jelenlétem előidézett valamit. A gondolat nyomasztó volt, de egyelőre nem akartam még mélyebben belevágni ebbe a témába. Az őszinte beszélgetés megvolt, de a fájdalmas részleteket talán még nem kéne erőltetnem.
Ahogy a futásról beszélgettünk, valami megcsillant bennem. Talán ez tényleg működhet. Minden alkalommal, amikor érzem, hogy a farkas közel kerül az irányításhoz, mintha egy szelepet keresnék, amin kiengedhetem a nyomást. Futni, szabadon mozogni a szélben, az talán megadhatja azt a kis szabadságot, amire szükségem van, hogy elengedjem a belső feszültséget. Legalábbis egyelőre.
- Igazából inden aktív fizikai cselekvés segít, a legutóbb tanítottam néhány fogást az unokaöcsémnek önvédelemből. Sosem árt.
De Mara beszélt valami sokkal sötétebb dologról is. Az eltűnések, a halott természetfelettiek. Ahogy hallgattam, éreztem, hogy a helyzet sokkal összetettebb, mint azt elsőre gondoltam volna. Ez a város nem csak egy új élet kezdete, hanem egy mély, titokzatos fészek, amiben bármi megtörténhet. A rendőrségnél nem láttam ilyesmit az aktákban, és ha mégis, az a rengeteg kozmetikázott hazugság mögé volt rejtve. Mara szavai világosabbá tették, hogy a természetfelettiek közössége itt nem csak óvatosságból viselkedik így, hanem valami sokkal nagyobb fenyegetéstől félnek.
- Ez a város túl kicsi ahhoz, hogy csak úgy ne legyen véletlen mindez. Ennek utána kell néznem, mert biztos vagyok benne, hogy valaki állhat a dolog mögött. De a rendőrség eddig miért nem tett semmit? - a híres igazságérzetem ugyan nem eresztette ezt a témát. Rögtön kattogni kezdtek a fogaskerekek, ráadásul ez több mint aggasztó. De aztán rájöttem, hogy így is több mindent osztott meg. - Köszönöm, hogy elmondtad.
Ahogy ráterelődött a szó, hogy merre jártam eddig, eszembe jutottak az utak, a más városok, amiket megjártam. – Irak, Szíria... – kezdem elgondolkodva. – A háború, a sivatag, ott minden más volt. Az ember azt gondolná, hogy a legrosszabb, amit átélhet, az az, amit ott tapasztal. De tévedtem.
Ahogy Mara kérdésére visszagondolok, azok az idők jutnak eszembe, amikor visszatértem az Államokba, miután áthelyeztek katonai rendőrnek. A harctéren eltöltött évek után azt hittem, hogy az élet valahogy könnyebb lesz, civilizáltabb, legalábbis kevésbé kegyetlen. De a valóság messze nem volt ilyen egyszerű, különösen most, hogy farkas lettem.
– Tudod, amikor visszajöttem az Államokba, minden más volt – kezdem el mesélni Marának, a szavaim egyre lassabban jönnek elő, ahogy mélyebbre ások az emlékekben. – A katonai rendőrséghez kerülve lefokozásképp éltem meg a helyzetet, áthelyeztek egy egészen más területre. Nem volt túl sok átmenet, egyik napról a másikra ment minden. Mintha a hadsereg logikája szerint minden probléma megoldódna, ha áttesznek egy másik helyre.
Kihúzom magam a székben, ahogy a régi düh újra feltör belőlem. Az emlékek élesek, mintha még mindig a hatalmukban tartanának.
– Az elején azt hittem, hogy az emberek között minden normális marad. Elvégre, ha nem mutatod meg a fenevadat, akkor ők sem veszik észre, nem igaz? De valami más is volt ott, valami, amit nem tudtam elrejteni. Az a fajta ösztönös bizalmatlanság, még ha nem is tudatosan. Kezdetben csak apró jelek voltak, semmi különös, csak az a fura érzés. De nem ez volt a legrosszabb. Az igazi probléma a falkák voltak.
Lenézek a kezemre, amit az asztalon tartok, és észre sem veszem, hogy az ujjaim idegesen dobolnak a fa felületén.
– A legtöbb helyen, ahová kerültem, nem volt sok farkas. De ahol voltak, nos, az egész más világ. Amikor omega vagy, azonnal érzik rajtad a magányt, a falkátlanságot, és az első reakciójuk sosem volt barátságos. Mindig az agresszió volt az első válasz. Nem érdekli őket, hogy nem te választottad ezt az életet. Ők már elfogadták a farkasukat, uralják, és te, aki kívülálló vagy, fenyegetést jelenthetsz számukra. Omegaként nincs saját falkád, nincs senki, aki védjen. És a falkák ezt kihasználják.
Az arcomon keserű mosoly jelenik meg, ahogy felnézek Marára, de valahol mélyen érzem, hogy ő ezt megérti.
– A legtöbb helyen, ahol megfordultam, a falkák azonnal megpróbáltak betörni. Mintha bizonyítaniuk kellene, hogy te alantasabb vagy, hogy ők uralják a területet. Volt, hogy kihívtak, máskor csak egyszerűen ellenségesek voltak. Mindig feszült a levegő. És nem segített, hogy közben még az áthelyezéssel sem békéltem meg. Odaát nem farkasok ellen harcolsz, de az emberi politikák, hatalmi játszmák és szabályok ugyanúgy kimerítőek.
Egy pillanatra elhallgatok, a gondolataim visszatérnek azokhoz a napokhoz, amikor minden egyes új helyen úgy kellett harcolnom a túlélésért, mintha még mindig a fronton lennék. A farkasom nem akart meghajolni, de az emberi oldalam tudta, hogy az állandó ellenállás csak bajt hoz.
– Egyik helyről a másikra kerültem. Soha nem maradtam elég sokáig ahhoz, hogy igazán gyökeret verjek. Nem akartam beilleszkedni, mert tudtam, hogy bármelyik pillanatban ismét áthelyezhetnek. Nem volt értelme megpróbálni beolvadni, falkát találni. Ráadásul mindenhol, ahová mentem, csak konfliktusok vártak. De ez az új élet... nem olyan, mint a régim. A farkasomban megvolt a hajlam arra, hogy uralkodjon vagy harcoljon, és én nem akartam beleállni ezekbe a játszmákba. Inkább háttérbe húzódtam, ahol csak lehetett.
Egy hosszú sóhaj szakad fel belőlem, ahogy befejezem. Mara arckifejezését fürkészem, kíváncsi vagyok, mit gondol minderről. Ez az élet, amit most élek, folyamatos harc, nemcsak kívül, hanem belül is.
- Gondolom ilyesmit vártál... Szóval nem, nem bízom a falkákban. A tiétekben sem.
Mara & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
it's never too late for a sweet treat Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

