Anthony több, mint egy vonzó férfi, akinek kidolgozott teste és helyes arca van.
A ruhák alatt megannyi heg van, ami sohasem fog teljesen eltűnni. Voltaképpen mostanra felfogja egyfajta szexepilnek, ha esetleg addig eljut valakivel, hogy felfedje minden porcikáját előtte.
A hangja mély, kissé érces, amit lágyan megfűszerez az angol akcentusa. Tökéletesen illik az imidzshez, amit képvisel: londoni felsőosztályból származó sznobot.
Archer brit sármjában mindig ott bújkál valami sötét, valami taszító, de mégsem fordulnak el tőle az emberek. Egyes nők, netán férfiak szeretnék megfejteni ki van emögött az álarc mögött, akárcsak egy huszadrangú romantikus ponyvában.
Az arcvonásai jellegzetesek, amit borostával szokott jobban kiemelni.
A haja világos barna, a frufruját általában jobbra fésüli, így az a kék szempár még csábosabbnak hat, ha éppen számára kívánatos ember tekintetét keresi.


Jó tulajdonságok:
- Intelligens: A munkájából adódóan is az intelligencia elengedhetetlen. Így elsőre fárasztónak hangzik, hogy a halál okát, miértjét kutatja a munkája során, de igazából örömét leli benne. Lételeme, hogy gondolkozzon.
- Intellektuális: Ha pedig gondolkozás, akkor az olvasottság is jellemző rá. A művészetek és az irodalom magával tudja ragadni. Képes egy Goya festményről egy percet, de akár egy órát is ömlengni.
- Karizmatikus: A karizma nála elég képlékeny, csupán akkor veti be, ha valaminek vagy éppen valakinek az elérése a cél. Ez lehet egy infó kicsikarásától kezdve addig, hogy valakit meg akar fektetni.
- Nyugodt: Alapvetően nehéz felidegesíteni. A legnagyobb idiótával is tud úgy veszekedni, hogy közben szórakozik. A múltjával, viszont óvatosan, mert akadnak pontok, amikor nincs türelem, sem kegyelem.

Rossz tulajdonságok:
- Gőgös: Az idióták szócsatában való megsemmisítése egyik bűnös hobbija, bár nála hatalmas a skála, hogy mégis kiket sorol a „feketelyuk” kategóriába. Lehet az találóbb lenne, ha azt keresnénk, hogy ki nem tartozik ide.
- Érzéketlen: Az érzésekről, az emberi pszichéről ugyan sokat olvasott és megérti őket, mégis, ha közvetlen felé irányulnak ezek, akkor elbukik. Ez főleg a pozitív érzésekre vonatkozik.
- Tapintatlan: Szintén összekapcsolódik egy másik tulajdonságával ez a vonása. Nagyon nyers és durva tud lenni, netán kegyetlenül tárgyilagos, amikor együttérzést kellene tanúsítani.
- Manipulatív: Nem különösebben érdekli a nagyobb hatalmi játszmák, szóval bőven elég neki, ha a testi élvezetek, rövid párkapcsolatok miatt nyúl a manipulációhoz.


Kiváltságosnak kell lenni, hogy Archer valakit közel engedjen magához. Az is nagy szó, ha valakit huzamosabb ideig elvisel.
Három dolog tudja felkelteni az érdeklődését: idiotizmus, szórakozottság és az intellektust. A szórakozottság nála szubjektív, ahogy az összes többi is – ez tény –, de a lényeges, hogy ne unatkozzon a beszélgetőpartnere mellett.
Anthony szívesen segít bárkinek, csak annak ára van. Igen, sok-sok pénzre gondolok vagy nagyon jó meggyőző képességre.


Acheron-t a második világháború elején egy boszorkánynő, Helene idézte meg, hogy halandó párjáról adjon ki információkat.

Végül megszánta Helene-t, egyenes és őszinte válaszokat adott neki.
A jövő terhe alatt kezdett roskadozni a nő, a tehetetlenség teljesen az őrület határára sodorta. Konkrétan a boszorkány könyörgött már a démonnak, hogy öltsön testet és legyen vele mindig… Meséljen a jövőről és ő megfogja változtatni a világ jövőjét. A párja jövőjét is.

Helene egy megtébolyult férfit ajánlott fel Acheron-nak, és élt is a lehetőséggel, szinte azonnal elfoglalta a testet.
A boszorkánynőt egészen addig szolgálta, amíg öngyilkos nem lett.

Évtizedek eltelt után találta meg a helyét a Rose Harbor városában. Hogy miért?
Sok a rejtély és sok az erő. Most Acheron-nak erre volt szüksége.
A költözést egy új testtel ünnepelte meg. Rose Harbor-től nem messze, a helyi kórházban egy férfi testét szállta meg, akit az ottani szórakozóhelyen támadtak meg, többször meg is szúrták. Ha ez eleve nem lett volna elég traumatikus, akkor azt tudni kell, hogy a menyasszonya exe és a barátai tették ezt vele.
A mentális állapota rohamos tempóban romlott, skizoid és paranoid tünetek jelentek meg nála, így kötött ki a pszichiátrián. Acheron pedig totálisan leigázta a test tulajdonosát, és meg is szökött a kórházból.

