A 2022-es év nem éppen úgy alakult, ahogyan én azt elterveztem, az első egy hétben totál lecsúszva mint valami rossz alkoholista, sörbe és egyéb piába folytottam bánatomat, közben meg sajnáltam-sajnáltattam magam, de ennek vége, azóta visszatértem a munkába.

A tűzoltóságon emberhiány van, így minden plusz műszakot bevállalok, és a konditeremben is sok új vendégem van, hála a karácsonyi zabálásoknak és az újévi fogyást és mozgást érintő fogadalmaknak. Ezek miatt nap végén szinte öntudatlanul csapódok be az ágyba és alszom el, így jól el tudtam ásni a Daricával kapcsolatos dolgokat. Ne értse félre senki, nem tettem túl magam rajta, inkább struccpolitikát folytatva szépen az agyam hátsó szegletében a szőnyeg alá söpörtem. Ha korábban működött, jó lesz az most is.

Ma, az évben először szabadnapos vagyok, ami rettentő fura érzés, így rávettem magam némi takarításra otthon, ám döbbenten tapasztaltam, hogy ehhez néhány alapvető kellék hiányzik, így irány a bolt. A hűtő is üres, szóval jófej leszek a tesóimmal és abba is bevásárolok, így kocsival megyek a bevásárlóközpontig. Szépen leparkolok, majd már indulnék a bejárat felé, mikor a konténerek felől nagy fújást hallok, meg némi ugatást, a tekintetem pedig automatikusan fordul arra.

- Chip? - fejem enyhén oldalra billen, ahogy a kuka tetején meglátom a macskát, ami kiköpött úgy néz ki, mint Darica familiárisa. Teszek pár lépést közelebb, és onnan már száz százalékig meg tudom állapítani, hogy ez bizony tényleg Chip. Viszont ő eddig kábé sehova se ment a gazdája nélkül, így ide-oda forgatom a fejem, látom-e valahol a lányt, de se híre se hamva, ami elég fura.

Arrébb terelgetem a kóbor kutyát, amelyik fújtatásra készteti az állatot, majd felé nyúlva leemelem a cicát.- Hé, hé, segíteni akarok! Te is pikkelsz rám ugyanúgy, mint Darica? Hé! - próbálom egyszerre távol tartani magamtól Chipet és közben stabilan fogni is, mert ha a boszorkány nincs itt, akkor Chip lehet, hogy elkószált, ebben az esetben pedig inkább nem engedem el, jobb, ha elviszem neki. A kapálózó állatka végigszántja a körmét az arcomon, szép kis csíkot hagyva ott, amiből picit kibuggyan pár apró csepp vér, a kezem is kap, illetve a kabátom is két helyen elszakad, de nem adom fel, visszamegyek a kocsimoz, és a csomagtartóban lévő plédbe becsomagolom a macskuszt, aki ettől nagyjából megnyugszik.

Az anyósülésre teszem a kis csomagot, és a bevásárlást kicsit elhalasztva indulok el a város széle felé, ahol Archie elmondása miatt tudom, hogy összebútoroztak. Nagyjából megbékéltem a gondolattal, bár ezt is inkább elnyomom, nem gondolok bele a szituba, így jó mindenkinek. Ha szerencsém van, a kollégám nyit ajtót, és Darica épp dolgozik, ha nem, hát...akkor majd meglátjuk mi lesz, legfeljebb tőle is bezsebelek pár karmolást.

Annyira elmerülök a gondolataimban, hogy pikkpakk azon kapom magam, hogy lefékezek előttük. Kicsomagolom a plédből Chipet, óvatosan magamhoz fogom, további karmolásnyomokat  szerezve a kabátomra, meg az orromra, de most már csakazértis hazajuttatom a kis szökevényt. Az ajtóhoz érve mély levegőt veszek, megnyomom a csengőt, majd várom az esetleges hidegzuhanyt.