it's never too late for a sweet treat Empty
Témanyitásit's never too late for a sweet treat EmptySzer. 16 Okt. 2024 - 11:55


It's never too late for a sweet treat

-Elhiszem, ezt nagyon nehéz lehet feldolgozni. Legfeljebb elképzelni tudom, mennyire. - sóhajtok. Bármennyire empatikus vagyok, már más harapottaknál is láttam, hogy ezt tényleg nem egyszerű megemészteni. Lényegében más faj lettél, amit x évig már megszoktál az teljesen felborult. Ezért nem is támogattam sosem a harapással történő toborzást a farkasok körében, és csak hálás tudok lenni azért, amiért a helyi falkánál ez nem volt szokás, bár baleset fordult már elő, elég csak Charlie esetére gondolni. -Mondhatom, hogy később könnyebb lesz, de tudom, hogy ez sovány vigasz, és legszívesebben valószínűleg visszaforgatnád az időt, hogy mindezt meg nem történtté tedd. - az ajkamat rágcsálom belülről, átérzem a benne lévő feszültséget és talán némi elkeseredést a szituáció miatt. És megöl a tudat, hogy nem tudom egy csettintésre megoldani a problémáját. 

-Nos, igen, a végső szó Zane-é, de meghallgatja mások véleményét is, illetve a tiédet is. Nem rögtönítélő bíróság elvén működnek itt a dolgok. - a hangomba igyekszem bíztató hangszínt csempészni, hogy ne aggódjon túlzottan ezek miatt, bár tudom, hogy a gyakorlatias énje agyalt már ezen, talán nem is keveset. Abban reménykedem, hogy elég jó a kapcsolatom Zane-nel ahhoz hogy eleget nyomjon a latba az, amit én majd Archie-ról mondok neki - okosan kell azonban majd beszélnem róla, ne vádolhasson részrehajlással, még ha valahol igaz is lenne mindez.

