Jó. Egyetlen aprócska szó, alig több egy rövid hangnál, én mégis úgy kapaszkodtam belé, mint ahogy a szél domborította a hajó fenséges vitorláit. Ajkam újabb kimondatlan pecsétként simult az övére, és még csak nem is volt helye puhatolózó félelemnek a mozdulatban. Nem tudtam, honnan gyűjtöttem össze az erőt minderre, de távolra űztem önnön kétségeimet, és zavaros megkérdőjelezések helyett arra koncentráltam, ahogy a szemei csillogtak és az ajkai mosolyogtak az imént. Nem akart volna viszonzásul ígéreteket tenni, ha nem akar téged. Nem ígérte volna meg ezt, ha nem akar téged. Ujjaim mélyebbre fúrták magukat a hajában, ajkaim a felfedezés nyomán ahhoz méltó mohósággal érintették az övéit újra és újra. A januári szél hűvöse többé nem jutott el hozzám, a bőrömön végigfutó borzongás forrónak érződött, ahogy ujjai a nyakamhoz értek, majd megsimították az államat. Tompa szusszanással vesztem el még mélyebben a csókjában, és hagytam, hogy a józanság utolsó gondolatai is alászálljanak a tudatom legmélyébe.

Ha a levegő meglepetten szökkent is ki ajkaim közül a hirtelen mozdulat hatására, nem volt mitől félnem: Finch karja határozottan tartott és húzott maga felé, míg térdeim meg nem találták a helyüket a lábai két oldalán. A forróság már sebesen kúszott lefelé a gerincem mentén, hogy aztán pillanatok alatt terjedjen szét az egész testemben, ahogy ajkai az állkapcsomra, majd a nyakamra rajzoltak felfedezőutat. Önkéntelenül is oldalra és hátra billentettem kissé a fejem, mintegy felkínálva neki a területet, míg másik kezemmel is érte nyúltam, hogy ujjaim a vállára simuljanak. Forró, elfúló lélegzetként távozott a levegő az ajkaimon át, lehunytam a szemeimet, és ezúttal megengedtem magamnak, hogy az ujjaim elmozduljanak és kíváncsiságtól égve pásztázzák végig a kabát sikamlós anyaga alatt megbúvó váll, hát és kar körvonalait. Idejét sem tudtam volna megmondani annak, hogy mikor érintettem utoljára bárkit, de arról egyáltalán nem voltak emlékeim, hogy valaha ilyen intenzív tűz égett volna a bőröm alatt - egyszerre a szívemmel, amelynek heves dobogása elnyomott minden más hangot a fülemben.

Reszketés futott végig a testemen, csak úgy, mint a számból kiszökő újabb sóhaj hanghullámain. Nem vettem észre, mikor szabadított fel több területet a kabát anyaga alól, de ahogy ujja, majd ajka végigsimított a kulcscsontomon, nem tudtam uralkodni ezen az ösztönös, talán túlságosan is érzékeny reakción. Ujjaim megszorultak tincsei körül a tarkóján, míg az ő keze a hajamba veszett, úgy éreztem, elevenen el tudnék égni a karjai között - és nem bántam volna.

Néhány pillanatnyi fáziskéséssel nyitottam csak ki lehunyva felejtett szemeimet, amikor az érintés abbamaradt. Elnyílt ajkakkal pillantottam le rá, a tekintetét keresve, bizonytalanul és értetlenül. Félreértelmeztem volna? Lehet ezt félreértelmezni? Szemeim összekapcsolódtak egy övéinek sötéten kavargó kékjével. Nem. Nagyon távol álltam attól, hogy én legyek a testi művészetek mestere, de azt biztosan tudtam, ha valakinek nem hazudik a tekintete, és az övében most épp azt láttam örvényleni, ami bennem is kavargott. Tenyerem az arcára simult, hüvelykujjam végigsimította ajkai ívét, és csak azért nem tudtam szilárdan nézni a szemeibe, mert az előző pillanatok lángja és a vágyakozás fátylat vontak a tekintetemre. Szavak tolultak a nyelvemre, nem tudtam, mit mondjak neki megerősítésként...

Aztán a hajó szokatlan mozgásba lendült, és mire észbe kaptam, az erőviszonyok valamelyest átrendeződni látszottak. Makacs hullámok veselkedtek neki a hajótestnek, és nekem épp csak annyi lélekjelenlétem volt, hogy amikor Finch egyensúlyát vesztve a hátán landolt a matracon, én elhúztam róla a kezeimet, hogy a feje mellett a tenyereimre huppanva érkezzek meg ahelyett, hogy teljes testsúlyommal ráborultam volna. A hűsítő permetnél kissé intenzívebb ellenlábas érkezett ránk oldalról a tengerből, de annyira az előző percek hatása alatt voltam, hogy szinte észre sem vettem.

Finch felkönyökölt, én pedig felültem, hirtelen zavarban érezve magam a felvett testhelyzetünk miatt, pedig a szívem még mindig nyugtalanul és hevesen vert a bordáim börtönében, és a légzésem is szokatlanul mélynek érződött.

- Szóval... te hiszel az anyatermészet figyelmeztető erejében...? - Még a hangomon is olyan fátylat éreztem, mintha nem pusztán néhány percnyi forróságnak engedtünk volna utat törni, hanem sokkal többnek. Megköszörültem a torkomat, de ahogy pillantásom Finchre esett, az elmém újult erővel, intenzíven kezdte el feleleveníteni, hogyan égtek ajkai a bőrömre az imént. Megnyaltam az ajkaimat, pislogással próbáltam tovaűzni a képeket, mielőtt még végigömlött volna a forróság újabb hulláma a testemen; így sem lehettem biztos abban, hogy Finch kiélezett érzékei mi mindent tudnak rólam máris.

Nem szégyelltem azt, hogy vágytam rá, csak épp fogalmam sem volt, mit kezdjek az érzéssel. Hiszen elbizonytalanodott, de vajon csak miattam? Vagy ez sürgető sietségnek minősült volna? Fogalmam sincs, hogyan kell ezt csinálni, ébredtem rá újra. Ne rontsd el, Lola!, szóltam aztán saját magamra. Tekintetem körbefutott a most már sokkal nyugodtabbnak tűnő tengervízen, azon tűnődve, hogy ez vajon tényleg egy jel akart-e lenni, aztán tekintetem megállapodott a tálcán és a tányérokon, amelyeket kissé nyakon öntött a sós víz. Megköszörültem a torkomat, hátha akkor megszabadulok ettől a kettősségtől a fejemben.

