Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (186 fő) Szomb. 21 Szept. 2024 - 21:56-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


When in New York

'ny jean shen arragh!' EmptyVeronica Duke
Tegnap 21:13-kor


Elysian FRPG

'ny jean shen arragh!' EmptyAdmin
Tegnap 16:34-kor


Patience is not my best virtue

'ny jean shen arragh!' EmptyAdmin
Szer. 13 Nov. 2024 - 9:09


Uborkaszezon uborka nélkül

'ny jean shen arragh!' EmptyAida Burgess
Kedd 12 Nov. 2024 - 16:14


Interjú a farkassal

'ny jean shen arragh!' EmptyJamie Heavenford
Hétf. 11 Nov. 2024 - 17:01


Calories don't count on weekends?

'ny jean shen arragh!' EmptyLogan Kincaide
Hétf. 11 Nov. 2024 - 16:54


Megmondtam, hogy megmondtam

'ny jean shen arragh!' EmptyLogan Kincaide
Hétf. 11 Nov. 2024 - 16:53


another mess. Archie&Lodie

'ny jean shen arragh!' EmptyElodie Rhodes
Vas. 10 Nov. 2024 - 13:54

Megosztás
 
'ny jean shen arragh!'
Minden mágia megköveteli a maga árát.
ÜzenetSzerző
Témanyitás'ny jean shen arragh!' EmptyCsüt. 1 Feb. 2024 - 8:13

Befejezetlen játék
Archíválásra került


admin.
Admin
A staff
Admin
Elõtörténet :
'ny jean shen arragh!' Dad5623e64ffe52e1fd958cd231591bec5d62aeb
az élet írja
Titulus :
Könyörtelen diktátor
Kapcsolatban :
Zenedoboz :

Karakter idézet :
Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
'ny jean shen arragh!' B33f683b8dda320cc683c9db3762a601aa3d7083
User :
staff

'ny jean shen arragh!' Empty
Témanyitás'ny jean shen arragh!' EmptySzomb. 19 Aug. 2023 - 9:49

Nem hiányzott, hogy éppen ma kényszerüljek megvizsgálni, hogyan is viszonyulok a férfiakhoz.
Az első szexuális élményem férfival volt, méghozzá nem is akármilyen férfival. Anyám akkori élettársát Stantonnek hívták - bizonyosan hívták máshogyan is, de mindenki a vezetéknevén szólította - és negyvenéves is elmúlt már, amikor beköltözött a házunkba. Akárcsak Francine, ő is rengeteget ivott; az idő nagy részében mindketten részegek voltak, és mert a természetük józanul is éppencsak megfért, marták egymást éjjel-nappal, olyan rémisztő lendülettel, hogy biztos voltam benne, egy nap késsel a hátában fogom megtalálni valamelyiket a földszinten. Sokszor szakítottak is, néha hetekig nem láttam valamelyiket - sőt, egyszer mindketten eltűntek tíz napra -, aztán egy nap anyám hazajött és azt mondta, többet egyáltalán nem fogom látni 'azt a szemét stricit'. Nem bántam: az első naptól fogva rettegtem tőle. Persze tudhattam volna, hogy nem szabad hinnem az anyámnak, mert Francine Manx soha életében egyszer sem mondott igazat, de még csak tizenhárom éves voltam, és épp eléggé megkönnyebbültem a hírtől, hogy amikor Stanton mégis beállított, dühösen, mit sem sejtve kocogtam le a bejárati ajtóhoz. Huszonnégy éve bánom. Anyám is lent volt, az öntudatlanságig részegen hevert a kanapén, a tévé előtt: amilyen szemmel néha nézett rám, még az is lehetséges, hogy egy ponton magához tért és csendben figyelte, mit művel velem az ember, akinek az elveszítését előző este még a szokottnál is mértéktelenebb ivászattal próbálta feldolgozni.
Ha látta, ha nem, egyértelmű volt, hogy mi lesz, ha hozzá fordulok. Ha esetleg nem lett volna az, maga Stanton is megmondta, amikor már a cigarettáját szívta a folyosón, útban a konyha felé. Valamennyi idő eltelt, mire a szekrényben talált piával kiütötte magát, és csak akkor mertem megmozdulni.
A házból még aznap eljöttem örökre, de a történteket nem tudtam hátrahagyni. Örökbe kaptam, úgymond. Férfival hosszan kettesben maradni a világ minden kincséért sem lettem volna hajlandó - az egyetlen ember, akit beavattam ebbe, az exfeleségem volt, és ő mindent elkövetett, hogy megértesse velem, ez az egész egyáltalán nem rajtam múlt. Valamennyire sikerült neki, de azért nem teljesen. Aznap, amikor csaknem öt évvel ezelőtt a házasságunk végleg tönkrement és Cassie-t elvitte a mentő, hogy megpróbálják a kórházban megmenteni a Rivotril - Macallan Sherry Oak keverék okozta mérgezésből, én pedig a hisztéria szélén a vérző fejemhez kiérkezett fiatal orvossal csókolóztam az ágyunkban, az első félelmem nem az volt, hogy most süllyedek a legmélyebbre, ami emberileg egyáltalán elképzelhető.
Hanem az, hogy talán húsz évvel ezelőtt is ugyanilyen undorító alak voltam.