Szerencse, hogy éppen inni készültem, mikor elhangzik a következő mondata, így legalább a pohár és a korty mögé tudom rejteni arcom apró, keserű rándulását. Nem végleges. Még ha tisztában is voltam vele, a szavak fájdalmas emlékek falait ostromolják, nem győzöm magamban ezeket visszanyomni. Nem hiszem el, hogy nem tudok normálisan viselkedni, ne legyek már ilyen szánalmas! Igyekszem tehát a megszólalásának második felére koncentrálni inkább, és gyakorlatiasan megközelíteni a felvetett szituációt.

Hálálkodására csak legyintek, és erőt véve magamon, mosolyt varázsolok az arcomra. -Igazán nincs mit. Nem mondom, hogy szerencséd van velem, hogy én már régebbről ismerlek, így nem vagy 100%-osan idegen a városban, de azért ez talán szolgáltat némi előnyt. - bár vicceskedő megjegyzés is lehetne, valójában ez tényleg előnyös lehet. Mindazok után amik az utóbbi időkben történtek a városban, szerencsétlenebbül is alakulhatott volna az első időszak. Még így sem vagyunk teljesen kint a vízből, hiszen Zane még nem döntött. 

Csak bólintok, valahogy sejtettem, hogy talán a futás lesz a legszimpatikusabb ötlet a felsoroltak közül. Ha megtanulja jobban irányítani a farkasát, akkor ez később is jó szolgáltatot fog tenni, mikor két- és négy lábon is tud majd futni. De addig is működik ez is, nálam is általában beválik, az utóbbi napokban többször alkalmaztam is a módszert. Többet azonban nem időzünk ezen a témán, Archie rákérdez arra, amit magamtól nem biztos, hogy elmondtam volna, de nem lep meg, hogy hallott ezt-azt főleg úgy, hogy a rendőrség berkein belül is mocorog. 

-Nos, az elmúlt két évben törtétek furcsa esetek. Eltűntek természetfeletti lények, valaki sosem került elő, valaki igen, viszont... már holtan. - nem teszem hozzá, hogy milyen állapotban volt Daniel Chasey teste. Kedveltem őt, jó falkatárs volt. -Senki nem tudja ki és miért rabolta el őket, mindenki találgat, és egymásra mutogat. Az utóbbi hónapokban talán már csendesült a dolog, de még mindig nagy a feszültség a természetfeletti közösségben, de a beavatott emberek között is. Emiatt fordítanak kiemelt figyelmet minden újonnan a városba érkezőre. - az asztal alatt ölembe ejtett kezem ujjait piszkálgatom, közben az arcát lesem, mit szól mindehhez. -Nem tudom, a rendőrségi aktákban mennyit találsz róla, illetve mennyi abból az igazság. Úgy tudom, a hivatalos jelentésekben kozmetikázott részletek kerültek be, de ennyire sajnos nem látok bele. - sóhajtok. Nehéz téma ez, de végülis joga van tudni a történtekről nagy vonalakban, elvégre többek között ez okozza, hogy relatíve barátságtalanul és fokozott óvatossággal kezelik őt a többiek.

-Merre jártál ezelőtt? - kérdezem, visszautalva arra, hogy máshol is tapasztalt már agressziót. Én azóta sem jártam túl sok helyen, hogy utoljára találkoztunk, így nem tudom, maximum hallomásból, hogy más városok hogyan fogadják az idegen farkasokat. Persze ha nem omega szemszögből, hanem mint Archie mesél merre járt, azt sem bánom. Magamat kínzom vele tudom, de akkor is bennem van, hogy szeretnék róla minél többet megtudni, mi történt vele az elmúlt években. 
Mara & Archie




No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
it's never too late for a sweet treat B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
it's never too late for a sweet treat 296245
༄ ༄ ༄
it's never too late for a sweet treat Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

it's never too late for a sweet treat Empty
Témanyitásit's never too late for a sweet treat EmptyKedd 15 Okt. 2024 - 10:10