- Talán nem ártana ezeket visszavinnünk a konyhába, mielőtt minden paradicsomszószos lesz idefent - szólaltam meg, tekintetem azonban az övét kereste. Tudnom kellett, hogy ezt most nem hiszi-e menekülésnek. Eszemben sem volt elfutni, épp csak nem volt a kezemben útmutató.

Szavaim nyomán Finch szemeiből eltűnt a bizonytalanság és az aggodalom, a helyét pedig átvette valami, amitől a tekintete elmélyült, szinte vágyódóvá vált néhány másodpercre. A pillanat aztán olyan gyorsan illant el, ahogy jött, de hiába nézett le a tányérra, láttam, hogy mosolyog. A hálája nekem is mosolyt csalt az arcomra, de nem tudtam levenni róla a szemeimet, mert éreztem rajta valamit...

Nem tudtam megfogni ezt az érzést, de a fejemben összekötöttem a családdal, hiszen a nagymamámról osztottam meg vele valamit, és egy egészen apró momentumát már megmutatta nekem az ő családdal kapcsolatos érzéseinek. A gondolat, hogy talán azt hiszi, én idilli, szeretettől meleg, szívhez szóló képeket őrzök a családomról, kellemetlen görcsbe rántotta a gyomromat, de nem akartam elrontani ezt a képet. Nem akartam beszennyezni a valósággal.

- Ezt feltétlenül mondd majd meg nekik is - nevettem el magam, belegondolva, hogy Heath és Tess vajon mennyire érezhetik magukat szerencsésnek, amiért az életük része vagyok. Abba már kevésbé gondoltam bele, hogy ez a mondat úgy hangzott, mintha azt szeretném, hogy egyszer majd ő is részesedést kapjon a mindennapjainkból. Pedig szeretnéd, Lola, világított rá nagy bölcsen a hang a fejemben.

Olyan érzésem volt, mintha porcelántányérokon sétáltunk volna, óvatos léptekkel körbetáncolva valamit, amit egyikünk sem tudott - vagy mert? - a kezébe fogni, a nevén nevezni, de az óvatos tánc közben hol egymást, hol magunkat zavartuk össze egy-egy lépéssel. A következő pillanatok méltó bizonyítékai voltak ennek: szó szót követett, és egészen addig a pontig nem volt világos számomra, hogy milyen zavaros vizeken evezünk, míg el nem hagyta Finch száját az az oh. Hirtelen a napnál is világosabb lett, hogy amit mondtam, hányféleképpen értelmezhető, és az arckifejezéséből ítélve ő egészen biztosan egy nem helyes opcióra gondolhatott. Na, ezt megint jól megcsináltad. Vannak még ilyen fantasztikus megszólalások a tarsolyodban? Kedvem lett volna megrázni saját magamat, de inkább adtam magamnak két pillanatnyi időt, míg én is megnedvesítettem a torkomat vízzel, hátha akkor összeszedettebben tudok majd beszélni.

Csak akkor lélegeztem fel, amikor láttam az arcát felderülni. Még mindig nem voltam biztos benne, hogy a megfelelő üzeneteket adom-e át, az arcára költöző mosoly azonban azt súgta, ezúttal talán nem szúrtam el teljesen. Hozzám hajolt, a távolság szinte semmissé csökkent köztünk, és ahogy arca finoman a tenyerembe simult, ott felejtettem az ujjaimat. A csillogó szemeket figyeltem, míg az ajka szinte meg nem simította az enyémet, mert akkor önkéntelenül is lehunytam a szemeimet, hogy átéljem a pillanatot.

Az első gondolatom egyszerű volt: rá akartam vágni, hogy semmit. Nem akartam semmit kérni sem cserébe, sem fizetségként, mert ez nem kereskedelem volt, hanem a szívemben gyúló lángok megtestesülése, és ha most oda is helyeztem elé ezt a szívet, azt nem azért tettem, mert bármit is vártam volna érte viszonzásul. Ha vigyázott rá, azért hálás lehettem. Ha ő is zálogba adta volna az övét, én vigyáztam volna rá... de mindezt csak azért mert én így döntöttem, nem szívességekért és viszonzásért.

Aztán rájöttem, hogy mégis van valami. Egyetlen dolog, ami egyszerre egyszerű és rendkívül bonyolult, egyszerre önző és nézi a nagy egészet. Attól féltem, amitől egész életemben: hogy én vagyok a szél, ami túl erősen kap bele a vitorlákba, vagy a hullám, ami nincs tisztában a saját erejével, miközben viharos lendülettel a hajótestnek csapódik. Nagyrészt önző kérés fogalmazódott meg a fejemben, én is tudtam, de úgy éreztem, csak akkor biztosított a katasztrófa elkerülése, ha ellenem is dolgozik egy tőkesúly, ami akadályt gördít a hajó felborulásának útjába, és ebben a hajóban most csak mi ketten voltunk. Én csak az ő szemszögéből ígérhettem volna ilyesmit; magamtól soha nem tudtam még megmenteni semmit és nem is mertem bízni ebben.

- Csak ne hagyd, hogy elrontsam, Finch...

A hangomba több félelem és bizonytalanság vegyült - magamtól, nem az ismeretlentől -, mint szerettem volna. Ujjaim hátrébb táncoltak, újra alattuk érezhetem a haja érintését, felidézve a szilveszter éjjel szenvedélyes, gyönyörű, vagy épp vészterhes pillanatait. Nem állítottam meg a mozdulatot, amivel ajkam megkereste az övét, megszakítva az előbbi finom kergetőzést, és akkor már tudtam. Elvesztem. Úgy éreztem magam, mint aki kínosan ügyelt eddig arra, hogy csak óvatosan játsszon az öngyújtóval, de most arra ocsúdott fel, hogy időközben már a pajtát is magára gyújtotta.

Ajkamon még ott ült a nevetés emléke, amelyen megosztoztam vele, miután konkretizálás nélkül, de megválaszolta a kérdésemet a kabinban. Nem, nem álltam készen arra az információra, amit a szavai mögött sejtettem. A kinti szél hűsítő érintése mindenesetre jót tett, arcomra ugyanis egészen más pillanatok emléke égett szó szerint. A gondolataim hatásos elterelőre találtak a kormánykerék képében, amelyet Finch olyan bizalommal helyezett az ujjaim alá, mintha nem a szeme fénye lett volna a hajó. Nem kellett persze attól félnie, hogy ne fókuszáltam volna minden idegszálammal arra, hogy ne okozzak katasztrófát, és amikor mellém lépve egyik tenyerét a vállamra simította, a szívemben pontosan olyan hullámokat éreztem feltámadni, mint amelyeket a szél fodrozott fehérré a víz tiszta kékjén – épp csak az én saját hullámaim kellemes melegséget idéztek. Tekintetem egy pillanatra felé tévedt, hogy aztán még egy pillanatra ott is felejtődjön, a lágy hullámzás pedig intenzív hullámveréssé erősödött.

– Ó, igen, az már az előbb is pofonegyszerűen ment – kuncogtam vidáman. A kikötőből kiérve a Whānau már erősebb hullámokkal dacolt, ujjaim viszont azzal a határozottággal tartották a kormánykereket, ami eddig is bevált, és ez csak akkor vált egy leheletnyivel nagyobb kihívássá, amikor Finch munkához látott. Őszinte csodálattal a szemeimben figyeltem, ahogy szakértő mozdulatokkal felhúzta a vitorlát, majd lényegében szabadjára engedte a másikat, és bár képtelen lettem volna lekövetni, épp mikor melyik kötélhez nyúlt, a látvány újra az emlékezetembe égett. Ő tényleg ide született.

A tekintetünk találkozott, ajkaim pedig automatikusan görbültek fölfelé az övével együtt, mielőtt a szívem kihagyott volna egy ütemet, ahogy kezét az enyémre helyezte a kormányon. Velem együtt állította irányba a hajót, míg a szél bele nem kapaszkodott a vitorlákba.

– Ez varázslatos, Finch – szólaltam meg, de ahogy felé fordultam és láttam, hogy fordul a nap felé, mint valaki, aki szabadabb, mint valaha, már nem voltam biztos benne, hogy pontosan miről is beszélek.

– Megtiszteltetés volt, kapitány. Pont mint a dodzsem. – Nem álltam ellen a kísértésnek, hogy utóbbi megjegyzésem alatt cinkos mosollyal közelebb hajoljak hozzá, mint aki fontos titkot készül megosztani a másikkal, míg figyeltem, ahogy elővesz, majd a kormányra illeszt egy számomra ismeretlen eszközt.

– Fogalmam sem volt, hogy vitorlásokra is létezhet robotpilóta – mosolyodtam el meglepetéssel vegyes csodálattal. Ha nem is így hívták, a fejemben könnyű volt erre lefordítani.

Miközben a hajó csakugyan magától folytatta a hullámok szelését, visszatértünk a kabinba, hogy visszatérjük a felvetésem első pontjára. Finch olyan magabiztosan mozgott a hajón, ami újra és újra csodálattal töltött el, és ami miatt eszembe sem jutott nem biztonságban érezni magam mellette. Igyekeztem a keze alá dolgozni az étel tányérokra rakásában, vizet töltöttünk, majd mindezt egy tálcára pakoltuk. Azon kaptam magam, hogy rendre mosolygok azon a természetességen és rutinosságon, aminek szemtanúja lehettem tőle, de ez akkor csúcsosodott ki, amikor könnyedén felkapta a tálcát és úgy egyensúlyozta az fel a kabinból, mintha nem egy kissé oldalra dőlő, habokat szelő vitorláson lettünk volna. Nevetve meg is jegyeztem neki, hogy remélem tudja: most éppen a fizikai valamennyi törvényét hazudtolja meg, és reméltem, hogy ezzel egyben el tudom tüntetni a szemeiből azt a bizonytalanságot is, ami mintha megült volna tekintete kavargó kékjében, épp csak a magyarázatot nem tudtam.

De, sajnos, ha azt nézzük, hogy az orrban elhelyezett heverő szivacsára telepedve mintha egyenesen aggódva nézett volna rám, nem sok sikere volt az előző kísérletemnek.

– Nem leszek tengeribeteg, ha esetleg emiatt aggódsz – szólaltam meg egy apró mosollyal, már magam is némi bizonytalansággal szemlélve a vonásait. Elkezdtem magamban visszafejteni, hogy mit mondhattam vagy csinálhattam, ami bizonytalanságot ébresztett benne, és igyekeztem nem arra gondolni, hogy talán csak... arra vágyik, hogy inkább egyedül legyen itt. Fejezd be, Lola. Ne akarj mindenki helyett dönteni, intettem rendre magam gondolatban, míg tekintetem lassan körbejárt, hogy megcsodálja a minket körbevevő végtelen kékséget és a horizonton húzódó szárazföldet.

Szavaira visszafordultam felé, a B menüopció hallatán pedig halkan elnevettem magam, de gondolatban azt állapítottam meg, hogy Finch szemei mintha maguk lettek volna a hajót körülölelő óceán.

– Úgy járta, hogy ezúttal én legyek a soros – vettem magamhoz én is egy tányért, és somolyogva a villámra tűztem egy falatot. – Szerintem még nem meséltem róla, hogy a nagymamám, aki személyesen ültette az ujjaimba a lasagne tudományát, mennyire fontosnak tartotta a családunkban csörgedező olasz vér tiszteletét... – Tartottam egy kis hatásszünetet, várva, hogy leülepedjen benne néhány pillanatig a heves vérmérsékletű európai felmenőink ténye, aztán elvigyorodtam. – A receptet az apja harmadik feleségétől tanulta – fejeztem be a gondolatot derűsen. Olyasmi volt ez, amit mind tudtunk a családban, de sosem említettük, amikor a nagyi a felmenőinket dicsőítette. Amikor még minden kerek volt. Viszonylag.

Egy kis mosollyal a szám sarkában, örömmel figyeltem, ahogy jóízűen enni kezdett, és én is követtem a példáját, nem akartam szóval tartani, hiszen beismerte, hogy... farkaséhes volt már induláskor is. Furcsa béke szállt meg, olyasmi, amit már rég nem éreztem, bár a gondolataimba be-beférkőzött Finch bizonytalan tekintete. Mégis hagytam, hogy ő törje meg a csendet – vagyis inkább az evést –, ha akarta, amikor pedig így tett, rápillantottam. Nem értettem meg rögtön, hogy mire gondol, csak ahogy tovább fűzte a szavakat emlékeztem vissza a korábbi könnyelmű megjegyzésemre.

Ezúttal rajtam volt a sor, hogy elöntsön egy kis félelem, de igyekeztem azt a nyugalom álcája mögé rejteni. Ezzel azt akarja mondani, hogy legközelebb inkább maradjak is az erdőben...? A gyomromat összerántotta egy érzés, ami egészen biztosan nem a tengeribetegség volt. Lehet, hogy a farkasom is ezért kedvel. Mosolyogva piszkáltam meg a lasagne maradékát, és egyáltalán nem gondoltam arra, hogy – bár a vérfarkaslét pontos mibenléte és a kettejük között levő kapocs mélysége olyasmi volt, amit én nem tudtam volna felfogni – a fejemben a farkasa azért kedvelt, mert ő is kedvelt, és így... nos... fogalmam sincs. Tényleg nem tudtam semmit erről.

– Nem kell mindig túl komolyan venned, Finch – igyekeztem elvenni annak a bizonyos megjegyzésnek az élét. Talán azt hiszi, hogy tényleg szándékomban állna koloncként a nyakán maradni, ha akarja, ha nem...?

De aztán újra megszólalt, a szavai pedig egészen más üzenetet hordoztak, mint amit én előzőleg következtetésként levontam. A kezem megállt a mozdulatban, felnéztem rá, a fejemben pedig hirtelen megannyi lehetséges válasz villant fel egyszerre, míg a torkom mindegyiknek ellentmondva száradt ki.

– Miért gondolod, hogy bármit is tenned kellene hozzá? – kérdeztem végül vissza, amikor megtaláltam a hangomat. Tekintetem az arcát és a szemeit kutatta, miközben letettem a tányért a tálcára, hogy se a kölcsönkapott ruhát, se a matracot ne kenjem össze paradicsomszósszal, ha esetleg óvatlanul mozdulok majd. – Most sem azért vagyok itt, mert bármivel rávettél volna erre. Itt vagyok, mert itt akarok lenni. Veled. – Egy kicsit előrehajoltam, hogy kinyújtott kezemmel könnyedén meg tudjam érinteni az arcát, ujjbegyeimmel puhán végigrajzolva annak ismerős ívét, mielőtt óvatosan, kevesebb határozottsággal folytattam volna. – És pontosan addig szeretnék maradni, ameddig te is szeretnéd.

Rájöttem, hogy egyrészt rettegek a lehetőségtől, hogy talán ez neki csak addig tart majd, míg újra ki nem kötünk, másrészt pedig fogalmam sem volt, hogy a megfelelő szavakat választom-e meg és azokkal a megfelelő üzeneteket adom-e át. Kényelmetlenül fészkelődtem egy kicsit a felfedezés és a nemtudás nyomása alatt.

– Komolyan mondtam, amikor figyelmeztettelek, hogy fogalmam sincs, hogyan kell ezt csinálni – sóhajtottam fel végül, némi kétségbeeséssel pillantva rá, pedig pontosan tudtam, hogy itt most ketten esünk-kelünk egy ismeretlen úton, jó esetben egymásba kapaszkodva. – Megígértem neked valamit. Vagyis... azt hiszem... valami olyasmit csináltam. – Éreztem, hogy az arcom újra felforrósodik, mert visszagondolva rájöttem, hogy igazából nem ígértem meg neki semmit; az ígéret a fejemben hangzott el, mert én inkább az ajkát érintettem a sajátommal. Beletúrtam a hajamba, attól tartva, hogy épp olyan vagyok, mint a mocsárba ragadt ember, aki kapálózva próbál kivergődni a láp csapdájából, de minél jobban csapkod, annál mélyebbre ássa magát.

Az ajkamba haraptam, és megpróbáltam összeszedni magam.

– Oké, kezdjük elölről, jó? – Feladva a próbálkozást, hogy az előző gondolatmenetből jól, vagy legalább értelmesebben jöjjek ki, újra kinyúltam, hogy tenyeremet Finch kézfejére fektessem. Megkerestem a tekintetét, mielőtt folytattam. – A magam részéről két dolgot tudok megígérni: egy perccel sem távozom hamarabb és egy perccel sem maradok tovább, mint szeretnéd.

A hangom halk volt, de nem szennyezte bizonytalanság, még a torkomat elszorító félelem sem hagyta rajta a nyomát. Egyszer már elutasította a menekülés ötletét, de az az éjjel más volt; felfokozott és feszültséggel teli. Most legfeljebb az oregánó és a bazsalikom fűszere volt jelen, de azok garantáltan nem sugalltak elhamarkodott döntéseket.

A Tess-szel kapcsolatos aggodalmait szerencsére úgy tűnt, sikerült – egyelőre – elfojtanom, vagy legalábbis vidámsággal betakarnom. Vele nevettem, és örömmel fogadtam ezt az érzést; legalább annyira, mint az ő nevetését, aminek hangja a fülemet, látványa pedig a szívemet simogatta. Nem bántam, hogy esetleg akaratlanul is többet mutatok meg ezzel magamból, magunkból. Szilveszter éjjel több formájú, jellegű és magasságú küszöböt is átléptünk, némelyiket tudatosan, némelyiket annál kevésbé, de tettem neki egy kimondatlan ígéretet. Ne fuss el előlem. Ezt még tanulnom kellett, de elég volt egy pillantás a vidáman csillogó óceánkék szemekbe, hogy próbálkozzak vele.

Még akkor is, ha erről néha emlékeztetőkre szorultam. Akármennyire is szándékomban állt a fejlődés, az évtizedek berögződéseit olyan nehéz volt levetkőzni, mint a jócskán berozsdásodott zárral ellátott, földdel is betemetett ajtókat kiásni és felfeszegetni. Volt köztük olyan, amit nem is biztos, hogy szerettem volna megkockáztatni, Tess azonban nem tartozott ezek közé. Azt hiszem, ezért is tudtam végül kiejteni a számon az igazság vele kapcsolatos részét. Láttam, hogy a válaszom elgondolkoztatja, és úgy éreztem, már nyitottabb szívvel tudom fogadni a kérdést, amivel a pontokat igyekezett összekötni. Bólintottam, hogy megerősítsem a feltételezését, ujjaim pedig némi gondterheltséggel futottak végig a hajamon.

– Nem állítom, hogy jól csináltam, de szerettem volna őket is megóvni – mondtam ki az egyszerűnek tűnő, mégis megannyi árnyalt következménnyel bíró igazságot, aminek kétségei már az én szívemet is mardosták. Szép és nemes cél, Lola, de lehet, hogy többet ártott, mint használt.

Tekintetem elgondolkozva kúszott volna ismét a fognyom-gyanús mintázatra a pulton, a szavai azonban megakasztottak a mozdulatban. Szemeim a pult helyett az övéit kezdték kutatni, kimondatlan kérdések néma válaszait keresve a kékségben. Alaposan megrágtam a választ, mielőtt megfogalmaztam volna a szavakat, mert szerettem volna legalább olyan finoman megközelíteni ezt a dolgot, mint amilyen szelíd türelemmel ő tette az imént. Még sosem meséltem el neked, hogy hogyan lettem vérfarkas. Én nem tudom hogyan bírtam ki. Teljesen egyedül. Az igazság még csak apró darabjaiban hevert előttem, de vele együtt szerettem volna összeragasztani ezeket, az ő tempójában. Ha engedte.

– Erre nehéz egzakt választ adnom, mert nem vagyok tisztában a te okaiddal – szólaltam meg végül, a szavaim azonban mentesek voltak minden tolakodó vagy vallató éltől. Finom és óvatos megjegyzés volt, inkább olyan, mint a lábjegyzet, de annak is csak a számozása; az ő kezébe adtam a választást, hogy szeretné-e kiegészíteni magyarázattal is. Akármikor is. Az már inkább neki lehetett fontos, hogy eközben a tekintetem olyan nyíltsággal figyelte, amely nyíltság egyértelműen azt mondta, egyszer talán én is képes leszek kiegészíteni az ő jegyzeteit. Csak... az az ajtó nagyon mélyen volt. És könnyen el tudtam képzelni, hogy az övé is.

Furcsa érzés volt felfedezni ezt a közös vonásunkat. Nem olyasmi volt, amin két ember szívesen osztozna, de ott dolgozott bennem, hogy szeretném... Szeretném jobban megérteni azt aki vagy. Igen, ez volt a tökéletes megfogalmazás.

Ahogy a szó rá terelődött, ismerős nyitányt kapott a darab: először az öccsét emlegettük fel – akit a legkönnyebb falatnak éreztem –, nyertem tőle egy mosolyt, én pedig egyenesen felnevettem. Jó, a Nikko farkasalakban zuhanyzik résznél először csak elkerekedtek a szemeim, de aztán kitört belőlem a kacagás. A területharc említése pedig csak fokozta mindezt, mert megjelent a lelki szemeim előtt egy bizonyos kép.

– Vannak kérdéseim, de nem biztos, hogy fel merem tenni őket – ráztam meg a fejem még mindig vidáman mosolyogva. – Meg sem próbálom megfejteni a farkasalakban zuhanyzás miértjeit, pláne a következményeit, de azért remélem, nem vizelte körbe a hajót minden nap...?

Aztán pedig ledobtam egy kisebb bombát a megjegyzésemmel. Óvatos voltam, az ő reakciója azonban több volt, mint árulkodó, és bár a tekintete végül visszatért az enyémhez, eljátszottam a visszatáncolás gondolatával. Szemei körül eltűntek a vidámság vonalai, a kékség pedig távolivá és hűvösebbé vált, mint tenger a borús és ködös szürkületben. A mosolya nem volt őszinte, nekem pedig fájdalom költözött a mellkasomba, pedig csak ezután szólalt meg. Nincs családom, csak számomra fontos emberek. Nyers és keserű beismerés volt ez, ami tovább feszítette a kellemetlen érzést a bordáim mögött. Nikko, anya, nagyapa. Az ágyam lázasan igyekezett összekötni a szereplőket az eltelt időkkel. Az apja. Egyetlen szót sem szólt az apjáról.

Meglehet, hogy a szememben megültek a kérdések és a sejtések, de csomót kötöttem a nyelvemre. Nem akartam még mélyebben beletépni a sebekbe, ezért más válasz mellett döntöttem: jobb kezemet kinyújtottam, hogy áthidaljam a közénk ékelődött konyhapult távolságát, és ujjaimat egyszerűen az ő bal kézfeje köré fontam, hogy aztán egy finom szorítással próbáljam meg átadni neki az üzenetet: köszönöm, egyelőre értem.

A szomjoltás tökéletes elterelője volt ezeknek a gondolatoknak, és én nem álltam útjába, csakhogy rögtön ezután én voltam kénytelen mentőövet dobni saját magamnak. Túl nagy hatást gyakorolt rám már egyetlen intenzív pillantással is, és erre nem rendelkeztem sem jó, sem rossz magyarázattal. Egyedül a nyugtalan szívverésem igyekezett elmondani valamit ezzel kapcsolatban, de szerencsére a felderülő arca elterelte erről a figyelmemet.

Szemöldököm sokatmondóan kúszott a homlokom közepére, amikor beismerte, hogy igenis nagyon éhes, de azt már nem tudtam volna megmondani, hogy miért nem nyúltam mégis a dobozért: a folytatás miatt, vagy azért, ami a szemeibe költözött. Pontosan azt az érzést láttam ott, ami miatt felvetettem a kihajózás ötletét, és ettől a felhőtlen örömtől én sem tudtam megállni a mosolygást. Kíváncsi voltam, milyen vagy a saját közegedben. Jól áll, tetszik, jutott eszembe újra az a nyári este.

Ezúttal azt figyeltem kíváncsian, hogyan veszi le a kabátokat, majd gondolja meg magát és lép az egyik szekrényhez. Amikor megláttam az előkerülő susogós szettet, akaratlanul is kitört belőlem egy vidám kuncogás, de semmi jelét nem mutattam annak, hogy meg akarnám vétózni az ötletet. Ő a főnök. Engedelmes beletörődéssel álltam fel a székről, somolyogva nyúltam a nadrágért... ő pedig elhúzta azt előlem. A szám egy pillanat alatt száradt ki, ahogy elém guggolt, és amikor még fel is nézett onnan, azt javasolva, hogy támaszkodjak meg a vállain, nyelnem kellett egy nagyot. Hirtelen nagyon szerettem volna kimenni a hűsítő szélbe, éreztem, hogy az arcom természetellenes melegséget vett fel, miközben ujjaim a vállára simultak, hogy egyik, majd a másik lábamat bele tudjam bújtatni a nadrágok szárába. Ahogy kissé fölé hajoltam, az orromba bekúszott az a már ismerősnek ható, erős, fűszeres illat, ami szilveszter éjjel is körbevett minket, újra az ajkaimon éreztem az ajkait, a testemhez szorulni a testét, és...

...és én elkalandoztam.

Mire felhúzta rajtam azt a rendkívül csinos – de kétségkívül praktikus – darabot, meg kellett nyalnom az ajkaimat, és ahogy felegyenesedett előttem, csak azért nem néztem fel rá rögtön mert... Oké, ez nem jött be. Tekintetem a pillanatnyi kivárás után is az ajkaira siklott egy pillanatra, ezért szinte örömmel kaptam a szett felsőrésze után, hogy magamra aggassam azt. Amint végignéztem magamon, nem volt nehéz szélesen elmosolyodnom.

– Ha ezt tudom, nem töltök két percet sem a ruhásszekrény előtt – jelentettem ki derűsen, és még csak nem is zavart, hogy ezzel tulajdonképpen bevallottam az otthoni tépelődésemnek egy részét.

A fedélzeten figyelemmel követtem a kapitány minden instrukcióját, és igyekeztem a rám bízott feladatokat megfelelően ellátni, még akkor is, ha egyértelmű volt, hogy a munka oroszlánrésze nem rám maradt. A gondok akkor kezdődtek, amikor a motor dorombolni kezdett a hajótest mélyén, és én ismét a kormány mögött találtam magam, velem szemben egy pimaszul mosolygó Finch-csel.

– Hajókat nem tudok gyógyítani, csak hogy tudd – jegyeztem meg a játékos szemekbe pillantva, de az én ajkaimon is mosoly játszott. Dodzsem, hát persze... Kipárnázott és leamortizált játékautók versus Finch szeme fénye. Tökéletesen helytálló hasonlat.

Nem állítanám, hogy nem dolgozott bennem némi egészséges félelem, amikor magamra hagyott, de ujjaim a kormánykerékre simultak, és őszintén reméltem, hogy nem én okozom majd a Whānau csúfos vesztét. A kérdésre gyanútlanul bólintottam, és ekkor jött csak a valódi pánik: amikor ellökte a hajót a mólótól, tényleg teljesen rám bízva annak épségét. Még erősebben kapaszkodtam a kormányba, igyekeztem felidézni a nyári emlékeket – jó lesz, ha erre is olyan élesen emlékszel majd, mint Finch szemeinek csillogására –, de a kormány mintha kevéssé akart volna hallgatni rám. Ez mondjuk meg is oldódott azon nyomban, hogy Finch visszatért mellém, és nem csak a jelenléte miatt.

A következő instrukciót hallva elnevettem magam, de a szó jó értelmében. Ott volt a hangban az előző pillanat ijedtsége, az arcom pedig kipirult az izgalomtól a szél érintése ellenére is, de nem estem pánikba és nem is kértem, hogy vegye át a kormányt.

– Gyerekjáték, Finch. Gyerekjáték – sandítottam rá mosolyogva. A szavaim mögött épp annyi irónia volt, amely megfűszerezte azokat, de a szám sarkában ott maradt a mosoly, miközben célba vettem a fényeket.

Az izgalmam nem múlt el olyan tekintetben, hogy pontosan tudtam: Finch legféltettebb kincsét tartom szó szerint a kezemben, de kalandnak éltem meg az élményt, mint a legutóbb is. Egyébként is tudtam, hogy közbe fog lépni, ha szükséges. Kis idő elteltével már egyre jobban éreztük egymást a kormánnyal is, és azon a ponton vált igazán világossá a kicsit jobbra instrukció is. Észre sem vettem magamon, hogy az arcomra ragadt a mosoly, de amikor mégis, már majdnem kijutottunk a kikötőből. Játékos fenyegetéssel pillantottam rá újra.

– Még a végén kiderül, hogy tényleg ide születtem, és nem is fogsz tudni elzavarni innen – idéztem fel és fűztem egy kicsit tovább a legutóbbi tréfámat. Persze ez egyébként is csak addig lett volna igaz, míg fel nem idéztem, hogyan festett Ő a kormánykerék mögött. Na, akkor volt igaz az a bizonyos odaszületés.

Cinkosan viszonoztam Finch mosolyát, de nem mondtam semmit; hagytam, hogy köztünk lebegjen egy játékos ígéret arról hogy ha ennyire kár, akkor majd egyszer lesz ez még így sem. A szerelmi bájitalokkal való viccelődést valahogy egyszerre tartottam volna túl késeinek és túl korainak. Az első alkalommal belefért volna az ártatlanság vélt vagy valós látszatába, most viszont egyelőre együtt próbáltuk kirakni magunk elé az ösvényt és összeszedni a hozzávalókat, én pedig nem akartam mindjárt fellocsolni a földet.

Partner volt a Tess hogylétével kapcsolatos aggodalmainak elviccelésére, és olyan sikeresen vágott vissza, hogy az anyja helyett anyja vagyok, ez a dolgom üzenetű megjegyzésem egy nevetés képében égett a torkomra.

- Touché - helyeztem a tenyeremet teátrális mozdulattal a mellkasomra, elismerve a bevitt szúrás értékét, de aztán a homlokom ráncba szaladt és hirtelen ránéztem. - Hé! Nem épp az előbb ismerted be, hogy megleptelek? - dobtam aztán vissza a képzeletbeli tőrt egy győzedelmes arckifejezéssel, szándékosan figyelmen kívül hagyva a tényt, miszerint a hajóra felszökni azért lényegesen nagyobb kihívás lett volna, mint észrevétlenül felbukkanni a háta mögött.

Jó érzés volt ez a könnyedség, mert egy kicsit elhitette velem, hogy talán nem vagyok teljesen menthetetlen, ami a kommunikációt illeti és... ezt az egészet. Mielőtt még kilyukadhattam volna a nem sokkal ezelőtti kézfogás-ölelés-ide-oda-puszi dilemmájához hasonlatos minek nevezzelek részhez, inkább visszatereltem a gondolataimat az eredeti vágányukra, hogy megválaszoljam a kérdését, ténylegesen is. Csak hogy aztán a vágányból vakvágány váljon.

Te? Miért? Az automatikus bezáródásra programozott ajtóim pánikszerűen igyekeztek becsapódni, hogy elfedjék a maguk között hagyott rést, nekem pedig hirtelen érdekesebbé vált a pultba vájt különös mintázat, amit pótcselekvésként elkezdtem felfedezni az ujjaimmal. Ezek fognyomok? Beerőszakoltam a lábfejemet a becsapódó ajtószárnyak közé. Ő Finch, nem akar ártani neked. A hangja ugyanebben a pillanatban törte meg újra a csendet, és a mögöttük meghúzódó szelíd türelemtől szégyelltem az ösztönös reakciómat. Felnéztem rá, abbahagytam a matatást, aztán bocsánatkérően rámosolyogtam.

- Ne haragudj. Jobban be vagyok rozsdásodva, mint gondoltam - ismertem be egy mély levegővétellel, és zavartan a fülem mögé tuszkoltam néhány hajtincset, amit összekócolt odakint a szél. - Nem túloztam, amikor azt mondtam, hogy nem tudtam, képes vagyok-e az erőmet használni, és ugyanígy nem tévedtél te sem a következtetéseddel. Tess és köztem ez képezi a legnagyobb falat egy ideje, szóval... - Megvontam a vállamat. Még nem tudtuk, hová fog ez kifutni, de úgy sejtettem, Finch is össze tudja rakni fejben a képet, amelyben egy fiatal boszorkány céljai nem egyeznek az őt nevelő nagynénje világnézetével. Legyen akármelyikünknek is igaza. - Biztos vagyok benne, hogy az is meglepte, ami köztünk zajlott, de ha tippelnem kellene, őt kevésbé ez foglalkoztatja.

Oké, ebbe nem tudtam, hogy került bele az őt, de már késő volt visszaszívni a dolgot. Pedig kifejezetten büszke voltam magamra azért, hogy nem csak szétfeszítve tartottam az ajtókat, de egészen összeszedetten sikerült némi bepillantást engednem azok mögé.

A kérdés visszaforgatásánál azonban már rajtam volt a sor, hogy a kíváncsiság fényei egymás után gyúljanak fel a fejemben. Az öccse, az anyja, a nagyapja. Csupa olyan személy, akikről eddig semmit nem tudtam, egyedül az öccse volt az, aki itt-ott bekacsintgatott már Finch szavaiból, de mélységében még róla sem hallottam, sőt. Azon a nyári éjszakán, amikor elmesélte és megmutatta nekem az élete egy jelentős részét, a családjának mintha nem lett volna helye az elbeszéléseiben, és ennek az okát nem tudtam megfejteni, csupán sejtéseim voltak. Pedig az anyja már decemberben is itt volt a városban, erre jól emlékeztem. Az akkori rejtélyes lakótárs viszont ezek szerint az öccse volt.

Az előző taktikát felelevenítve visszanyeltem a nyelvemre toluló kérdéseket, és inkább elmosolyodtam, ahogy ujja játékát figyeltem a pulton.

- Azért lakoltattad ki, mert túl sokat harapdálta a fát idebent...? - tippeltem, játékosan felvonva a szemöldökömet, és ezzel egyben a furcsa nyomok eredetét is megkörnyékeztem. - Még sosem meséltél a családodról - fűztem aztán hozzá egy szelíd mosollyal, de ez nem kérdés volt, csupán egy ténymegállapítás. Ő is türelmes volt velem az imént, és én sem akartam ajtóstul rontani a házba, csak a szavaimmal, a mosolyommal és a tekintetemmel próbáltam neki jelezni, hogy ha szeretné megtörni ezt egyszer, én csupa fül leszek. Ennél többet képmutatás lett volna kívánnom - a gyerekeket leszámítva én is kínosan kerültem a családom említését.

Ital tekintetében egyelőre megelégedtem a vízzel, és miután kitöltötte, megköszöntem neki, majd bele is kortyoltam a pohár tartalmába. Sokáig mégsem jutottam, mert nem tudtam nem észrevenni, hogy engem fürkész az üveggel a kezében, és a tekintete intenzitásától félő volt, hogy zavarba jövök. Egy kis mosoly így is megjelent az arcomon, aztán inkább letettem a poharat, és a következő lépésre fókuszáltam - vagy legalábbis próbáltam, elkerülendő, hogy spontán öngyulladással a hajó épségét is kockára tegyem, aminek egyre nőtt a veszélye minden egyes másodperccel, míg az a meseszép szempár engem figyelt.

- Szóval, mi a terv, kapitány? - Ezúttal én függesztettem a pillantásomat rá, és elmosolyodtam. - Nagyon éhes vagy, vagy megkíséreled megszabadítani még egyszer a gyerekeket a nagynénjüktől? - intettem a fejemmel felfelé és kifelé, ahol a szél még mindig intenzíven játszott a kötelekkel. Ugyan legutóbb sikerült nem kárt tennem a hajóban, amikor a kormány mögé engedett, szakértőnek azért még messze nem neveztem volna magam - viszont nem is kellett szakértőnek lenni ahhoz, hogy levezessem magamban a szél és a vitorla kapcsolatát.

Nem akartam hangot adni olyasminek, hogy én bárhol szívesen elveszek a társaságában, és azt sem sejthettem, voltak-e ilyen irányú tervei, csak abban voltam biztos, hogy Finch a tengernek és a hajózás szabadságának (is) élt, ezért ha kedve tartotta, én nem akartam akadályát képezni ennek, főleg ilyen csodás időben. Kifejezetten hívogató gondolat volt, hogy egy kicsit elmeneküljünk együtt, úgy, mint legutóbb is. Vagyis... majdnem úgy.

Akkor sem tudtam volna eltéveszteni Finch alakját, ha nem lett volna feltűnő színe a kabátjának. Arcomra akaratlanul is előre odaköltözött egy mosolyt, amit valószínűleg képtelenség lett volna leradírozni onnan, legyen bármily nevetséges is ez a gondolat, és mivel ő épp nekem háttal, elgondolkozva figyelte a hajót - amelyre az imént egy feltekert csövet dobott fel -, ráköszöntem, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Úgy tűnt, meglepnem is sikerült, amitől a mosolyom kiszélesedett, amikor pedig ennek hangot is adott, halkan elnevettem magam.

- Ezt mindenképpen fel fogom vésni tehetségeim végtelen listájára - feleltem vidáman, nem kevés öniróniával a hangomban.

