Göndör, barna haj, kékeszöld szempár, és egyáltalán nem kedves tekintet, bár néha azért egy mosolyt magamra erőltetek, azért meghagytam magamnak azt a luxust, hogy ne mindenki akarja a társaságom keresni, és ennek millió oka lehetne, amit nem fogok felsorolni.
Az öltözködésem egyszerű, sportos, ha megköveteli a hivatalos megjelenés, akkor egészen elegáns is tudok lenni, de ez nem olyan nagyon gyakori.


Jó tulajdonságok:
- jól forgatja a szavakat: Még a legrosszabb helyzetekből is képes vagyok kidumálni magam, elég jó a beszélőkém és nem félek attól, hogy olyat mondjak, amiről még fogalmam sincs. Apám egy jól menő ügyvédi iroda tulajdonosa és az egész családom a jogi blabla rabja. Eredetileg nekem is annak kellett volna állnom, de jobban vonzott az az élet, amit magamnak kreálok, és ezt is igen könnyen elértem a családomnál.
- szenvedélyes: Igaz, ezt az oldalamat nagyon kevesen ismerik, mert igyekszem nagyon mélyen elrejteni, nem tudom mikor jött elő utoljára. Egy megsebzett szív sok mindent tud elrejteni azután, miután megsebezték.
- határozott: Én magam sem szeretem a teszetosza embereket, nem bírom, amikor valaki nem tudja eldönteni mit szeretne. Pont ezért vagyok én is olyan, amilyen, határozottan tudom mik a céljaim, vagy lesznek egyszer. Tudom mi lebeg a fejem fölött és lehet, hogy nem az ügyvédi pálya az…


Rossz tulajdonságok:
- egoista: Elvileg az vagyok, én csak tisztában vagyok az értékeimmel, az nem olyan nagy baj. Ha valaki irigy arra, amiért olyan vagyok amilyen azt csak sajnálni tudom, de nem teszem meg.
- lobbanékony: Dühkezelési problémáim voltak egész gimi alatt, és a felnőtté válásnál ugyan csitult, de nagyon hamar el tud kapni a gépszíj, ami az én életemben annyira nem kedvező.
- függő: Semmilyen szerrel nem élek, erről szó sincs, viszont az életet habzsolom, minden értelemben. Nem vagyok képes megállapodni, talán mondhatom úgy, hogy gyűjtöm a kalandokat, mint a trófeákat, szinte már betegesen.


Akik az én körömben mozognak, nem kedvelem azokat, akik a másik hátán akar felkapaszkodni és az apámmal való élet mellett láttam, hogy megannyi ilyen ember van a világon. Engem nehezen lehet megkedvelni, viszont rengeteg barátom van a városban, akik olyan barátok, akiket nem én választottam, sokkal inkább egymásra találtunk és az a barátság továbbra is töretlen. Volt szerelem, ami tőrbe csalt és hiszek a romantikában, de nem szeretném átélni egyelőre, mert olyan sebet okozott, amit nem gyógyult be olyan könnyen.


22 évesen jöttem a barátaimmal Wilmington unalmasnak hitt városába. Azt hittem itt minden olyan nyugis és lesz egy olyan kiruccanás, amikor nem minden arról szól, hogy úgy éljünk, mint az állatok. Mégis egy részeg éjszaka, a nagy szakításom után, ami mindent megváltoztatott. Azt hittük a hangok az erdőből csak valami fura vicc a helyiektől és a telihold mintha minket is kicsit a vonzalma alá vett volna. 2 éve történt, hogy megharaptak egy idióta döntés miatt. Nem voltam hajlandó csatlakozni a falkához, sosem voltam olyan ember, aki tud ilyen az alkalmazkodni. Ellenkeztem és szinte utáltam ezt a létet, de volt egy lány, aki mindent megmutatott, aki ott volt velem a nehezebb pillanatokban és segített ameddig nem tudtam már valamennyire egyedül is kezelni. Majd csak ellöktem magamtól és a szomszéd városba költöztem, mert a helyzetet továbbra sem akarom elfogadni, de az a város szinte magába fogadott és letelepedtem, egy időre biztos, aztán ki tudja, mennyire tudok majd az a kifejezett magányos farkas lenni egy ilyen városban.