it's never too
 late for a sweet

Az ebéd illata lassan szétterjedt a konyhában, miközben figyeltem Mara könnyed mozdulatait. Egy pillanatra elfelejtettem minden bűntudatomat és szorongásomat, ahogy a látványra koncentráltam. Mennyivel egyszerűbb volna, ha csak az efféle dolgok lennének az életemben. Csak ételek, barátok - ő -  és a nyugodt pillanatok. De nem, ez már nem az én valóságom. Ahogy Mara kimondta a szavait, visszahúzott a jelenbe, a farkasom problémáira, a falkával való kötelező találkozásra, és arra a súlyos bizonyosságra, hogy ez az új életem egyáltalán nem ideiglenes.
- Tudod, nem mintha panaszkodnék – kezdtem, de a hangom elárulta, hogy mégis csak ez következik –, de ez az egész úgy jött, mint egy rakás tégla. Egyik nap még ember vagyok, a másik nap pedig... már nem. És tudom, hogy te jól kezeled, sokkal jobban, mint én, de én... – Elakadtam. Valahogy nehéz volt megfogalmazni, mit is érzek igazán. Olyan, mintha ez az új élet folyamatosan darabokra tépne belülről.
- Zane... – ismételtem, mintha kóstolgatnám a nevet, amit Mara említett. – Szóval, ő a vezér? És ő eldöntheti, hogy befogadnak-e vagy sem? – Elég gyakorlatias kérdésnek hangzott, de valahol a kérdés mögött ott lappangott a félelem is. Mert mi van, ha nem fogadnak be? Vagy mi van, ha nem tudom eljátszani az „új fiú” szerepét? Mindig én voltam az, aki a saját szabályai szerint élt. Egy falkában viszont szabályok vannak, rend. És én már így is nehezen birkózom meg azzal, hogy egyszerre két én küzd bennem: az ember és a farkas.
– Nem mintha nem érdekelne, de a megbízatásom itt nem végleges. Nem érzem, hogy bele kellene bonyolódnom bármiféle falkapolitikába, hiszen bármelyik nap visszahívhatnak. – Egy pillanatra elhallgatok, végiggondolva az eshetőségeket. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem az a helyzet, amit örökké el tudnék kerülni, de most még azt mondom magamnak, hogy megpróbálhatom. Mara azonban rávilágított, hogy talán előbb-utóbb szembe kell néznem ezzel a dologgal.
- De értékelem, hogy segítesz, - teszem hozzá, őszinte hálával a hangomban. – Tudom, hogy nem könnyű valakihez közel kerülni, aki új a városban, és pláne egy ilyen helyzetben van, mint én. Szóval... köszönöm.
A segítségére valóban szükségem van, ezt egyre jobban látom. Ahogy beszél a különböző módszerekről, egy pillanatra elképzelem magam, amint metálzenére próbálok kikapcsolni vagy épp meditálni, és bár a kép abszurd, tudom, hogy nem hagyhatom figyelmen kívül a lehetőségeket.
- Zene, futás... – ismétlem meg a javaslatait. – A futás talán működhet. Eddig is mindig segített kitisztítani a fejem, bár mostanság más az ok, amiért csinálom. A meditációt viszont... talán hagyom, legalábbis egyelőre. – Elvigyorodom, próbálva oldani a feszültséget. – De nehéz elképzelni magam, ahogy törökülésben éppen az elmémet próbálom megnyugtatni, miközben a farkasom fel akar falni mindenkit körülöttem. De egy gondolat nem hagyott nyugodni.
- Mi történt itt, hogy ennyire harapnak az újakra? Máshol is tapasztaltam már agressziót, de senki nem figyelt ennyire meg, mint itt.
Mara & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
it's never too late for a sweet treat Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

it's never too late for a sweet treat Empty
Témanyitásit's never too late for a sweet treat EmptySzer. 14 Aug. 2024 - 16:41


It's never too late for a sweet treat

-Próbálkozni szabad, addig meg legalább jókat eszik az ember. - széles mosollyal még megengedek magamnak egy további viccelődést, de aztán visszarántom magam a stabilabb, biztonságosabb talajra kicsit komolyabbra fordítva a szót. Ha erről beszélünk, legalább el tudom terelni a figyelmemet nem ide illő gondolatokról és témákról. Ebbe kapaszkodom, ez talán segít, ne mondjak vagy tegyek olyat, amit később (vagy akár azonnal) megbánnék. Ezért ugrok neki talán kicsit nagyobb elánnal a vérfarkasságról való mesélésbe, ami már-már filozófikusba megy át, de látom rajta, ami a harapott farkasokra oly' jellemző, hogy hajlamos átmeneti állapotként, mintsem egy végleges kondícióként tekinteni erre az új létre. Ettől persze nem tartom se őt, sem pedig mást kevesebbnek vagy gyengének, azt szerintem szavaimból is kiérezhető.