Azóta pedig eltelt öt év…


Acheron már hozzászokott a Pokol égető öleléséhez. Tudta jól, hogy működik az a világ az összes igazságtalan törvényével, szenvedésével együtt. Csak akkor ment a Földre, ha nagyon muszáj volt.
Helene is egy feladatnak indult, aki fohászkodott Luciferhez, az alvilághoz, és egyre gyakrabban mutatott fel áldozatot is. Acheron végül engedelmeskedett a boszorkánynőnek.
Vér. Egy lemészárolt család. Egy gyermek könyörgő szempárja. Thomas Chapman.
Gyors volt. Egy másodpercbe sűrített kisfilm, amiből alig fogott fel valamit Acheron, mégis valami megváltozott. Helene könyörgő szempárja olyan volt, akár azé a gyermeké, akit látott. Hogy ő ölt-e… Netán más… Nem tudta, csak azt, hogy ennek az emlékbetörésnek köze van ahhoz, hogy miért került a Pokolba.

Acheron ekkor döbbent rá, hogy mennyi közös lehet közte és Helene között. Mindkettőjük csupán halvány sziluettje egykori lényüknek. A boszorkánymestert a jövőtől való félelem mozgatta, Acheron-t pedig a múlttól.
Ez a szimpátia vezetett oda, hogy a nő egy elmebeteg férfit rabolt el a kórházból, akit könnyedén meg lehetett szállni. Mindig ott voltak egymásnak és azt is tudta Acheron, hogy ezzel a halálba taszítja a nőt. Nem akart magától mesélni a nő jövőjéről, ki akarta várni, mégis mikor kérdez rá… De sohasem történt meg.

Fájdalmas volt megállni Acheron-nak, hogy ne mentse meg a nőt, de tisztában volt azzal is, hogyha megváltoztatja a jövőt, akkor annak beláthatatlan következményei lehetnek. Helene nagyravágyó, merész és elvetemült volt, egyszerűen veszélyt jelentett mindenkire nézve.

Ezért tett úgy, ahogy a jövőben is látta: elment a falu közepén lévő kistemplomhoz, leült egy padra és várt, hogy megtörténjenek a dolgok. Merengve bámulta a szakadt ruhás gyerekeket, akik a vizes, macskaköves utakon szaladgáltak egy labda után. Körülötte a nyomorba fulladt élet ugyanúgy ment, holott a kis angol falun túl lövészárkok teltek meg hullákkal, nagyvárosok pedig megteltek az ártatlanok vérével. Nyomor volt, de mégsem vesztettek el mindent itt az emberek… Még éltek.

Zsebre vágott kezekkel hazament, és érzelmektől mentesen bámult Helene hullájára. A férje pisztolyával lőtte fejbe magát. A földön, közvetlen a boszorkány mellett hevert egy napló, amit felvett  és bele is lapozott.
Archer Anthony Chapman. Minden bejegyzés róla szólt: az ő hiányáról, a kétségekről és a mérhetetlen szenvedésről. Acheron magával vitte a naplót, csupán az emlékbetörés miatt is… Ki az a Thomas Chapman? Milyen család? Egy család lehet a két Chapman? Kik lehettek ők?

A kíváncsiság, a félelem nem hagyta nyugodni, ezért huzamosabb ideig még Nagy-Britanniában maradt, hogy kutakodjon. Nagy elmék testét hajtotta uralma alá, egyesek öngyilkosok lettek, mások a pszichiátrián kötöttek ki, de egyik sem volt több egy porhüvelynél.

Az évek során sok tudással gazdagodott Acheron, ettől többet viszont nem tudott adni Anglia.
Így esett a választása Rose Harbor-re.

A teste egyre rosszabb állapotba került, ezért is volt kénytelen a kisvárostól nem messze egy új testet találnia. A kórház sürgősségi osztályán talált rá a tökéletes porhüvelyre, noha kellett némi foltozás.
William Owens volt az áldozata neve, akiben sokáig a kedvese tartotta benne a lelket.
Acheron újra és újra lejátszotta a tragédiát, amikor a menyasszony exe lesújt rá a késsel, a csontok roppanását és az önelégült vigyort, ami ráköszönt, amikor a földön feküdt magatehetetlenül.
Will párja csupán a létezésével felidézte benne annak az éjszakán a képeit, így történt meg az, hogy megütötte a menyasszonyát és ordítozva elküldte a lakásukból. Lehet, ha kés lett volna a kezében, akkor azzal támad rá a nőre.

William folyamatos rettegése, öngyűlölete juttatta a pszichiátriára, ahol végül megadta magát a démonnak és elfoglalta a testét.

Acheron új személyazonosságot vett fel és megszületett: Archer Anthony Chapman.
Rose Harbor egyik kórházának igazságügyi orvosszakértőjévé vált, aki a halálesetek által szinte ismeri a város életét. Mindig a morálnak megfelelően járt el? Nem mondhatnám.

Archer csupán annyit írt a jegyzőkönyvbe, ami kötelező volt, és amivel megelégedtek a zsaruk, az orvosok. Azért… mégsem fogja beleírni a dokumentációba, hogy mágikus lény végzett az emberrel.
Ha pedig morál és etika, akkor ezzel ellentétben vadászoknak, boszorkányoknak, démonoknak, igazából bárkinek, aki tudott a világukról, annak adott ki infókat. Természetesen pénz fejében.

Anthony-t különösebben nem érdekli, hogy melyik faj hogyan öli a másikat, a hatalmi harcok is hidegen hagyják. Neki csak érdekes esetek kellenek, a pénz és némi szarkavarás úgy, hogy ne tudjanak a kilétéről.


Nincsenek közeli rokonok, egyedül a test volt gazdájának van köteléke:
- Anastasia Collins - exmenyasszony [keresett]
- Bailey Collins - gyerek [NJK]