Az elmúlt négy évben volt időm ezen rágódni, de az idő meg az a kevés egyéjszakás kaland - legyen az férfi vagy nő -, amelybe újfajta, követelőző érzékeim a farkasharapás óta belesodortak, nem segített semmit.
Meg az sem, hogy ezt az egészet teljes némaságban igyekszem megemészteni. Az alapítványi önkénteskedés éppen elég hatással volt rám ahhoz, hogy tudjam, előbb-utóbb kénytelen leszek beszélni róla. De most még nem. Még vagy harminc évig biztosan nem. Valójában azt sem tudom, mit érzek egyáltalán, ha férfiakról van szó. Eddig minden alkalommal elszántam magam, hogy majd legközelebb foglalkozom vele, aztán, mikor ennek elérkezett az ideje, egyszerűen félretoltam fejben az egészet. Egész jól működött. Mostanáig. Mert most azt látom, hogy a magas férfi, aki az imént meghívott egy italra, felkelt a székéből, és idefelé tart. Fényes nappal van. Na nem igazából, de bizonyos értelemben mégis. Én is érzem, hogy megbámulják.
Ilyenkor mi van?
Mit tudom én.

Ha határozott elképzelésem lenne, hogy akarok tőle valamit, a mozgása akkor is elbátortalanító lenne: léptei hosszúak, sarka alatt majdhogynem döng a fapadló, székéről felállva láthatóan annál is magasabb, mint elsőre tűnt. Szó se róla, a zöld szeme nem hagyja hidegen a szépérzékem, de ehhez egyetlen pillantás is elég lett volna. Ráadásképpen itt van már a nyakamon. Úgy teszi le magát a szomszéd székre, mint aki pontosan tudja, mi történik éppen.
Nem lenne baj. Legalább egyvalaki tudja.
- Tessék?
Ennyire vagyok képes válaszul. Érzésre talán kissé vörösen a megszokott színemhez képest. Joggal aggódtam azon, mit fog mondani, mert ez - ajánlatom van-e - még a legrosszabb eshetőségnél is rosszabb nyitás. Valami különös fenyegetettséget érzek a jelenlétében, ami arra sarkall, hogy mondjak mást is, ugyanakkor fogalmam sincs, mi lehetne válasz erre. Még ha arra is gondol, ami miatt italra szokás meghívni valakit... egyáltalán nem biztos, hogy akár a vendégteret lenne merszem elhagyni marcona társaságában.
- Nincs - nyögöm ki végül szorongva, igyekezve ártatlanabbnak tűnni annál, mint amire hangsúlyos arcvonásaim képessé tesznek. - Azt hiszem, nincs, nem.



There is always the return.
And the wound will take you there.
Charles Talent Manx
A rose harbori falka tagja
Charles Talent Manx
Elõtörténet :
Titulus :
rose harbor temetkezési vállalat sofőrje
Zenedoboz :
Karakter idézet :
‘no creature can learn that which his heart has no shape to hold.’
Play by :
Zachary Quinto
༄ ༄ ༄ :
'ny jean shen arragh!' UjObPmH
User :
hellebore

'ny jean shen arragh!' Empty
Témanyitás'ny jean shen arragh!' EmptyCsüt. 17 Aug. 2023 - 13:21


Charlie   &&   Philip

just a little misunderstanding, isn't it?