Visszakérdezésén elgondolkom egy rövid időre. Szám belsejét harapdálom, mert az első dolog ami eszembe jut fájdalmas emlék, és azóta sem vagyok rá büszke. Nem is nagyon beszéltem róla soha, ám Archie-ban megbízom, így végül leteszem a villát, veszek egy mély levegőt, majd az ujjaimmal babrálva és azokat bámulva kezdek bele. -Arról már meséltem neked, hogy 10 éve elveszítettem az édesanyámat. - nyelek egyet, minden érzelmet visszatolok elmém hátsó zugába, és talán kissé gépiessé válik a további szó és mondat ami elhagyja az ajkaimat, de így legalább kisebb eséllyel kerekedik felül a szomorúság. -A temetése után a tanulásba temetkeztem, vagyis... a legtöbben így tudták, hogy egy kis időt Wilmingtonban töltök mert a kórházban akkor tudnak gyakorlatra fogadni. Ez azonban hazugság volt. Azt éreztem, hogy nehezen kontrollálom a farkast, amit már jó ideje nem éreztem. Alig értem ki az erdőbe, a farkas kirobbant belőlem, nem tudtam rá hatással lenni. - tartok egy pici szünetet, megköszörülöm a torkomat. Tényleg nem vagyok büszke, hogy ahelyett, hogy otthon lettem volna, segítettem volna a ház körül, apának, Ricknek és a többieknek, lényegében elmenekültem.

- A negyedik napon tudtam lenyugtatni és visszaváltozni, addig csak... futottunk, vadásztunk kisebb állatokra, mindezt a városon kívül, főként Wilmington területén. Ott nincs helyi falka, nem zavartunk senkit. - még mindig nem merek felnézni rá, így csak ráharapok alsó ajkamra, sóhajtok egyet, majd széttárom pár pillanatra a karjaimat. - Ez volt talán a legkirívóbb, mikor a farkas nagyon mást tett, mint amit én szerettem volna. De ez ne ijesszen meg, ez azért egy elég egyedi, szélsőséges helyzet volt amit egy trauma váltott ki. - rásandítok, hogy vajon mennyire hoztam rá a frászt, hogy nehéz kontrollálni időnként a belső négylábunkat. Talán nem kellett volna ezt elmesélnem, de ha már belekezdtem, nem akartam félbehagyni vagy szépíteni, ferdíteni rajta. Archie megérdemli a teljes őszinteséget.

-Elhiszem, elég ijesztő amikor úgy érzed, nem nálad van a kontroll. De dolgozunk majd azon, hogy a következő telihold idején már magabiztosabb legyél e téren. - hangom eltökélt, tényleg a fejembe vettem, hogy segítek megszelidíteni Archie farkasát, akivel úgy érzem, nem lesz annyira nehéz dolgom, mint amilyennek ő beállította - nem érzékeltem még nála semmilyen szélsőséges reakciót egyik találkozásunk során sem. Ez bizakodásra ad okot.

-Nos, igen, a meditáció nem mindenkinél működik, bár ez lett volna az egyik ötletem. - elmosolyodom, valahogy egyébként sem tudtam volna elképzelni, ahogyan Archie törökülésben ül a földön, és félhangos "ommmm" kíséretében meditál mint Buddha. -Van akinél segít a zene. Klasszikus vagy épp hörgős metál, ízlés kérdése, de az is segíteni tud lecsillapítani kicsit a gondolatokat. A futás is működik, én legtöbbször ezt alkalmazom. - dobálom a lehetőségeket, de ha ezek közül egyik sem válik be, hát keresünk tovább mi az, ami jó lehet az ő párosuknak.

A falkával kapcsolatos kérdésére már számítottam már csak azért is, mert a minap a vitánk? veszekedésünk? egyik forrása maga a falka volt illetve hogy szemmel tartják őt. Érthető hát, hogy érdekli őt a téma. - Hmm, ez fogós kérdés. A falka közelmúltbeli rossz tapasztalat, városbeli történések miatt óvatos, az új vezetés alatt pedig még formálódik. - nem tudom menjek-e bele az eltűnések ügyébe, mostanában csend volt ezen a téren, inkább feleslegesen nem terhelem vele. -Dolgozol, nem csinálsz balhét, illetve azt is tudják, hogy én is segítek neked, így toleránsabbak lesznek, mintha ezek nem lennének. De lehet, hogy nem lenne baj, ha Zane-t, az Alfát esetleg felkeresnéd személyesen. Talán úgy jobban elhiszi, hogy nem ártó szándékkal vagy a városban. - az utolsó két mondat inkább hangos gondolkodás, de idefelé is ezen agyaltam, hogy talán jó pont lenne az Alfánál, ha beszélhetne Archie-val, és nem csak másodkézből értesülne a dolgokról.
Mara & Archie


Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
it's never too late for a sweet treat B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
it's never too late for a sweet treat 296245
༄ ༄ ༄
it's never too late for a sweet treat Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

it's never too late for a sweet treat Empty
Témanyitásit's never too late for a sweet treat EmptyPént. 9 Aug. 2024 - 17:56



it's never too
 late for a sweet

Hazudnék ha azt mondanám, nem számít mindaz, mi eddig történt és szörnyen éreztem magam, hogy belerántottam egy olyan kényelmetlen szituációba, ami a megítélésén is csorbít. Ha valaki, hát ő biztosan nem tette volna meg azt, amit én helyette is elkövettem. De szükségem volt azokra a pirulákra és ha igyekszem is meggyőzni magam, hogy boldoguljak inkább nélküle, hazudnék ha azt mondanám nem motoszkál bennem az ellenkezője. Mert az ilyen szarok függőséget okoznak és a legkisebb tünet is gyötrelmes, ha nem csak azzal kell megküzdenem, de minden mással is.
Most azonban másnak volt itt helye, nem az évődésnek és a kesergésnek. Isteni ebédet hozott át, az én palacsintám mezei reggeli hozzá képest. De bonyolultabbra így munka után nem nagyon futotta rá, márpedig frisset szerettem volna összedobni.
- Ezt vegyem kihívásnak, hogy lefőzzelek? Úgysem tudlak. – eresztettem egy teli vigyort is mellé, mert lehetetlen küldetésre invitált és ezt ő is elég jól tudja. Mindig isteni kajákat rakott össze, a kisujjában volt az egész konyha. Viccelődni vele pedig különösképp jól esett, noha láttam valamit a vonásaiban, ami arra sarkallt, hogy nekem is kicsit vissza kell fognom magam, már nem olyan a helyzet, hogy a határtalan szórakozottsággal vessük bele magunkat egymás társaságába.
- Én dehogy, csupán botor tanulatlan vagyok ilyen téren. – ebben pedig nem hazudtam, hiszen tényleg így volt, semmit nem tudtam erről a létről, eddig mindent ösztönből próbáltam megoldani vagy épp a saját meglátásom szerint, de semmi eredményezőt nem hozott, főleg úgy, hogy a farkas egyre erősebb volt itt. Volt valami nyugtalanító a szavaiban, ami egyre csak azt igazolta, amitől tartottam. Hogy nem nagyon lesz már olyan, mint a régi életem. Ez ne egy nátha, amit le kell győzni, de igazából örülhettem is volna annak, hogy felfokozott érzékekkel és erővel rendelkeztem, az egyetlen ami ennek az útját állta, hogy nem egyedül fogtam azt a kormányt és ez dacot szült bennem és a farkasban is. Megmasszíroztam az orrnyergem, ahogy lassan kifújtam a levegőt. Most nem igazán tudtam volna részben a csalódottságom leplezni, de harag magam irányába nem nőtt. Inkább igyekeztem figyelni. Bólintottam csupán.
- Volt már olyan, hogy valami olyat tettél, amit te nem szerettél volna vagy nem olyan mértékben, mint ahogy megtörtént? Mármint az… ő jóvoltából. – furcsa volt úgy beszélgetni a belső farkasról, mint egy harmadik meg negyedik címszereplőről, de én akartam felszállni erre a vonatra. Én akartam beszélgetni róla és okosodni.
Voltaképp a változás érzékelését vehettem volna egyfajta elégedettségi elégtételnek, de valahogy nem volt még rá alkalmam, hogy igazán örüljek is neki. Mara szavaiból ítélve neki sokkal egyhangúbbnak tűnt az egész eddigi élete. Ott volt még mindig a tény, hogy én mind idáig semmit nem is vettem észre. Ez pedig valahol elképesztően lenyűgözött. De ha neki kellett hozzá egy élet, akkor én semmi jóra nem számíthattam fél évvel a hátam mögött.
- Van is meg nincs is. Amikor valami inkább csavarja az orrom, azt nehezebb figyelmen kívül hagyni, mint eddig. A fegyver hangja is hangosabb és kellemetlenebb, de megszokható. Az a legkevésbé az, hogy változó mennyire tudom uralni és teliholdkor szinte lehetetlen. Olyankor úgy érzem, hogy leural és valakinek bántódása esik, akinek nem kellene. Nem szeretném, hogy valaki úgy járjon, mint én akkor. – nem akartam hazudni, bizonyára teljesen tisztában volt azzal, milyen újként az átváltozás azon kívül, hogy fájdalmas. A fájdalom a legkevesebb, megtanultam tolerálni, az ingerküszöböm is kezd kitolódni hozzá.
- Segítő technikák? Próbáltam meditálni, hátha lecsillapodik, de nem tetszett neki, én sem tudtam nyugodt maradni és hagytam a francba. – ha az amatőrség fájna, most azért kicsit elsüllyednék. Lehet teljesen hülyeség, amiket kipróbáltam eddig, de tényleg nem működött. Most bezzeg nem éreztem semmit ezek közül, csak a folyamatosan pulzáló izgatottságot. Ahelyett azonban, hogy ezt felhoztam volna, csak bólintottam.
- Millió meg egy másik kérdést vetett fel, e csak a végére érünk. Mi van a falkával? Meddig tolerálnak valakit?
Mara & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
it's never too late for a sweet treat Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

