Majdnem olyan, mintha életem első randijára készülődnék, de csak majdnem. Egyszer még gimis koromban elmentem egyre, amit azóta is bánok. A srác nem csak engem hívott el, hanem az összes haverját is. Az egész olyan szürreális volt, a parkban voltunk. Mi ültünk az egyik padon, a többiek meg a környező padokon, elég közel ahhoz, hogy minden szavunkat halhassák. Bármit mondtam ők nevettek és valljuk be azért elég sokat tudok beszélni. Szóval nem az volt életem legjobb napja. A tükör előtt állok, még mindig nem tudom eldönteni, hogy maradjon ez a sötétkék térdig érő ruha, vagy legyen inkább a fehér, bokáig érő. Nem sok tapasztalatom van, ezért azt se nagyon tudom, hogy mit illene felvenni egy első randira. Bár nem várok tőle túl sokat. Csak azért mentem bele, hogy a barátaim megnyugodjanak és bízok Stacey-ben. Nem akarna rosszat nekem, biztos, hogy elég megnyerő úriember lesz, akivel megszervezte ezt a randit. Egy esélyt megérdemel és semmit nem vesztek azzal, ha megismerem. Végül a kék ruha mellett döntök. Vetek még egy utolsó pillantást magamra, felkapom a táskám és elindulok a kocsimhoz. Útközben mindenféle menekülő útvonalakra gondolok, hogy mit fogok csinálni, ha mégsem fog tetszeni a férfi. De szerintem csak kedvesen mégis határozottan közlöm, hogy részemről ez ennyiben kimerült. Mégis csak az egyenes út a helyes, nem éri meg hazudni, az amúgy se az én asztalom. Nem most fogok elkezdeni ferdíteni, talán még értékelni is fogja. Meg méh az is lehet, hogy jól fogom magam érezni. Attól, hogy eddig nem jött össze, még nem kell rögtön rosszra gondolni. Bár az útra egy kicsit jobban is odafigyelhetnék. Sikerült túlhajtanom az utcán, ahol le kellett volna kanyarodni, így most tehetek egy kitérőt. A fogadóban végig nézek az asztalokon, míg szemem megállapodik egy egyedül várakozó férfin. Nem nehéz kitalálni, hogy rám vár. Elindulok felé, egy bájos mosollyal az ajkamon. -Alyssa Grady, nagyon örülök - mutatkozom be én is. Elsőre nagyon szimpatikusnak tűnik és figyelmesnek. Igazi úriember, ahogy kihúzza nekem a széket. -Köszönöm - egy újabb mosoly jelenik meg az ajkamon. Nem szoktam hozzá a bókokhoz, ezért nem is tudom, hogyan kezeljem. Általában fel sem tűnik, ha mégis kapok, mert nem veszem annak. De ez most más. -Ne haragudj, hogy késtem, remélem nem várakoztattalak meg nagyon. Csak sikerült egy kicsit eltévednem, bár úgy ismerem az utcákat, mint a tenyeremet, de néha előfordul velem – szabadkozom.
A munkámból adódóan a kapcsolati hálóm hatalmas. Ugyanazokban a körökben mozgunk, a felsőosztályba tartozunk, a társadalom magasabb szintjein. Őket vallanám „barátoknak”, noha olykor az alvilági alakokkal jobban kijövök. Teljesen logikus, hogy inkább olyanokkal veszem körbe magam, azoknak mutatom az arcom szebbik felét, akik előre visznek, bizalmat szavazhatok nekik. Az más kérdés, hogy jómagam hamar feldobok bárkit, ha abból nagyobb előnyöm származik, mint abból, hogyha falazok neki. De az is bolond, aki becsülettel és hűséggel akar érvényesülni egy olyan világban, ami materiális nézeteken alapul és a hatalom pedig a pénz mennyiségétől függ. A hatalom és a pénz eggyé vált, ha nagyon merész akarok lenni, akkor talán Isten nevével is összemosódott. A részemről, viszont álszent lenne azt mondani, hogy most minden rosszabb, mert ez nem igaz. Minden másképp jó vagy éppen rossz a múlt koraihoz mérve. A Pokoltól pedig mindenképpen jobb, főleg, hogy néha ingyen kávét is kapok. Az egyik főorvos elkapott a folyosón, aki valami vakrandiról és egy nőről hadovált. Végül úgy voltam vele, hogy egy próbát megér. Szerelmet keresek-e? Nem, de lehet, hogy lesz egy jó éjszakám. Attól egyelőre nem tartok, hogy egy nőietlen, három gyerekes és megcsalt némbert akarnak a nyakamba sózni. A Szürke Hölgy fogadó-ban foglaltam egy asztalt egy a tájra néző ablak mellé. Gyönyörű helyen helyezkedik el, és mást nem, ha nagyon kínos a beszélgetés a partneremmel, akkor a tájra tudom terelni a tekintetem. A találkozókra szeretek vagy félórával hamarább megérkezni, most így tettem. A pincér és az étteremvezető is ismer, így különösebben őket sem zavarja, hogy hamarabb érkeztem a kelletténél. A poharamat lökdösöm a mutatóujjammal és egy ideig csak nézem, ahogy fodrozódik benne a víz. Kicsit el is bambulok, amikor hirtelen magamhoz térek és megpillantok egy kifejezetten attraktív nőt. Szerencsémre ő lehet a vakrandis partnerem, mert megindult felém. Felállok és amikor odaér az asztalunkhoz, akkor bemutatkozom neki:
- Archer Anthony Chapman. Örülök a találkozásnak – mosolyodom el.
A nő székét kihúzom, megvárom, hogy helyet foglaljon és csak ezután ülök vissza a helyemre.
- Nem gondoltam, hogy ilyen vonzó társaságom lesz – nevetek fel.
Már kitapasztaltam az évek alatt, hogy lehet női szíveket rabul ejteni és összetörni. A nők egyrésze szereti az úriembereket, a másik a bunkó prolikat, de a tökéletes formula az, amikor megtanulja az ember ezt egyensúlyba hozni. Erre fogok most is törekedni, de egyelőre az úriemberé a főszerep.
Kezdőlap
