Külsõ megjelenés
Alexander a maga százkilencvenegy centijével, és drabális testalkatával is nagyon megnyerő jelenség. Kiegyenesedve, büszkén jár, lépései pedig olyan erőt sugároznak, ami egyértelművé teszi; ő az úr a házban. Karizmatikus megjelenését mindig elegáns öltözet teszi teljessé, melyhez a kevésbé formális eseményeken is ragaszkodik – leszámítva a nyakkendőt, mert azt csak ritka alkalmakkor tudja elviselni magán.
Szemei sötétbarnák, és feneketlenek, szembogara már-már egybeolvad a szivárványhártya mélységével. Ritkán látni bennük érzelmet, mert a férfi az évek alatt megtanulta, hogy hogyan kell elrejtenie őket, hogy véletlenül se mutasson gyengeséget. Sötétbarna haja, és időnként meghagyott sötét borostája kissé borongós, komor kinézetet kölcsönöz neki.
Egyetlen ékszert visel, a Lackwood-címerrel ellátott családi pecsétgyűrűt, amely mindig az aktuális kovenvezető jussa.
Személyiség
Jó tulajdonságok:-
Karizmatikus: Alexander nagyon meggyőző tud lenni, amivel könnyedén magához vonzza az embereket. Olyan energia árad belőle, ami nem hagyja észrevétlenül a körülötte lévőket. Behízelgő stílusának köszönhetően hamar elnyeri az mások bizalmát és tiszteletét.
-
Elkötelezett: Mindig hosszú távban gondolkodik. Ha egyszer eldönt valamit, nem tágít, amíg el nem éri. Ez a tulajdonsága teszi őt igazán megbízható vezetővé és társsá – utóbbi barátságokra épp úgy igaz, mint a szerelemre. Gyakorlatiasan áll az élethez, a problémamegoldás terén verhetetlen. Ő biztosan mindenkor a legjobb megoldást választja, legyen a kérdés bármilyen problémás is. Mind a mágiában, mind a pénzügyekben kifejezetten otthonosan mozog.
-
Stílusos: Nagyra értékeli a luxust, nagyon elegáns a stílusa, és kimondottan jó ízléssel rendelkezik. Sokat ad a külső megjelenésére, az öltözködésén egyúttal a sikerei is lemérhetők.
-
Intelligens: Esze bámulatosan gyorsan vág, nem mellesleg kiváló beszélgető partner. Ha múzeumi kiállításra vagy galériamegnyitóra keresel társat, nála megfelelőbbet nem is találhatnál. Imádja a kulturális és szépművészeti eseményeket, persze még jobb, ha mindezt a kulináris élvezetekkel is összekötheti. Ösztönösen ráérez dolgokra. Neki valójában szavakra sincs szüksége ahhoz, hogy megértse, milyen folyamatokon mennek keresztül a többiek.
-
Szórakoztató: Diszkrét típus, ám ez korántsem jelenti, hogy ne sütne el időnként egy-egy találó poént. Éles eszű, jó humorérzékű, időnként szarkasztikus.
Rossz tulajdonságok:- Bosszúálló: Ha bárki megbántja, biztosan visszavág, ráadásul pontosan tudja, kinek mi a gyenge pontja. Olyan nincs, hogy egy Alexander alul maradjon egy vitában vagy versenyben. Képtelen veszíteni, de ha valaki mégis felülkerekedne rajta, azt biztosan megtorolja.
- Uralkodó: Jó vezető, de akkor is hajlamos utasítgatni, ha nem ő a főnök. Nem is viseli el sokáig a beosztotti pozíciókat. Önfejű és makacs, ha nem az történik, amit ő szeretne. A valóságot a saját javára színezi. Nagyon vehemens és határozott, aki igazi zsarnokká tud válni. Rendkívül célorientált ezért pedig bárkin átgázol. Mindig a nagyobb hatalom megszerzésére törekszik.
- Manipulatív: Szívesen érezteti a másik emberrel, hogy végzetes hibát követ el, ha nem úgy tesz, ahogyan ő szeretné. Az, hogy könnyen kiismer másokat, az érzelmi zsarolás nagymesterévé teszi. Gyakran érezteti másokkal, hogy buták és irányításra van szükségük csak azért, hogy az ő terveit kövessék.
- Semmi önkritika: Még egy vadidegennek is látja a hibáit, és bárki számára akad néhány kéretlen tanácsa, de a saját hibáira teljesen vak. Nem különösebben érdeklik mások mások érzelmei. Hajlamos csak a saját érdekeit nézni.