it's never too late for a sweet treat Empty
Témanyitásit's never too late for a sweet treat EmptyHétf. 15 Júl. 2024 - 14:45


It's never too late for a sweet treat

Hogy zavar-e ez a diszkrét távolságtartás, ami most köztünk van, és ahogyan beszélgetünk egymással? Azt hiszem igen is meg nem is. Egyrészt nem zavar, mert az Atlantában köztünk történtek, no meg a legutóbbi kiborulásom ellenére meg tudtuk őrizni a normális viszonyt, és nem alakult ki egy olyan szituáció, ahol nem tudom teljesíteni azt, amit megígértem, vagyis hogy segítek neki a vérfarkasságával megbarátkozni. Másrészt viszont igenis frusztrál, mert ha választhatnék, akkor inkább visszatekerném az időt, amikor még együtt voltunk. Amikor még más volt a "normális", a mindennapi. Tudom azonban, hogy ezen túl kell lépnem, még ha nehéz is. Pont erre jó ez a fal amit felhúztam, ebbe fektettem a bizalmamat, hogy ez majd segíteni fog. De attól még nem könnyű, nagyon nem. Mindegy, nagylány vagyok, meg tudok birkózni a problémáimmal.

-Sose mondd, hogy sose. Még lehet belőled a legújabb Gordon Ramsey. - mosolygok rá a főzést illetően - szerintem sosincs késő elkezdeni főzni tanulni és gyakorolni, elég ha az embernek van egy kis érzéke hozzá, amibe kapaszkodni tud, és azt fejleszteni, márpedig tapasztalatból is tudom, hogy ez az érzék megvan Archie-ban. Persze nem lovagolok sokat a témán, nem kötöm mindenáron az ebet a karóhoz, hisz önmagában már a gesztus, hogy készült palacsintával csak azért mert jövök, megható és nagyon kedves. Valószínűleg ezért is jövök kissé extrán zavarba attól, hogy még csak besegíteni sem tudok, csak egy helyben ülni, míg végül ő is csatlakozik az asztalhoz.

Elnevetem magam az esszé feladatra adott válaszán. -Szépen vagyunk, rögtön az elején kifogásokat keresel? - kérdezem viccelődve, egy-két pillanatra átengedve magamat annak a régi, ismerős érzésnek, milyen jó volt önfeledten nevetni és poénkodni vele régen, de aztán figyelmeztetem magam, így erőszakkal visszatuszkolom magam mentális falam biztonságos rejteke mögé, és inkább komolyabb témákra terelem a szót, hogy azzal is foglalkozzunk, ami miatt valójában itt vagyok. Amíg a válaszát hallgatom, belekóstolok a palacsintába, ami nagyon jó lett, szinte teljesen olyan, mint amit én szoktam csinálni. Lehet, hogy egy vakteszten fel sem ismerném, melyik-melyik. Ezt egy apró hümmögés és egy szám szélén bujkáló mosoly is alátámasztja, de mivel épp mondat közben van, ezért nem szakítom félbe őt. Az, hogy a kis monológja végére elfogy az első palacsinta a tányéromról talán elég bizonyíték, hogy tényleg finom.

