Yasemin egyszem testvére, a húga, akivel mind külsőleg, mind jellemileg akár ikertestvérek is lehetnének. (Amikor ezzel vádolják meg őket, rendszerint nem is javítják ki az illetőt, csak mindentudóan mosolyognak rajta.) Ők ketten erősítik a DeVries család utódokkal is rendelkező ágát, bár Yara jócskán ki szokta élvezni, hogy ő csak másodszülött, ezáltal könnyebben kivonhatja magát a felelősségek alól, mint a nővére – amit egyébként rendszeresen Yas orra alá is dörgöl.

Az anyjuk halála mindkét lányt megviselte, és egyben végleg el is idegenítette őket az apjuktól, bár már az azt megelőző években is érezték, hogy nem helyes, ha anya begyógyszerezve vegetál a hálószobában, míg apa olcsó nőcskékkel hetyeg inkább. Addig is jó testvérek voltak, de ezzel a tragédiával nőttek össze igazán; már csak azért is, mert az anyjuk szobájának átkutatásakor megtaláltak a nő boszorkánykönyvét.

A grimoire és az abból való tiltott tanulás lett a közös kis titkuk, bár a szövetségük ennél sokkal mélyebb gyökerekkel rendelkezik. Valóban bizalmasai egymásnak, tulajdonképpen legjobb barátok, akik mindent tudnak a másikról, legyen az jó vagy rossz. A különbség abban rejlik, hogy míg Yas a jég, addig Yara a tűz: Yasemin a falai mögé rejti az érzéseit és mindent hűvös átgondolással mérlegel, Yara viszont az élet minden területén szenvedélyes és nyíltan vállalja a lázadását is. Mindig csak arra vigyáz, hogy a nővérének ne ártson, az a legkevésbé sem zavarja, ha az apjuknak kell miatta magyarázkodnia. Sőt.