Az biztos, hogyha valahová belép, Yarát mindenki kiszúrja. Igazi jelenség. Szépsége nem csupán a genetikájának és a divatos öltözködésének koktéljából ered, hanem a kisugárzása is erősen tesz róla, hogy minden tekintet rászegeződjön. Néhány centi híján 170 körül van, amit a cipőgyűjteménye mindig megemel kissé. A legfeltűnőbb rajta az ékszerei. Imád hatalmas és díszes fülbevalókat, nyakláncokat, karkötőket, gyűrűket viselni, amik minden mozdulatára halkan csilingelnek. Egyedül műsorvezetéshez csupaszítja le magát, hogy a hallgatókat ne idegesítse az állandó koppanásokkal. A legtöbb ékszere arany, de akad néhány feltűnőbb ezüst is kollekciójában, egyedül a műanyag bizsukat kerüli.
Gardróbja főleg meleg árnyalatú, csinos ruhákból, és elegáns darabokból áll. Munkába legtöbbször üzleti megbeszéléshez illő szerelésben megy, ízléses blúzban, szövetnadrágban, hozzáillő blézerben - habár a munkatársain kívül nem igazán látja őt senki ilyen korán. Ahogy azonban hazaér, átvedlik valami lezserebb, de kicsit sem slamposabb ruhába. Ilyenkor inkább színesebb, esetleg mintás darabokra esik a választása – szereti így is elválasztani a munkát a szórakozástól.
A tükörbe nézve egy nagy, mandulavágású, már-már fekete szempár tekint vissza rá. Arcát hosszú, dús, természetesen hullámos, majdnem fekete haja keretezi, amit gyakran egyenesít ki, és hord kiengedve. Núbiai orrát tinédzserként titkon utálta, de mostanra már kibékült vele – remekül illik az arcformájához. Telt ajkai pedig szinte mindig mosolyra húzódnak. Sminkelni mindennap szokott, általában a férfiakat megtévesztő „természetes, semmi smink” stílusban festi ki magát. A feltűnő színeket általában kerüli a kozmetikumok terén.
Csípője jobb oldalán viseli fiatalos lázadásának örök emlékeztetőjét, egy lángoló virágon pihenő pillangót ábrázoló tetoválást, amit saját nevének jelentése ihletett. Piercing, egyéb testékszer azonban nem ékesíti testét.


Jó tulajdonságok:
- Bátor: Yara már fiatalon megtanulta, hogy az nyer, aki mer. Nem hátrál meg egyetlen kihívástól sem, szívesen ugrik fejest minden új helyzetbe. Félelem és aggodalom helyett arra is fókuszálhat, miként vegye át az irányítást, így energiáit erre fordítja. A csalódások és kudarcok persze nem kerülik ki őt se, de ezeket megtanulta kezelni. Mindig azt mondja, inkább azért szomorkodjon, mert valami nem jött össze, minthogy azon bánkódjon, hogy meg se próbálta.
- Magabiztos: A DeVries család sarjaként sosem kellett aggódnia, szeretni fogják-e az emberek, így hamar nagyra duzzadt az önbizalma. Ritkán kérdőjelezi meg saját magát. Tudja, mit akar, és azt is tudja, hogy valahogy mindig megszerzi a megfelelő eszközöket terveinek végrehajtásához. Bátorsága mellet ez a tulajdonsága segíti át a problémákon.
- Melegszívű: Az emberekhez általában pozitívan áll. Barátságos, cserfes, igényli a társaságot, és bárkivel szóba elegyedik. Alapítóként egyébként is sok emberrel találkozik, munkája során még többen hallják őt mindennap, és célja, hogy mindenkiben pozitív emléket hagyjon. Nagyon nehéz a rossz oldalára kerülni, de aki igazán kihúzza nála a gyufát, az örökre száműzve marad Yara életéből.
- Spontán: A részletes ütemtervekre Yara mindig béklyókként tekintett. A spontaneitás hiánya a szórakozás halála, szokta mondani. A változást jó dolognak tartja, sőt nem tudja elviselni, ha minden egyes napja ugyanolyan. Imád improvizálni, és otthon érzi magát az ismeretlenben. A következményekkel pedig másnap számol.
- Szenvedélyes: Legyen szó a munkájáról, a társaskapcsolatairól, vagy a hobbijairól, mindent elhivatottan csinál. Az érzelmeinek nehéz gátat szabnia, és nem áll messze tőle a hangos nevetés vagy a keserves sírás sem. Mindent próbál maradéktalanul megélni, legyen az boldog vagy szomorú.