Megvárom, míg a gondolatmenete végére ér, leteszem a villát, iszom egy kortyot a vízből és utána szólalok meg. -Először is... hát, nevezheted állapotnak, de talán szerencsésebb, ha mint egyfajta új életre gondolsz, mert hát... innen nincs visszaút. Ha állapotként gondolsz rá az olyan, mintha azt mantráznád magadban, hogy mindez csak átmeneti. - megköszörülöm kicsit a torkom, nem akartam nagyon filozófusba átmenni, de szerettem volna kifejteni az álláspontomat a kifejezést illetően.

-Azt jól érzed, hogy össze vagytok kapcsolódva, és az, hogy hogy van egyikőtök, hatással van a másikra. Persze nem mindig értetek egyet mindenben, a farkas ösztönlényként néha sokkal egyszerűbben akarná megoldani a dolgokat, míg az emberi oldalunk úgymond lelkiismeretként vagy józan észként ott van, hogy meghozza a döntéseket. Ha megvan azonan az összhang köztetek, akkor ezek az ellentétek sokkal ritkábbak lesznek, de azért elő fog fordulni. Hiába vagyok több, mint 28 éve vérfarkas, még én sem mindig értek egyet a bennem élő négylábúval. Szóval ezt ne érezd gyengeségnek se most, sem pedig később. - picit elhallgatok, kicsit hosszúra sikerült ez a monológom, iszom is egy kortyot, egyrészt azért, mert szinte elfelejtettem közben levegőt venni, másrészt pedig szeretnék hagyni egy kis időt, hogy Archie-ban ülepedni tudjanak a szavaim.

-Nálam ugyebár egy kicsit más a helyzet, mint nálad. Én nem tudom milyenek a "szimpla" emberi érzékek. - idézőjelet rajzolok az ujjaimmal a levegőben a szimpla szónál, érzékeltetve, hogy nem pejoratív értelemben mondtam -Nekem mindig is az volt a normális, hogy gyorsabb és erősebb vagyok, fejlettebbek az érzékeim, mint azoknak, akik nem farkasok vagy alakváltók. Nekünk fiatalon azt kellett megtanulnunk, hogyan fogjuk mindezt vissza, hogy azoknak, akik nincsenek beavatva a természetfelettibe, ne gyanakodjanak. - nem mindig volt ez egyszerű, főleg kamaszként, amikor a tomboló hormonok még egy ember szervezetét is megkavarják, nemhogy egy vérfarkasét, aki sokkal intenzívebben érzékel mindent.

-Visszafogni a farkast... nos, nem mindig könnyű, bár az enyém szerencsére a nyugodtabbak közé tartozik, így az esetek többségében nincs vele baj. -persze kivételek akadnak, például most is, mert neki hatványozottabban nem tetszik az, hogy szimpla ismerősökként ülünk és beszélgetünk az asztal két felén. Van azonban elég mentális erőm ahhoz, hogy visszaszorítsam őt, és ne engedjem elhatalmasodni rajtam. -Habár összehasonlítási alapom nincs, de szerintem megvan annak a szépsége, ha intenzívebben élsz meg egy-egy illatot, ízt vagy épp érzelmet mint a boldogság, szerelem ...- észbe kapok, mielőtt kiejteném a "vágy" szót, gyorsan megköszörülöm a torkomat, és próbálok javítani a helyzeten, terelni. Ez nem az a vonat amire fel akarok most ülni.

- Persze a másik oldal is ott van, a szomorúság, a harag és a hasonló negatív érzelmek ugyanilyen hévvel tudnak rád törni, és hát igen, ezeket meg kell tanulni kezelni. Ehhez azonban idő és türelem kell, ez sajnos nem megy egyről a kettőre, segítő technikák azonban vannak. - még mindig érzem, hogy némi pír ott van az arcomon az iménti majdnem-elszólás miatt, így egy korty vízzel próbálom lehűteni magam, és türelmetlenül toporgó farkasomat. -Na, most aztán rád zúdítottam csomó mindent, nagyon filozófikusra sikerült? Vagy valamennyire választ tudtam adni a kérdésedre? - kérdezek vissza, hangomba pedig igyekszem könnyedséget csempészni - több-kevesebb sikerrel.
Mara & Archie




No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
Together with you is my favourite place to be ♡︎
it's never too late for a sweet treat B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
it's never too late for a sweet treat 296245
༄ ༄ ༄
it's never too late for a sweet treat Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

it's never too late for a sweet treat Empty
Témanyitásit's never too late for a sweet treat Empty

Ajánlott tartalom

it's never too late for a sweet treat Empty
 

it's never too late for a sweet treat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Sorry I'm Late
» always late, never on time
» Home, sweet home