Miközben éppen tudatosult bennem, hogy elég volt meglátnom Finchet és az ő mosolyát, hogy egy csapásra háttérbe szoruljon minden indokolatlanul intenzív izgalom és önmagammal szembeni bizonytalanság, mindez újult erővel tört vissza a tudatomba egy-két keresetlen pillanatra, míg a tiszta kék szempár végigmért. Nem éreztem tolakodónak a tekintetét, egyáltalán, ellenben még másodpercenként körülbelül háromszor megkérdeztem magamtól, hogy biztosan kihoztam-e a legjobbat a helyzetből. Talán mégis inkább a hosszabb, kék kabátot kellett volna felvennem a fekete helyett. De az túl meleg lett volna ebben a napsütésben. Szerinted tényleg érdekli, milyen színű kabát van rajtad? Ilyen és ehhez hasonló magasröptű párbeszédek zajlottak le a fejemben, mielőtt magamra parancsoltam volna, hogy hagyjam abba. Finch nem viselt más a kabát alatt, mint egy fehér pólót és farmert, de nekem ez is pont elég volt ahhoz, hogy az egymáshoz viszonyító csúszkák aránya jócskán eltolódjon. Újjászületni viszont ugyancsak késő volt már, szóval akár meg is spórolhattam magamnak az energiát.

A szavai szerencsére visszarántottak a valóságba, a mosolya ragadóssága és a sikertelen grimasza pedig könnyedén elérték, hogy az én ajkaimra ragadt görbület is fokozódjon egy kicsit.

- Én azért próbálkozom - vontam vállat könnyedén, pedig valójában nagyon is sok jelentőségét éreztem annak, hogy ő is ilyen jól emlékszik arra az estére.

Az újabb adag bizonytalanság hirtelen csapott le rám, amikor rájöttem, hogy a tervem nagyjából csak a sziáig szólt, és onnantól kezdve... fogalmam sem volt a folytatásról. Megfogjam a kezét? Átöleljem? Adjak puszit az arcára? A szájára? Túl sok lehetőségem volt és túl kevés határozott ötletem. Irgalmatlan hazugság lett volna azt állítani, hogy nem emlékeztem a szilveszter éjjel történtekre, az ajkaim szinte még most is égtek azoktól a csókoktól, de... de. Az nem most volt. Oké, nem is olyan régen, de akkor is. Majdnem három nap telt el azóta, és három nap nagyon sok idő, pont elég arra, hogy meggondolja magát. Talán időközben ráébredt, hogy csak felfokozott lelkiállapotban volt és...

Még a gondolat végére sem értem, amikor felhangzott a kérdés, és nekem fogalmam sem volt, hogy mire érti: a zacskóra, vagy valami másra. A válaszomon ez mondjuk nem változtatott volna, de végül nem is kellett semmit szavakba öntenem, ugyanis mire előbbit átadtam a kezébe, ő már hozzám hajolt, ajkai pedig puhán és természetesen simultak az enyémekre. A szívverésem kilőtt, a szemem lecsukódott, eddig is szabad kezem pedig önkéntelenül emelkedett fel, hogy elfoglaltságot találjon magának: finoman megérintettem az arcát, épp csak egy másodperccel nyújtva el a pillanatot, míg ujjbegyeim újra felfedezték bőrének érintését és borostájának finom karcolását. A kétségek újra kirepültek a fejemből, és amikor szinte alig elhúzódva az ajkaimra mormolta farkasa kölcsönös örömét, halkan, vidáman elnevettem magam.

- Őt is üdvözlöm - vágtam rá zavartalanul, hüvelykujjammal lopva egy simítást az arcáról, mielőtt elengedtem volna.

Ismét egy új megközelítést kapott a pillanat, amint ujjaim a kézfejébe kapaszkodtak, lábaim pedig felléptek a hajó fedélzetére. Első alkalommal az ismeretlen izgalma, másodszorra az eltelt idő okozta bizonytalanság és a félelem, most pedig már el sem engedtük egymás kezét, ahogy a kabin felé vezetett. A lépcsőkön óvatosan lelépkedve odabent ismét kellemes meleg fogadott, a tekintetem pedig ezúttal már bátrabban futott végig a kabinban, miközben kigomboltam a kabátomat. Szemeim megakadtak a kiakasztott festményen, a szívem elvétett egy ütemet, de nem szóltam semmit, csak ajkaim szegletébe költözött egy apró mosoly, míg kibújtam a kabátomból, hogy aztán odaadjam azt felém nyújtott kezébe, megköszönve az udvariasságát. Az invitálásnak eleget téve helyezkedtem el az egyik széken, és mosolyogva figyeltem, hogyan szagolja meg a zacskóból felszökő illatokat.

- A saját kezeimmel, és esküszöm, nem kevertem bele semmilyen bájitalt - feleltem vidáman. A dobozban pihenő frissen elkészült lasagne sajátos történettel bírt, de ezt egyelőre elnapoltam arra a pillanatra, amikor az a bizonyos doboz majd kinyílik.

Amit valószínűleg jól is tettem, az óvatosan előbukkanó kérdésre való tekintettel. Sejtettem, hogy ez ott munkálkodik még benne, és igazság szerint meg is értettem, de mindenképpen szerettem volna, ha a lehetőségekhez képest kevesebbet emészti magát ezzel kapcsolatban.

- Egyelőre nem találtam a szobájában farkasos vudu-babát, ha erre gondolsz - ütöttem el előbb a dolog élét, de aztán a mosolyom rögtön ellágyult, szemeim pedig az előzőhöz képest komolyabban keresték meg az övéit. - Nem kell aggódnod Tess miatt. Különleges és okos lány, néha okosabb, mint szeretném, de legalább nincs szüksége magyarázatra, hogy egy meg egy az miért kettő - utaltam arra, hogy Tess nyilvánvalóan összerakta a képet már abban a pillanatban, hogy előbukkant a fenyőágak között. - Emellett pedig a világot is elég... sajátosan látja. A világért sem venném el rólad a reflektorfényt, de úgy sejtem, én még nagyobb benyomást tettem rá, mint a farkasod - böktem felé a mutatóujjammal. Hogy ez pozitív vagy negatív benyomás volt-e, azt egyelőre nehéz volt eldöntenem, de Finch szempontjából nem is ez számított.

Alkaromat a pultra támasztva dőltem egy kicsit előrébb, tekintetemet kutatóan, áthatóbban függesztve rá.

- És te hogy vagy? - tettem fel a nagy kérdést. Én is jól emlékeztem még arra, mennyi kétség dolgozott benne aznap éjjel, és tartottam tőle, hogy talán túlságosan is sokat járatja ezen a gondolatait.