Rossz tulajdonságok:
- Bosszúálló: Yara nem hagyhatja, hogy bárki vagy bármi megalázza és megbántsa. Nehezen tudja zsebre tenni a személyes sérelmeit, azon nyomban a megtorláson gondolkodik. Nem tud éveket várni és számító terveket szövögetni, ahhoz nincs elég türelme. Inkább szabad kezet ad impulzusainak, és a lehető leghamarabb móresre tanítja azt, aki igazán megérdemli.
- Hirtelen haragú és haragtartó: Yara mindenen pillanatok alatt felkapja a vizet. Valaki nem indul el a kereszteződésnél, abban a pillanatban, hogy zöldre vált a lámpa? Már a dudán terpeszkedik a nő. Nem kap azonnal választ a kérdéseire? Elküldi a sokadik e-mailt is. Valaki beleszólt a mondata közepébe? Rögtön visszaveszi tőle a szót egy csípős megjegyzés kíséretében. Ráadásul nehezére esik kontrollálni, mi csúszik ki ilyenkor a száján, illetve mi ül ki az arcára. Szerencsére az esetek többségében amilyen gyorsan lángra lobban a haragja, olyan gyorsan ki is alszik. Azon ritka alkalmak során, mikor mélyen megbántják, vagy megbocsájthatatlanul kicsesznek vele, Yara számára halottá válik a másik személy. Vagy még rosszabb…
- Lázadozó: Ő nem az az ember, aki a kitaposott utat járja. Szinte undort ébreszt benne, ha azt kell csinálnia, amit előre megírtak számára. Szeretné a saját történetét írni, minden kompromisszumot nélkülözve. Sosem volt ezért jó kapcsolatban a felette állókkal, és nehezen tűrte, ha utasításokat kellett követnie. Emiatt harcolta ki magának a pozícióját a munkahelyén – ma már szinte a saját főnöke.
- Makacs: Ha valamit Yara elhatároz, annak úgy kell lennie. Aki pedig ellent mer neki mondani, annak Yara megmutatja, miért kell elállni az útjából. Nehezen lehet megváltoztatni a véleményét, ritkán fogadja meg más emberek tanácsait. Egyedül talán nővére, Yasemin képes rá hatni. Senki más véleménye nem érdekli őt.


Mindenkinek odaadja a szíve egy darabkáját, akit kicsit is méltónak talál a birtoklására. Legyen az munkatárs, barátnő, partner, Yara teljes mellszélességgel áll melléjük. Hűséges, odaadó barát és társ, aki szívesen tölt időt szeretteivel, meghallgatja a gondjaikat, segít megoldani a problémáikat. Cserébe ugyanezt várja el, odaadást, őszinteséget, hűséget.
Könnyen megtalálja a hangot mindenkivel, hamar megbízik másokban, de a titkait igen szorosan őrzi. Nem fél kockáztatni a szívét, és hiába a sok csalódás, nem adja fel, hogy egy nap találkozik a megfelelő férfival.
Azonban aki eljátsza a nő bizalmát, soha többet nem tudja magát visszaédesgetni Yara kegyeibe. Amilyen gyorsan megszeret másokat, olyan gyorsan képes kizárni bárkit az életéből. Nem akar időt pazarolni olyanokra, akik nem érdemlik meg. Édesanyja példáján megtanulta, hogy nem mindig áll rendelkezésünkre annyi idő, mint amennyit megérdemelnénk, így minden alkalmat ki kell használni arra, hogy szeretteink körében töltsük.
Nővére áll hozzá a világon a legközelebb. Mellette igyekszik kicsit uralkodni az illékony természetén, és nem titkolja hogy felnéz rá. A legnehezebb időszakokat együtt élték át, és a köztük kialakult kapcsolat meginghatatlan sziklaként segíti őt át az élet viszontagságain.


A DeVries család egy az Alapítók közül, a természetfelettiről ezáltal teljeskörű tudomása van Yarának. Édesanyja ráadásul született boszorkány volt - így nem ellenállással, inkább kíváncsisággal fordul e világ felé. Másodszülöttként szerencsére kevesebb felelőssége van az emberek védelmében - bár munkája során, mint szerkesztő, nagyon könnyen befolyásolhatja, éppen milyen hírekről értesülnek a kedves hallgatók. Véletlenül alakult ez így, nem az volt a célja, hogy részt vegyen az Alapítók Körének munkájában, sőt, próbálta elkerülni. Nem fűlött a foga ahhoz, hogy egy előre ráruházott szerepbe bújjon. Persze, most, hogy maga is megmártózott a mágia világában egészen jól jön ez a pozíciója is.
Mióta Yasszel megtalálták édesanyjuk grimoire-ját egyre többet tapasztal meg a természetfelettiből, és ez az újdonság elképesztően felvillanyozza őt. A természet elleni lázadásként éli meg ezt a kis titkukat. Az, hogy akár a szenvedélye tűzét is manifesztálhatja varázslat formájában, szinte mámorító érzés számára.



A telefonom órája 4:07-et mutat. Az ablakon át csak halovány holdfény szűrődik be, és meseszép köntösbe burkolja a rendetlen szobát. Álmosan morgok egyet, és kikászálódok az ismeretlen ágyból. Sietnem kell, hogy haza tudjak ugrani munka előtt összeszedni magam. Beletúrok a kócos hajamba, elárasztják a gondolataimat a tegnap éjjel emlékei. Gyorsan elhessegetem őket, arra koncentrálok, hogy megtaláljam minden ruhadarabomat.
Nem tagadhatom le, mennyire jól éreztem magam az este. Legszívesebben nyomnék egy puszit vendéglátóm arcára, ahogy kiviharzom a szobájából, de nem akarom felébreszteni. Nem akarok magyarázkodni, miért szívódok fel ilyen korán. Persze a munkámból kifolyólag minden reggelem korán indul, de nem csak ez az indoka a sietségemnek. Próbálok nem belezúgni akárkibe néhány este után. Sajnos hajlamos vagyok nagyon könnyen fejest ugrani a kapcsolatokba. Más esetben hagynám magam sodródni az árral, de most nem lehet. Yasszel közös kis titkunk elég sok időmet felemészti, és nem akarom félretenni ezt akárkiért. Úgyhogy csendben kisurranok, és 4:18-kor már egy taxiban tartok hazafelé.



- Én pedig Yara DeVries voltam! Köszönjük, hogy ma is minket választottak, és ne feledjék: holnap reggel hattól ismét várjuk önöket a legizzóbb témákkal, itt, a Harbor Radión! – köszönök el a mikrofonba pontban 9 órakor.
El se tudom mondani, mennyire otthon érzem magam a mikrofon mögött. Az első perctől kezdve imádtam a műsorvezetést. Felvillanyoz, mikor ide-oda pattog köztem és a társam között az aktuális téma. Szinte bármi érdekesen tudunk előadni, és a hallgatóink szeretnek minket. Itt végre van hangom. Nem csak, hogy meghallgatnak minket, de gyakorlatilag nincs ki, aki megmondja, miről eshet szó. A saját kis uradalmamként tekintek erre a reggeli műsorra.
Rámosolygok a műsorvezetőtársamra, és a reakcióját meg sem várva leveszem a fejhallgatómat, majd kisétálok a stúdióból. Megköszönöm a hangmérnök közreműködését – szeretem, ha a munkatársaim tisztában vannak vele, hogy értékelem a munkájukat. Az ő válaszát sem várom meg, sietek, szeretnék ma hamarabb hazamenni. Sikerült reggel a smink erejével maszkot varázsolnom magamra, így nem úgy nézek ki, mint akinek csak másfél órát sikerült aludnia. Most már csak szimplán gyűrött vagyok, és hasogat a fejem. Muszáj vagyok bevenni egy fájdalomcsillapítót. Nem szeretek tablettákat lenyelni, mindig édesanyámra emlékeztet. A rossz emlékre összerándul a gyomrom, és újra tehetetlen tinilánynak érzem magam.
Édesanyánk a szemünk előtt hervadt el. Legjobban a tehetetlenségre és a perzselő dühre emlékszem. Az fáj a legjobban, hogy a boldog emlékeimre is rányomja ez a bélyegét. A mindig gyönyörű és összeszedett nőből nem maradt semmi se, kifakult, kiüresedett. A halála előtt már jóval elment ő, apánk csak a testét tartotta életben a számtalan gyógyszerrel. Bárcsak elengedte volna anyánkat… Soha nem fogom neki megbocsájtani ezt.
Szétrombolta az egész családunkat, én pedig tehetetlenül néztem végig. A mellkasomat égette a tüzes düh, és csak álltam, mikor Yasemint megpofozta. Amikor a nővérem, a mindig erős, okos, tapasztalt, mindent tudó nővérem a vállamon sírt, éreztem, ahogy a lelkem egy darabja a mérgem tűzének martalékává válik. Attól a naptól kezdve apámra képtelen voltam ugyanúgy nézni. Szerettem őt, talán a mai napig is ott van a szívemben a gyermeki énem rajongása iránta. Azonban a pofonnal egy olyan lángot keltett életre bennem, amit eddig nem sikerült kioltanom. Igaz, a temetés óta nem is próbálkoztam vele. Az új kedvenc sportom apám őrületbe kergetése lett. Mindenben ellentmondtam neki, és szépen lassan meggyűlöltem őt.
A lehetőség, hogy emberként édesanyám grimoire-ját használva mágiát tanulhatok a nővéremmel, tökéletes fricskának tűnt. Az idő során sokkal fontosabb és erősebb kötelékké alakult köztünk ez a titok Yasszel. Ma már nem bosszúként gondolok rá, hanem inkább a saját életem kormányzásaként. Visszaveszem tőle az irányítást.