Nem, minden rendben. (...) Tényleg, Eli. (...) Menj a picsába! Nem fogok a nevére esküdözni. (...) Akkor sem. (...) Ha ilyen sok pénzed van... (...) Azt hiszed, a testvéreim nem rúgnák szét a seggem, ha hülyeséget csinálnék? – Halk, kissé száraz nevetés törte meg a beszélgetést. – Jól van, Eli. Pezsgővel várlak, ha tényleg idetolod a képed.
A mobiltelefon nem sokkal később visszavándorolt Philip farmernadrágjának zsebébe, a férfi pedig sóhajtva masszírozta meg az orrnyergét. Az izraeli túl jól ismerte már; pontosan tudta, hogy nem Anat halálának évfordulóján fog a pohár fenekére nézni, hanem előtte, mert a testvérei aznap szigorú felügyelet alatt fogják tartani. Ezek szerint lehet, hogy még Eli is. Nem mintha Philip valaha is azon gondolkozott volna, hogy valami faszságot csinál; azt már rég megtehette volna, ha szándékában áll. Ezek az órák csak arról szóltak, hogy csendes magányában megemlékezhessen a nőről.
Megmarkolta a söröskorsó fülét és már éppen magába döntötte volna az utolsó kortyot a keserű italból, amikor a pultos letett elé egy frissen csapolt teli korsót. Philip keze megállt a mozdulatban, felvont szemöldökkel nézett a pultosra, mert a második korsó sör még nem szokta annyira fejbevágni, hogy ne emlékezzen rá, rendelt-e harmadikat. Márpedig emlékei szerint egyelőre nem rendelt.
A pultos fejével diszkréten a pult másik végébe intett. Philip csak a szeme sarkából követte az útmutatást, arra számítva, hogy most udvariasan le kell majd koptatnia egy nőt, aki szemet vetett rá – a világ összes pénze sem vette volna rá, hogy éppen ezekben a napokban keressen mások ágyában menedéket –, a pult másik végében azonban egy sötéthajú férfi ült, aki vele nagyjából azonos korúnak tűnt, talán egy kicsit idősebbnek. Tekintete ismét a pultosra villant, ő azonban csak egy tipikus nem sikerül visszafogni a vigyoromat mosolyt villantva biccentett egyet.
Ha nem Philipről lett volna szó, vagy inkább: ha Philipnek nem az lett volna a munkája, ami, most valószínűleg felhajtotta volna az italát, visszaküldette volna a harmadik korsót, majd gyors fizetés után úgy távozik, hogy vissza sem néz. Ha nem Philipről lett volna szó és ha Philipnek nem az lett volna a munkája, ami, alighanem csúnyább következmények is előfordulhattak volna. Ismert olyanokat, akik ennél határozottabban fejezték volna ki a nem-et.
Philip azonban nem az a fajta volt, legalábbis ebben a fázisban még nem, ráadásul az volt, ami, így első gondolata még csak nem is olyasmire irányult, ami miatt sorstársai talán a pulton törték volna be a másik fickó orrát. Nem; mivel a másiktól nem érkezett semmilyen különösebb félreértésre okot adható jelzés, Philip szentül hitte, hogy ennek az egésznek munka-szaga van. Újabb sóhajjal itta meg mégis az utolsó kortyot, azon morfondírozva, hogy mennyire lenne férfias ha inkább tovább búslakodna a pultnál ülve, de pontosan tudta, hogy még Anat is kinevette volna. Szinte hallotta a nő csilingelő kacaját.
Egyébként is ott motoszkált még a fejében a nemrégi démon-ügy és arra gondolt, talán nem is annyira véletlen ez az egybeesés.
Felmarkolta az ingyen korsóját, lecsusszant a bárszékről, majd határozott léptekkel odasétált a másik fickóhoz. Közben a hátában érzett néhány tekintetet, ami miatt összevonta kissé a szemöldökét, de annyira azért nem esett kétségbe, hogy emiatt meggondolja magát. Ha ez csapda, majd megoldja.
Nem múló határozottsággal állt meg az ismeretlen férfi jobbján. A korsót nem lebaszta a pultra, az üveg meglepően finoman koppant a kemény felületen, ám egyelőre nem nyúlt hozzá, csak mintegy belépőt, vagy inkább meghívót mutatta be, mielőtt felhelyezte volna a hátsó felét a bárszékre. Zöld tekintete áthatóan fürkészte a férfit; még mindig nem tűnt ismerősnek és ha ez csapda vagy félreértés volt, óvatosnak kellett lennie, ami a szavait illeti.
Ajánlata van számomra? – fogalmazta meg végül a kérdést biztonságos formában, nyugodt hangon. Mégsem kezdhette azzal a beszélgetést, hogy vérfarkas, démon, vagy valami más van útban?, hiszen sosem lehetett tudni, mennyit tud a másik a világ kevésbé ismert oldaláról.

shadows

Vendég
Vendég
Anonymous

'ny jean shen arragh!' Empty
Témanyitás'ny jean shen arragh!' EmptySzer. 9 Aug. 2023 - 16:01

Ahhoz képest, milyen közel lakom, nem fordulok elő valami gyakran a Byron'sban. Ennek elsősorban az az oka, hogy nem szeretem a kocsmákat és a részegeket. Sőt. Ez persze ahhoz túl jó helynek számít, hogy részegek jellemezzék, csak így, ebben a hangnemben és arra sem vetemednék, hogy fennhangon lekocsmázzam... de azért végső soron mégiscsak az, ami. Italmérés. Ahol pedig ital van, ott nem lehet messze a baj sem, hívják a helyet meg a vendégeit akárhogy. Éppen elég hasonlót láttam. Sokat is.
Mégis itt vagyok késő délután óta.

