A civil munkám mellett mindig is ott volt a falkabéli kötelességeim, amiket soha nem hanyagolhattam. Egy nagy család vagyunk s vigyázunk egymásra, még ha a város több részén lakunk is. Mondjuk egyszerűbb lenne, ha egy helyen lenne mindenki, de mindenkinek megvan a maga élete. A mai estére nem terveztünk sok mindent és remélem nem is lesz semmi gubanc. Egy kis éjszakai séta. Amúgy is szeretem az ilyen estéket. Az erdő teljesen nyugodt és mindig az egyik falka társsal teszem meg a kötelező köröket.
Most is éppen a társamra, pontosabban a bétánkra várakozom a megbeszélt helyen. Még bőven van ideje ide érni. Én jöttem kicsit korábban. A bundásom odabent már nagyon fészkelődik. Szeretne kicsit kimozdulni, rohanni egyet szabadon, aminek én nem is akarok nemet mondani, de most nem én leszek a főnök. Talán a munkánk végeztével megenged egy kis versenyt nekünk. Néha ki kell engedni bundás barátainkat.
Igaz régen nem volt ilyen egyszerű nekem visszatartani őt, de most már el se tudnám képzelni az életem nélküle.
Egyre jobban mocorogni kezd, ahogy megérzi a másik nőstény közeledését. Most biztosan oda rohanna hozzá és megnyalná pofáját. Na én ezt inkább nem csinálom meg. Kicsit furán venné ki magát, ha megnyalnék egy másik embert.
-Szia! Merre indulunk ma este?-Nézek rá mosolyogva. Nem mondom azt, hogy nem maradtam volna otthon pihenni, de mindig is jó találkozni a falka tagjaival, eltölteni egy kis időt velük. Lassan kéne szervezni valami össznépi találkozót.

words ❖ Zene ❖ note: xx

❖