Az irodába érve az asztalomon fekvő laptopomhoz nyúlok, és elkezdem a déli híreket átolvasni. Nem csak a reggeli műsoromat, de a híreket is szerkesztem, igaz, utóbbit másokkal egy csapatban. Talán ez a része a legnehezebb a munkámban, a csapattal való együttműködés. Azt szeretem a reggeli műsorban, hogy a társam nem igazán szól bele a témák kiválasztásába, ő is hasonlóképp szereti a spontaneitást. Nagyon jó a kémia köztünk, pörgős és élvezhető adásokat varázsolunk minden reggel a rádióba. A korán kelést egyedül ez tudja ellensúlyozni. Mindig jól indul a napom.
A telefonom megállás nélkül csipog. Biztosan a sok csoportbeszélgetésben zajlik az élet, de úgy döntök, inkább gyorsan befejezem a munkát. Szeretem, hogy sok embert tudhatok barátomnak, de ez gyakran jár csalódással is. Mégis összességében megéri bizalmat szavazni az embereknek. Legalább mindig van kivel megbeszélnem a dolgaimat, programot szerveznem. Soha nem kell egyedül lennem. Könnyebb elkerülni így a negatív gondolatokat. Nem tudok belezuhanni az önsajnáltatásba, ha nem hagyok időt rá. Így tudok mindig pozitív és vidám maradni. Ráadásul van, kit szeretnem. Van kihez tartoznom. Tudok mire koncentrálnom, mikor azt érzem, a saját haragom tüze égetne fel engem is.
Sokkal könnyebb szeretni, mint gyűlölni. A saját bőrömön tapasztaltam ezt meg.



A szemhéjamat tonnás súlyként húzza le az álom. Az ágyamban fekszem, tiszta pizsamában, és félálomban hallgatom a déli híreket. Ez is jól sikerült, könyvelem el magamnak, amint akaratlanul is visszatérek az álomvilágba.
A tegnap éjszakai férfivel álmodom. Meg se tudnám mondani, hogy ezek emlékképek, vagy a fantáziám alkotásai. A meztelen bőrének érintése, a kellemes hangja, ahogy meleg leheletével simogatja a fülem. Megborzongok, ahogy megcsókolja a nyakamat.
Mikor kipattan a szemem az órám egy óra negyvenkettőt jelez.



Yasszel vacsoráztam, utána pedig betértünk egy bárba. A pultnál ülünk, beszélgetünk, súlytalannak érzem magam. Csilingel a fülbevalóm, ahogy nevetve hátradőlök, ruhám pántja a bal vállamról alább siklik. Az élet szép, gondolom magamban, ahogy a nyelvemet simogatja a francia vörös bor. A bal vállamat egy ismerős érintés simogatja, bizsergés kíséri a gesztust. A világ kellemesen hullámzik, ahogy felé fordítom a figyelmemet.
- Helló, idegen! – köszöntöm a tegnapi társaságomat egy spicces mosollyal. Az ő szája is széles vigyorra húzódik. Jaj, a szívemnek!
Megiszom az utolsó kortyot a poharamból, és Yaseminre nézek bocsánatkérően.
- Azt hiszem, ez a kilépőm. – Nyomok két puszit a nővérem arcára, és elfogadva az ismerős karját elhagyom a bár.


Yasemin DeVries: játékos karakter - ember -  nővér
Alan DeVries: NJK - ember (alapító) -  apa
Farrah DeVries: NJK (halott) - született boszorkány -  anya
Hugo DeVries: NJK - ember -  nagybáty