- Anyagias: Ha van dolog, amit Alexander legalább annyira szeret, mint a mágiát, az a pénz. Kitartóan hajkurássza a dollárokat, és attól sem riad vissza, hogy a nagyobb haszon megszerzése reményében sötétebb üzletekbe is belebonyolódjon. Másként hogyan került volna üzleti kapcsolatba egy démonnal?
Kapcsolati jellemzők
Gyanakvó természet, aki nem adja könnyen a saját bizalmát. Nehezen nyílik meg embertársainak, de ösztönös érzékkel rendelkezik, így intuíciói által könnyen megsejti, hogy kiben mi lakozik. Ez az oka annak, hogy hiába a lehengerlő karizma, sokan tartanak Alexandertől. Szereti érezni, hogy hatalma van minden felett környezetében. A kudarc nem szerepel a szótárában, ezért mind a magán, mind az üzleti életben kegyetlen ellenfél.
Nagyon szereti a családját, de velük is gyakran érezteti, hogy ő "ház ura", és tőlük is elvárja - legalábbis elvárná - a tökéletes engedelmességet. Alexanderrel a barátok legalább olyan rosszul járnak, mint a rokonok, a különbség csak az, hogy a barátoknak nem muszáj elviselniük őt. A kovenben erőskezű vezető, aki az összes apró hibát kegyetlenül megtorolja. Elvárja a feltétlen tiszteletet, és jaj annak, aki csak egyetlen szóval is megkérdőjelezi pozícióját, vagy a hatalmát.
Ha árulás áldozata lesz, Alexandert nem lehet egykönnyen kiengesztelni. Persze próbálkozni lehet, de ritka az, akinek sikerül. Ha kijön a sodrából, jobb, ha senki nem áll az útjába. Függetlensége legendás, nem hagyja, hogy mások befolyásolják a világlátását, apró részletek sem kerülik el a figyelmét. Bár nagyon megnyerő a modora, hatalmaskodó természete a párkapcsolataiban is jelen van; időnként szörnyen zsarnoki. A nők terén a titokzatosságot keresi, de nem különösebben rajong az egyéjszakás kalandokért. Szeret hódítani; udvarolni, randevúzni, elbájolni, és birtokolni.
Alexander, a boszorkány
Egy maximalista boszorkánycsaládba született, akik méltán és méltón lehetnek büszkék származásukra. Alexander már egészen fiatalon a mágia bűvöletébe esett, és hamarosan az átkok és az amulettek kötötték le az érdeklődését. Erős kikacsintásai a sötétmágia felé forrófejű fiatalként okoztak problémát számára, de a korral ő is csak bölcsebbé és óvatosabbá vált. Ha valaki azt gondolná róla, hogy kispályás boszorkány, akkor viszont nem is tévedhetne nagyobbat.
Pedig Alexander ereje nem kifejezetten aktív. Intuitív képességei a varázsvilág rezgéseire vannak kiélezve; A férfi tökéletes precizitással érzékeli a természetfelettit. Idővel pedig azt is megtanulta, hogy különböző energiák hatalmának melyik részét cirógatják. Így tudta megkülönböztetni a bukottakat a démonoktól, vagy a vérfarkasokat a legtöbb alakváltótól. De a boszorkányokat érzékelte mindig a legtisztábban. A közelükben a képessége, szinte dalol; kinyúl, tapogatózik, érzékel. Kapcsolódási pontokat keres. Pontosan tudja, hogy kiben mekkora erő lakozik.
A mágiája tökéletes aspektusa Lidérc, az ébenfekete farkaskutya, aki az ereje növekedésével lett egyre nagyobb, és fenségesebb. A négylábú Alexander egyik leghűségesebb társa, aki még akkor is a közelében van, amikor avatatlan szemek nem is látják.
Elõtörténet
Mi tettél, apa? -, dobolt a kérdés a fiatal Alexander Lackwood agyában, miközben a hamuvá égett pince romjai között térdelt. Már lassan egy hónapja történt, hogy öt családtagját elvesztette a rejtélyes tűzben, amelyről a híradások szóltak. Tűz valóban volt, de korántsem volt olyan rejtélyes, mint ahogy a nagyvilág azt gondolni vélte. A férfi még most is érezte a mágia pulzálását a levegőben, és bár eszével tudta, hogy Aria nem tehetett mást, kicsit mégiscsak a lányt hibáztatta a tragikus végkifejletért.
