Philip borostája halkan sercegett, ahogy megdörgölte az állát. Nem volt kifejezetten jó kedvében; mióta egy kicsit jobban beleásta magát a városban potenciálisan ólálkodó démonok körülötti lehetőségekbe, csak egyre sötétebben látta maga előtt a világot. Alapítóként többet tudott a természetfelettiről, mint egy átlagos halandó, azonban emberként híján volt azoknak az előnyöknek, amelyekkel egyértelműen beazonosíthatta a természetfeletti képviselőit. Ez persze soha nem képzett számára akadályt, sokkal tapasztaltabb volt már ennél; nagyon is jól ismerte azokat a szokásokat és a legapróbb jeleket, amelyekkel be lehet azonosítani, ha valami nem volt emberi, és egyben arra is iránymutatást adtak, hogy mi az, ha nem ember.

A démonok voltak viszont a legsimlisebbek mind közül. Ha ki is szúrta a ráutaló jeleket, az egyértelműsítés néha szó szerint pokolian nehéz tudott lenni, mert bárkiben megbújhattak és épp ezért általában nehéz volt őket egyedül rajtakapni. A dögök pontosan tudták mit csinálnak... és akkor még nem is tartott ott, hogy ha be is azonosított volna egy démont, az attól való megszabadulás sem lett volna épp egy gyalog-galopp.

Mindezt összevetve azzal, hogy Philip gyanúja szerint még csak nem is egy démon ólálkodott a város határain belül, nos... nem, Philip Kincaide cseppet sem volt jókedvű.

Azt tervezte, hogy bevonja a testvéreit is, hátha közösen jutnak valamire – és ezzel esetleg Logant is sikerül végre visszacsaklizniuk az üzletbe –, de mindkettőjüknek hűlt helyét találta a házban aznap reggel. Az öccsét nem is merte felhívni, hátha épp Darica segítségével küzd a morning wood ellen, Clara pedig nem reagált sem a hívására, sem az sms-ére, így kénytelen volt belátni, hogy magára maradt. A tervének utolsó morzsájáról viszont még így sem kellett lemondania.

A Byron's nem volt különösebben zsúfolt a nyári reggel ellenére sem – vagy épp amiatt. A legtöbben talán még az előző estét heverték ki az ágyukban ezen az órán, Philip azonban hálás volt a kevés vendégért. Ilyen korán talán még egy újabb csínytevéshez sem lesz kedve a pultosoknak; abból elég volt április elsején. A pulthoz lépve kért magának egy hosszú kávét cukorral, és amíg az elkészültére várt, körbenézett...

Aztán meglátott egy ismerős fekete hajzuhatagot egy még ismerősebb asztalnál és hitetlen mosoly költözött az arcára. Nevetni támadt kedve, de ezt inkább elfojtotta; helyette visszafordult a pincérhez és kiegészítette a rendelést. Néhány perccel később már két bögrével a kezében indult útnak, mert bár megtanulta a leckét első alkalommal és nem akart hívatlanul betolakodni a telefonját elmélyülten bűvölő boszorkány magánszférájába, úgy gondolta, nyújthat felé egyfajta reggeli fehér zászlót, jelezve, hogy akármilyen hihetetlen is, ismét a véletlen sodorta ide őket egyszerre.

Még oda sem ért viszont a nő mellé, amikor meghallotta annak bosszús mormogását. Philip felvonta a szemöldökét; most már ő maga is hitetlenné vált, hogy létezhet-e egyszerre ennyi véletlen, ráadásul úgy tűnt, mégis kénytelen lesz megszegni a fejében megtett ígéretet és a békejobbot úgy kell majd a nő felé nyújtania, hogy közben kockáztatja a saját testi épségét.

Odalépett a boszorkány asztala mellé, aztán mindkét bögrét letette annak a lapjára, az egyiket a nő elé csúsztatva.

– Hosszú kávé feketén, cukor nélkül – szólalt meg. A pincér segítségére volt abban, hogyan issza a hölgy a kávét; legutóbb ő maga is megfigyelte az ízlését, de ránézésre nem lehetett eldönteni, cukrot vagy édesítőszert kért-e bele.

Ha a nő ránézett, Philip villantott rá egy bocsánatkérő mosolyt.

– Ennek csak amolyan "esküszöm, hogy véletlenül találkozunk megint itt" üzenetet akartam adni, de sajnos túl jó a fülem – mondta, és némileg nosztalgikus hangulatot idézve elő invitálás nélkül tette le a hátsó felét a nővel szemben. A különbség csaj az volt, hogy mára kiveszett belőle a régi Phillip fellengzős, szoknyapecér kisugárzása és sokkal udvariasabb tekintettel emelte szemeit a nőre. – Miért van az, hogy az utóbbi hetekben te vagy a második, aki feltűnő bosszúsággal szidja a démonokat? – tette fel a millió dolláros kérdést felvont szemöldökkel.