- Hülye ötlet volt? - kérdezem Emettet, aki mellettem már totál be van állva, de mégis bízom abban, hogy legalább egy választ tud adni. Ránézek és ő vigyorogva válaszol nekem, amiből tudom, hogy egy részét sem kell komolyan vennem.
- Most az a dolgod, hogy elengedd azt a sok hülyeséget, amit szerelemnek hívnak, este lesz valami buli azt olvastam az egyik közeli erdőben. bár azt mondják veszélyes, majd keresünk valami sámánt, ha egyáltalán ott van olyan és megkérjük, hogy vegye le rólad azt a fura rontást, amit szerelmi bánatnak hívnak. - tényleg hülyeségeket beszél, de csak bólogatok felé és magmara rángatok valami göncöt, ami jó lesz az esti bulira. Volt annyira bolond a srác, hogy helyinek akarja álcázni magát és belépett ezer féle csoportba a neten, hogy megtudja, hol lehet a legjobban szórakozni ezen az eldugott környéken. A célunk egyértelműen az volt, hogy valami egyedit csináljunk, ami nem a mi világunk, nálunk a new yorki nyüzsgés a jellemző, a hangos élet és most másra vágytam, és a többiek alkalmazkodtak, mert látták, hogy az a kemény énem, hamar odalett, amint megismerte Laylat és visszatért csak mégrosszabb  formában, amikor kimondta, hogy vége.
- Indulhatunk? - kopognak be a többiek a szoba ajtaján én meg a kezembe egy nagy üveg vodkával bólintok, és meghúzva azt indulok el, a hülye buliba, amin csak az alkohol fog egy kicsit dobni. Ez a város nem az én világom, nagyon nem, mindenki annyira más, annyira idegen és nem nézik jó szemmel, amikor a sok városi újgazdag gyerek elindul felfedezni a városukat.


- Kelj fel Lex! - kiált rám Sasha, nem éppen a megszokott kedves hangján. Ez a lány az aki a támaszom és tudom, hogy akármennyire is akarja, sosem fogok megbarátkozni azzal, hogy egy rohadt buli képes volt elrontani az életem. Azért jöttem ide, hogy új életet kezdjek, egy olyan életet, amiben nincs helye szerelemnek és nem akarom, hogy fájjon, és ez sikerült is, de cserében itt ragadtam Willmington eldugott városában, Sashaval és Jules-al, aki személszerint utált engem, amiért megrontom az idilli kis életüket. Utáltam aivé váltam, utáltam a teliholdat és tudtam, hogy most az este pont az lesz. Az átváltozás nekem sosem volt egyszerű, egyszerűen csak taszítottam ezt a fajta életet. Tudtam, hogy ha egyszer jobban fog menni és 2 év után már nem is tudom lehet e ebben bízni, de egyszer el tudom fogadni, akkor itt kell hagynom őket. Mert nem akarom az ő életüket is tönkretenni, mert az enyém felfordult. Ők született farkasok voltak, mindketten, pontosan tudták mivel jár ha valaki emberi életét megszakítva kerül be ebbe a körbe. Befogadott a falka, de nem akartam a tagja lenni, amiért Jules különösen gyűlölt engem. Nem voltam egyszerű eset, a lobbanékonyságom nem segített a konfliktusok elkerülésében a csapaton belül és tudtam, hogy nem vagyok kompatibilis az itteni farkasokkal. Már megvolt a tervem, titokban házat vásároltam Rose Harborban, és a jövő hónapban terveztem a költözést oda. Tudtam, hogy mit fogok ezzel tenni Sashával és a falkával, de főleg a lánnyal, aki mindig mellettem állt, ő volt az én második húgom, aki szinte pótolta az otthon hiányát, és amikor összetörtem valamit mérgemben odajött és felpofozott, mert nem szerette, amikor felesleges dolgokon hisztizek.
- Ma nem megy! - mondtam neki nyöszörögve, a másnapos fejfájással küzdve, ami a teliholdak előtt már szinte rituálévá vált nálam, ami extrán nem tetszett a lánynak.  
- Tudom, de nem választás kérdése, ezt meg kell tanulnod és abba kellene hagynod az ivást, rohadtul bűzlesz. Nézz már magadra, egy helyes csávó lennél, ha nem hagynád ennyire el magad. Aki ismer tudja, hogy mennyire csődtömeg tudsz lenni és ezen már nagyon jó lenne változtatni. Mindig nekem kell magyarázkodni, hogy nem ilyen vagy, de nem hiszik el, mert nem teszel érte. - tudom, hogy mindig kiáll mellettem és pont ezért kell ott új életet kezdenem, ahova elmondása szerint nem látogat el sosem a családja, a szomszéd város lehet a menedékem, ahol új életem lehet, megint, de vajon mennyi esélyem lesz még az életedben, amíg egyszer azt nem mondják fenn, hogy elég és végleg elvágják a jólétem minden szálát és kénytelen leszek abba belecsöppenni, ami adott, akkor már nem ugrálhatok, mert addigra mindent el fogok vágni magam körül.


Jules: njk - ember -  apa
Cisca: njk - ember -  anya
Lily: njk - ember -  kishúg
Sasha: njk (de jó lenne majd ha jönne) - várfarkas -  mint egy második húg, aki segített túlélni, hogy farkas lettem
Mason: njk - ember -  legjobb barát
Jules: njk (őt is várnám majd) - várfarkas-  Sasha bátyja, aki kifejezetten utál engem (nincs egyedül ezzel)