Alexander jeleket rajzolt a hamuba, majd tenyereit válla mellett az ég felé emelve kántálni kezdett. Ki kellett derítenie, hogy pontosan mi történt. Tudnia kell, hogy mibe keveredett az apja, mielőtt még…
*
- Mephisto, barátom! – Alexander hangja vidáman csengett, bár közel sem volt annyira elragadtatva, mint ahogyan azt mutatta. Démonokkal üzletelni egy dolog, de egy herceggel alkudozni… Nos, az már túlmutatott a józanész határain. Anyagilag gyümölcsöző kapcsolat volt az övék, ezért a boszorkánymester könnyedén félredobta az elveit, és szerződést kötött a pokolfajzattal. Mephistopheles testesítette meg a Társa kifejezést a Lackwood és Társa ingatlanközvetítő iroda elnevezésében; Hivatalosan sehol sem említették meg a nevét, de a profitból megfelelő százalékban részesült. A legtöbb helyen Alexander egyeduralkodóként gyakorolhatta a cég képviseletét, ami megfelelt a számára, mert azt az érzést keltette benne, mintha ő irányítana. Azt azonban nem különösebben szerette, ha a fickó hívatlanul kereste fel az irodájában. Bár hivatalosan Anders Morton üzletember volt, elegen tudtak a sötét ügyleteiről ahhoz, hogy kellemetlen legyen Alexander számára, ha fényes nappal együtt látják őket.
A démonurat két fogdmegje kísérte, és mindenféle invitálást megelőzve egyszerűen letelepedett. Az asztal mögé. Alexander székébe. Egyetlen pillantása elegendő volt ahhoz, hogy a boszorkánymester tudja, ezúttal ő az, akinek szívességet kell tennie.
*
Lidérc puha léptekkel ügettet a gazdája mellett - mellette, sem lemaradva, sem egyetlen hajszálnyival előtte. Alexander Lackwood és familiárisa egyenrangúak voltak; egy falka, amelynek tagjai kölcsönösen megbíznak egymásban. Lidérc volt a férfi hatalmának legjobb megtestesítője; hatalmas, erős, és alattomos tekintetű.
A kemény léptek és a körmök ütemes koppanását időnként egy-egy halk csöppenés zavarta meg, amely éppen csak annyira volt hangos, hogy az érzékeny kutyafülek meghallják. A csöppenés egy vászonzsákból származott. Pontosabban a egy szívből - egy szarvas szívéből -, amely nem olyan régen még élettől lüktetett.
Lidérc pofáját szintén vér szennyezte, de a borostyán tekintete még is magára vonta volna bárki figyelmét. A kutya megállt, felemelte az orrát, és szippantott. Volt valaki a sarkon túl.
- Ülsz- a parancs nem volt hangos, de határozottan csendült a férfi ajkáról. A fekete besita ugyanabban a pillanatban, gépies mozdulattal foglalt helyet a lábainál.
Ajtók nyitódtak, beszélgetés foszlányok hangja szűrődött át a folyosó falain. Az nagyanyja és az unokahúga hangját egyaránt hallani vélte. Sztoikus nyugalommal várta érkezésüket.
- Alexander, hányszor mondtam már, hogy ne hozd be azokat? - nagyanyja méltatlankodó hangja mosolyra fakasztotta. A nő mozdulataiból nem derült ki egyértelműen, hogy a kutyára, vagy a vértől csöpögő zsákra céloz. - Ó, nézd, mindent összecsöpögtettél! - Szóval a zsákra. Elizabeth Lackwood minden bizonnyal ekkora már belátta, hogy a kutyával szembeni ellenállása teljesen hasztalan.
Azt azonban még nem sikerült belátnia, hogy Alexander felnőtt férfi, a koven vezetői címének jogos tulajdonosa és nem tesz jót a tekintélyének, ha az unokhúga és a koven tagjai előtt pirítanak rá a rendetlenségéért.
Úgy festett, hogy Lidérc is elégedetlen a hangnemet illetően, mert hosszan kifújta a levegőt, mintha sóhajtana - Alexander megesküdött volna, ha a kutya képes lenne rá, még a szemét is forgatná hozzá. – Ez csak vér, nana - emelte szenvtelen pillantását az asszonyra; ritkán volt ilyen udvariatlan az nagyanyjával, de vezetőként kellett viselkednie, a vezetők pedig nem tűrhetik, hogy a nagymamájuk gyermekként bánjon velük. Majd vezekel a viselkedéséért, ha nem lesz ennyi figyelő szempár. – Biztosan találunk valakit, hogy feltörölje - tette rá az i-re pontott, majd tüntetőleg a vállára emelte a zsákot, amit eddig maga mellett lógatott. – Esetleg te, kuzin? Úgy látom, hogy te éppen ráérsz – villantott egy negédes mosolyt a nagyanyjuk mellett álló lányra.