Kevesen vannak ma. A jellemző kora esti zsivaj helyett kellemes duruzsolás az alapzaj csupán s az utca késő tavaszi langymelegéből idebenn már csak a nyár előjeleit érezni. A héten szinte minden nap dolgoztam eddig és kellemesen elfáradtam, az álom mégis elkerült. Ma már feladtam, jobbnak láttam leülni ideát, mint otthon várni, hogy a földszag kimenjen az orromból. Nem visel meg a hivatásom, soha egy percig sem volt nehéz, ám a teliholdig már csak néhány nap van hátra. Ilyenkor izgékonyabb vagyok: belső húrjaimat olyan dolgok is képesek megpendíteni, amelyek máskor hidegen hagynak. Természetemnél fogva ebben az időszakban arra is jobban hajlok, hogy egyek és igyak egész nap. Vadászatra készülődő farkasénem mozgolódása mind közelebb sodor az ösztöneimhez.
A harmadik rum-gyömbérnél tartok, amikor leteszik elém a negyediket. Zavartan pillantok fel; emennek még csak a felénél járok. Nem iszom túl erősre keverve, elég idő is eltelt már az első óta, ráadásul mint az kiderült, egy vérfarkas korántsem érzi meg az alkoholt annyira, mint egy ember, mégis rég ittam ennyit egy nap. Nem csoda. Ha nem lennék sétatávra a lakásomtól, az öreg Rolls-Royce most is kint várna.

Akárhogyan is, arra azért emlékeznék, ha rendeltem volna valamit. Arra még a tizedik pohár után is emlékeznék. A tekintetem eléggé beszédes lehet, mert nem kell külön levegőt vennem a kérdéshez - a pincérnő enyhén félrefordulva a pult távolabbi végére villantja a szemét, alighanem azért, mert mutogatni nem illik. Ott ugyanis ülnek. Méghozzá magas, sötét hajú, csupa izom férfi, már amennyire ilyen távolságból a félhomályban látszik.
Soha életemben nem láttam.
- Nem tudom, ki az ott - mondom halkan, a hangszórókból finoman áradó zene árnyékában, abszurd késztetést érezve, hogy valami magyarázatot adjak a helyzetre, noha az énelőttem is magyarázatra szorul. A felszolgáló mosolyog. Nem bántóan, inkább úgy, mint aki hiszi is, amit mondok meg nem is.
- Ő küldte az italt - feleli bájos egyszerűséggel. Érezhetően mondani akar még valamit, de hogy mit, az már nem derül ki, mert félúton meggondolja magát. Pár szívdobbanásnyi ideig nézzük egymást, azután pont akkor fordít hátat, amikor a pult túlfeléhez is tálcával érkeznek. Hány felszolgáló dolgozik a Byron'sban egyáltalán?
A szemem sarkából akarva-akaratlanul is a férfit figyelem.



There is always the return.
And the wound will take you there.
Charles Talent Manx
A rose harbori falka tagja
Charles Talent Manx
Elõtörténet :
Titulus :
rose harbor temetkezési vállalat sofőrje
Zenedoboz :
Karakter idézet :
‘no creature can learn that which his heart has no shape to hold.’
Play by :
Zachary Quinto
༄ ༄ ༄ :
'ny jean shen arragh!' UjObPmH
User :
hellebore

'ny jean shen arragh!' Empty
Témanyitás'ny jean shen arragh!' EmptySzer. 9 Aug. 2023 - 15:59


Philip & Charles
It means:‘Don’t do that again!’

byron's pub, 2022. április 1.


There is always the return.
And the wound will take you there.
Charles Talent Manx
A rose harbori falka tagja
Charles Talent Manx
Elõtörténet :
Titulus :
rose harbor temetkezési vállalat sofőrje
Zenedoboz :
Karakter idézet :
‘no creature can learn that which his heart has no shape to hold.’
Play by :
Zachary Quinto
༄ ༄ ༄ :
'ny jean shen arragh!' UjObPmH
User :
hellebore

'ny jean shen arragh!' Empty
Témanyitás'ny jean shen arragh!' Empty

Ajánlott tartalom

'ny jean shen arragh!' Empty
 

'ny jean shen arragh!'

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal