Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
User :
staff
Csüt. 25 Május 2023 - 17:28
stories about love
and other memories of good things
Your sister is a jewel, a priceless, one-of-a-kind gem who makes living precious for many people, including you.
Emma drágám, ne felejts el néha levegőt is venni kérlek! - szólok hátra a hat éves lányomra, aki amióta csak felvettük Lyssát az otthonánál, azóta be nem áll a szája, és óvodai sztorik igen részletes ecsetelésével boldogítja a nagynénjét. Josie két évesen még nem sokat beszél, de saját kis nyelvén lelkesen belegagyog nővére mondókájába, de Emi rá se hederít, épp azt meséli, hogy egy Collin nevű fiú hogyan dugta el egy Rebecca nevű kislány babáját, aki emiatt elkezdett sírni, de mindezt olyan részletességgel, hogy épp csak azt nem tudtuk meg, aznap Rebecca milyen színű bugyit hordott. -Egy perc és ott vagyunk, kitartás. - ezt már az anyósülésen lévő húgomnak mondom egy bocsánatkérő mosoly kíséretében. Emma nagyon szeret beszélni, és bár én meg imádom hallgatni, azért félek, Lyssának sok lesz ez a hihetetlen szóáradat, ami Emmából árad. -A tanító néninek fel kell kötnie a gatyát ősszel. - nevetek fel, majd túlcsorduló szeretettel az ábrázatomon nézek bele a visszapillantóba két kis csemetémre, akik az életem értelmét jelentik, természetesen Rob, a testvéreim és apa mellett. Szeretek a családommal időt tölteni, minél többen, annál jobb. Ma épp valami értekezletet tartanak a nevelők az oviban, így Emi otthon maradt, viszont annyi energiája van mindkét lányomnak, hogy muszáj voltam őket kihozni a természetbe, és mivel Lyssa mesélte, hogy ma szabadnapos, ezért elcsaltam őt is. Egy rövid kis tanösvényt néztem ki, ahol az ébredező tavaszi erdőben tudunk gyönyörködni, és mindössze egy kilométeres hosszával a lányok is bírni fogják. Az 1 km úgysem csak ennyi lesz, mert úgyis ide-oda rohangálnak majd, mi meg utánuk, szóval mire hazaérünk vacsorára, kellemesen elfáradt mindenki szerintem. Leparkolom az autómat, majd még ki se szállok, Emma már türelmetlenül kopog az ablakon, hogy engedjük ki.Ha nem lenne gyerekzár az ajtón, már rég feltépte volna, és messze szaladna. Az ő helye az anyósülés mögött van, így egy pillantást vetek csak Lyssára, akivel van akkora összhang köztünk, hogy tudja, arra kérem, engedje ki a hiperaktív kis farkaskölyköt, én pedig addig a gyerekülésből szabadítom ki Josie-t, akinek a fejére ráhúzom szépen a rózsaszín sapit, majd magam mellé teszem, és kezét megfogva megkerülöm a kocsit, a törpi pedig ráérősen szedi a kis lábait, míg nővére a húgom kezét szorongatja, és ráncigálja, ugyan menjenek már egy kicsit gyorsabban, elvégre a természet nem vár! -Remélem nem bánod meg, hogy eljöttél. Emmát egyre többször kell mostanában lefárasztani, hihetetlen mennyi energiája van. Régen simán elrajzolgatott a kávézóban ovi után, ha nekem még dolgozni kellett, de most..inkább be se viszem, csak ha nagyon muszáj. -szeretettel simítok végig a barna loknis Emmán, majd huncut tekintettel nézek a húgomra. -Ha már a kávézó. Csicseregték a madarak, hogy a múltkor valami jóképű fiatalemberrel kávézgattál. Nem érzed úgy, hogy valamit mesélned kéne nekem, hugi? -vonogatom meg a szemöldökömet egy széles vigyor társaságában, majd elindulunk a tanösvény eleje felé, hogy megkezdjük a mai kis csajos programunkat.