- Ti törődjetek csak az asszonyi dolgokkal, minden mást pedig hagyjatok rám - mosolygott. Sötét tekintetét először a nőn nyugtatta, aki az apját világra hozta, majd komótosan átsiklatta az unokahúgára. – Remélem mindent előkészítettél a holnapra. Nincs kedvem még egy hónapot várni a varázslatra azért, mert te elfelejtetted valamelyik hozzávalót – hangja nyugodt volt, de dorgáló. Ezzel az utolsó fricskával köszönt el a nőktől, majd rövidet füttyentett. Lidérc azonnal talpra pattant, és követte gazdáját, aki a véres zsákot lóbálva, magabiztos könnyedséggel lépkedett keresztül a házon.
*
- Nézd ezt a sok szánalmas bolondot – rándult meg a szája sarka, tekintetével el a nézőtéren összegyűlt boszorkányokat pásztázva. Aria mellette ült, ahogyan azt a koven szokásai megkövetelté. – Úgy viselkednek, mint akik cirkuszi látványosságra érkeztek… Igaz, nem is tévednek sokat – mosolyogott gúnyosan.
A függöny elgördült, s a színjáték elkezdődött. Egykedvűen hallgatta Miss Deckert, aki a tanács hangjaként volt jelen. Találhattak volna pártatlanabb szóvivőt is, hiszen érintettségének nyilvánvaló ténye ott ült az első sorokban. Talán lenyűgözte volna a homunkulusz lénye, ha lelketlensége nem olyan szembetűnő… Csinos, de üres.
- Tisztelt egybegyűltek, tisztelt vizsgáló bizottság – emelkedett fel kihasználva a pillanatnyi csendet, és méltóságteljesen begombolta a zakóját.– Egyértelmű, hogy a kovenek mulasztást követtek el, másképpen nem fordulhatott volna elő, hogy leszármazottjaik ahelyett, hogy segítséget kértek volna a szüleiktől, a mestereiktől, megpróbálták leplezni ballépésüket. A gyermekek hibáztak, de hibáztathatjuk-e őket, azért mert a félelem elkeseredett lépésre sarkallta őket? – költői kérdés volt, melyre nem várt választ, és egy kis odaszúrásnak szánta többi család felé. Ellépett a székemtől, és tenyerével megtámaszkodott az emelvény korlátján. – Hozzáértő felügyelet mellett az ilyesmi nem történhet meg – jelentette ki határozottan, némi morgolódást váltva ki az érintett családok vezéregyéniségeiből, de ez nem érdekelte, egyébként sem tartotta sokra őket. Nem számított, hogy mit gondolnak. Csak egyetlen ingerült intéssel jelezte, hogy hallgassanak el.
- Azonban nemcsak a boszorkányok követtek el hibát – folytatta zengő hangon. – A tanács rendszere elavult, az Egyezmény passzusai már nem felelnek meg a modernkori elvárásoknak. Új idők jönnek, amelyek új elvárásokat szülnek. Teret kell engedni az újnak, és átgondolni korábban megkötött szövetségeket. Az alapítók túl sok terhet cipelnek a vállukon… - hamis tisztelgéssel biccentett Christopher Flanagan felé. -…, talán elérkezett az idő arra, hogy osztozhassunk rajtuk. - Nem először állt elő ezzel az ötletével, és volt már néhány támogatója, de ritkán adatott meg, hogy ilyen nagy közönség előtt hirdethette elképzeléseit. – A város érdeke azt kívánja, hogy végre minden faj képviseltethesse magát a vizsgáló bizottságban, és a sajátjaik ügyében egyenlő félként dönthessenek! Egy vegyes tanács felállítása megelőzhetné az ilyen értelmetlen tragédiákat – egyértelműen a vádlottak padja felé mutatott, de ne várta meg a szavait követő reakciókat, csak ünnepélyesen leült a helyére anélkül, hogy Ariára pillantott volna, hiszen még a helyettese sem tudta, hogy mit tervez.
*
SydneyAzt be kell vallani, hogy felkészült, billentette kissé oldalra a fejét Alexander, miközben a vendégét hallgatta. Egészen hátradőlt kényelmes székében, két kezének ujjait sátor módjára megtámasztva. Nem vágott közbe, nem kérdezett. Úgy döntött, hogy hagyja Miss Slorát kibontakozni, mielőtt még elküldi. Az elején valóban az volt a terve, hogy meghallgatja, aztán udvariasan közli vele, hogy nem tart igényt a szolgálataira, de aztán…
– Egyértelműen van érzéke a széphez – mondta kicsivel később, miközben ujjaival a képek között navigált a lány tabletjén. Alexander kis idő múlva a galéria végére ért. – Mi professzionális csapattal dolgozunk, akikkel évek óta komoly szerződésben állunk. Hogyan érhetné meg nekem jobban, hogy egy szabadúszót alkalmazzak? – tudakolta letéve a készüléket maga elé, de még nem adta vissza a lánynak. Barna szemei kihívóan függtek a látogatóján.
Tény és való, hogy a lány tapasztalatai nem jöttek volna rosszul. Mind a marketingesek, mind pedig a értékesítők között tudta volna hasznosítani a képességeit. Talán még a megüresedett asszisztensi pozíciót is felajánlotta volna neki, ha elég meggyőzően felel.
- Miért nem foglalkozik többet a mágiájával, Miss Slora? – tette fel a kérdést, mint derült égből a villám.
༄
Alexander hosszú léptekkel vágott át a parkolón a vállalat bejáratáig, ahol egyetlen varázsszó és egy dühös intés elég volt ahhoz, hogy az ajtó kitáruljon. Nem számított rá, hogy ilyen későn bárkit is bent talál – általában a legszorgalmasabb munkaerő is távozott már ilyenkorra -, így kissé meglepődve torpant meg, amikor a varázslat félreérthetetlen szikráját megérezte a levegőben. Sydney Slora, ösztönös gondolat volt, amely az ismereteiből fakadt. Már viszonylag elég régen dolgozott együtt a fiatal nővel ahhoz, hogy mágiája ösztönösen felismerje a boszorkáét.
- Miss Slora – szólította meg, miközben belökte a lengőajtót, amely elválasztotta az asszisztense felségterületét a folyosótól. Alexander irodájának üvegajtaja, pedig innen nyílt, hogy Sidney mindig kéznél legyen, ha szüksége volna rá. – Ön gyakorolt – jegyezte meg, s bár hangjában ott ült az este feszült hangulata, mégis csendült benne némi elismerés és kíváncsiság. – Mondja csak, miért nem otthon műveli ezt? – tudakolta levágva a távolságot kettejük között, majd egy pillantást vetett a munkában lévő számítógépre. Alexander jól tudta, Miss Slora legalább annyira maximalista, mint ő maga, de ilyesfajta elszántságot nem várt tőle. – Mindjárt éjfél – jegyezte meg az laza mozdulattal a háta mögé intve, ahol egy falra szerelt antik óra árulkodott az idő múlásáról.
༄
- Ön azt mondta nekem, Miss Slora, amikor idekerült, hogy szeretne mágiát tanulni. Jól emlékszem? – kérdezte a férfi, majd megemelve varázskönyvét, szinte meglebegtette a nő előtt, nem törődve azzal, ha az időközben pakolni kezdett. – Van néhány nagyon fontos ügyfelem, magánügyfelek, akik rengeteget fizetnek azért a tudásért, ami ebben a könyvben van, és nemcsak a pénzre gondolok. Hatalom, Miss Slora. A hatalom az, amely mozgatja ezt a világot – szónokolt. – Mondja csak, Miss Slora, ha most felkínálnám Önnek, hogy átadom a tudásom egy részét, mit tenne meg érte? – ragadózószemekkel várta a választ.
༄
Elmosolyodott, egyszerűen nem tudott mást tenni. Kedveskedve érintette meg a nő arcát, kezével finoman megtámasztva az állát, hogy arra ösztönözze, hogy Sydney újra a szemembe nézzen. Hüvelykujja kedveskedő, cirógató útvonalat írt le az alabástrom bőrön. Milyen fiatal, és mennyire ártatlan. Kedve lett volna megcsókolni, de úgy döntött, vár. Egy megfelelő alkalomra, amikor már nő is biztos lesz a dolgában, és őt sem ragadja el egy jól sikerült este hangulata, és az elfogyasztott alkohol okozta könnyedség. – Jó éjt, Miss Slora – búcsúzott csendesen, majd maga mellé ejtve a karját ellépett az asszisztensétől. A folyosón állva várta meg, amíg belép a szobájába, és becsukja maga mögött az ajtót.
Közeli rokonság
Elizabeth Lackwood: NJK - boszorkány -
nagymamaAria Lackwood: JÁTÉKOS KARAKTER; Engel - boszorkány - hivatalosan unokatestvér, de valójában
féltestvérek
Nora Lackwood: JÁTÉKOS KARAKTER; Niky - boszorkány-
unokatestvér